Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-06 / 55. szám, kedd

ÚJ szú 3 1990. III., 6. Szovjetunió A csehszlovák demokratizálási reformok programja radikálisabb, mint a lengyel. A csehek ugyanis azonnal át akarnak ugrani a nyugati rendszerbe, s nem lépésről lépésre hajadnak. Éppen ezért Csehszlová­kiában nem lehet beszélni a demok­ratizálás evolúciós, hanem inkább sokkoló útjáról - ezt a lengyel RZECZPOSPOLITA című kormány­lapnak adott interjújában nyilatkozta. Peter Voltén, a New York-i kelet­nyugati biztonsági kapcsolatok Inté­zetének igazgatója. Az amerikai po­litológus a kelet-európai demokrati­zálásról Varsóban megrendezett há­romnapos nemzetközi értekezleten vett részt. Voltén méltatta a lengyel demok­ratizálási folyamat eredményeit, ugyanakkor aggodalmának adott hangot amiatt, hogy erre negatív hatással lehetnek az ország gazda­sági gondjai. Szerinte a mostani len­gyel kormánynak pechje van, mert munkájának eredményei csak egy bizonyos idő múlva lesznek tapasz­talhatók, akkor, amikor már más ka­binet lesz hatalmon. (ČSTK) Széles jogkörei lesznek az elnöknek (ČSTK) - Moszkvában tegnap közzétették az elnöki rendszer létre­hozására, valamint az ezzel kapcso­latos alkotmánymódosításra vonat­kozó javaslatot, amelyet a szovjet parlament a múlt héten kedden ha­gyott jóvá. Az utóbbi napokban több alkalommal is írtunk arról, hogy mi­lyen jogkörei lesznek az elnöknek. Most néhány kérdésre visszatérünk, esetleg kibővítjük az eddigi értesülé­seket. A dokumentum széles jogkörök­kel ruházza fel az elnököt. Az állam­fő először a parlamentnek, majdpe­dig a népképviselők kongresszusá­nak tesz javaslatot a legmagasabb állami funkciók betöltésére, beleért­ve a kormányfői tisztséget is. Az elnök kezdeményezésére és a par­lament jóváhagyása után e magas tisztségekből bárkit vissza lehet hív­ni. Az elnöknek joga van arra, hogy felfüggessze egy kormánydöntés ér­vényességét. Vétójoga van a törvé­nyekkel szemben, rendkívüli állapo­tot vezethet be az ország egyes területein, de elrendelheti az ideigle­Berlin, kerekasztal-tárgyalások, 15. forduló Választási és egyesítési hadjárat (ČSTK) - Berlinben tegnap meg­kezdődött a kerekasztal-tárgyalások 15., egyben utolsó előtti fordulója. A 16 keletnémet politikai párt és mozgalom képviselői a jövőbeni pénzügyi és gazdasági unióval összefüggő szociális problémákat vitatják meg. A napirenden szere­pelnek a nők és a férfiak egyenjogú­ságával, a művelődéssel és az ifjú­ság nevelésével kapcsolatos kérdé­sek is. Gerhard Stoltenberg, az NSZK hadügyminisztere szombaton a^meckelenburgi Crivitzben a Szö­vetség Németországért választási kampánya keretében megtartott nagygyűlésen szorgalmazta, hogy az NDK önként csatlakozzon az NSZK-hoz a nyugatnémet alkot­mány 23. cikkelye alapján. Síkra­szállt a szociális piacgazdaság poli­tikájának következetes megvalósítá­sáért, valamint a gazdasági és pénzügyi unió mielőbbi létrehozá­sáért. Otto Lambsdorff, a nyugatnémet FDP elnöke a szabaddemokraták drezdai gyűlésén az egységes Né­metország esetleges NATO-tagsá­gával kapcsolatban kijelentette: Fontos, hogy a bécsi tárgyalásokon megállapodást érjenek el a haderő­csökkentésben. Ezzel a szövetség elveszítené katonai jelentőségét és az európai biztonsági rendszer poli­tikai részévé válna. Willy Brandt egykori nyugatné­met kancellár, az SPD tiszteletbeli elnöke a szombati gerai nagygyűlé­sen azt szorgalmazta, hogy az NDK­ban a választások után tegyenek folyamatos lépéseket, amelyek első­sorban a gazdaságot és a szociális rendszert érintenék. Az USA-nak csak abban az eset­ben kellene feladnia a második vi­lágháborúban győztes nagyhatalmat megillető jogait, amennyiben az egységes Németország megerősíti a jelenlegi két német állam határai­nak sérthetetlenségét - mondotta Claiborne Pell, az amerikai szená­tus külügyi bizottságának elnöke. Ki­jelentette, a szenátus előterjeszti a vonatkozó határozatot. Richard Cheney amerikai had­ügyminiszter a CNN televíziós tár­saságnak adott interjújában elmond­ta,, a jövőbeni európai biztonsági rendszert csak a. NATO-ra építve tudja elképzelni. Ennek a rendszer­nek a keretében az Egyesült Álla­mok is elfoglalná saját helyét Euró­pában. A szlovén kommunisták választási programja (ČSTK) - A szlovén kommunisták, akik elszakadtak a JKSZ-től, vasárnap tették közzé a nyugati szociáldemokrácia szellemében fogant választási programju­kat. A második világháború óta első sza­bad választásokra Szlovéniában április 8-án kerül sor. A dokumentum szerint a szlovén kommunisták olyan modern Ledőlt... (ČSTK) - Bukarestben tegnap a Szabad Sajtó terén a román mun­kásoknak és technikusoknak végre sikerült elválasztaniuk a talapzattól Lenin bronzszobrát. A mintegy 10 tonnás szobor leemeléséhez egy 127 tonnás amerikai gyártmányú autóda­rut használtak. A tapsoló tömeg jelen­létében a szobrot egy raktárba szállí­tották. A román szakértők véleménye szerint a Lenin-szobornak nincs sem­milyen művészi értéke, s ezért azt tervezik, hogy a kolosszust beol­vasztják, az így nyert anyagot más célokra használják fel. konföderációra törekszenek, amelyet a piacgazdaság, a demokrácia jellemez, beleértve az alapvető emberi és szabad­ságjogokat. Nagy súlyt fektetnek a kör­' nyezetvédelemre, s támogatják a magán­kezdeményezéseket. Csökkenteni kíván­ják a tényleges katonai szolgálat idejét és síkraszállnak azért, hogy a szlovén kato­nák csak ennek a köztársaságnak a terü­letén szolgáljanak. A jövőben csökkenteni akarják a köztársaság hozzájárulását az állami költségvetéshez és a honvédelem­hez. (Mint emlékezetes, a szlovén kom­munistákjanuárban váltak ki aJKSZ-ből). Hozzávetőleg 50 ezer szerb tüntetett vasárnap a horvátországi Petrova Gora városban a fenyegető horvát nacionaliz­mus ellen. A megmozdulás rendkívül mili­táns hangulatban zajlott, még olyan jel­szavak is elhangzottak, hogy fizikailag kell likvidálni Franjo Tudjmant, a nemré­giben megalakult Horvát Demokratikus Szövetség elnökét. Ez a párt nyíltan kö­veteli a független horvát államot. A first lady nem másodhegedűs Vasárnap tartották a választá­sokat az Oroszországi Föderá­ció törvényhozó testületeibe.<• Az egyik körzetben Mihail Gorba­csov is leadta szavazatát. Az újságírókkal folytatott beszélge­tés során kiderült: lehet, hogy Mihail Gorbacsov az egész Szovjetunió politikai életét irá­nyítja, de otthon, Gorbacsovék­nál - ezt ő maga ismerte be - kissé más a helyzet. Elmondta, családi körben ugyancsak élénk vitát folytattak a jelöltekről. Tré­fásan hozzáfűzte: összeült a családi pártszervezet, s ennek elnöke nálunk Raisza Makszi­movna. Ehhez mára feleség is hozzá­szólt, és sokat sejtetően értésre adta: Lehet, hogy hamarosan le­váltják ebből a tisztségből. Gorbacsov még hozzáfűzte: A családi körben megtartott vá­lasztási nagygyűlésen úgy hatá­roztunk, hogy a vokscsatában közös platformmal indulunk. Nyugati hírügynökségek ezzel összefüggésben emlékeztettek rá, az az általános vélemény, hogy az elnöki házaspárban Rai­sza Makszimovna korántsem elégszik meg a másodhegedűs szerepével. A korábbi szovjet el­nökfeleségektől eltérően őt nem elégítik ki a hivatalos protokol által megszabott feladatok. (ČSTK) nes elnöki igazgatás bevezetését is. Az államfő áll az SZSZKSZ Szö­vetségi Tanácsának élén. Ez egy új politikai szerv, amely a Szovjetunió nemzetiségi és állami elrendezését szabályozó elvek megtartására felü­gyel... A tervezet számol egy új szerv, az elnöki tanácsadói testület létrehozá­sával, ez foglalkozik majd a bel- és külpolitika fő irányaival. Az állam biztonságának garantálásával. Az államfő a Szovjetunió fegyve­res erőinek a főparancsnoka. Abban az esetben, ha megsérti az alkotmányt vagy a törvényeket, megbízatási időszakának lejárta előtt felmenthető tisztségéből. Ezt a népi képviselők kongresszusának kétharmados többséggel kell jóvá­hagyni. Az elnököt titkos szavazással a szovjet állampolgárok választják az általános, egyenjogú és közvet­len választójog alapján ötéves idő­szakra. Államfővé választható min­den 35 és 65 év közötti szovjet állampolgár. A népképviselők hétfőn kezdődő rendkívüli kongresszusa választja meg most az államfőt, s amint a TASZSZ tegnap megjegyezte, nem szükséges a kétharmados, ha­nem elég az egyszerű szavazat­többség is. Külföldi segélyek Bush vonakodik az emeléstől (ČSTK) - Az Associated Press tegnapi jelentése szerint az amerikai törvényhozás azt követeli, hogy a Bush-kormány lega­lább 2 milliárddal növelje a külföldi segély­összeget, s at elosztásban változtassa meg a prioritásokat. Főleg a demokrata­párti honatyák bírálják a kormányt, szerin­tük most nem ragadta meg azt az alkalmat, amelyre az Egyesült Államok Kelet-Euró­pában néhány évtizeden keresztül várt. Matthew McHugh képviselő kijelentette: „Olyan elnökünk van, aki vonakodik pénzt áldozni olyan dolgokra, amelyekről azt állítja, hogy nagyon fontosak". A képviselőház külügyi bizottsága a múlt héten terjesztette elő azt a kérel­met, hogy a baráti országok, az ENSZ és más nemzetközi szervezetek számára az USA 22,8 milliárd dollárt irányozzon elő. Washington jelenleg az úgynevezett ba­ráti rendszerek megsegítésére 10 milliár-. dot fordít, ebből a legnagyobb összeget, 3 milliárd dollárt Izrael kapja. Kelet-Euró­pát illetően a kormány az elkövetkező pénzügyi évben 300 milliót emleget, de nem világos, hogy ez növekedést jelent-e a jelenlegi szinthez képest, vagy pedig annak a hároméves segélycsomagnak a további része, amelyet tavaly indítottak el Lengyelország és Magyarország szá­mára. Irangate Poindexter pere (ČSTK) - Washingtonban tegnap kezdődött meg az Irangate-botrányba be­lekeveredett John Poindexternek, Ro­nald Reagan egykori amerikai elnök ta­nácsadójának a pere. A botrány 1986 végén robbant ki, ak­kor leplezték le azt a titkos hadműveletet, melynek során amerikai fegyvereket ad­tak el Iránnak, s az ebből származó pénzt a nicaraguai kontrák támogatására fordí­tották. Ez ellentétben állt a Kongresszus határozatával. Poindexter nyugalmazott tengernagyot azzal vádolják, hogy tör­vénytelenül járt el állami ügyekben, aka­dályozta az Irangate-ügyben folytatott kongresszusi vizsgálatot, hamis tanúval­lomást tett és fontos bizonyítékokat titkolt el. Felettese volt Oliver North alezredes­nek, aki szintén az Irán-kontra botránnyal összefüggésben vált ismertté, s akit tavaly két évi felfüggesztett szabadságvesz­tésre és 150 ezer dollár pénzbírságra ítéltek. Csiki-csuki égbolt? Hirtelen elárasztotta a tömegtájé­koztatást a pesszimizmus, miután a múlt szerdán Ottawában véget ért a nyitott égbolt konferencia első sza­kasza, több hírügynökség szerint - sikertelenül. Megindult a propa­gandaháború, a Nyugat a Szovjet­uniót tette felelőssé és megfordítva: a vasárnapi Izvesztyijában Viktor Karpov külügyminiszter-helyettes, a neves leszerelési szakértő utasí­totta vissza a „vádakat". E nyilatko­zatok nem mentesek az érzelmi fű­töttségtől sem, pedig biztonságpoli­tikai kérdésekben sokkal többre le­het menni a szigorú tényszerű­séggel. Tény az, hogy a felek jóváhagyták az ottawai záródokumentumot, amely kimondja: az értekezlet záró­szakaszát április 13-a és május 12-e között rendezik meg Budapesten, s a megállapodást külügyminiszteri szinten írják majd alá. Tény az is, hogy a záródokumentumban sok kérdés nyitott maradt. Ezért többen már előre kétségbe vonják a májusi budapesti fórum sikerét. De tény az is: egy évvel ezelőtt még azt emelte volna ki a sajtó, hogy milyen jelentős munkát végeztek három hét alatt a szakértők. Miért akkor a ború­látás? Külügyminiszteri szinten nyílt meg február 12-én az ottawai érte­kezlet, fantasztikusnak számító eredményeket hozva: 1. ott született megállapodás a német kérdésről szóló négy plusz kettő fórumról; 2. bejelentették, hogy a Szovjetunió el­fogadja a közép-európai leszerelés­re vonatkozó Bush-tervet; 3. telje­sen felhőtlennek tűnt a nyitott égbolt, Sevardnadze is nagyszabású elkép­zeléseket vázolt, mondván a kon­cepciót ki kell terjeszteni, s felvetette a ,,nyitott tengerek", a ,,nyitott vi­lágűr" gondolatát. Túl magasra helyezték volna a külügyminiszterek a mércét? A ka­tonai szakértők földre rántják a poli­tikusok vágyait? Talán van benne valami, de tény az, hogy a részletek­kel mindig nehezebb egyetérteni, mint az általános koncepcióval. Vi­szont, ha a vitatott kérdéseket néz­zük, nem minden ok nélkül jut eszünkbe a régi gyakorlat, amikor a leszerelési tárgyalásokon teljes volt a kompromisszumképtelenség. Például egy bécsi fórumot másfél évtized után meg kellett szüntetni, mert ott nem tárgyalás volt, hanem süketek párbeszéde: mindenki csak a maga nótáját fújta, abba fáradtak bele, nehogy véletlenül meghallják a másik fél véleményét, aggodal­mait. Négy témakörben lehetne össze­foglalni a legvitatottabb problé­mákat: 1. Kinek a repülőaépei végezhet­nek ellenőrző repüléseket? Szovjet vélemény szerint a huszonhármak­nak közös gépparkkal kellene ren­delkezniük, s egy adott ország felett csak annak az országnak a gépe repülhetne, persze nemzetközi sze­mélyzettel. A NATO álláspont: min­den fél a saját gépével repülhet. Moszkva túlzottnak tartja a nyugati fél által javasolt évi átrepülések szá­mát is. 2. Műszerek-. Moszkva lényegé­ben a fototechnikai eszközökre szű­kítené a kört, a NATO-államok vi­szont azt szorgalmazzák, hogy a legkülönfélébb optikai eszközöket, infravörös megfigyelőket, radarokat, a levegő összetételét elemző beren­dezéseket lehessen használni. Vagyis a Nyugat az éjjel-nappal,,lá­tó", Moszkva pedig csak a nappal ,,látó" eszközöket akarja. Ami talán érthető is, hiszen a COCOM-tilai­mak miatt felvetődik a kérdés, hogy minden ország számára hozzáfér­hetőek lesznek-e a legkorszerűbb eszközök. 3. Az információk megosztása. A szovjet álláspont lényege: a repü­lések során szerzett adatokat min­den fél számára hozzáférhetővé keli tenni, valamilyen információbank felállítását javasolta; az amerikaié pedig az, hogy mindenki támasz­kodjon a saját maga által szerzett adatokra. Moszkvai vélemény sze­rint az európai semleges és az el nem kötelezett (N+N) országok elől sem lehet az adatokat elzárni. Kar­pov érvelése: ,,Ha nem fogjuk tudni, milyen információk birtokába jutott a másik fél, s milyen célból gyűjti azokat, akkor a bizalom helyett is­mét a bizalmatlanság fog erősödni." 4. Területi korlátozások. A nyuga­ti államok minimális, csak a repülés biztonságát szolgáló korlátozásokat tartanák szükségesnek, míg a Szov­jetunió bizonyos katonai területeket ki akar vonni a megfigyelés alól. Egy francia diplomata szerint „a szovje­tek számára az a tény, hogy külföl­di gépek szabadon átrepülhetik terü­letüket, felér egyfajta kulturális forra­dalommal". Egyet lehet érteni azzal, hogy a nyitott égbolt erősítené a leszere­léshez szükséges bizalmat. Ezért az égboltnak maximálisan nyitottnak kell lennie, a kölcsönösség és az egyenjogúság alapján. Tehát nem lehet vele külön érdekek alapján csiki-csukit játszani. Viszont abban a Szovjetuniónak van igaza, hogy a rendszert ki lehetne terjeszteni a résztvevő államok harmadik or­szágbeli támaszpontjaira is. Termé­szetesen ezt csak fokozatosan le­hetne megvalósítani, bonyolult tár­gyalásokra volna szükség számos további állammal is. Felmerül a kérdés, a műholdak korában van-e jelentősége a repülő­gépes felderítésnek? Igen, mert a műholdas felderítésnek is vannak korlátai, ráadásul azt nem is enged­heti meg magának minden ország. Bízni kell tehát a pesti fórum sike­rében. Az említetteken kívül miért fontos még politikai szempontból a nyitott égbolt? Először: a maximá­lis ellenőrzés mindenkinek érdeke, különös tekintettel az idén esedékes leszerelési szerződések aláírására. Másodszor: sokat beszélünk az új és tartós európai biztonsági rend­szer kialakításáról. A nyitott égbolt ennek egyik fontos eleme lehetne, főleg ha az átalakulóban lévő kato­nai szövetségekre, lehetséges jö­vendőbeni szerepükre gondolunk - beleértve a német egyesítéssel összefüggő biztonságpolitikai prob­lémákat is. Februári beszédében Sevardnadze is, Baker is az új rend­szer tartópilléreként emlegette a ki­számíthatóságot, a stabilitást, a nyi­tottságot. Amivel egyet lehet érteni, s ha a szakértők is ezeket tekintik majd alapnak, nem történhet meg, hogy a technikai részletek vakvá­gányra vigyék az ügyet. MALINÁK ISTVÁN Nicaragua Sandinista akciók a hatalomátadás előtt (ČSTK) - A múlt vasárnapi nica­raguai választások végeredményei megerősítették: győzött az ellenzék, amelynek azonban nem lesz annyi mandátuma a parlamentben, hogy megváltoztathassa az alkotmányt. A nicaraguai Nemzeti Ellenzéki Szö­vetségnek (UNO) 51 képviselője Horn Gyula a VSZ-ről (ČSTK) - Horn Gyula magyar külügyminiszter a Népszabadság­nak adott tegnapi interjújában a Var­sói Szerződésen belül végbemenő változásokat taglalta. A változások lényegét abban látja, hogy a dönté­seket demokratikus úton hozzák, ami elősegíti a tagországoknak, mindpedig a VSZ egészének bekap­csolását az összeurópai folyamatok­ba. Nagy előrelépésnek számít az, hogy a VSZ mind gyakrabban létesít szorosabb kapcsolatokat a NATO­val. A jelenlegi európai fejlődés eredményeként mindkét katonai-po­litikai tömörülésben a politikai kérdé­sek kerülnek előtérbe. Horn Gyula kijelentette, Magyar­ország VSZ-tagsága napjainkban nem lehet kérdéses. De ha Európá­ban folytatódik a közeledés folyama­ta, akkor ez a probléma is új tartal­mat ölt. Leszögezte, Magyarország nem tervez olyan lépést, amely mesterséges feszültségeket keltene a Varsói Szerződésen belül, s meg­kérdőjelezné a magyar-szovjet kap­csolatokat. lesz a parlamentben, míg az Ortega vezette Sandinista Nemzeti Felsza­badítási Frontnak (FSLN) 39. Egy­egy mandátumot szerzett a Forra­dalmi Egység Mozgalma és a Ke­resztényszociális Párt. A sandinista szakszervezeti köz­pont" (CST) felszólította a nicaragua­iakat, hogy egységes erőként védjék a forradalom vívmányait, alakítsa­nak népi milíciákat a forradalom vé­delmére. A CST közleményét vasár­nap hozták nyilvánosságra Managu­ában. A sandinista szakszervezetek ezzel bekapcsolódtak abba az akci­ósorozatba, amelyet a sandinista in­tézmények kezdtek el a tervezett hatalomátadással összefüggésben. Az UNO vezetősége közölte, a jö­vőbeni kormány nem akar kisajátíta­ni földeket és házakat, s garantálta, hogy nem bocsátják el az állami alkalmazottakat. Távlatilag viszont az UNO számol több állami vállalat privatizálásával.

Next

/
Thumbnails
Contents