Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-03 / 103. szám, csütörtök

Keddi számában közölte a The Washington Post napilap prágai tudósítójának terjedelmes cikkét. A cseh-szlovák rendőrségi irattárak szerepe a. választásokban című írás elemzi a választások előtti légkört, és megállapítja: a volt titkosrendőrség archívumai hatékony fegyverré válnak a Polgári Fórum valamint a Keresztény és Demokratikus Unió nevü agresszív jobbközép koalíció vezetői közti vitákban. A szerző példaként hozza fel azt az esetet, hogy miután a Polgári Fórum bírálta a néppárti Sacher belügyminisztert, amiért képtelen rendet teremteni a volt titkosrendőrség egykori tisztjeivel, a Néppárt, amely az említett koalíció egyik tagja, kellemetlen részleteket tett közzé a Polgári Fórum élén álló két parlamenti képviselőről, egykori kommunista^ karrierjükről. Oldŕich Hromádkáról kiderítette, hogy az ötvenes években biztonsági főnöke volt az egyik olyan tábornak, ahová a rezsim ellenzőit küldték kényszermunkára. Egyes nyugati diplomaták azt állítják, hogy az ilyen viták következtében lényegesen csökkent a Polgári Fórum népszerűsége: 40 százalékról 21 százalékra. Tartani lehet attól, hogy az ilyen viszálykodás elveszi az emberek kedvét a szavazástól. Az egész ügy nagyon kényes, hiszen a kommunizmus vezető opponensei éppen azok voltak, akik az ötvenes években fontos tisztségeket töltöttek be a kommunista pártban. Viszont a cikk szerzője arra is figyelmeztet, a Néppárt tagjai is veszélyben vannak, hiszen negyven éven át együttműködtek a kommunistákkal. Találgatások a Bush-Prunskiene találkozó kapcsán Moszkva és Leningrád támogatja Vilnius erőfeszítéseit (ČSTK) - Mariin Fitzwaternak, a Fehér Ház szóvivőjének keddi bejelentése, hogy George Bush elnök másnap - szigorúan magánjelleggel - fogadja Kazimiera Prunskiene litván miniszterelnök-asszonyt, elindította a találgatások folyamatát, változtat-e a washingtoni kormány Litvániával szembeni politikáján. A szóvivő szerint ez az első hivatalos kontaktus Washington és Vilnius között mit sem módosít az USA Szovjetunióval szembeni politikáján, a találkozó egyetlen célja az objektív és friss információk megszerzése a balti köztársaságban zajló eseményekről. A döntés a találkozóról mindenképpen szenzáció, bár politikai kommentátorok emlékeztetnek rá: az Egyesült Államok ugyan sosem ismerte el Litvánia szovjet bekebelezését, de Bush elnök egyetlen határozott lépést sem tett a litvánok függetlenségi nyilatkozatának támogatására. A szenátus viszont kedden felszólította a kormányt, mindaddig ne kössön semmilyen kereskedelmi megállapodást a Szovjetunióval, amíg Moszkva nyomást gyakorol Litvániára. A 73 szavazattal 24 ellenében elfogadott döntés azonban Bush elnök számára nem kötelező jellegű. Mint ismeretes, a május végi csúcstalálkozó idejére tervezik e megállapodás aláírását. Prunskiene miniszterelnök-asszony a kanadai Torontóban újságírók előtt elmondta, bár a köztársaság igyekszik bővíteni kereskedelmi kapcsolatait Európával és Észak-Amerikával, sosem szakítja meg kereskedelmi kapcsolatait a Szovjetunióval. Beszélt arról is, hogyan próbálják megoldani a szovjet gazdasági blokád okozta problémákat. A kormányfő szerint megpróbálnak közvetlen kapcsolatokat létesíteni Moszkva és Leningrád demokratikus városi szerveivel. Cserekereskedelemről lenne szó, áruval fizetnének az áruért, de mindenekelőtt a közlekedési blokád leállításáról van szó. A nyugatnémet államfő Varsóban ČSTK) - Négynapos hivatalos látogatásra Lengyelországba érkezett tegnap Richard von Weizsäcker. A nyugatnémet szövetségi államfőt útjára elkísérte Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter is. A varsói repülőtéren a vendégeket Wojciech Jaruzelski államfő, Tadeusz Mazowiecki miniszterelnök és több más vezető fogadta. Először jár nyugatnémet elnök Lengyelországban. Veizsäcker és Genscher tárgyalásokat folytat a legfelsőbb lengyel vezetőkkel, s várhatóan elsősorban a vendéglátó ország nyugati határainak garantálásával kapcsolatos kérdésekről lesz szó. A nyugatnémet elnök látogatása előtt nyilatkozott a Spiegel című lapnak. Mint mondotta, az Odera-Neisse határ kérdése már lényegében tisztázódott. Hangsúlyozta: teljesen bizonyos abban, hogy a jövőbeni össznémet kormány és a parlament olyan határmegállapodást ír alá Lengyelországgal, amely Varsót is megnyugtatja. A Zycie Warszawy című napilap pedig úgy vélte, hogy Weizsäckernek sikerül eloszlatnia a lengyelek aggodalmát és meggyőzni őket az új európai jövőhöz vezető közös út lehetőségéről. ROMANIA Erősödnek a kormányellenes tüntetések ÚJ szú 1990. V. 3. (Munkatársunktól) - Romániában tovább terjednek a hatalmon levő Nemzeti Megmentési Front elleni tüntetések. Vasárnap óta a bukarestihez hasonló tiltakozó megmozdulásokat szerveztek és szerveznek Temesvárott, Konstancában, Szebenben és Brassóban is. A megmozdulásokat a különböző független radikális csoportosulások és diákszervezetek indították el, céljuk az államapparátus és a közélet megtisztítása a volt kommunista hatalom képviselőitől Konkrét követelésük Ion Iliescu ideiglenes államfő és több más politikus lemondása, továbbá a választási törvény megváltoztatása olyan értelemben, hogy az ne tegye lehetővé az egykori kommunista funkcionáriusok indulását a május 20-ra kitűzött választásokon. Ez utóbbi követelést az egyre nagyobb támogatásnak örvendő Temesvári Kiáltvány 8. pontja is tartalmazza. A hírek szerint e dokumentumot eddig 3,5-4 millió ember írta alá. A román belpolitikai élet figyelemre méltó eseménye, hogy az elmúlt hét végén Temesvárott megalakult a Nemzeti Szövetség a Temesvári Forradalomért nevű új országos mozgalom. Ez a hatalmon levő Nemzeti Megmentési Front mellett egy alternatív frontot jelent. A szövetség dokumentumát 24 politikai párt, 51 szakszervezet, valamint más társadalmi és kulturális szervezetek képviselői írtak alá, köztük a Romániai Magyar Demokrata Szövetség is. Az alapokmány szerint a nemzeti szövetség célja békésen, ugyanakkor határozottan folytatni a forradalmat egészen a végső győzelemig. Elutasítja a kommunizmus és a neokommunizmus minden formáját, s követeli az államapparátus megtisztítását a kommunista hatalmi nomenklatúra és a Securitate tagjaitól. Jellemzésként elmondható, hogy a nemzeti szövetség a radikálisabb, erélyesebb rendszerváltás híve, gyorsabban akar megszabadulni a múlttól, mint a Nemzeti Megmentési Front. Ezt az alternatívát például vasárnap Temesvárott mintegy 50 ezer tüntető támogatta. A romániai forradalom két központja, Bukarest és Temesvár között az ellentétek már a forradalom utáni első napokban megmutatkoztak. Ezek március elején teljesen nyílt formát öltöttek, amikor a temesváriak megfogalmazták kiáltványukat, amelynek alapján most létrejött a nemzeti szövetség. Iliescuék viszont ezt a dokumentumot politikai provokációnak tartják, nyíltan bírálják, főleg az említett 8. pontot. összegezésül elmondható: Romániában egyre hevesebb hatalmi harc folyik. Egyes ellenzéki pártok továbbra is követelik a választások elhalasztását őszre, s az is szóba került, hogy esetleg bojkottálni fogják a májusi választásokat. Ennek is tudható be, Iliescu legújabban ígéretet tett arra, hogy minden párt számára biztosítják a választásokon az esélyegyenlőséget. KOKES JÁNOS A blokád szorításában Litvánia egyre inkább hajlik a kompromisszumokra. Ezt bizonyítja az a levél is, melynek címzettje Francois Mitterrand francia államfő és Helmut Kohl nyugatnémet kancellár. A levélről tegnap tájékoztatta a parlamentet yitautas Landsbergis, a testület elnöke. Eszerint Litvánia párbeszédre .tp

u rekszik és megerősíti, kész tárgyalásokat folytatni minden kérdésről, kivéve a litván államiság helyreállításáról március 11-én hozott döntést. Landsbergis levelében felkéri a francia elnököt és a nyugatnémet kancellárt, tolmácsolják a szovjet kormánynak, hogy Litvánia kész leállítani a már elfogadott döntések megvalósítását, főleg azokban a pontokban, amelyek a leginkább érintik a szovjet kormány érdekeit. Landsbergis elnök már ilyen értelemben nyilatkozott a keddi televíziós vitában is, melyben Litvánia több vezetőjével együtt vett részt. Nem zárta ki a kompromisszumot a március 11 -e után elfogadott valamennyi törvény esetében. Egidius Bicauskas, a parlament elnökségének tagja, aki a litván küldöttség élén a múlt héten Moszkvában járt, a tévévita során elismerte, nem sikerült beindítaniuk a párbeszédet, de a különböző szovjet vezetőkkel megtartott találkozói után úgy vélekedett, a szovjet vezetés tudatában van annak, hogy Litvánia nem mond le függetlenségéről. A műsor során konkrét adatokat ismertettek a gazdasági blokád okozta károkról. Eszerint április 28-ra a veszteségek elérték a 15,5 millió rubelt, s a blokád miatt már 13 ezer ember vesztette el munkáját. E témához tartozik az a hír is, miszerint Borisz Pjadisev, a Mezsdunarodnaja Zsizny című folyóirat főszerkesztője a Moszkovszkije Novosztyi e heti számában élesen bírálta a szovjet szervek döntését, amellyel korlátozták a külföldi újságírók litvániai útjait. Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy a március 21 -i elnöki rendeletre hivatkozva a külügyminisztérium rendelte el a tilalmat. Márpedig Pjadisev a külügyminisztérium egyik ismert munkatársa. A főszerkesztő szerint Litvánia határainak lezárása nem ellentétes az ország területén a külföldiek mozgását érintő szovjet előírásokkal, de a külföldi tudósítókkal kivételt kellene tenni, mivel távoltartásuk Litvániától több kárral jár, mint haszonnal. A Lett Köztársaság Állampolgárainak Kongresszusa kedden befejeződött kétnapos rigai tanácskozásán úgy döntött, az 1922-es burzsoá alkotmány alapján fel kell újítani a volt rendszert. A kongresszus 260 küldöttjét a jelenlegi lakosság nem egész egynegyede választotta meg. Csak azok szavazhattak, akik bizonyítani tudták, hogy 1940. június 27-e előtt is Lettország állampolgárai voltak. Józanság és mértéktartás ü - e két címszóval tudnám a legjobban jellemezni Li Peng kínai kormányfő múlt heti moszkvai tárgyalásait. A fokozott nemzetközi érdeklődést önmagában már az is indokolhatta volna, hogy 26 éve nem járt pekingi miniszterelnök a szovjet fővárosban. De most nem ez volt a lényeg, hiszen Gorbacsov tavalyi kínai útjával normalizálódott a két ország viszonya, s mint akkor kinyilvánították: lezárták a múltat és új fejezetet nyitnak a kétoldalú kapcsolatokban. Csakhogy... Mindenki arra volt kíváncsi, hogy a legfelsőbb szinten deklarált új elveket miként befolyásolták a Gorbacsov-látogatás utáni események: a június 4-i véres beavatkozás a Tienanmen téren (amiben Li Pengnek is nagy szerepe * volt), s az, hogy a közép- és kelet-európai változásokért a nagy öreg, Teng Hsziao-ping is nyíltan Gorbacsovot tette felelőssé. A kínai vezetés szerint ugyanis a szocializmus térvesztése Kelet-Európában azt igazolja, hogy helyes volt a katonai beavatkozásról hozott döntés, s a párt vezető szerepét, a proletárdiktatúrát mindenáron meg kell védeni. Ez is egyike a Moszkvát és Pekinget elválasztó ideológiai különbségeknek. Viszont Kínának - mivel a Tienanmen után eléggé lehűlt a Nyugathoz fűződő viszonya - nagy szüksége volt arra, hogy a Nyugat által minden lehetséges módon támogatott Gorbacsov most kezet fogjon a pekingi kemény vonal egyik vezető képviselőjével. Aki ezúttal azt hangsúlyozta, két szocialista nagyhatalom tárgyalásai bizonyultak eredményesnek, s útját nagyon sikeresnek minősítette. Azért is volt indokolt a józanság és a mértéktartás jelzők használata, mert Li Peng elismerte, hogy a véleménykülönbségek nem befolyásolhatják a jó államközi kapcsolatokat, a gazdasági és kereskedelmi együttműködést, hiszen erre mindkét félnek égető szüksége van. Sőt, azt mondotta, hogy Moszkva szerinte továbbra is a lenini úton halad, elismerve: a szocialista építés sokféle lehet, nincs általános érvényű recept, minden országnak saját feltételeihez kell alkalmazkodnia. Kelet-Európával szemben is enyhébb hangnemet ütött meg: akár szocialisták maradnak ezek az országok, akár nem, Kína változatlanul fenn óhajtja velük tartani a korrekt államközi kapcsolatokat. Li Penget az sem zavarta, hogy Moszkvában tüntettek ellene - a szovjet fővárosban még sosem tiltakoztak magas rangú külföldi vendég látogatása ellen -, Tienanmen véres hóhérjának titulálták. Nagyon fegyelmezett politikus tehát, ugyanakkor tapasztalt is, hiszen a nemzetközi sajtóértekezleten nagy gyakorlattal kerülte meg a kényes kérdéseket. Mert senki sem hitte el neki, hogy technikai okok (időhiány) miatt nem adtak ki közös közleményt a látogatásról. Ez is azt támasztja alá, hogy tényleg voltak véleménykülönbségek. Másrészt: amikor Gorbacsov tavaly Pekingben járt, akkor még a „burzsoá liberalizmusa" miatt később menesztett Csaó Ce-jang volt a főtitkár. Gorbacsov a KKP főtitkárának szóló meghívót adott át Pekingben, de az új főtitkár, Csiang Cö-min (még) nem ment el Moszkvába. Figyelemreméltó a kínai politikában általában jól tájékozott hongkongi napilap, a South China Morning Post véleménye: „A Moszkvában aláírt hat megállapodás jóval nagyobb szerepet játszik majd mind a kétoldalú kapcsolatokban, mind a világpolitikai stratégiai mérlegelésekben, mint ahogyan azt sok nyugati szakértő gondolná." Az okmányok közül hármat emelnék ki. Az egyik 2000-ig szólóan rögzíti a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés fő irányait. Moszkva Realitásérzék például két atomerőművet épít hitelben Kínának, Peking pedig félmilliárd svájci frank értékben közszükségleti cikkeket exportál (rövid távon szállítva) a Szovjetunióba. A másik az űrkutatási együttműködésről szóló megállapodás, a harmadik pedig a kormányközi megállapodás a 7 ezer kilométer hosszú közös határon állomásozó csapatok csökkentéséről, amely egyéb bizalomerősítő intézkedéseket is tartalmaz. Moszkvának is rendkívüli érdekei fűződnek ahhoz, hogy déli határain nyugodt és stabil legyen a helyzet, ne kelljen ott túl sok katonát állomásoztatnia. Kínát pedig belpolitikai szempontból is joggal aggasztja a forrongó, nemzetiségi ellentétektől terhes szovjet Közép-Ázsia. Li Peng éppen Moszkvában ismerte be, hogy a Kazahsztánnal határos Ujgur-Hszincsiang tartományban zavargások voltak. Ezeket Peking szintén katonai erővel verte le, ,,Kisszámú huligán elemeknek" nevezve a résztvevőket. Nemzetközi vetülete is van a szovjet-kínai csapatcsökkentésnek, hiszen hasonló gondolatokkal, bár jóval szerényebb mértékben, foglalkozik Washington is: lefaragja csendes-óceáni erőinek létszámát. A Dél-Koreában állomásozó félszázezernyi katonából ötezer, a Fülöp-szigeteki amerikai bázisokról a 17 ezerből mintegy 2 ezer, Japánból pedig 5-6 ezer katona térne haza. Ezek egyelőre csak tervek. De a haderőcsökkentés megkezdése Ázsiában rendkívüli jelentőséggel bír az egész nemzetközi légkör szempontjából, olyan terület ez, amelyen keresztül Kína a Nyugat felé is bizonyíthat. O

" sszegzésül azt lehetne elmondani, a korábbiaktól eltérően az jellemzi a pekingi politikát, hogy az ideológiai különbségeket, vitákat nem terjesztik ki az államközi kapcsolatokra. Ez pedig realitásérzékre utal, ami nagyon fontos, hiszen - s ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni - Kína nagyhatalom. Voltak megfigyelők, akik Gorbacsov és Li Peng találkozása kapcsán azt mondták, mégiscsak a Tienanmen téri véres események egyik főszereplője és a Litvánia elleni gazdasági blokád elrendelője fogott kezet. Ez is egy szempont. MALINÁK ISTVÁN Másodkézből Mostanában nagyon mozgalmas lett a moszkvai Vörös tér élete: szombaton gyújtogatás történt a Lenin-mauzóleumnál, kedden pedig egészen szokatlan május elsejei felvonulást rendeztek, s ennek különlegességét tovább fokozta a radikális mozgalmak ellentüntetése. Aki délelőtt a szovjet televízió egyenes adását nézte, valójában lemaradt erről az eddig páratlan eseményről: amint kezdett felforrósodni a hangulat, amint Gorbacsov és társai megelégelték a rögtönzött drámát, a televízió zseniálisan egyszerű megoldást választott - megszakította az adást. Nyilván a Csehszlovák Sajtóiroda moszkvai tudósítója is a tévét nézte, ezért szolgáltunk mi is olyan felemás hírekkel tegnapi számunkban. Nem tudhattak meg azonban sokkal többet minderről a Szovjetunió állampolgárai sem - legalábbis nem hivatalosan. A központi lapok ugyanis tegnap kivétel nélkül csak mellékesen emiitették meg a „szélsőségesek provokációit", a „rendzavarást". Nehéz megítélni az ilyen másodkézből szerzett információk alapján, mi is történt valójában a Vörös téren, hányan is voltak a „rendbontók", milyen is volt ez a „provokáció". Egyáltalán: provokáció volt-e? A hatalom szempontjából talán igen, a radikális szervezetek oldaláról nézve azonban inkább nyilvános állásfoglalásnak tekinthető. Emberi szempontból érthető Gorbacsov és a többi vezető kurta-furcsa reagálása is a jólszervezettnek indult népünnepély ilyen váratlan módosulására. Érthetetlenné csak akkor válik, ha az ember tudatosítja: egy nagyhatalom választott vezetői döntöttek úgy, hogy nem hallgatják meg a nép szavát. Meddig folytatható az ilyen struccpolitika? A Szovjetunióban már több ízben felvetették a - Kremlből nézve - ellenzéki szervezetek és mozgalmak, hogy Lengyelországhoz, Magyarországhoz vagy éppen Csehszlovákiához hasonlóan kezdjenek kerekasztal-tárgyalásokat a legfelsőbb pártok és mozgalmak vezető képviselői. Gorbacsov és hívei ezt határozottan elutasították, mégpedig azzal, hogy az ilyen vitákhoz megvan a szükséges fórum: a népi képviselők kongresszusa és az általa választott parlament. Érvnek érv ez, csak éppen gyenge. S ezt mi sem bizonyítja jobban, mint éppen a legutóbbi képviselókongresszus meg a parlament most folyó tanácskozása, de utalhatnék a kommunista párton belüli heves vitákra is. Gorbacsovék azzal, hogy makacsul elzárkóznak az egyre erősebb jobb- és baloldali ellenzékkel folytatandó nyílt és tisztességes véleménycsere elöl, magukat hozzák kellemetlen helyzetbe, saját pozícióikat gyengítik. Kénytelenek elviselni, hogy - a Vörös térihez hasonló módon - maguk is másodkézből szerezzenek tudomást az új pártok és szervezetek nézeteiről, véleményéről, követeléseiről. Ahelyett, hogy mindezekről a (bármilyen alakú) tárgyalóasztal mellett folytatnának eszmecserét. Józanul, higgadtan, figyelembe véve a tényeket, a reális - de állandóan módosuló - erőviszonyokat. Még mielőtt a módosulás esetleg túl kedvezőtlen lenne a hatalom mai birtokosai számára. GÖRFÖL ZSUZSA