Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-24 / 120. szám, csütörtök

Feszült helyzet Litvánia gazdaságában Gorbacsov bomlasztással vádolja (ČSTK) - Az INFO félhivatalos észt hírügynökségre hivatkozva az AFP kedden este arról tájékoztatott, hogy Mihail Gorbacsov szovjet államfő Moszkvában különtalálkozót tartott Arnold Rüjtel észt és Anatolij Gorbunov lett vezetővel. A két balti köztársaság parlamenti elnökei szintén részt vettek az Elnöki Tanácsnak, az államfő tanácsadó testületének gazdasági kérdésekkel foglalkozó ülésén. A különtalálkozó hozzávetőleg 20 percig tartott. Gorbacsov értésre adta, hogy nem változtat a balti államokkal kapcsolatos hozzáállásán. Arnold Rüjtel állítólag azt mondta, hogy e találkozás mindkét fél számára kellemetlen volt. „Moszkva és a balti államok valóban akarják a tárgyalásokat, de Gorbacsov megint azt hangsúlyozta, követeli, hogy a három ország nyilvánítsa semmisnek függetlenségi nyilatkozatát.". A szovjet gazdasági blokád miatt Litvániában már 23 ezren vannak munka nélkül, s valószínű, hogy júniusban további 28 ezerrel gyarapszik a számuk. Főleg a közlekedési vállalatok dolgozóiról van szó, akik a katasztrofális üzemanyaghiány miatt vesztik el munkájukat. Erről az Izvesztyija számolt be a Vecsernyije Novosztyi litván napilap közleményére hivatkozva. A litván kormány blokádellenes bizottságának beszámolóját kedden a vilniusi parlament is meghallgatta. Ez rendkívülinek nevezi a litván gazdasági helyzetet, a legsúlyosabb gondokat a villamosenergia hiánya okozza. Az Elektrenaj litván erőmű már kénytelen volt hozzányúlni a mazuttartalékaihoz, az ingalinszki atomerőmű pedig teljesen leállt. Magánszemélyeknek már egyáltalán nem árusítanak benzint, s a 12 700 darabból álló tehergépkocsiparknak csak az egyharmadát tudják üzemeltetni. Rendkívül feszült a helyzet a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban is. Az üzemanyaghiány miatt a mezőgazdaságban 7000 gépesítőnek már nincs munkája. Teljesen leállt hat ipari vállalat és négy cukorgyár. Észtországban folytatódnak a hétfőn kezdődött sztrájkok, főleg azok az orosz ajkú kollektívák állították le a termelést, amelyek ellenzik a köztársaság függetlenségét. A Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának értesülései szerint néhány vállalatnál felújították a munkát, a többi üzem még mindig sztrájkol. A. Kopityin, a köztársasági sztrájkbizottság tagja az Izvesztyijának adott nyilatkozatában elítélte az észt mezőgazdasági minisztériumnak azt a döntését, amely szerint a sztrájkoló üzemek dolgozóinak nem fognak búst, tejet és más élelmiszert szállítani. Szerinte ennek az észt kormánydöntésnek a célja „zavargások kiprovokálása, arra kényszeríteni a munkásokat, hogy az utcára vonuljanak. Mindent megteszünk, hogy a mostani politikai sztrájkok ne csapjanak át konfliktusba" - mondotta., Tallinnból érkezett hírek szerint a polgári légiközlekedés alkalmazottai is csatlakoztak a sztrájkhoz. Munkabeszüntetéssel fenyegetőznek az energetikai dolgozók is. Tömören szólva: a helyzet áttekinthetetlen, nincsenek pontos adatok arról, hogy hány helyen sztrájkolnak. Örményországban vasárnap tartották a parlamenti választások első fordulóját, a 265 mandátumból csak 74-nek a sorsa dőlt el. Ennek okai: a választók passzivitása, a jelöltek nagy száma. Például a 85 jereváni körzetből 56-ban meg kell ismételni a szavazást, mivel a választók több mint a fele nem járult az urnákhoz. Leninakanban is hasonló volt a helyzet. Említést érdemel, hogy Telman Gdljant és Nyikolaj Ivanovot, a két ismert nyomozót is a Szovjetunió népi képviselőivé választották. Az Oroszországi Föderáció népi képviselőinek kongresszusán kedden az egész országra is jellemző ellentétes politikai irányzatok két tipikus képviselője, Vitalij Vorotnyikov és Borisz Jelcin terjesztett elő javaslatot e köztársaság szuverenitását deklaráló nyilatkozatról. Vorotnyikov, az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsának eddigi elnöke, aki az SZKP KB Politikai Bizottságának is a tagja, koncepciójában olyan gondolatokat vetett fel, amelyek még a közelmúltban is nagy eretnekségnek számítottak volna. Azt javasolta például, hogy a köztársasági alkotmánynak rendeljék alá a szövetségi törvényeket. Szükségesnek tartotta egy új Jelcint szövetségi szerződés kidolgozását, ez lenne a köztársaság és a föderáció kapcsolatait szabályozó szerződéses alap. Egyébként az általános elvek szintjén maradt anélkül, hogy Oroszország konkrét feltételeire bontotta volna le azokat. Jóval tovább ment ennél Borisz Jelcin, aki fel szeretné váltani Vorotnyikovot a parlament elnöki székében. Szerinte Oroszországnak nemcsak a Szovjetunióval kellene szerződéses alapon rendeznie viszonyát, hanem a többi köztársasággal is. A köztársaságok közötti kereskedelmet világpiaci árakon képzeli el, sürgette a politikai pluralizmus törvényesítését, az egyetlen párt hatalmi monopóliumának a betiltását. Jelcin további követelése volt, hogy a természeti kincsek, a föld, az erdők, a víz köztársasági tulajdonba menjen át. „A köztársaság szuverenitásának az egyén önállóságára és szabadságára, a vállalatok, kolhozok, tanácsok, nemzetiségi és területi egységek teljes önállóságára kell épülnie". Mihail Gorbacsov tegnap a Kremlben találkozva az OSZSZSZK népi képviselői kongresszusának küldötteivel, pártolta az Orosz Föderáció megalakulását, ellenezte viszont elszakadását a Szovjetuniótól. ,, Oroszország nélkül a Szovjetunió elképzelhetetlen"- mondotta. A továbbiakban élesen bírálta Jelcint keddi beszédéért, amelyet úgy minősített, mint ,,felhívást a Szovjetunió felbomlasztására"és kísérletet ,, Oroszország elszakítására a szocializmustól." Gorbacsov szerint Jelcin programja „a köztársaság népei közötti konfliktushoz vezethet." A NATO tervezőcsoportjának történelmi bejelentése: VSZ-támadás veszélye már nem fenyeget (ČSTK) - A NATO katonai tervezőcsor portjának kedden kezdődött brüsszeli ülésén történelmi bejelentést tettek. Az észak-atlanti tömb magas rangú katonai vezetői most ismerték el először, hogy a Varsói Szerződés részéről már nem áll fenn a támadás veszélye. A tegnap közzétett nyilatkozat azt hangsúlyozza, egy. Nyugat elleni erős váratlan támadás abban az esetben lesz kizárt, hogyha sikerül tető alá hozni az európai hagyományos erők korlátozásáról szóló szerződést. A tömb védelmi miniszterei ugyanakkor felszólították a Szovjetuniót: tanúsítson rugalmasabb álláspontot a bécsi tárgyalásokon s így segítse elő e szerződés megkötését. A védelmi miniszterek közölték: tekintettel a kelet-európai változásokra, a NATO tagországai csökkentették katonai kiadásaikat, korlátozták hadgyakorlataik terjedelmét, s javasolták a tömb stratégiájának lényeges módosítását. Kelet-Európa - az évszázad kiárusítáÚJSZÚ 3 1990. V. 24. Fazekas Pál boldogsága Fazekas Pál immár tizennégy éve él Galántán - román útlevéllel, külföldi tartózkodási engedéllyel. Erdélyi, szilágysági faluból jött magyar ember. Múlt pénteken szerkesztőségünkben még kissé gondterhelten kért tanácsot. Azóta már boldognak vallja magát: Életemben először adatott meg, hogy szabadon választhassak. A jog adta lehetőségemet nem volt szabad elszalasztanom. A televízióból értesültem róla, hogy a hozzám hasonlók is választhatnak. A prágai román nagykövetség és a pozsonyi konzulátus azonban nem adott közelebbi tájékoztatást. Jó lett volna közzétenni, meggyőzni mindenkit - hiszen sokan vagyunk itt is -, hogy éljen a jogával. Mivel a sajtóban sem jelent meg közelebbi információ erre vonatkozóan, magam kerestem megoldást. Beültünk az autóba, s az egész család elkísért Prágába. Lelkiismereti kérdés volt számomra, hogy támogassam a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ), s leadhassam rá a szavazatomat. Akárcsak a Liberális Párt elnökjelöltjére. Mert igaz ugyan, hogy Iliescu biztos győztesnek tűnt, de sajnos, épp a nemzetiségi kérdés miatt csalatkoznom kellett benne. Nagy fordulat ez életemben. Bizonyítani akartam, hogy megtettem, ami kötelességem volt, s most boldog vagyok. Bár az egyik szemem sír, a másik már vidámabb, mert bízom benne, lesz esélyünk, győz a józan ész, a magyarok, románok egyaránt rádöbbenünk, csak együtt kereshetjük a megértést, a boldogulás útját. Igaz, a nacionalizmus lecsendesedéséhez időre van szükség. Félelmem majd akkor múlik el, ha már nem lehet az embereket rávenni: botokkal menjenek neki másoknak. Borúlátó is vagyok egyben. A tönkretett ország csak nehezen fog kilábalni jelenlegi állapotából. A szakemberhiány pedig csak súlyosbítja a gondokat. Iliescuéknak szükségük van a bizonyításra. A választások után már nincs kitől félniük, most már valóra kell váltaniuk decemberi ígéreteiket. Az RMDSZ-tőí pedig sokat várok. Eddig nagyon egységesen lépett fel, biztos vagyok benne, sikerül létrehoznia azt az intellektuális magot, amelyre most az erdélyi magyarságnak nagy szüksége van. Az erőpróba megtörtént, s úgy érzem, hatalmas sikerrel zárult számunkra, erdélyi magyarok számára. Az RMDSZ büszke lehet győzelmére, nekem pedig ugyancsak jóleső érzés, hogy szavazatommal én is „ott lehettem". (fóhodm.) sa. Ezzel a címmel közölt cikket a New York Times a kelet-európai vállalatok nyugati cégeknek történő eladásáról. A cikket Budapestről keltezték, a szerző Steven Greenhouse, s az írást a volt zlíni Bat'a gyárról készült fénykép illusztrálja. A szerző szerint Kelet-Európában 100 milliárd dollár értékben várnak gyárak vevőre. Magyarország 20 hónapon belül 100-150 vállalatot szeretne eladni, Lengyelország százat, a szerző szerint Csehszlovákia és az NDK óvatosabban jár el. Nyugtalan az ENSZ főtitkára (ČSTK) - Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára nyugtalanságát fejezte ki amiatt, hogy lassan folyik a nicaraguai kontrák leszerelése. A Biztonsági Tanács keddi ülésén azt mondta, a nicaraguai fegyveres ellenzék tagjainak leszerelése valószínűleg nem fejeződik be a vonatkozó megállapodásban feltételezett június 10-i időpontig. A világszervezet főtitkára annak a véleményének adott hangot, hogy a BT-nek a közép-amerikai helyzet javítása érdekében hozzá kellene járulnia a kontrák lefegyverzésének meggyorsításához. L

assan a bőség zavarával küszködünk, nehéz lesz eligazodnunk a különböző fórumokon előterjesztett csehszlovák kezdeményezések, javaslatok között. A legutóbbiak közül a pozsonyi csehszlovák-lengyel-magyar hármascsúcs, az európai biztonsági bizottság, Havel strasbourgi beszéde a nagy északi biztonsági zónáról, Dienstbier újabb Marshall-tervnek elkeresztelt, a Harvard Egyetemen elhangzott javaslata (külügyminiszterünk nem értett egyet ezzel a jelzővel) jut eszembe. S bár egyik a regionális együttműködésre, a másik a biztonságpolitikai struktúrákra, a harmadik a gazdasági kérdésekre összpontosít, mégis sok közös vonásuk van, főleg az, hogy meg akarják könnyíteni hazánk s tágabb értelemben egész Kelet-Európa visszatérését Európába. Ebből a szempontból jól beillik a sorba a múlt vasárnapi ötoldalú külügyminiszteri értekezlet. Ez pontosabban a négyek találkozójaként kezdődött Bécsben, de már pentagonáleként folytatódott s ért véget Pozsonyban, miután Csehszlovákia hivatalosan is csatlakozott az Adria-Duna például közös autópályák, vasútvonalak építését, a környezetvédelmi intézkedések összehangolását, a vállalatok közötti együttműködést is jelentené. Magyarországi források szerint szóba jöhet egy közös javaslat kidolgozása a nemzeti kisebbségek jogairól. Ezt a koppenhágai emberi jogi konferencián terjesztenék elő. Vannak bökkenők is, pontosabban: nem minden felhőtlen, hiszen különböző országokról, eltérő érdekekről, eddig más-más tömbhöz tartozó, illetve tömbön kívüli államokról van szó. Például Románia jelezte csatlakozási szándékát, de ismertek a romániai magyarság helyzete miatt kialakult ellentétek Budapest és Bukarest között. S ha már konfliktusos helyzetekről beszélünk, meg kell említeni a csehszlovák-osztrák vitát az atomerőművekről. A prágai kormány szerint hazánk nem tud, s nem is kíván lemondani a nukleáris energia hasznosításáról, mondván: a széntüzelésű erőmüvek sokkal jobban Kötetlen beszélgetés a bécsi értekezleten Alois Mock, Somogyi Ferenc, Jirí Dienstbier és Budimir Loncsar között (Telefoto: CSTK -AP) körhöz. Magyarországi kollégáink szellemesen e kör ötszögesítéséről beszéltek. Mi ennek a lényege? A jugoszláv, a magyar, az olasz és az osztrák külügyminiszter tavaly novemberben jelölte ki az Adria-Duna térséghez tartozó országok szorosabb együttműködésének fő irányait, az új kapcsolatrendszer kiépítésének és elmélyítésének alapjait. Már akkor is e csoportosulás - mert szervezetről még nem lehet beszélni - nyitottságát hangsúlyozták. Jellemzője, hogy nem általános, elvi deklarációra törekszik, hanem nagyon is konkrét programok megvalósítására. Eddig négy szakcsoport dolgozott a közös terveken, de hazánk belépésével a csoportok száma is ötre bővült. A fő területek: oktatásügy és kultúra, szállítás és távközlés, környezetvédelem, a közepes vállalkozások problémái és legújabban a tudományos kutatás. Tömören szólva: az öt ország a nemzetközi helyzet kedvező alakulásából származó lehetőségeket, előnyöket a saját érdekében, koordinálva akarja kihasználni. Ami a gyakorlatban károsítják a környezetet, mint a jól karbantartott atomerőművek. Alois Mock osztrák külügyminiszter viszont az atomerőművek építésének tilalma és már meglevők fokozatos bezárása mellett foglalt állást. Az osztrák környezetvédők a sajtóban éles kampányt indítottak. Az egyik kommentár szerint Csehszlovákia ökológiai háborút indított Ausztria ellen. A bécsi Kurier kedden Csernobilre utalva úgy fogalmazott, hogy" Ausztriát több szempontból is „Csehszlobil" fenyegeti: sem a már működő, sem a tervezett erőművek elhelyezése nem megfelelő geológiai szempontból. A lap véleménye: például a temelíni atomerőmű földrengésveszélyes zóna mellett van. E

hhez a vitához magunk részéről csak annyit tehetünk hozzá, hogy a kérdés eldöntése a szakemberekre tartozik. De a nézeteltérések közös akarattal elsimíthatok, nincs megoldhatatlan probléma. Remélhető, hogy az öt miniszterelnök-helyettesnek is ez lesz a véleménye. Ök 27-én, vasárnap ismét Bécsben találkoznak. MALINÁK ISTVÁN J

anuár közepe óta rendszeresen érkeznek a hírügynökségi jelentések az észak-indiai Kasmír szövetségi államban történt etnikai és vallási összecsapásokról, tüntetésekről, sztrájkokról, merényletekről, szinte egymást követik a tájékoztatások az áldozatok számáról. Mi történik a „Himalája tetején", India és Pakisztán határán? Forronganak a kedélyek, mélyül a gyűlölet az elszakadásért harcoló helyi muzulmánok és hinduk között. Ez az ellenségeskedés, fegyveres viszály egyáltalán nem új keletű, hiszen a többségében muzulmánok lakta Kasmír már jó néhányszor volt konfliktusok forrása, háborúk okozója Iszlámábád és Delhi között. Az első - 1949-ben befejeződött - harcok után kettészakadt az országrész, melynek mintegy egyharmadát Azad Kasmír (Szabad Kasmír) néven máig is Pakisztán ellenőrzi. A területet csupán egy ellenőrző vagy tüzszüneti vonal választja ketté, amelyet egyébként egyetlen állam sem ismer el határként. Visvanath Pratap Szingh indiai miniszterelnök még jóformán fel sem ocsúdott a tavaly novemberi választások győzelmi mámorából, s máris óriási probléma vagy mondjuk inkább próba elé állították őt az ismét felszínre került kasmíri szeparatista törekvések, a határvillongások, a helyi szélsőségeseket támogató pakisztáni fegyveres terroristák átszivárgása. Az év elején szabadult el a pokol. Azután, hogy a fundamentalista Kasmíri Felszabadítási Front tagjai elrabolták az indiai - egyébként muzulmán - belügyminiszter lányát, akit csupán hosszas tárgyalások után, öt kasmíri szélsőségesért cserébe engedtek szabadon. Iszlámábád és a szövetségi állam lakossága is az új delhi kormány gyengeségének bizonyítékaként ítélte meg ezt a lépést. PakiszKonfliktus a 5,világ tetején" táni támogatással azóta erősödik a mozgalom az önállóságért. Olyannyira kiéleződött a feszültség, hogy a helyzet ismerői egy újabb indiai-pakisztáni háború lehetőségéről beszélnek. Az India Tolday című lap egészen odáig ment el, hogy összehasonlította a két ország katonai erejét, a fegyveres erők tagjainak, a harckocsik, a repülőgépek számát, a lehetséges háborús kiadásokat. Végül is arra a következtetésre jutott: egyik ország sem engedheti meg magának, hogy belekezdjen egy ilyen „kalandba", ugyanis a fegyveres konfliktus gazdaságilag hatalmas tehertételt jelentene, s hosszú évekre visszavethetné mindkét állam fejlődését. Számon tartja ezt mind Szingh, mind Benazir Bhutto pakisztáni kormányfő. Nyilatkozataikból kitűnt, egyikük sem akar (akarhat) háborút. Arra viszont nem hajlandók, hogy engedjenek saját igazukból. Az inAFGAV NISZTÁN <J • f'čr—^ y Islamabad; \S/RINAGAR£ PAKISZTÁN 'PANDZSAB " V Delhi diai miniszterelnök azzal vádolja Iszlámábádot, hogy beavatkozik Delhi belügyeibe, Kasmírt egyértelműen India területének tartja. Ezzel szemben Bhutto azt állítja, hogy India a szomszédos államot népe akarata ellenére tartja megszállva. Mi tehát a megoldás? A maximális önmérséklet és a tárgyszerű politikai párbeszéd - ez a véleményük a térség államainak, s a Szovjetuniónak, az USA-nak és Kínának is. Persze, ha figyelembe vesszük, hogy Kasmír ügyét még belső hatalmi harcok is bonyolítják, akkor a kiútkeresés bizony nem lesz egyszerű. B

iztató jel: a hét elején azzal a céllal érkezett a térségbe Robert Gates, az Egyesült Államok nemzetbiztonsági kérdésekben illetékes tanácsadójának helyettese, hogy lehűtse a forró fejeket. Talán sikeres lesz missziója. URBAN GABRIELLA Pentagonálé