Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-17 / 114. szám, csütörtök

Gyermekkórház a „fehér házban"? Nem, nem a világhírű washingtoni elnöki rezidenciáról van szó, hanem a kommunista párt volt kassai székházáról. Pontosabban: arról is, de elsősorban a Kelet-szlovákiai Kerületi Gyermekkórházról. Tudniillik, az említett egészségügyi intézet már nem fér el a Moyzes utcai régi, szűk épületekben, s szeretne - csakúgy, mint a teremhiánnyal küszködő néhány további helyi intézmény - beköltözni az új gazdára váró impozáns objektumba. kezelni. Tudniillik, az ember életét, az ember értékét lehetetlen pénzben kifejezni. Persze, a betegek gyógyításához nem elég az orvos jelenléte, szaktudása és jóakarata. Ahhoz más is kell. Például gyógyszer, műszerek, laboratóriumok... S minél jobbak a feltételek, annál tökéletesebb a mi munkánk, és annál nagyobb az esély a betegek felépülésére, gyógyulására. Áldatlan állapot Feltételek, körülmények. Nos, a Moyzes utcai kórház ilyen szempontból nem kacsalábon forgó egészségügyi palota. Félreértés ne essék, az „elmaradott" jelző csupán - és részben - az anyagi-műszaki háttérre vonatkozik, s nem a gyógykezelésre. Habár, ahol az anyatejjel táplálkozó csecsemő mellett az édesanyja csak azért nem lehet ott folyamatosan, mert neki nem jut ágy; ahol a lábadozó iskolaköteles fiataloknak nincs külön tantermük, s ezért a folyosón kénytelenek tanulni; illetve, ahol a laboratórium épülete nem a kórház tulajdona; s ahol nincs egy olyan terem, amelyben a63 orvos - hogy a többi alkalmazottat ne is említsük - egyszerre elférne, ott a kezelés és a gyógyulás sem lehet teljesen zavartalan. Dr, Vladimír Pramuk, a kerületi közegészségügyi intézet igazgatója Biztatás volt, a segítség elmaradt Hogy az egykori lelencintézetből lett 273 ágyas gyermekkórház kicsi, arra nem mostanában jöttek rá az ottani alkalmazottak. Tudják ók már évtizedek óta, csak hát... - Az ötvenes években, amikor a városnak 60-70 ezer lakosa lehetett, úgy-ahogy megfelelt az igényeknek. Ma negyedmillió ember él itt... Mialatt a város hatalmas ütemben terebélyesedett, ez a létesítmény nem fejlődött - panaszolta a minap Béres László gondnok. - Pedig ezek az iratok is igazolják - szedett elő a szekrényből egy halom dokumentumot -, hogy a korábbi vezetők sem tétlenkedtek. Ók is igyekeztek, minden illetékes szervet tájékoztattak néhányszor a kórház ,.bajairól", fejlesztési elképzeléseiket nemegyszer papírra vetették, ám tervük megvalósításához biztatáson kívül senkitől sem kaptak segítséget. Igaz, az egyik pavilon, az, amelyikben most a rendelőintézet és az igazgatóság van, a hatvanas évek derekán épült, ám ez édeskevés. Újabb pavilon nem épült, a régiek korszerűsítése pedig csak lassan folyik. Korszerűsítés? Ahhoz mindenekelőtt hely, tágas épületek kellenének... Épület, épület, épület! A kórház jövőjét illetően ez a legfontosabb kívánsága dr. Michel Králik igazgatónak is. - Nézze, van itt csecsemőosztály, belgyógyászat, tüdőosztály, fertőző- és idegosztály, valamint gégészet? míg a koraszülöttosztályt a helyszűke miatt 1981-ben egy tőlünk eléggé messze levő épületbe voltunk kénytelenek áthelyezni, viszont hiányzik a sebészet, az ortopédia, urológia, szemészet, bőrgyógyászat, az intenzív osztály és még néhány további. Igaz, ami nálunk nincs, az a régi, valamint a közelmúltban épült új egyetemi kórházban megtalálható, csak hát ott a felnőttek és a gyerekek együtt vannak, s ez nem a legszerencsésebb megoldás. Jobb, ha a kicsiknek teljes felszereltségú, önálló intézetük van. Tudom, egyes ökonómusok ezt nem tartják gazdaságosnak. Mi tagadás, ha a pillanatnyi kiadásokat nézzük, akkor van némi igazuk, de ezt a kérdést nem szabad ilyen felületesen A helyszűke a korszerűsítést is nehezíti (Božena Nagyová felvétele) Talpon maradni annyit jelent... két szempontból is igen időszerűnek tartja a kórház fejlesztését. - Kassán van és akkor is lesz létjogosultsága egy önálló kerületi gyermekkórháznak, ha netán a területrendezés során a kerületek megszűnnek, hiszen ez a város továbbra is a keleti országrész központja marad. A másik szempont pedig, hogy az országban itt a legnagyobb a szaporulat, míg a betegek és megbetegedések száma, sajnos, szintén emelkedik... Minél előbb és minél megfelelőbbet A gyermekkórház létjogosultságát bizonyára mások sem vonják kétségbe, mint ahogy egyértelmű bővítésének és korszerűsítésének elodázhatatlansága. Az intézet jövőjét nézve már csak egy dolgot kellene mielőbb tisztázni - de nem csak helyi szinten -, a bővítés mikéntjét. A gond megoldható egy teljesen új, 500-600 ágyas kórház felépítésével, egy kész objektumba való átköltözéssel vagy a jelenlegi kórháztelep alapos modernizálásával. Az új legalább tíz évig épülne és sok pénzbe kerülne. A szakemberek szerint a volt kerületi pártiskola épülete erre a célra alkalmatlan, viszont a volt pártszékház némi átalakítás után megfelelne. Vagy: maradhatna a kórház a Moyzes utcán, ha az egyik ottani épületből kiköltözne a szülészet (s a városban három szülészet lenne), épülne ott egy új pavilon... Javaslat, valamint érv és ellenérv bizonyára több is van. Győzzön a legokosabb, leghelytállóbb! GAZDAG JÓZSEF Egy idő óta nálunk is sokan latolgatják az egyéni gazdálkodásra való áttérés lehetőségeit, a mind gyakrabban emlegetett családi farmok esélyeit. Ennek kapcsán figyelmesebben böngésszük a külföldi szaklapokat, már nem siklunk el a nyugati farmerek életéről, eredményeiről és gondjairól szóló írások fölött. Jó, hogy így van, mert a szerzett információk sok esetben óvatosságra intenek. A hazai kezdeményezők számára például figyelmeztető lehet az a tény, hogy a nyugati tapasztalatok és felmérések egyértelműen arra utalnak - legalább 20-30 hektáron kell gazdálkodnia a farmernek, ha különösebb gond, illetve egyéb megélhetési lehetőség keresése nélkül el akarja tartani a családját. Sőt, egyes közgazdászok szerint Európában legkevesebb 100 hektár kell egy versenyképes családi farm létrehozásához, s az amerikai feltételek között talán ennek a területnek a kétszerese sem elég a sikeres vállalkozáshoz. Nos, nálunk a szövetkezetekben és állami gazdaságokban legfeljebb 5-6 hektár jut egy tagra, illetve dolgozóra. Ez is jelzi, hol tartunk a munkaerő kihasználásában, miért nem tudnak üzemeink nagyobb hatékonysággal, tisztesebb nyereséggel gazdálkodni. Szövetkezeteink és állami gazdaságaink évről évre milliókat áldoznak a gazdasági létesítmények és berendezések építésére-vásárlására, az anyagi-műszaki háttér fejlesztésére, mégsem tudják az igényeknek megfelelően csökkenteni a termelés munkaigényességét. Főleg a gépek és berendezések kihasználásával van baj. Ennek legfőbb oka, hogy a dolgozók nem tudatosítják a rájuk bízott értékekért való felelősséget. A folyamatos üzemeltetés érdekében népes javítócsoportot kell foglalkoztatni, mert csakis így lehet legalább részben ellensúlyozni a kíméletlen gépgyilkolás következményeit. S ez a tény önmagában kihat az egy mezőgazdasági dolgozóra jutó földterület nagyságára. Megoldás? Talán bérleten alapuló egyéni gondozásba kellene adni a gépeket és berendezéseket, ahogy azt egykor Bat'a úr tette. Ez valószínűleg rádöbbentené a dolgozókat a gépek értékére és arra, hogy nem csupán az elvégzett munka fontos, de a termelési költséget meghatározó gépek, munkaeszközök megbecsülése is. Merthogy ettől is függ a nyereségszint, a bérezési lehetőség. Ennek felismerése után a kialakuló munkahelyi közösségek minden bizonnyal kiközösítik azokat, akik elhanyagolják a karbantartást vagy törik-zúzzák a gépeket, s ezzel vészhelyzetet teremtenek a termelésben, a jó hozamot feltételező technológia megtartásában. Egyre nagyobb kényszerítő ereje lesz az anyagi érdekeltségnek, s aki nem tud vagy nem akar nyereséget produkálni, azt a kollektíva kirekeszti. Amikor lehetőség nyílt a jövedelem egy részének adómentes felhasználására, a mezőgazdasági üzemek is igyekeztek mérsékelni a munkaköltségeket, gépi munkával felváltani az élőmunka egyre nagyobb hányadát. Csakhogy a rossz munkaszervezés, a vezetők hozzá nem értése még ma is gyakran hátráltatja a csúcstechnológia kihasználását. Célszerű volna egyszer kiszámítani a mezőgazdasági üzemek jelenlegi struktúrájának megfelelő, valós élőmunkaigényt, és a jelentkező tartalékot végtermékek gyártására kihasználni. Ez már csak azért is fontos volna, mert az új elvárásoknak csak azok a mezőgazdasági üzemek lesznek képesek eleget tenni, amelyek felismerik, milyen termékeket lehet és érdemes finalizálni, illetve mennyi dolgozót érdemes a termelésben foglalkoztatni és mennyit célszerű átirányítani a szolgáltatási vagy melléktermelési üzemágakba. A jövő vezető mezőgazdasági tisztségviselőinek menedzsereknek is kell lenniük. Nem lesz elég a termelési technológiák ismerete, a termelés irányításában való jártasság, az üzem fejlesztéséről is nekik kell gondoskodniuk. Az ágazatok vezetői által javasolt koncepciók közül mindig a legjobbat kell kiválasztaniuk és gyorsan megvalósítaniuk, és természetesen azt az ágazatvezetőt jutalmazni kiemelkedően, aki a legtöbb hasznot hajtja a gazdaságnak. Vagyis nem úgy mint eddig, hogy az kapja a legtöbb jutalmat, aki a legtöbbet termeli ugyan, de drágán. A termelés szerkezetét úgy kell meghatározni, hogy az üzem sokoldalúan képzett dolgozókra alapozhasson, akik valamennyi munkaszakaszon képesek helytállni és az adott feltételek között olyan minőségű termékeket tudnak produkálni, amelyek a hazai és külföldi piacon egyaránt versenyképesek. Itt lép fel és söpri félre az útból a kor gazdasági követelménye mindazokat, akik népszerű politikát akarnak folytatni, de nem ismerik vagy nem akarják felismerni a kényszerítő tényeket. Nincs mit csodálkozni azon, hogy a gigantománia szülte, napjainkban már szinte irányíthatatlan üzemkolosszusok egymás után szétesnek s idővel valószínűleg részvénytársasággá alakulnak, melyben a föld és az alapeszközök tulajdonjoga lesz a fő meghatározó tényező. A termelésbe, a részvénytársaság sorsának irányításába mindenkinek annyi beleszólása lesz, amennyivel hozzájárul - vagyonával, szaktudásával, kétkezi munkájával - a vállalat vagy üzem eredményeihez, fejlődéséhez. Brányik Károly mérnök TUDOMÁNYOS-MŰSZAKI FEJLESZTÉS A MEZŐGAZDASÁGBAN A kutatás teremtsen távlatot Az elmúlt négy évtized politikai és társadalmi gyakorlata egyes fogalmakat valamiféle hamis nimbusszal ruházott fel. Ezek egyike volt a lépten-nyomon hangoztatott tudományos-műszaki fejlődés, amelyben - természetesen a CSKP vezetésével - csak sikereket érhettünk el. Tény, hogy mezőgazdaságunk mind a termelésben, mind a tudományos-műszaki fejlesztésben komoly, sőt világszínvonalú eredményeket is felmutathat. Ki kell mondani viszont azt is, hogy az ágazat, illetve annak tudományos és műszaki fejlesztése számos területen extenzív és túl költséges volt. Költségvetés helyett - Korábban gyakran hangoztattuk a tudományos-műszaki fejlesztés szükségességót, szerepét. A valós eredmények azonban nem feleltek meg az elvárásoknak. Az új, a piaci gazdálkodás feltételei között ez bizonyára nem lesz megengedhető. Itt van az ideje annak, hogy a tudomány valóban betöltse szerepét, s egyike legyen a fejlődés tényleges mozgatóinak - jelentette ki egy, a sajtó munkatársaival folytatott beszélgetésen Miroslav Belanský mérnök, az SZK mezőgazdasági és élelmiszeripari minisztere. Közölte továbbá, hogy az ágazati minisztériumban ismét létrehozzák a tudományos és kutatási osztályt, melynek élére Daniel Gunár docenst nevezték ki. A közeljövőben az ágazat tudományos-kutatási bázisában is jelentős átszervezésre és egyéb változásokra kerül sor. Ilyen igyekezetek természetesen már korábban is voltak. A Trencséni Juhtenyésztés'! Kutatóintézet például már 1986-ban beolvadt a Nyitrai Állattenyésztési Kutatóintézetbe. Az ehhez hasonló központosítások a direktív irányítási rendszerben azonban nem mindig hozták meg a kívánt hatást. Például a Besztercebányai Rét- és Legelőgazdálkodási, a Pozsonyi öntözőgazdálkodási és a Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetet összevonva megalakították a Talajtermékenységi Kutatóközpontot. Ez azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A besztercebányai intézet ezért - azzal a céllal, hogy fokozatosan dotációs szervezetté alakuljon át - január elsejével kivált a központból. Hasonló céllal szakadt el április elsejével az öntözőgazdálkodási Kutatóintézet is. - Elképzeléseink szerint a jövőben az ágazati tudományos kutatóbázis nagy része gazdasági szervezetek formájában vagy az állami vállalatok szerkezeti egységeként a termelési szférába fog bekapcsolódni. A jelenlegi, költségvetéstől függő kutatóintézetek akár 100 százalékos támogatásban részesülő dotációs szervezetekké alakulnak át - közölte a miniszter. A jövőben a kutatások témáját, az elsőbbségi sorrendet az ágazati központ határozza meg, amely konkretizálja a kutatási programot és a terveket is. Támogatni fogja a piachoz közvetlenül nem kapcsolódó és a nagy kockázattal járó, valamint a nemzetközi kutatási programokat. - Minisztériumunk a köztársaság tudományos-műszaki fejlesztési alapjából támogatni kívánja a szakemberek nevelését és felkészítését is - mondotta Miroslav Belanský. Továbbá közölte, hogy a részleges önfinanszírozásra történő átmenet megkönnyítése érdekében konkrét lépéseket terveznek. Mérsékelt nyereségelvonás? A miniszter kilátásba helyezte, hogy a tudományos és a műszaki fejlesztésre szánt összeg leszámítható lesz az adóalapból. Nemcsak a kutatásra, a fejlesztésre fordított nem beruházásos eszközök, de a kutatási beruházás is kedvezményben részesül. 1990-hez viszonyítva a tudományos-kutatási bázis állami vállalatainak adóterheit sem szabadna növelni. Mivel a piacgazdaságra való átmenettel együtt az innovációs ösztönzés feltételei azonnal nem teremtődnek meg, a nyereségelvonás mértékét ideiglenesen mérsékelni kell. Ezekről a kérdésekről az ágazati minisztérium javaslatai alapján a pénzügyminisztériumnak kellene dönteni. A növénytermesztésben a gabonafélékkel, az olajosokkal és a hüvelyesekkel kapcsolatos kutatások terén korszerű eredményeink vannak. Jelentősen elmaradtunk viszont a burgonya- és a cukorrépatermesztés problémáinak kutatásában. - Ezen a területen nem kamatoztattuk azokat a milliókat, amelyeket erre a célra költöttünk - állapította meg a miniszter. A kutatóintézetek munkáját ezért elsősorban az új és magas terméshozamú burgonya- és cukorrépafajták, egyes gyümölcs-, zöldség-, takarmánygabona- és pázsitfűfélék nemesítésére kell összpontosítani. Át kell értékelni az állattenyésztés tudományos-műszaki fejlesztésének feladatait is. Új, progresszívebb módszereket kell bevezetni. Legyen a jövő alapja Az ágazatnak 35 tudományos kutatómunkát végző intézménye van. Ezek összesen 5643 alkalmazottat foglalkoztatnak. Közülük kutatómunkát 2674-en végeznek. Szakembergárdánk nagyságával és felkészültségével is elégedettek lehetünk. - Bátorkodom azonban kijelenteni - mondotta Daniel Gunár -, hogy a kutatások nyilvántartása sehol nem olyan bürokratikus mint nálunk, és mi rendelkezünk a finanszírozás legbonyolultabb módszereivel is. Gyakran nehéz megállapítani, ki, honnan és mire adhat pénzt. Kifejtette továbbá, hogy a kutatásra szánt anyagiak elosztásában leginkább az ágazati minisztérium lenne illetékes. * Daniel Gunár docens szerint a mezőgazdasági kutatások teljes önfinanszírozása egyetlen fejlett mezőgazdasággal rendelkező országban sem valósult meg. öncélú kutatások azonban nem végezhetők. A szakembereket arra sem szabad kényszeríteni, hogy rövid távú, azaz szolgáltató jellegű tudományos munkát végezzenek - a tudománynak a jövőt kell megalapoznia, perspektívákat kell nyújtania - szögezte le Gunár docens. Elmondotta még, hogy olyan tudományos tanácsot kívánnak létrehozni, amely a minisztérium dolgozóiból, a kutatóintézetek igazgatóiból és a főiskolák képviselőiből állna. A tanács, melynek tagjai kétévente változnának, egyúttal a szigorlati bizottság szerepét is betöltené, ugyanakkor döntene a külföldi ösztöndíjak, tanulmányutak odaítéléséről. Az ágazat tevékenységében az év folyamán ugyan nem történt viszszaesés, sőt egyes gazdasági mutatók jobbak a tavalyiaknál, a tudományos kutatóbázis mégis nehézségekkel küzd. Az idén kilenc új kutatási programot kellett volna megkezdeni. A szükséges 105 millió korona helyett az érintett intézményeknek eddig azonban csak 29 millió áll rendelkezésükre. Ez tehát 35--40 százalékos támogatás elvonást jelent. Vannak kutatóintézetek, ahol ezért az alkalmazottakat nem tudják fizetni. Ahhoz, hogy a problémák megoldódjanak, nagyon szigorú takarékossági rendszabályokra, átfogó, korszerű intézkedésekre van tehát szükség. POMICHAL RICHÁRD ÚJ SZÚ 4 1990. V. 12.