Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-09 / 34. szám, péntek

Apadó ellentételek Felülvizsgálják-e vagy korlátozzák a magyar rubelelszámolású kivitelt? Január derekán futótűzként terjedt a hír a KGST-tagállamokban: Magyarország felülvizsgálja valamennyi rubelelszámolású kivetelre vonatkozó engedélyét és szerződését. Más források a magyar rubelexport azonnali leállításáról tájékoztattak. Mi is történt valójában, s az intézkedés hogyan érinti Csehszlovákiát? Erre kértem választ budapesti eligazító tárgyalásai után Németh Ferenctől, Magyarország pozsonyi kereskedelmi kirendeltségének tanácsosától. • Azt már tudjuk, szó sincs a kivitel leállításáról. Akkor mi van folyamatban: a magyar rubelexport felülvizsgálása avagy korlátozása? - Rubelelszámolású külkereskedelmünk 1989-et mintegy egymilliárd rubel értékű fizetési többlettel zárta. Népgazdaságunk azonban nem bír el ilyen nagymértékű forráskihelyezést.Csehszlovákia vonatkozásában ez lényegesen kisebb tétel, 32,6 millió rubel volt. Igaz, ezen belül a magyar áruszállítás többlete ennek a néhányszorosa: 159 millió rubel értékű volt. Ráadásul januárban ugrásszerűen megnövekedett a fizetési aktívumunk. • Miből adódik ez a különbség? - Kétoldalú fizetési mérlegünk az áruszállításból és az azon kívüli különböző szolgáltatások összességéből alakul ki. Ez utóbbiak közé tartozik tranzitforgalmunk is, amelynek döntő többsége Csehszlovákián keresztül megy Nyugat-Európába. Ezért pedig fizetnünk kell, s a keletkező költségeket mi részben áruszállítással törlesztjük. így már eleve többlet alakul ki az áruforgalomban. Nyolcvannyolcat fizetési mérlegünkben Csehszlovákia felé hiánnyal zártuk. Nekünk az volt a célunk, hogy 1989-ben pótoljuk ezt a tartozásunkat, és viszonylagos egyensúlyt érjünk el. Erre a magyar vállalatok a vártnál többet exportáltak. Pontosabban: mi nem kaptuk meg Csehszlovákiából azokat az importszállításokat, amelyekre viszont számítottunk és amelyekre szerződéseket kötöttünk. Elég kellemetlenül érintett bennünket, hogy például a választékcserében olyan árucikkek nem jutottak el hozzánk, melyeket évek óta importáltunk. Partnereink minduntalan belső ellátási gondokra, árualaphiányra, kiviteli tilalmakra hivatkoztak. Ugyanakkor a magyar exportot már leszerződtük számukra, legyártottuk és többségében ki is szállítottuk. Ha Csehszlovákia is ugyanezt tette volna, akkor most nem lenne ilyen többletünk. • Mivel maradtak adósak vállalataink? - Lemaradásuk felöleli a szállítások szinte minden területét. Előzetes adataink szerint a magyar importkiesés a korábbi évekről áthúzódó lemaradásokkal együtt mintegy 186 millió rubel. Beletartoznak ebbe például a Škoda személygépkocsik, de ugyanúgy a kétoldalú választékcsere számos tétele is, s ez már a szlovákiai székhelyű vállalatokat érinti. • Felsorolná őket? - Nincs belőlük sok, mindössze nyolc: az Impex,. Imex, Rempo, Transakta, Unicoop, Omnia, Intercoop és a zólyomi Dovop. Lemaradásuk kisebb-nagyobb mértékű, és többnyire az árucserében jelentkezik. • Budapesten részletesen megismerkedett a Kereskedelmi Minisztérium intézkedéscsomagjával. Milyen lépések következnek ezután? - Májusban tapasztaltuk először, hogy a csehszlovák export nem elvárásainknak megfelelően alakul. Utána az év folyamán többször is felkerestük itteni partnereinket, és sürgettük a szállításokat. Nem minden esetben volt foganatja. Most újra felkeressük az érintett vállalatokat, és megint megsürgetjük az áruszállítást. Ugyanakkor tisztáznunk kell, mely árutételeket nem tudjuk beszerezni partnerünktől. Hisz általában áru áruval áll szemben, és ha nem kapjuk meg az ellentételt, akkor nekünk is módosítani kell szállítási elképzeléseinket. Mivel azonban ígéret érkezett szállítóinktól, reménykedünk a lemaradás pótlásában. Olyan szintén előfordulhat, hogy az érintett vállalatok közösen rendezik, mely tételeket nem tudnak vagy nem kívánnak egymásnak leszállítani. Ezzel is az áruszállítási egyenleg helyreállítását szolgálnák. Ugyanakkor viszont a magyar fél intézkedései csak az aktívum rendezésére irányulnak, a külkereskedelmet nem kívánjuk kifejezetten csökkenteni Csehszlovákiával. Ellenkezőleg: mi minden alkalmat megragadunk a kooperáció, az együttműködés és a kereskedelmi kapcsolatok bővítésére. Kölcsönösségi alapon. Csak azt akarjuk, hogy szállításainkért megkapjuk a szükséges importtételeket is. Az utóbbi időben meglehetősen sok magyar vállalat jelentkezett az itteni piacon, s vele együtt a csehszlovák export engedélykérelmezői is elszaporodtak. A minisztérium most felülvizsgálja a kiviteli engedélyek jogosságát és időszerűségét. Ennek eredményeképpen igyekszik majd olyan helyzetet létrehozni, hogy a kölcsönös külkerskedelmi forgalom egyensúlyba kerüljön, és ebből a helyzetéből fejlődjön tovább. • Ha jól értettem: a felülvizsgálat a kiviteli feltételek megszigorítását szolgálja. - Ez így van. Január végétől kezdődően új exportengedélyeket adnak ki Csehszlovákiára vonatkozóan, s a magyar vállalatok majd ezek alapján szállítanak ide. Számunkra most az a legfontosabb, hogy az elmaradt csehszlovák exportot mihamarabb megkapjuk, s miután ez a kérdés tisztázódik, szó lehet a magyar kivitel további bővítéséről is. • És ha a magyar partner korlátozza vagy mondja le szállításait? - Ez csak abban az esetben következhet be, ha annak az árunak az ellentételét a csehszlovák fél nekünk nem szállítaná le. Vagyis szerződésbontáskor. • Az érvényes szerződések tehát megmaradnak... - Lényegében igen. De egyértelmű az is, hogy a magyar és csehszlovák vállalatoknak közösen kell végre már tisztázniuk és rendezniük, a többéves lemaradások helyzetét. Az nem mehet tovább, hogy 1990ben 2-3 éves adósságukat törleszszék. Akkor töröljék a, szállításokat, s ha érdekeik úgy kívánják, kössenek új szerződést. S mindez kölcsönös megegyezés alapján történjen. Hogy mindkét fél kellőképpen tudatosítsa: ha nem adja oda áruját, ő sem kapja meg az ellentételt. J. MÉSZÁROS KÁROLY ORVOSI TANÁCSADÓ A táplálkozás és a rák ÚJ szú 1990. II. 9. A rosszindulatú daganatok keletkezésének okairól sok újat tudott meg az orvostudomány az elmúlt két évtizedben. Fejlődtek a daganatok korai felismerésének és gyógyításának módszerei is. Ennek ellenére hazánkban évente körülbelül harmincezer ember hal meg rák és más rosszindulatú daganatok következtében. (Ráknak a hámsejtek (epitel) rosszindulatú burjánzását nevezzük. A leukémia és a szarkóma is roszszindulatú daganat, de nem rák.) Hiú ábránd volt azt feltételeznünk, hogy az ezredfordulóra leküzdjük ezt a betegséget - a rák nehezebb ellenfélnek bizonyult, mint azt a rákkutatás úttörői gondolták. Tudjuk, hogy a rák kifejlődése hosszan tartó és bonyolult folyamat, amelyben sok tényező játszik szerepet. Egyes tényezők megváltoztathatatlanok - nem tehetünk semmit az életkor vagy az örökletes hajlam ellen. Bizonyos esetekben lehetséges a közvetett közbeavatkozás - ilyen az általános ellenállóképesség növelése, a hormonális egyensúly biztosítása. Elméletileg a legegyszerűbb feladat a káros külső tényezők kiiktatása lenne. Sir Percival Pott angol orvos már két évszázaddal ezelőtt arra a meggyőződésre jutott, hogy a kéményseprőknél gyakori orrüreg- és hererákot a korommal való érintkezés idézi elő. Általánosan ismert tény, hogy a rövidhullámú elektromágneses sugárzás (röntgen, a nap ibolyántúli sugarai) elősegítheti a leukémia és a bőrrák keletkezését. A rákkeltő hatású kémiai anyagok köre nagyon széles. Ezek között sok az ipari melléktermék és hulladék, mezőgazdaságban használatos vegyszer, amelyek a táplálékkal és vízzel szervezetünkbe is bejuthatnak. A legújabb ipari és mezőgazdasági technológiák a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe veszik. Bevezetésükhöz elsősorban pénz és szaktudás szükséges. Egyes karcinogéneket (rákkeltő anyagokat) azonban magunk állítunk elő ételeink túlzott sózása, pácolása, füstölése és sütése során. Ha ezeket a veszélyeket el akarjuk kerülni, meg kell változtatni ételeink elkészítésének módját még azon az áron is, hogy nem lesznek olyan ízletesek, mint a nagypapa idejében voltak. A táplálkozás és a rák közötti összefüggésnek van egy másik vonatkozása is. Az ember körülbelül ötvenezer éves fejlődéstörténete során nagyon sokáig zsírszegény, növényi rostban gazdag, magas C vitamin és kalciumtartalmú koszton élt. Étrendje akkor sem változott lényegesen, amikor a vadászó-gyűjtögető életformát felváltotta a földművelés. Csak az ipari forradalom alakította át az ember étrendjét. Ennek során folyamatosan nőtt a zsír felhasználása, csökkent a rostok aránya a táplálékban és az összetett szénhidrátokat kiszorította a finomított édes cukor. Azt, hogy ez a „modern" étrend és a mozgáshiány károsítja szív- és érrendszerünket, ma már mindenki tudja. Kevéssé ismeretes az, hogy a zsírban gazdag és rostban szegény táplálkozás valószínűleg elősegíti a vastagbélrák és a mellrák kifejlődését. Ezt a nézetet elsősorban járványtani megfigyelések támasztják alá. A szakemberek érvelése szerint például az Amerikai Egyesült Államok és Japán között majdnem ötszörös a különbség egyes ráktípusok előfordulásában, a két ország közötti átlagos zsírfogyasztás különbségének a függvényében. Nézetüket az is alátámasztja, hogy az Amerikában élő és amerikai módon táplálkozó japánoknál gyakoribb a vastagbélrák előfordulása, mint Japánban. A járványtani megfigyelések gyengéje, hogy csak statisztikai jellegűek, nem tárják fel a jelenségek okait és lényegét. Az is probléma, hogy a „zsírfogyasztás" nagyon tág fogalom. Alaposabb vizsgálatok kimutatták, hogy a rák szempontjából az állati zsírok a legveszélyesebbek, a halzsír és az olívaolaj gyakorlatilag ártalmatlanok. A kérdés eldönthető lenne egy jól megtervezett kísérlettel is, de mivel a rosszindulatú daganatok lassan fejlődnek ki, ehhez a kísérlethez vizsgálati alanyok tízezreit lenne szükséges legalább 10 évig figyelni. Ennyi pénze még a világ legkomolyabb kutatói bázissal rendelkező országainak sincs. Egyszerűbb út az állatkísérleteké, ezek eredményeit azonban nem lehet közvetlenül értékelni az emberi egészségvédelem , szempontjából. Ennek ellenére ezek a kísérletek is arra utalnak, hogy a túlzott zsírfogyasztás növeli a rákos sejtburjánzás valószínűségét. A vitamin, szelén és egyes növényi anyagok adagolásával viszont sikerült csökkenteni a kísérletileg előidézett légúti-, bőr-, emlő- és hugyhólyagrák előfordulásának a gyakoriságát. E kísérletek komoly szépséghibája sajnos az, hogy az említett anyagokból olyan magas adagokra volt szükség, amelyeknek már kellemetlen mellékhatásai is voltak. Mi tehát a teendő? Nem hiszem, hogy várnunk kell, amíg a tudomány a probléma minden részletét tisztázza. Racionálisabb, egészségesebb étrenddel már most csökkenthetjük a rosszindulatú daganatok keletkezésének valószínűségét. Dr. RÁCZ OLIVÉR Otthon is elkel a seprű Válóperes hangulat a Csicseri Efsz-ben Szerkesztőségünkben megcsörrent a telefon. A Csicseri Efsz mokcsamogyorósi kertészeti részlegének dolgozói jelezték, hogy másnap az egyesített szövetkezet központjában figyelmeztető sztrájkkal válaszolnak az őket ért igazságtalanságra. Csak azt, ami jár Látogatásunk napján az említett kertészet dolgozóit a gazdasági udvar legelőkelőbb létesítményének számító, ámde szűkös és ütött-kopott épületben találtuk. Seprűt készítettek a tavalyi cirokszakállból. Nem tudtuk megállni, hogy meg ne kérdezzük: eladják-e mindet vagy hagynak is belőle néhányat? Vették a lapot, mondván, bizony a szövetkezetben is időszerű a rendcsinálás. A kertészet vezetőjét kerestük, de Lejko Gyula szabadkozott. - A Nyilvánosság az Erőszak Ellen polgári kezdeményezés felhívására lemondtam, így nem a vezetője, csupán a szóvivője vagyok a csoportnak. Most a kollektíva megbízásából egy párbeszédre készülök, melyen az 1975-ben egyesített szövetkezet jövőjéről lesz szó. - Elmondaná, tulajdonképpen miért is sztrájkoltak? - Mert szép szóval nem tudtuk győzelemre vinni az igazunkat. - Konkrétan? - A nyugdíjasokkal és idénymunkásokkal együtt negyven fős, de egyébként mindössze 13 tagból álló csoportunk 30 hektáron zöldségféléket, 15 hektáron pedig dohányt termeszt. Hosszú évek óta nyereséggel gazdálkodunk, viszont a jutalmunk nincs összhangban a teljesítményünkkel. Ezt régóta kifogásoljuk és szerettünk volna önelszámolási egységgé válni, de a vezetőség mindig elvetette a javaslatot. A napokban megtudtuk, hogy a múlt évre nem kapunk nyereségrészesedést, mert az elöljáróság szerint év közben amúgy is elég jól kerestünk. Ez mondatta ki velünk, hogy most aztán elég. - Nagy összegről van szó? -Nem, mindössze 1700-1900 koronáról fejenként. Nem is a pénz miatt tesszük, hanem mert helytelenítjük az eljárást. A tervben olyasmiről egy szó sem volt, hogy nyereségrészesedést csak akkor kapunk, ha év közben gyengén keresünk. -Állítólag túlmerítették a bérkeretet. - Ez igaz, 43 ezer koronával valóban több bért fizettünk ki, viszont a tervezett 2,5 millió helyett 5 millió korona értékben termeltünk zöldséget. Ki meri állítani, hogy nincs jogunk legalább olyan arányban részesedni a nyereségből, mint a többi tagnak? Persze tudjuk, honnan fúj a szél. Az önelszámolási egységek kialakulását az üzemgazdászunk azzal érvelve fékezte, hogy ilyen feltételek között miből fognak megélni azok az ágazatok, amelyek ráfizetéssel termelnek? Bizony az anyagi ösztönzés helyett nálunk ilyen nézetek érvényesültek. -Mit hozott a figyelmeztető sztrájk? -A nyereségrészesedés kérdésében megegyeztünk, megkapjuk. A kertészet önállósulása, valamint az adminisztratív munkaerők számának csökkentése kérdésében valószínűleg a taggyűlésen születik döntés. Az egyesített szövetkezet elöljáróságának és a gazdaságban működő Nyilvánosság az Erőszak Ellen polgári kezdeményezések képviselőinek tanácskozásán szintén részt vettünk. A csicseri akcióbizottság előterjesztett követeléseit a nyolc éve elnökösködő Marczi Gyula ismertette. A hatpontos beadvány megfogalmazói egyebek között azt követelték, hogy a gazdasági vezetés a februári zárszámadón mondjon le, s ezentúl csakis a rátermettség, a hozzáértés és a tagság akarata dönthesse el, kik fogják betölteni a vezető posztokat. Továbbá igazi szövetkezet kialakítását követelték, ahol a dolgozók a gazdái a közös vagyonnak. Mindenki a saját igazát Parázs vita kezdődött, melyben a Nyilvánosság az Erőszak Ellén két csoportjának szóvivői között csaknem kenyértörésre került sor. Mindenki a saját igazát „fújta", s mivel az elnök és az elöljáróság lemondását követelők az érveiket nem voltak hajlandók felsorakoztatni, megegyezésről szó sem lehetett. A helyzetet súlyosbította, hogy a vezetők a bizalmatlansági indítványt nem a demokrácia megnyilvánulásának, hanem nyílt támadásnak minősítették. S mi több, a csicseri csoport már .új elnökjelöltről beszélt, viszont a mokcsamogyorósiak úgy nyilatkoztak, szeretnének kiválni az egyesített szövetkezetből, de addig nem követelik a régi elöljáróság távozását. A kedélyeket Palkó Gábor felszólalása csillapította le. Mint mondotta, a tanácskozáson ugyanolyan a hangulat, mint a javítóműhelyben. Csak vitatkoznak, de megegyezni nem tudnak semmiben. Ezért azt javasolta, hagyják a döntést a tagságra. A vezetőség mondjon le, tartsanak új választásokat, s ezen adjanak lehetőséget a régi vezetőknek is. Ezt a többség elfogadta. Válni is tisztességgel Figyelmet érdemel a mokcsamogyorósiak különválási szándéka. Vajon az utóbbi hetek eseményei késztették őket az elhatározásra, hogy már korábban is dédelgették a gondolatot? S ha igen, vajon miért? A gazdasági vezetőség elgondolkozhatna azon, miért olyan elhanyagolt az egyesített szövetkezet mokcsamogyorósi részlege, miért nem épült ott jóformán semmi az egyesítés óta? Nem megoldás, hogy a válni akarókat még „taszigálják" is, mint azon a bizonyos párbeszéden. A túlfűtött indulatokra alapozott, elhamarkodott döntés az egész gazdaság tagságának kárára lehet. A mokcsamogyorósiaknak egyébként sincs hová menniük, mert az ő részlegükön nem irodának, de még magtárnak vagy javítóműhelynek alkalmas gazdasági épület sincs. Ha válni, hát váini, de tisztességesen, valamennyi társult gazdaság számára egyenlő feltételeket teremtve a továbblépéshez. Hogy a Udacsmenti szövetkezetben még hány felvonása lesz a vitás kérdések tisztázására kezdeményezett folyamatnak, az a tagságtól függ. Mindenesetre okos, megfontolt döntésnek kell születnie, melyben a már említetteken kívül a feketemezeiek is érdekeltek, mégha nem hangoskodnak is úgy, mint csicseri vagy mokcsamogyorósi társaik. GAZDAG JÓZSEF A Dolný Kubín-i Béke Efsz 40 hektáros legelőt kerített körül szarvastenyésztés céljából. Az állomány egyelőre 400 helyett csak ötven állatból áll, mivel kevés volt a hó, s ez akadályozta Felső-Árvában a vadbefogást. Tervek szerint a farmot a jövő évben bővítik, és így nemcsak jó minőségű vadhúst szállít majd a hazai és külföldi piacra, hanem az itteni tenyészet a jövőben törzsállományként is szolgál hasonló farmok létesítéséhez. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK)