Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-19 / 116. szám, szombat

Börtönbeszélgetés Miroslav Štepánnal Ki a felelős? (3) ÚJ SZÚ 1990. V. 925. • Véleménye szerint hinni lehet annak az Ígéretének, hogy megvalósítja programját? - Amit á párt a választások előtt kihirdetett, az jó. Ugyanakkor a program megvalósítói közül egyeseknek, egyelőre nem tudok hinni. Nem akarok ezzel a becsületes párttagok választás előtti törekvésének ártani, de nézetem szerint, az idő túl rövid volt ahhoz, hogy bárki is ilyen gyorsan megváltozzon. • Még egy kérdést szeretnék feltenni. Továbbra is azt gondolom, hogy november 17-e puccskísérlet volt, amely révén új embereket akartak állítani a párt és az állam élére. Magának is ez a benyomása? - Én bizonyára nem tartozom azok közé, akik ezt a nézetet megcáfolnák. Én az első naptól meglepődve figyeltem az eseményeket, a parlamenti bizottság előtt azt hiszem azt mondtam, hogy sok érdek ütközött. Nem zárhatjuk ki, hogy volt olyan irányzat, amely tőkét akart kovácsolni november" 17-ből. Ha nem lett volna november 17-e, lett volna december 10-e, ha nem lett volna december 10-e, bizonyára lett volna január. Amennyiben az ön által felvetett feltevést megerősítik, Cseh-Szlovákiának nem lesznek nagy kilátásai. Inkább az nyilvánult meg, hogy nem gondolták át eléggé a dolgok megoldását. • Úgy gondolja, hogy ebben szerepet játszottak valamilyen Moszkvával folytatott konzultációk? - Erről nem tudok. • Tragédiának tartom, hogy valaki a párt vezetőségében csupán azért számolt a diákok elleni fellépéssel, hogy leváltsák a főtitkárt. - Azt mondhatom, de nemcsak a nevemben, hanem Miloš Jakeš, az akkori főtitkár nevében is - nem titkolom, hogy jó viszonyban voltam vele - hogy én nem ezt az irányzatot képviseltem. Támogattam az Albertov-Vyšehrad akció megvalósítását. Az elnökségben bizonyos lelkesedéssel számoltam be arról, hogy megállapodás született a Szocialista Ifjúsági Szövetség és az ún. Független Diákok között, elfogadják a feltételeket, azt is, hogy az eseménynek nem a Vencel tér lesz a színhelye. 0 Aztán mégis valaki a Vencel térre vezette őket. - Ezt ki kell vizsgálni. Ha Vyšehradról a Vencel térre szeretnék jutni, sohasem mennék a Národní tŕídán keresztül. • Valaki odavezette őket.... - Az a válaszom, hogy nem mennék a Národní tŕídán keresztül, ha a Vencel téren akarok tüntetni. Különböző magyarázatok lehetnek, de ezek elfogadhatatlanok számomra. Pontos, világos választ kell adni. Higgyenek nekem, az ügy nagyon megrázott, és ha tudtam volna, hogy ilyesmire készülnek, bizonyára lépéseket tettem volna a tervek megakadályozására. • Ennek ellenére Jakeš úr első beszéde november 17-e után nem arról tanúskodott, hogy megértette volna, mi történt tulajdonképpen. - Ellentmondó hírek jelentek meg. Ezért bárkit is azzal vádolni, hogy helyesen vagy helytelenül ítélte meg a helyzetet, a kérdés leegyszerűsítését jelentené. • Nem vádaskodom, csupán megállapítom a tényeket. De miért került sor a többire? Például a milícia bevonására. - November 22-én valószínűleg én voltam az egyedüli, aki jogi szempontból túllépte jogkörét. Amikor az elnökség a milícia Prágába hívásáról tárgyalt, én nem voltam ott. Nem azért, hogy úgy mint egyesek, azt mondhassam, hogy nem voltam jelen, de én egy más tanácskozáson vettem részt és csak az elnökség ülésének végére érkeztem meg. Csak este tízkor tudtam meg, hogy milyen komoly akciót terveznek. A törvény értelmében a milícia maga nem cselekedhet, mindig a belügyminisztérium vezetése alatt áll. • Akkor is, ha a milícia a kommunista párt fegyveres csapata volt? - A törvény ezt úgy oldotta meg, hogy a milícia az ország védelmi rendszerének része volt és ezért az állam utasítására is cselekedhetett. De hadd folytassam. Tízkor tájékoztatást kértem a Népi Milícia prágai parancsnokától és megdöbbentem, mire készülnek. Ezért azonnal azt mondtam, hogy Prágában a politikai vezetők egyetértése nélkül - akkoriban tisztségemből kifolyólag a milícia prágai parancsnoka voltam - ilyen nem történhet. Kapcsolatba léptem a belügyminiszterrel, Prága katonai parancsnokával, és megmondtam nekik, tizenkét órán belül dolgozzák ki az akció tervét, és fenntartom azt a jogot, hogy Prágában csakis az illetékes pártszervek beleegyezésével léphetnek. Felhívtam a központi parancsnokot és közöltem vele, hogy az akció nem valósul meg. Ennek nyomán a döntést megváltoztatták. És fél kettőkor közölték, hogy az elnökség utasítása nem érvényes. Ezt mindennél fontosabb, kulcsfontosságú ténynek tartom. • Milyen szerepet játszott ebben Hegenbart úr? Olyan titokzatos személy... - Ha a CSKP KB 13. osztályának akkori vezetője azt állítaná, hogy semmiről sem tudtak, akkor az természetesen nem lehet igaz. Ez az osztály felelt a hatalmi, biztonsági szervekben végzett pártmunkáért. • Urbánek úr, ki is ő tulajdonképpen? - Az első naptól, amikor a politikai életbe kerültem, gyakran gondolkodtam azon, hogy ki is tulajdonképpen. Nem azért, mert valahol azt olvastam, hogy ő a konkurensem, hanem azért, mert olyan titokzatos személy volt. • November-decemberben kinek kellett volna bekerülnie az új pártvezetőségbe? - Akkoriban úgy gondolkodtak, hogy az elnökséget különböző területekről olyan személyekkel erősítik meg, akik tekintélyt élveznek például a tudományban és másutt. • Jakešt, mint fótitkárt leváltották volna? - Erről nem tudok, nem így értettem a dolgokat. • És Mohorita? Mondjon róla valami közelebbit. -Mindenről beszélek, és nemcsak azért, mert már nincs veszteni valóm. Mindig nyíltan beszéltem. Mohoritát a központi bizottság említett ülésével hoznám összefüggésbe. Az éjszakai ülésen sem Mohoritát, sem Hegenbartot nem választották be az elnökségbe, egyesek meg is lepődtek ezen. Ebből arra lehet következtetni, számoltak ezzel, éppen a november 17-i események miatt. De a 17-e utáni Vencel téri gyűlések, valamint Vasil Mohorita részvétele azt mutatja, hogy ő ebben a helyzetben lehetőséget látott. Véleményem szerint nem volt önkritikája. Tudom, azt követelték, hogy ezekben a napokban szereljenek fel hangosanbeszélőket a téren. Megtudtam, hogy a vezetők közül valaki beszédet akar mondani. Beismerem, a város vezetőivel közöltem, hogy a hangosanbeszélő felszerelése nem jön számításba, mivel abban az időben a párt vezetősége képtelen volt konkrét lépést tenni. Azt a nézetet vallottam, meg kell akadályozni, hogy harc robbanjon ki. Inkább az a felfigyeltető, hogy azon a héten senki sehova sem ment, senki senkivel sem beszélt. Én mentem, ki is fütyültek a ČKD mozdonygyárában, elmentem a közgazdasági főiskolára is. Megkíséreltem megmenteni a párt hírnevét, • Most, a Rudé právoban közzé tett levél után megpróbálkozott valaki a CSKP vezetői közül kapcsolatba lépni önnel? - Sajnos, el kell mondanom, hogy november 17-e, a központi bizottság azon ülése óta, amelyen felmentettek elnökségi tagságom alól, senki sem beszélt velem, pedig akkor azonnal kértem, hogy fogadjon a főtitkár. • Véleménye szerint lehetséges, hogy egy politikai párt azonos elvekből kiindulva, azonos emberek vezetésével olyan radikálisan megváltoztassa politikáját, mint ahogyan azt el akarja most hitetni a közvéleménynyel? - A hozzáférhető dokumentumok alapján, gondolok itt a szervezési szabályokra, a programra és másokra, úgy érzem, hogy az alapelveiről lemondott. Azt azonban csak az idő mutatja meg, hogy az összes tag szakított-e ezekkel. • A kommunista párt mai vezetőinek beszédeiből arra következtethetünk, hogy a párt nagyon hamar magához tért a november 17-i sokk után. - Ez a párt hosszú éveken keresztül meghatározott módon dolgozott. Ezt Gorbacsov és az SZKP sem tudta megváltoztatni. Az idő és a nemzedékek tényezőjéről van szó. Ez összekapcsolódik azzal a kérdéssel, hogy ki, mit ért a kommunizmus alatt és vajon egyáltalán létezik-e. Nem szeretnék jós lenni, de arra a kérdésre, vajon a párt ilyen gyorsan átalakulhat-e, mint fiatalabb, volt politikusnak azt kell válaszolnom, hogy aligha. Ehhez időre van szükség és a baloldaliságra nemcsak egy párt tarthat igényt. A tüntetések és összetűzések nehéz napjaiban a párbeszédet szorgalmazták, de ez ma hatványozottan érvényes. • Befejezésül, hogyan érzi magát? Megkapja az újságokat? - Mivel a kérdést ön tette fel, aki ismeri ezt a környezetet, nem tekintem provokációnak. Nincs észrevételem a bánásmóddal kapcsolatban, sőt összehasonlíthatom, hol jobb,*itt vagy Ruzynén, de a legjobb mégis otthon, szabadon. A sajtót megkapom, a ruzynéi börtönben az újságokat öntől vagy Zeman úrtól örököltem ... Ha a beszélgetést nyilvánosságra hozzák, örülnék, ha világossá válna, hogy semmi esetre sem akartam megbántani a becsületes párttagokat. Miroslav Štépánnal Jirí Rumi, a Lidové noviny főszerkesztője és Karel Klouda szerkesztőségi titkár beszélgetett. A Lidové novinyban megjelent beszélgetés elsó két részét tegnapi és tegnapelőtti számunkban közöltük. Magyar /T jelöltek az ^

J -ös listán Név: TÓTH SÁNDOR Született: 1954. május 18. Lakhelye: Komárom Foglalkozása: vállalkozó Tóth Sándor tősgyökeres komáromiként elsősorban az egyre inkább előtérbe kerülő csehszlovákiai magyar felsőoktatás ügyét kívánja képviselni. Szavai szerint először a legégetőbb hiányt, a magyar pedagógusképzést kell végre megoldani, hiszen iskoláink mindinkább tanárhiányban szenvednek, s ez nem csupán az oktatást, de egész kisebbségünket érinti. Két helyi probléma is élénken foglalkoztatja: a komáromi egészségügy gyászos helyzete és színvonala, s a Komáromban állomásozó szovjet csapatok kivonulásának kérdései. Határozottan elutasítja, hogy a megüresedő kaszárnyákat újra katonákkal töltsék fel. Tóth Sándor nős, két gyermek apja. A Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájába jelölt az 5-ös számú listán. ü

p_

13

5 Szünetben igen - tanítás alatt nem Utoljára segítenek a diákok a burgonya betakarításában A közelmúltban a Mezőgazdasági Minisztériumban és a Szlovák Főiskolai Társaságnál kerestük a választ arra a kérdésre: segítenek-e az idén is a mezőgazdaságnak a közép- és főiskolások, ám egyértelmű választ egyik helyen sem kaptunk. Ezúttal a legilletékesebbnek tartott Oktatási Minisztériumhoz fordultunk, ahol Juraj Vantúch, a miniszter tanácsadója tájékoztatott a témáról. - Az iskolatörvény 23. paragrafusa lehetővé tette, hogy az úgynevezett társadalomnak hasznos munkavégzés keretében az iskolák segítsenek a csúcsmunkáknál. Ez viszont a valóságban nem jelentett mást, mint az olcsó munkaerő leplezett kihasználását. Ennek a paragrafusnak tehát nincs helye az iskolatörvényben. Annál inkább nem, mivel a tanítás ideje alatti munkák megzavarják az oktatás menetét és semmiképpen sem válnak a diákok hasznára. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium többször is felkért bennünket az együttműködésre az újonnan fellépő, munkaerőhiány okozta problémák megoldásában. Megegyeztünk, hogy az idei őszi csúcsmunkáknál - elsősorban a burgonya betakarításánál - még segíthetnek a diákok, mivel mindez váratlanul érte a mezőgazdasági üzemeket és nem tudnak már kellően felkészülni az őszre. 1991-től azonban az iskolák az ilyen jellegű kisegítő munkákat csakis tanítási időn kívül, szombaton, vasárnap, esetleg délutánonként és csak önkéntes alapon végezhetnek. Ami pedig a nyári szünidei „brigádokat" illeti, megtudtam, hogy azok megszervezésére továbbra is van lehetőség, de ez már nem tartozik az Oktatási Minisztérium hatáskörébe. (póda) Növekszik a tüzesetele száma Az elővigyázatlanság, a felelőtlen dohányzók, a száraz füvet és az avart égetők, a tűzrendészeti szabályt megsértők a Galántai járásban május elsejéig 25 tüzesetet okoztak, ami 15-tel több, mint a múlt év hasonló időszakában volt. Az anyagi kár is nagyobb, meghaladja a 400 ezer koronát. A tűzoltók gyors beavatkozásukkal 1,8 millió korona értéket mentettek meg a pusztulástól. Az említetteken kívül a tűzoltókat további harminc, nem jelentős kárt okozó tűzesethez hívták ki, ami azt bizonyítja, hogy a járásban a száraz időszak következtében nagy a tűzveszély. Járásszerte beindultak, illetve üzembe helyezik a takarmányszántókat, ami tovább növelheti a tűzveszélyt. Érdemes tehát ezek üzemeltetésére, a lucernalisztek tárolására odafigyelni, mert a járási tűzrendészeti felügyelőség munkatársai rendszeres ellenőrzést fognak végezni. Az év szóban forgó időszakában 16 komplex ellenőrzés során 313 fogyatékosságot állapítottak meg. öt esetben a gépek, berendezések termelésből való kivonásáról adtak ki végzést. -néBízunk a józan paraszti logikában A Csehszlovák Mezőgazdasági Párt Központi Bizottságának alelnökeként az utóbbi időben sok levelet kapok. Többen érdeklődnek, miért van pártunknak kevés tagja, miért volt szükség a több mint tíz pártot és politikai mozgalmat tömörítő, választási koalíció létrehozására? Mások amiatt aggódnak, hogy nem veszítjük-e el a potenciális választók egy hányadát a nemzeti kisebbségek soraiból, tekintve, hogy az Együttélés szintén saját jelölteket állított és igyekszik minél több választót megnyerni saját programjának? Mivel ezek a kérdések napjainkban sokakat foglalkoztatnak falvainkon, a nyilvánosság előtt szeretném kifejteni a problémával kapcsolatos véleményemet. Pártunk megalakulása óta alig több mint száz nap telt el, viszont ez mit sem változtat a tényen, hogy taglétszám tekintetében elmaradunk az elképzelésektől. Mint minden új pártnak és mozgalomnak, nekünk is gondjaink voltak a pártolók megnyerésével. Ennek fő okát abban látom, hogy az emberek bizonyos fenntartásokkal fogadják a pártokat, idegenkednek a politikai szerveződéstől. Nem csoda, hisz az eddigi pártokban csalódtak. Sokan inkább a politikai mozgalmat támogatják, hallani sem akarnak pártról. Ebből a tapasztalatból kiindulva, pártunk inkább a potenciális választók bizalmának megszerzésére helyezi a hangsúlyt a választási hadjáratban, s nem erőlteti a taglétszám növelését. Ebből a megfontolásból tartottuk szükségesnek a választási tömb létrehozását is, hogy partnereinkkel együttműködve, a szerintünk jó ügy érdekében meg tudjuk szerezni a velünk szövetségre lépett pártokban és mozgalmakban tömörült nemzetiségek képviselőinek támogatását. Természetesen elsősorban a saját választónknak a támogatásában bízunk, azokéban,akik közvetlenül a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban dolgoznak, legyenek szövetkezeti tagok, állami gazdasági dolgozók, egyéni gazdálkodók, kertbarátok, háztáji árutermelők, kistenyésztök, horgászok, vadászok vagy méhészek, avagy egyszerűen vidéken élők. Reménykedve gondolunk arra a több mint hárommillió nyugdíjasra is, akiknek valószínűleg szintén nem mindegy, milyen lesz az élelmiszerellátás. Tagadhatatlan, a koalíción belül olykor szóba kerül, ki az erősebb a szövetségesek közül, de most nem ez a legfontosabb. Az erők összefogásán kell munkálkodnunk, mert régi tapasztalat, hogy aki szelet vet, vihart arat. Az egységes kiállás már csak azért is fontos, mert ellenlábasaink igyekeztek befeketíteni a CSMP-t, mondván, hogy a kommunisták hatalmának átmentésére szövetkeztünk. Kezdettől fogva azt hangoztatjuk, nem győzni akarunk, hanem az erős bal- és jobboldal között szeretnénk szerepelni, hatékony érdekvédelmet nyújtva a mezőgazdászoknak a parlamentben és a kormányban való esetleges részvétellel. Ami pedig a harmadik kérdéskört illeti, nem félünk attól, hogy a nemzeti kisebbségek önálló mozgalma miatt sok szimpatizánsról kell lemondanunk. Például a magyar nemzetiségű lakosságnak több mint a fele a mezőgazdaságban dolgozik, mások kertbarátként, háztáji árutermelőként kötődnek pártunk programjához. Bízunk a józan paraszti ítélőképességben, abban, hogy földműveseink és a vidék lakossága fel tudja mérni, melyik párt vagy mozgalom ígér számára legjobb érdekképviseletet. Olyan nehéz eldönteni, mi a fontosabb, a melldöngetés vagy egy olyan párt, amely a mindennapi kenyeret és a termelői létbiztonságot garantálja? A nemzeti kisebbségek nagy érdeklődéssel figyelték, milyen huzavona után döntött a parlament az ország új nevéről, örülünk, hogy a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság elnevezést valamennyien elfogadták, s annak is, hogy semmissé nyilvánították a Kassai Kormányprogramot. Pártunkra nagy szükségük lesz a jövőben is a mezőgazdaságban dolgozóknak, hisz a nemzeti kisebbség között sok család van, akitől annak idején erőszakkal elvették a földet. A régi tulajdonosokat kártalanítani kell, ami a CSMP programjában is szerepel. Megvalósítása attól függ, hány szavazatot kapnak jelöltjeink a közelgő választásokon. Dr. NAGY FERENC, a CSMP KB nemzetiségi alelnöke