Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-07 / 56. szám, szerda

IfIS Ki; ÍWÄČ3YAR : NÄFIĽAČ* Szerda, 1990. március 7. • Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 56. szám Június 8-án és 9-én parlamenti választások (ČSTK) - A Szövetségi Gyűlés Elnöksége június &-9-ére tűzi ki a csehszlovák parlamenti választásokat. A testület úgy határozott, hogy a Cseh Köztársaságban 101, a Szlovák Köztársaságban pedig 49 képviselőt válasszanak a Népi Kamarába. Hazánk is részt kíván venni az Európa Tanács munkájában Marián Čalfa és Jirí Dienstbier megbeszélést folytatott a miniszteri bizottság soros elnökével és a szervezet főtitkárával (ČSTK) - Látogatást tett tegnap hazánkban Joao de Deus Pinheiro portugál külügyminiszter, az Európa Tanács miniszteri bizottságának soros elnöke és Catherine Lalumiére asszony, az Európa Tanács főtitkára. A vendégeket fogadta Marián Čalfa, a nemzeti egyetértés kormá­nyának elnöke. A megbeszélésen a csehszlovák kormányfő kiemelte az Európa Tanács rendkívüli jelen­tőségét. Hangsúlyozta, hogy a szer­vezet elősegítheti, hogy mielőbb megszűnjenek a kontinens felosztá­sának negatív következményei. Ma­rián čalfa a találkozón emlékeztetett arra; hazánk kérte az Európa Ta­nácsban való rendkívüli vendég stá­tuszát. Hozzáfűzte, hogy Csehszlo­* vákia olyan kérdésekről is szeretne tárgyalni, amelyek a teljes jogú tag­ság előkészületeivel függnek össze. Joao de Deus Pinheiro leszögezte: az Európa Tanács arra törekedik, hogy valóban összeurópai szerve­zetté váljék. Jirí Dienstbier külügyminiszter tegnap a Czernin-palotában munka­ebéden találkozott az Európa Ta­nács miniszteri bizottságának soros elnökével és a szervezet főtitkárá­val. A tanácskozáson a felek áttekin­tették a Csehszlovákia és Portugália közötti kapcsolatokkal összefüggő kérdéseket, majd részletesen foglal­koztak az arra irányuló csehszlovák kérelemmel, hogy hazánk is részt vegyen az Európa Tanács munkájá­ban. Külügyminiszterünk indítvá­nyozta, hogy állítsanak össze szak­értői csoportot, amely a szervezet képviselőivel áttekintené az Európa Tanácshoz való csatlakozásunk le­hetőségeit. A vendégek rokonszenvvel fo­gadták a csatlakozásra irányuló csehszlovák törekvéseket. T. G. Masarykra emlékeztek (ČSTK) - Václav Havel köztársa­sági elnök tegnap Tomáš Garrigue Masaryk születésének 140. évfor­dulója alkalmából koszorút helyezett el az első csehszlovák köztársaság elnök Lányban levő sírján. A neves személyiség emlékének ugyancsak kegyelettel adóztak a Szövetségi Gyűlés, a Cseh és a Szlovák Nem­zeti Tanács, a szövetségi kormány, a köztársasági kormányok, valamint a politikai pártok s a társadalmi szer­vezetek képviselői. Az utóbbi évtizedekben a hazai politika célzatosan átsiklott azon, hogy Masaryk miképp járult hozzá a csehszlovák államiság létrejötté­hez, fejlesztéséhez. Sok év után Václav Havel, Marián Čalfa és a többi állami személyiség elsőként emlékezett meg köztársaságunk el­ső elnökéről. - Pozsonyban tegnap emlékün­nepséget tartottak Tomáš Garrigue Masaryk első köztársasági elnök születésének 140. évfordulója alkal­mából. A politikus-filozófus mun­kásságáról az Óvárosháza udvarán rendezett ünnepségen Jozef širot­ňák, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke szólt. Mai számunkban: Meghurcolták, mert volt véleménye ...Az élőre kitervelt, tökéletesen megkonstruált perbe azonban beleszólt a történelem nem várt fordulata. A novem­beri politikai és társadalmi változások következtében ugyanis már az első tárgyalásról hiányoztak azok a tanúk, akik a rendőrségen még Petrik ellen vallottak... (4. oldal) Az eszme erejével Jegyzetek T. G. Masarykról Nem teremtett legendát, inkább a demokrácia antile­gendáját teremtette meg, amelyet abszolút földinek és közna­pinak formált, ellentétben az egyházi legendákkal, amelyek mennyeiek és rendkívüliek"... (5. oldal) Egy pofon = mínusz két pont ...„Ha egy gyúró megfeledkezik magáról, akkor ne a csa­pat vigye el a balhét"... (7. oldal) Nincs még megoldás ...Az idén 2,5 millió elemet kellett volna gyártanunk, de csak 51 százalékára kaptunk devizát. Bár bővítenünk kellett volna termelésünket, ezzel az összeggel a tavalyi szintet sem tudjuk tartani... (8. oldal) A Csehszlovák Sajtóiroda tudósí­tója délben jelentette, hogy helyi idő szerint röviddel 13 óra után valószí­nűleg katonai puccs kezdődött, a fő­város fölött repülőgépek jelentek meg, s két bombát dobtak le az elnöki palota közelében. A város­központban heves lövöldözés tört ki, könnyű- és nehézfegyvereket egy­Alexander Dubček befejezte franciaországi látogatását A csehszlovák kormányfő is Párizsba készül Gorbacsov - Modrow találkozó Moszkvában A nyugatnémet kormánykoalíció határozata a lengyel határokról (ČSTK) - A nyugatnémet kormánykoalíció pártjai, a CDU/CSU-FDP tegnapi bonni ülésükön közös határozatot fogadtak el Lengyelország nyugati határairól. Eszerint a keletnémet választások után mindkét német állam parlamentje kimondja az Odera-Neisse határ sérthetetlen­ségét, s ezt később megerősíti az össznémet és a lengyel kormány közötti szerződés. A határozat a lengyel határok elismerését közvetlenül nem köti ah­hoz a feltételhez, hogy Lengyel­ország mondjon le a háborús kárté­rítésről. A dokumentum viszont rá­mutat arra, a jövőbeni ,,össznémet kormány abból fog kiindulni, hogy Lengyelország 1953-ban lemondott kártérítési igényéről és Helmut Kohl kancellár védelmet ígért a lengyel­országi német kisebbségnek." A Kremlben tegnap négyszem­közt tanácskozott Mihail Gorba­csov legfelsőbb szovjet vezető és Hans Modrow keletnémet kor­mányfő, aki hétfő óta tartózkodik munkalátogatáson a Szovjetuni­óban. A tárgyalások előtt Mihail Gorba­csov újságíróknak nyilatkozott. Mint mondotta, sem a német problémát, sem kontinensünk más ügyeit nem lehet az Európában és a világon végbemenő mély változásoktól elvá­lasztva értelmezni. Ezért figyelme­sen és óvatosan kell eljárnunk, ne­hogy rombadöntsük azt, amit már (Folytatás a 2. oldalon) (ČSTK) - Alexander Dubček, a Szövetségi Gyűlés elnöke tegnap, párizsi látogatásának utolsó napján is gazdag programot bonyolított le. Pierre Mauroy-val, a Szocialista Párt első titkárával reggelizett, majd pedig a Matignon palotába hajttatott, ahol Michel Rocard kormányfővel tárgyalt. A több mint egyórás meg­beszéléseken - ezeket a francia fél rendkívül érdekesnek nevezte - mindketten az 1968-as prágai ta­vaszról, az akkori csehszlovák és francia helyzetről beszéltek. Egyet­értettek abban, ha a prágai tavasz sikeres lett volna, a demokratikus szocializmus húsz évet nyert volna. Rocard azért beszélt 1968-ról, mert akkoriban az Egyesült Szocia­lista Párt (PSU) élén állt, a CSKP dokumentumai pedig arra ösztönöz­ték, hogy elgondolkodjon a szocia­lizmus megújításának lehetőségé­ről. Jirí Hájek, Dubček egyik tanács­adója, aki szintén részt vett a talál­ikozón, ehhez hozzáfűzte, hogy BOMBATÁMADÁSOK AZ ELNÖKI PALOTA ELLEN Puccskísérlet Kabulban Leváltották Tanai honvédelmi minisztert (ČSTK) - Óráról órára változott azoknak a jelentéseknek a tar­talma, amelyeket tegnap kaptunk Afganisztánból. Csak egy dolog bizonyos: Kabulban súlyos harcok folytak, s nagy a valószínűsége annak, hogy puccskísérlet történt, de meghiúsították. ő akkoriban a PSU elképzeléseivel foglalkozott, s ezen belül főleg az önigazgatással kapcsolatos tézisei érdekelték. A francia kormányfő és a cseh­szlovák parlament elnöke áttekintet­ték, milyen további segítséget nyújt­hat hazánknak Párizs, főleg az okta­tásügy területén. Szóba került a ve­gyesvállalatok létesítése is» A Matignon-palotából tegnap je­lentették, Marián Čalfa szövetségi kormányfő párizsi látogatásának az előkészületei is folynak. Miniszterel­nökünket Michael Rocard hívta meg, az időpontot később fogják megha­tározni. Alexander Dubček tegnap Ro­land Dumas külügyminiszterrel is találkozott. A délutáni órákban pedig közös sajtóértekezletet tartott Lau­rent Fabiusszal, a francia parla­ment elnökével a nemzetgyűlés épületében, majd pedig a Francia -Csehszlovák Kereskedelmi Kama­ra közgyűlésén mondott beszédet. Ne gyártsunk ellenségképet! Kölcsönös tisztelettel (ČSTK) - A Csemadok Duna­szerdahelyi Járási Bizottsága közös hazánk demokratikus fej­lődéséért érzett felelősségének tudatában tagjai nevében felhí­vással fordul a járásban élő szlo­vák és magyar nemzetiségű ál­lampolgárokhoz. Közös célunk a valódi egyenjogúság megte­remtése, a közéleti demokrácia elmélyítése. Az egymás mellett élésből adódó mindennemű nemzetiségi problémát és meg nem értést az egyenjogúság, a testvériség és a helsinki záródokumentum szellemében szeretnénk ren­dezni. Meggyőződésünk, hogy csak kölcsönös tisztelettel és együtt­működéssel járulhatunk hozzá szülőföldünk, közös hazánk jólé­téhez.' Olyan dolgok történnek Szlovákia déli részén, ame­lyek a pillanatnyi helyzetével elégedetlen kisgyermek infantilis reakcióihoz hasonlítanak. A gyöngéd forrada­lom az ideológiai megkötöttséget cipelő ellenségképet az állampolgárt és a pártállam monopóliumainak lebontásá­val egyidőben elvetette. Egy pillanatig sem ellenséget, hanem igen erős politikai ellenfelet látott maga előtt. Nem is történhetett ez másképpen abban a forradalom­ban, amely erőszakmentességre törekedett. Nem tudom, hányan voltak olyanok, akik novemberben, december­ben elhatározták, hogy nem követnek el sem lelki, sem testi erőszakot. Bizonyára többmillióan. Amíg ez az eufórikus lelki megtisztulás folyt, aligha törődött valaki is azzal, hogy a nyakló nélkül szaporodó politikai, majd egyre inkább a nemzeti kisebbségek jogait követelő állásfoglalások, nyilatkozatok, felhívások mennyiben tükrözik a realitásokat, hiszen maga a forradalom is a realitások ellenében dolgozott. Arra sem sokan gondol­tak, hogy a gyengédséget erkölcsi impresszívummá eme­lő forradalom végül is forradalom, és nem sírva könyör­gő óvónéni. Sokan tanúsítottuk, hogy az úton végig kell menni, és azon keresztutak, de árkok, akadályok is következnek. Ehhez viszont igencsak szükség van realitásérzékre, helyzetfelismerésre meg tájékozódásra. Amikor a negy­ven évig az internacionalizmus „szellemében" megnyir­bált nemzeti kisebbségi jogainkat számba vettük, már számítanunk kellett volna arra, hogy nem maradnak válasz nélkül. Sokaknak mégis érthetetlennek tetsző volt a különböző jelszavak, zászlók alatt álló szlovák polgár­társaink kisebb csoportjainak reagálása, pedig tudhattuk volna, hogy az ő nemzeti identitászavarukat ugyanaz az ideológia „nevelte", mint a sajátunkét. Miközben ne­künk megtiltották, hogy Petőfi és Kossuth forradalmát ünnepeljük, nekik mindegyre azt suttogták áltudósi szirénhangok, hogy a magyarok ellenetekre, meg Štúr ellenére akarnak március tizenötödikén ünnepeim. Mind a magyarok, mind a szlovákok el is hitték ezeknek az ideológusi varázshangoknak: a mi történelmünk már olyan, hogy csak egymás ellenére ünnepelhetünk, pedig az első köztársaság demokráciáját ismerve, mi természe­tes módon nem szerettük Horthy politikáját. Még akkor sem szerettük, ha akkor is, most is megvádoltak bennün­ket az irredentizmussal. így töltöttük el együtt az elmúlt negyven évet is. A szlovákok és a csehek emlékezetéből kiradírozták a háború utáni kitelepítésünket, s a magyarok lelkében elültették a hallgatás kényszerét és a sértettséget. Csodálkozhatunk-e, ha a kibontakozó demokráciá­ban a nyílt szavakra mindkét oldalon görcsberándító reflexek kezdenek működni? Ehhez hozzájárul az is, hogy ezekben a hetekben Szlovákia déli részeinek közigazgatást irányító szerveiben az eddiginél igazságo­sabb képviseletet kaphattak a magyar nemzetiségű ál­lampolgárok. Ez a letűnt hatalom embereinek kellő intenzitású reakcióit is kiváltotta, amely találkozott a mindeddig rejtőzködő nacionalizmussal. Ez a reagálás kezdett leginkább hasonlítani ama nevelési korlátok közé terelt kisgyerekre, aki ordítva, könnyeitől elva­kulva nekiront az óvónéninek, a szakács néninek, a gye­reknek, a játékoknak, a bútoroknak. Nem ellenség ő, csupán helyzetét képtelen felismerni. Ha erre az infanti­lis reagálásra úgy reagál a környezet, hogy visszarúg, megfenyít vagy rátámad, kész az óvodai csata, aminek gyermeksírás és az óvónéni karján sajgó harapás vagy karmolás a végeredménye. Hétfőn a Komáromban megtartott nyitott kormány­ülésen túlnyomórészt a türelem, a toleráns reagálások határozták meg a tanácskozás légkörét. Tagadhatatlan, hogy most is volt két-három olyan hang, amely a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítését sürgető állásfoglalá­sokra, azok megnyirbálására felszólító memorandumok­kal reagált. Szerencsére, a kormány és a Szlovák Nemze­ti Tanács prominens személyiségei higgadtan reagáltak. Bár a belügyminiszter válasza időnként dörgedelmes hangú kioktatásba fordult, végeredményben Mečiar úr is arról beszélt, hogy ismerjük fel magunk között azokat, akik az ellenségeskedéseket szítják. Szavait bizonyos mértékben félreérthetővé tette az, hogy „bűnözőket" emlegetett, s eléggé méglepő hanghordozással. Sajnos, arról ő sem szólt, ami a sajtóértekezleten mind Čič úr, mind Schuster úr válaszaiból kiderült: Valójában egyikük sem olvasott olyan kiáltványt, beadványt, memorandumot, amely irredenta követelése­ket tartalmazna. Schuster úr igencsak halványan utalt arra, hogy talán névtelen levelek léteznek. Csakhát azok névtelen levelek, miközben a szlovák nemzetiségű állampolgárok szélsőséges csoportjai mindegyre valami­fajta „szervezett magyar irredenta mozgalomról" be­szélnek. Sokan arra is hivatkoznak, hogy valójában nem ismerik a legális magyar kezdeményezések, mozgalmak felhívásait, állásfoglalásait. Sajnos, mert ha ismernék, aligha vádolhatnának bennünket, hogy „szeparatisták, irredenták és soviniszták" vagyunk. Talán ezen a ponton érthető meg igazán, amit Budaj úr, az SZNT alelnöke és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom elnöke mondott. Szerinte nem kellene új ellenségképet teremtenünk. A demokráciában minden­fajta ellenségkép elveszíti létjogosultságát, s ki-ki önma­ga értékeit felismerve alapozhatja meg nemzeti és politi­kaiidentitását. DUSZA ISTVÁN aránt bevetettek. Az első berepülést még több légitámadás követte az elnöki palota ellen. Ekkor megsza­kadt minden összeköttetés (telefon, telex) Kabullal, csupán a külképvise­leti hivatalok rádióadói működtek. Az ügy hátterében a következő állhat: Kabulban hétfőn állították bí­róság elé annak a földalatti szerve­zetnek a tagjait, amely állítólag az egyik legismertebb ellenzéki vezér, Gulbuddin Hekmatjar Iszlám Pártjá­val tart fenn szoros kapcsolatokat. A szóbeszéd szerint emiatt támadt nézeteltérés Nadzsibullah államfő és Tanai honvédelmi miniszter kö­zött. Ez utóbbi nem értett egyet azzal, hogy több tisztet letartóztat­tak, s azzal vádolják őket, hogy együttműködnek a titkos ellenzéki mozgalommal. Ugyancsak hétfőn, a bírósági tárgyalás kezdetének idő­pontjában megerősített katonai járő­rök, páncélosok jelentek meg a ka­buli utcákon. Kabulban többen nyi­(Folytatás a 2. oldalon) Ma érkezik hazánkba Alois Mock (ČSTK) - Jirí Dientsbier külügy­miniszter meghívására ma kétnapos hivatalos látogatásra hazánkba ér­kezik Alois Mock, az Osztrák Köz­társaság külügyminisztere. Külügyminiszterünk meghívására március 10-13-án hivatalos látoga­tást tesz hazánkban Siddhi Savet­sila, a Thaiföldi Királyság külügymi­nisztere.

Next

/
Thumbnails
Contents