Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1990-03-17 / 65. szám, szombat
Az érzelgősség nevettet? Színikritika helyett Az utóbbi időben már gyakorlatra teszek szert a vallomásos beismerésben. Most például azt ismerem be, hogy botrányt okoztam a Magyar Területi Színház február 23-án megtartott bemutatóján. Botrányt, mert a visszatarthatatlan nevetés időnkénti gátszakadása észrevehetően zavarta, éppen ezért erőteljes előrehátra hajlongásra és pisszegésre késztette a környezetemben ülőket. Kétségtelen, hogy nem tudtam úrrá lenni azon a megmagyarázhatatlan érzésen, amely akkor keríti az ember hatalmába, amikor érett felnőtteket hol meghitt, hol drámai szituációkban látok a színpadon, s közben az egész jelenetsort áthatja az érzelmeket helyettesítő érzelgősség. Ezt megtetézi a komikum legváratlanabb felbukkanása egy kellőképpen már megszokott drámai szituációban. (gy aztán a két érzelmi irányból érkező inger frenetikus nevetést vált ki bennem. Baj akkor történik, ha a színpadi jelenetben rajtam kívül csupán hárman-négyen veszik'észre a sutaságot, a váratlanságot, a megmagyarázhatatlan változást, dinamikus becsapódását egy oda nem illő hatáselemnek. Ha ez történik, kész a botrány, s ezt méginkább fokozza, ha Szentpétery Ari művésznő komáromi rajongóival ülök a nézőtéren és történetesen az ő jutalomjátékát nézem. Sajnálom, hogy időnként megzavartam Colin Higgins Maude és Haroldcímú „könnyoperájának" élvezetét. Persze minderjől legkevésbé Szentpétery Ari tehet, aki ártatlan jószándékkal választotta ennek az általam nem ismert angol (vagy amerikai?) bulvárszerzőnek a darabját. Collins úr ravaszkodásainak már több részük van a történtekben. Gondoljuk csak el, hogy minő körmönfont írói mesterkedésre volt szüksége ahhoz, hogy egy felnőtté ért fiatalember furcsa lelki sérültségét - amit a szakirodalom gerontofíliának nevez - általánosan érvényesíttető életfilozófiává tupírozza! Ez a Harold Chasen (Skronka Tibor játssza) láthatólag horrorfilmekbe illó ötletekkel riasztja el környezetéből az anyja által neki kiszemelt fiatal nőket. Eközben kellő mértékben megismerjük anyját (Németh Ica) is aki fegyelmez és nem nevel, szeretet helyett utasít, parancsol és dirigál. Minden együtt van ahhoz, hogy Haroldnak kellő mértékű anyakomplexusa alakuljon ki. Innen aztán már csak egyetlen lépés hiányzik, s rövidesen a hetvenes éveinek és életének végét taposó Muade Chardin (Szentpéteri Ari) karjaiba „rohanjon". Maude „néni" csodákra képes. Virágokat gondoz, fákat ültet, állatokat véd, s eközben csak önmagáról feledkezik el. Persze Collins úr jóvoltából olyan okos dolgokat is mond, amelyekre egy, természet közelében élő parasztember fejcsóválás közepette hegyeseket köpne. Kétségtelenül ravasz ember ez a Collins, hiszen életfilozófiaként adja el a szobanövények fókákkal való keresztezésének génmérnöki titkait. Az meg egyenesen mélylélektani bravúr, ahogyan Harold anyakomplexusát vegyíti Maude „néni" magányosságával. De a legravaszabb mégiscsak Horváth Lajos, az előadás rendezője volt; mind a nézőket, mind a színészeket becsapta. Az önmagát halálos komolyan vevő bulvárszerzó laza struktúrájú szergáltatott a nevetésre a Harold anyja lakásának központi fala köré épített képzeletbeli futópálya, amelyen hol a szobalány, hol Finnega atya (Holocsy István), hol a menyasszonyjelöltnek álcázott utcalányok (vagy utcalánynak álcázott liliomos menyasszonyok?), hol Mathews, a pszichiáter (Bugár Béla) nyargalászott. Igencsak kiváló nevettetői készségekről tesz tanúbizonyságot. Bernard felügyelő (Ropog József) és Doppel őrmester (Pőthe István), akik A hülye rendőr és a gy ágyás segédje című etűdöt klasszikus burleszkfilmbe illó precizitással adják elő. Kár, hogy a ^burleszknek ezen a szintjén Marie, a szobalány (Varsányi Mária) már nem tudott teljesíSkronka Tibor (Harold) és Szentpétery Ari (Maude) a darab egyik jelenetéb e n (Varga Róbert felvétele) ves darabjának olyan burleszkfilmbe illő rendezői pofont adott, amitói az kellő mértékű gellert kapott. Csakhogy mintha megijedt volna a feltűnően eredeti komikus hatástól, így az egészet igyekezett az érzelmes helyzetek túladagolásával a keseredés színjátékok kategóriájába gyömöszölni. Lehet azonban, hogy mindez csak az egyik nézete az előadásnak. Hajlanék arra is, hogy az egészet egy hatalmas Horváth Lajos-i idézőjelben lássam. Csakhát akkor nem értem, hogy mit keres az egészben Maude „néni" életfilozófiájának komolykodó közreadása a Harolddal való bájolgás közepette. Egy azonban bizonyos: a rendező a színpadi komikum legmagasabb szintjére emelte Maude „monológját" a tengerre szabaduló fóka medencéjében. Nem kevés okot szolteni. Ájulós jelenetei már a színrelépések pillanatában kisültek. Szentpétery Ari jutalomjátéka „felejthetetlen élményt" jelentett számomra. Miközben néhány székkel távolabb, rajongói könnyed szemmel hallgatták a fókamedencemonológot, addig néhány renitens néző könnyesre nevette magát. Az egyik én voltam, s ezért a botrányért a művésznő utólagos bocsánatát kérem. A lényegen ez a botrány mit sem változtatott: Colin Higgins úr szemérmetlen csaló, s Horváth Lajos bátortalan rendező. Kár, hogy kettejük közreműködésének Szentpétery Ari látja a kárát. A néző nem, mert ő vagy könnyekig hatódik, vagy könnyesre neveti magát. Ez a nagyok által is megfejthetetlen titka marad a színpadi komikumnak. DUSZA ISTVÁN Nyílt levél Szűrös Mátyáshoz, a Magyar Köztársaság ideiglenes eliíökéhez Mélyen tisztelt Elnök Úr! Honfitársaim nevében is köszönöm a csehszlovákiai magyarokért érzett őszinte aggodalmát, melyet köztársasági elnökünkhöz intézett levelében érzékeltet. Fontosnak tartom, hogy a Magyar Köztársaság államférfiai felelősnek érzik magukat az ország határain kívül élő magyarság sorsa iránt. Sajánlattal kell azonban közölnöm önnel, hogy nemes gesztusa szerintem túllő a célon, mert levelében akaratlanul is a nemzetiségi viszályokat szító antidemokratikus erők kezére játszott. Meggyőződésem, hogy hazánkban rengeteg tisztességes ember óhajtja a kölcsönös tolerancia jegyében fogant, egymás érdekeit messzemenően méltányoló megoldásokat a nemzetiségi kérdés tisztázásában. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a Független Magyar Kezdeményezés történelmi értékű közös nyilatkozata. Szentül hiszem, hogy köztársasági elnökünk, Václav Havel személye ezen haladó, európai léptékben gondolkodó mozgalmak legfőbb megtestesítője, azok támogatója és garanciája. Nincs okom elnökünk jólinformáltságában kételkednem. Bizton állíthatom tehát, hogy Csehszlovákiában a magyar nemzeti kisebbség érdekeit az ön választásikampány-ízű közbenjárása nélkül is a legmesszebbmenőkig szem előtt tartja köztársasági elnökünk. Végső soron azonban, kisebbségünk jogait a demokratikus erőkkel karöltve mi magunknak kell kivívnunk! Arról sem szabad közben megfeledkeznünk, hogy kisebbségi létünk elsődleges veszélyeztetője saját passzivitásunk, érdektelenségünk az .anyanyelv használatában és az anyanyelvi oktatás igénylésében, és nem utolsósorban nemzeti kultúránk iránti közömbösségünk. Mindezek leküzdéséhez hathatósan hozzájárulhatna a magyar állam jól kidolgozott művelődéspolitikája. A jelenlegi gazdasági helyzetben, persze, lényegesen könnyebb egy levelet a címzetthez juttatni, mint például közbenjárni azért, hogy észrevehetően javuljon a délvidéki könyvesboltok magyar nyelvű kínálata, hogy ezekért a könyvekért ne kelljen sokszor a magyarországinál is magasabb árat fizetni, hogy a behozott magyar sajtótermékek ára ne emelkedjék a csillagos égig és neves magyarországi színtársulatok gyakrabban látogassanak el Kassára, Érsekújvárba vagy Komáromba. Szerintem az ön politikai szempontból mindenképpen meggondolatlan lépésének a régi hatalmi struktúrák, a bukásba belenyugodni nem képes erők örülnek leginkább, amelyek érdekeltek a nemzetiségi konfliktusok kiélezésében. Végezetül, Elnök Úr, annak ellenére, hogy nem vagyok a reciprocitás elvének híve, úgy vélem, a leghathatósabban akkor támogatja csehszlovákiai magyarságunk érdekeit, ha a parlamentben - élve elnöki jogkörével - a Magyarországon élő nemzeti kisebbségek, köztük a magyarországi szlovákok jogaiért száll határozottabban síkra. Tisztelettel RÉPÁS ISTVÁN kandidátus Másfél napos sztrájk Engedtek a jogos követeléseknek (Munkatársunktól) - Mivel az év eleje óta megfogalmazott követeléseikre nem kaptak érdemi választ, március 15-én sztrájkba léptek a galántai Zelenina üzemében a szállítási részleg dolgozói. A sofőrök járműveikkel eltorlaszolták a raktárak bejáratát, hogy ezzel is nyomatékot adjanak követeléseiknek. Az üzem megbízott igazgatójához intézett felhívásukban elsősorban béremelést követeltek, illetve azt, hogy bérüket a Zelenina többi üzemében megállapított tarifaértékekhez igazítsák, és ennek alapján számítsák ki. Az elsó napon a vállalati és az üzemi szakszervezeti bizottság képviselőivel nem sikerült egyezségre jutniuk, így a sztrájkot folytatták. Tegnap már a vállalat és az üzem vezetői ültek le a kerek asztalhoz. A tárgyilagos légkörben lezajlott véleménycserék során a vállalat vezetői elismerték: a követelések jogosak. Miután teljesítésükre határozott ígéretet tettek, és ezt a sztrájkolók kérésére írásba is adták, a szállítási részleg dolgozói újra felvették a munkát, (gy valószínűleg az üzletek hétvégi ellátásában komolyabb gondok nem lesznek. -tszlllyen viharos időszak nem volt még a Lévai járásban a zárszámadó közgyűlések megtartásának idején. Nem kellett most a tagokat szólásra biztatni, felhozták mindazokat a nehézségeket, visszaéléseket, amelyek az elmúlt években történtek a közösségekben. Szóltak azokról a manipulációkról is, amelyekről azelőtt a felsőbb szervek utasítására nem beszélhettek a nyilvánosság előtt. Ha a bizalmi szavazáson valaki nem tisztázta magát, meg kellett válnia tisztségétől. Esetenként felelősségre vonták a kapzsi vezetőket is. Az Ipolysági Egységes Földművesszövetkezetben a bírált vezetőknek számlákkal kellett bizonyítaniuk, hogy mit mennyiért és kitől vásároltak. Ehhez hasonló elszámoltatások más szövetkezetekben is napirendre kerültek. Jó szervezők is áldozatul estek Belső villongások, jogos és jogtalan követelések meghallgatása miatt számtalan kisebb-nagyobb gyűlésre került sor a téli időszakban, így az efsz-ek zárszámadó közgyűlései egészen március első hetéig tartottak. Jozef Agárdy mérnök, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizottságának titkára elmondotta, hogy a tagok kívánságára egyes gyűléseket meg kellett ismételniük. Bizalmi szavazások után EGYSÉGESEN A JOBB TERMELÉSI EREDMÉNYEKÉRT A tagok teljesen tiszta vizet akartak önteni a pohárba. A bizottság dolgozóinak meg kellett látogatniuk azokat a szövetkezeteket, ahol őrségváltás történt, hogy stabilizálják a helyzetet. Bár dr. Stranyák Lászlót a zárszámadó közgyűlésen a Tompái Efsz megválasztotta elnöknek, mégis továbbtartott a huzavona. Lelket kellett önteni az emberekbe, hogy most már elég a széthúzásból meg kell fogni a dolog végét. - Ebben az időszakban meglepetésünkre több, korábban jónak értékelt szövetkezeti elnök is kénytelen volt lemondani - mondotta a titkár. - Cyril Mérés, a Nagygyórödi Efsz elnöke nagyon sokat tett a tagok érdekében, magas szinten gazdálkodtak, mégis kénytelen volt megválni tisztségétől, mert nem kapott elegendő szavazatot. Többen azt állították, hogy nem tud bánni az emberekkel. A bizalom megtartása mindennapi feladat Hogyan is összegezzük a Lévai járásban megtartott bizalmi szavazások és a zárszámA kezdeményezés a termelési feladatok teljesítésére irányul Jozef Agárdy mérnök a járási bizottság többi dolgozóival együtt alaposan értékelte a helyzetet, és rámutatott azokra a nemkívánatos jelenségekre is, amelyek nem szolgálják a demokratizálódást, illetve egyesek kihasználva néhány vezető elbizonytalanodását, a munkafegyelem meglazulását okozzák. A Cajakovói Efsz-ben annyira belemerültek a választásokba és az ezzel összefüggő „korteskedésekbe", hogy elfeledkeztek az időszerű munkák végzéséről. Bár kedvező volt az időjárás, inkább gyűléseztek, de a tavasziakat nem vetették el időben. Sajnos, munkalelassítás más efsz-ekben is előfordult. Bár a múlt évben az efsz-ek teljesítették eladási terveiket és jelentős nyereségre tettek szert, előfordulhat, hogy az idei évben hasonló lazaságok miatt kevesebb lesz a bevételük, és a társadalmi igényléseket sem teljesítik. Ezért, amint a titkár is hangoztatta, a választások után most már minden szövetkezetben színvonalas irányítással és rugalmas szervezéssel el kell érni, hogy a mezőgazdasági termelés a terveknek megfelelően dinamikusan növekedjen. BALL A JÓZSEF ÚJ SZÚ 4 1990. III. 516. adó közgyűlések végeredményét. Egyrészt nagyra kell értékelnünk, hogy eltekintve a korábbi évektől, most igazán felszínre kerültek azok a problémák, amelyek már hosszabb ideje fékezték a mezőgazdasági termelést. Ahol arra megérett a helyzet, a tagok nem nézték tovább, hogy egyesek eltékozolják a közös vagyont, és saját érdekeiket előtérbe helyezve rosszul vezessék a szövetkezetet. Nem volt könnyű a harc. Körömszakadtáig védték, és sajnos, még ma is védik olyan vezetők is tisztségüket, akiket nem zavar az sem, hogy több tízmilliós hitelük van. A mezőgazdasági termelés a korábbi évekhez viszonyítva alacsonyabb szintű. A bizalmi szavazások időszaka ezekben a szövetkezetekben még nem fejeződött be, és a Nyilvánosság az "Erőszak Ellen újra alalkult csoportjai ismét rámutatnak a sok-sok visszaélésre és az irányításban, valamint a szervezetben mutatkozó hiányosságokra. A társadalmi mozgás tehát nem csendesedik, inkább fokozódik a jó ügy érdekében. A bizalom megtartása mindennapi feladat, aki az élen akar maradni, annak hibátlanul kell dolgoznia.
