Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-03 / 103. szám, csütörtök

Művészet és történelem Egy filmfelújítás tükrében Egykor úttörőnek számító regényadaptációt elevenített fel a közelmúltban a Szlovák Televízió. Milo Urban Živí bič (Élő ostor) című regényének 1966-ban készült televíziós filmváltozatát tűzte műsorára. A beharangozás úgy minősítette Martin Tapák majd negyedszázaddal ezelőtti vállalkozását, mint az epikai áradás képi átköltésének egyik előfutárát. A felújítás azonban alighanem eleve meghaladta a műfaj iránti fejlődéstörténeti érdeklődés kielégítésének kereteit. A nézők minden bizonnyal értéktisztaság és társadalom-pszichológiai hatáskiváltás szembesülésének is tanúi voltak, sőt résztvevőivé váltak. Maga a regény ugyanis nemzeti érzékenységeket érintő történelmi látlelet és a közösségi önerőre ébredés jelképpé magasodása. Szalatnai Rezsó 1938-ban azt írta róla, hogy néhol ,,a magyar ember számára szögekkel van kiverve, szögekkel, amelyek lépten-nyomon szúrnak, mint a józan szemet szúrja egy oktalan múlt száz meg száz hibája". Igen, Milo Urban regényének cselekménye az első világháború vérzivataros éveiben játszódik, s egy isten háta mögötti Árva megyei falucska, Ráztok nyomorgó népének kiszolgáltatottságát és sorsa elleni elemi erejű lázadását mutatja be. E sorsot átszövi a nemzeti alávetettség is. így a népharag és az önkényeskedő hatalom megütközése, nemzeti hovatartozást is jelez. A regényben mindez magától értetődőnek számít. Az ábrázolás általában nem igényel nyomatékosító külön utalásokat. S az irodalmi élményt, annak magával ragadó és katartikus erejét sem nemzeti mozzanatok uralják. Még akkor is, amikor testközelben volt e múlt, inkább megdöbbenést váltott ki a résztvevők fiaiban. „Tényleg ilyen volt a magyar világ egykor a szlovák faluban?" - sóhajtott fel Szalatnai Rezsó. S lényeglátóan állapította meg, hogy „...a szlovák népi összeütközés nem a magyar népet, nem is a magyar nemzetet érte, hanem csak egy állami gépezet csavarszerű vidéki képviselőit. Ami bűntudatérzés marad e regényben a magyar öntudat számára, vállalni való tanulság mindenkinek". Ezt közvetlenül is sugallja Angyal csendórórmester alakja, aki a falubeliekhez közelebb kerülve nyelvüket is igyekszik megtanulni. A regény végén őszintén beismeri társai között, hogy a lázadó parasztoknak igazuk van. Sokkal érzékenyebb, sebezhetőbb azonban e tekintetben a regény filmváltozata. A stílusjegyek művészi átértelmezése ugyanis túlozhat, sót bővelkedik expresszív, a lélek belső rezdüléseit hasonlatokkal és képzettársításokkal kivetítő elemekben. De nem kimondottan expreszszionista alkotás, hanem annak meghaladásáról tanúskodó eredeti leleményeket mutat fel. Milo Urban műve az elsó szociális indíttatású és tartalmú modern, 20. századi szlovák realista regény. Alakjai nem szorulnak expresszionista jellegű korlátok közé, nem rabjai a lélek puszta háborgásának, amely végül is alul marad az epikai helyzetekben rejlő létproblémákkal hadakozva. Urban regényhősei nem tehetetlenek, felülkerekednek helyzetükön. Igaz, tettük ösztönösségből fakad, de végkifejletében a cselekvőerőt érzékelteti. Maga a változtatás, az igazság utáni elfojthatatlan vágy felszínre törése. így az ábrázolás nem nélkülözi az ösztönösség expresszivitással teli megjelenítését. Eredeti írói megoldás, hogy a szerző, mint elbeszélő maga is a többi szereplővel szinte egy sorban van jelen a regényben, kommentálásával velük együtt éli át a fejleményeket. Egyszerre belülről és kívülről képes láttatni a helyzeteket és bemutatni a cselekvő személyek érzelemvilágát. Az epikai helyzetkép és a lélekrajz a szó valódi értelmében a tárgyszerű leírás és a képgazdag, érzelmileg telített metaforikus jellemzés sajátos együttese. 3 talán épp ez jelentette a megfilmesítók számára az igazi vonzerőt, de a buktatót, kockázatot is. Lehetőséget láttak egy önálló, öntörvényű képi világ megteremtésére, ami felerősítette a balladisztikus hangvételt. Mindez természetesen a regénytől eltérő stilizálást eredményezett. Az egyés regényalakok szerepeltetése a film képiségének kifejezóerejéhez igazodott. S talán innen is adódik, hogy a filmben Štefan llčík alakjának beállítása neuralgikus ponttá válik. A regényben ugyanis árnyaltan ábrázolva elevenedik meg a belső feszültséggel teli, végül is kivégzóosztag elé kerülő falusi legény tragédiája, összetűzése az embertelen Róna szakaszvezetővel elkerülhetetlenül kiéleződik, llčík magatartását azonban rajta kívülálló mozzanatok is magyarázzák. S így, amikor gyalogsági ásója halálos csapásként sújt le az altiszt fejére, a meggondolatlan cselekedetre szinte felmentvényt ad az igazságérzet tisztasága. Az ostoba erőszak ütközik meg az igazságtalanság érlelődő, majd ösztönösen robbanó elutasításával. S az író ennek még egyetemesebb értelmezést is ad: „Egyébként mindez igen egyszerű volt. Tévedés történt csupán, llčík végzetes hibát követett el, amikor apja nevét felvette. Hindenburgnak kellett volna születnie. Akkor reggel nem vezették volna a düledező falhoz, hanem egy dúsan terített asztalhoz". A Slovnaftba teljes erővel folyik a kőolaj (a Szovjetunióból - a szerk. megjegyzése), ott azonban gondok vannak a feldolgozással... Bár a közeljövőben nem várható nagyobb kilengés a világpiacon, a kőolaj számunkra egyre értékesebb lesz. Világos: sok tekintetben attól függ gazdasági reformunk sikere, hogy petrolkémiai iparunk mennyire képes megbirkózni a minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt új helyzettel. (Egyre értékesebb lesz, Smena, 1990. május 2.) XXX Néhány nappal ezelőtt a Toronto Star elemzést közölt a közép- és keleteurópai országok helyzetéről Ebben a legjobb helyezést Csehszlovákia és az NDK érte el. (Beszélgetés Dušan Tóthtal, a Szlovákok Világkongresszusának főtitkárával, Verejnosť, 1990. április 27.) XXX ...Husák a megszállást baráti segítségnek kiáltotta ki. Ismeretes, hogy annullálta a párt vysočanyi rendkívüli kongresszusát azzal a nevetséges ürüggyel, hogy a szlovákok nem voltak megfelelő szinten képviselve, pedig jól tudta, miért nem voltak jelen... Ezzel az annullálással lényegében megnyitotta az utat a normalizálás előtt. Ezt másképp nem lehet nevezni, mint hazaárulásnak... A normalizátorok közül - véleményem szerint - Gustáv Husák a felelős az adott helyzetért. (A történelemmel nem lehet és nem szabad manipulálni, beszélgetés Ladislav Mňačkóval, Čas, 1990. április 26.) XXX Az Ural vidéki munkásságban már régebben szakadás történt. Egyik része a lumpenproletariátus felé bajlik, a másik megszokta, hogy nyomorúságosan él, és maradiságból fél jobban élni. A harmadik, a legképzettebb, valóban radikális változásokat sürget. Egyesek a „vaskéz"politikáját követelik az elnöktől, mások azt, hogy ne legyen tekintettel semmire, s az ország hajóját vezesse „a kapitalizmus jótékony vizeire". Egy biztos, mindenki többet vár tőle. „(Nem leszek jó cár", Pravda, 1990. április 29.) Mindez azonban a filmben meglehetősen elsikkad. Az értelmetlen halál és a duzzadó életerő ellentétének képi érzékeltetése mögött a tragédiát kiváltó okok túlon túl leegyszerűsödnek. A gyakorlótéri sanyargás egymást váltó és elmosódó képsorainak Róna szakaszvezető magyar nyelvű szitkozódása ad hangsúlyt. S a filmbeli szereposztás a nyelvi hitelességről is gondoskodott, Koreň Branislav személyében, aki a hazai magyar lapok hasábjain néha elelárulta, hogy 1938 után Pesten volt színinövendék. E képkockák a szlovák nézőkre a 60-as években felkavaróan hatottak. A bemutató résztvevői érezhették, ahogy szinte felforrósítják a levegőt. Közbekiáltások is voltak, amelyek szinte a feszültség szikrapattanásaiként röpködtek. Akkoriban már a mindennapi életben is érződtek a csehszlovákiai nemzetiségi problémák. S ez a múltra is kihatott, közvetlen áramkört teremtve vele. A magyar néző számára önkéntelenül is felidéződtek Szalatnai Rezsó szavai, aki a regény magyar nyelvű megjelenése kapcsán az idegek erőpróbájára is utalt. Persze az akkori körülmények ezt ugyancsak indokolttá tették. Hisz a fasiszta térhódítás veszélye együtt járt a közép-európai kisnépek közötti ellentétek szításával. A magyarra fordítás így tanúságtétel volt 1938ban, a múlttal és a jelennel való őszinte szembenézésről vallott. Lehet, hogy épp ennek korábbi erőtlensége tompította el jó ideig a magyar olvasónak a regény iránti természetes kíváncsiságát? Az érdeklődésnek meg lett volna az oka. Hisz amikor a regény eredetije 1927-ben elsó kiadásban megjelent, egyes szlovák irodalomkritikusok azt szemrehányóan Szabó Dezső Elsodort falujával rokonították. S a szétrombolt székelyfalu sodró erejű ábrázolása minden valószínűség szerint hatott Milo Urban élményvilágára, mely azonban önálló, sajátos szemléletet szült. Regénnyé kristályosodása világsikert hozott írójának, Szalatnai Rezsó azt hangsúlyozta a fordítónak - az egykori sarlós Sándor Lászlónak - írt levelében, hogy „... szorítsd az Urban-regény kiadását, fontos ez..."A levélből az is kiderül, hogy rendkívüli műgonddal, többször is átdolgozva készítette azt az előszónak szánt remekbe szabott esszét, melyből a fenti idézetek származnak. A könyv a haladó és a baloldali irodalom értékeinek magyar nyelvű terjesztésére vállalkozó csehszlovákiai Prager-kiadó gondozásában látott napvilágot. Természetesen méltatás jelent meg róla a népfront szellemiségű Magyar Napban és a szociáldemokrácia magyar nyelvű sajtóorgánuma, a Csehszlovákiai Népszava is közölt róla ismertetést. Elismerő fogadtatásra talált a Korunkban, de a magyarországi szociáldemokrácia elméleti folyóirata, a Szocializmus is reagált rá. Sajnos nincs hazai nyoma annak, hogy milyen visszhangot váltott ki majd húsz évvel később az eredeti fordítás 1966-os újrakiadása, mely az Európa ós a Madách Kiadó elődjének közös vállalkozása volt. A könyvkiadás megtette a magáét ahhoz, hogy a regény - Szalatnai Rezső szerint - az egymáshoz vezető ösvények kipróbálását szolgálja. Sajnos, a filmátültetés mostani televíziós felújítása sem szűnt meg próbatétel lenni. A nemzeti érzelmek kizárólagosságának gyökerei nem pusztultak el, életképességük táptalaját úgy tűnik csak az egymás iránti megértés és a kölcsönös bizalom tényleges felülkerekedése semmisítheti meg. A nyílt, gyakran indulatokat gerjesztő színre lépések légkörében veszélyeket hordozó kezdeményezéseknek is számíthatott a felújítás. Kérdésessé vált, vajon kellőképpen tud-e hatni a művészet eredendő, embernemesítő ereje. Valószínű, kételyek maradhattak a nézőben, hogy vajon végül is, e filmmel kapcsolatban is beigazolódik-e az említett Magyar Nap-beli jegyzet szerzőjének, Berkó Sándornak a bizakodása: gazdagabbá válik általa mindenki, aki képes felfedezni benne és ragaszkodni" a szellem örök értékű hagyományaihoz, a jóhoz, a széphez, az emberihez..." KISS JÓZSEF A GONDOLKODÓ magyarok mozgalma Még az FMK megalapításakor eldöntöttük, hogy cselekedeteinket elsősorban az elveink, az ész és az értelem fogja vezérelni. Szakértelem nélkül vágyaink, elképzeléseink, megérzéseink csak fellángolásokra elegendőek. A következetes munka csak határozott elgondolásokra épülhet. Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen sorainkban tudhatjuk a csehszlovákiai magyar szakembergárda színe-javát, így probléma nélkül alakulhattak ki az egyes szakterületekkel foglalkozó csoportjaink, az úgynevezett szakcsoportok. Ezek azok az emberek, akikről keveset hallani, akik csak ritkán szerepelnek a tévében, a rádióban, ám szabad szellemi kapacitásuk az FMP szilárd talapzatát jelenti. Ha már róluk van szó, hadd álljon itt a nevük, szakterületük: Markotán Péter képviselőjelöltünk, az MDF alelnökének, Kulin Ferencnek a társaságában. A. három legfontosabb problémakör (gazdaság-vállalkozás, mezőgazdaság, művelődés) közül nemzeti kisebbségünk számára a jelen pillanatban az anyanyelvi művelődés, s ezen belül az iskolaügy tűnik a legégetőbbnek, a legfontosabbnak. Megoldásának fokozatos lépésein energiát és időt nem kímélve tevékenykedik dr. László Béla, a nyitrai pedagógiai főiskola dékánhelyettese, az FMK ügyvivője; A. Nagy László, a Felsőoktatási Kutatóintézet munkatársa, az FMK alelnöke és Kovács László a somorjai magyar gimnázium igazgatója, parlamenti képviselőnk. Munkájukba persze mások is bekapcsolódnak. A gazdasági szakcsoportból Németh Zsuzsa nemzetközi hírű közgazdász-mérnököt emelhetjük ki, aki egyebek mellett a vállalkozásokat elősegítő javaslatok kidolgozásával foglalkozik. A mezőgazdaság fő szakértője Könözsi László agronómus, akit már többször megpróbáltak egy tisztán mezőgazdasági párt megalapítására rávenni. (Mindnyájunk szerencséje, hogy nem enEz az elgondolásunk bevált (NYEE), s együttműködési szerződésünk alapján mindent megteszünk azért, hogy a jövőben is így legyen. Elvégre mindnyájunk érdeke. Rövid kis eszmefuttatásunk végén nézzük meg, mit jelent a címben foglalt mondat harmadik szava. A gondolkodó magyarok MOZGALMA vagyunk Mozgalom vagyunk, s nem párt. Nincsenek pártkönyveink, maximum regisztrációs lapunk. Nem katonás rendben sorakozó tagokra, hanem olyan polgárokra van szükségünk, akik azonosulni tudnak céljainkkal és programunkkal, s ezt tanácsaikkal, segítőkész munkájukkal, s szavazataikkal meg is tudják valósítani. Tagkönyvek helyett közös céljaink kössenek össze bennünket. Közös céljaink, melyek lényegét jelszavunk is kifejezi: ITT ÉS MÁST. x Szigeti László, a Független Magyar Kezdeményezés alelnöke Kis János az SZDSZ és Tóth Károly (jobboldalt) a Független Magyar Kezdeményezés elnöke (Prikier László felvételei) gedett a csábításnak.) Az általa kidolgozott mezőgazdasági programot egyébként a közeljövőben részletesen ismertetjük. Szakértői testületeinkről ezúttal ennyit tartunk érdemesnek elmondani anélkül, hogy a tanácsadók felsorolásával untatnánk önöket. Térjünk át a másik fogalom meghatározására: A gondolkodó MAGYAROK mozgalma az FMK Tudatában vagyunk, hogy nemzeti kisebbségünk politikai képviseletét, specifikus helyzetünk miatt, vállalnunk kell. Különbséget kellett azonban tennünk a lehetséges módszerek között. Két lehetőség kínálkozott. Vagy szorgalmazzuk egy nagy, tömbszerű párt megalapítását, ahová bárki beléphet, csak azért mert magyarul beszél; vagy elveink, a liberális-demokrácia alapján keznégynapos tanácskozáson vett részt Soros György meghívására a jugoszláviai Dubrovnikban, Szigeti László, akit Soros úr csehszlovákiai tanácsadójának választott, ezen a találkozón a jövendőbeli KözépEurópa Egyetem megalapításának lehetőségeiről tárgyalt. A tervezett egyetem Közép-Európa tehetséges fiataljainak biztosítana világszínvonalú tanulási lehetőséget, s reméljük, Szigeti László személye biztosíték arra, hogy se a tudományos kutatásokból, se magából az oktatásból ne maradjanak ki a csehszlovákiai magyar fiatalok sem. x Jövő héten, az önök telefonhívásai alapján összeállított lista szerint a mezőgazdasági programunkkal jelentkezünk. Továbbra is várjuk hívásaikat és leveleiket. Címünk: FMK, Jiráskova 10, Bratislava Az FMK Sajtószolgálata ÚJ SZÚ 4 1990. V. 4. Független Magyar Kezdeményezés A gondolkodó magyarok mozgalma Érzésünk szerint a legkönnyebben és a legtömörebben a címben leírt mondat határozza meg a Független Magyar Kezdeményezést. Első olvasásra talán fellengzősnek is tűnhet; éppen ezért szánjunk néhány mondatot lényegének megvilágítására. Tehát: dunk el szervezkedni, s így tárgyalóképes partnerei lehetünk a nagy pártok és mozgalmak (NYEE, Zöldek stb.) hozzánk hasonló elveket valló valamelyikének. Magyarán, koalíciós partnerei lehetünk egy olyan „normálisan" gondolkodó, befolyásos erőnek, melytől csupán anyanyelvünkben különbözünk.