Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-11 / 86. szám, szerda

Egy varos keservei Több mint három éve Füleken a kisállomásnál, a Daxner utcában gázrobbanás történt egy családi házban, röviddel a földgázvezeték üzembe helyezése után. Az esetről nem lehetett írni. Hogy most, három év után, szóba kerül az eset, az az Egy város keservei című riportra lapunkban március 23-án megjelent visszhangnak köszönhető. Jozef Kučera mérnök, a Kőolaj- és Gáz­ipari Konszern zsolnai üzeme igaz­gatójának nyilatkozatával kapcsolat­ban Varga László, a szenvedő alany, személyesen kereste fel szer­kesztőségünket. Iratokkal és fény­képekkel dokumentálta a tragikus eseményt, s kérte, közöljük az ő vé­leményét is. Mi történt azon a reggelen? A gázrobbanás 1987. január 26-án 5.30-kor történt. Feleségével a fürdőszobában voltak, mindketten súlyos égési sérülésekkel kerültek kórházba. A Nemzetbiztonsági Tes­tület tagjai kihívták a gázművek szakembereit, akik gázszivárgást ál­lapítottak meg. A ház előtt kiásták a gázvezetéket, s látták, hogy a mű­anyag cső a forrasztás mentén szét­nyílt. A bírósági szakértő szerint a gázrobbanást propán-bután gáz­palack okozta. Panaszosunk szerint ez nem helytálló. A házban nem éreztek PB szagot, viszont az utca­beliek a szomszédos házakban éreztek, s a pincékben a detektor gázt jelzett. Mégis az ügyet a PB palack, nem pedig a földgázvezeték szivárgása okozta robbanás tényé­nek megállapításával zárták le. Var­ga László szerint a gázvezeték beta­karásánál megsértették a technoló­giai előírásokat, a csövet nem he­lyezték homokba, ahelyett a műa­nyag csőre az utcáról ásás közben felszedett kövek kerültek. Azt az állítást-sem tudja elfogadni, hogy a cső esetleg a robbanás következ­tében rongálódott meg, hiszen a fő­vezeték 80 cm mélyre és kb. 15 méterre volt az epicentrumtól. A fizi­kai erő fölfelé hatott, a ház mennye­zetét emelte meg és a hátsó falát vitte el. Meggyőződése, hogy a ház előtt szivárgó gáz a szennyvízcsa­torna és a vízvezeték mellett hatolt a házba, a fürdőszobában felgyü­lemlett és felrobbant. Ezért újabb szakértői kivizsgálást kért, azzal az indokkal, hogy abban az időben az utcában a gázműveknek még három helyen kellett a vezetéket megjavíta­niuk, mert gázszivárgást észleltek. A vezeték jó, mégis szivárog • Ezek szerint az eljárás a gáz­művek javára folyt le? -Igen. 1987. november elején a kerületi ügyészség utasítására is­mét megindították a bűntetőeljárást. Újból kihallgatták a tanúkat. Vallo­másukat mégsem vették figyelem­be. Mi több, a zlíni Állami Kísérleti Intézet és a pozsonyi Hegesztési Kutatóintézet szakértői véleményé­ben is az áll, hogy a megküldött hibás csővezetékrész mint anyag, ták, hogy a hegesztés itt is szétnyílt. De nem tudták megjavítani. A mű­anyag csövet betonlapokkal terhel­ték le, hogy csökkentsék a szivár­gást, s ilyen állapotban hagyták egy hónapig. Azelőtt egy hatemeletes blokkház mellett volt gázszivárgás, amit tilos a dohányzás és nyílt láng használata tábla kitételével oldották meg. Eltértek a tervdokumentációtól • Eddig a hivatalokkal vívta szél­malomharcát. Most, hogy szót kap, mivel érvel továbbra is igaza mel­lett? - Szerintem nem megfelelő a mű­közül a Püspöki úton levő városi egészségügyi intézet jelezte igényét gázfogyasztásra, de ez a vezeték üzembe helyezése, illetve csak a si­keres nyomáspróba után kivitelez­hető. A vnb hogy látja a dolgot... Kasza Tibor mérnök, a Füleki Vnb elnöke csak a szakemberek vélemé­nyét tudta megismételni. - A gázvezeték üzembe helyezé­sekor állítólag megfelelt a követel­ményeknek. Jelenleg a városon ke­resztül vezető fővezeték és elágazá­sok le vannak zárva. A lakosság bizalmatlan. Addig, amíg nem lesz teljesen egyértelmű, hogy a gázve­zeték biztonságos, a vnb nem foly­A műanyagcsövet betonlapokkal terhelték le teljesíti a csehszlovák szabvány fel­tételeit, a forrasztás háromnegyede jó, a húzáspróba során magas szi­lárdságot mutatott. Valamilyen szennyezettség miatt nyílt szét a for­rasztás mentén. Beszélgetésünk során kiderült, hogy Füleken egyébként is sok gon­dot okoz a gáz bevezetése. Például a Régi Kolónia lakótelepen 250 la­kásba vezették be a földgázt. 1988 májusában egy nyolcemeletes pa­nelház mellett két méterre észleltek gázszivárgást. A gázművek dolgozói kiásták a vezetéket és megállapítot­anyag cső, technológiailag nem tud­ják tökéletesen megoldani összefor­rasztását. A szakemberek rossz mi­nőségű, hanyag munkája okozta há­zam felrobbanását. Életünk hajszá­lon függött. Engem tartanak vétkes­nek, miközben a felelős emberek a valóságnak nem megfelelő szak­értői vizsgálat mögé bújnak. A gáz­művek dolgozói eltértek a tervdoku­mentációtól, a vezeték nem a járda, hanem az úttest alatt megy. A gáz­vezeték kétszer kereszteződik 22 ezer volt feszültségű villanyvezeték­kel. 1986-bó! az utcánkban a csőve­zeték betakarása után végzett nyo­máspróbáról nincs dokumentum, nincs atesztációs lap. A lakókkal nem közölték, hogy az utcában a fő­vezetékben már gáz van. Bár 1989. márciusában a főügyésztől azt a vá­laszt kaptam; az eljárás törvényes volt, az ügyet lezárták, újra kértem felülvizsgálását. Ismételt kérelmem alapján erre az új főügyésztől ígére­tet kaptam. Remélem, a független szakemberek a tényekből kiindulva kiderítik az igazságot. Mit mond az illetékes? Telefonon hívtuk fel Vojtech No­vodomský mérnököt, a gázművek losonci részlegének vezetőjét, ő mit szól az esethez? -A gázvezetéket az előírásnak megfelelően fektették le. A Daxner utcában történt robbanás után ki­cserélték a vezeték egy részét, de a nagy hidegben végzett javítás után ismét szivár­gás volt. Ezt kö­vetően a gázve­zetéket központi intézkedésre le­zártuk, immár két éve. A munkálato­kat ismét fel kell újtani, nyomás­próbát kell végezni. • Nem lenne biztonságosabb a műanyagcsöve­ket acélcsövekkel helyettesíteni? - A műanyag cső megfelel a csehszlovák szabványnak. Igaz, a részlegünkhöz tartozó Lo­sonci és Rimaszombati járásból ed­dig csak Füleken alkalmazta a válla­lat. Rózsahegyen használtak már ilyeneket és nem tudok arról, hogy a vezetéket ki kellene cserélni. • Tudomásunk van róla, hogy a járási lakásépítő szövetkezet és a lakásgazdálkodási vállalat kérte a parkban levő kazánház gázra való bekötését. Ez hogy áll? - Erről sem tudok, pedig minden gázművesítéssel kapcsolatos tervet véleményeznem kell. A szervezetek tathat propagációs kampányt a gáz­művesítés mellett. ígéretet kaptunk, amennyiben a napi átlag középhő­mérsóklet 12 fok lesz, hozzáfognak a javításához, s május végére üzemképessé teszik. A gázművek szeretné, ha összehívnánk a lakos­ságot, hogy tegyék meg az előké­születeket a gáz bekötéséhez, de amíg a vezeték nincs kijavítva, s a nyomáspróba ezt nem igazolja, felelőtlenség lenne ennek elrende­lése. • A gázművek a gödrökbe lévő hulladékért a lakosságot hibáztatja. - Ha egy hónap alatt lerakták vol­na a gázcsöveket, vagy legalább folyamatosan végezték volna mun­kájukat, ilyen panasszal nem tudná­nak előállni. Reméljük, a probléma hamaro­san közmegegyezésre megoldódik, s a gázvezeték nem lesz gáz nélkül. A beruházott összeg idővel megté­rül. De ahhoz, hogy a lakosság élete és vagyona ne legyen veszélyeztet­ve, a szakemberek felelősségteljes, pontos munkájára van szükség. így a gáz valóban az ökológiai feltéte­lek, illetve a lakhatási körülmények színvonalának javítását szolgálja majd, nem pedig félelmet szül. TÓTH ÁGNES Tisztelt Dusza István Úr! Engedje meg, hogy reagáljak az ön cikkére, amely Kinek a nevében? cím alatt jelent meg az Új Szó 74. számában. Az általam adott kérdé­ses nyilatkozatot a tv-nek a saját nevemben adtam, azonban sokkal hosszabb terjedelemben, mint ahogy az adásba került. Sajnálatos módon csak azt hagyták meg az anyagból, ami talán éppen kapóra jött. Ugyanis a beszélgetés első ré­szében éppen a községünk magyar nemzetiségű polgárainak jogos kö­veteléseiről beszéltem, mintegy le­szűrve a tanulságot a nyilvános gyű­léseken elhangzott felszólalásokból. Közben negatívumként említettem meg azt, hogy a magyarországi tö­megtájékoztatásban időnként indo­kolatlan az irántunk tanúsított aggo­dalom, főleg a választás előtti kam­pányban volt szerintem észrevehe­tő. De hivatalos politikusok részéről is elhangzott hasonlóan értelmezhe­tő megfogalmazás. Meggyőződésem, hogy a mi ma­gyarságunk jogait, gondjait elsősor­ban nekünk saját magunknak kell megoldanunk, netán kiharcolnunk és nem tartom helyesnek, ha ebben mások minket befolyásolnak. A tör­ténelem számos esetben igazolta, hogy a nem kért gondviselés csak negatívan befolyásolja „ügyünket". Azt, hogy a mi problémáinkat időn­ként azonosítják a romániai magya­rok problémáival, egyenesen ellen­szenvesnek találom, ez indokolat­lan, félelmet és túlérzékeny reagá­lást vált ki bennünk, és így közvetve élezi a nemzetiségi problémát. Azt, hogy cikkében tapasztalat­lannak nevez, vagy hogy én enged­tem ki a palackból a szellemet, visz­szautasítom. Néhány összefüggés­ből kiragadott mondatból ilyet nem volt helyes öntől a nyilvánosság előtt rólam állítani. 45 éves vagyok, magyarságomra büszke vagyok, családomon belül is az anyanyel­vünk féltve őrzött kincs. Szeretjük, ápoljuk, és a legtermészetesebb do­lognak tartom, hogy gyermekeim magyar iskolába járnak, de hazám a Csehszlovák Köztársaság, és sze­retném, ha az is maradna. Sokat éltem és dolgoztam szlovák környe­zetben, s azt tapasztaltam; a közvet­len kapcsolatban a két nemzet kö­zött nincs gyűlölet. Minden gyűlölet manipulált, és ezen élősködnek saj­nos, néha a politikusok és újságírók is. Cikkére első olvasás után úgy reagáltam; szerencsém, hogy vá­lasztóim a munkám után fognak ér­tékelni, nem egy újságíró véleménye alapján. Tisztelettel TEREBESSY ZOLTÁN Tisztelt Terebessy Úr! Köszönöm levelét, s nem monda­nék igazat, ha tagadnám: vártam. Vártam, mert egy percig sem tudom feltételezni egy jószándékú cseh­szlovákiai magyarról, hogy az oly rossz emlékeket idéző, a pártdikta­túra által legfelsőbb szintről vezérelt kampányokhoz „hasonlóban" részt vegyen. Levele - azon kívül, hogy feltárja benne, mennyire áldozatul esett a Szlovák Televízió szerkesztői ön­kényének - igazolja mindazt, amit a manipulálásról írtam. Sajnálom, hogy a szlovák és a magyar nemzet kapcsolatán kívül az ön személyes érdekeit is megsértették. Azok he­lyett is bocsánatot kérek, akik ezt tették önnel. Azt nem vállalhatom magamra, hogy a tévéadásokban látott, hallott dolgok után nyomoz­zak. Remélem, hogy ön a Szlovák Televízió Aktuality című hírmagazin­ja főszerkesztőjének is írt levelet. Erre szükség lenne, hiszen valójá­ban nem én vétkeztem személyi szabadságjogai ellen. Mindannyi­unknak tudnia kell, hogyha a sajtó­ban beleegyezésünk és tudtunk nél­Cenzúra nélkül A Szövetségi Gyűlés legutóbbi ülésén a képviselők vita nélkül egyetértettek a kormánynak a sajtó­ra, illetve a tömegtájékoztató eszkö­zökre vonatkozó törvénytervezeté­vel. Az egyöntetűség az utóbbi hó­napok sajtógyakorlatával, azaz a cenzúra nélküli sajtószabadsággal való teljes egyetértést is kifejezte. Nem új sajtótörvényről, csupán az 1966. évi, az előzetes cenzúrát tör­vényesítő jogszabály megváltozta­tásáról van szó. Jóllehet az 1966. évi sajtótörvényből 1968 áprilisában kiiktatták a cenzúrát, ám, röviddel azután álcázott formában ismét be­vezették. Az újra módosított törvény szerint semmilyen tájékoztatási esz­köz birtoklása nem kötődik a „társa­dalmi tulajdonhoz", s a törvény nem írja elő az időszaki sajtó és a többi tömegtájékoztató eszköz „küldetését", s nem tartalmazza a „politikai-eszmei program" fogal­mát sem, amelyek a letűnt egypárt­rendszerben számos, a sajtó- és szólásszabadság korlátozását jelen­tő beavatkozáshoz nyújtottak joga­lapot. A módosított törvény lehetővé te­szi sajtótermék kiadását csehszlo­vák jogi személynek s minden, 18. életévét betöltő csehszlovák állam­polgárnak, és rugalmassá teszi a jó­váhagyási eljárást. A törvény szabá­lyozza a kiadó, illetve a hírközlő szervvel rendelkező szervezet, vala­mint a főszerkesztő felelősségét. Ha például egy lap főszerkesztőjét a ki­adó nevezi ki, a főszerkesztő felel a kiadónak a lap tartalmáért s főként azért, hogy a lap tartalma ne sértse a társadalom, állampolgárok és szervezetek jogait. A jogszabály egyik cikkelye megtiltja az erőszak, háború, fasiszta és náci ideológia, faji megkülönböztetés propagálását, s olyan írások közlését, amelyek ellentétben állnak az emberiesség­gel, támadják az ország egységét, alkotmányos rendjének alapjait, és összeegyeztethetetlenek az ország nemzetközi szerződéseivel. A módosított sajtótörvény nem terjed ki a sajtó- és szólásszabad­sággal összefüggő valamennyi kér­désre. Ezért a törvényhozók azt szorgalmazták, hogy az új csehszlo­vák alkotmány elfogadásával kap­csolatban elő kell készíteni egy telje­sen új, Csehszlovákia nemzetközi kötelezettségeivel egybehangolt sajtótörvény-tervezetet, amelynek kidolgozásában részt vennének az újságírók szakmai szervezetei is. A sajtótörvény módosítása nem csupán jogi aktus volt. A törvényho­zók fontos lépést tettek vele az alap­vető emberi szabadságjogok érvé­nyesüléséhez szükséges feltételek megteremtése terén. SOMOGYI MÁTYÁS kül önkényesen csonkítva használ­ják fel szavainkat, véleményünket, akkor az elidegeníthetetlen személyi szabadságjogainkat sértik meg vele. Azzal nem tudok egyetérteni, hogy kollektív jogainkat magunknak kellene kiharcolni. Mindenkinek be kellene látnia, hogy a csehszlovákiai magyarság jogait semmilyen szepa­rálódásra berendezkedő, nemzeti kisebbségi alapon szerveződő párt vagy mozgalom nem „harcolja" ki. A jogainkat a többségi nemzetnek is természetesnek kell tekintenie, s ezt aligha érjük el érdekek ütköztetésé­vel. Érdekeinket kell egyeztetni, s ehhez a legjobb terep a parlamenti demokrácia. Persze, a puszta parla­menti nemzeti kisebbségi frakciózás vagy ilyen alapon szerveződő ellen­zékiség sem célravezető, öntől el­lentétben, én most nem vélem úgy, hogy a Magyar Televízióban látott választási kampány-műsorokban ,,belebeszéltek" volna Csehszlová­kia belügyeibe. A veszély persze fennállt, bár éppen a győztesek a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége tartózkodott a szélsőségektől. Akik ,,belebeszéltek", azok az oly sok­szor elvitatott legitimitással bíró kor­mánypárt - a Magyar Szocialista Párt - tagjai voltak. A kormányban levő MSZP-tagok diplomáciai úton nekünk küldött leveleit mindenki úgy ítéli meg, ahogyan akarja. Az azon­ban tény: ezeket az elveszített vá­lasztás után sem kellene komolyan venni. Remélem, hogy önt sokkai job­ban ismerik választói, mint én. Tisz­teletre méltó tulajdonságait, emberi kiállásait az őszi helyhatósági vá­lasztásokon bizonyára méltányolni fogják. Mint azt levelem elején írtam: sajnálom, hogy az ön szavaival visszaéltek, s azok is újságírók vol­tak. Éppen ezért kérem, ne általáno­sítson! Valójában azok a szerkesz­tők mind Terebessy Zoltánt, mind Dusza Istvánt manipulálták. Ezért kérem, ne engem tanítson tisztes­ségre, jó modorra, emberségre! Úgy vélem, mi sok mindenben hasonlóan gondolkodunk, éppen ezért a nyil­vánvalóan higgadt levelének záró félmondatára utalva írom: Nem va­gyok élősködő. A kifogásolt Kinek a nevében? című írásomban nem az ön munkáját vontam kétségbe, ha­nem a televízióban elhangzott - most már tudom - csonkított véle­ményét. Szeretettel üdvözli,, egy újságíró'' DUSZA ISTVÁN ÚJ SZÚ 4 1990. IV. 11.

Next

/
Thumbnails
Contents