Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-24 / 47. szám, szombat

CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR BALOLDALI NAPILAP Szombat, 1990. február 24. Ára 1 korona • XLIII. évfolyam, 47. szám Moszkvai nagykövetünk átadta megbízólevelét (ČSTK) - Rudolf Slánský, ha­zánk új szovjetunióbeli nagykövete tegnap a Kremlben átadta megbízó­levelét Anatolij Lukjanovnak, a Legfelsőbb Tanács első alelnöké­nek. Az ünnepi aktuson Slánský nagykövet egyebek között megelé­gedését fejezte ki amiatt, hogy ilyen érdekés időszakban érkezett a Szovjetunióba, amikor a politikai és a gazdasági rendszer reformja van napirenden. Nagyra értékelte a Szovjetunió külpolitikáját, amely hozzájárul ahhoz, hogy a yilág a konfrontációtól a megértéshez ve­zető útra térjen. , Csehszlovákia is megkezdte a demokratikus társadalom építését - mondotta a nagykövet, s hozzá­fűzte, hogy a mindkét országban zajló demokratikus változások meg­teremtik a feltételeket a politikai, gazdasági és kulturális területen fo­lyó sokoldalú együttműködés továb­bi bővítéséhez. Anatolij Lukjanov az új nagykö­vetet Mihail Gorbacsov nevében szívélyesen üdvözölte, majd rövid beszédében ugyancsak annak a re­ményének adott hangot, hogy a Szovjetunió és Csehszlovákia vi­szonya a jövőben mentesül a múlt hordalékaitól. A szovjet politikus rá­mutatott a kétoldalú kapcsolatokban meglevő jelentós tartalékokra, s hangoztatta, a szovjet vezetés mindent megtesz az együttműködés fejlesztéséért. t liiiiilk ^^^yf i - ^jí í - Jiá Mai számunkban: Hogy teljes legyen a kép ... Sajnos, már az első idézett mondattal is baj van, tudniillik a Csemadok KB december 6-án megválasztott vezetőinek többszöri meghívására sem reagált a Független Magyar Kezdeményezés szóvivői csoportja, ennélfogva sem­milyen vita nem alakult ki közöttünk... (4. oldal) Egymás kölcsönös tisztelete ... Nem lehet demokrácia társadalmunkban a nemzeti kisebbség gondjainak teljes értékű orvoslása nélkül... (5. oldal) Itt a bajnokság, lesz foci is? ... Kevesebbet beszélni és többet tenni annak érdekében, hogy a „méreten aluli" játékosok a középszerű szakemberek, a közönséget szórakoztatni képtelen csapatok ne kapják meg ugyanazt az anyagi és erkölcsi megbecsülést, mint a tehetsé­gesek, a keményen dolgozók, az előrelépés érdekében áldozatokra is készek... (7. oldal) Duray Miklós nyilatkozata; „Hír van, memorandum nincs!" Nem elöször történik... (Munkatársunktól) - A hét elején előbb hírét vettük, hogy Duray Miklós levelet írt Bushnak... Aztán felhívtam, hogy megtudhassuk miről van szó valójában, de Időhiány miatt nem találkozhattunk, s közben a Magyar Rádió washingtoni forrásokra hivatkozva ismertette a „Memo­randumot", majd pedig az MTI-ből keresték szerkesztőségünket, köze­lebbit igyekezvén megtudni az igazságról. Ugyanis közben Duray Miklós - telefonon - cáfolta a hírt áz MTI-nek. Tegnap a késő délutáni órákban végül találkoztam Duray Miklóssal, hogy tisztázzuk, mi is a helyzet valójában: Hatvan százalék Havelra szavazott Egy közvélemény-kutatás eredményei (ČSTK) - A lakosság a legszava­hihetőbb csehszlovák politikusnak Václav Havel elnököt tartja, akire a hétszázhetven megkérdezett hat­van százaléka szavazott. Utána Ma­rián čalfa következik nyolc, majd Alexander Dubček hét százalékkal. Komárek és Adamec öt százalékot kapott. A felmérést február elején a Közvélemény-kutató Intézet vé­gezte. Az állampolgárok 47 százaléka mérsékelt optimizmussal tekint a kö­vetkező hat hónap elé, aggodalmak nélkül 13 százalék, huszonhat szá­zalék inkább rosszat vár a jövőtől, négy százalék viszont határozottan rosszra számít. Az emberek reményeiket elsósor­Háromoldalú tanácskozás (ČSTK) - Prágában tegnap délu­tán a Szövetségi Gyűlés épületében munkaértekezletet tartottak a Cseh Nemzeti Tanács, a Szlovák Nemzeti Tanács és a Szövetségi Gyűlés ve­zető tisztségviselői. Alexander Dubčeknek, a Szö­vetségi Gyűlés elnökének vezetésé­vel megtárgyalták, hogy a Szövetsé­gi Gyűlés bizottságai milyen idő­rendben foglalkoznak az egyes tör­vényekkel és széles körű vitában tisztázták, hogy a választások előtti időszakban miként hangolják össze a három törvényhozó szerv legiszla­tív munkáját. Megállapodtak egyes alkotmánytörvények olyan módosító javaslatában, melynek célja a nem­zeti tanácsok szerepének növelése. Ezenkívül tájékoztatót hallgattak meg a T. G.Masaryk születésének évfordulójára rendezett ünnepsé­gekről. Megállapodtak, hogy a jövőben is tartanak ilyen háromoldalú tanács­kozásokat, és megegyeztek abban is, milyen formában folytatják az együttműködést e három törvényho­zó testület bizottságaiban. Václav Havelt a New York-i ENSZ-székházban csütörtökön fogadta Javier Pérez de Cuellar, a világszervezet főtitkára (Telefoto: ČSTK - AP) Václav Havel hazaérkezett (ČSTK) - Václav Havel köz­társasági elnök, Marián Čalfa, a szövetségi kormány elnöke és a csehszlovák küldöttség többi tagja pénteken a kora délutáni órákban hazatért izlandi, kana­dai és egyesült államokbeli láto­gatásáról. A delegációt a prágai repülőtéren Alexander Dubček, a Szövetségi Gyűlés elnöke, ban a Polgári Fórummal és a Nyilvá­nosság az Erőszak Ellen mozgalom­mal kapcsolják egybe. A megkérde­zettek 75 százaléka mellettük vok­sol. A második helyen a Zöldek Pártja helyezkedik el. A jelenlegi kormányt 85 százalék támogatja, októberben Adamec kormányára a megkérdezettek hatvan százaléka szavazott. - Fordított a helyzet, mint ami­lyen a „Jereváni Rádió"-típusú vic­cek esetében. Ott ugyanis a hír általában „igaz", csak éppen más­képpen szól, tehát a lényege is más. Ebben az esetben az az igazság, hogy a hír hamis, mert az általam állítólagosán közzé, tett „Memoran­dum" egyszerűen nem létezik. Azonban az, ami „ebben" áll, azzal én lényegében teljes egészében egyetértettem volna, s egyet is ér­tek. Egyetlen dolog képez kivételt - ismétlem: ha ilyen memorandum létezne - az pedig a Čarnogurský miniszterelnök-helyettes személyét érintő állítólagos véleményem, ami nem egyezik a magyar sajtóban közzétettekkel. • Akkor valójában mi történhe­tett? -Valamiféle félreértés, vagy va­lami más... Ugyanis, a mai cseh­szlovák belpolitikának a nemzeti ki­sebbségek kérdéséhez való viszo­nyulásáról több ízben is véleményt nyilvánítottam. Újságokban külön­böző cikkek, interjúk jelentek meg, sőt, én is írtam ilyeneket. Amikor ebben a kérdésben megpróbáltam valamiféle nyomozást folytatni a hát­térről, akkor kapcsolatba léptem wa­shingtoni és ottawai barátaimmal, akiknek kapcsolataik vannak politi­kai körökben, hogy esetleg valaki nem élt-e vissza a nevemmel. Semmi ilyenről nem tudtak. A Ma­gyar Rádióban hallottak nyomán hívtam fel az MTI-t, ahol közölték, hogy a hírt washingtoni tudósítójuk­tól kapták. Kértem őket, hogy cáfol­ják, és megtettem ezt az MTI tudósí­(Folytatás a 2. oldalon) Duray Miklós: „... félreértés, vagy valami más!" (Méry Gábor felvétele) Még egy ilyen győzelem... Történt, hogy fontos csatát nyert Benedek tábornok, I. Ferenc József kedvelt hadvezére, és miután a győző mellére tűzték a kiváló haditet­tért járó medáliát, az őszinteségéről hírhedt vén katona így köszönte meg a legfelsőbb elismerést: még egy ilyen győzelem, felség, és odalesz az egész birodalom. Most, hogy megint elérkezett a győzelmes február évfordulója, folyvást és nem véletlenül ez a régi történet jut az eszembe. Bizonyos jelensé­gek azt mutatják, hogy a politika egyes tartomá­nyaiban megint győzelemkovácsoló a hangulat. A seregek összeverődése, persze, más zászlók alatt zajlik, merőben mások a jelszavak, a türel­metlenség azonban éppen úgy a csillagos eget ostromolja, mint 1945 és 1948 között a szalámi­taktika alkalmazása idején. Ma talán már génjeinkben is ott a fertőzés, és legfeljebb azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy a rászedettek sokmilliós seregében előkelő útitár­saink voltak. Gyenge vigasz, és ma már csak nosztalgiával gondolhatunk arra, hogy egy vona­ton utazott velünk Romáin Rolland és Picasso, Sartre és André Gide, meg G. B. Shaw... A felso­rolást hosszan folytathatnánk. Annyit azonban ez is bizonyít, hogy az eszme, amelynek zászlaja alá sorakoztunk, nem demagógián alapszik, hanem valós emberi igényt fejez ki. Túlságosan elsöprő volt a győzelem. 1917-ben is Oroszországban, és 1945-1950-ben is, persze más feltételek között, Lengyelországtól Albániá­ig. így bátor emberek sem hallathatták hangjukat, nem akadt aki világgá kiáltotta volna: még egy ilyen győzelem, és mindent elveszítünk. így tör­ténhetett meg, hogy Sztálin, Gottwald, Rákosi és a többi csapatának útját bitófák szegélyez­ték, a sírokat előbb a legbátrabbak tetemei, majd a lehetséges ellenállók töltötték meg. Mindez egyetlen céllal történt: megfélemlítés. Mi történt Csehszlovákiában 1948 február­jában? Kissé leegyszerűsítve így is fogalmazhatunk: a hatalom és dicsőség kisajátítása a kommunista párt által. A csehszlovák kommunisták a hatalom > megragadása után elhatározták, mindenáron „be kell bizonyítaniuk", hogy a fasizmussal szembeni ellenállásban, az ország védelmezésében, felsza­badításában és újjáépítésében kizárólag az övék az érdem. Ma már teljesen nyilvánvaló, hogy emiatt kerültek bitófára és börtönbe más politikai pártok tagjainak százai, ezért sínylődtek évtize­dekigkényszermunkán az 1940 körüli angliai légi csaták kiváló csehszlovák pilótáinak és a spanyol­országi interbrigádistáknak százai. Ezért tengőd­tek a társadalom peremén azok tízezrei, akik szociáldemokrataként vagy szocialistaként tettek sokat ezért az országért. Ezek likvidálása nélkül a bolsevik párt nem lett volna képes a „dicsőség" megkaparintására, egyeduralmának legitimálá­sára. Amikor még én is sztálinista voltam, a főszer­kesztő ilyenkor, február közepe táján így rendel­te meg a győzelem évfordulójára írandó vezércik­ket: úgy csináld meg, hogy a mához szóljon! Az ilyen dolgozatok azután meg is íródtak, terjedel­mesek volfak és laposak, és mi nekiveselkedve bizonygattuk, hogy egészen 1948 februárjáig nyúlnak vissza az éppen időszerű párthatározat gyökerei. Művünket valamilyen dörgedelmes jel­mondattal befejeztük, aláírtuk, leadtuk. Azóta megjártuk száztühosszát. Ma, legalább 2 évtizeddel azután, hogy értel­mileg is, érzelmileg is következetesen szakítottam a bolsevizmussal, megint vezércikket írok a feb­ruári győzelemről, és újfent úgy írom dolgoza­tom, hegy a mához szóljon. Nagyon erőteljes megint a dicsőségért indított hajsza. Célja teljesen nyilvánvaló; minél jobban szerepelni a választásokon, minél több szavazatot megnyerni. Ez egyébként logikus, így csinálják ezt minden politikai mozgalomban. Az egyes pártok - nagyon tisztességesen - felsorolják, milyen vérveszteséget szenvedtek a diktatúra évtizedeiben, tagságuk milyen üldöztetéseknek volt kitéve, vagyonukat miként sajátította ki a rendszer. Talán legkevésbé azok bizonygatják helytállásukat, akik 1968-ban - tehát még emberi léptékkel mérve is a belátható múltban - bizonyí­tották egyértelműen, hogy miként vélekednek a bolsevizmusról. Ezek az emberek nem dicse­kednek érdemeikkel, valahogy tudat alatt érzik, hogy magatartásuk önmagáért beszél. Ugy látom, megindul az emberek kategorizálá­sa. Engem egyik kollégám a harmadikba, a legve­szélyesebbikbe sorolt. Annak köszönhetem e megtisztelő minősítést, hogy a pártból kizártak, és húsz évig több mint félmillió társammal együtt, hallgatásra voltam ítélve. Talán már meg is kezdődtek a káderezések? Ilyen már volt a hírhedt ötvenes években, és méginkább volt 1969 után. A módszerek félelme­tesen hasonlítanak az egykor alkalmazottakra. Vagy csak azért van e nagy tolongás a dicsőség monopóliumért, mert a pártból kizártak puszta léte is bizonyítja; 1989. november 17-e előtt is volt itt ellenállás a pártegyeduralommal szemben. 1949-ben is, főképp pedig 1970 után akkor vált legvérlázítóbbá a káderezési őrület, amikor osz­tályozni kezdték az embereket. Vigyázzunk ezért a dicsőség monopóliumának formálgatásával, mert ez könnyen hatalmi mono­póliumhoz vezet. Egy ilyen győzelem után már nemcsak hogy mindent elveszthetünk, hanem az ember majommá válása is megkezdődik. Ezek a gondolatok foglalkoztatnak engem 1990-ben a februári győzelem évfordulóján. TÓTH MIHÁLY Ján Čarnogurský, a szövetségi kormány első elnökhelyettese fogadta, jelen volt Richard Sa­cher belügyminiszter, Petr Mil­ler munka- és szociális ügyi mi­niszter, Miroslav Vacek vezér­ezredes, nemzetvédelmi minisz­ter és más személyiségek. Vác­lav Havelt ezt követően prágaiak ezrei üdvözölték az Óváros té­ren, ahol a köztársasági elnök röviden értékelte az elmúlt na­pokban folytatott tárgyalásait, a vezető politikusokkal és neves személyiségekkel tartott találko­zóit és megosztotta hallgatósá­gával az Izlandon, Kanadában és az Egyesült Államokban szerzett benyomásait. A cseh­szlovák köztársasági elnök és kíséretének több tagja ezután nemzetközi sajtóértekezleten válaszolt az érdeklődő újságírók kérdéseire. (Részletes beszá­molónk a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents