Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-23 / 119. szám, szerda

Tehát vitatkozzunk? Az alábbi írást dr. Popély Gyula a Nap szerkesztőségében adta le, de ott nem vállalták a közlést. Szerkesztőségünk vezetősége sem­miképp sem szeretne teret nyitni annak a helytelen gyakorlatnak, hogy más lapokban megjelent véleményekre a mi hasábjainkon válaszoljanak és fordítva. Nem feledkezhetünk meg viszont arról, hogy a szerző publikációs tevékenységét az elmúlt húsz évben korlátozták, sót megakadályozták, többek között szerkesztőségünk akkori vezetői is. Méltánytalanság lenne hát, ha ma is hasonló akadályokba ütközne akkor, amikor politikai, emberi magatartásával kapcsolatos észrevételekre kíván válaszolni. Elsősorban ezért közöljük az írást, habár a szerző néhány megállapításával nem értünk egyet. A fölvetett kérdésekről a választási kampány során nem kívánunk vitát indítani. K ezdem először is a köszönet­nyilvánítással. Ezennel tisz­telettel megköszönöm a Nap szer­kesztőségének, hogy hajlandó volt lapjában helyt adni a VPN-FMK­nézetekkel nyilvánvalóan összee­gyeztethetetlen eszmeiségű írásom­nak. A Gondolkozzunk! című cik­kemről van szó, amely a Nap 1990. május '8-i számában látott napvi­lágot. Eddig ez így rendben is volna. A Gondolkozzunk! című írásommal párhuzamosan az említett lapban azonban egy másik cikk is megjelent Vitázzunk! címmel Gyurovszky S. Lászlónak, a Nap munkatársának tollából, amely mintegy „helyrerak­ja" írásom „elhibázott alapeszmé­it". Eredetileg nem állt szándékom­ban vitázó félként szorítóba szállni, Gyurovszky cikkének egy-két kitéte­le azonban arra ösztönöz, hogy megfogadjam a felszólítását. Tehát rajta, vitázzunk! Persze, teszem ezt annak reményében, hogy ő is meg­szívleli az én felszólításomat, amely így hangzott: Gondolkozzunk! Gyurovszky S. László mindjárt írása elején felveti - amolyan erköl­csi hitelrontási szándékkal - a hova­tartozásom kérdését. Meglepi őt - írja -, hogy „még mint FMK-tag" az Együttélés nevében szólok, mi­velhogy eddig nem jeleztem kilépési szándékomat ebből a mozgalomból. Nos, tehát vizsgáljuk meg kissé kö­zelebbről először is ezt a problémát. Soha nem titkoltam, sőt erre kellő alkalmakkor megfelelő módon min­dig is hivatkoztam, hogy én elsősor­ban és mindenekelőtt a csehszlová­kiai magyar nemzeti kisebbséghez tartozónak érzem magam. Ennek ténye határozza meg egész lénye­met és gondolkodásmódomat. Ez tehát az elsődleges. Bizonyos politi­kai mozgalomhoz - esetleg mozgal­makhoz - való csatlakozásom így természetszerűleg csakis másodla­gos fontosságú lehet, mintegy az elsődlegesnek a függvénye. Nem tagadom, hogy 1989. no­vember 30-án aláírtam a Független Magyar Kezdeményezés Elvi Nyilat­kozatát és ezáltal csatlakoztam e mozgalomhoz. Csatlakozásom annak reményében történt, hogy egy valóban független, valóban kez­deményező és vitathatatlanul ma­gyar politikai tömörülésnek válok tá­mogatójává. Február közepére azonban már világos volt előttem, hogy itt egy nagy misztifikáció törté­nik, mivel az FKM lényegében nem más, mint a VPN magyar cégérrel ellátott fiókintézménye. A VPN és az FMK kontúrjai ugyanis egyre inkább összemosódni látszottak előttem, egyre kevésbé vált felismerhetővé, hogy meddig még FMK, illetve met­től már VPN. Meggyőződésem, hogy nézetemmel nem állok egyedül. Február közepére már kezdtek kirajzolódni a dr. Duray Miklós és társai által szerveződő Együttélés Politikai Mozgalom körvonalai. Én kezdettől fogva abban reményked­tem, hogy az Együttélés és az FMK egymást támogató testvérmozgal­makká válnak, s mint saját lábon megálló, valóban független politikai és társadalmi hatóerő vesznek majd részt a további politikai életben, s mint ilyen veszik fel a kapcsolatot egyéb demokratikus szerveződé­sekkel, akár magával a VPN-nel is. Ezen intenciók által vezéreltetve nyi­latkoztam február 14-én Prágában a Magyar Rádió és a Magyar Hírlap tudósítójának, Forró Evelynnek, hogy szerintem a VPN-nek ,,ha már nem lesz érdeke, hogy felkarolja a saját könnyűlovasságaként futta­tott Független Magyar Kezdemé­nyezést, akkor az kényszerhelyzet­be kerülhet, és teljesen természetes lenne, hogy a Duray Miklós által indított Együttélés mozgalomban lel­né meg természetes szövetsége­sét". A tudósítónak mindjárt azt is kifejtettem, hogy a szlovákiai ma­gyar nemzeti kisebbség érdekeinek éppen ez - tehát az Együtté­lés-FMK szoros együttműködés, sőt egybeolvadás - felelne meg legin­kább. (Vajon ez lenne ama bizonyos útszéli hang, etikátlan megnyilvánu­lás, amelynek bélyegét Gyurovszky S. László talán az én homlokomra is szeretné rásütni?) Az FMK azonban legnagyobb saj­nálatomra nem az Együttélés Politi­kai Mozgalomban és dr. Duray Mik­lósban lelte meg „ természetes szö­vetségesét", hanem egyre mélyeb­ben eltűnt a VPN-ben. A magyar társadalom felé szavakban igyeke­zett ugyan prezentálni saját külön létét, de február végére már minden figyelmesebb szemlélő számára nyilvánvaló volt, hogy az állítólag nagyon okos FMK-vezetés naiv vagy destruktív. (Ez utóbbi megálla­pítást én személy szerint nem osz­tom.) Február végén és márciusban így aztán a lehető legtermészete­sebb folyamat eredménye volt az egykori FMK-támogatók egy részé­nek átorientálódása az Együttélés felé. így csatlakoztam jómagam is ehhez a mozgalomhoz. Az Együtté­léshez való csatlakozásomat azon­ban nem az eredeti szándékom és elveim elárulásának tartom, hanem egy olyan lépésnek, amelynek meg­tétele éppen az eddigi elveim meg­tartása érdekében volt elengedhe­tetlenül szükséges. A Nap 1990. február 2-i számának egyik szer­kesztőségi cikke többek között úgy jellemezte személyemet, hogy azok közé tartozom, akik a múltban „a ÚJ SZÚ 5 1990. V. 23. legnehezebb időkben is megőrizték erkölcsi tartásukat", örömmel tölt el ez a megállapítás, de hadd fűzzem még hozzá: én ezután is meg sze­retném őrizni erkölcsi tartásomat. Élni ugyanis csak így érdemes. A következő gondolatsort egy Gyurovszky-idézettel kezdem. ,,Sorra vehetném a Gondolkozzunk! című írás figyelmetlen olvasatokból, félremagyarázott idézetekből, egy­másnak ellentmondó állításokból, pontatlan megfogalmazásokból ere­dő hibáit - olvashatjuk Gyurovszky S. László reagálásában -, azonban úgy érzem, nem érdemes csak a fel­színen kapirgálni, hanem mélyebbre kell ásni és a nézetek gyökereit kell meglelni. (Amennyiben erre szükség lenne, természetesen rámutathatok az említett írás szóban forgó hibái­ra)". Erre ugyan mit is válaszolhat­nék a fölöttébb magabiztos Gyu­rovszky S. Lászlónak, mint azt, hogy nosza rajta, tegye meg, ásson mély­re, vagy kapirgáljon a felszínen, én állok elébe. Feltételezem persze, hogy nem a pankráció-gyürkőzés az eszményképe, hanem a tárgyilagos vitastílus. írásom „megmagyarázója" egye­lőre mellőzi a „felszíni kapirgálást", s egyenest az ,,eszmefuttatás belső logikájának" ún. „cáfolatával" kezdi érdemi helyreigazításait. Cikkem „axiómáit" a következő pontokba sűrítve véli megtalálni: 1) a sajtó szerintem továbbra is cenzúrázott, 2) a bírálat elve „támadást" jelent, 3) a nemzeti kisebbség egysége természetadta tény, 4) létezik egy „hatalom", ahová be lehet épülni. h ilegörvendeztet, hogy írásom I VI ,, belső logikájának'' keresé­se közben soraim elemzője előtt ezek a valóban megválaszolásra vá­ró problémakörök körvonalazódtak. A fentebb megfogalmazott négy „axióma" szerény véleményem szerint akár azt is megérdemelné, hogy egy közös erővel és akarattal megszervezett tudományos szimpo­zion tárgykörét képezze. Szíves­örömest részt vennék egy ilyen „agytágításon", s persze elvárnám, hogy azon éppen Gyurovszky S. László legyen valamelyik „axióma" tudományos előadója. Meggyőző­désem, hogy ezáltal valamennyiünk szellemi épülése biztosítva lenne. Úgy vélem, ezennel eleget tettem Gyurovszky S. László felszólításá­nak: jól vagy rosszul, de vitáztam vele. Most már rajta a sor, tegyen eleget ő is az én elvárásomnak: gondolkozzon! Nekem elhiheti: megéri. Pozsony, 1990. május 14. Dr. POPÉLY GYULA történész Magyar (T jelöltek az ^ J -ös listán Név: MARKOTÁN PÉTER Született: 1962. november 5. Lakhelye: Losonc Foglalkozása: filozófus, jelen­leg polgármester-helyettes Í C* x\en fy % f ^emétfi P >-1 eV Markotán Péter életútja remekül példázza a ma oly sokat emlegetett, és oly kívánatos menedzser típusú szakember pályáját. Társada­lomtudományi műveltsége ellenére naprakészen kezeli az állam­igazgatási funkcióból adódó ügyeket. Figyelemre méltó, hogy fiatal kora ellenére Losonc város polgármester-helyettesévé választották. Jelzi ez egyrészt a személyébe vetett hitet, s mindemellett hozzáérté­sének elismerését. Markotán Péter szabadidejét a történelem, a politológia s a kisebbségek jogi képviseletének tanulmányozásával tölti. Nős, egy fiúgyermek édesapja. A Szlovák Nemzeti Tanácsba jelölték, az 5-ös listán. úp-139 ÚJ MŰSOR A CSEHSZLOVÁK TELEVÍZIÓBAN Album A múlt héten új műsorral jelentke­zett a Csehszlovák Televízió. Az idősebb generáció, az ún. harmadik korosztály részére szánt Albumot a szórakoztató műsorok prágai fő­szerkesztősége készíti a nyugati te­levíziók példájára. Ismeretes, hogy a világon már hosszú évek óta különös figyelmet fordítanak az idősebbekre - az uta­zási irodák külön körutakat, az egye­temek rendkívüli előadásokat, a sportklubok szenior mérkőzéseket szerveznek a számukra. Természe­tesen a tévétársaságok sem marad­nak le, hiszen épp ez a korosztály a leghűbb, legfigyelmesebb néző­gárdájuk. Aleš Ulm, az Album dramaturgja elmondta, a 150 perces műsor min­den második szerda délelőtt jelent­kezik. A próbasorozat még a vaká­ció előtt befejeződik, mivel a nyári hónapokban nincs délelőtti adás. A nézők tehát szeptemberben talál­kozhatnak ismét az Albummal. A műsor elején mindig a stúdió ven­dége kap majd szót. Az első adás­ban Miluša Kubíčková szociológus szólt a nézőkhöz, a meghívandó vendégek közt szerepel azonban František Fajtl ezredes, harci repülő, Benes Emil Ludvík zeneszerző, az elnöki hivatal tagja, valamint Nelly Gaierová színésznő. Az érdeklődők ízelítőt kapnak a régi korok filmjei­ből, s a szerkesztők nem feledkez­tek meg az opera kedvelőiről sem. A műsor természetesen sok tanács­csal is szolgál, és külön foglalkozik a nézők leveleivel. (ČSTK) Vállalkozó házaspár Parketta és fagylalt A Dunánál... (Ján Malý felvétele) Tornaija déli lakótelepén a főút melletti bódéban már elkészült a fagylalt, dolgoznak a hűtőgépek, ' a tulajdonos Kovács házaspár felké­szült a nyitásra. - A fagylalt árusítását tavaly nyá­ron kezdtük el - tudom meg Kovács Jánostól. - A termálfürdön állítottuk fel bódénkat, majd a főszezon után ide, a lakótelepre kerültünk. Megtet­szett ez a hely,.itt maradtunk. A kö­zelben frissítőket és cukrászsüte­ményt is felszolgálunk. így az időjá­rás sem okoz majd különösebb gon­dot. Bent és a teraszon 16-16 férő­helyet alakítunk ki, amint azt az erőnk és anyagi lehetőségeink meg­engedik. - Még a korábbi befektetés sem térült meg, s lám, már terjeszke­dünk, bővítjük az üzletet - viszi tovább a szót a feleség. - A múlt év jól sikerült, csupán a gépek, a hűtő­berendezések beszerzése okozott némi gondot. Reggel kilenckor nyi­tunk és általában addig nem is húz­zuk le a redőnyt, amíg mindent el nem adtunk. Volt, hogy 1500 gom­bócot mértünk ki. Fárasztó a munka, de mindent megteszünk azért, hogy vevőink elégedettek legyenek. Kovács János a főállása mellett asztalosként dolgozik. A garázsban rendezte be műhelyét, és társként segít a feleségének i§. Belekezdett a hazai piacon hiánycikknek számító mozaikparketta gyártásába. - Meg tudtam volna élni az épület­asztalos-munkából is, de a mozaik­parketta több hasznot hoz. Az indu­lástól mindössze három hónap telt el, de olyan nagy az érdeklődés, hogy hat hónapra már van megren­delésem - számol be a mester má­sodik vállalkozásáról. Miközben beszélgetünk, állandó­an cseng a telefon, újabb megren­delők jelentkeznek. Nem ragaszko­dik az írásbeli megrendeléshez, mert tudja, az áru nem marad a nyakán. - A kertünkben szeretném felépí­teni a műhelyemet. Berendezésénél ügyelünk arra, hogy olyan gépeket vásároljunk, amelyeket más termé­kek előállításánál is felhasználha­tunk, ha termékváltást kellene vég­rehajtani, vagy a választékot bővíte­ni - mondja. - Egy vállalkozónak már az induláskor minden lehető­séggel számolnia kell, s persze, ajánlatos tudatosítania, hogy kocká­zat nélkül nem vállalkozhat. A terve­ink között szerepel, hogy megduplá­zom termelésemet, de ehhez alkal­maznom kell még néhány embert. Vállalkozó házaspár. A férj vezeti az asztalosműhelyt, illetve a parket­takészítő részleget, s egyben anyagbeszerző is. Reggelenként együtt főzik a fagylalt alapanyagát, aztán egész nap ki-ki a maga dolgát végzi. A feleség pedig, amikor későn este hazaér, elvégzi még a szüksé­ges könyvelést. - Nem bántuk meg, hogy önálló­sítottuk magunkat, bár jóformán nem maradt szabadidőnk, holott ugyancsak szerettünk kirándulni. Nemrég a férjem egy AVI A gépko­csiból lakókocsit épített. Jelenleg ezt is bevásárlásokra használjuk. Bele­törődtünk, mert megértettük, hogy a cél érdekében sok mindenről le kell mondanunk. A világjárást bepótol­juk, ha a gyerekek felnőnek. A tizen­hatéves fiam asztalostanuló, lesz aki az apjától átveszi majd a szakmát, de sokat segít a lányunk is. Meg­szoktuk a kemény munkát, csak az anyag beszerzése ne volna olyan körülményes. Ez a tornaijai házaspár kihasznál­ta a lehetőséget. Tudják, hogy csak­is magukban, szorgalmukban és néhány jó barátban bízhatnak, hogy jó minőségű szolgáltatásaikkal érhe­tik csak el céljukat. NÉMETH JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents