Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-20 / 43. szám, kedd

A Csemadok járási konferenciáról Nyílt levél Václav Havel köztársasági elnökhöz Mélyen tisztelt Elnök Úr! /

róként fordulok önhöz, mind az elnökhöz, mind az íróhoz egy személyben, mert bár a gondok - gondjaim, melyeket szeretnék önnel megosztani, közéleti gondok, ám az irodalmi és morális vonatkozásuk nemkevésbé érdekel és nyugtalanít. De honnan a bátorság e levélhez, honnan az önbizalom? Milyen gondokat oszthat meg a nemzeti kisebbség írója a széleskörűen ismert s méltán világhírű író-politikussal? Nincs ebben mosolyra késztető aránytalanság, túlbuzgó önbizalom? Remélem, hogy nincs! Az irodalom az eszményi demokrácia élettere - vagy annak kellene, hogy legyen -, ahol az érték törvénye munkál és a felelős és érvényes gondolat egyenrangúsíthatja a különbségeket. Az irodalomban a felszín és az alkotáson kívüli tényezők mögött az írói hitelesség és illetékesség szervezi a demokráciát. (Esetünkben azonban feltétel, hogy gondjaim-gondolataim felelősek és érvényesek legyenek.) Mondanivalóm megformálásában egy személyes tapasztalatomból - sérelmes élménynek is nevezhetném - indulok ki. Két évtizede főszerkesztői tisztséget töltöttem be, 1968. szeptember 1-től az Irodalmi Szemlének, 1983. szeptember 1-től pedig a Madách Kiadónak voltam a főszerkesztője. Megállapíthatjuk, hogy ebben az időszakban - a társadalmi „konszolidáció" támasztotta nehézségek ellenére - a hazai magyar irodalom számban és színvonalban megerősödött, értékben megnövekedett, a környező nemzeti irodalmak méltó és egyenrangú partnere lett. Fiatal nemzedékek nőttek fel és érvényesültek mellettem-körülöttem. Könnyű lenne bizonyítani, hogy az elmúlt két évtized folyamatos gondokat, állandó kockázatvállalást és esetenként komoly egszisztenciális veszélyhelyzeteket jelentett számomra. Szatíraíróként négy évtizede vállalom a társadalombírálat posztját, regényíróként pedig - talán nem eredménytelenül - a nemzetiségi sors és történelem megélt tanulságainak a felmutatásán munkálkodtam, olyan igazságok megfogalmazásán, melyek egyben Köztársaságunk történelmének is fontos, sorsdöntő tényei. Munkásságomat tehát felelősnek és eredményesnek mondhatnám. A polgári mozgalmak során azonban a munkaközösség - melyet irányítottam többsége bizalmatlanságot szavazott irántam. A tisztségváltás nem járt számomra egzisztenciális válsággal, lelki krízissel azonban igen! Nem értettem, ami történt s hogy miért történt? Annak idején pártonkívüliként vettem át az Irodalmi Szemle szerkesztését, 1974-ben léptem a kommunista pártba. Mindezt azért mondom el, hogy valóságszemléletem személyes vonatkozásait ismertessem önnel, mert ezek bizonyára befolyásolják helyzetértékelésemet. Esetemet azonban nem személyes élményként fogom fel - az magánügyem -, hanem annak társadalmi körülményei és összefüggései érdekelnek és nyugtalanítanak. Az elfogultság lehetőségének a veszélyét érzem közben, de minden erőmmel azon vagyok, hogy ítéleteimben tárgyilagos maradjak. Személyesen tapasztaltam, hogy az új polgári mozgalmak, kezdeményezéseikben és napi politizálásukban érzéketlenek a közelmúlt történeti megítélésével szemben, a jelen igézetében élnek és cselekszenek. ön, Elnök Úr hangsúlyozta a múlt iránti közös történelmi felelősség és a differenciált felelősségvállalás vagy felelősségre vonás érvényét, mindenképpen helyesen és érvényesen. A múltat, annak minden sokszínű vonatkozásában, közösen éltük meg. Ez a bölcs és felelős álláspont azonban nem - vagy alig - jellemzi a közgondolkodást és a közelmúlt elvető bírálatára épülő mozgalmakat. A monolit hatalom és a totális rendszer - egyébként szükségszerű - lebontása közben azok a szálak is elszakadnak, amelyek az életerők folyamatos fejlődését szolgáló (múlt) értékeket a mához és a jövőhöz kötnékköthetnék. A szocialista társadalom kezdetén az elmélet önkényére építő hatalom filozófiája tiszta lappal akart indulni a jövő életbe, ennek érdekében szűkkeblűen értékelte a múltat és elméleti, elvont eszményeket tűzött célul maga elé. Úgy tűnik fel, a születő demokráciát sem érdekli igazából a közelmúlt, legfeljebb a globális megbélyegzés és elutasítás szintjén. Kérdés, hogy ez lehetséges-e - és célszerű-e? - egyáltalán? Mindenesetre s részben érthetően, a polgári mozgalmak programnyilatkozataiból egyelőre nem rajzolódik ki új eszmerendszer, a jövő társadalomkép valamiféle filozofikus látomása, sem új értékrend nem érezhető ki belőlük, legfeljebb nagyon általánosan. Mélyreható változások korát éljük. A történelem azonban arra tanít, hogy az emberi lét a folyamatosság törvényére épül, jelenünket a múlttal összekötő szálak el nem szakadhatnak. Az élet természetéből és értékrendjének fejlődéséből következik, hogy az elmúlt négy évtizednek - még a „konszolidáció" korának is! - voltak-lehettek olyan magatartás formái, személyes megnyilvánulásai és közéleti értékei, tehát humánus teljesítményei, melyeket az új társadalom szociális alapjainak és morális tartalékainak a gyarapítása érdekében át kell(ene) menteni, elfogadni és megbecsülni. A novemberi forradalmi napokat jellemző eufória és őszinte lelkesedés mára egy „új sematizmus" és valamiféle „ellendogmatizmus" elutasító türelmetlensége felé sekélyesedik, mely aláássa a törvényszerű változások ösztönzésének a jóhiszeműségét és hitelét. Az újító kezdeményezések bátor etikusságát elérheti a beteljesült forradalmak végzete: eredményeiket mindennapi előnyök aprópénzére váltják a tiszta eszmék iránti közömbös tömegek. A forradalmak célja a hatalom megszerzése, majd aztán, vélik, igazi, szép rendet teremtenek! Ám maradéktalanul ez még egyetlen forradalomnak se sikerült. A demokrácia, melyre törekszünk, nemcsak áll\ lamforma, mely a többség, a nép uralmára épül, hanem olyan társadalmi közeg és emberek közötti, erkölcsi viszony is, mely egyben közösségi állapot és a közgondolkodás természetes életeleme. A demokrácia a társadalom belső szokásrendje, meghatározza az élet humánus minőségét és morális értékét. Fábry Zoltán írta 1963-ban, hogy a szocializmus humánum nélkül a fasizmus tekintetnélküliségével (lehet) azonos! Nos, meg kell állapítanunk, hogy a mai demokratizálási folyamatokban a kizárólagosság antihumánus tényezője erősen munkál. Részben érthetően, politikai harc folyik! Azonban politikai harcot se lehet vívni morális szemlélet nélkül! A forradalmi mozgalom, mely gyengédnek nevezte magát és a szeretet, az igazság, a méltányosság és türelem jelszavait írta zászlajára, amely a tolerancia és a megbocsátás szükségét hangoztatta, ma meglehetős türelmetlenségről tanúskodik és közelről sem (csak) ezen eszmék jegyében szervezi át a társadalmat. A fejlődés irányai nem a jelszavak jelölte tartományok felé mutatnak! A közéleti zűrzavart könnyű kihasználni, a leváltások és kinevezések folyamata nagyon labilis rendezőelvek szerint folyik és a titkos szavazások eredménye gyakran messze jár az optimális igazságtól és célszerűségtől. A forradalmi mozgást átszövik és demoralizálják az alantas emberi ösztönök, a személyes érdekek és csoportos bűnök, hatalmába keríti a demagógia lidérce, ahogy a szocializmus elveit is deformálta az erkölcstelen karrieristák, primitívek és önelégültek önzése és kegyetlen individualizmusa. A két helyzet talán azonos, semmi sem változott? Nem így igaz! A múlt bűneinek sora részben lezárt fejezet, a régi gyakorlathoz való visszatérés már nem képzelhető el. A demokratizálás viszont a kezdeténél tart, befolyásolható és irányítható kell, hogy legyen. Megengedhetetlen, hogy a legyőzött formalizmust új sémák váltsák fel és a kizárólagosság helyébe új elfogultság költözzön! A múlt módszerei és megoldási sémái azonban új köntösben kísértenek. Az átszerveződés folyamata egészében aligha gazdagítja társadalmunk morális és humánus értékrendjét, nem gyarapítja emberségünk tartalékait, inkább fogyasztja azokat. Új feszültségek keletkeznek, friss sérelmek és igazságtalanságok termelődnek, csökkentve a nyugodt tisztánlátás esélyeit és a józan ész számára egyre áttekinthetetlenebbé teszik jövőnk képét és távlatát. M

it tegyen - tehet - az író ebben a helyzetben? A jelek szerint egyelőre tanácstalan. Részt vesz a politikai folyamatokban, megújul és megújítja szervezeteit - lehetőleg függetlenek legyenek! - szűkebb szakmai társadalmát megosztva új felismerések és érdekek alapján egyesül, vitázik, elhatárolja magát és megalkuszik, nyüzsög és menti magát, diadalmasan feltör vagy megsértődik és visszavonul. Nem vagy alig gondol az alkotásra, „fegyverek" zajában hallgatnak a múzsák! Az írói hivatás köre is alakul, változik küldetésének jellege? De hogyan, milyen értelemben? Egyelőre kénytelen védeni és megtartani önmagát, érvényt szerezni érdekeinek, hiszen ő is a nagy földmozgás részese. Az irodalom tekintélye amúgy is válságba került, súlya csökken, esélyei szűkülnek, mohón és telhetetlenül fogyasztják a hatáskörét új vívmányok és kultúrformák. Az irodalom autonomizmusának a gyöngülése mellett növekszik életünkben a mindennapok gyakorlatának politikumszükséglete, melyet a születő sokpártrendszer közéleti harcai még növelni fognak. A régi rendszerből éppen az mentődik át, ami igazságtalanságai fő okozója volt: a politikai állásfoglalás egzisztenciális kényszere. A hatalmi pozícióra való törekvés erővonalai talán még megosztóbban hálózzák majd be közéletünket és - túlzó látomás? - még több feszültséget és nyugtalanságot vihetnek társadalmunkba, mint valaha is volt. Mindez természetszerűleg megy az alkotómunka szellemi függetlenségének a kárára és egzisztenciája fokozott védelmére kényszeríti az írót. A szocializmus azonosulást követelt tőle, milyen szerepet szán neki a demokrácia? Európa felé igyekszünk, bővül földrészünk demokratikus szellemisége és kultúrájának történelmi mélysége, egyéniség-ideálja. Mert Európa nemcsak fejlett műszaki színvonalat és gazdag anyagi kultúrát jelent, hanem elsősorban ősi hagyományokat és humánumeszményt, súlyos történelmi örökséget és kötelező emberi értékeket. Félő, hogy dolgaink nem olyan, emberhez méltó szervezettség és életforma felé haladnak, melyekkel az európai kultúrközösségben természetszerűleg kapnánk helyet. Megtörténhet, hogy minél inkább érezzük Európához való közeledésünket, annál inkább távolodik tőlünk! Mit tenni hát? Az író számára - úgy érzem - nincs más mód, minthogy önmaga maradjon, a maradiság gyanújának és vádjának a lehetőségét is vállalva maradjon hű hagyományos küldetéséhez és higgyen abban, hogy továbbra is a humánus letéteményese és az etikus kultúra képviselője lehet. Elnök Úr! Megértését kérem, hogy megosztottam önnel gondjaimat. Abban a reményben tettem, hogy az író komolyan veszi őket s talán azonosul velük, a köztársasági elnök pedig - amennyiben valóban reális és nyugtalanító gondok - a leghivatottabb, hogy cselekedjen érdekükben. DUBA GYULA író A Csemadok hét végi járási konferenciáin a küldöttek értékelték a szövetség eddigi munkáját, s rámutattak arra, milyen feladatok várnak a Csemadokra a jövőben. A tanácskozások résztvevői tiltakoztak az Új Szó magazinjának, a Vasárnapnak a tervezett megszüntetése ellen. Megújulva és nagyobb önbizalommal Kassa eléggé fontos szerepet tölt be a szlovákiai magyarság életében - hiszen színhelye néhány hagyományos országos rendezvényünknek, otthona a Matesz Thália Színpadának, két magyar tanítási nyevű középiskolának, s néhány igen eredményesen dolgozó műkedvelő csoportnak - ám a városi Csemadok-konferencia szerint a jövőben még többre is vihetné ezen a téren. Ez a több pedig - derült ki a szombati tanácskozásból is - a Csemadok-tagok körében közóhaj, egyben vállalás is. Szövetségünk városi szervezetének az új programtervezetéből ugyanis egyértelmű, hogy a Csemadok Kassán az eddiginél aktívabban szeretne bekapcsolódni a társadalmi életbe, a csehszlovákiai magyarságot érintő kérdések rendezésébe, s egyben az ország közös feladatainak megoldásába. A helyi teendők között fontosnak tartja az igényeknek megfelelő magyar tannyelvű óvoda és iskolahálózat (szakmunkásképzők) kiépítését, a Thália Színház önállósításához és bővítéséhez szükséges alapfeltételek megteremtését, a Csemadokcsoportok, valamint -körök rendszeres és színvonalas munkájához kellő eszközök előteremtését, a műemlékvédelem hiányosságainak feltárását és pótlását. A programból, illetve az elhangzottakból egyértelmű az is, hogy a szövetség helyi szervei és szervezetei vállalják a szoros együttműködést a Független Magyar Kezdeményezés és az Együttélés politikai mozgalmakkal mindaddig, míg ezek kézzelfogható biztosítékát nyújtják a csehszlovákiai magyarság politikai képviseletének. A tanácskozás 90 résztvevője közül 67-en írták alá azt a kormánynak címzett levelet, amelyben az Új Szó olvasói a Vasárnap megszüntetésére irányuló törekvések ellen tiltakoznak, illetve a felvetett érvek világos magyarázatát kérik. t A Csemadok városi elnöke Pásztó András lett, társelnökei Gáli István és Reiter Györgyné, alelnöke pedig KolárPéter. (gazdag) Kulturális hagyatékunk megőrzése - A csehszlovákiai magyar lakosság helye az átalakuló társadalomban, nemzetiségi létünk, a kulturális élet hogyan továbbja, az anyanyelvi oktatás szélesítése, fejlesztése kérdéseit vitatták meg szombaton Királyhelmecen a Csemadok tőketerebesi járási konferenciájának küldöttei. A több mint 5 ezer tagot és 53 alapszervezetét képviselő 88 küldött a józanság és megfontoltság jegyében igyekezett mérlegelni a megújhodás, a demokratikus és hatékony reformok módozatait. Egyhangúan fogalmaztak abban, hogy az értékelt időszakban a Csemadok-alapszervezetek tevékenységét az akkori politikai légkör határozta meg, tették, amit az adott feltételek között tehettek. Ezért a konferencián határozottan kinyilvánították, hogy a jövőben még fontosabbnak tartják a csehszlovákiai magyarság kulturális és anyagi hagyatékának megőrzését, tökéletesíteni kívánják a művészet és művelődés területén végzett munkát és fokozott figyelmet szentelnek a társadalmi és érdekvédelmi feladatok megoldására. Az alapszervezetek a közös célok érdekében szoros együttműködésre törekednek a polgári kezdeményezésekkel. A küldöttek egyhangúan leszögezték: a Csemadok ne váljon politikai párttá, de nemzetiségi létünk és jogaink garantálása csak egy politikai mozgalom keretén belül biztosítható, ezért támogatásukról biztosították az Együttélés politikai mozgalmat. Dobos László, a Csemadok KB tiszteletbeli elnöke hangsúlyozta; a lényeg az, hogy az alakuló politikai kezdeményezések ne a mában mérjék a politikát, mert az itt élő magyar nemzetiség történelme nem november 17-ével kezdődött, hanem jóval korábban. Csakis ilyen szemléletazonosítással építhetünk magunknak demokráciát. A konferencia küldöttei levelet küldtek a SZSZK kormányának elnökéhez, amelyben tiltakozásukat fejezik ki az Új Szó magazinja, a Vasárnap megszüntetése ellen. A választmány elnökévé újra Gyimesi Györgyöt, társelnökévé Fuksz Sándort és alelnökévé Hogya Györgyöt választották. (kat) Együttműködve... Háromnapos közös tanácskozást tartott a Csemadok galántai és pozsonyi járási választmánya. Ezen a két járás Csemadok tagságát képviselő küldöttek állásfoglalást fogadtak el. Ebben megállapítják: rendkívül fontosnak tartják, hogy a Csemadok a jövőben is vállalja fel a csehszlovákiai magyarság kulturális, szellemi életének szervezését, egyúttal harcoljon a két területen az önszervezés és önigazgatás megvalósításáért. A Csemadok legyen olyan társadalmi, érdekvédelmi és kulturális szervezet, amely a parlamentális demokráciában etno-regionális korporációként védi a nemzeti kisebbség érdekeit. A résztvevők egyetértettek az Együttélés politikai mozgalom alapelveivel és örömmel nyugtázták, hogy a Csemadok KB Elnöksége és a mozgalom megalapítói között jó együttműködés alakult ki. Határozottan tiltakoztak az Új Szó magazinja, a Vasárnap javasolt megszüntetése ellen. Ez a lépés érzékenyen érintené a csehszlovákiai magyar sajtót. Egyetértettek azzal, hogy a Nap váljon napilappá, de ez semmi esetre se történjen a meglévő nemzetiségi sajtórendszer rovására. A résztvevők egyértelműen támogatják és kiállnak a Komáromi Jókai Mór Egyetem megalapítása mellett. (tszl) Felhívás a kertbarátokhoz Mint minden társadalmi szervezet, napjainkban a Szlovákiai Kertbarátok Szövetsége is újraértékeli eddigi tevékenységét, s megkülönböztetett figyelmet szentel a tagok igényei kielégítésének és a sajátos szövetségi problémák megoldásának. Ezt a tevékenységet a szövetség rendkívüli kongresszusáig, melyre március 31-én Pozsonyban kerül majd sor, a Szlovákiai Kertbarátok Szövetségének akcióbizottsága irányítja, melyet megbíztak a tanácskozás előkészítésével. A szövetség rendkívüli kongresszusának előkészítésében nagy szerep jut a most zajló alapszervezeti évzáró taggyűléseknek és a soron következő járási konferenciáknak. Szövetségünk tagjai ezeken a fórumokon véleményt mondhatnak, újraválaszthatják vagy leválthatják eddigi képviselőiket, s megválasztják a rendkívüli kongresszus küldötteit. E tanácskozások akkor lesznek igazán hasznosak, ha a résztvevők kifejtik a szövetség továbbtejlesztésével kapcsolatos ötleteiket és javaslataikat is. Az akcióbizottság a rendkívüli kongresszus előkészítésénél maximálisan ki akarja használni az alulról, tehát az alapszervezetekből induló kezdeményezést. A jelölteket mindenütt szabadon és demokratikusan választják meg, s a szövetség központi szerveit szintén demokratikus választásokkal akarjuk kialakítani. Az elmondottakból kiindulva, a Szlovákiai Kertbarátok Szövetségének akcióbizottsága felhívással fordul az alapszervezetek tagjaihoz és mindazokhoz, akik észrevételeikkel és hasznos javaslataikkal hozzájárulhatnak szövetségünk fejlődéséhez és tevékenységének sokrétűbbé tételéhez, hogy bátran mondjanak véleményt a napjainkban zajló tanácskozásokon és javaslataikat írásban is közöljék a szövetség akcióbizottságával (AV SZZ, Havlíčkova 34, 81702 Bratislava). A Szlovákiai Kertbarátok Szövetségének akcióbizottsága ÚJ SZÚ 20 1990. I|. 16. Egyetemes demokráciát Ne szüntessék meg a Vasárnapot!