Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-06 / 55. szám, kedd

A demokrácia hiányát a nemzetiségek megsínylették ÚJ szú 19S0. III. 6. (Folytatás a 4. oldalról) tenzívebb felkészítésével növelje a nemzetiségi ifjúság érdeklődését az érettségivel végződő középiskolai tanulmányok iránt. Elvárjuk azonban, hogy növekedjék' az érdeklődés a gimnáziumi tanulmányok iránt, tökéletesebb legyen a felkészülés a nemzetiségi iskolákban, s az alacsonyabb átlagos tudásszint ne hasson kedvezőtlenül e fiatalok főiskolai felvételére. A szakmunkásképző iskolákat illetően a kormány arra orientálja az ipar, az építőipar, a közlekedés és a távközlés, a kereskedelem és a szolgáltatások tárcáját, hogy megfelelőképpen oldja meg a magyar ifjúság felkészítésének problémáit. A Szlovák Köztársaság Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériumának elemzése szerint a magyar tanítási nyelvű iskoláknak 2010-ig több mint 2 ezer pedagógusra lesz szükségük. Mégpedig csupán a nyugdíjba vonuló pedagógusok pótlására. Ez a prognózis hívta életre a Komáromi Járási és Városi Nemzeti Bizottságnak 15 délvidéki járás polgári kezdeményezései és szakértő körei által támogatott javaslatát, hogy Komáromban magyar főiskola, vagy a Nyitrai Pedagógiai Főiskola kihelyezett kara jöjjön létré. Képesített pedagógusok és művelődési dolgozók oktatása mellett feladata lenne, hogy e területek szlovák ifjúsága számára is kedvező körülményeket teremtsen, elsősorban az angol és a német nyelv oktatásában. A főiskola létesítésének gondolatát szakemberek ítélik meg és oktatási minisztériumunk kifejti ezzel kapcsolatos álláspontját. 2. A kultúra területén hatálytalanítani kell egyrészt a helytelen adminisztratív döntéseket, másrészt tudományosan elmélyültebben fel kell mérni a szlovák nemzet, illetve a nemzetiségi, esetleg az etnikai csoportok tagjainak viszonyát. Az a döntés,'amely a nemzeti kisebbségek kulturális fejlődését ráhagyta a Csemadokra, esetleg a Csehszlovákiai Ukrán (Rutén) Dolgozók Kulturális Szövetségére, ezen az érzékeny területen gátolta az - államigazgatás hatékony gyakorlását. Ennek következtében jelenleg pénzügyi gondokkal küszködik mind a Magyar Területi Színház, mind az olyan hivatásos és félhivatásos együttesek, amilyen például az Ifjú Szívek és a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. Persze, ez a problémának az ún. könnyebb oldala. A nemzetiségi kultúrának egész eszmei orientációja megkívánja az új Csehszlovákiában a szlovák, esetleg a cseh nemzet, valamint a nemzetiségek és az etnikai csoportok tagjai viszonyának alapos elemzését és rendszeres kutatását. Nyilvánvaló, hogy szomszédainkkal együtt sokkal jobban kell hangsúlyoznunk a szlovák, a magyar, a rutén nép közös hagyományait. Azokat, amelyek már a Rákóczi-felkelések, a parasztlázadások és nagy honfitársunk, a népek tanítója, Jan Amos Komenský sárospataki tartózr-kodása idején jöttek létre. Tekintettel Szlovákiában az 1848-1849-es évek hagyományaira, tüzetesebben kell tanulmányozni a Ľudovít Štúr és a jeles magyar forradalmár, Kossuth Lajos nézetei közti ellentétek okait. Nagyobb hangsúlyt kell helyezni arra, ami bennünket a múltban - a legrégibb múlttól, a Nagy-Morva Birodalomtól kezdve - összekötött. S ezzel egyidejűleg törekednünk kell elfeledkezni azokról az epizódokról, amelyek felesleges ellentétekkel és konfliktusokkal jártak. Ebben a szellemben szükséges: a) végérvényesen megoldani a Madách kiadónak, esetleg a Pedagógiai Könyvkiadó eperjesi ukrán részlegének kiadáspolitikáját, optimalizálva a nemzetiségek nyelvén megjelenő folyóiratok és lapok tartalmát és számát; b) végérvényesen szabályozni kell a regionális múzeumok gyűjteménygyarapító és kulturális-megismerő tevékenységét; c) a kulturális fesztiválok arculatát át kell alakítani úgy, hogy nagyobb mértékben tegyék lehetővé a Szlovákia területén élő nemzetek és nemzetiségek közös hagyományainak megismerését; d) kulturális egyezményekkel gazdagítani Közép-Európa népeinek civilizációját a múlt kulturális hagyatékának kölcsönös megismerésével és fejlesztésével; e) a televíziót és a rádiót arra orientálni, hogy tárgyilagosan tájékoztasson nálunk a nemzeti és nemzetiségi együttélés tényleges helyzetéről, hogy így létrejöjjenek társadalmunkban, nemzetiségi területen is, a humanizálódás megfelelő körülményei. A vegyeslakta területeken az eddiginél jobban kell felhasználni a művelődési intézményeket mind a szlovákok, mind a nemzetiségek tagjai kulturális és nemzeti kiélésére. 3. A kormány egyidejűleg abból az alapelvből indul ki, hogy az egyes területek gazdasága csakúgy, mint az egész állam gazdasága csak akkor lendülhet fel, ha demokratikus politikai rendszerre és működő piacra támaszkodik. Ehhez feltétlenül szükséges a lakosság egyenjogú szellemi és politikai fejlődése, a különféle vállalkozásformák fejlesztése. Ez egyet jelent a tulajdon minden formájának egyenjogúsításával, beleértve a magántulajdont is. A kormány ezért államunk egész területén támogatni fogja a kis- és a középvállalatok, a szôvetkežetek, a községek és a városok kommunális tulajdona létrehozását. Ennek támogatására intézkedéseket fogadott el a nemzeti bizottságok, a szövetkezeti szervezetek és a nemzeti bizottságok engedélyei alapján szolgáltatásokat nyújtó lakosok kisüzemei anyagi ellátásnak tökéletesítésére. A kormány egyúttal megteremti a feltételeket a külföldi tőke szélesebb körű bevonására a vállalatok korszerűsítése és átalakítása céljából. Ennek érdekében ösztönözzük a fejlett külföldi cégekkel való együttműködést. Bizonyos szerkezetváltási programokat már az előző kormányok is kitűztek. Az egyes termelésvisszafejlesztési intézkedések azonban a produktív korú lakosság migrációját okozták, éspedig Dél-Szlovákiában is. Főleg a Losonci, a Nagykürtösi és a Rimaszombati járást érintették ezek az intézkedések. A nemzeti megegyezés kormányának őszinte szándéka e fogyatékosságok felszámolása. Környezetvédelem, vízlépcsőrendszer A dél-szlovákiai járások jellemző gazdaságpolitikai vonása az utóbbi időben a dunai vízlépcsőrendszer építésével kapcsolatban felmerült problémák taglalása. A kérdés már régen országos, illetve közép-európai méreteket öltött. Mivel több államközi egyezményből hosszabb távú cselekvési program következik, ezzel a tárgykörrel nem foglalkozom részletesebben. Feltételezzük, hogy március végére ismertté válnak a szakértőkből álló vegyes bizottság felméréseinek eredményei, és a közvéleményt is tájékoztatjuk ezekről. Éppen ezért csak megállapítom, hogy a további megoldás nemcsak tőlünk függ, figyelembe kell vennünk a nemzetközi szerződéseket is. A kormány a legfontosabb feladatok közé sorolja az ökológiai program gyors megvalósítását. A vágsellyei komplex szennyvíztisztító létesítése keretében épül az előtisztító részleg. 1991-ben fejezzük be a tervek szerint, és befejezéséhez közeledik a salak- és hamulerakat építése is. Terveinkben mintegy 1 milliárd korona értékű nagyarányú beruházások szerepelnek. Dunaszerdahelyen például rekonstruáljuk az. üzemanyagtöltő állomást. További ökológiai beruházásaink közé tartozik a Komáromi Len- és Kenderfeldolgozó Üzem kazánjának gázüzemeltetésére történő átalakítása, a dunaszerdahelyi stb. szennyvíztisztító építése. A kormányelnök a továbbiakban rámutatott, hogy a s'zlovákiai szervek által irányított vállalatoknál Dél-Szlovákiában is számolnak az egyes üzemek és gyárrészlegek korszerűsítésével, fokozatos felújításával. Főleg a vágsellyei Duslóról, a párkányi Dél-szlovákiai Cellulóz- 'és Papírgyárról, a losonci Poľanáról, a Közép-szlovákiai Üveggyárakról, az összes bútorgyárról és más üzemekről van szó. Dél- és Kelet-Szlovákia területi fejlesztését illetően a kormány következetesen a demográfiai elemzésekből, illetve a gazdasági integrációs irányzatokból és az egyes járások kapcsolataiból indul ki. Feltételezzük, hogy a Kassa-vidék és a Rozsnyói járás szociális-gazdasági problémáit Kassa város erős hatásának figyelembe vételével oldjuk meg. A Rozsnyói és a Lévai járás kiindulási alapja nem véti fel olyan élesen a problémákat, mint a nemzetiségi politika szempontjából meghatározó területeken. Az Érsekújvári, a Komáromi, a Dunaszerdahelyi, továbbá a Nagykürtösi, a Losonci és a Rimaszombati járásokról van szó. Több munkaalkalmat Az Érsekújvári, a Komáromi és a Dunaszerdahelyi járások viszonylatában szükség van: - a munkaképes lakosság foglalkoztatási színvonalának emelésére, főleg a Dunaszerdahelyi járásban. A foglalkoztatás növelése a környezetkímélő ipari ágazatok és az élelmiszer-ipari ágazatok fejlesztése, a mezőgazdasági termények jobb hasznosítása, illetve a szolgáltatási szektor fejlesztése révén történjen. A hidraulikus egységekről, a fogyasztási elektronikáról és az élelmiszer-ipari csomagológépek gyártásáról van szó; - Komáromnak a visszafejlesztendő termelési programok helyett biztosítsunk megfelelő munkaalkalmakat, hogy megőrizzük a foglalkoztatási szintet és javítsuk a járás szociális infrastruktúráját, főleg a kereskedelemben, a középiskolák szakaszán és az egészségügyben; Hasonló jellegű intézkedésekre van szükség a Nagykürtösi, a Losonci és a Rimaszombati járásban is - hangsúlyozta a továbbiakban a kormányelnök, hozzáfűzve, hogy a kormány ily módon akarja megteremteni a vegyes lakosságú területeken élők életszínvonala emelésének feltételeit. Persze, nem csupán az említett területi egységek küszködnek fejlesztési gondokkal. A kormánynak hasonló figyelmet kell majd fordítania a Poprádi, a Spišská Nová Ves-i, a Stará Ľubovňa-i, a Terebesi, a Prievidzai, a Topoľčanyi, a Humennéi, a Vranov nad Topľou-i, továbbá a Senicai, a Považská Bystrica-i, a Martini, a Čadcai és a Bardejovi járás fejlesztésére. Felelősségtudattal Tisztelt polgártársak! A gazdasági és a szociális problémák megoldásával javulnak az emberek életkörülményei. Ezzel egyidejűleg elejét vesszük a nemkívánatos társadalmi és politikai légkör kialakulásának. De van még egy fontos tényező, amely hatékonyan összefűzi ennek.az államnak a lakosait. Ismét elnökünk szavait parafrazálom. Nemzeti vagy nemzetiségi hovatartozástól függetlenül minden állampolgárt annak megértésére kell vezetnünk, hogy cselekvésünknek - ha azt akarjuk, hogy erkölcsös legyen - alapja a felelősségtudat. A felelősségtudat valami magasabbrendűvel szemben, nemcsak a családommal, országommal, vállalatommal, a saját javammal és bátran tegyük hozzá, nemzetemmel szemben. Arra törekszünk, hogy „felelősséget érezzünk a lét rendje iránt, amelybe cselekvésünk kitörölhetetlenül bevésődik, s amelyben igazságos értékelést kap". A felelősségérzetnek ezt a humánus alapelvét kell követkefetesen alkalmaznunk a nemzetek és a nemzetiségek együttélése problémáinak rendezésében is. Mindkét fél részéről! A nemzetek és a nemzetiségek viszonylatában a humanizmussal ellentétben álló kategóriaként elvetjük a kollektív felelősséget, s ehhez hásonlóan határozottan elvetjük a kollektív felelőtlenséget is a nemzetiségi feszültségek és konfliktusok megoldásánál. Senkinek sem áll jogában csupán a szenvedő fél pózába vágni magát és ellentéteket szítani. Nem áll jogában csupán követelni, hanem adnia is kell, őszinte jószándékkal vállalnia kell a kötelességeket is. Tiszteletben kell tartani az emberi együttélésnek, s a közös hazánk további fejlődéséért a felelősség vállalásának alapelveit! Az emberi civilizáció gazdagította minden kulturált nemzetnek és nemzetiségnek tudatosítania kell, hogy a fejlett szervezetekben a szélsőségeket korrigáló kölcsönhatás létezik. Ilyen önkorrekciót várunk el nálunk a jelenlegi nemzetiségi feszültség feloldásába is. Különben úgy fogunk viselkedni, mint az ősközösségi primitív lények, akik a pluralitás és a demokrácia jelszava örvén kölcsönösen pusztítják egymást csak azért, mert nem értették meg azt, ami költőien ,,az emberiség elkövetkezendő ideje csillagórájának" nevezhető. Rendet saját portánkon Be akarunk illeszkedni a határok nélküli Európába. Ezért elsősorban önmagunkban kell lebontanunk a belső válaszfalakat. Azokat, amelyeket a nemzetiségi összeférhetetlenség és ellentétek emeltek. Visszatérésünket egyeztetni kívánjuk mindenkivel, elsősorban azonban szomszédainkkal. Olyan konszolidált gazdákként akarunk belépni az európai házba, akik rendet teremtettek a saját portájukon. S ezért nagyon nem szívesen vennénk, ha ezt a portánkat valaki ismét rútítani akarná már régen a történelem szemétdombjára hajított ócska kacattal. S még nehezebben viselnénk el azt, ha bárki homokot szórna sok nemzetiségű új államidentitásunk reményt keltően mozgásba lendülő gépezetébe. A másik oldalon készek vagyunk cselekvően részt venni az állampolgárok, politikusok, ifjúság, szakemberek s főleg a történészek találkozóin, amelyek hozzájárulnak, akár szomszédsági, akár más bázison, társfelelősségünk tudatosításához. Okulni akarunk, de valamit fel is kínálunk: tapasztalatainkat s azt, amit ezek a tapasztalatok eredményeztek. Az újra kivívott szabadság és pluralizmus, a megújított csehszlovák demokratikus hagyományok jegyében. A szabad munka, a tolerancia, a kölcsönös megértés humanista kategóriáiban, az identitását kereső Európáért viselt felelősség jegyében. Tisztelt és kedves polgártársak! Szlovákok, magyarok, ruténok és az etnikai csoportok tagjai! Közös érdekünkben, közös államiságunk, az államalkotó nemzetek, a szlovákok és a csehek s a köztársaságunkban élő valamennyi nemzetiség fejlődése érdekében nagyon szeretném, ha mai találkozónk gyümölcsöző lenne. Nem vagyok naiv, s nem gondolom azt, hogy éz a beszéd megoldja a történelmi gyökerű problémákat és vitákat. Hinni szeretném azonban, hogy legalább jeleztük áthidalásuk módját, emlékeztettünk a kölcsönös tisztelet, megértés, a kulturált civilizáció erkölcse s közös hazánkban a természetes hazafiúi együttélés alapelveire. Ezeket a tényleges humanizmus és demokrácia bázisán akarjuk fejleszteni, s kell fejleszteni. Semmi sem magasztosabb az emberiségnél, a humanizmusnál, a nemzetek és a nemzetiségek erkölcsisége alapelvénél. Mindennek, mindig és mindenütt igazodnia kell ezekhez a legnagyobb értékekhez. A vegyeslakta területeken túlnyomórészt hívő katolikusok, evangélikusok, kálvinisták és más felekezetű emberek élnek. Kérem valamennyi egyház képviselőit, hogy a keresztény szeretet és megértés, a megbocsátás, s a barátság jelképeként a kéznyújtás képessége szellemében hirdessék a nemzetek és nemzetiségek toleranciáját a kereszténység eszméi, a humanizmus elvei, az emberiesség legáltalánosabb és legnagyobb értékei alapján. A közös munkában községeink, városaink és egész hazánk népének ilyen szellemű együttéléséhez kölcsönösen sok megértést, természetes emberi szeretetet és az együvé tartozás tudatát kívánjuk. Csak így szilárdíthatjuk a szlovákok barátságát a magyarokkal és a köztársaságunk területén élő többi nemzetiséggel. (Alcímek: Üj Szó) Egy riport utóélete „Nálunk kiket kell rehabilitálni?" Január 8-án zajlott le Sókszelőce történetének eddigi legnagyobb falugyűlése. Szerkesztőségünk nem tudott a meghívó kikézbesítése napján újságírót küldeni a faluba, így, megegyezve a vezetőséggel, csak másnap utaztam a helyszínre, ahol a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom képviselői pontról pontra felvázolták előttem az előző napi gyűlés tartalmát. A jegyzőkönyv, valamint az öt beszélgetőtárs szavai alapján (kettő közülük nem volt tagja a NyEE-nek, született meg a riport. Témája pár mondatban a következő volt: Sókszelőcén megalakult a polgári kezdeményezés, melynek tagjai felszólították a lakosságot, hogy vegyen részt a nevezetes november 27-i kétórás figyelmeztető sztrájkban. Ezt az akciót a hnb néhai elnöke megtiltotta, legalábbis a kisüzem dolgozóinak. Hadd tegyük hozzá, hogy az elnök információink szerint elbocsátást helyezett kilátásba rendelete megszegőinek. Foglalkozott a cikk többek között a NyEE követeléseivel, melyekben a falu lakosai a pártálapszervezet földművesszövetkezetből való kivonulását, a hnb korrumpálódott képviselőinek lemondását, illetve a Nemzeti Front egyes szervezeteinek megújulását követelte. Egyik beszélgetőtársam, egyébként a NyEE elnöke, elmondta, hogy Sókszelőcén hosszú évtizedekig nem vették figyelembe az ott élők érdekeit, s lényeges, hogy a jövőben olyan emberek irányítsanak, akik értenek hozzá és ugyanakkor élvezik is a nép bizalmát. Mert úgymond, erre a falura eddig a családi összefonódás volt jellemző. Nos, a riport megszületett. Úgy látszik, kissé merészre sikeredett a címe: „Most már a hozzáértők irányítsanak!" Az alcím meg egyenesen kihívó volt, miszerint „A lakosság sérelmezi az eddigi családi, rokoni összefűződést." A hnb akkori dolgozói, illetve a már nyugdíjukat élvező „családtagok" megsértődtek, s ahelyett, hogy szerkesztőségünkben tették volna meg észrevételeiket a cikkel kapcsolatban, a Pravdához folyamodtak. Hogy miért? Talán abban reménykedtek, hogy a párt lapja megvédi és tisztázza őket a nyilvánosság előtt? Lehet. Mindenesetre a kolléganő cikkében „vértanúkká" ávatta az akkorra már önként lemondott hnb-vezetőket, s úgy tüntette fel, hogy a „sötét ügy" mögött az Új Szó áll. Ez enyhén szólva etikátlan megoldás volt, de a lakosságot (legalább is túlnyomó többségét) megerősítette abbeli hitében, hogy ha őket valaki képviseli, az a NyEE. A demokratikus elvek alapján természetesen ezután is lehetnek nézetbeli különbségek. Most pedig röviden a február 13án lezajlott falugyűlésről. A művelődési ház most is megtelt, vagy 300-350 lakost érdekelték a másfél hónap eseményei. A gyűlést Czanik Miklós pedagógus, a polgári kezdeményezés elnöke vezette, s meghívott vendégként részt vettek az összejövetelen Jozef Kozaňák, a galántai és Vladimír Oremus, a vágsellyei koordinációs bizottság tagjai is. Legszívesebben pontról pontra ismertetném az elhangzottakat, de mivel a gyűlés kétórás és viharos kimenetelű volt, ez lehetetlen. Eltekintek tehát néhány hozzászólástól, észrevételtől. így például attól a kérdéstől, hogy íesz-e NyEE szervezet a földműves-szövetkezetben, jó-e az ottani vezetőség, miért nincs jelen a falugyűlésen több képviselő, milyen anyagi juttatást kapnak a cigány lakosok stb. A legnagyobb vihart az a felszólalás váltotta ki, mely erősen megkérdőjelezte a polgári kezdeményezés létjogosultságát. - Mit is tett a faluban ez a pártonkívüliekből, munkásokból, mérnökökből,, tanítókból álló társaság - kérdezték többen. - Elkergették az „emenvé" vezetőségét - jött innen is, onnan is a vád. - Meg rehabilitálni akarnak - de kiket? Kiket kell ebben a faluban rehabilitálni? - kérdezte nyomatékkal az egyik felszólaló. A kérdésekre részben a vendégként jelen levő Kózaňák mérnök válaszolt; ismertette a NyEE eddigi tevékenységét. S hogy a hnb vezetőit ki „kergette el"? Lemondtak maguktól, - mondta, lévén, hogy a hatalommegosztás kormányprogramként lépett érvénybe. - Senki sem kergetett el itt senkit - erősítette meg felszólalásában a falu református lelkésze. - Az önként lemondott titkárt visszacsalogatni sem lehet, örül, hogy megszabadult a funkciójától. Az elnök pedig visszakerült az eredeti építészszakmájába, s egy rokonnal kevesebb lett a falu irányításában. És vajon kiket kell rehabilitálni? - kérdezett vissza a lelkész. - Nem a kompromittálódott, a lemondott, a sebeiket sértődötten nyalogató néhai funkcionáriusokat, hanem azon egykori és mai polgárait a falunak, akiket a kollektív bűnösség elve alapján szülőföldjükről kitelepítettek, akiktől elvették életük értelmét, a földet, akiknek leseperték a padlását, akiket a nép nevében kiraboltak és megaláztak. Azokat kell rehabilitálni, akikre ez a jelszó vonatkozott: dolgozzatok, hogy mi jól.éljünk! Elgondolkodtatóak voltak a református lelkész felszólalásának utolsó mondatai, melyek szerint a háttérben megbúvó, kiváró politikát folytatók abban ügyködnek, hogy ha másként nem megy, a valláson keresztül bontsák meg az egyetértést a falusiak között. Jó, hogy már vitáznak az emberek. Jó, hogy már mernek vitatkozni. Természetesen abszolút igazság nincs, mint ahogy minden dolog relatív. És pótolhatatlan ember sincs... Még Sókszelőcén sem! SZITÁS GABRIELLA