Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-18 / 115. szám, péntek

Ki sä felelős? • És a másik irányzat? - Ezt nézetem szerint az elnökség új tagjai képviselték, talán én is közéjük tartoztam. Az idősebbek és tapasztaltabbak iránti tiszteletből nem léptek fel nyíltan és keményen a változásokért. Úgy gondolom, világos volt számukra, merre halad a világ, mire lenne szükség, és azt is jól tudták, mi történik a többi szocialista országban. Kapcsolatuk volt a Szovjetunióval és kommunista pártjával is. Az én kapcsolataim még abból az időből származtak, amikor kilenc évig a Nemzetközi Diákszövetség elnöke voltam. így tehát, nemcsak a nómenklatúrával voltak kapcsolataim. Ebbe a csoportba tartoztak állami vezetők is, így például František Pitra, Ivan Knotek és mások, akik elsődlegesnek a gazdasági reformokat tartották. Talán megbocsátják, de nem értékelték megfelelően a politikai változások szükségességét. A harmadik irányzatot vagy inkább csoportot a türelmetlenek alkották. Közülük különleges szerepe volt Ladislav Adamecnak. • Hova sorolná Vasil Mohoritát? - Abba az irányzatba, ahová én is tartozom, legalább is annak alapján, ahogyan őt a CSKP KB Titkárságának tárgyalásain megismertem. Érezte, hogy változásokra van szükség, de nem tudom gondolkodásmódja megfelelt-e a kor követelményeinek. November 17-e után hirtelen túl sok marsall és tábornok tűnt fel, valamennyien mindent tudtak, már régen akartak... • Olvasta a Lidové novinyban a Vasil Mohorita báljáról szóló cikket? Mit gondol erről.? - Olvastam. Azelőtt ezekről a dolgokról semmit sem tudtam. A cikkből következtetni lehet a racionális tényekre, arra, hogy a valóságból indul ki. Szavahihető az írás. • Vasil Mohorita a Rudé právonak adott interjújában azt mondta, hogy ez csak egyszer fordult elő... - És máskor már nem is fordul elő... • Levelében azt írja, hogy ön nem járt Őrlikra. Tulajdonképpen kivel állt kapcsolatban, kik voltak a barátai? - Nem voltak barátaim a legfelsőbb tisztségviselők között. • Magányos volt? - Semmiképpen sem, sok barátom volt, azokkal álltam kapcsolatban, akikhez meggyőződésem szerint a jövő fűződik a politikában, a pártban, a kultúrában, a tudományban. Korombeliekkel és fiatalabbakkal is. Közülük sokat bevontam a prágai szervezet vezetésébe. A legtöbb változás rövid idő alatt 1988-ban éppen Prágában ment végbe. • Ebben az időszakban Vasil Biľak még beavatkozott a párt irányításába? - Arról nem tudok, hogy hatással lett volna az elnökségre, mint szervre. De húsz évig ült ebben az épületben, s mi fiatalok tudtuk már, ki Biľak és ki Husák híve. • Milyen szerepe volt Husáknak? - Azt mondhatnám, hogy ő racionális pragmatikus volt. Nem állíthatnám, hogy héja szerepe volt. Sőt, éppen ellenkezőleg, én legalább is így éreztem. • Nyilván nem támogatta a nagyobb változásokat... - Mindenkinek megvolt a múltja, a funkciója. • 1964-től volt a párt tagja. Azóta nem élt át palotaforradalmakat? Tudom, hogy voltak, például Novotný, Husák, Jakeš bukásakor. Például azok, akik nem támogatták a funkciók megosztását, vagyis a Jakeš-féle irányzatot, gyorsan eltűntek a politika színpadáról - Štrougal, Poledník, Haman, Vajnar... - Erről csak a saját véleményemet mondhatom el. Leegyszerűsíteném a dolgokat, ha azt mondanám, hogy a változások áldozatai voltak, az átalakítás és a demokratizálás támogatása miatt távoztak. Vagy pedig a korszerű szovjet irányvonalat képviselték... • Gondolja, hogy a főtitkárcserénél szerepet játszott Moszkva? - Meggyőződésem, hogy a szovjet vezetők nemcsak érdeklődtek helyzetünk iránt, hanem közvetlen érdekük volt, hogyan alakulnak nálunk a dolgok. Tudom, érdekük fűződött a személycserékhez, de ahhoz is, hogy megváltozzanak a viszonyok, politikai és gazdasági téren változásokat hajtsunk végre. • Az volt a benyomásom, hogy Véget ért a huzavona A gyermekek kapták a volt pártházat Először úgy volt, gyermek- és ifjúsági ház lesz a megüresedett rozsnyói pártház, majd az a hír járta, a művészeti alapiskola kapja, mivel égető szüksége van. rá. Aztán egyre növekedett az érdeklődők száma, többen is szemet vetettek a reprezentatív épületre, mondván: ők is jobb sorsra érdemesek. Állandó beszédtéma volt az épület, melyet, a város népe már-már koncnak tekintett. Alaposan fel volt adva a lecke mind a városi, mind a járási nemzeti bizottság illetékeseinek. Nem kevesebb, mint huszonnyolc kérvény futott be hozzájuk. Aztán az úf, illetve újjáalakult pártok és politikai mozgalmak is felemelték hangjukat otthont, irodahelyiséget kérve további munkájukhoz. Közben eltelt három hónap is, végül bíztató jelek mutatkoztak, s februárban már a végleges megoldás körvonalai látszottak kirajzolódni. A vnb és a NYEE hathatós támogatását élvezve az egészségügyi középiskola lépett elő az épület első számú várományosává. Sokan helyeselték ezt a döntést, hisz tudták, hogy az egykori evangélikus leányiskola ódon falai között színvonalas oktató-nevelő munka aligha folyhat. Baj volt a vízvezetékkel, az osztályokban még télen is cserépkályhában ropogott a tűz, a tornaterem, szaktantermek és sok egyéb helyiség is kicsinek, korszerűtlennek bizonyult az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő iskolában. Ráadásul nemrég az evangélikus egyház képviselője is megemlítette az igazgatónőnek, hogy az épület az egyház tulajdona. A helyszínen járt szakemberek véleménye szerint viszont a pártház nem alkalmas isko, Iának. így más javaslat született. A jnb tanácsa 11/e számú, február 23-án hozott határozata értelmében a nemzeti bizottság saját épületét az iskola rendelkezésére bocsátja, maga pedig a pártszékházat foglalja el. A február végén hozott döntés értelmében a jnb el is kezdte a pártház negyedik emeletének festetését, az iskola pedig időközben már kivitelezőt és pénzt is biztosított leendő épületének felújítására és részleges átépítésére. Aztán a gyors egymásutánban végbement személyi változások következtében itt is, ott is kezdték másképp látni a helyzetet. Az iskola több kérésre sem kapta meg a jegyzőkönyvi kivonatot, amelynek birtokában elindíthatta volna a munkálatokat. A pártház megszerzéséért így újabb korteshadjáratok indultak. Az érdeklődők közti kötélhúzásnak végül a vnb határozott fellépése vetett véget. Döntés született, melynek nyomán dolgozóik hamarosan beköltöznek a vita tárgyát képező

1 épületbe. így tettek pontot a hat hónap óta tartó egyezkedés, kérvényezés és a körülöttük zajló mendemondák végére. Lehet, hogy önkényesen, mert egy érvényben levő határozat ellenére született meg az elhatározásuk; lehet, hogy indokoltan, mert a vnb volt épülete eredetileg szintén az ifjúságnak épült, csak hát nem az kapta meg - most viszont a Gyermek- és Ifjúsági Házat helyezik el benne; lehet sokak megelégedésére, hisz a negyedik emeletet a politikai pártok és mozgalmak képviselői kapják meg; és lehet, hogy 'igazságtalanul, mert bizony a történtek után sem az egészségügyisek, sem a többi érdeklődő nem nézi jó szemmel az előállt helyzetet. Igaz, a nemzeti bizottság tett egy reménykeltő Ígéretet az egészségügyi iskolának: minden járulékos létesítményével és számfeletti osztályaival egyetemben otthont kap a kaszárnya-épületekben. Persze ez még a jövő zenéje. Az viszont már valóság, hogy több járási pártházzal ellentétben a rozsnyói már jelenleg is használatban van. POLGÁRI LÁSZLÓ a vezetés konzervatív része azt várta, Gorbacsov megbukik, és akkor nálunk nem lesz szükség a változásokra. - Nem láthatunk bele az emberek gondolkodásába. Felsorolhatjuk azonban, hogy ki örült és ki nem a szovjetunióbeli változásoknak. • Ugy látom, hogy a pártban minden változás puccs formájában ment végbe. Mintha minden esetben az egyik csoport összeesküdött volna a másik ellen. Magának is ez volt az érzése? - Ha figyelembe vesszük az egyes történelmi eseményeket, és maga bizonyára többre emlékezik, mint én, akkor ez több mint megérzés. Sajnos. Napjainkban a választások előtt, amikor az egyes pártok és politikai mozgalmak a szavazatokért versengenek, minden becsületes ember felveti ezt a kérdést. Milyen mértékben változott meg a kommunista pártok, és konkrétan a mi kommunista pártunk erkölcse? A válasz bonyolult. A valóságban a vezetés, a központi bizottság határozta és határozza meg, milyen a párt, milyen a tekintélye, hogyan tekintenek rá a tagok és a többiek, hogyan tekint rá a világ. • E szerint nemcsak a társadalmat, hanem a párt tagjait is félrevezették... - A félrevezetés szót a mai helyzetben még nem szeretném használni, mivel nincs elég információnk arról, mi megy végbe ma a pártban. Annyit tudok azonban, hogy a pártot meg kell osztani és a választások sem mondják ki a végszót, igazi arculatát illetően. Meggyőződésem, hogy a jövőben más lesz a párt, (Folytatjuk) Magyar az fT jelöltek J -ös listán Név: VILÁGI OSZKÁR Született: 1963. április 17. Lakhelye: Dunaszerdahely Foglalkozása: jogász **»gy* Világi Oszkár szerencsésnek mondhatja magát, hiszen a januári kooptálások során ő is a Szövetségi Gyűlés, tehát a csehszlovák parlament képviselője lett. így a parlamenti munkát, a törvényhozást illetően közvetlen kapcsolatokat szerezhetett. Jogászi képességeit Prágában is elismerik, jelzi ezt, hogy beválasztották a parlament alkotmányjogi bizottságába, s tagja az Észtországba utazó öttagú csehszlovák küldöttségnek is, amely a Helsinki II. konferencia előkészítésén munkálkodik. Fiatal kora ellenére egyre elismertebb alkotmányjogászként elsősorban a kisebbségvédelem jogi garanciáinak kidolgozásával foglalkozik. Nős, egy leánygyermek apja. Az 5-ös számú listán indul a Szövetségi Gyűlés Népek Kamarájába. ÚP-134 A Szociáldemokrácia sikeres Európában • Jöjjenek velünk a közös Európába! • A szociáldemokraták többségben vannak Európa parlamentjeiben. • Elősegítjük Európába való belépésünket nagy szociális konfliktusok és munkanélküliség nélkül. • Segítségünkre lesznek a sikeres barátaink is. • Siker a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság részére. VÁLASSZA 21 -EST UP-123/1 ÚJ SZÚ 5 1990. V. 14. Börtönbeszélgetés Miroslav Štépánnal