Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-23 / 119. szám, szerda

Ha volt levél, akkor hol van? (ČSTK) - Moszkvai tartózko­dása idején a csehszlovák parla­menti küldöttség megpróbált utánajárni annak a levélnek is, amellyel - néhány forrás szerint - 1968-ban egy csehszlovák csoport katonai segítségért for­dult a Szovjetunióhoz. A Cseh­szlovák Sajtóiroda moszkvai tu­dósítójának Michael Kocáb képviselő, a küldöttség tagja el­mondta, beszélgettek erről Alek­szandr Bovin ismert újságíró­val, korábban az SZKP KB ap­parátusának dolgozójával, aki azonban cáfolta, hogy valamikor is látta volna a levelet és ismerné aláíróit. Bovin megjegyezte, ak­kor sem közölné a nevüket, ha ismerné őket, mivel senkit sem akar üldöztetésnek kitenni. Ko­cáb szerint Bovin nem értett meg egy alapvető dolgot, vagyis hogy határozottan elutasítjuk a kollek­tív bűnösséget, csak a szemé­lyes felelősségrevonást ismerjük el. Ha pedig valaki a múltban árulást követett el saját népével szemben, azt erkölcsileg, fele­lősségre kell vonni. Michael Kocáb, aki egyben a szovjet csapatok kivonását ellenőrző parlamenti bizottság alelnöke is, nem vonta kétségbe a szovjet fél őszinte törekvését a vonatkozó szerződés megtar­tására. Elmondta, Csehszlová­kia maximális mértékben figye­lembe veszi a szovjet nehézsé­geket a kivonással összefüggő szociális problémák megoldása során, ez azonban nem jelenti, hogy nem fogunk igényt tartani az okozott károk - tényleges és ökológiai károk, jövedelemkie­sésből keletkezett veszteségek stb. - megtérítésére. A képviselő közölte azt is, Alekszandr Dza­szohovnak, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa külügyi bizott­sága elnökének átadta a Szövet­ségi Gyűlés határozatának kópi­áját. Ez a határozat kezdettől fogva érvénytelennek minősíti az 1968. október 18-án hozott par­lamenti határozatot, amely egyet­ért a szovjet csapatok ideigle­nes jelenlétével Csehszlovákia területén. A csapatkivonással összefüg­gésben Michael Kocáb néhány adatot ismertetett: eddig a 73 500 katonának kb. 29 szá­zalékát, a 39 140 főnyi polgári személyzet 25 százalékát, a harckocsik 43, és a tüzérség 27 százalékát vonták ki. A cseh­szlovák fél állandóan ellenőrzi a csapatkivonást. ROMÁN VÁLASZTÁSOK Az RMDSZ váratlan sikere Romániában teljes gőzzel folyik a va­sárnapi parlamenti és elnökválasztások szavazatainak összeszámlálása. Tegnap délután 17 óráig a nem egészen 16 millió voks közül tizenkét millió hétszázezret összesítettek. Az eredmény: szuverén módon vezet a Nemzeti Megmentési Front, melynek képviselő- és szenátorje­löltjeire a szavazatok 67,32, illetve 68,21 százaléka esik. És az eddigi legnagyobb, nem várt, de számunkra is kellemes meg­lepetés: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség egyelőre biztosan a lista má­sodik helyén áll. Képviselő- és szenátor­jelöltjei a szavazatok 7,51, illetve 7,50 százalékát kapták. Számokban kifejezve ez 913 881 és 930 502 szavazatot jelent. A harmadik helyet az RMDSZ-től egy, illetve két szá­zalékkal lemaradva a Nemzeti Liberális Párt foglalja el. Nem érdektelen megje­gyezni, hogy a Románok Egységszövet­sége elnevezéssel indult választási koalí­ció, mely az Erdélyi Radikális Pártot és az Erdélyi Románok Nemzeti Pártját, vala­mint a hozzájuk csatlakozott Vatra Roma­neascát tömöríti, tehát a nacionalista er­délyi románság szövetségének képvise­lői- és szenátorjelöltjeire csak a szavaza­tok 1,92, valamint 1,95 százaléka jut. Természetesen ezek még nem végleges eredmények, de a módosulások várható­an az RMDSZ pozícióját és nyilvánvaló választási sikerét már nem fogják befo­lyásolni, megkérdőjelezni. Ami az elnökválasztást illeti, az emlí­tett majdnem 13 millió szavazat össze­számlálása után továbbra is Ion Iliescu van az élen. A központi választási bizott­ság részleges adatai szerint a magyarok nagy többsége Radu Cimpeanura adta le szavazatát, s nem Iliescura. Hétfőn és kedden is több külföldi meg­figyelőcsoport találkozott az újságírókkal, hogy elmondják észrevételeiket, tapasz­talataikat. Ezek továbbra is inkább techni­kai jellegűek, s nem kérdőjelezik meg a választások eredményeit és korrektsé­gét. Sokkal bírálóbban szólnak a megfi­gyelők a választási kampányról. A román ellenzék, főleg a nemzeti parasztpárt továbbra is élesen támadja a vasárnapi választások eredményeit és nem ismeri el azokat. De bizonyítékokat a visszaélésekről még nem szolgáltatott az illetékes szerveknek. Bukarestben teg­nap röplapokat szórtak szét, melyek azt hangoztatták, hogy a választásokat meg­hamisították és manipulálták. A röplapok ismeretlen szerzői ezért a lakosságot fel­szólították, hogy kezdeményezzen a front és a kormány ellen tüntetéseket. A buka­resti rendőrfőkapitányság ezzel kapcso­latban a délután folyamán nyilatkozatot adott ki, amelyben felhívta a lakosság figyelmét, hogy ne hagyja magát kiprovo­kálni a felelőtlen elemektől. Az Egyetem téren egyébként hétfőn és tegnap este is több ezer ember gyűlt össze, hogy tüntes­sen a kommunizmus ellen. A szónokok bírálták a választások lefolyását és visz­szaélésekkel vádolták a frontot. KOKES JÁNOS, Bukarest Egész Izraelre kiterjedtek a zavargások (ČSTK) - A vasárnapi véres me­rénylet után kirobbant zavargások a megszállt területekről már kiter­jedtek egész Izraelre. A hadsereg és a rendőrség képtelen a rend fenntar­tására, az összecsapások két nap alatt 18 halálos áldozatot követeltek és kb. 700 ä sebesültek száma. Több tucat embert letartóztattak. A rendőrök könnyfakasztó gránátok­kal és gumibotokkal próbálták szét­verni a kövekkel és botokkal harcoló palesztinokat. A palesztinokhoz csatlakoztak az Izraelben élő arabok is, s általános sztrájkot hirdettek. Közép-európai idő szerint az éjszakai órákra jelezték az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülését, ame­lyen Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke is részt akart venni. Bagdadban be­jelentette, há nem kap amerikai be­utazási vízumot, javasolni fogja, hogy a BT Genfben tartsa meg ülé­sét, amelyen kérni akarja: a testület nyújtson nemzetközi védelmet a megszállt területekről már kiter­noknak és rendeljen el szankciókat Izraellel szemben. Ami a francia tu­ristabusz elleni hétfői ammani terror­támadást illeti, a PFSZ elnöke azt mint irracionális cselekedetet ítélte el és úgy vélekedett, szabotázsakció volt a jordániai biztonság és stabili­tás ellen. Peking elutasítja Tajvan békejobbját (ČSTK) - Kína hétfőn elutasította Taj­van történelmi ajánlatát, amely a kölcsö­nös viszony javítását célozza. A javaslatot Li Teng-huej új tajvani államfő terjesztet­te elő elnöki beiktatása alkalmából mon­dott vasárnapi beszédében. Az Új Kína hírügynökség ugyan üdvö­zölte az államfő beszédét, elsősorban azt a kijelentését, hogy Kína és Tajvan egy ország oszthatatlan részét képezik. Hangsúlyozta azonban, hogy a szigetor­szág a jó kapcsolatok felújítását „eltúlzott feltételekhez" köti. Elsősorban arra a Li Teng-huej-indítványra gondolt, hogy Kína változtassa meg politikai és gazdasági rendszerét, a Tajvan visszaszerzését cél­zó folyamatban ne lépjen fel az erő pozí­ciójából és ne akadályozza a szigetet a nemzetközi kapcsolatfejlesztésben. Nyugat-Európa a kezét nyújtja A Független Magyar Kezdeményezés az Európa Parlamentben Az új életre kelt kelet-európai orszá­gokban annyit emlegetik az úgynevezett Európai Házba való igyekvést, hogy már közhellyé vált. Annál is inkább, hogy a va­lóságban olyan dolgokra fecsérelik az idejüket és energiájukat, melyek ezt az igyekezetet egyáltalán nem hitelesítik, el­lenkezőleg, a megkésett nemzeti serdülő­korra valló, ötven- vagy százéves lemara­dást eláruló, szélsőséges, nacionalista megmozdulások inkább a történelem által idő előtt lezárt ,.nemzeti" múltba való visszahátrálást sejtetik. Mi beszélünk, nyilatkozunk, és hátrá­lunk, Nyugat-Európa pedig lép, és kezét nyújtja. Ennek a kéznyújtásnak kézzelfogható ségi Gyűlésben. A tapasztalatcsere és együttműködés szempontjából feltétlenül említést érdemel az ún. Kis Nyelvek Cso­portja, valamint természetesen a vendég­látó Szivárvány Csoport. Ez utóbbi tíz évvel az Európa Parla­ment létrejötte után alakult, résztvevői kis nemzetek (flamandok, baszkok, írek, skó­tok, korzikaiak, lombardok, katalánok) pártjainak képviselői. Ezek célkitűzései sok tekintetben hasonlítanak az FMK cél­jaihoz. Programjuk egyik alaptétele, hogy minden nyelv egyenlő. Az egyesülő Euró­pában nem szabad eltűnni a kis nyelvek­nek, kis kultúráknak, kis nemzeteknek, a helyi és területi sajátosságoknak. A cso­port munkájában részt vevő pártok Az FMK és a VPN küldöttsége Habsburg Ottó és Jaak Vandemeulbroucke (jobbról a második) társaságában bizonyítéka az a meghívás, melynek az FMK küldöttsége az elmúlt héten tett eleget az Európa Parlament Szivárvány Csoportja (Rainbow Group) meghívására. A látogatásról nyilatkozva mondta el a kö­vetkezőket Gémesi Károly: - Az Európai Közösségek testülete, az Európa Parlament nyitott felénk is. Egyik legprogresszívabb csoportja, a Szivár­vány Csoport hazánkban járva „felfedez­te" a magyar nemzeti kisebbséget, nagy megértéssel fordult problémáink felé és hogy megindítsa és meggyorsítsa a köze­ledési folyamatot, meghívta az FMK par­lamenti képviselőit az Európa Parlament májusi plenáris ülésére. Segítségükkel jó áttekintést kaptunk a parlament egyes csoportjainak és frakcióinak tevékenysé­géről és céljairól. Vannak közöttük olya­nok, melyek különösen fontosak szá­munkra: az egyre inkább Kelet-Európára figyelő zöldek, ezek bizottsági ülésén fel is szólaltunk, és ismertettük az FMK kör­nyezetvédelmi programját, interpelláción­kat Bős-Nagymaros ügyében a Szövet­ÚJSZÚ 1990. V. 23. Nincs abban semmi meglepő, hogy két arab ország az egyesülés­ről dönt. Ideig-óráig tartó államszö­vetségekre - sokoldalúakra is - volt már több példa az arab világban, Líbiát pedig nyugodtan tekinthetjük az integrálódás bajnokának: leg­utóbb, márciusban Szudánnal kötött megállapodást a két ország négy éven belül történő egyesüléséről, a teljes politikai, gazdasági és biz­tonsági integráció eléréséről. A két Jemen - a Jemeni Arab Köztársa­ság és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság - esete azonban alap­vetően eltér a pillanatnyi politikai célok diktálta, eddig szokásos két­három-négy alanyú, eleve kudarcra ítélt összeborulásoktól. Ezúttal két olyan ország egyesü­léséről van szó, melyek esetében teljességgel kizárf minden önös ér­dek, ugyanígy a szövetkezés egy harmadik ország vagy országok el­len. Hiszen a két Jamen az arab világ szegényháza, az állandó segé­lyekre szoruló két szegény rokon. Történelmük és jelenük sokban ha­sonló, azonos, de a 18. században bekövetkezett országszakadás - amit a múlt század negyvenes éveiben véglegesítettek a mai Dél­Jement uralmuk alá vonó britek - hozott olyan fejlődésbeli különbsé­geket, melyek remélhetőleg jól kie­gészítik egymást. Észak-Jemenben 1962-ben kiál­tották ki a köztársaságot, Dél-Jemen 1967-ben vált függetlenné. Az egy­koron egységes két szomszéd or­szág viszonya meglehetősen viha­rosan alakult: fegyveres konfliktus 1972 őszén, s megállapodás az egységes állam létrehozásáról még az év novemberében. Az egyesülés­ből nem lett semmi, viszont az eset lépésről lépésre megismétlődött 1979 elején: konfliktus, egyesülési megállapodás, kudarc. Ez legalább csendes volt, nem olyan látványos, mint 1977 októberében, amikor az észak-jemeni elnököt a szó szoros értelmében egy órával azelőtt ölték meg, hogy Ádenbe utazott volna aláírni az államszövetségről szóló egyezményt. ta az - örökös egységhiánnyal küsz­ködő - arab világ a két Jemen szö­vetségét. Persze, Szaúd-Arábia ki­vételével, amely ilyen módon - vár­hatóan - elveszít egy befolyási öve­zetet. Rijád mindig is Észak-Jemen patrónusa volt az ,,istentelen", mar­xista Dél-Jemennel szemben, de önzetlenséggel a legkevésbé sem gyanúsítható. Amikor Észak-Je­menben, a sivatag homokjában csak Szegények szövetsége tnnyi meghiúsult terv után sem adták fel a jemeniek, csak éppen taktikát változtattak: a kis lépések már sokszor bevált módszeréhez fo­lyamodtak. 1981-ben csúcsszinten született egyezmény az együttmű­ködés fejlesztéséről, s a két ország hallgatólagosan, de szembetűnően egyeztette külpolitikai lépéseit, min­denekelőtt az arab és az iszlám regionális szervezetekben. Az 1986­os dél-jemeni - szemérmesen tragi­kus eseményeknek nevezett - véres puccs sem vetette vissza a közele­dést, sőt az új vezetésnek sikerült még csírájában elfojtania egy újabb konfliktust, amely a dél-jemeni-é­szak-jemeni-szaűdi hármas határ térségében talált olajlelőhely birtok­lása miatt volt készülőben. Az 1988 májusában kötött egyezmény a ha­tármenti együttműködésről és a lelő­hely közös hasznosításáról nem­csak egy újabb testvérgyilkos csatá­rozást előzött meg, hanem egyene­sen elvezetett az 1989. november 30-i, legfelső szinten aláírt Ádeni Megállapodásig a két országrész egy éven belüli egyesítéséről. Megértéssel, szimpátiával fogad­tessék-lássék kijelölt határ közelé­ben felfedeztek két, egyenként 500 millió barreles olajlelőhelyet, azokat magának követelte. Az Arab Liga közbelépése, békéltetése akadá­lyozta meg a konfliktust, ezután a szaúdiak már csak a törzsi ellenté­tek szítására szorítkoztak... Két­ségtelen, nagy problémát jelentenek mindkét Jemenben a magukat még szilárdan tartó törzsi közösségek, s ezzel együtt a törzsi ellentétek, melyek alakulásába a központi kor­mányok gyakorlatilag képtelenek beleszólni. Nem is beszélve arról, hogy a hatalom legfelsőbb csúcsain sem mennek ritkaságszámba a tör­zsi összefonódások, amit - a hatal­mat gyakorlók szerencséjére - mindkét Jemenben a világ legter­mészetesebb dolgának tekintenek, csak a túlkapásokat nem tűrik. Mint azt minden hivatalos cáfolat ellenére az 1986-os ádeni puccskísérlet is bizonyítja... Szegények szövetsége ez a so­kadik nekifutásra összehozott egye­sülés, de a már említett árnyalatnyi különbségek, meg az újkeletű olaj­kincs előmozdíthatja az új ország, a Jemeni Köztársaság felemelkedé­sét. Délnek vannak - elsősorban külföldön képzett - szakemberei, számottevőbb az ipara, liberálisabb a társadalmi légköre, nem olyan nyomasztó az iszlám hatása, mint északon, ahol viszont jelentősebb a mezőgazdaság, s Szanaanak - amely főváros marad - jobbak a kapcsolatai a konzervatív, de gaz­dag arab országokkal. A javítanivaló pedig rengeteg. Illusztrálásképpen csak két adat: a lakosság várható legmagasabb életkora 50-51 év, a gyermekhalandóság tíz százalé­kon felüli. GÖRFÖL ZSUZSA (ČSTK) - Az észak-jemeni és a dél­jemeni parlament tegnap Ali Abdallah Szalehet, az eddigi északi államfőt vá­lasztotta meg az egyesített ország állam­főjévé, aki ezután ünnepélyesen kihirdet­te az egyesülést. Ali Abdallah Szaleh Ádenben felvonta az új Jemeni Köztársa­ság lobogóját. A tavaly novemberi megál­lapodás megvalósítása nyomán így meg­született az Arab-félsziget legnépesebb országa. a megoldás útját, hozzánk hasonlóan, a regionális és helyi önkormányzatok megerősödésében látják. Úgy vélik, a nagy nemzeteknek sokkal inkább tuda­tosítaniok kell, hogy mindenfajta kulturális és etnikai uniformizálódás egész Európa, sőt az egész világ kultúrája számára je­lent pótolhatatlan veszteséget. Ugyanak­kor fontosnak tartom elmondani, hogy ezek a kisebbségi pártok nem csupán saját nemzetük - nemzetiségük problé­máira próbálnak megoldást találni, de általában is küzdenek a kultúrák sokszí­nűségének megőrzéséért, a nagy sajtó­monopóliumok ellen, az információáram­lás demokratizálásáért, az észak-dél és nyugat-kelet között feszülő ellentétek enyhítéséért - tehát tevékenységük távol­ról sem merül ki a ,,kisebbségi politizá­lásban". Tevékenységük alapvetően hét terü­letre összpontosul. Minden esetben az európai integráció negatív következmé­nyeit igyekeznek korrigálni és ezt a folya­matot emberivé formálni, összhangba hozva a közös gazdasági célokat a regio­nális érdekekkel. -Miért éppen a Független Magyar Kezdeményezés volt az a kelet-európai szervezet, amely elsőként látogathatott el az Európa Parlamentbe? - kérdeztük Sándor Eleonórától. -A Szivárvány Csoport legerősebb pártja, s egyben megalakításának kezde­ményezője a Flamand Népi Unió. Ahogy a párt és egyben az egész csoport elnö­ke, Jaak Vandemeulbroucke elmondta, mivel Belgium helyzete sok tekintetben azonos Csehszlovákiáéval, már hosszú évek óta figyeli a mi helyzetünk alakulá­sát. Belgiumban is egy húszéves folya­mat eredménye volt a jelenlegi föderációs rendszer létrejötte. Hasonló a helyzetük abban is, hogy a flamandok és a vallonok mellett él itt egy kb. 60 000-es létszámú német kisebbség. Tehát a belga fejlődés számunkra is modellértékű lehet. Az el­nök úr megígérte, hogy ha az FMK részt vesz az új szlovák, illetve szövetségi alkotmány kidolgozásában, szívesen se­gít konkrét és elméleti problémák megol­dásában is. Ugyancsak fontos segítséget jelent számunkra az a meghívás, amely mezőgazdasági szakembereink számára Nyugat-Európa valamennyi országába érvényes. -Bizonyára nagy élményt jelentett a küldöttség számára a Habsburg Ottóval való találkozás is. - Természetesen. Habsburg Ottó vég­telenül fontos, következésképpen végte­lenül elfoglalt ember, de ahogy tudomást szerzett arról, hogy egy szlovákiai magyar küldöttség tartózkodik Strasbourgban, azonnal vállalta a találkozót. Az ő segítsé­ge elsősorban amiatt fontos az FMK szá­mára, mivel Habsburg Ottó ajánlása szin­te minden kaput megnyitott számunkra. Hatalmas tudásanyaga a következő vá­lasztási időszakban a parlameňti mun­kánk során nagy segítséget jelent majd számunkra. Az FMK Sajtószolgálata

Next

/
Thumbnails
Contents