Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-23 / 95. szám, hétfő

Honnan, hová? ,,A Basic univerzális programnyelv: Valamely más programnyelven majdnem mindent meg lehet jobban is írni, de egyetlen programnyelven sem lehet oly sok mindent ilyen jól." (Frank Ostrowski) A Basic-nyelv, megszületése óta, évtizedes vitáknak szolgáltatott táptalajt. Végső soron azonban tény: nehéz róla olyan kategóriákban beszélni, mint például a Fortranról, melyet bizarr hasonlattal élve akár a programnyelvek Beatles-ének is lehetne nevezni, s melynek nevével mindörökké összefonódott az amerikai Apolló űrprogram előkészítése és irányítása. De vajon mivel dicsekedhet, mit mondhat el magáról a Basic, melyről még 1986-ban is emígyen cikkezett a jól tájékozott Heti Világgazdaság? ,,A Basic-nyelv elsajátítása fényévnyi távolságra van a legkorszerűbb szoftvergyártási technológiáktól, sőt még a szoftverírástól is messze áll. Óvakodjunk azoktól, akik a Basic-nyelv ismeretében úgy érzik, hogy tudnak szoftvert írni." A legtöbb szakember kezdőknek ajánlja a Basic-nyelvet, ám nem ritka az olyan vélemény sem, mely óva inti éppen a kezdőket, nehogy Basic-re adják a fejüket, mert úgymond elsajátítása végzetes beidegződésekkel jár, s a későbbiekben megnehezíti a strukturált programozás fogalmaiban történő gondolkodást. E lehangoló vélemények egy közös tőről fakadnak. A BASIC betűszó jelentése ugyanis Beginner's All-Purposs Symbolic Instruction .Code, ami magyarul annyit jelent mint mindenre felhasználható, avagy minden igényt kielégítő programnyelv kezdőknek. S hogy miféle igényeket hivatott a Basic kielégíteni, azt 1962-ben a Darthmout Egyetem tanárai, a Basic-nyelv megalkotói, John Kemeny és Thomas Kurtz nyolc pontban foglalták össze. 1. Kezdők is könnyen elsajátíthatják. 2. Minél több fajta probléma megoldására legyen alkalmazható. 3. A profik számára szánt funkciók ne gátolják a kezdőket. 4. Tegye lehetővé a közvetlen ember-gép kommunikációt. 5. Rendelkezzen könnyen érthető diagnosztikával. 6. Rövid programoknak gyors lefutást kell biztosítani. 7. A hardver ismerete ne legyen előfeltétele a sikeres programozásnak. 8. A programozónak ne kelljen belebonyolódnia az operációs rendszer részleteibe. Ez a célkitűzés egyszerre két probléma megoldását feltételezte. Egyrészt lehetővé kellett tenni, hogy egyetlen számítógépen egyidejűleg több felhasználó is dolgozhasson, illetve olyan programozási nyelvet kellett kitalálni, amely radikálisan leegyszerűsíti a programírást, s legfeljebb három (!) óra alatt elsajátítható. Kétévi megfeszített munka után, melybe Kemeny és Kurtz nagyszámban bevonta az egyetem hallgatóit is, 1964. május elsejére megszületett mind az időosztásos rendszer, mind pedig a nyolc pontban megfogalmazott követelményeknek megfelelő programnyelv, a Basic. Kemeny és Kurtz szándékosan nem szabadalmaztatták találmányukat, hogy ily módon is hozzájáruljanak a nyelv széles elterjedéséhez. A dolog hátulütője sajnos csak a közelmúltban csattant, mivel szabadalmi leírás híján minden számítógépet gyártó cég korlátlanul belevitte a nyelv fejlesztésébe saját elképzeléseit. Ebből kifolyólag nem született Basic-szabvány sem, s a bábeli zűrzavar felszámolására mára alig maradt esély. A General Electric és a Hewlett-Packart cégek jó üzletet szimatolva még 1964-ben szoros együttműködésre léptek a Darthmout Egyetemmel, s ezzel nem kis mértékben részesedtek a Basicnyelv áldásos terjesztésében. Eközben Robert L. Albrecht amerikai matematikatanár már 1962-től azt az „őrült" ötletet forgatta a fejében, hogy száműzi az iskolákból a túlságosan komplikáltnak ítélt Fortrant, és valami egyszerűbbel és érthetőbbel helyettesíti. Saját szakállára belekezdett egy Befortrannak nevezett nyelv kidolgozásába, mely azonban fiaskóval végződött. öröme annál nagyobb volt, amikor tudomást szerzett a Basicnyelv létezéséről, s miután megismerkedett vele, egy percig sem kéli J SZÚ 5 1990. IV. 23. Kléhány évvel ezelőtt ol/V vastam Eugéne lonesco román író Az orrszarvú című novelláját, s mi tagadás, meghökkentett a mű abszurditása. Akkor úgy éreztem, hogy az effajta stílus nem az én közegem, képtelen vagyok a rezonálásra, s az egész olvasmány rezzenéstelenül leülepszik bennem. És valóban, az évek folyamán ez a noAz orrszarvú vella, mint vízbe ejtett kő, lapult a tudatom mélyén, már-már teljesen beiszapolódva, elfeledve. Soha nem gondoltam rá. Most mégis, napok óta valami belső kényszer a következő kérdések elé állít: Miért képzel az író egy csörtető orrszarvút az utcára, s később egyre többet! Miért változnak az emberek rinocérosszá, mit akar az író ezzel kifejezni. Egyáltalán mi az abszurd novella célja? Sokáig töprengtem ezeken a kérdéseken, ám egyszer csak - teljesen váratlanul - beugrott a megfejtés, megelevenedett tudatomban az a régi, meg nem értett novellabeli orrszarvú, s láttam, amint nagyokat fújtatva, előreszegezett fejjel végigcsörtet Marosvásárhely utcáin. Elképedtem. Megdöbbentett a felismerés, és néhány percnyi álmélkodás után már lonesco sorai izzó reflektorként cikáztak bennem.,,- Elszabadult orrszarvú szaladgál a városban". - Tiltakoznunk kellene a hatóságoknál. - Talán az állatkertből szökött meg. * - Álmodsz! - Akkor talán cirkuszból jön? - Miféle cirkuszból? - Talán ősidők óta bujkál a környék mocsaras erdeiben. - Hol találsz a környéken mocsaras erdőt? Vidékünk annyira kopár és homokos, hogy kis Castiliának nevezik. - Talán egy szikla alatt húzódott meg? Igen, ma már világosan értem a sorokat. Kétségtelen, hogy Az orrszarvú a világirodalom egyik legjobb antifasiszta szatírája. Csak hát a fasizmus felett aratott győzelem óta negyvenöt esztendő telt el, s mi azt hittük, hogy Európában már nincsenek mocsaras dzsungelek, se sziklahasadékok, ahol a furkósbotos, vasvillás ,,orrszarvúk" meghúzódhatnának. Csoda hát, ha tiltakozunk, ha emberi jogainkat követeljük? Mi nem akarunk rinocérosszá változni, mi nem áhítozunk arra, bár csak ,,egyszer érdes bőröm lehetne, és az a gyönyörű sötétzöld színem, ha olyan szemérmesen meztelen lehetnék mint ők, szőrtelenül!" Mi nem akarunk félelmet kelteni, mi nem csörtetünk végig a városon, senkinek se verjük ki a szemét, senkit se szorítunk a falhoz, és senkit se taposunk agyon. Mi emberek vagyunk, és itt Európában továbbra is emberszabásúnak szándékozunk maradni, és magyarnak. Ez nem kiváltság, ehhez jogunk van! JÓKAI LAJOS, Lakszakállas telkedett abban, hogy a közeljövőben mindenki számára hozzáférhetőek lesznek a számítógépek. Tegyük hozzá, nem tévedett. Albrecht 1964-ben létrehozta a SHAFT elnevezésű kezdeményezést (Society to help abolish Fortran teaching - A Fortran Tanítás Leváltását Szorgalmazók Társasága), mely valóságos háborút hirdetett az oktatásban a Fortran-nyelv ellen, majd 1971ben megalapította a Népi Számítástechnika Központot (People's Computer Center), mely minden igénylőnek ingyenes Basic-nyelv oktatást biztosított, s kiadta az első Basicnyelvvel is foglalkozó szakfolyóiratot, a People's Computer Companyt. A Basic igazi diadala azonban csak a hetvenes évek derekán kezdődött. 1975-ben az Egyesült Államokban piacra került az első mikroprocesszoros ,, házi-szám ítógép", az Altair 8800. A mindössze 4 kbytenyi központi tárolóba elsőnek Bili Gates és Paul Allen írtak gépi kódban Basic-interpreter programot. Ez olyan program, mely egymást követő utasításonként fordítja a Basicprogramot a gép számára érthető kódba. Gyakorlatilag tehát egy-egy időpillanatban mindig csak egyetlen utasítás van gépi módban. Jellemző amerikai karrier a két ifjú életútja, akiknek 1975-ben annyi pénzük sem volt, hogy 500 dollárért megvásárolják az Altair alkatrészeiből álló összeszerelhető készletet, s kizárólag a mikroszámítógép kézikönyvére hagyatkozva alkották meg művüket. Ez olyan jól sikerült, hogy minden egyes eladott Basic-interpreter kópiájáért 485 dollár ütötte a markukat. Gates és Allen a szoftvergyártással foglalkozó Microsoft cég megalapítói. A Microsoft ma a világon az egyik legsikeresebb szoftvertechnológiai vállalkozás. Gates és Allen hűek maradtak önmagukhoz. 1982-ben a Microsoft GW Basic-je alapjaiban rengette meg a Basic-nyelvről kialakult lekicsinylő hiedelmeket. A GW Basic lehetőséget teremtett valódi félprofi remekművek megírására. 1987-ben ugyancsak a Microsoft által kifejlesztett Quick-Basic mért határozott csapást a továbbra is élő Basic,,sovinizmusra". A Quick-Basic arzenáljában fellelhető eszközök már igazi profi minőségű szoftverírást tesznek lehetővé, mellyel a Basicnyelv szinte hajszálra közelítette a hírhedt Pascal-nyelv lehetőségeit, A Basic 25 éves születésnapján Bill Gates úgy nyilatkozott, hogy szerinte a Basic-nyelv további 25 esztendeje még nagyszerűbb és még izgalmasabb lesz, mint az elmúlt negyedszázad. Ezt látszanak alátámasztani azok az elismert szakmai tekintélyek is, akik valamennyien úgy ítélik meg, hogy két programnyelvnek van valós esélye a további fejlődésre, s szinte valamennyien megegyeznek abban, hogy a kettő közül az egyik minden bizonnyal a Basic lesz. RÉPÁS ISTVÁN Méry Gábor: Hol lehetsz? Új tolvajnyelv Új keletű pedagógiai-közoktatási eszmefuttatásokat olvasok elméleti szakembereknek mondott szerzőktől, és azon kapom magam, hogy egyre-másra megriadok olvasás közben. Mind több az olyan kifejezés, amelyet többszöri elolvasás után sem értek meg. Bennem lehet a hiba? Az én készülékemben? Vagy azokéban, akik a szocialista pedagógia kedvelt frázisai helyett most egy új halandzsanyelv kifejezéseivel árasztanak el? „Primér minősítést kapott a konfliktusmegoldás tantárgyi stratégiája... Más aspektusból ez az ellenségkép és a nemzeti sztereotípiák viszonyrendszere... Ami nem más, mint egy honi fejlesztésű demokrácia-mikrotechnika technológiája." Vajon ki érti meg ezeket a sületlenségeket, amelyeket kiagyalóik új „pedagógiai gondolatokként" próbálnak eladni. Eszembe jut erről a tolvajnyelvről Apor Péter báró úr, aki a XVIII. században nem tudott megbarátkozni az új időkkel, és ott csúfolta az új módit, ahol csak tehette. A Metamorphosis Transylvaniae minden fejezete tele van afféle együgyű ironizálással: „ha akkor eléhoztad volna a baróka nevét, más azt gondolta volna, hogy azt mondom, hogy bak róka megyen". Ezt a parókáról írta. A korsó jelentésű karafina szót meg szerinte a kurafival lehet összetéveszteni. Mindenesetre a párhuzam az új tolvajnyelv művelőire nézve hízelgő, mert Apor Péter ostorozott szavainak volt értelmük, ezeknek a mostaniaknak meg nincsen. Megkérdeztem néhány tanár ismerősömtől, mit értenek az alábbi kifejezéseken: „szuverén individuumok kialakulása a humán infrastruktúrában; a szakértelem lehívhatóságának megszervezése; az érdekartikuláció mint a manegement készségek kialakulása: a demokrácia- és a szabadságtechnikák használatbavétele". Senki sem vállalkozott közülük e torzszülemények értelmezésére. Nehéz volna ezekben értelmet találni. Talán a divat csillapodtával az ilyen nyakatekert nyelvi szerkezetek is eltűnnek majd a pedagógiai szóhasználatból, miként az utóbbi évtizedek frazeológiája is szemünk láttára merül alá a társadalom szerkezetének megváltoztatásával. Egyelőre az vigasztal, hogy a pedagógia nem azonos az íróasztal mellett kiizzadt életidegen nézetekkel. Egyetlen pedagógia van csak, az az oktató-nevelő tevékenység, amely az iskolában folyik. S attól idegen ez a nyelvezet. P. KOVÁCS IMRE Katedra nélkül Viták középpontjába került iskolarendszerünk és pedagógiánk. Joggal, hiszen elérkezett az idő, amikor halaszthatatlanná vált hazánk egész iskolarendszerének megreformálása. Vélemények hangzanak el nevelésről, oktatásról, az arra hivatottak bírálnak, elemeznek, határozatokat hoznak széles körű előkészítési folyamatokról, az iskolahálózat további fejlesztéséről. Természetes, hogy az embereknek van véleménye, és az is természetes, hogy e vélemények sokfélék. A várható változásokról hallunk is, olvasunk is, de kevesebbet magukról a pedagógusokról, és csak nagy ritkán azokról, akik ilyen vagy olyan okból elhagyták a katedrát. Pedig sokunkat érdekel, hogy miért, annál is inkább, mivel tudjuk, pedagógushiánnyal küszködünk, főleg az alapiskolák alsó tagozatairól hiányoznak tanerők. És valljuk be, nagy kár minden jó pedagógusért. Flórián László 1974-től 1984 decemberéig a Pozsonyi Duna Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium magyar-angol szakos tanára volt. Ma a Külkereskedelmi Intézet (IZO) munkatársa, tolmács, közgazdász. Mindazok, akik annak idején a gimnázium diákjai voltak, talán emlékeznek „könnyed" angol óráira-tévedés ne essék, nem könnyű angol órákra gondolok, hiszen négy év alatt elsajátítani az angol nyelvet, és felkészíteni egy egész osztályt az érettségi vizsgákra nem volt könnyű feladat sem diáknak, sem tanárnak. Csupán a merev szabályoktól mentes, kellemes légkörű órákra gondolok. Mert ugye, létezik tanterv meg tanmenet, és vannak jobb és roszszabb tankönyvek, melyeket más híján használni kellett. De Flórián László képes volt a maga egyéniségének megfelelően alakítani és szelektálni a módszertani elveket. - Miért hagyta el a katedrát? - Nem volt szándékomban elhagyni a katedrát, csupán fizetésnélküli szabadságot kértem. Ugyanis a Külkereskedelmi Intézet felkérésére egy évre Líbiába utaztam, a Doprastav építészeivel, tolmácsnak. Aztán egy év után újabb másfél évre szerződtem Irakba, természetesen mindez az iskolaügyi osztály engedélyével történt. A szerződés lejártával döntenem kellett, visszatérek-e az iskolába, vagy maradok a Külkereskedelmi Intézetnél, s én az utóbbi mellett döntöttem, bár ez nem jelenti azt, hogy szakítottam a pedagógiával. A külföldre utazók angol nyelvű felkészítését végzem. S hogy végül is, miért döntöttem így? Annak több oka van. Először is, sajnos, az iskolában a pedagógia csak egy kis része a munkának. Az egyéb dolgok, mint például számomra a SZISZ volt, olyan adminisztratív többletmunkát jelentett, hogy maga a tanítás szinte a háttérbe szorult. S ehhez még az osztályfőnöki teendők is hozzájárultak. Az osztályfőnök szerepe, hatásköre, lehetősége, remélem, megváltozik. Mert ma még inkább mindenes és adminisztrátor, pedig lehetne a nevelés első számú mestere az iskolában. A pedagógusok munkája nagyon is kötött, önállóságukat túlságosan szűkre szabták. Lehet, most olyan dolgokról szóltam, melyek közismertek, melyek a megoldás küszöbén állnak. Remélem, nem kell sokat várnunk a változásokra. V. FEKETE OLGA t