Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-03 / 103. szám, csütörtök

Keddi számában közölte a The Washington Post napilap prágai tudósítójának terjedelmes cikkét. A cseh-szlovák rendőrségi irattárak szerepe a. választásokban című írás elemzi a választások előtti légkört, és megállapítja: a volt titkosrendőr­ség archívumai hatékony fegyverré válnak a Polgári Fórum valamint a Keresztény és Demokratikus Unió nevü agresszív jobbközép koalíció vezetői közti vitákban. A szerző pél­daként hozza fel azt az esetet, hogy miután a Polgári Fórum bírálta a néppárti Sacher belügyminisztert, amiért képtelen rendet teremteni a volt titkosrendőrség egykori tiszt­jeivel, a Néppárt, amely az említett koalíció egyik tagja, kellemetlen részleteket tett közzé a Polgári Fó­rum élén álló két parlamenti képvi­selőről, egykori kommunista^ karrier­jükről. Oldŕich Hromádkáról kiderí­tette, hogy az ötvenes években biz­tonsági főnöke volt az egyik olyan tábornak, ahová a rezsim ellenzőit küldték kényszermunkára. Egyes nyugati diplomaták azt ál­lítják, hogy az ilyen viták következté­ben lényegesen csökkent a Polgári Fórum népszerűsége: 40 százalék­ról 21 százalékra. Tartani lehet attól, hogy az ilyen viszálykodás elveszi az emberek kedvét a szavazástól. Az egész ügy nagyon kényes, hi­szen a kommunizmus vezető oppo­nensei éppen azok voltak, akik az ötvenes években fontos tisztsé­geket töltöttek be a kommunista pártban. Viszont a cikk szerzője arra is figyelmeztet, a Néppárt tagjai is veszélyben vannak, hiszen negyven éven át együttműködtek a kommu­nistákkal. Találgatások a Bush-Prunskiene találkozó kapcsán Moszkva és Leningrád támogatja Vilnius erőfeszítéseit (ČSTK) - Mariin Fitzwaternak, a Fehér Ház szóvivőjének keddi bejelentése, hogy George Bush elnök másnap - szigorúan magánjelleggel - fogadja Kazimiera Prunskiene litván miniszterelnök-asszonyt, elindította a találgatások folyamatát, változtat-e a washingtoni kormány Litvániával szembeni politikáján. A szóvivő szerint ez az első hivatalos kontaktus Washington és Vilnius között mit sem módosít az USA Szovjetunióval szembeni politikáján, a találkozó egyetlen célja az objektív és friss információk megszerzése a balti köztársaságban zajló esemé­nyekről. A döntés a találkozóról mindenképpen szenzáció, bár politikai kommentátorok emlékeztetnek rá: az Egyesült Államok ugyan sosem ismerte el Litvánia szovjet bekebelezését, de Bush elnök egyetlen határozott lépést sem tett a litvánok füg­getlenségi nyilatkozatának támogatására. A szenátus viszont kedden felszólítot­ta a kormányt, mindaddig ne kössön sem­milyen kereskedelmi megállapodást a Szovjetunióval, amíg Moszkva nyomást gyakorol Litvániára. A 73 szavazattal 24 ellenében elfogadott döntés azonban Bush elnök számára nem kötelező jelle­gű. Mint ismeretes, a május végi csúcsta­lálkozó idejére tervezik e megállapodás aláírását. Prunskiene miniszterelnök-asszony a kanadai Torontóban újságírók előtt el­mondta, bár a köztársaság igyekszik bő­víteni kereskedelmi kapcsolatait Európá­val és Észak-Amerikával, sosem szakítja meg kereskedelmi kapcsolatait a Szovjet­unióval. Beszélt arról is, hogyan próbálják megoldani a szovjet gazdasági blokád okozta problémákat. A kormányfő szerint megpróbálnak közvetlen kapcsolatokat létesíteni Moszkva és Leningrád demok­ratikus városi szerveivel. Cserekereske­delemről lenne szó, áruval fizetnének az áruért, de mindenekelőtt a közlekedési blokád leállításáról van szó. A nyugatnémet államfő Varsóban ČSTK) - Négynapos hivatalos lá­togatásra Lengyelországba érkezett tegnap Richard von Weizsäcker. A nyugatnémet szövetségi államfőt útjára elkísérte Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter is. A var­sói repülőtéren a vendégeket Wojci­ech Jaruzelski államfő, Tadeusz Mazowiecki miniszterelnök és több más vezető fogadta. Először jár nyugatnémet elnök Lengyelországban. Veizsäcker és Genscher tárgyalásokat folytat a legfelsőbb lengyel vezetőkkel, s várhatóan elsősorban a vendéglá­tó ország nyugati határainak garan­tálásával kapcsolatos kérdésekről lesz szó. A nyugatnémet elnök látogatása előtt nyilatkozott a Spiegel című lap­nak. Mint mondotta, az Odera-Neis­se határ kérdése már lényegében tisztázódott. Hangsúlyozta: teljesen bizonyos abban, hogy a jövőbeni össznémet kormány és a parlament olyan határmegállapodást ír alá Lengyelországgal, amely Varsót is megnyugtatja. A Zycie Warszawy című napilap pedig úgy vélte, hogy Weizsäckernek sikerül eloszlatnia a lengyelek aggodalmát és meg­győzni őket az új európai jövőhöz vezető közös út lehetőségéről. ROMANIA Erősödnek a kormányellenes tüntetések ÚJ szú 1990. V. 3. (Munkatársunktól) - Romániá­ban tovább terjednek a hatalmon levő Nemzeti Megmentési Front el­leni tüntetések. Vasárnap óta a bu­karestihez hasonló tiltakozó meg­mozdulásokat szerveztek és szer­veznek Temesvárott, Konstancá­ban, Szebenben és Brassóban is. A megmozdulásokat a különböző független radikális csoportosulások és diákszervezetek indították el, cél­juk az államapparátus és a közélet megtisztítása a volt kommunista ha­talom képviselőitől Konkrét követe­lésük Ion Iliescu ideiglenes államfő és több más politikus lemondása, továbbá a választási törvény meg­változtatása olyan értelemben, hogy az ne tegye lehetővé az egykori kommunista funkcionáriusok indulá­sát a május 20-ra kitűzött választá­sokon. Ez utóbbi követelést az egyre na­gyobb támogatásnak örvendő Te­mesvári Kiáltvány 8. pontja is tartal­mazza. A hírek szerint e dokumen­tumot eddig 3,5-4 millió ember írta alá. A román belpolitikai élet figyelem­re méltó eseménye, hogy az elmúlt hét végén Temesvárott megalakult a Nemzeti Szövetség a Temesvári Forradalomért nevű új országos mozgalom. Ez a hatalmon levő Nemzeti Megmentési Front mellett egy alternatív frontot jelent. A szö­vetség dokumentumát 24 politikai párt, 51 szakszervezet, valamint más társadalmi és kulturális szerve­zetek képviselői írtak alá, köztük a Romániai Magyar Demokrata Szö­vetség is. Az alapokmány szerint a nemzeti szövetség célja békésen, ugyanak­kor határozottan folytatni a forradal­mat egészen a végső győzelemig. Elutasítja a kommunizmus és a neo­kommunizmus minden formáját, s követeli az államapparátus meg­tisztítását a kommunista hatalmi no­menklatúra és a Securitate tagjaitól. Jellemzésként elmondható, hogy a nemzeti szövetség a radikálisabb, erélyesebb rendszerváltás híve, gyorsabban akar megszabadulni a múlttól, mint a Nemzeti Megmen­tési Front. Ezt az alternatívát például vasárnap Temesvárott mintegy 50 ezer tüntető támogatta. A romániai forradalom két köz­pontja, Bukarest és Temesvár között az ellentétek már a forradalom utáni első napokban megmutatkoztak. Ezek március elején teljesen nyílt formát öltöttek, amikor a temesvári­ak megfogalmazták kiáltványukat, amelynek alapján most létrejött a nemzeti szövetség. Iliescuék vi­szont ezt a dokumentumot politikai provokációnak tartják, nyíltan bírál­ják, főleg az említett 8. pontot. összegezésül elmondható: Ro­mániában egyre hevesebb hatalmi harc folyik. Egyes ellenzéki pártok továbbra is követelik a választások elhalasztását őszre, s az is szóba került, hogy esetleg bojkottálni fog­ják a májusi választásokat. Ennek is tudható be, Iliescu legújabban ígére­tet tett arra, hogy minden párt szá­mára biztosítják a választásokon az esélyegyenlőséget. KOKES JÁNOS A blokád szorításában Litvánia egyre inkább hajlik a kompromisszumokra. Ezt bizonyítja az a levél is, melynek címzettje Francois Mitterrand francia államfő és Helmut Kohl nyugatnémet kancellár. A levélről tegnap tájékoztatta a parlamen­tet yitautas Landsbergis, a testület el­nöke. Eszerint Litvánia párbeszédre .tp u rekszik és megerősíti, kész tárgyalásokat folytatni minden kérdésről, kivéve a litván államiság helyreállításáról március 11-én hozott döntést. Landsbergis levelében fel­kéri a francia elnököt és a nyugatnémet kancellárt, tolmácsolják a szovjet kor­mánynak, hogy Litvánia kész leállítani a már elfogadott döntések megvalósítá­sát, főleg azokban a pontokban, amelyek a leginkább érintik a szovjet kormány érdekeit. Landsbergis elnök már ilyen értelem­ben nyilatkozott a keddi televíziós vitában is, melyben Litvánia több vezetőjével együtt vett részt. Nem zárta ki a kompro­misszumot a március 11 -e után elfogadott valamennyi törvény esetében. Egidius Bicauskas, a parlament el­nökségének tagja, aki a litván küldöttség élén a múlt héten Moszkvában járt, a té­vévita során elismerte, nem sikerült bein­dítaniuk a párbeszédet, de a különböző szovjet vezetőkkel megtartott találkozói után úgy vélekedett, a szovjet vezetés tudatában van annak, hogy Litvánia nem mond le függetlenségéről. A műsor során konkrét adatokat ismertettek a gazdasági blokád okozta károkról. Eszerint április 28-ra a veszteségek elérték a 15,5 millió rubelt, s a blokád miatt már 13 ezer ember vesztette el munkáját. E témához tartozik az a hír is, misze­rint Borisz Pjadisev, a Mezsdunarodnaja Zsizny című folyóirat főszerkesztője a Moszkovszkije Novosztyi e heti számá­ban élesen bírálta a szovjet szervek dön­tését, amellyel korlátozták a külföldi újságírók litvániai útjait. Ugyanakkor fi­gyelemreméltó, hogy a március 21 -i elnö­ki rendeletre hivatkozva a külügyminiszté­rium rendelte el a tilalmat. Márpedig Pja­disev a külügyminisztérium egyik ismert munkatársa. A főszerkesztő szerint Litvá­nia határainak lezárása nem ellentétes az ország területén a külföldiek mozgását érintő szovjet előírásokkal, de a külföldi tudósítókkal kivételt kellene tenni, mivel távoltartásuk Litvániától több kárral jár, mint haszonnal. A Lett Köztársaság Állampolgárainak Kongresszusa kedden befejeződött két­napos rigai tanácskozásán úgy döntött, az 1922-es burzsoá alkotmány alapján fel kell újítani a volt rendszert. A kongresszus 260 küldöttjét a jelenlegi lakosság nem egész egynegyede választotta meg. Csak azok szavazhattak, akik bizonyítani tud­ták, hogy 1940. június 27-e előtt is Lettor­szág állampolgárai voltak. Józanság és mértéktartás ü - e két címszóval tudnám a legjobban jellemezni Li Peng kínai kormányfő múlt heti moszkvai tár­gyalásait. A fokozott nemzetközi ér­deklődést önmagában már az is in­dokolhatta volna, hogy 26 éve nem járt pekingi miniszterelnök a szovjet fővárosban. De most nem ez volt a lényeg, hiszen Gorbacsov tavalyi kínai útjával normalizálódott a két ország viszonya, s mint akkor kinyil­vánították: lezárták a múltat és új fejezetet nyitnak a kétoldalú kapcso­latokban. Csakhogy... Mindenki ar­ra volt kíváncsi, hogy a legfelsőbb szinten deklarált új elveket miként befolyásolták a Gorbacsov-látoga­tás utáni események: a június 4-i véres beavatkozás a Tienanmen té­ren (amiben Li Pengnek is nagy szerepe * volt), s az, hogy a kö­zép- és kelet-eu­rópai változásokért a nagy öreg, Teng Hsziao-ping is nyíltan Gorba­csovot tette felelőssé. A kínai veze­tés szerint ugyanis a szocializmus térvesztése Kelet-Európában azt igazolja, hogy helyes volt a katonai beavatkozásról hozott döntés, s a párt vezető szerepét, a proletár­diktatúrát mindenáron meg kell vé­deni. Ez is egyike a Moszkvát és Pekin­get elválasztó ideológiai különbsé­geknek. Viszont Kínának - mivel a Tienanmen után eléggé lehűlt a Nyugathoz fűződő viszonya - nagy szüksége volt arra, hogy a Nyugat által minden lehetséges módon támogatott Gorbacsov most kezet fogjon a pekingi kemény vonal egyik vezető képviselőjével. Aki ezúttal azt hangsúlyozta, két szocia­lista nagyhatalom tárgyalásai bizo­nyultak eredményesnek, s útját na­gyon sikeresnek minősítette. Azért is volt indokolt a józanság és a mér­téktartás jelzők használata, mert Li Peng elismerte, hogy a véleménykü­lönbségek nem befolyásolhatják a jó államközi kapcsolatokat, a gazdasá­gi és kereskedelmi együttműködést, hiszen erre mindkét félnek égető szüksége van. Sőt, azt mondotta, hogy Moszkva szerinte továbbra is a lenini úton halad, elismerve: a szo­cialista építés sokféle lehet, nincs általános érvényű recept, minden országnak saját feltételeihez kell al­kalmazkodnia. Kelet-Európával szemben is enyhébb hangnemet ütött meg: akár szocialisták marad­nak ezek az országok, akár nem, Kína változatlanul fenn óhajtja velük tartani a korrekt államközi kapcsola­tokat. Li Penget az sem zavarta, hogy Moszkvában tüntettek ellene - a szovjet fővárosban még sosem tiltakoztak magas rangú külföldi ven­dég látogatása ellen -, Tienanmen véres hóhérjának titulálták. Nagyon fegyelmezett politikus tehát, ugyan­akkor tapasztalt is, hiszen a nemzet­közi sajtóértekezleten nagy gyakor­lattal kerülte meg a kényes kérdése­ket. Mert senki sem hitte el neki, hogy technikai okok (időhiány) miatt nem adtak ki közös közleményt a lá­togatásról. Ez is azt támasztja alá, hogy tényleg voltak véleménykü­lönbségek. Másrészt: amikor Gorba­csov tavaly Pekingben járt, akkor még a „burzsoá liberalizmusa" mi­att később menesztett Csaó Ce-jang volt a főtitkár. Gorbacsov a KKP főtitkárának szóló meghívót adott át Pekingben, de az új főtitkár, Csiang Cö-min (még) nem ment el Moszk­vába. Figyelemreméltó a kínai politiká­ban általában jól tájékozott hong­kongi napilap, a South China Mor­ning Post véleménye: „A Moszkvá­ban aláírt hat megállapodás jóval nagyobb szerepet játszik majd mind a kétoldalú kapcsolatokban, mind a világpolitikai stratégiai mérlegelé­sekben, mint ahogyan azt sok nyu­gati szakértő gondolná." Az okmá­nyok közül hármat emelnék ki. Az egyik 2000-ig szólóan rögzíti a gaz­dasági és tudományos-műszaki együttműködés fő irányait. Moszkva Realitásérzék például két atomerőművet épít hitel­ben Kínának, Peking pedig félmilli­árd svájci frank értékben közszük­ségleti cikkeket exportál (rövid távon szállítva) a Szovjetunióba. A másik az űrkutatási együttműködésről szó­ló megállapodás, a harmadik pedig a kormányközi megállapodás a 7 ezer kilométer hosszú közös határon állomásozó csapatok csök­kentéséről, amely egyéb bizalome­rősítő intézkedéseket is tartalmaz. Moszkvának is rendkívüli érdekei fűződnek ahhoz, hogy déli határain nyugodt és stabil legyen a helyzet, ne kelljen ott túl sok katonát állomá­soztatnia. Kínát pedig belpolitikai szempontból is joggal aggasztja a forrongó, nemzetiségi ellentétektől terhes szovjet Közép-Ázsia. Li Peng éppen Moszkvában ismerte be, hogy a Kazahsztánnal határos Uj­gur-Hszincsiang tartományban za­vargások voltak. Ezeket Peking szintén katonai erővel verte le, ,,Kisszámú huligán elemeknek" ne­vezve a résztvevőket. Nemzetközi vetülete is van a szovjet-kínai csapatcsökkentés­nek, hiszen hasonló gondolatokkal, bár jóval szerényebb mértékben, foglalkozik Washington is: lefaragja csendes-óceáni erőinek létszámát. A Dél-Koreában állomásozó fél­százezernyi katonából ötezer, a Fü­löp-szigeteki amerikai bázisokról a 17 ezerből mintegy 2 ezer, Japán­ból pedig 5-6 ezer katona térne haza. Ezek egyelőre csak tervek. De a haderőcsökkentés megkezdése Ázsiában rendkívüli jelentőséggel bír az egész nemzetközi légkör szempontjából, olyan terület ez, amelyen keresztül Kína a Nyugat felé is bizonyíthat. O " sszegzésül azt lehetne el­mondani, a korábbiaktól el­térően az jellemzi a pekingi politikát, hogy az ideológiai különbségeket, vitákat nem terjesztik ki az államközi kapcsolatokra. Ez pedig realitásér­zékre utal, ami nagyon fontos, hi­szen - s ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni - Kína nagyhatalom. Vol­tak megfigyelők, akik Gorbacsov és Li Peng találkozása kapcsán azt mondták, mégiscsak a Tienanmen téri véres események egyik fősze­replője és a Litvánia elleni gazdasá­gi blokád elrendelője fogott kezet. Ez is egy szempont. MALINÁK ISTVÁN Másodkézből Mostanában nagyon mozgalmas lett a moszkvai Vörös tér élete: szombaton gyújtogatás történt a Lenin-mauzóle­umnál, kedden pedig egészen szokat­lan május elsejei felvonulást rendeztek, s ennek különlegességét tovább fokoz­ta a radikális mozgalmak ellentünteté­se. Aki délelőtt a szovjet televízió egye­nes adását nézte, valójában lemaradt erről az eddig páratlan eseményről: amint kezdett felforrósodni a hangulat, amint Gorbacsov és társai megelégel­ték a rögtönzött drámát, a televízió zseniálisan egyszerű megoldást vá­lasztott - megszakította az adást. Nyil­ván a Csehszlovák Sajtóiroda moszkvai tudósítója is a tévét nézte, ezért szol­gáltunk mi is olyan felemás hírekkel tegnapi számunkban. Nem tudhattak meg azonban sokkal többet minderről a Szovjetunió állam­polgárai sem - legalábbis nem hivatalo­san. A központi lapok ugyanis tegnap kivétel nélkül csak mellékesen emiitet­ték meg a „szélsőségesek provokáció­it", a „rendzavarást". Nehéz megítélni az ilyen másodkézből szerzett informá­ciók alapján, mi is történt valójában a Vörös téren, hányan is voltak a „rend­bontók", milyen is volt ez a „provoká­ció". Egyáltalán: provokáció volt-e? A hatalom szempontjából talán igen, a radikális szervezetek oldaláról nézve azonban inkább nyilvános állásfogla­lásnak tekinthető. Emberi szempontból érthető Gorba­csov és a többi vezető kurta-furcsa reagálása is a jólszervezettnek indult népünnepély ilyen váratlan módosulá­sára. Érthetetlenné csak akkor válik, ha az ember tudatosítja: egy nagyhatalom választott vezetői döntöttek úgy, hogy nem hallgatják meg a nép szavát. Meddig folytatható az ilyen strucc­politika? A Szovjetunióban már több ízben felvetették a - Kremlből nézve - ellenzéki szervezetek és mozgalmak, hogy Lengyelországhoz, Magyaror­szághoz vagy éppen Csehszlovákiához hasonlóan kezdjenek kerekasztal-tár­gyalásokat a legfelsőbb pártok és moz­galmak vezető képviselői. Gorbacsov és hívei ezt határozottan elutasították, mégpedig azzal, hogy az ilyen vitákhoz megvan a szükséges fórum: a népi képviselők kongresszusa és az általa választott parlament. Érvnek érv ez, csak éppen gyenge. S ezt mi sem bizonyítja jobban, mint éppen a legu­tóbbi képviselókongresszus meg a par­lament most folyó tanácskozása, de utalhatnék a kommunista párton belüli heves vitákra is. Gorbacsovék azzal, hogy makacsul elzárkóznak az egyre erősebb jobb- és baloldali ellenzékkel folytatandó nyílt és tisztességes véleménycsere elöl, ma­gukat hozzák kellemetlen helyzetbe, saját pozícióikat gyengítik. Kénytelenek elviselni, hogy - a Vörös térihez hason­ló módon - maguk is másodkézből szerezzenek tudomást az új pártok és szervezetek nézeteiről, véleményéről, követeléseiről. Ahelyett, hogy mind­ezekről a (bármilyen alakú) tárgyaló­asztal mellett folytatnának eszmecse­rét. Józanul, higgadtan, figyelembe vé­ve a tényeket, a reális - de állandóan módosuló - erőviszonyokat. Még mi­előtt a módosulás esetleg túl kedvezőt­len lenne a hatalom mai birtokosai szá­mára. GÖRFÖL ZSUZSA

Next

/
Thumbnails
Contents