Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-19 / 142. szám, kedd

Gáncsoskodók vagy természetvédők? Nem biztos, hogy jót tesz, aki irtja a sást A közel két hektár jegenyés, helyi nevén Lábány negyedszáza­dos fáinak árnyékában beszélgetünk. A lombok felfogják a tűző nap sugarait, a hűs környezetet a renden száradó fű illata teszi még kellemesebbé. Zsemlye Károly megyercsi ma­gánvállalkozó számára ez a hely jelenti az igazi megnyugvást, örö­met. Iparengedélye szerint asztalos, kaptárakat, ajtókat, ablakokat és bú­tort készít, idejének nagyobb részét azonban rjiásnak szenteli. - Lovakat, pónikat, teheneket, tyúkokat, fürjeket tartok és szaporí­tok, ez az életem igazi értelme - mondja, s persze azt sem tagadja, hogy hobbija egyben pénzt is hoz a konyhára. Tavaly megközelítően hatvanezer korona bevétele volt az állattenyésztésből. Mindennek ismeretében aligha csodálkozhatunk kétségbeesésén, amellyel segítségünket kérte. Egy levél miatt, amelyet a helyi vadász­társaságtól kapott. E levél szerint állataival a vadásztársaság terüle­tén, melyet az erdőgazdaságtól bé­relnek, az elmúlt két évben a vadál­lományban 36 100 korona kárt oko­zott. Ezért felszólították, hogy a jö­vőben lovait, teheneit a Lábányban, és egy további hasonló területen ne legeltesse, különben átadják az ügyet a bíróságnak. - Ez rosszindulat, irigykedés - kommentálja a levél tartalmát. - Az erdészettel megegyeztem a használatban, és semmi rosszat nem csinálok, sőt. Nézzen csak kö­rül. Látja a jegenyósnek azt a sás­sal, náddal benőtt részét? Amit most kaszálok, az is olyan elhanyagolt volt valaha. A sást és a nádat leka­száltam, s rendszeresen fogasolom a területet. Azóta szép fű nő a fák alatt - mutatja a kövér rendeket. - Ellenem tesznek, ahol csak tud­ÚJ SZÚ 1990. VI. 19. Zsemlye Károly megyercsi ma­gánvállalkozó továbbra is úgy ér­zi, el akarják venni a kedvét az állattartástól (Méry Gábor felvétele) nak. S nem csupán a vadásztársa­ság. Például a Bálványi Állami Gaz­daság helyi részlegének vezetői a csatorna partján jó darabot fel­szántottak abból a területből, melyet a meliorációs üzemmel kötött szer­ződés alapján évek óta én hasz­nálok. Nem véletlenül kapcsolódik össze panaszában a vadásztársaság és az állami gazdaság helyi részlege. Far­kas András és Kovács András, a részleg vezetője, illetve agronó­musa egyben a helyi vadásztársa­ság gazdája, illetve elnöke. Termé­szetesen őket is meglátogattuk, s ki­kértük a véleményüket. Ennek lényege: a vadásztársaság az erdészettől bérelt területeken az állatok legeltetéséhez nem járul hozzá, mivel a lovak, tehenek és pónik zavarják a vadat. A sás és a nád kipusztításával pedig Zsemlye Károly nem jót, hanem rosszat csi­nál. A vadtól elveszi a keltető- és búvóhelyet. A vadásztársaságnak is van eladási terve, melyeket teljesíte­ni akar. A rendszeresen kaszált és legeltetett területeken csökkent a vadállomány. A Lábányban jóval kevesebb fácánt, vadkacsát lőttek, az őzek számáról nem is szólva. Ha szükség lesz rá, mindezt akár a bí­róságon is bizonyítani tudják, akár­csak azt, hogy az idén márciusban panaszosunk egy szakaszon felé­gette a kanálispartot. Mint mondták, remélik, hogy perre nem kerül sor, sikerült megegyezniük. Ahol nádas és füves területek vannak, ott a ka­szálás jöhet számításba, a legelte­tést pedig csakis a Lábány Zsemlye Károly házához közelebb eső, már egész szélességében füvesített ré­szén engedélyezik. Ugyanígy elzár­kóznak a kanálispartok legeltetésére vonatkozó kéréstől. Viszont termé­szetesnek veszik a kaszálást. Kivé­ve a 13-14 kilométernyi szakasznak azt a 300-400 méteres részét, ahol az állami gazdaság kimélyítette a kanálist. Ez a rész szerződésileg a gazdaság tulajdonába került, és itt a partrészt a vadásztársaság már beültette facsemetékkel. Zsemlye Károly csalódott, látoga­tásunkat követően sérelemérzete ha lehet, fokozódott. Ráadásul bajban van, hiszen az állományt annyira felfejlesztette, hogy legeltetés nél­kül, kizárólag kaszálással az állatok ellátását aligha győzi. Nem érti, hogy amit korábban zavartalanul csinálhatott, annak most miért van egyszeriben annyi ellenlábasa. Ed­dig például senkit sem érdekelt a há­za előtti, talán harminc árnyi füves terület, ahova kiköti az állatokat, ahol a szalmát és a szénát tárolja, ahol a szekere, hintaja, traktora, te­hergépkocsija parkol. Nem a döntőbíró jogán, ám mégis szeretnénk ezekhez a kevésbé ért­hető dolgokhoz hozzáfűzni néhány észrevételt. Annál inkább, mivel ha­sonló problémák másutt is előfordul­hatnak. Szerintünk a mát nem a teg­nap, hanem szigorúan az új szellem, az óhajtott piacgazdaság tükrében kell látni. A kanális tulajdonosának előnyösebb, ha a bérlő nemcsak a partot gondozza (kaszálja), de a használat ellenében a szükséges tisztogatást-mélyítést is elvégzi. A vadásztársaság is nyereségköz­pontúan gondolkodik, így érthető, hogy az általa bérelt területekre az őt megkárosítót nem engedi be. Az is elképzelhető, hogy a Lábány le­geltetésre átengedett részéért Zsemlye Károlynak majd bérleti díjat kell fizetnie, mégpedig a jelenlegihél lényegesen többet, ha történetesen több érdeklődő is akad. Mert nem kizárt, hogy a faluban idővel mások is kedvet kapnak a háztáji állattar­tásra, és a füves területek társhasz­nálóivá válnak. Ugyanakkor a va­dásztársaság sem hagyhatja figyel­men kívül a földműves-szövetkezet­ről szóló törvényt, melynek tükrében a Lábány melletti dűlő két hektárnyi lápos-füves területének birtoklási feltételei ugyancsak megváltoztak. Amennyiben Zsemlye Károly bizo­nyítani tudja, hogy a szövetkezetben van két hektár földje, amelyért cse­rébe a kérdéses lápos-füves terüle­tet szeretné megkapni, és a szövet­kezetnek ez előnyös üzlet, a vadász­társaság aligha akadályozhatja meg, hogy Zsemlye Károlynak ad­ják. Azt persze igen, hogy az általa bérelt területen át hajtsák oda az állatokat. Legalábbis, addig, amíg a terület bérleti díját valaki nem taksálja náluknál is magasabbra. EGRI FERENC Hol tucatszám sorakoznak egymást támogatva, egymásba karolva, s próbálnak egy kis zöl­det, üdeséget vinni a gépjármű­vek kipufogó gázaival és a ka­zánházak, gyárak füstjével szennyezett szürke betonrenge­tegbe, hol pedig csak egy-egy áll, magányosan, búsan, betegen... Városi, belvárosi fák. Csodá­lom, szeretem, féltem és sajná­lom valamennyiüket. Milyen szépek, de ugyanakkor milyen mostoha hozzájuk az élet! Kas­sán is. A Partizán utca sarkán állt - és az ottani új lakótelep építé­sét másfél évtizeddel ezelőtt sze­rencsésen átvészelt - három fűz néhány éve szomorúan nézte a fő tér déli oldalán lévő kis park megcsonkítását, és e tavaszig ab­ban hitt, abban reménykedett, hogy megmenekült a közeli Technika Háza építőinek fejszé­je elől. Sajnos, ma már egyikük sem reménykedik, mert... Mert nincsenek már. Helyükön állító­lag áruház lesz majd, azért kel­lett a múltkor távozniuk. Fájó szívvel néztem gyors pusztulásukat, kegyetlen halálu­Amatőr képzőművészek is jelentkezhetnek Az Újságírók Szlovákiai Szindiká­tusa mellett alakult Kultúraklub fölhív minden amatőr és hivatásos képző­művészt Pozsonyban és környé­kén, akik elárusítással kívánják nép­szerűsíteni alkotásaikat a KUMST 90' szórakoztató rendezvényen, hogy írásban vagy telefonon jelez­zék részvételi szándékukat. Cím: E. Holečka, tl. odd. MK SR Suvoro­vova 10., tel. 56354 Bratislava. A műalkotás-árusítást 1990. jún. 23-án rendezik a Grassalkovich-pa­lota kertjében, a kulturális miniszter védnökségével. A KUMST 90' új hagyományt akar teremteni a művé­szetek formalitásoktól mentes nép­szerűsítésében. (ČSTK) Megszűnik a szovjet monopólium Milyen tennivalók várnak energetikánkra a következő időszakban? - kérdezte a Csehszlovák Sajtóiroda munkatársa Jaroslav Súva szövetségi tüzelőanyag-ipari és energetikai minisztert. - Három irányzat érvényesülésére le­het számítani: az energiafogyasztás ala­pos visszafogására, az atomenergetika fejlesztésére és a 300 megawatt teljesít­ményű kömyezettiszta hőerőművek épí­tésére. Ez utóbbit az NSZK-val közösen próbáljuk megvalósítani. • Eddigi atomprogramunk a Szovjet­unióval folytatott együttműködésen alap­szik. Mennyire számíthatunk erre a követ­kező években? - A temelíni atomerőmű első és máso­dik blokkjának felépítésével befejeződik egyoldalú orientálódásunk a Szovjetunió­ra. Utána - bármely térségben épüljön a létesítmény - pályázat alapján válasz­tunk a kínálatból. Először júliusban'kap­nak erre lehetőséget a külföldi érdek­lődők. • Ez azt jelenti, hogy a könnyűvizes VVER-reaktorok helyett más típusú tech­nológia alkalmazása jön számításba? - Hogy milyen lesz a reaktor, az most nem lényeges. A pályázatból győztesen kikerülő energetikai blokknak elsősorban a minőségi, megbízhatósági és hatékony­sági elvárásoknak kell eleget tennie. Ezt a Szovjetunió is megpályázza. • Mi várható a jövőben a közép- és kelet-európai országok energetikai együttműködésétől? -Az illetékes KGST-bizottság legu­tóbbi határozata az érintett államok szük­ségleteiből indul ki. Együtt foglalkozunk majd az atomerőművek biztonságával, az atomenergetika környezetvédelmi szem­pontjaival, akárcsak a KGST és a nyugati államok energetikai rendszerének össze­kapcsolásával. Hazánknak az energiato­vábbításból csak haszna származhat, rá­adásul a kölcsönös teljesítménytartaléko­lás lehetősége is kialakul. Áramkiesés esetén ugyanis Ausztriából és Svájcból szintén számíthatunk segítségre. kat. Eltávoztak, pedig... Szerin­tem helyesebb lett volna - s tu­dok rá példát -, ha gondosan bekerítik, és az építők „eltűrik" jelenlétüket. Persze az ilyen Városi fáink... megoldás csak akkor jöhet szá­mításba, ha a fa nem a leendő objektum helyén áll, illetve, ha valaki a megmentés lehetőségé­re is gondol. Nem vitatom, meg­lehet, hogy a szóban forgóak valóban ártottak... S az is lehet­séges, hogy „fát fáért" alapon ültettek azokban a napokban, május eleje táján, néhány fe­nyőt, nyírfát és kőrislevelű ju­hart az építkezési területtel szomszédos Fibich utca végébe. Ha így volt, le a kalappal a faül­tetők szándéka, elhatározása előtt. De csak azok előtt, mert a munkájuk fabatkát sem ért. Többségében ugyanis olyan sé­rült fát ültettek el, amelyek tör­zséről egy-két arasznyi széles körsávban hiányzott a kéreg. Hogy mikor és hogy érte őket a halálos sérülés - a kiemelés­kor, vagy a szállításkor, azt csak a fanyűvők, illetve fatelepítők tudnák megmondani. Ám azt, hogy fuser muňka volt a javából, mindenki észreveszi, aki meg­fordul a Hernád-parti városnak ebben az utcájában. Ugyanis né­hány fa már kiszáradt... GAZDAG JÓZSEF (a szerző felvétele) Kevesebb tag - erősebb szervezet Mi lett a Honvédelmi Szövetséggel • Önállóak lesznek a szakszövetségek • Maguk teremtik elő az anyagiak egy részét • Július elsejétől névváltozás Az év elején még úgy tűnt, hogy a Honvédelmi Szövetség szétesik, hiszen minden szakszövetség önál­lósodni akart. Közben azonban kide­rült, hogy a szlovákiai szervezet alapszervezeteinek közel 80 száza­léka egyik szakszövetséghez sem kötődik, így hát a március 10-én Besztercebányán megtartott szlová­kiai kongresszuson úgy határoztak, hogy megtartják a szervezet egysé­gét, de nevük július elsejétől a Mű­szaki Sportok és Tevékenységek Egyesülete lesz. - Minden szakszövetség maga dönthet, az egyesületben marad vagy megválik tőle. Eddig csak a ki­nológiai klub vált ki a Honvédelmi Szövetségből, bár többen közülük is az egyesülethez szeretnének tartoz­ni - tájékoztat Ján Kováč ezredes, a szövetség szlovákiai központi bi­zottságának elnöke. - Az egyesület­ben maradó szakszövetségek, repü­lősök, lövészek, rádióamatőrök, au­tósok stb., a jövőben teljesen önálló­an döntenek, tevékenykednek, a központ, csak koordinációs szere­pet tölti be. - Az autósiskolák oktatói, vezetői is az önállósulás mellett törtek lánd­zsát, mégis maradtak... - Igen. Az autósiskolákat a Hon­védelmi Szövetség alapította, így a felszámolásukról neki kell dönte­nie... Itt azonban elsősorban arról volt szó, hogy az autósiskolák válla­latának nyeresége az utóbbi idő­szakban csökkent és nagynak tar­tották azt az összeget, amelyet a tiszta jövedelemből a központi bi­zottságnak kellett befizetniük. Ezt a jogos kérelmüket orvosoltuk. Sze­retném hangsúlyozni, hogy nem­csak az autósiskoláknak, hanem minden szakszövetségnek vállal­koznia kell a megszokott tevékeny­ség mellett. Ugyanis az idén, bár csökkentett mértékben, de még megkaptuk a támogatást, ám a jövő­ben a szakszövetségeknek is át kell térniük az önfinanszírozásra. Ezen­túl csak az boldogul, aki alkalmaz­kodni tud az új feltételekhez. - A szakszövetségek többsége tehát marad, de lényegesen csök­ken a tagok száma, egyes járások­ban 20-50 százalékkal is. Mi a ma­gyarázata ennek? - Az egyik ok az, hogy felszámol­ták az iskolai alapszervezeteket, megszűntek a csak papíron létező szervezetek, és a nyilvántartásból törölték azokat a fiatalokat, akik sor­katonai szolgálatukat teljesítik, de ennek ellenére bizonyára kétszá­zezres taglétszámunk lesz. Az irá­nyításban is sok minden megválto­zott. Megszűntek a kerületi bizottsá­gok, a megmaradt apparátus létszá­mát a felére csökkentették. A bürok­ráciát a személyes kapcsolatnak kell felváltania. Mivel növekszik az alap­szervezetek önállósága, a legfonto­sabb dolgokról helyben döntenek, hiszen ók ismerik a lehetőségeiket, azt, hogy tagjaik mit igényelnek. - A múltban a hadsereg és a tár­sadalom követelményeinek is eleget tettek. Hogyan lesz ez a jövőben? - Hangsúlyozni szeretném, hogy önkéntességen alapuló, apolitikus egyesületről van szó. Ugyanakkor ma még szükségesnek tartjuk, hogy bár az eddigieknél kisebb mérték­ben, de a sorkötelesek felkészítésé­ben segítsünk a hadseregnek. Mivel a polgári védelem jelentősége nem csökkent, a ránk háruló feladatokat ezen a téren is vállalnunk kell. Meg­szűnt a tartalékos tisztek és tiszthe­lyettesek klubja, helyében a tartalé­kosok szövetsége jött létre, amely­nek tagjai a honvédelmi és a polgár­védelmi felkészítésben nyújthatnak hathatós segítséget. A struktúraváltás tehát megtörtént. Egy új alapokon működő tömegszerve­zet jött létre, amelynek célja, hogy tagjai kedvtelésüknek hódolva hasznosan tölthessék el szabadidejüket. A járási és az alapszervezeteken, valamint a szakszövetségeken múlik, hogyan tudnak majd megfelelni az új feltételek­nek, a tagság elvárásainak. NÉMETH JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents