Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-17 / 65. szám, szombat

Az érzelgősség nevettet? Színikritika helyett Az utóbbi időben már gyakorlatra teszek szert a vallomásos beisme­résben. Most például azt ismerem be, hogy botrányt okoztam a Magyar Területi Színház február 23-án meg­tartott bemutatóján. Botrányt, mert a visszatarthatatlan nevetés időn­kénti gátszakadása észrevehetően zavarta, éppen ezért erőteljes előre­hátra hajlongásra és pisszegésre késztette a környezetemben ülőket. Kétségtelen, hogy nem tudtam úrrá lenni azon a megmagyarázhatatlan érzésen, amely akkor keríti az em­ber hatalmába, amikor érett felnőtte­ket hol meghitt, hol drámai szituá­ciókban látok a színpadon, s közben az egész jelenetsort áthatja az ér­zelmeket helyettesítő érzelgősség. Ezt megtetézi a komikum legváratla­nabb felbukkanása egy kellőképpen már megszokott drámai szituáció­ban. (gy aztán a két érzelmi irányból érkező inger frenetikus nevetést vált ki bennem. Baj akkor történik, ha a színpadi jelenetben rajtam kívül csupán hárman-négyen veszik'ész­re a sutaságot, a váratlanságot, a megmagyarázhatatlan változást, dinamikus becsapódását egy oda nem illő hatáselemnek. Ha ez törté­nik, kész a botrány, s ezt méginkább fokozza, ha Szentpétery Ari mű­vésznő komáromi rajongóival ülök a nézőtéren és történetesen az ő ju­talomjátékát nézem. Sajnálom, hogy időnként megzavartam Colin Hig­gins Maude és Haroldcímú „könny­operájának" élvezetét. Persze minderjől legkevésbé Szentpétery Ari tehet, aki ártatlan jószándékkal választotta ennek az általam nem ismert angol (vagy amerikai?) bul­várszerzőnek a darabját. Collins úr ravaszkodásainak már több részük van a történtekben. Gondoljuk csak el, hogy minő kör­mönfont írói mesterkedésre volt szüksége ahhoz, hogy egy felnőtté ért fiatalember furcsa lelki sérültsé­gét - amit a szakirodalom gerontofí­liának nevez - általánosan érvénye­síttető életfilozófiává tupírozza! Ez a Harold Chasen (Skronka Tibor játssza) láthatólag horrorfilmekbe il­ló ötletekkel riasztja el környezeté­ből az anyja által neki kiszemelt fiatal nőket. Eközben kellő mérték­ben megismerjük anyját (Németh Ica) is aki fegyelmez és nem nevel, szeretet helyett utasít, parancsol és dirigál. Minden együtt van ahhoz, hogy Haroldnak kellő mértékű anya­komplexusa alakuljon ki. Innen az­tán már csak egyetlen lépés hiány­zik, s rövidesen a hetvenes éveinek és életének végét taposó Muade Chardin (Szentpéteri Ari) karjaiba „rohanjon". Maude „néni" csodák­ra képes. Virágokat gondoz, fákat ültet, állatokat véd, s eközben csak önmagáról feledkezik el. Persze Col­lins úr jóvoltából olyan okos dolgokat is mond, amelyekre egy, természet közelében élő parasztember fejcsó­válás közepette hegyeseket köpne. Kétségtelenül ravasz ember ez a Collins, hiszen életfilozófiaként ad­ja el a szobanövények fókákkal való keresztezésének génmérnöki titkait. Az meg egyenesen mélylélektani bravúr, ahogyan Harold anya­komplexusát vegyíti Maude „néni" magányosságával. De a legrava­szabb mégiscsak Horváth Lajos, az előadás rendezője volt; mind a né­zőket, mind a színészeket becsapta. Az önmagát halálos komolyan vevő bulvárszerzó laza struktúrájú szer­gáltatott a nevetésre a Harold anyja lakásának központi fala köré épített képzeletbeli futópálya, amelyen hol a szobalány, hol Finnega atya (Ho­locsy István), hol a menyasszonyje­löltnek álcázott utcalányok (vagy ut­calánynak álcázott liliomos meny­asszonyok?), hol Mathews, a pszi­chiáter (Bugár Béla) nyargalászott. Igencsak kiváló nevettetői készsé­gekről tesz tanúbizonyságot. Ber­nard felügyelő (Ropog József) és Doppel őrmester (Pőthe István), akik A hülye rendőr és a gy ágyás segéd­je című etűdöt klasszikus burleszk­filmbe illó precizitással adják elő. Kár, hogy a ^burleszknek ezen a szintjén Marie, a szobalány (Var­sányi Mária) már nem tudott teljesí­Skronka Tibor (Harold) és Szentpétery Ari (Maude) a darab egyik jeleneté­b e n (Varga Róbert felvétele) ves darabjának olyan burleszkfilmbe illő rendezői pofont adott, amitói az kellő mértékű gellert kapott. Csak­hogy mintha megijedt volna a feltű­nően eredeti komikus hatástól, így az egészet igyekezett az érzelmes helyzetek túladagolásával a kesere­dés színjátékok kategóriájába gyömöszölni. Lehet azonban, hogy mindez csak az egyik nézete az előadásnak. Hajlanék arra is, hogy az egészet egy hatalmas Horváth Lajos-i idézőjelben lássam. Csakhát akkor nem értem, hogy mit keres az egészben Maude „néni" életfilozó­fiájának komolykodó közreadása a Harolddal való bájolgás közepette. Egy azonban bizonyos: a rendező a színpadi komikum legmagasabb szintjére emelte Maude „monológ­ját" a tengerre szabaduló fóka me­dencéjében. Nem kevés okot szol­teni. Ájulós jelenetei már a színrelé­pések pillanatában kisültek. Szentpétery Ari jutalomjátéka „felejthetetlen élményt" jelentett számomra. Miközben néhány szék­kel távolabb, rajongói könnyed szemmel hallgatták a fókamedence­monológot, addig néhány renitens néző könnyesre nevette magát. Az egyik én voltam, s ezért a botrányért a művésznő utólagos bocsánatát kérem. A lényegen ez a botrány mit sem változtatott: Colin Higgins úr szemérmetlen csaló, s Horváth La­jos bátortalan rendező. Kár, hogy kettejük közreműködésének Szent­pétery Ari látja a kárát. A néző nem, mert ő vagy könnyekig hatódik, vagy könnyesre neveti magát. Ez a na­gyok által is megfejthetetlen titka marad a színpadi komikumnak. DUSZA ISTVÁN Nyílt levél Szűrös Mátyáshoz, a Magyar Köztársaság ideiglenes eliíökéhez Mélyen tisztelt Elnök Úr! Honfitársaim nevében is köszönöm a csehszlovákiai magyarokért érzett őszinte aggodalmát, melyet köztársasági elnökünkhöz intézett levelében érzékeltet. Fontosnak tartom, hogy a Magyar Köztársaság államférfiai felelősnek érzik magukat az ország határain kívül élő magyarság sorsa iránt. Sajánlattal kell azonban közölnöm önnel, hogy nemes gesz­tusa szerintem túllő a célon, mert levelében akaratlanul is a nemzetiségi viszályokat szító antidemokratikus erők kezére játszott. Meggyőződésem, hogy hazánkban rengeteg tisztességes ember óhajtja a kölcsönös tolerancia jegyében fogant, egy­más érdekeit messzemenően méltányoló megoldásokat a nemzetiségi kérdés tisztázásában. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a Független Magyar Kezdeményezés történelmi értékű közös nyilatko­zata. Szentül hiszem, hogy köztársasági elnökünk, Václav Havel személye ezen haladó, európai léptékben gondolkodó mozgalmak legfőbb megtestesítője, azok támogatója és garanciája. Nincs okom elnökünk jólinformáltságában kétel­kednem. Bizton állíthatom tehát, hogy Csehszlovákiában a magyar nemzeti kisebbség érdekeit az ön választásikam­pány-ízű közbenjárása nélkül is a legmesszebbmenőkig szem előtt tartja köztársasági elnökünk. Végső soron azonban, kisebbségünk jogait a demokratikus erőkkel karöltve mi magunknak kell kivívnunk! Arról sem szabad közben megfeledkeznünk, hogy kisebbségi létünk elsődleges veszélyeztetője saját passzivitásunk, érdektelen­ségünk az .anyanyelv használatában és az anyanyelvi oktatás igénylésében, és nem utolsósorban nemzeti kultúránk iránti közömbösségünk. Mindezek leküzdéséhez hathatósan hoz­zájárulhatna a magyar állam jól kidolgozott művelődéspoliti­kája. A jelenlegi gazdasági helyzetben, persze, lényegesen könnyebb egy levelet a címzetthez juttatni, mint például közbenjárni azért, hogy észrevehetően javuljon a délvidéki könyvesboltok magyar nyelvű kínálata, hogy ezekért a köny­vekért ne kelljen sokszor a magyarországinál is magasabb árat fizetni, hogy a behozott magyar sajtótermékek ára ne emelkedjék a csillagos égig és neves magyarországi színtár­sulatok gyakrabban látogassanak el Kassára, Érsekújvárba vagy Komáromba. Szerintem az ön politikai szempontból mindenképpen meggondolatlan lépésének a régi hatalmi struktúrák, a bukásba belenyugodni nem képes erők örülnek leginkább, amelyek érdekeltek a nemzetiségi konfliktusok kiélezésében. Végezetül, Elnök Úr, annak ellenére, hogy nem vagyok a reciprocitás elvének híve, úgy vélem, a leghathatósabban akkor támogatja csehszlovákiai magyarságunk érdekeit, ha a parlamentben - élve elnöki jogkörével - a Magyarországon élő nemzeti kisebbségek, köztük a magyarországi szlovákok jogaiért száll határozottabban síkra. Tisztelettel RÉPÁS ISTVÁN kandidátus Másfél napos sztrájk Engedtek a jogos követeléseknek (Munkatársunktól) - Mivel az év eleje óta megfogalmazott követeléseikre nem kaptak érdemi választ, március 15-én sztrájkba léptek a galántai Zelenina üze­mében a szállítási részleg dolgozói. A so­főrök járműveikkel eltorlaszolták a raktá­rak bejáratát, hogy ezzel is nyomatékot adjanak követeléseiknek. Az üzem meg­bízott igazgatójához intézett felhívásuk­ban elsősorban béremelést követeltek, illetve azt, hogy bérüket a Zelenina többi üzemében megállapított tarifaértékekhez igazítsák, és ennek alapján számítsák ki. Az elsó napon a vállalati és az üzemi szakszervezeti bizottság képviselőivel nem sikerült egyezségre jutniuk, így a sztrájkot folytatták. Tegnap már a válla­lat és az üzem vezetői ültek le a kerek asztalhoz. A tárgyilagos légkörben lezaj­lott véleménycserék során a vállalat veze­tői elismerték: a követelések jogosak. Mi­után teljesítésükre határozott ígéretet tet­tek, és ezt a sztrájkolók kérésére írásba is adták, a szállítási részleg dolgozói újra felvették a munkát, (gy valószínűleg az üzletek hétvégi ellátásában komolyabb gondok nem lesznek. -tszl­llyen viharos időszak nem volt még a Lévai járásban a zárszámadó közgyűlések megtar­tásának idején. Nem kellett most a tagokat szólásra biztatni, felhozták mindazokat a ne­hézségeket, visszaéléseket, amelyek az el­múlt években történtek a közösségekben. Szóltak azokról a manipulációkról is, ame­lyekről azelőtt a felsőbb szervek utasítására nem beszélhettek a nyilvánosság előtt. Ha a bizalmi szavazáson valaki nem tisztázta magát, meg kellett válnia tisztségétől. Ese­tenként felelősségre vonták a kapzsi vezető­ket is. Az Ipolysági Egységes Földműves­szövetkezetben a bírált vezetőknek számlák­kal kellett bizonyítaniuk, hogy mit mennyiért és kitől vásároltak. Ehhez hasonló elszámol­tatások más szövetkezetekben is napirendre kerültek. Jó szervezők is áldozatul estek Belső villongások, jogos és jogtalan köve­telések meghallgatása miatt számtalan ki­sebb-nagyobb gyűlésre került sor a téli idő­szakban, így az efsz-ek zárszámadó közgyű­lései egészen március első hetéig tartottak. Jozef Agárdy mérnök, a Szövetkezeti Föld­művesek Szövetsége járási bizottságának tit­kára elmondotta, hogy a tagok kívánságára egyes gyűléseket meg kellett ismételniük. Bizalmi szavazások után EGYSÉGESEN A JOBB TERMELÉSI EREDMÉNYEKÉRT A tagok teljesen tiszta vizet akartak önteni a pohárba. A bizottság dolgozóinak meg kel­lett látogatniuk azokat a szövetkezeteket, ahol őrségváltás történt, hogy stabilizálják a helyzetet. Bár dr. Stranyák Lászlót a zárszá­madó közgyűlésen a Tompái Efsz megvá­lasztotta elnöknek, mégis továbbtartott a hu­zavona. Lelket kellett önteni az emberekbe, hogy most már elég a széthúzásból meg kell fogni a dolog végét. - Ebben az időszakban meglepetésünkre több, korábban jónak értékelt szövetkezeti elnök is kénytelen volt lemondani - mondotta a titkár. - Cyril Mérés, a Nagygyórödi Efsz elnöke nagyon sokat tett a tagok érdekében, magas szinten gazdálkodtak, mégis kényte­len volt megválni tisztségétől, mert nem ka­pott elegendő szavazatot. Többen azt állítot­ták, hogy nem tud bánni az emberekkel. A bizalom megtartása mindennapi feladat Hogyan is összegezzük a Lévai járásban megtartott bizalmi szavazások és a zárszám­A kezdeményezés a termelési feladatok teljesítésére irányul Jozef Agárdy mérnök a járási bizottság többi dolgozóival együtt alaposan értékelte a helyzetet, és rámutatott azokra a nemkívá­natos jelenségekre is, amelyek nem szolgál­ják a demokratizálódást, illetve egyesek ki­használva néhány vezető elbizonytalanodá­sát, a munkafegyelem meglazulását okozzák. A Cajakovói Efsz-ben annyira belemerültek a választásokba és az ezzel összefüggő „korteskedésekbe", hogy elfeledkeztek az időszerű munkák végzéséről. Bár kedvező volt az időjárás, inkább gyűléseztek, de a ta­vasziakat nem vetették el időben. Sajnos, munkalelassítás más efsz-ekben is előfordult. Bár a múlt évben az efsz-ek teljesítették eladási terveiket és jelentős nyereségre tettek szert, előfordulhat, hogy az idei évben hason­ló lazaságok miatt kevesebb lesz a bevételük, és a társadalmi igényléseket sem teljesítik. Ezért, amint a titkár is hangoztatta, a válasz­tások után most már minden szövetkezetben színvonalas irányítással és rugalmas szerve­zéssel el kell érni, hogy a mezőgazdasági termelés a terveknek megfelelően dinamiku­san növekedjen. BALL A JÓZSEF ÚJ SZÚ 4 1990. III. 516. adó közgyűlések végeredményét. Egyrészt nagyra kell értékelnünk, hogy eltekintve a ko­rábbi évektől, most igazán felszínre kerültek azok a problémák, amelyek már hosszabb ideje fékezték a mezőgazdasági termelést. Ahol arra megérett a helyzet, a tagok nem nézték tovább, hogy egyesek eltékozolják a közös vagyont, és saját érdekeiket előtérbe helyezve rosszul vezessék a szövetkezetet. Nem volt könnyű a harc. Körömszakadtáig védték, és sajnos, még ma is védik olyan vezetők is tisztségüket, akiket nem zavar az sem, hogy több tízmilliós hitelük van. A mező­gazdasági termelés a korábbi évekhez viszo­nyítva alacsonyabb szintű. A bizalmi szava­zások időszaka ezekben a szövetkezetekben még nem fejeződött be, és a Nyilvánosság az "Erőszak Ellen újra alalkult csoportjai ismét rámutatnak a sok-sok visszaélésre és az irányításban, valamint a szervezetben mutat­kozó hiányosságokra. A társadalmi mozgás tehát nem csendesedik, inkább fokozódik a jó ügy érdekében. A bizalom megtartása min­dennapi feladat, aki az élen akar maradni, annak hibátlanul kell dolgoznia.

Next

/
Thumbnails
Contents