Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-28 / 123. szám, hétfő

Létezik ideális megoldás? Avagy miért nyílik négy első osztály a Komáromi Mezőgazdasági Szakközépiskolában? A Nyugat-szlovákiai kerületben tizennégy mezőgazdasági szakközépiskola van. Kettő - a dunaszerdahelyi és a komáromi - magyar tanítási nyelvű. A Komáromi Mezőgazdasági Szakközépiskola tantestülete a járási újság, a Reflex április 13-i számában nyílt levelet tett közzé. Ebből kiderül, hogy az iskola vezetőségének tudtán kívül - aluljelentkezéssel indokolva a döntést - a korábbi három magyar osztály helyett az iskolaügyi szervek szeptembertől két magyar és egy szlovák osztály megnyitását tervezik. A felvételik körül már tavaly is problémák adódtak; kevés volt a jelentkező. Mint utóbb kiderült, ezt az idézte elő, hogy a járási pedagógiai és pszichológiai tanácsadó tévesen túljelentkezésről informálta az alapiskolákat, és a nyolcadikosokat más járásokba, más középiskolákba irányította. Az 1989/90-es tanév elején a szlovák alapiskola nyolcadikosainak kijelentették, hogy a Komáromi Mezőgazdasági Szakközépiskolában az 1990/91-es tanévben szlovák osztály is nyílik. Erről a hivatalos jelentést a középiskola novemberben kapta meg a kerületi nemzeti bizottságtól; ekkor tudták meg, hogy szlovák osztály megnyitásával kell számolniuk. Eszenyi József mérnök, a szakközépiskola igazgatója az ügyről a következőket mondta el: - Novemberben a knb-től kaptuk azt a felhívást, hogy tekintettel arra, hogy kevés a magyar jelentkező, nyissunk egy szlovák osztályt, mert igény lenne rá. Ezt követően november 20-án viszont arról értesítettek bennünket, hogy megmarad a három magyar osztály. Időközben egyes magyar tanítási nyelvű alapiskolák már jelezték, hogy őket úgy informálták, hogy csak két magyar osztály nyílik, túljelentkezés van,' ezért tanulóikat nem irányították hozzánk. E tévhitet iskolánk az Új Szóban közzé tett rövid hírben igyekezett eloszlatni. Annak ellenére, hogy a három magyar osztály megnyitásáról szóló rendelet volt érvényben, szlovák alapiskolákból is jöttek jelentkezési ívek. Ezeket visszaküldtem, gondolván, valószínű, tévedésből címezték nekünk. Ebből ismét bonyodalmak keletkeztek. Márciusban a knb újabb rendelkezése ismételten a két magyar és az egy szlovák osztály megnyitását tette érvényessé. Kilencvenkét magyar és tizenhét szlovák jelentkezőnk volt. A magyar felvételizők közül tehát, ha csak két magyar osztályt nyitunk, harminc-negyven gyereket el kellett volna utasítanunk. Március harmincadikán újabb értesítést kapott az iskola, mely szerint három magyar és egy szlovák osztályt nyithat. Ez elméletileg rendben is lenne, de felvetődik itt egy másik probléma, iskolánkban nincs hely a négy osztálynak. Három osztályunk így is a főépületen kívül nem a legjobb körülmények között tanul. A mostani plusz egy osztálynak talán még tudunk helyet szorítani a kollégium épületében, nagyobb gond viszont, hogy mi lesz jövőre. A fő kérdés nem az, hogy legyen-e szlovák osztály, vagy sem, hanem, hogy nyíljon-e egy negyedik osztály is. Az igényeknek megfelelően készek vagyunk megnyitni a szlovák osztályt, de előbb új iskolaépületet kellene építeni. E tények tudatában kerestem fel a járási pedagógiai és pszichológiai tanácsadó vezetőjét, Zdenka Anettovát. Az iskola sorsáról kérdeztem őt. -A tanév kezdetétől úgy volt, hogy két magyar és egy szlovák osztály nyílik majd - mondja. - A helyzetet az iskoľa komplikálta, mégpedig azzal, hogy februárban visszaküldte a szlovák alapiskolákból küldött jelentkezési lapokat. - így igaz, de ezt a szakközépiskola annak a rendeletnek az értelmében tette, amely kimondta, hogy az oktatási intézményben három magyar osztály nyílik - vetettem közbe. - Ez nem így van. Nézze, én elsősorban a gyermekek érdekeit nézem. A szlovák osztály megnyitása nem a magyar osztály rovására történik, minthogy ebben az oktatási intézményben egy magyar osztály úgyis felesleges. Már tavaly sem volt elég jelentkező a három magyar osztályba. Ezért kénytelenek voltak felvenni gyengébb képességű tanulókat is. Ez egyrészt rontja az iskola színvonalát, másrészt rossz hatással van a gyerekekre. Lehet, hogy a gyengébb képességű tanulóból jó szakmunkás lenne, ebben az iskolában viszont csak nehezen jut el az érettségiig és nem biztos, hogy gyengébb eredményei miatt el tud helyezkedni a pályán. -Ha jól értettem, úgy gondolja, amennyiben lesz elég tehetséges magyar jelentkező, nyissanak magyar osztályt, ha nem, és igény van szlovák osztályra, nyissanak szlovákot. - Igen, így gondolom. Hangsúlyozom, a gyerekek érdekeit tartom szem előtt. Ha van rá lehetőség, akkor ne kelljen a járás szlovák tanulóinak más járásokba, nagy távolságokra utazniuk. - Jelenleg az a helyzet, hogy három magyar és egy szlovák osztályt nyit az iskola. - A Komáromi Mezőgazdasági Szakközépiskolában nincs hely négy osztály számára. Ideális megoldásnak ezért azt tartom, ha két magyar és egy szlovák osztály lesz. -A knb döntése szerint mégis négy osztály nyílik. - Ez a kerület dolga, nem a mi ügyünk. Irány hát a kerületi nemzeti bizottság oktatási osztálya. Ott Viktor Novotný mérnök kerületi tanfelügyelőtől a következőket tudtam meg: A szlovák osztály megnyitásáról a Komáromi Mezőgazdasági Szakközépiskolát a felvételi terv első variációja alapján 1989. november 10-én értesítették. Minthogy az iskola ez ellen protestált (mármint az ellen, hogy két magyar és egy szlovák osztály legyen) november 20-tól március 15-ig az a döntés volt érvényben, hogy az oktatási intézménynek szeptembertől három magyar osztálya lesz. A járási pedagógiai és pszichológiai tanácsadó 1990. január 9-én a szlovák osztály megnyitását kérvényezte. Szükségtelennek tartotta a harmadik magyar osztályt, s ezt azzal indokolta, hogy a magyar osztályokba így is kevés a jelentkező (negyvenkettő). A tanácsadó munkatársai attól tartottak, hogy a gyengébb előmenetelű tanulókat is felveszik, kizárólag azért, hogy feltöltsék a magyar osztályokat. Ez azonban szerintük az iskola színvonalát rontaná. Ezt követően ugyancsak januárban, 24-én az oktatási minisztériumnak is eljuttatták ugyanezen kérvényüket. A Komáromi Szabadság Utcai és Határőr Utcai Szlovák Tanítási Nyelvű Alapiskolából szülők által aláírt kérvényeket küldtek a knb-re. Ezeket figyelembe véve március 15-én egy magyar tanítási nyelvű növénytermesztési szakirányú, valamint egy magyar és egy szlovák tanítási nyelvű állattenyésztési szakirányú osztály nyitását engedélyezte a knb. A mezőgazdasági szakközépiskola vezetősége: Eszenyi József igazgató, valamint Klokner Lóránt, Szép Lajos és Torna Rudolf továbbra is harcot folytatott az oktatási intézmény három magyar osztályának érdekében. Ennek eredményeként a március 30-án kelt döntés alapján - mind ez ideig ez az utolsó döntés - két magyar növénytermesztési, valamint egy magyar és egy szlovák állattenyésztési szakirányú osztály nyílik a szakközépiskolában. - Ismerve az oktatási intézmény helyiséggondjait - mondta Viktor Novotný -, meglepett, hogy az iskola vezetősége vállalja a négy párhuzamos osztályt. Az épületet eredetileg nyolc osztály számára tervezték. Az osztályok számának megnövekedésével négy óv múlva már tizenhat osztálya lesz az iskolának (jelenleg tizenkét osztálya van). Attól tartok, hogy a szűkös teremlehetőségek negatívan befolyásolják majd az oktatás színvonalát. A Nyugat-szlovákiai kerületben 12 szlovák mezőgazdasági szakközépiskola van. Ezek közül a várostól 40 km-re lévő surányi ugyanolyan szakosítású, mint a komáromi. Nincs igazán közel, de - ha figyelembe vesszük, hogy a Komáromi Mezőgazdasági Szakközépiskolába a Közép-szlovákiai kerületből is járnak diákok, mivel közelebb nincs ilyen szakosítású magyar iskola - a surányi nincs messze sem. A színvonallal kapcsolatban csupán egyetlen megjegyzésem lenne: az idén azokat a nyolcadikosokat, akiket, mivel nem volt üzemekkel kötött szerződésük, nem vettek fel, szakmunkásképző intézetekbe irányították. Ha a komáromi oktatási intézményben állandó jelleggel nyílna szlovák osztály, az iskola előbbutóbb vegyes igazgatásúvá válna. Azt tudnám elképzelni ideiglenes megoldásként, hogy a szlovák osztályt a járás valamely mezőgazdasági szakmunkásképző intézetében próbálják megnyitni. Ott ahol az idén kevés a jelentkező. Idővel, ha lesz rá igény, akár egy szlovák tanítási nyelvű mezőgazdasági szakközépiskola is nyílhatna a Komáromi járásban, hogy ne kelljen a diákoknak más járásokba utazniuk. SIPOSS ILDIKÓ Mi lenne a több? Felnőtt színjátszók a XXVII. Jókai Napokon Bizony mondom, voltak esztendők, amikor a felnőtt színjátszók versenyében a kiosztott díjak számán kívül csak a csalódás volt nagyobb. Színvonal ide, színészi és rendezői teljesítmények oda, tekintet nélkül a viszonyíthatóságra, kiosztottak mindent, amit a szervezők anyagi lehetőségei engedtek. Ebben a nyakló nélküli díjosztogatásban nem volt sem ráció, sem értékrend, sem egyenkénti minősítés, önmagához képest mindenki jó, ezért díjazott volt. Jókai Mór városában idén a szokottnál kevesebb felnőtt színjátszócsoport mutatkozott be. Amatőrök lévén, ez nem is lenne olyan nagy baj, ha nem lenne ismert, hogy ennél kétszeresen nagyobb létszámot már igen nagy színvonalbeli engedmények árán lehetett volna "elérni, így nem volt egetrengető színvonal, de a Jókai Napok utóbbi húsz esztendejének műsorát kis töredék híján teljes egészében ismerve állíthatom: nem kell az idei színjátszóknak szégyenkezniük. Persze, ama büszkeség sem töltheti el szívünket, hiszen az ötből egy volt olyan, amelyben az amatőr színház legjobb progresszív hagyományai jelentek meg a színpadon. Kinek-kinek a szellemi tűrőképessége szabja meg, mennyire képes egyetlen rendezőnek három produkcióját megemészteni, különösen akkor, ha azok közül egy olyan sincs, amely teljes egészében szellemi izgalmat jelentett volna. Izgalom volt bőven, főleg akkor, amikor Kiss Péntek József három opusza közül kettő már „lement". Mert ugyebár, hol az a szőrös szívű ítész és fanyalgó néző, akik ne szeretnének - ha másért nem, hát önös érdekből - valami felkávaróan jó előadást látni két erőtlen után, ugyanattól a rendezőtől. Nem újkeletű jelensége ez a fesztiválnak. Ambiciózus emberként mindig igyekezett többet, eredetit mondani a világról. A muzslai Jókai Színpadalal saját darabját mutatta be. Egy felépült panel ház lakásában bezárva kereste a csoport és a rendező az elveszett édent, csakhát mindehhez kevés az írói puskapor, s ezt a szerző másik énje, a rendező sem tudta helyettesíteni. Zilahy Lajos Házasságszédeigője olyan vígjáték, amelyben az abszurd elemek kibonthatók, feltéve, ha a rendező nem Zilahy szelíd poénjait akarja mindenáron kihegyezni. A keszegfalui színjátszócsoporttal Kiss Péntek József nem tudott mit kezdeni. Jószándéka mintha itt feneklett volna meg végérvényesen, hiszen sem a szereposztás, sem a játék egésze nem képviselt mást, mint amit az ismert fogalommal „falusi színjátszásnak" szokás mondani. Ez akkor lesz igazán érthetetlen, ha még megnézik valahol a komáromi Színházi Stúdió ugyancsak általa rendezett előadását. Nádas Péter Találkozás című tragédiája ebben az értelmezésben megmaradt a két ÚJ SZÚ 1990. V. 28. Méry Gábor felvétele Kis Nyelvőr Egyházfi vagy egyházfő? Most, amikor újra törvény szavatolja a lelkiismeret és a vallás szabadságát, és ennek hatására egyre többen kezdenek érdeklődni az egyházak munkája: Isten- és emberszolgálata iránt, kívánatos lenne újra tanulni vagy megtanulni azokat a szavakat, amelyek az egyházi személyek megnevezését, rangját, a templomi szertartások és a velük kapcsolatos megnyilvánulások nevét illetik. Az e témában tapasztalható tájékozatlanság okozta azt a nyelvi tévedést, amely a rádió 1990. február 8-i híradásában többször is elhangzott, s melyben a 41 évvel ezelőtt méltatlanul meghurcolt és elítélt egyházfőt, Mindszenty Józsefet egyházfi-ként említették, éppen egy olyan közleményben, amely arról tájékoztatta ország-világot, hogy az esztergomi gyászünnepségen nyilvánosan erkölcsi elégtételt szolgáltat neki az egész magyar nemzet. Pedig sokféle rokon értelmű megnevezés kínálkozott volna a fogalmazónak: hercegprímás (nálunk a legfőbb római katolikus egyházi rang viselőjének megnevezése), bíboros (legnagyobb rangú katolikus főpap), érsek (egy vagy több egyházmegye püspöke) vagy egyszerűen főpap, főpásztor, csak az nem, amit választott; az a szó ugyanis a templomot rendben tartó, harangozó egyházközségi alkalmazottat jelenti. Hasonló tévedésbe estek azok is, akik a hazánkban vendégeskedő Tőkés László temesvári református lelkészt, sőt előtte édesapját, a teológia professzorát is teológusnak nevezték; ez a szó ugyanis papnövendék-e

t jelent, Olyan ez, mintha az orvost (beleértve az orvosprofesszort is) medikus elnevezéssel illetnénk. Etimológiai szempontból ráillenék, csakhogy ez a forma foglalt - az orvostanhallgatóra. ' (Édes Anyanyelvünk) főhős lelki fejlődése folyamatosan elmesélt történetének. Ezt a „sztorit" azonban nem kevés rendezői invencióval és színészi felkészültséggel játsszák el. Hogy mégsem aratott átütő szakmai és közönségsikert? Ennek magyarázatát leginkább a kicsit sokat vállaló Kiss Péntek József tudja, bár a két színész igencsak különböző szintű felkészültsége is rontotta az egész értékét. A csoport kortárs szerző munkájának népszerűsítéséért kapott díjat. Sokak várakozásával ellentétben a nagymegyeri Poloska Színház produkciója csalódást okozott. Sem a csapat színészi képességeivel, sem Varga Tibor alakításával nem volt baj. Végeredményben Slawomir Mrozek egyfelvonásosa, a Piotr Ohey mártíromsága rendezői és dramaturgiai tisztázatlanság következtében sikeredett gyengébbre, mint ahogy azt ettől a csoporttól az évek során megszokhattuk. Kérdés azonban, hogy lehet-e egy ilyen bonyolult szerkezetű játékot a humorra hagyatkozva bemutatni. A végkifejlet valójában tragédia felé halad, s a humoros felszín alatt Piotr Ohey és családja egyre feszültebb drámája kezd kibontakozni. Ennek a feszült kettősségnek a rendezői megfogalmazásával maradt adós Bodnár Gyula. Minden a helyén volt, a körülményekhez képest elevenek az egyes figurák, a történések is pergő tempójú előadásban követik egymást. Mégsem lesz kerek egész a színpadi játék. A néző olykor felfelnevet, de folyamatában nem ismeri fel az előadás mondanivalóját, s a bekövetkező tragédia megmarad az elmesélhető történet szintjén. A losonci Kármán Színkör idén újból szerepelt a Jókai Napokon, s a tavalyival ellentétben szakmai és közönségsikert is aratott. H. Barta Lajos Szaltó Mortále-\a nem ismeretlen a komáromi közönség előtt, hiszen két évvel ezelőtt a nagymegyeriek mutatták be. Á felnőttek mezőnyének legszínesebb, mindvégig magával ragadó előadását produkálták. Ez a gárda képes arra, hogy a mostanihoz hasonló sikerrel játszszon neki megfelelő darabokat. Idei sikerük titka a rendezői megoldások letisztultságán és a jól működtethető díszleteken kívül abban is rejlik, hogy az egyes színészeknek testre szabott szerepeket oszthattak ki. Itt sem azonos a csoport tagjainak színészi tudása, mégsem volt nagy kilengés az egyes alakítások színvonala között. Volt olyan jelenet is, amelyben három-négy színész képes volt hivatásos színházak színvonalán játszani. Ez a produkció mégis minden elemében dinamikusan és lenyűgözően amatőr volt. Biztosan lehet jobb, hibátlanabb szerkezetű darabokat találni, ám egy népes amatőr csoport lehetőségeinek és képességeinek megfelelő szatírát már nehéz felkutatni. Szembetűnő erénye Szabó Árpád rendezésének- a térbeli megkomponáltság, valamint a különböző korosztályokhoz tartozó színészek játékának összehangolása. Ezt a komplexitást hivatott értékelni az elnyert nagydíj, valamint a legjobb díszlet és jelmez díja. Felfigyeltető, hogy a fesztivál felnőtt mezőnyében a legjobb alakításért járó díjat Leszák József kapta, aki ebben az előadásban epizódszerepben nyújtott kimagaslót. A Jókai Napok idén is tartogattak pozitív és negatív meglepetéseket. Bizonyos azonban, hogy azoknak volt igazuk, akik a megváltozott társadalmi légkörre és a rendszervál-' tásra gondolva, az amatőr színjátszók elbizonytalanodására számítottak. öt előadásból egy volt, amely hibái ellenére is egészébe véve kiemelkedett a mezőnyből. Bár lehetne vészjeleket leadni, biztatásként álljon itt az alábbi gondolat: a megtorpanás nem megállás, s az útkeresés nem a haladás feladása. DUSZA ISTVÁN