Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-20 / 67. szám, kedd

„Magyar gyerek, de mienk gyerek" A szakmai tudás és a jellem legyen a mérce Szilos (Šrobárová) a Komáromi járás egyik kisközsége. Telepes falunak is nevezik, ugyanis az őslakók egykoron Észak-Szlovákiából telepedtek meg ezen a vidéken. Dolgos emberek lakják, szövetkezete a járás legjobbjai közé tartozott. Az ,,élenjárás" során viszont fokozatosan felélte tartalékait. A vezetés, főleg a volt elnök a presztízs és a szinten tartás érdekében egyes tagok szerint rablógazdálkodással herdálta a közös vagyont. A novemberi események azonban felnyitották az egyszerű emberek szemét. Nem számított hát meglepetésnek, hogy az ország számtalan szövetkezetéhez hasonlóan az új idők szele itt is elsöpörte a régi vezetést. Az viszont már figyelemre méltó, hogy a mostani színtiszta szlovák faluban a szövetkezet tagsága a zűrzavaros, személyeskedéssel, egyéni és csoportérdekekkel, illetve felkorbácsolt nemzetiségi indulatokkal terhelt időben magyar nemzetiségű elnököt választott a szövetkezet élére. Vanek Ferenc, akiről szó van, erősen őszülő haja ellenére negyvenes éveiben járó, rokonszenves ember. Halkan, szinte visszafogottan beszél. Nem helybeli lakos, de az élete összefonódott a szövetkezettel. 1970-ben az újpusztai részlegen kezdett dolgozni. Zootechnikusként, tevékenykedett, mígnem 1989-ben megunva a vezetéssel folytatott szélmalomharcot, lakhelyére, a madari szövetkezetbe ment át. Itt érte a hír és a felkérés, vállalja el egykori munkahelyén a megüresedett elnöki tisztséget. Rövid gondolkodás után igent mondott. - Bevallom, jólesett a munkatár»sak bizalma. A csaknem hús^ év alatt, amit itt eltöltöttem, kölcsönösen megismertük egymást. Bízom abban, hogy sikerül kilábalnunk a nehéz helyzetből. Mert gazdaságunk egyáltalán nem mondható kiegyensúlyozottnak. A tavalyi évet 90 ezer korona veszteséggel zártuk

f ráadásul számlánkat 6,6 millió korona hitel is terheli. Sziloson a továbblépés több változatát is kidolgozták. Megpróbálkoznak a korai burgonya és a káposzta termesztésével, az állattenyésztésben pedig a csirke- és a libatenyésztés bevezetését tervezik. A szorosabbra húzott nadrágszíj elve miatt vélhetően sokszor lesz szükség népszerűtlen intézkedések megtételére. Ebben a bonyolult gazdasági és politikai helyzetben, amikor képletesen szólva, nagyon könynyen porba hullnak a fejek, vajon Vanek Ferenc nem tart-e attól, hogy meginog alatta a szék,'megvonják tőle a bizalmat. - Ez, ahogy mondják, benne van a pakliban. Megegyeztünk, hogy az eddig alkalmazott vezetési elveket alapvetően megváltoztatjuk. A szövetkezet tagjainak sorsát érintő kérdésekben ezentúl a tagok választotta küldött-testület, vagy közvetlenül a taggyűlés dönt, nem pedig egy-két ember. Érzésem szerint a tagok is tudatosítják, csak a becsületes munka lehet az értékek teremtője, illetve mércéje. A szövetkezetben a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom Vanek Ferenc, a szövetkezet elnöke (Méry Gábor felvétele) nemcsak a régi elnök leváltásával tette le névjegyét az asztalra, hanem az új vezetés elképzeléseit is támogatja. Az ő szervezésükben a falu sportolói rendbe tették azoknak az istállóknak a környékét, amelyekben a csirketenyésztést tervezzük. Kis falu, szinte homogén közösség. A környező, többségében magyar lakosú falvak közé beékelődve, szinte kínálja a lehetőséget a nemzetiségi torzsalkodásra, az önsajnáló siránkozásra, a kiélezett ellentétekre. Ottjártunkkor szerzett tapasztalataink szerint ebben a szövetkezetben azonban mégsincs így. - Mi a parasztemberek évszázados elve alapján előbb elvégezzük a munkát, csak aztán politizálunk - hangoztatta az elnök. - Talán ennek köszönhető, hogy nálunk különösebb viszályok nélkül zajlottak le az események. Nem szeretném sem rózsaszínre, sem pedig sötétre festeni a helyzetet, de megkérdeztem Vanek Ferencet, nem merült-e fel benne, hogy a konfliktusok esetén szemére vetik, nem a szlovákság érdekeit képviseli. - Minden túlzás nélkül állíthatom, munkatársaim s köztem ezideig ebben a kérdésben nem voltak nézeteltérések. Ők tudják, hogy magyar nemzetiségű vagyok, gyermekeim magyar tannyelvű iskolába járnak, így is elfogadnak. Eddigi munkám során magam is a munkájuk és jellembeli tulajdonságaik alapján értékeltem az embereket. Úgy érzem, most is csak ez lehet az egyedüli mérce. Erről a kérdésről a megkérdezett tagoknak is szinte egyöntető a véleménye. Nem lényeges, hogy milyen nemzetiségű valaki, egy a fontos: milyen ember. Alojz Kurie hetvenéves, nyugdíjas. Naponta bejár volt munkahelyére. Csak úgy, beszélgetni az emberekkel. Az előző időszakban ki volt tiltva a szövetkezet gazdasági udvaráról. Állítólag azért, mert mindig kertelés nélkül megmondta a véleményét. - Nézze, tőlem is megkérdezték egyesek, miért magyart választottatok elnöknek? Azt válaszoltam nekik: „Igen, magyar gyerek, de mienk gyerek!" - mondta tört magyarsággal, majd szlovákul folytatta. - Elsősorban a nyíltsága, közvetlensége, emberi tulajdonságai miatt esett rá a választásunk. Anton Černek traktoros gépjavítás közben egyetértően bólintott. - Elég volt az előző vezetés diktatórikus módszereiből. Vanek Ferencet régóta ismerjük, bízunk benne, s abban is, hogy sikerül közösen kivezetni a szövetkezetet ebből a nehéz helyzetből. Az csak természetes, hogy népszerűtlen intézkedéseket is kell hoznia. Azt mondom, ha megválasztottuk, ki is állunk mellette. Jozef Hurta< mérnök, a szövetkezet fiatal alelnöke így sommázta a véleményeket: - Vanek Ferencet az elmúlt, csaknem húsz év alatt az emberek elsősorban munkája és emberi tulajdonságai miatt kedvelték meg, élvezi a bizalmunkat. Az elkövetkező időszak mindannyiunk számára nehéz lesz. Mégis bízom benne, hogy ez az egységes hangulat a tagok között a továbbiakban is megmarad. A legfontosabbnak azt tartom, hogy nálunk nincsenek nemzetiségi ellentétek, s remélem, ezután sem lesznek. Bárcsak az ország többi községében is a fent említett elvek érvényesülnének. A közös sorsvállalás ebben a szövetkezetben már nemcsak hangzatos szólam. Valóság, amplyet polarizálódó társadalmunkban illő lenne mindenkinek megfontolnia a pártok szlogenje szerint nemre, fajra és nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ Foglalkozása: egyéni gazdálkodó Kora délután van. Süt a nap, kellemes a meleg és csendes az idő. A falevél se rezzenne, ha lenne. Németh Ernő, Tibor fiával, a kertben szorgoskodik. A dupla falú palántanevelő fóliasátorhoz egy újabbat építenek a hajtatott paprika számára. - Szaporodott a munkaerő, bővítjük a gazdaságot - mondja a gazda a rá jellemző kedéllyel. - Fiam leszerelt, és úgy döntött, hogy felhagy szakmájával, s betársul szüleihez a családi vállalkozásba. Éjszaka fűt, reggel kenyeret süt Abbahagyja a munkát, hogy kérésemre megmutathassa a gazdaságot, melynek az idén már három egyén megélhetését kell biztosítania. - A kertrész huszonhárom ár. Mintegy nyolcada fóliával fedett. Van egy 38 áras bekerített földünk és az idén a szövetkezettől 60 ár szántót veszünk bérbe. Ez utóbbin az állatok számára takarmányt fogunk termeszteni. A többi földterületen intenzív zöldségtermesztéssel foglalkozunk. A tyúkokat, kacsákat, galambokat és hízókat saját ellátásunkra tartjuk, a nyulakat elsősorban eladásra. Végigvezet a családi házhoz tartozó „gazdasági részlegen", s miközben beszél, magyaráz, egyetmást közvetve azokból a tulajdonságokból is elárul, amelyek nélkül az egyénileg gazdálkodó - vagy ahogy ő mondja, - a magángazda, nehezen boldogul. - A kemencét én építettem, téglából. A palántanevelő állvány a vízszintes kémény felett van, s ez a legmelegebb rész. Távolabb egyre alacsonyabb a hőmérséklet. A cserepekben nevelt palántákat fokoza„Amit elkezdtem, férfiasan szeretném befejezni Interjú Beke Sándorral, a Magyar Területi Színház igazgatójával itt ÚJ SZÚ 1990. III. .533. Beke Sándor 1990. március 16-án pályázatot nyert abban a színházban, ahonnan tizenöt esztendeje politikai nyomás terhe alatt kénytelen volt Magyarországra távozni. Nemrég a kassai Thália Színpadon Richard Nash Az esőcsináló című színművének rendezésével, nagy sikert aratva, tért vissza a Magyar Területi Színházba... A pályázatot elbíráló minisztériumi bizottság eredményhirdetése után egy-két órával már a napi teendőket szervezte, intézte a színházban ... - Neked ez ilyen könnyen megy. Egy pillanatig sem hoz zavarba az új helyzet, a - mondhatnám Úgy is - visszajáró idő? Egyáltalán mi történik veled ilyenkor? - Mintha a dolgok és az idő sűrűsödtek volna össze. Ezt olykor nehéz megragadni. Az ember úgy érzi, hogy a tegnap tizenöt évet jelent, s mindez egy évbe, fél napba összesűríthető. Ebben a színházban a gondok, a reflexek szinte ugyanazok, mint amikor a Rómeó és Júliát vittük színpadra. Ilyen helyzetekben aztán, amikor felkérnek valamire, óhatatlanul be kell vallanom, hogy a befejezetlen dolgaimat tudatosan vagy tudat alatt tovább hordoztam magamban. A folytatás, a befejezés szándéka bennem élt. Olyan ez, mintha az ember visszalépne a múltjába. Lehetetlen és mégis lehetséges. Egyben nagy öröm is - az élet igazságtételéből fakadó öröm. 1969 után ezt a müvet nenv engedték befejeznem. A későbbiek folyamán csak rontottak a színház állapotán. Igaz ez a társadalomra általában értve is, de még inkább a Matesz és a Thália Színpad esetében. így most elmondhatom, hogy amit elkezdtem, férfiasan szeretném befejezni. Oly módon, hogy az eredményt emelt fővel adhassam át egy megfelelő utódnak. - Az évad közepén is túl van már a színház, ráadásul forradalmi, majd nehézkes hónapokat tudhat maga mögött. Ilyen helyzetben mit lehet tenni? -Akármilyen furcsán is hangzik, elsősorban mindennapi gondjainkat szeretném mederbe terelni, hogy ne összevissza folydogáljanak tocsogó lábaink alatt. Annál is inkább, mivel a színészben érzékenysége folytán megvan a hajlam a pánikhangulatra. Ezért a köznapi dolgokat kell a helyükre rakni. Valamilyen irányba elindulva cselekedni kell. Az sem baj, ha a nagy rend teremtődik meg, mert bármilyen rendetlennek tetszhet is a színházi nagyüzem, valójában minden művész bizonyosságokra, rendre vágyik. -Miként gondolkodsz, s egyáltalán gondolkodsz-e már a következő évadról? - A színházat mindenképpen vissza szeretném helyezni a régi helyzetébe. Komárom régi évtizedeken át a kultúra, a művészet városa volt, s ezt a szerepét az ipar, az érzéketlen városépítés szinte teljesen megváltoztatta. Ez az épület olyan ellenpontját adja mindannak, amit a mai város sugall, hogy bűn lenne nem kihasználni. A kultúra, a művészetek templomává kell szentelni. Ehhez kellemesebb, meghittebb épületet nehéz elképzelni a város" számára. Ide járniuk kell az embereknek, s ez leginkább akkor tetszik megvalósíthatónak, ha tudatosítjuk, hogy.ennek a városnak á lakói készek az igényesen látványos és szórakoztató színház befogadására. Ezt persze nem a szellemi leszűkülés állapotára értem, hanem éppen a nyitottságra. - Komáromból Kassán, Kecskeméten, Budapesten keresztül ismét Komáromba vetett a sors. Miként éled át ezeket a változásokat? - Azt hiszem úgy, mint maguk a nézők. Hitetlenkedve és egyik ámulatból a másikba esve. Hittük-e, hogy ilyen gyorsan, ilyen hevességgel jönnek a változások és sodornak el mindent, ami rossz volt? Alig. Igen, szinte visszasodródtam, ^mire valahol a lelkem mélyén vágytam is. Be kell fejeznem azt a dolgot, amit a Thália alapításakor, annyi ellenszenvtől kísérve, a „minőség forradalmaként" elkezdtünk. Azt hiszem, a komáromi együttes és a Thália tagjai is úgy érzik, hogy már nem bírnak el újabb csalódásokat. így tudatosítom, hogy számíthatok az ő közreműködésükre, ami nélkül nem lehetséges eredményesen dolgozni. - A Thália Színpad megalakulása után, 1969től a Matesz igazgatói szinte ,,kötelességüknek" érezték, hogy a Thália Színpadot a szegény és megtűrt rokon szerepébe kényszerítsék. Ezért is kérdezem befejezésül - mi lesz a Tháliával? - Mindent megteszek azért, hogy a Thália Színpad önállósuljon. Ezt a mindent a legfelsőbb szinteken eszközölt eljárásokra is értem. Elvégre ezzel a szándékkal hoztuk létre! Amíg a Thália Színpad létezik, s ha a munkámra igényt tart, az önállósodása után sem tagadom meg velük az együttműködést. DUSZA ISTVÁN tosan a hidegebb helyre rakjuk át, így azok nem nyúlnak meg. A kemencébe általában estefelé gyújtunk be, és a legnagyobb fagyban is elég, ha éjszaka egyszer megrakom. Reggel pedig megsütjük benne a kenyeret. - Mindezt csak úgy kigondolta? - Megterveztem. Persze nem a semmiből. Rendszeres újságolvasó vagyok, böngészem a szaklapokat, hallgatom, nézem a növénytermesztéssel foglalkozó műsorokat. Az embernek tájékozottnak kell lennie. Az érdekességek, a vetőmagújdonságok és a legújabb szakmai ismeretek nem kerülhetik el a figyelmemet. De ugyanígy a politikai és a társadalmi események sem. Számomra például nem lehet közömbös, hogy melyik párt védi következetesen az érdekeimet, de az sem, hogy járásunkban megalakult a Szlovákiai Vállalkozók Egyesületének dunaszerdahelyi szervezete, s ennek milyen céljai, elképzelései vannak. Megtalálják számításukat Kissé visszafogottan az anyagiakra terelem a szót, félve, hogy a téma kényes, de meglepő nyíltsággal és tárgyszerűen felel: -Tavaly feleségemmel 64 ezer korona bevételt értünk el, ebből tizennégyet a nyulakért. Az adókra és a nyugdíjalapra tizenegyezer koronát fizettünk ki. - És a rezsiköltségek? - Azok magasan nagyobbak a bevételnél, de induláskor ez természetes. Bekerítettük a földet, kutat fúrattunk, s mivel azon a helyen villany nincs, benzinmotort vettünk. Hetekkel ezelőtt pedig megkaptuk a négykerekű kistraktort. Huszonöt éven át munkaviszonyunk mellett jövedelem-kiegészítésként zöldségtermesztéssel foglalkoztunk, s amit a három gyerek mellett félreraktunk, most azt fektettük"be. - Meglep a nyíltsága. - Nem titkolózom, ha kérdezik, elmondom. Itt, Medvén egyénileg csak.én gazdálkodom, s úgy tudom, hogy a járásban is csak néhányan vagyunk. Vannak, akik azt hiszik, hogy „aranybányát" nyitottunk. Nem tagadom, többet keresünk, mint korábbi munkahelyeinken, de többet is dolgozunk. Amikor már piacra is járunk, hónapokon át hajnaltól este tízig tartanak a napi műszakjaink. Egyedül a saját erőnkben bízhatunk, még akkor is, havaiamelyikünk megbetegszik. A kezelés és az orvosság ugyanis ingyenes, de táppénzt nem kapunk. „Mert szeretjük ezt a munkát" - Két évvel ezelőtt, túl a negyvenötön mégis az egyéni gazdálkodás mellett döntöttek. - Igen, mert szeretjük ezt a munkát. Vonzódunk a földhöz, s ez feledteti a fáradtságot. Ha számolnánk a ledolgozott órákat, számon tartanánk az eladási nehézségeket és egyéb problémákat, s mindezt összevetnénk a bevétellel, akkor valószínűleg rövidesen abbahagynánk. -Az elmúlt évtől az életformánk is teljesen megváltozott - így a feleség. - Közösen étkezünk, ha megjövünk a munkából, közösen készítjük el az ebédet. Azonosak a gondjaink, együtt mérlegelünk, tervezünk, s a korábbiakhoz képest sokkal többet beszélgetünk, összetartőbb, megértőbb lett a család. - A munkákat, időszerű feladatokat is megbeszélik? -Természetesen - felel a férj. - A munkaelosztást általában este tartjuk, amikor már az időjárási előrejelzést is ismerjük. - Jó és rossz tapasztalataik? -A járási nemzeti bizottságon megértőek voltak és kérelmünket rugalmasan intézték. Csalódtam, amikor tavaly a szövetkezet bérleti kérésemet elutasította, viszont az idén éppen fordítva, még a hely megválasztására is adtak lehetőséget. A négyzetméterenkénti hetvenöt fillér bérleti díjat viszont meghatározták. - Sokallják? - Az idén elfogadjuk, de reméljük, hogy az új földtörvény mentesít a bérleti díj fizetése alól. Hiszen mi azon a földterületen akarunk gazdálkodni, ami korábban a szüléimé volt. EGRI FERENC Németh Ernő, a magángazda (Gágyor Aliz felvétele)