Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-06 / 55. szám, kedd

A demokrácia hiányát a nemzetiségek megsínylették ÚJ szú 19S0. III. 6. (Folytatás a 4. oldalról) tenzívebb felkészítésével növelje a nem­zetiségi ifjúság érdeklődését az érettségi­vel végződő középiskolai tanulmányok iránt. Elvárjuk azonban, hogy növekedjék' az érdeklődés a gimnáziumi tanulmányok iránt, tökéletesebb legyen a felkészülés a nemzetiségi iskolákban, s az alacso­nyabb átlagos tudásszint ne hasson ked­vezőtlenül e fiatalok főiskolai felvételére. A szakmunkásképző iskolákat illetően a kormány arra orientálja az ipar, az építőipar, a közlekedés és a távközlés, a kereskedelem és a szolgáltatások tár­cáját, hogy megfelelőképpen oldja meg a magyar ifjúság felkészítésének problé­máit. A Szlovák Köztársaság Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériumának elemzése szerint a magyar tanítási nyelvű iskoláknak 2010-ig több mint 2 ezer peda­gógusra lesz szükségük. Mégpedig csu­pán a nyugdíjba vonuló pedagógusok pótlására. Ez a prognózis hívta életre a Komáromi Járási és Városi Nemzeti Bizottságnak 15 délvidéki járás polgári kezdeményezései és szakértő körei által támogatott javaslatát, hogy Komáromban magyar főiskola, vagy a Nyitrai Pedagó­giai Főiskola kihelyezett kara jöjjön létré. Képesített pedagógusok és művelődési dolgozók oktatása mellett feladata lenne, hogy e területek szlovák ifjúsága számára is kedvező körülményeket teremtsen, el­sősorban az angol és a német nyelv oktatásában. A főiskola létesítésének gondolatát szakemberek ítélik meg és oktatási minisztériumunk kifejti ezzel kap­csolatos álláspontját. 2. A kultúra területén hatálytalanítani kell egyrészt a helytelen adminisztratív döntéseket, másrészt tudományosan el­mélyültebben fel kell mérni a szlovák nemzet, illetve a nemzetiségi, esetleg az etnikai csoportok tagjainak viszonyát. Az a döntés,'amely a nemzeti kisebbségek kulturális fejlődését ráhagyta a Csema­dokra, esetleg a Csehszlovákiai Ukrán (Rutén) Dolgozók Kulturális Szövetségé­re, ezen az érzékeny területen gátolta az - államigazgatás hatékony gyakorlását. Ennek következtében jelenleg pénzügyi gondokkal küszködik mind a Magyar Te­rületi Színház, mind az olyan hivatásos és félhivatásos együttesek, amilyen például az Ifjú Szívek és a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. Persze, ez a problémának az ún. könnyebb oldala. A nemzetiségi kultúrának egész eszmei orientációja megkívánja az új Csehszlo­vákiában a szlovák, esetleg a cseh nem­zet, valamint a nemzetiségek és az etni­kai csoportok tagjai viszonyának alapos elemzését és rendszeres kutatását. Nyil­vánvaló, hogy szomszédainkkal együtt sokkal jobban kell hangsúlyoznunk a szlovák, a magyar, a rutén nép közös hagyományait. Azokat, amelyek már a Rákóczi-felkelések, a parasztlázadások és nagy honfitársunk, a népek tanítója, Jan Amos Komenský sárospataki tartóz­r-kodása idején jöttek létre. Tekintettel Szlovákiában az 1848-1849-es évek ha­gyományaira, tüzetesebben kell tanulmá­nyozni a Ľudovít Štúr és a jeles magyar forradalmár, Kossuth Lajos nézetei közti ellentétek okait. Nagyobb hangsúlyt kell helyezni arra, ami bennünket a múltban - a legrégibb múlttól, a Nagy-Morva Biro­dalomtól kezdve - összekötött. S ezzel egyidejűleg törekednünk kell elfeledkezni azokról az epizódokról, amelyek felesle­ges ellentétekkel és konfliktusokkal jártak. Ebben a szellemben szükséges: a) végérvényesen megoldani a Ma­dách kiadónak, esetleg a Pedagógiai Könyvkiadó eperjesi ukrán részlegének kiadáspolitikáját, optimalizálva a nemzeti­ségek nyelvén megjelenő folyóiratok és lapok tartalmát és számát; b) végérvényesen szabályozni kell a regionális múzeumok gyűjteménygya­rapító és kulturális-megismerő tevékeny­ségét; c) a kulturális fesztiválok arculatát át kell alakítani úgy, hogy nagyobb mérték­ben tegyék lehetővé a Szlovákia területén élő nemzetek és nemzetiségek közös hagyományainak megismerését; d) kulturális egyezményekkel gazdagí­tani Közép-Európa népeinek civilizációját a múlt kulturális hagyatékának kölcsönös megismerésével és fejlesztésével; e) a televíziót és a rádiót arra orientál­ni, hogy tárgyilagosan tájékoztasson ná­lunk a nemzeti és nemzetiségi együttélés tényleges helyzetéről, hogy így létrejöjje­nek társadalmunkban, nemzetiségi terü­leten is, a humanizálódás megfelelő kö­rülményei. A vegyeslakta területeken az eddiginél jobban kell felhasználni a művelődési in­tézményeket mind a szlovákok, mind a nemzetiségek tagjai kulturális és nem­zeti kiélésére. 3. A kormány egyidejűleg abból az alapelvből indul ki, hogy az egyes terüle­tek gazdasága csakúgy, mint az egész állam gazdasága csak akkor lendülhet fel, ha demokratikus politikai rendszerre és működő piacra támaszkodik. Ehhez fel­tétlenül szükséges a lakosság egyenjogú szellemi és politikai fejlődése, a különféle vállalkozásformák fejlesztése. Ez egyet jelent a tulajdon minden formájának egyenjogúsításával, beleértve a magán­tulajdont is. A kormány ezért államunk egész területén támogatni fogja a kis- és a középvállalatok, a szôvetkežetek, a községek és a városok kommunális tulajdona létrehozását. Ennek támogatá­sára intézkedéseket fogadott el a nemzeti bizottságok, a szövetkezeti szervezetek és a nemzeti bizottságok engedélyei alapján szolgáltatásokat nyújtó lakosok kisüzemei anyagi ellátásnak tökéletesíté­sére. A kormány egyúttal megteremti a felté­teleket a külföldi tőke szélesebb körű bevonására a vállalatok korszerűsítése és átalakítása céljából. Ennek érdekében ösztönözzük a fejlett külföldi cégekkel való együttműködést. Bizonyos szerke­zetváltási programokat már az előző kor­mányok is kitűztek. Az egyes termelés­visszafejlesztési intézkedések azonban a produktív korú lakosság migrációját okozták, éspedig Dél-Szlovákiában is. Főleg a Losonci, a Nagykürtösi és a Ri­maszombati járást érintették ezek az in­tézkedések. A nemzeti megegyezés kormányának őszinte szándéka e fogya­tékosságok felszámolása. Környezetvédelem, vízlépcsőrendszer A dél-szlovákiai járások jellemző gaz­daságpolitikai vonása az utóbbi időben a dunai vízlépcsőrendszer építésével kapcsolatban felmerült problémák tagla­lása. A kérdés már régen országos, illetve közép-európai méreteket öltött. Mivel több államközi egyezményből hosszabb távú cselekvési program következik, ez­zel a tárgykörrel nem foglalkozom részle­tesebben. Feltételezzük, hogy március végére ismertté válnak a szakértőkből álló vegyes bizottság felméréseinek eredmé­nyei, és a közvéleményt is tájékoztatjuk ezekről. Éppen ezért csak megállapítom, hogy a további megoldás nemcsak tőlünk függ, figyelembe kell vennünk a nemzet­közi szerződéseket is. A kormány a legfontosabb feladatok közé sorolja az ökológiai program gyors megvalósítását. A vágsellyei komplex szennyvíztisztító létesítése keretében épül az előtisztító részleg. 1991-ben fe­jezzük be a tervek szerint, és befejezésé­hez közeledik a salak- és hamulerakat építése is. Terveinkben mintegy 1 milliárd korona értékű nagyarányú beruházások szerepelnek. Dunaszerdahelyen például rekonstruáljuk az. üzemanyagtöltő állo­mást. További ökológiai beruházásaink közé tartozik a Komáromi Len- és Ken­derfeldolgozó Üzem kazánjának gázüze­meltetésére történő átalakítása, a duna­szerdahelyi stb. szennyvíztisztító építése. A kormányelnök a továbbiakban rámu­tatott, hogy a s'zlovákiai szervek által irányított vállalatoknál Dél-Szlovákiában is számolnak az egyes üzemek és gyár­részlegek korszerűsítésével, fokozatos felújításával. Főleg a vágsellyei Duslóról, a párkányi Dél-szlovákiai Cellulóz- 'és Papírgyárról, a losonci Poľanáról, a Kö­zép-szlovákiai Üveggyárakról, az összes bútorgyárról és más üzemekről van szó. Dél- és Kelet-Szlovákia területi fej­lesztését illetően a kormány következete­sen a demográfiai elemzésekből, illetve a gazdasági integrációs irányzatokból és az egyes járások kapcsolataiból indul ki. Feltételezzük, hogy a Kassa-vidék és a Rozsnyói járás szociális-gazdasági problémáit Kassa város erős hatásának figyelembe vételével oldjuk meg. A Rozs­nyói és a Lévai járás kiindulási alapja nem véti fel olyan élesen a problémákat, mint a nemzetiségi politika szempontjából meghatározó területeken. Az Érsekújvári, a Komáromi, a Dunaszerdahelyi, továbbá a Nagykürtösi, a Losonci és a Rimaszom­bati járásokról van szó. Több munkaalkalmat Az Érsekújvári, a Komáromi és a Du­naszerdahelyi járások viszonylatában szükség van: - a munkaképes lakosság foglalkoztatási színvonalának emelésére, főleg a Du­naszerdahelyi járásban. A foglalkozta­tás növelése a környezetkímélő ipari ágazatok és az élelmiszer-ipari ágaza­tok fejlesztése, a mezőgazdasági ter­mények jobb hasznosítása, illetve a szolgáltatási szektor fejlesztése révén történjen. A hidraulikus egységekről, a fogyasztási elektronikáról és az élel­miszer-ipari csomagológépek gyártásá­ról van szó; - Komáromnak a visszafejlesztendő ter­melési programok helyett biztosítsunk megfelelő munkaalkalmakat, hogy megőrizzük a foglalkoztatási szintet és javítsuk a járás szociális infrastruktúrá­ját, főleg a kereskedelemben, a közép­iskolák szakaszán és az egészség­ügyben; Hasonló jellegű intézkedésekre van szükség a Nagykürtösi, a Losonci és a Rimaszombati járásban is - hangsú­lyozta a továbbiakban a kormányelnök, hozzáfűzve, hogy a kormány ily módon akarja megteremteni a vegyes lakosságú területeken élők életszínvonala emelésé­nek feltételeit. Persze, nem csupán az említett területi egységek küszködnek fej­lesztési gondokkal. A kormánynak hason­ló figyelmet kell majd fordítania a Poprádi, a Spišská Nová Ves-i, a Stará Ľubovňa-i, a Terebesi, a Prievidzai, a Topoľčanyi, a Humennéi, a Vranov nad Topľou-i, továbbá a Senicai, a Považská Bystrica-i, a Martini, a Čadcai és a Bardejovi járás fejlesztésére. Felelősségtudattal Tisztelt polgártársak! A gazdasági és a szociális problémák megoldásával javulnak az emberek élet­körülményei. Ezzel egyidejűleg elejét vesszük a nemkívánatos társadalmi és politikai légkör kialakulásának. De van még egy fontos tényező, amely hatéko­nyan összefűzi ennek.az államnak a lako­sait. Ismét elnökünk szavait parafrazá­lom. Nemzeti vagy nemzetiségi hovatar­tozástól függetlenül minden állampolgárt annak megértésére kell vezetnünk, hogy cselekvésünknek - ha azt akarjuk, hogy erkölcsös legyen - alapja a felelősségtu­dat. A felelősségtudat valami magasabb­rendűvel szemben, nemcsak a családom­mal, országommal, vállalatommal, a saját javammal és bátran tegyük hozzá, nem­zetemmel szemben. Arra törekszünk, hogy „felelősséget érezzünk a lét rendje iránt, amelybe cselekvésünk kitörölhetet­lenül bevésődik, s amelyben igazságos értékelést kap". A felelősségérzetnek ezt a humánus alapelvét kell követkefetesen alkalmaz­nunk a nemzetek és a nemzetiségek együttélése problémáinak rendezésében is. Mindkét fél részéről! A nemzetek és a nemzetiségek viszonylatában a huma­nizmussal ellentétben álló kategóriaként elvetjük a kollektív felelősséget, s ehhez hásonlóan határozottan elvetjük a kollek­tív felelőtlenséget is a nemzetiségi fe­szültségek és konfliktusok megoldásánál. Senkinek sem áll jogában csupán a szen­vedő fél pózába vágni magát és ellentéte­ket szítani. Nem áll jogában csupán köve­telni, hanem adnia is kell, őszinte jószán­dékkal vállalnia kell a kötelességeket is. Tiszteletben kell tartani az emberi együtt­élésnek, s a közös hazánk további fejlő­déséért a felelősség vállalásának alapel­veit! Az emberi civilizáció gazdagította min­den kulturált nemzetnek és nemzetiség­nek tudatosítania kell, hogy a fejlett szer­vezetekben a szélsőségeket korrigáló kölcsönhatás létezik. Ilyen önkorrekciót várunk el nálunk a jelenlegi nemzetiségi feszültség feloldásába is. Különben úgy fogunk viselkedni, mint az ősközösségi primitív lények, akik a pluralitás és a de­mokrácia jelszava örvén kölcsönösen pusztítják egymást csak azért, mert nem értették meg azt, ami költőien ,,az emberi­ség elkövetkezendő ideje csillagórájá­nak" nevezhető. Rendet saját portánkon Be akarunk illeszkedni a határok nélküli Európába. Ezért elsősorban önmagunk­ban kell lebontanunk a belső válaszfala­kat. Azokat, amelyeket a nemzetiségi összeférhetetlenség és ellentétek emel­tek. Visszatérésünket egyeztetni kívánjuk mindenkivel, elsősorban azonban szom­szédainkkal. Olyan konszolidált gazdák­ként akarunk belépni az európai házba, akik rendet teremtettek a saját portájukon. S ezért nagyon nem szívesen vennénk, ha ezt a portánkat valaki ismét rútítani akarná már régen a történelem szemét­dombjára hajított ócska kacattal. S még nehezebben viselnénk el azt, ha bárki homokot szórna sok nemzetiségű új ál­lamidentitásunk reményt keltően mozgás­ba lendülő gépezetébe. A másik oldalon készek vagyunk cse­lekvően részt venni az állampolgárok, politikusok, ifjúság, szakemberek s főleg a történészek találkozóin, amelyek hoz­zájárulnak, akár szomszédsági, akár más bázison, társfelelősségünk tudatosításá­hoz. Okulni akarunk, de valamit fel is kínálunk: tapasztalatainkat s azt, amit ezek a tapasztalatok eredményeztek. Az újra kivívott szabadság és pluralizmus, a megújított csehszlovák demokratikus hagyományok jegyében. A szabad mun­ka, a tolerancia, a kölcsönös megértés humanista kategóriáiban, az identitását kereső Európáért viselt felelősség je­gyében. Tisztelt és kedves polgártársak! Szlovákok, magyarok, ruténok és az etnikai csoportok tagjai! Közös érdekünkben, közös államisá­gunk, az államalkotó nemzetek, a szlová­kok és a csehek s a köztársaságunkban élő valamennyi nemzetiség fejlődése ér­dekében nagyon szeretném, ha mai talál­kozónk gyümölcsöző lenne. Nem vagyok naiv, s nem gondolom azt, hogy éz a be­széd megoldja a történelmi gyökerű prob­lémákat és vitákat. Hinni szeretném azon­ban, hogy legalább jeleztük áthidalásuk módját, emlékeztettünk a kölcsönös tisz­telet, megértés, a kulturált civilizáció er­kölcse s közös hazánkban a természetes hazafiúi együttélés alapelveire. Ezeket a tényleges humanizmus és demokrácia bázisán akarjuk fejleszteni, s kell fejlesz­teni. Semmi sem magasztosabb az em­beriségnél, a humanizmusnál, a nemze­tek és a nemzetiségek erkölcsisége alap­elvénél. Mindennek, mindig és mindenütt igazodnia kell ezekhez a legnagyobb ér­tékekhez. A vegyeslakta területeken túlnyomó­részt hívő katolikusok, evangélikusok, kálvinisták és más felekezetű emberek élnek. Kérem valamennyi egyház képvi­selőit, hogy a keresztény szeretet és megértés, a megbocsátás, s a barátság jelképeként a kéznyújtás képessége szel­lemében hirdessék a nemzetek és nem­zetiségek toleranciáját a kereszténység eszméi, a humanizmus elvei, az emberi­esség legáltalánosabb és legnagyobb ér­tékei alapján. A közös munkában községeink, váro­saink és egész hazánk népének ilyen szellemű együttéléséhez kölcsönösen sok megértést, természetes emberi sze­retetet és az együvé tartozás tudatát kívánjuk. Csak így szilárdíthatjuk a szlo­vákok barátságát a magyarokkal és a köztársaságunk területén élő többi nemzetiséggel. (Alcímek: Üj Szó) Egy riport utóélete „Nálunk kiket kell rehabilitálni?" Január 8-án zajlott le Sókszelőce történetének eddigi legnagyobb fa­lugyűlése. Szerkesztőségünk nem tudott a meghívó kikézbesítése nap­ján újságírót küldeni a faluba, így, megegyezve a vezetőséggel, csak másnap utaztam a helyszínre, ahol a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom képviselői pontról pontra felvázolták előttem az előző napi gyűlés tartalmát. A jegyzőkönyv, va­lamint az öt beszélgetőtárs szavai alapján (kettő közülük nem volt tagja a NyEE-nek, született meg a riport. Témája pár mondatban a következő volt: Sókszelőcén megalakult a pol­gári kezdeményezés, melynek tagjai felszólították a lakosságot, hogy ve­gyen részt a nevezetes november 27-i kétórás figyelmeztető sztrájk­ban. Ezt az akciót a hnb néhai elnöke megtiltotta, legalábbis a kisü­zem dolgozóinak. Hadd tegyük hoz­zá, hogy az elnök információink sze­rint elbocsátást helyezett kilátásba rendelete megszegőinek. Foglalko­zott a cikk többek között a NyEE követeléseivel, melyekben a falu la­kosai a pártálapszervezet földmű­vesszövetkezetből való kivonulását, a hnb korrumpálódott képviselőinek lemondását, illetve a Nemzeti Front egyes szervezeteinek megújulását követelte. Egyik beszélgetőtársam, egyéb­ként a NyEE elnöke, elmondta, hogy Sókszelőcén hosszú évtizedekig nem vették figyelembe az ott élők érdekeit, s lényeges, hogy a jövőben olyan emberek irányítsanak, akik ér­tenek hozzá és ugyanakkor élvezik is a nép bizalmát. Mert úgymond, erre a falura eddig a családi össze­fonódás volt jellemző. Nos, a riport megszületett. Úgy látszik, kissé merészre sikeredett a címe: „Most már a hozzáértők irányítsanak!" Az alcím meg egye­nesen kihívó volt, miszerint „A la­kosság sérelmezi az eddigi családi, rokoni összefűződést." A hnb akkori dolgozói, illetve a már nyugdíjukat élvező „családtagok" megsértőd­tek, s ahelyett, hogy szerkesztősé­günkben tették volna meg észrevé­teleiket a cikkel kapcsolatban, a Pravdához folyamodtak. Hogy mi­ért? Talán abban reménykedtek, hogy a párt lapja megvédi és tisztáz­za őket a nyilvánosság előtt? Lehet. Mindenesetre a kolléganő cikkében „vértanúkká" ávatta az akkorra már önként lemondott hnb-vezetőket, s úgy tüntette fel, hogy a „sötét ügy" mögött az Új Szó áll. Ez enyhén szólva etikátlan megoldás volt, de a lakosságot (legalább is túlnyomó többségét) megerősítette abbeli hi­tében, hogy ha őket valaki képviseli, az a NyEE. A demokratikus elvek alapján természetesen ezután is le­hetnek nézetbeli különbségek. Most pedig röviden a február 13­án lezajlott falugyűlésről. A művelő­dési ház most is megtelt, vagy 300-350 lakost érdekelték a másfél hónap eseményei. A gyűlést Czanik Miklós pedagógus, a polgári kezde­ményezés elnöke vezette, s meghí­vott vendégként részt vettek az összejövetelen Jozef Kozaňák, a galántai és Vladimír Oremus, a vágsellyei koordinációs bizottság tagjai is. Legszívesebben pontról pontra ismertetném az elhangzottakat, de mivel a gyűlés kétórás és viharos kimenetelű volt, ez lehetetlen. Elte­kintek tehát néhány hozzászólástól, észrevételtől. így például attól a kér­déstől, hogy íesz-e NyEE szervezet a földműves-szövetkezetben, jó-e az ottani vezetőség, miért nincs je­len a falugyűlésen több képviselő, milyen anyagi juttatást kapnak a ci­gány lakosok stb. A legnagyobb vihart az a felszóla­lás váltotta ki, mely erősen megkér­dőjelezte a polgári kezdeményezés létjogosultságát. - Mit is tett a falu­ban ez a pártonkívüliekből, munká­sokból, mérnökökből,, tanítókból álló társaság - kérdezték többen. - Elkergették az „emenvé" veze­tőségét - jött innen is, onnan is a vád. - Meg rehabilitálni akarnak - de kiket? Kiket kell ebben a falu­ban rehabilitálni? - kérdezte nyoma­tékkal az egyik felszólaló. A kérdésekre részben a vendég­ként jelen levő Kózaňák mérnök vá­laszolt; ismertette a NyEE eddigi tevékenységét. S hogy a hnb veze­tőit ki „kergette el"? Lemondtak ma­guktól, - mondta, lévén, hogy a ha­talommegosztás kormányprogram­ként lépett érvénybe. - Senki sem kergetett el itt senkit - erősítette meg felszólalásában a falu református lelkésze. - Az önként lemondott titkárt visszacsalo­gatni sem lehet, örül, hogy megsza­badult a funkciójától. Az elnök pedig visszakerült az eredeti építész­szakmájába, s egy rokonnal keve­sebb lett a falu irányításában. És vajon kiket kell rehabilitálni? - kér­dezett vissza a lelkész. - Nem a kompromittálódott, a lemondott, a sebeiket sértődötten nyalogató né­hai funkcionáriusokat, hanem azon egykori és mai polgárait a falunak, akiket a kollektív bűnösség elve alapján szülőföldjükről kitelepítettek, akiktől elvették életük értelmét, a föl­det, akiknek leseperték a padlását, akiket a nép nevében kiraboltak és megaláztak. Azokat kell rehabilitálni, akikre ez a jelszó vonatkozott: dol­gozzatok, hogy mi jól.éljünk! Elgondolkodtatóak voltak a refor­mátus lelkész felszólalásának utolsó mondatai, melyek szerint a háttér­ben megbúvó, kiváró politikát folyta­tók abban ügyködnek, hogy ha más­ként nem megy, a valláson keresztül bontsák meg az egyetértést a falusi­ak között. Jó, hogy már vitáznak az embe­rek. Jó, hogy már mernek vitatkozni. Természetesen abszolút igazság nincs, mint ahogy minden dolog re­latív. És pótolhatatlan ember sincs... Még Sókszelőcén sem! SZITÁS GABRIELLA

Next

/
Thumbnails
Contents