Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)
1990-04-19 / 92. szám, csütörtök
Az első lépés VALTR KOMÁREK nyilatkozata lapunk munkatársának (Parlamenti tudósítónktól) - A piacgazdaságra való áttérés nem egyszerű dolog. Tudják ezt honatyáink is, akik a Szövetségi Gyűlés tegnap mintegy két és fél órás késéssel megkezdett és három napra tervezett ülésére gyűltek össze. Feladatuk óriási, s nem kizárt, hogy a nagyvilágban egyedülálló: három nap alatt 27 törvényt kell megtárgyalniuk és jóváhagyniuk. A törvények egy része komoly gazdasági kérdésekre adja meg a választ, és minden bizonnyal felgyorsítja s megkönnyíti a már elkezdett folyamatot. S hogy milyen nagy szükség van a körültekintő jogi szabályozásra, bizonyítja a Szövetségi Gyűlés statisztikája is, mely szerint az utolsó ülés óta, március 15-étől április 17-éig, azaz 23 munkanap alatt 3607 levél - köztük 147 külföldről - érkezett Alexander Dubčeknek. A hazaiak három százaléka a magánvállalkozással foglalkozott. Nem az e témával kapcsolatos levelek vannak túlsúlyban, azonban a honatyákat minden bizonnyal arra késztették, hogy a magánvállalkozásról szóló törvénytervezetről kicsit mélyebben is elgondolkodjanak. Ugyanis számos levélíró arra figyelmeztetett, hogy e törvény elfogadása a mezőgazdaságban a szövetkezetek feldarabolását jelentené. Mások a magánvállalkozók által megszabott árak, a termékek minősége s az állam és az egyén esetleges érdekellentétei miatt aggódnak. Megint mások úgy vélik, hogy ezt a törvénytervezetet úgy, ahogy van, semmi esetre sem szabad elfogadni. ÚJ SZÚ 1990, IV. 12. Tulajdonképpen milyen a magánvállalkozásról szóló törvény? Valóban olyan mértékben antidemokratikus és bürokrata, mint azt sokan állítják? Változatlan formában kellene elfogadni, vagy okosabb lenne ezt a változatot elvetni? - kérdeztem Valtr Komárektől, a szövetségi kormány alelnökétől az ülés kezdete előtt. - A szóban forgó törvénnyel széles teret kívánunk adni a magánvállalkozásnak, az egészen kis vállalkozásoktól kezdve a nagy cégek és társaságok alapításáig, tekintet nélkül a foglalkoztatottak számára és a tőke nagyságára. Ez az első szakaszban lehetőséget ad arra, hogy körülbelül 100 ezer állami bolt és Szellemi életünk és az anyagiak Első ülését tartotta a Csemadok Országos Választmányának vezetősége A rendkívüli országos közgyűlés után első ülését tartotta a Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége, a Csemadok Országos Választmányának vezetősége. Az országos vezetőség meghallgatta a titkárság munkájáról szóló beszámolót, amely elsősorban a közgyűlés határozataival kapcsolatos feladatokat taglalta. Az országos választmány vezetőségének tisztségviselői felvették a kapcsolatot a hazai magyar politikai mozgalmakkal, rövidesen elkészül a közös nyilatkozat a Csemadok és a politikai mozgalmak együttműködéséről, s a csehszlovákiai magyarok kulturális-szellemi életének fejlesztéséről, gazdagításáról, a közös cselekvési formákról. Az országos vezetőség eldöntötte, hogy a Csemadok alapszabályait és programját külön is ki kell adni, azon kívül, hogy a rendkívüli országos közgyűlés teljes anyagát is publikálni kell. A nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel a vezetőség e dokumentumok árusítását javasolja. Az országos választmány vezetősége meghallgatta a Kazinczy Nyelvművelő Napok és az irodalomnépszerűsítők országos szemináriumának értékelését is. Pozitívan értékelte azt a tényt, hogy Kassán a Kazinczy Napokon megalakították a Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társaságát, Rozsnyón pedig az irodalmárok szemináriumán az Irodalom- és Könyvbarátok Körét. Az országos választmány vezetősége tudomásul vette, hogy bejegyezték a Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetségének vállalatát, a Csemartot, s azt is, hogy a Csemadok bankszámlát nyitott a Cseh-szlovák Kereskedelmi Bank Pozsonyi Kirendeltségénél az esetleges külföldi pénzadományok fogadására (3427-22-862)290; ČSOB-pod. Bratislava). Nem értett ellenben egyet a Szlovák Köztársaság pénzügyminiszterének döntésével, amely veszélyezteti a csehszlovákiai magyar sajtótermékek kiadását. A vezetőség levélben hívja fel a Szlovák Köztársaság kormánya elnökének a figyelmét arra, hogy a nemzetiségi lapok állami dotálása összhangban van a kormány nemzetiségi programjával, ezért is helytelen a pénzügyminiszter döntése, amely a kiadókra bízza a magyar lapok sorsát. Az ülésen az országos választmány vezetősége megtárgyalta még a népfőiskolai mozgalom beindításával kapcsolatos legfontosabb teendőket s a Titkárságnak feladatul adta a népfőiskolák működési feltételeit taglaló dokumentum nyilvános vitára bocsátását. A vezetőség arról is döntött, hogy a Csemadok a választásokkal kapcsolatban közzétesz a választási mechanizmust tárgyaló dokumentumot is. -isétterem s további 100-200 ezer szolgáltató részleg kerüljön magánkézbe. Amennyiben ez a lehetőség valósággá válik, gazdaságunkban óriási változásokra kerül sor. Elvileg mindenkinek lehetősége lesz vállalatot alapítani, vállalkozni. Egyidejűleg azonban létre kell hozni valamilyen hivatalt, amely a magánvállalkozókkal foglalkozna, és megállapítaná, hogy az adott egyén vállalkozhat-e. Maga a törvény csak ezután kapna szerepet. OA törvény elfogadásával minden bizonnyal felgyorsul a privatizáció. Ebből a szempontból miként ítéli meg a jogszabályt? - Meglehetősen liberálisnak tartom, s úgy vélem, nem hordoz magában különösebb problémákat. Sokkal nagyobb gond viszont az, hogy a törvény érvényesítése egész sor jogszabály felülbírálását, megváltoztatását és újak kidolgozását tételezi fel. Jelenleg a törvényhozásnak abban a szakaszában vagyunk, amikor a parlamentnek - a korábbi viták után - döntenie kell. Véleményem szerint a törvény aránylag egyszerű, áttekinthető, világos és alkalmazható. Természetesen nem kizárt, hogy a vitában más vélemények is elhangzanak majd, és az egyes paragrafusokat illetően kompromisszumos megoldások születnek. Végül is ez a törvény sem örök érvényű. Tulajdonképpen ez az első lépés, és ha már elegendő tapasztalatot szereztünk, új jogszabályt kell kimunkálni. • Azonban pillanatnyilag ez utóbbinál sokkal fontosabb dolgokkal kell foglalkozni. -Nagyon lényeges, hogy olyan feltételeket teremtsünk, amelyek között a fenntartók - ha szükséges - valóban magánkézbe adják pl. a boltokat. Ezzel egyidejűleg meg kell könnyíteni a vállalkozást. Gondolok itt elsősorban a közlekedésre, az anyagszállításra és egyebekre. Vagyis jelentős reformokat kell megvalósítani, hogy az év végéig érezhetően erőre kapjon a magánvállalkozás. KOVÁCS EDIT NYUGATI LAPOK CSEHSZLOVÁKIÁRÓL A magyar kisebbség problémáinak gyökerei A kommunistáknak is voltak sikereik • Kik szítják a névvitát? (ČSTK) - A csehszlovákiai magyarok helyzetéről írt cikket Francis Harris, a Daily Telegraph tudósítója, aki Dunaszerdahelyen járt, írását a Csehszlovák Sajtóiroda által kiragadott szemelvények alapján ismertetjük. ,,Dunaszerdahely lakosai, többnyire magyarok, figyelemmel kísérik a televízióban erdélyi honfitársaik küzdelmét a románokkal. Attól félnek, hogy náluk is hasonló zavargásokra kerülhet sor. Az a név, ahogyan ők hívják városukat, nem található meg a térképen, mert Csehszlovákiában van, s a szlovák neve: Dunajská Streda." A szerző beszámol arról, hogy Dél-Szlovákiában 700 000 ezer magyar él. ,,A szlovákok szerint a magyarok indokolatlan követelésekkel álltak elő nemzeti identitásuk elismertetésére. Pozsonyban a magyarok agresszivitásáról beszélnek. A magyar üzletekben a szlovákokat állítólag nem szolgálják ki, ha nem beszélnek magyarul. Hasonló követelések voltak tapasztalhatók Erdélyben. Egy ember azt állította, olyan feliratot látott, amely a szlovákok lincselésére szólított fel." „A dunaszerdahelyi házfalakon ilyen jelszavak nincsenek. Óllős László, a nemrégiben kinevezett demokratikus érzelmű polgármester, aki magyar, viszont azt mondta, hogy az ő honfitársai a szlovákok támadásaitól félnek. A félelem főleg a pozsonyi tömegtüntetések után növekedett, e megmozdulásokon a tömeg fenyegetően reagált a magyarok emlegetésére. Egyes szlovákok úgy vélik, hogy a magyarok az anyaországgal való újraegyesítést szorgalmazzák." Dunaszerdahelyen megromlott a légkör, amikor a város névtábláján áthúzták a magyar elnevezést. A brit újságíró a továbbiakban tájékoztatást ad arról a mintegy 3000-es tüntetésről, amelyet a polgármester hívott össze, valamint a két ország kormányának arról a döntéséről, hogy bizottságot alakítanak a nemzetiségi kérdések megoldására. A nemzetiségi kérdéseket „egyes magyar politikusok arra használták ki, hogy hatást gyakoroljanak a nemzeti érzelmekre". A szerző szerint a probléma gyökerét az Bulgária Zsivkov politikája okozta az eladósodást (ČSTK) - Andrej Lukanov bolgár kormányfő kedd esti tévébeszédében kalandornak nevezte Todor Zsivkov pénzügyi politikáját. Azt állította, hogy Beleső Belcsev jelenlegi pénzügyminiszterrel együtt többször bírálták az ország eladósodottságát, de nem hallgatták meg őket. Beismerte, kezdetben ellenezte azt, hogy Bulgária felfüggessze a hitelek törlesztését, de végül is nem volt más kiút. A hivatalos adatok szerint az országnak jelenleg 10,8 milliárd dolláros adósságállománya van, viszont az ellenzéki források szerint ez az összeg valamivel több. Az átnevelő munkatáborok kérdésének kivizsgálásával megbízott különbizottság három heti munka után az alábbi Kubai-szovjet megállapodás (ČSTK) - A kubai-szovjet kereskedelem értéke ebben az évben eléri a 9,2 milliárd rubelt, s ez 8,7 százalékkal lesz több, mint tavaly. Legalábbis erre lehet következtetni abból a megállapodásból, amelyet kedden írtak alá Havannában. Carlos Rafael Rodriguez, a bizottság kubai társelnöke elmondta, nem teljesültek az „imperialista ellenségek" jóslatai, melyek szerint, a szovjet küldöttség azzal a szándékkal érkezett Kubába, hogy nehezebb feltételek elé állítsa a szigetországot. A Szovjetunió üzemanyagot, gabonát, élelmiszert, nyersanyagokat és berendezéseket szállít Kubának. következtetésre jutott: a párt központi bizottságának politikai bizottsága erkölcsileg és politikailag is felelős azért, ami az 1959 és 1962 között működő táborokban történt. Ezeket az átnevelő „intézményeket" 1200-an járták meg, főleg a politikailag kényelmetlen, osztályellenségnek megbélyegzett személyek. A táborokban uralkodó embertelen körülmények következtében 147-en haltak meg. Osztrák-Magyar Monarchia szétesésében kell keresni, minek következtében sok magyar találta magát Csehszlovákiában, Romániában vagy Jugoszláviában, s így azok uralma alá kerültek, akik korábban a kényszerű magyarosítás miatt szenvedtek. (Szándékosan közöljük minden kommentár nélkül a brit napilap cikkének a Csehszlovák Sajtóiroda általi ismertetését.) A New York Times kedden terjedelmes riportot közölt Csehszlovákiáról. Ebben megállapítja: a középés kelet-európai fejleményekkel összefüggésben mindenütt a kommunizmus csődjéről beszélnek, ennek ellenére a kommunisták nem voltak mindenben sikertelenek. Kevés gazdasági sikerük egyikét Csehszlovákiában épp a mezőgazdaságban könyvelhették el. A kommunisták a primitív mezőgazdasági termelést korszerű rendszerrel váltották fel, amely meghozta az eredményeit. Az utóbbi 20 évben például a hektárhozamokat megkétszerezték, s ezzel elérték a nyugati színvonalat, ráadásul Csehszlovákia gyakorlatilag önellátóvá vált. » * » A Frankfurter Rundschau nyugatnémet napilap a csehek és szlovákok problémáit elemezve keddi cikkében arra figyelmeztetett, hogy az ország nevéről folytatott vitának mélyebb gyökerei vannak, s ezek egyáltalán nem nevezhetők szórakoztatónak. Egyes jelzések szerint ugyanis a nemzetiségi ellentétet a háttérből olyan emberek szítják, akiknek semmi közük a Masarykféle hagyományokhoz. Amerikai segélyek Közép-Amerikának Nicaraguában veszélyesen alakul a helyzet (ČSTK) - George Bush amerikai elnök kedden Washingtonban biztosította hondurasi partnerét, Rafaelo Callejast, hogy az Egyesült Államok segítséget nyújt a hondurasi területen letelepedett nicaraguai kontrák leszereléséhez és hazaszállításához. Bush megígérte Callejasnak - aki" hivatalos látogatáson tartózkodik az USA-ban -, hogy 247 millió dolláros kölcsönt nyújt a hondurasi gazdaság fejlesztésére. Bush elnök még hétfői fehérházi felszólalásában szorgalmazta, hogy a Kongresszus sürgősen szavazza meg a közép-amerikai kormányoknak szánt pénzügyi támogatást. Elmondta, a Kongresszusnak még Violeta Chamorro megválasztott nicaraguai elnök hivatalba lépése előtt jóvá kellene hagynia a Managuának nyújtandó segélyt. Az amerikai kormány Nicaraguának 300 millió dollárt, Panamának pedig 500 millió dollárt javasolt. A képviselőház ezt az összeget 2,4 milliárdra növelte, az indítvány azonban a szenátusban „befagyott". Chamorro jövőbeni kormányának és a kontráknak a képviselői ugyan aláírták a megállapodást, miszerint a fegyveres csapatok még az elnök beiktatása előtt leteszik a fegyvert, de semmilyen jel nem mutat arra, hogy a szerződést meg is valósítják. A kontrák egy része megkezdte a fegyverek leadását, de többségük az időt húzza. Kedden Managuába érkezett egy küldöttség, amely új feltételeket szabott; követelte, hogy „még a kontrák leszerelése előtt demilitarizálják Nicaraguát". A helyzet veszélyesen alakul, ezt bizonyítja Daniel Ortega, a leköszönő sandinista államfő keddi javaslata is, mely szerint a kontrák obstrukciós magatartása miatt el kellene halasztani Chamorro beiktatását. A KB levelét megírta... Komoly gondokkal küzd a Szovjetunió Kommunista Pártja - ezúttal már saját sorain belül is, s nemcsak mint a társadalom vezető ereje. Lemondása alkotmányos kiváltságairól mintha meggyorsította volna azokat a folyamatokat, amelyek menthetetlenül pártszakadáshoz fognak vezetni - ez meggyőződésem. Nem is annyira azért, mert a Demokratikus Platform már jó egy hónapja májusra összehívta konferenciáját, amely az első lépés a kiválás felé. Sokkal inkább az erősít meg meggyőződésemben, hogy ebben a kényes helyzetben a jelenlegi vezetés, a Gorbacsov-féle jellegtelen, sajátos arculatát nélkülöző, jobbról és balról könnyen befolyásolható „centrista" irányzat nagyon rosszat lépett: megint az őskonzervatívoknak tett engedményeket. Gorbacsov ugyanis pártfótitkárként ugyanazt tartja fő céljának, mint államelnökként: az egység mindenáron való megőrzését. Az „Erős központ, erős köztársaságok" jelszó nagyon jól hangzik, csak éppen ugyanúgy fából vaskarika, mint az eszmeileg egységes párton belüli nyílt, úgymond „elvtársi" viták. Márpedig a Gorbacsov-gárda maximum ennyitba\\anáó tolerálni. így történhetett meg, hogy nem a realitásokat, hanem a konzervatívok „elvhúségét" találta szimpatikusabbnak. A következmény: a központi bizottság nyílt levelét megírta, s ezzel maga gyorsította meg a pártszakadást. Annyi haszna van ennek a levélnek, hogy most már végre kezdik a nevükön nevezni a dolgokat. Eddig még el-elhangzottak nyilatkozatok arról, hogy talán nincsenek is frakciók a pártban, csak áramlatok, csoportok... Jó egy hét óta már senki sem óvakodik kimondani, hogy a Demokratikus Platform egy szociáldemokrata irányzat, a Marxista Platform pedig egy ortodox csoport, amely szerint elsősorban a párt ideológiai bázisát kell megszilárdítani. (Itt kell megjegyeznem, hogy - szovjet szóhasználat szerint - ennek a jobboldali irányzatnak is van még jobbszárnya, amely már önállósult. Március végén jött létre a Marxista Munkáspárt - a proletárdiktatúra pártja. A munkásoknak vissza akarja adni „hatalmas eszmei fegyverüket", a marxizmust, s azt vallja: az adminisztratív-utasításos rendszernek és a szabad piacnak van még egy alternatívája - a'proletárdiktatúra. Egyébként a párt már 60 iparvárosban működik.) Természetesnek vehető, hogy - a párt történetének nem éppen dicső időszakaira emlékezve - a hivatalos pártvezetés tagadja: egy újabb tisztogatás beindításáról van szó. A központi napilap, a Pravda a nyílt levéllel és az első reagálásokkal foglalkozó vezércikkében szükségesnek tartotta mindenekelőtt annak leszögezését, hogy ez egyáltalán nem tisztogatás, hanem a párt sorainak megtisztítása a frakciók szervezőitől, a burzsoá-liberális eszmék hirdetőitől a pártszakadás megakadályozása érdekében. Ez a játék a szavakkal azonban aligha téveszt meg bárkit is. Főleg annak ismeretében, hogy 1. Jegor Ligacsov a Szelszkaja Zsizny napilap hasábjain április 8-án követelte a párt „megtisztítását a revizionistáktól, nacionalistáktól és a szociáldemokratáktól", s már néhány nappal korábban rádióinterjújában is ezt hangoztatta; 2. április 10-én a televízió esti hírműsorában olvasták be a nyílt levelet, a következő hír pedig ez volt: kizárták a pártból Igor Csubajszot, a párton belüli Demokratikus Platform országos koordinációs bizottságának tagját; 3. a levél csak úgy mellesleg, minden konkrétumot nélkülözve bírálja á konzervatív irányzatot, míg nagyon kemény szavakkal ostorozza a Demokratikus Platformot. Ezek ismeretében akár tényként kezelhetjük, hogy ha nem a Demokratikus Platform májusi konferenciáján, akkor a július 2-ára összehívott XXVIII. kongresszuson bizonyára bekövetkezik a szakadás, melynek előkészítő időszaka a küldöttválasztások heteire fog esni. Kemény, a Demokratikus Platform számára kétfrontos harc lesz ez. Hívei közül (kb. 100 ezerre becsülik számukat a pártban) többen, főleg a vezéregyéniségek máris kiléptek az SZKP-ból, sokat most a kizárás fenyeget, de egyelőre még a platform nem tett le arról az elképzeléséről, hogy az általa kívánt irányba befolyásolja a pártkongresszust. Ezt viszont csak úgy érheti el, ha az apparátcsikokkal szemben megnyeri a küldöttválasztási csaták többségét. Ha viszont nem száll be ebbe a küzdelembe, s már a jövő hónapban a kiválás mellett dönt, az - másfél hónappal a kongresszus előtt - nagyon súlyos helyzetbe hozza a gorbacsovi pártvezetést. Pénzről van szó - állapította meg nemes egyszerűséggel, de egyáltalán nem alaptalanul a nyugatnémet hírügynökség. A DPA-nak teljes mértékben igaza van abban, hogy ha a Demokratikus Platform önállósul, létrehozza a maga szociáldemokrata parlamenti pártját, joga van a pártvagyon, a pártsajtó arányos részére. Az e havi hivatalos statisztikák szerint ez kb. 40 százalék, hiszen a párttagok ekkora hányada támogatja a platformot (Leningrádban az arány a 60 százalékot is eléri). Márpedig Vilniusban láthattuk, mennyire ragaszkodik javaihoz a párt: a hadsereget hívta segítségül, nehogy a függetlenné vált Litván Kommunista Párt kezébe kerüljenek, hogy megakadályozzák „idegenek visszaélését az SZKP vagyonával". Ligacsov és néhány társa, akiket a központi bizottság még a brezsnyevi időkből örökölt, a márciusi KB-ülésen keményen bírálta a kapitalizmusba rohanó kelet-európai országokat. Maga Jegor Kuzmics azonban optimista, szerinte a szocializmus számára ez „a történelmi távlatokat tekintve... ideiglenes vereség". Az örök optimista azonban megfeledkezik arról, hogy a parlamenti demokrácia, a pluralizmus győzelme elkerülhetetlenül együtt jár a volt egyeduralkodó állampárt elszámoltatásával. Kár tehát most diadalt ülni, elkoptatott frázisokkal vagdalkozni és a szavakkal játszani. A tényeket kellene figyelembe venni, s ezek közül is az egyik legfontosabbat: a Demokratikus Platform januárban közzé tett programjával már megfogalmazta a „válókeresetet", s be is fogja nyújtani. GORFOL ZSUZSA