Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-06 / 82. szám, péntek

Mikor lesz elég személygépkocsi? H áza sod na a Skoda A Mototechnában azzal számoltak, hogy az idén befejeződik a Favoritok előjegyzése, de már a vásárlók újabb jegyzékeit készítik elő. Az autópiacon tehát nem javul a helyzet. Mikor lesz végre kielégítő a kínálat? Mikor lehet autót vásárolni sorbanállás nélkül? Ezekre a kérdésekre a Rudé právo munkatársai a Mladá Boleslav-i Škoda Autógyárban keresték a választ. Az idén itt 190 000 Favorit személygépkocsi gyártását tervezik. Ebből körülbelül 130 000 kocsi kerül a hazai piacra. Ez a mennyiség azonban nem elégíti ki a keresletet. A Mladá Boleslav-i gyárban 1995-ig 220 ezer darabra akarják növelni a termelést. További három év után már évente 350 ezer gépkocsi kerülne le a futószalagról. Elegendő lesz ez a mennyiség? Kielégítetlen piac A piac fejlődésére vonatkozó előrejelzések bizonyos mértékig horoszkópokhoz hasonlíthatók. Beigazolódhatnak, de kudarcot is vallhatnak. Valamilyen tájékoztatást azonban mégiscsak adnak a kereslet fejlődéséről. Jelenleg például Belgiumban egymillió lakosra számítva évente 39 000 új autót adnak el. Hollandiában 37 000 autó kerül' eladásra. Amennyiben hasonló arányokat akarnánk elérni, évente körülbelül félmillió autóval kellene ellátni a hazai piacot. Autóparkunk műszaki állapotából kiindulva szintén sokkal több új autóra lenne szükség, mint amennyi eladásra kerül. A jelenlegi közlekedő személygépkocsijaink közül 591 ezer ötévesnél fiatalabb, 747 ezer 5-10 éves, 698 ezer 10-15 éves, 444 ezer 15 évesnél idősebb, s még 55 ezer olyan kocsi is fut, amelyeket .több mint húsz éve gyártottak. Egyes szakvélemények szerint nálunk a személygépkocsi-park átlagos megújulási ideje tizennyolc év. Ezekből az adatokból természetesen csillagászati számokban nyilvánul meg az új autók szükséglete, de ezek forgalmazása attól is függ, hogy lesz-e rá pénzük az embereknek, mennyibe fog kerülni a benzin stb. A hazai piac ellátására vonatkozó előrejelzések többsége szerint az évi 250 ezer személygépkocsival ki lehetne elégíteni a reális szükségleteket. Körülbelül ezzel a számmal vannak összhangban a Mladá Boleslav-i gyár fejlesztési tervei, amennyiben a célként előirányzott évi 350 ezer kocsiból 100 ezer kerül kivitelre. 4 Pénz, pénz és pénz... Felmerülhet a kérdés, hogy Mladá Boleslavban miért nem gyártanak már ma is elegendő autót, a Favoritok előállításának bevezetése idején miért számoltak csak évi 190 ezer darabbal, s miért nem vezették be legalább az évi 250 ezres sorozatnagyságot. A gyár szakemberei megmagyarázták, hogy 1982-ben, amikor a Favorit gyártásának a gondolata felmerült, attól tartottak, hogy még a 190 ezer kocsi sem talál majd vevőre. Akkoriban a piac telítve volt, s azzal számoltak, hogy kiegészítő termelésként a kistraktorok gyártását is bevezetik. Bizonyára hibás volt a piaci helyzet távlati felmérése. De nem is ez volt a lényeges. A Favoritok gyártásának a bevezetése mintegy 4,5 milliárd koronás beruházást igényelt, s ez akkoriban nagyon soknak tűnt. Amennyiben most az évi 190 ezres sorozatnagyságot 350 ezerre futtatják fel, ehhez csak Mladá Boleslavban 23,5 milliárd koronás beruházásra lesz szükség, s a beszállítók részéről további 17,2 milliárd koronás befektetést kell eszközölni. Erre jelenleg nincs fedezet. A Mladá Boleslav-i gyár gazdasági helyzete enyhén szólva rossz. Adósságai 8 milliárd koronára nőttek, jóllehet az állam is tartozik a gyárnak egymilliárd koronával. A konszolidációs program szerint az adósságoktól csak 1993-ban tudnak megszabadulni. Ám a vállalat azután sem lesz képes arra, hogy megfelelő fejlesztési alapokat hozzon létre a beruházásokra. A Favorit jelenlegi 49 ezer koronás nagykereskedelmi ára mellett a vállalat egy kocsi eladása után csak 900 koronás nyreséghez jut. A hazai piacon értékesített 100 ezer kocsi után a vállalat 3,5 milliárd koronát vezet el az állami költségvetésbe. Külföldi értékesítés esetében sokkal jobb a helyzet. Tavaly például a vállalat 129 millió dollárért exportált személygépkocsikat. Egy külföldön eladott kocsi után körülbelül 5000 márkának megfelelő bevételhez jutnak. A vállalat tehát akkor járna jól, ha az egész termelését exportálná (állítólag van kereslet), de még ez sem biztosítana elég pénzt a fejlesztésre. Befejezni a hazai gyártást? Az előbbiekkel összefüggésben az a kérdés is felmerülhet, hogy érdemes-e fenntartani a hazai gyártást, s inkább behozatalból fedezni a szükségletet. Csakhogy 200 ezer személygépkocsi behozatala körülbelül 12-16 milliárd devizakoronába kerülne évente. Erre pedig szintén nincs pénzünk. További lehetőség az is, hogy a kész személygépkocsik helyett bizonyos részegységek nagy sorozatú gyártására állítanánk át a termelést, s ezek eladásából fedeznénk a behozatalt. Ez vonzó gondolat, csakhogy a megvalósításához ugyancsak mintegy 30 milliárd koronás beruházásra lenne szükség. Ez kevesebb, mint amennyit a 350 ezres sorozatnagyság elérése igényelne, de az is kérdés, hogy ki vásárolná meg a gyártott részegységeket. Ahhoz, hogy ezek eladásából évi 12-16 milliárd devizakoronás bevételhez jussunk a gépkocsik behozatalának fedezésére, annyi tartozékot kellene exportálnunk, amennyi a világ legnagyobb autógyártó államának, Japánnak a szükségleteit is meghaladná. Arról nem is beszélve, miként juthatnánk be a gépkocsialkatrészek szakosított gyártói által uralt piacra. Megállapíthatjuk tehát, hogy nem rendelkezünk pénzügyi forrásokkal sem a személygépkocsik behozatalára a hazai gyártás beszüntetése esetén, sem a szükséges sorozatnagyság elérésére. De milyen terveket szövögetnek ebben a helyzetben a Mladá Boleslav-i gyár vezetői? Szilárd meggyőződésük, hogy a hazai autógyártás nélkülözhetetlen. A szükséges pénzügyi források többféle módon is beszerezhetők. Állami hozzájárulásra nem nagyon számítanak. Lehetőség volna hitel felvételére, ehhez azonban bizonyítani kell a törlesztésre való képességet. Esetleg házasságra lehetne lépni valamelyik gépkocsigyártó világcéggel. Ennek keretében a partner biztosítaná a tőkét a fejlesztéshez, s ezt a nyereségből lehetne megtéríteni. Jártak már háztűznézőben a Volkswagen, a BMW, a Citroen, a Renault, a Subaru és a Mitsubishi „kérői", de az „ara" még nem választott. Egyelőre gondolkozik. Majd meglátjuk. Maud és Harold avagy Higgins, a „szélhámos"? Neoszentimentalista tragikomédia, vagy giccs? Lehet, hogy a téma e lap hasábjain már túl van tárgyalva, hiszen olvashatták Dusza István és Szentpétery Aranka álláspontját. Mégis szót kérek. Milyen jogon? Természetesen a néző jogán. Láttam a Matesz-bemutatót, sőt, előtte a nyilvános főpróbát is. • Bár hajlok a szentimentalizmusra, nem áztattam sűrűn könnyekkel zsebkendőmet, de nem is hahotáztam. A darab tetszett, az előadás - bevallom - kevésbé. Furcsa hiányérzettel távoztam a főpróbáról; úgy éreztem, mintha a színmű sokkal többről szólt volna, mint amit az előadás mondott. Némely szereplő beállítása (lásd, a szobalány vagy a kertész) a marionett-figurákat idézte, s ez volt az, amitől tényleg nevethetnékem lett. A két nyomozó játéka lenyűgöző volt, de (sajnos?) már láttam a 80 nap alatt a Föld körül című sokrészes, színes, szinkronizált rajzfilmet, és játékuk számomra az ott szereplő rendőr-kutyákat asszociálta. Honnan veszem a bátorságot, hogy mindezt leírjam? Láttam a Madách Színház előadását, és pirultam a Matesz-beli halvány kópia miatt. Tudom, kevés idejük volt a próbákra, a felkészülésre. Nem kérem (és nem is kérhetem) számon a zavaróan silány díszletet - ez tényleg pénz kérdése. Sőt, az is igaz, hogy a prózadarabban nehéz zökkenőmentesen megoldani a váltásokat - ez a Maaacnoan sem mindig sikerült, de azért nem kellene a színpadot ennyire kihasználatlanul hagyni. Amiben a Matesz Maud és Harold-ja mégis különbözött a Madách Színház előadásától, az többnyire negatívum, egyetlen esetet kivéve: Series Ildikó ezzel a játékával a Madáchban is kiemelkedőt nyújtott volna. A többi színészt sem tartom rossznak, csakhát ki „színtelen" volt, ki pedig ,, túlságosan is élénk színekben pompázott". Horváth Lajos rendező úrnak sem vagyok ellensége, a kedvenc Matesz előadásom mindmáig az általa rendezett Szerelmem, Elektra. Szentpétery Arankáról még nem írtam, pedig ez az ő jutalomjátéka, s jól tette, hogy ezt a darabot választotta, mert őt igazolja a közönség tapsának intenzitásából lemérhető siker. Mert premier közönségsiker volt. A Maud és Haroíd-ot Tolnai Klári fordította, s Maud szerepét a Madách Színházban ő játssza, nem kis sikerrel. Végezetül: szeretném elolvasni a darabot, mert így csak puszta megérzés, hogy az előadást inkább a szöveg sodorta magával, mintsem a rendezés fogta volna színpadi korlátok közé. Ámbár mégiscsak lehetséges, hogy nagy „kókler" ez a Higgins. Amennyiben bárkit is megsértettem volna, kész vagyok elnézéstkérni. SIPOSS ILDIKÓ Szlovákiában csaknem 250 értékes történelmi orgonát tartanak számon, amelyeknek európai mércével mérve is nagy művészi értékük van. Ha meg akarjuk őrizni mérhetetlen zenei, képzőművészeti és műszaki értéküket, többségükön sürgős felújítást kell végezni. Ezt a feladatot részben a Szlovák Zenei Alap látja el. Kez- —

— deményezésére tavaly augusztusban műhely alakult, főleg a történelmi értékű orgonák védelmére. A dunacsúri orgona ismeretlen mester munkája a 19. század elejéről csaknem 40 éven keresztül használatlan volt. Nemsokára az első lesz a fölújítottak közül Marian Majer kandidátus és műhelyének dolgozói jóvoltából. (Vladimír Benko felvétele - ČSTK) Levélféle Mátyás királynak az országban uralkodó állapotokról ÚJ SZÚ 5 1990. IV. 6. Királyi felség! Ne vegye felséged szerénytelenségnek, hogy bátorkodom a kegyelmed immáron ötszáz éve tartó örök nyugalmát háborgatni - ha ugyan nyugodt lehet felséged álma, s nem jár ki a sírból, álruhásan, mint egykoron, az országban lévő állapotokat inspiciální. Nézze el méltóságod a kései alattvaló bátorságát, aki csak azért formál jogcímet az efféle levelezésre, mert feltételezi, hogy ama nevezetes szőlőhegyi kapáitatást, amely Gömör váránál esett, valamelyik őse (szénégető vagy pásztor) ott röhöghette végig a gömöri tölgyfák alá kuporodva, élvezvén az urak keserveit. További jogcímet a tollforgató krónikás formál kegyelmed irányában, aki bár ebbéli minőségében meglehetősen neheztel felségedre, ha a derék Janus Pannoniusra gondol, aki, kiesvén kegyelmed mindenható kegyéből, a lázadás és árulás keserves állapotjába taszíttatván, bújdosva volt kénytelen kilehelni az itáliai dalos idők után elégiákba szomorodott, főpapi csuhába gyömöszölt lelkét, talán éppen abban az órában, amikor felséged az elfogató parancsot fogalmazta ellene Ernő szász fejedelemhez. Memento mori - mondhatnók a derék Csezmiczei Jánossal: a költőkből politikusok lesznek, s azon túl csak epigrammák sorai közt piríthatnak az uralkodóra, nem feledvén: add meg a császárnak ami a császáré. Ám eközben az istenek valahol hátul maradnak. De erről ennyit, ne háborgassuk a múltat; hisz a főpapnak kijáró méltóságot nélkülöző temetésért éppen kegyelmed feddte meg a pécsi káptalant, gyávasága miatt. Hanem, jó királyom, illő rövidre fognom a szót, mert ha felséged ugyan nem ismerhette az ánglusoktól átvett flecken fogalmát, miránk, tollforgatókra nézvést kötelező: főszerkesztőm két-harom flekkben szabta meg a kegyelmednek írt levelem terjedelmét. S mert az imént a főurak keserveit említettem volt, hadd fűzöm tovább a keservekkel. Talán felséged is értesült róla, hogy a magyar főurak rövidlátó politikájának köszönhetően mi itt, az északi végeken csehek harmincadjára kerültünk valami hetven évekkel ezelőtt - ami nagyon sajnálatos dolog ugyan, de elviselhető volt, amíg nyakunkba nem szakadt a kommunista oligarchia. Ettől fogva szájbaveretésünk, hogy úgy mondjam, kettős súllyal érvényesült, s hogy nyelvünk végképp el nem kopott, azt csak annak köszönhetjük, hogy ugyancsak módjával használtuk. Na de ennek is vége szakadt, hála az úrnak, s hatalmas, megkönnyebbült sóhajunktól tán még a kegyelmed gömöri szobra is megingott egy pillanatra, nem is szólva a kolozsvári lovasszoborról, amely, valami csoda folytán ma is ott áll a helyén. Igaz, némely oláh buzgalom a részegítő szabadság pálinkabűzében legszívesebben megbotozta volna a kend bronzát is, hisz - most röhögjön felséged - a megboldogult Bolyaiért is tűvé tettek egy várost, az agyonverés ígéretével, mint ahogyan meg is botozta a marosvásárhelyi írót, s majd' kiverte a szemevilágát. Talán azért, hogy a kegyelmed szobrát ne nézegethesse. Felséged gömöri szobra ma is érintetlen, s a balkáni atrocitások ugyan elkerülnek minket, ám méltóságod zseniális fogása kísértetieses megismétlődni látszik olykor mifelénk is. Gondolok itt arra az esetre, amikor királyi fölénnyel udvaribolondokra bízta a döntést bizonyos vallási ügyekben, s az ő általuk cserélt pofonok jó ürügyül szolgáltak kegyelmednek az asztalbontáshoz és a tárgyalások megszüntetéséhez Pogyebráddal. Nos, a maiak sem kevésbé dörzsöltek kegyelmednél: tudják, a politikában bármi ürügy kitalálható a tárgyalások berekesztéséhez, még ha csak iskolaügyről van is szó. Örömmel jelenthetem felségednek, hogy hamarosan vége szakad az évszázados nyomorúságnak: európai házat fogunk építeni! S bár egynémely nációk sajátosan értelmezik ama házba való bevonulás ceremóniáját, s kényeskedve válogatnak a szalonok és a konyhaszagú hátsó traktusok között, azért ne féljen kegyelmed, visegrádi palotáját remélhetőleg nem sodorja el a bősi mosogatólé. Egyelőre azonban itt tipródunk a határok és kerítések közé nyomorított tudatunkkal, s bizony akadnak olyanok, akik nemzetük felemelkedését nem az erkölcsbeli, észbeli pallérozódásban látják megvalósulhatni, hanem a mesgyekarókba való görcsös kapaszkodásban, azt hívén, hogy nagyságuk egyedüli záloga, egyenrangúságuk egyetlen kifejezője nyelvük ráerőltetése a másikra. Bizony mondom, királyom, megejtő annak a kárpátaljai öreg parasztnak a sorsa, aki életében öt ország alattvalója volt, holott el sem mozdult a falujából. Képzelje el felséged, ötször kellett volna nyelvet tanulnia a nyomorult pórnak, hogy jó adófizetője legyen az éppen soron következő hazájának! Mintha bizony nem lenne mindegy milyen nyelven mondja a hamut mamunak. Eme keserédes állapotokat felséged tán meg sem érti, s nem is csodálom, hisz kegyelmed király létére is sok nyelven beszélt, köztük csehül is, s ugye, nem esett le a korona a fejéről. Igaz, felséged cseregyerek volt, bár elég sajátos körülmények között tanulta a nyelvet. No de sebaj, uram királyom, ez is elmúlik egyszer, ez a tili-toli kapkodás, gyerekek golyócskázása az csűrben, ha nem akarjuk, hogy ránk dűljön a tető. Most már vannak képviselőink is, egyik öntudatosabb a másiknál. Egyikük nyájasan törlészkedik a szomszédjához másikuk sértődötten félrevonul - hogy melyiküket bekkelik ki, majd eldől. Azért én nem vagyok szomorú, királyom, mert végre eltántorodhatok a szomorú elégiáktól, s remélhetőleg eztán nem jutok a megboldogult Csezmiczei János sorsára, akit kegyelmed állami dalnokká pallérozott, ebbe pusztult bele a szerencsétlen. Örömmel jelenthetem kegyelmednek, hogy egyre nagyobb lelkesedéssel faragjuk a lúdtollat, bár ez a politikai buli, s ezt kegyelmed tudja a legjobban, ugyancsak Janus -arcú szerzet — hol mosolyog, hol elkámpicsorodik. Azért csak bízom az európai választófejedelmek bölcsességében s a saját türelmes szívósságunkban, hogy eztán egyre vidámabb üzeneteket írhassunk kegyelmednek. Felséged kései tisztelője, Kövesdi Károly anno Domini 1990. Pozsony, Szent György havában