Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-02 / 28. szám, péntek

Vihar Ekelen SZÍNJÁTÉK HAT TÉTELBEN Prológus Számomra minden a Tátika körüli bonyodalmakkal kezdődött. Az országosan ismert gyermek folklór együttes önálló gazdálkodása szúrt szemet Fehér Miklós hnb-elnök és eléggé népesnek, ennél fogva erősnek bizonyult csapatának. Azt Hodek Mária, az együttes vezetője is tudta, hogy csak ideig-óráig állhat ellen szűnni nem akaró támadásaiknak, mesterkedéseiknek. Melléjük álltak a járási nemzeti bizottságon is, persze, mindennek megvolt a látszatra legális módozata. Egy biztos: valakinek igencsak szúrta a szemét a táncegyüttes. Kibogozhatatlan érdekszövetségükben ott volt a kulturális és a pénzügyi osztály egy-két embere, kellően manipulált ellenőrök és az ekeli helyi nemzeti bizottság alkalmazottai. Amikor Hodek Mária harcba indult a helyi hatalmasságok összefonódása ellen, tudta, hogy még külső segítséggel, a sajtó nyilvánosságával a háta mögött sem lehet biztos harcának sikere. Miután az együttes körüli bonyodalmakat feltárva, megírtam a riportot, semmilyen válasz nem érkezett rá. Időközben ennek a magatartásnak megfelelően tovább bonyolódtak az események, önkényes intézkedések követtek önkényes intézkedéseket, nem hallgatták meg a szülőket, nem idéztek idevágó törvényeket, rendeleteket. Ezzel szemben kinyilatkoztattak, utasítottak és elrendeltek. Felrúgva minden, addig is érvényes eljárási jogszabályt. Az is nyilvánvalónak látszott, hogy igyekeznek megőrizni a törvényesség látszatát, hiszen Fehér Miklós elnök, a helyi nemzeti bizottság tanácsának tagjaival mindent megszavaztatott. Olyannyira biztos volt a dolgában, hogy a szülők feje fölött átnyúlva intézkedett az együttes státusáról: nincs önállóság, megszüntette a bankszámlát, s az együttest hatalmi szóval a helyi művelődési ház keretébe utalta. Monológ „Az együttes sohasem tartozott az ekeli művelődési házhoz, úgy, ahogy azt az új működési szabályzatban is meg lehet találni. Ennek ellenére a hnb tanácsa a szülők véleményét is figyelmen kívül hagyta. Kiskorú gyerekekről van szó, ezért a szülőket kellett megkérdezni. Az október 30-án nekünk írt levélből kiderült, hogy a szülőkkel tartott megbeszélés teljesen fölösleges volt, mert négy óra elteltével a feltételeket nem fogadtuk el. Egy héten belül mégis közölték, hogy a tanács eldöntötte: az együttes a művelődési házhoz tartozik, s köteles elfogadni az új szabályzatot. Ez méltatlan intézkedés, méltatlan feltételekről, amelyek nem egy művészeti csoport működését szolgálnák. Utána tudomásomra hozták, hogy november 15-ével megszüntették az együttes folyószámláját. Indoklásként azt adták, hogy az együttes a művelődési házé, s mivel annak van bankszámlája, az együttesnek nem lehet. Felszólítottak, hogy adjam le a bélyegzőt és az értékpapírokat. Persze mi soha nem egyeztünk bele, hogy a művelődési házhoz tartozzunk. Az új alapszabályzatot sem fogadhatjuk el, mert azt úgy dolgozták ki, hogy az együttes vezetői közül senkit nem kérdeztek meg. Adminisztratív intézkedéssel megoldottnak szeretnék látni az ügyünket. Ebben az áll, hogy az együttes vezetője, akkor szólhat bele a csoportot érintő dolgokba, ha erre a művelődési ház vezetője engedélyt ad. Vagyis: ennek a gyakorlata úgy nézne ki, hogy én, Hodek Mária dolgozzak, csináljam a műsort, tanítsam a gyerekeket, s ők majd megmondják, mibe szóljak bele, mikor, hol kell fellépni. Ezt konkrétan meg is jelölték: ilyen-olyan évzárógyűléseken, az államünnepek meg egyebek alkalmával. Kötelezettségekről írnak, de jogokról egy szó sincs. Legfeljebb az a jogunk, hogy dolgozhatunk, a többi szerintük kötelességünk. Végeredményben azt is tudni kell, hogy bennünket ingyenmunkára köteleznek, hiszen soha semmilyen szerződésben rögzített juttatást nem kaptam. Méltán érzem úgy, hogy ezzel az intézkedéssel adták tudtomra: ha nem tetszik, bármikor elhagyhatom az együttest." Közjáték Időközben a november 17-ei események után másféle harcmodorra váltott Fehér Miklós. A forradalmi helyzetben már nemcsak Hodek Máriával és a Tátika tagjainak szüleivel szemben kellett szüntelen támadással védekeznie. Először a Matesz színészei tartottak nyílt fórumot, majd a megalakult Polgári Fórum és a Független Magyar Kezdeményezés helyi, illetve járási koordinációs bizottsága. Falufórumra hívták Ekei lakosságát. Az elsőn részt vett Szigeti László, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen polgári mozgalom koordinációs bizottságának szóvivője is. Az ő füle hallatára reagált először Fehér Miklós a Tátika helyzetéről írt riportomra. Állította, hogy nem a valóságnak megfelelően tájékoztattam az olvasókat. Miután személyesen felkerestem, és magyarázatot kértem, érdemben nem kaptam választ erre az állítására, mint ahogy arra sem, miért nem reagált a törvényes harminc napon belül a szeptemberben írt riportomra. A járási nemzeti bizottság épületében viszont tapintatosan figyelmeztetett Édes úr, a pénzügyi szakosztály vezetője: Gondoljam meg, mert ha továbbra is firtatom a Tátika ügyét, küldhet ő olyan ellenőrzést oda, amely ugyan nagyobb szabálytalanságokat nem állapíthat meg, de néhány apróság címén kiróhat büntetést Hodek Máriára, az együttes vezetőjére. Bevallom: tizenöt éve vagyok a pályán, de először zsaroltak meg úgy, hogy mások helyzetét hozták fel ellenérvként. Természetesen nincs magnófelvétel, nincs tanú. Az viszont érdekes, ami Hodek Mária 1990. január 15-én hozzám írt levelében áll: ,,A hnb tanácsának legutóbbi ülésére az akcióbizottságéval együtt került sor. A hnb oldalán Édes elvtárs és egy jogásznő. Hiába minden érv, minden tény - ez sem számít nekik. Komoly ellenállásba lendültek. Utcán, kocsmában, boltban... leállítják az embereket és lázítanak. Nem tudom, milyen alapon működnek együtt. Édes és Fehér? Arról meg vagyok győződve, hogy együtt dolgoznak. Mindenesetre hihetetlen, hogy ennyire nem jut ide el az idők szava." így hát kirajzolódott az ekeli véd- és dacszövetség háttere is. Csupán a közjátékot teszi színesebbé, hogy Fehér Miklós lánya, Fignár Éva, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen járási koordinációs bizottságának a tagja az édesapjával folytatott beszélgetésem idején mindenáron közbe akart szólni; sőt, egyik alkalommal minősíthetetlen kifejezést is megengedett magának. Konfliktus 1989. december 29-én az ekeli falufórumon Bíró Rozália képviselő, volt tanácstag elmesélt egy történetet. Eszerint, amikor a délutáni tanácsülésen a tanács lemondott, hogy legalább fele-fele arányban pártonkívüliekkel felújítsák a testületet, estére a plénum ülésén Fehér Miklós hnb-elnök már arról beszélt, hogy Bíró Rozália lemondott a tanácstagságról, de a többiek maradtak és ő bizalmat kapott. Csupán Bíró Rozália helyett választottak új tanácstagot. A felszólalás után szinte hömpölyögni kezdett a panaszáradat. Mivel komoly gondokról esett szó, helyi jellegük miatt nem sorolom fel őket. Néhány tényt azonban jellemzőnek tartok. A Fehér Miklós és Kulcsár Szabó Sándor mérnök képviselte falusi vezetés minduntalan azzal védekezett, hogy mennyit tett a faluért. Közben nem adott választ a művelődési ház építése körüli panamázásokról érdeklődő kérdésekre. A helybeliek ugyanis ingyen dolgoztak, míg a „vendégmunkásoknak" busás órabéreket fizettek ki az építkezésen. A több mint harminc felszólalóból csupán az ittas hnb-titkár és Szabó József villanyszerelő állt a falu vezetése mellé. Hallva a családi és rokoni kapcsolatokat emlegető felszólalásokat, a kivételezetteknek és előjogokkal felruházottaknak nyújtott szolgáltatásokról, egyetlen kérdés foglalkoztatott: Mi tartja még pozícióikban Fehér Miklóst és Kulcsár Szabó Sándor mérnököt? Miért nem tartanak pótválasztást, hiszen egy falu vonja meg tőlük a bizalmát? Tragikus optimizmusom késztetett várakozásra. Bevallom, rosszul tettem, mert úgy tűnik, nagy fába vágták a fejszéjüket mind az ekeliek, mind a falu polgári fóruma, mind jómagam. Egyetlen reményt talán még az ekeliek igazságérzete, tisztessége mellett bátorságuk ad. Persze, ebben bízom a legkevésbé, hiszen nyíltan kiálltak, őszintén elmondtak mindent, ennek ellenére a valószínűleg munkahelyi, így anyagi függőséget is rögzítő hatalmi szálakat nem sikerült elszaggatniuk. Szomorú végkifejlet Egy ekeli szülő leveléből idézek: ,,A következő falugyűlésen az önök lapjától is megjelent egy újságíró (Dusza Istvánha jól tudom) így talán ezt a gyűlést nem kell kommentálnom. Röviden: annyi történt, hogy semmilyen érdemleges választ a falu nem kapott. Ezek után fordultunk a jnb-hez, akik a tanácsülésre küldtek egy jogászt és Édes elvtársat, akik a paragrafusokat a tanács felé görbítették! Utána a tanács jóvoltából megindult a faluban a hadjárat, és a családi klánok összefogása a Polgári Fórum tagjai ellen. Most ott tartunk, hogy 1990. 1. 24-én leváltották igazgatóhelyettesi funkciójából az országos hírnévre is szert tett Tátika gyermekcsoport vezetőjét, Hodek Mária tanító nénit. Személye ellen azon kívül, hogy a helyi polgári fórum egyik alapítója és szóvivője, nem tudjuk mi a vád. Mivel azt nagyon jól tudjuk, hogy munkáját jól végezte a Tátika tánccsoport mellett is, mert végzős diákjaink a felvételi vizsgákon (magyar nyelvből, mivel ezt ő tanítja) rendre megfeleltek! A szülők jogosan félnek attól, hogy ezek után az jön, mint ami az eddigi folyamat volt. Ha falunk egy jólképzett pedagógust kapott, annak hamarosan odébb kellett állnia, vagy pedig behódolt a hnbnek és az igazgatónak. Hodek Mária tanító néni leváltása igaz, demokratikusan folyt le a tantestületben, kivéve az előtte végzett aknamunkát. A szülőknek most az fáj, hogy személyében egy kiváló pedagógust és gyermek-tánccsoportvezetőt veszítünk el. Mert ki garantálja, hogy ennyi meghurcoltatás után is Ekelen marad? Azért fordulok segítségért önökhöz, utolsó elkeseredésemben, mert a faluban lassan kezd beigazolódni, hogy az országban jöhet bármilyen változás, ez Ekei falura nem érvényes." Epilógus Az írásomon kívül mással nem tudok segíteni az ekelieknek. Jogukban áll a hnb elnökét és a bizalmukra méltatlan tanácstagokat, képviselőket leváltani. Ha másképpen nem megy, akkor aláírások gyűjtésével. Nem cselekedhet senki sem helyettük. Megértem a félelmüket is, hiszen az idézett levél írója sem merte aláírni a nevét, pedig idén már hatszor jártam a falujukban, s bizonyíthatom: mindenben igaza van. Ebből és a fülem hallatára elmondott panaszokból is nyilvánvaló, hogy Fehér Miklós mindeddig általam csak sejtett érdekszövetséget épített ki. A rokoni szálakat maguk az ekeliek bogozták ki a falugyűlésen. Ugyanakkor a megfélemlítés módszereiről mindeddig csak beszélnek, de ellene nem tettek semmit. Más útja nincs a Fehér Miklós irányította „családi klán" hatalomtól való megfosztásának, mint a törvényesség. Vagyis: aláírásokkal bizonyítottan követeljék a hatalomtól megrészegedett hnbelnök lemondását. Feltehetőleg most még a tantestületbe is elért a keze, hiszen az emberi hiúságon, egyéni irigységen kívül, mi más motiválhat egy pedagógusközösséget arra, hogy országosan is elismert eredményeket elérő, emberi tisztességet, állampolgári becsületességet vállaló igazgatóhelyettesüket leváltsák? Egyáltalán, hol van ilyen esetekben a Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének komáromi járási csoportja? Miféle érdekvédelmet képzelnek el ők, ha nem képesek a pedagógustársadalom legjobbjait megvédeni, egy-egy faluban hatalmaskodó vezető garázdaságától? Az emberek félnek. Ekelen minden bizonnyal, mert idegenek jelenlétében bátran beszéltek, viszont az idegenek a mindennapjainkban nem állhatnak mellettük. Nekik kell dönteni arról, kik vezessék a falut! DUSZA ISTVÁN A CSODÁRA VÁRVÁN Komáromban először: a Győri Balett Az elmúlt évben ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját a világhírű Győri Balett. Kínától Norvégiáig, Izraeltől Olaszországig mindenütt osztatlan siker kísérte csodálatos táncszínházi produkcióikat. Tízéves fennállásuk alatt összesen ötven alkalommal szerepeltek külföldi fesztiválokon, turnékon. Hazánkban mindössze két alkalommal jártak eddig. 1980 októberében Pozsonyban A Nap szerettei-\ mutatták be, 1985ben pedig ismét Pozsonyban, majd Prágában léptek fel A Nap szerettei, a Mechanikus kert és a Bolero című produkciókkal. Engedtessék meg nekem egy személyes jellegű vallomás-féle is. Az egyik Budapesti Tavaszi Fesztivál alkalmával a Budapest Sportcsarnokban nézhettem végig ámuló csodálattal a Jézus, az ember fia című produkciójukat. Sírtam. És nem csak én. A színpadművészet, a látvány varázslatos emberi erejének valami csodálatosan tiszta, felemelő élményében lehetett részem a sportcsarnok lelátóin ülő tömegben, olyanban, amelyhez foghatót sem előtte, sem utána nem sikerült megélnem. Próbáltam védekezni, magyarázkodni: vigyázz ember, hiszen a „szirup" veszélye is fenyeget, a jóságterror. Mindhiába. A torokszorító tiszta gondolat és könyörJelenet A Nap szerettei című balettkompozícióból (Bánkuti András felvétele) telenül pontos technika, szakmai fölény és biztonság minden buktató fölé emelkedett. Markó Iván táncszínháza mindent „elsöprően" él a szívemben, színházi emlékeimben. Markó Iván, Gombár Judit díszletés kosztümtervezővel a csapatmunka teljes szintézisét érte el. Művészetük, pedagógiai munkásságuk eredményeképpen a megérdemelt világhírig vitték. 1990. február 5-én felemelő ünnepi eseményre készül a Komáromi Városi Művelődési Központja: A Nap szerettei, Az ígéret földje és a Bolero című produkcióval lép fel a Győri Balett. Az előadás este 19 órakor kezdődik a Matesz székházában. A Nap szerettei 1979-ben, alakulásuk évében született. ,,A természet ősi hangjai... az emberi testen belül is: érverésünk, szívdobogásunk - maguk teremtik a keretet, a formát, a bölcsőt, amelyben a zenei gondolkodás megszületik és életre kap..."- írja Mozgó Világ

beli méltatásában a produkcióról Kővágó Zsuzsa. A közönség láthatja híres Ravel-estjük egyik csodásan lüktető darabját, a Bolero-t. Ez a Ravel-esten látott Bolero felújított változata, a világ zeneirodalmának egyik legnagyobb „ötletére" (Kolozsár Tamás jellemzi így) komponált sodró erejű tánckompozíció. A Győri Balett tagjai sorában találhatunk pozsonyi táncosokat is: Eva Hotová, František Kostolni, Dagmar Kostolniková, Veronika Iblová. A Kostolnik-házaspár és Eva Hotová fellép a Komáromban látható produkciókban is. A Nap szerettei Carl Orff Carmina Burana-jára készült koreográfia, Az ígéret földje Yehudi Menuhin és Ravi Sankar zenéjének variációiból épül fel. A Bolero pedig Maurice Ravel mindannyiunk által ismert kompozíciójára készült koreográfia. Mindhárom produkciót Markó Iván koreografálta, s a szólókat olyan hírességek táncolják, mint Kiss János Liszt-díjas, Bombicz Barbara, Demcsák Ottó, Loósz Krisztina és Sebestyén Csaba... Komárom, de egész Dél-Szlovákia kulturális-művészeti életének jelentős eseménye lesz a Győri Balett vendégszereplése. KISS PÉNTEK JÓZSEF Alakulóban a Csehszlovákiai Magyar Ének- és Zenebarátok Köre A múlt hét végén Galántán ülésezett a Csemadok Központi Bizottságának keretében tevékenykedő Karnagyok Klubja. Két témáról tanácskoztak. Először a VIII. Kodály Napok új koncepcióját és szabályzatát vitatták meg. Az 1990. június 16-17ére tervezett énekkari fesztiválnak az új idők követelményeivel összhangban kell megvalósulnia. Hosszas vita után a klub a szabályzatban, melyet elküldtek a kórusoknak, a következő módosításokat hagyta jóvá: Törölte a közös számok sorából A. Zemanovský Pieseň zeme című alkotását. Helyette, tekintettel az idő rövidségére, nem javasolt új kórusművet. A jelenlévők többsége igényelte a minősítő versenyt, az eddig bevált „koszorús minősítés" alapján. A rendezők viszont a kisebbségben maradt nézet képviselői számára is gondoskodnak arról, hogy a Kodály Napok valamennyi csehszlovákiai magyar amatőr kórus találkozója legyen. Ezért a kötelező kórusműveket önként vállaló és a versenyben részt vevő kórusok mellett, válogatás alapján, elfogadja azoknak a kórusoknak a jelentkezését is, melyek önálló műsorral szeretnének a Kodály Napokon szerepelni, de a versenyben nem kívánnak részt venni. A szervezők a válogatás során „kiesett" kórusok számára is lehetőséget teremtenek arra, hogy szerepeljenek a Kodály Napokon, ha önköltséges alapon vállalják a részvételt. Műsorukkal a rendezvény vasárnapi programjába kapcsolódhatnak be, pontosabban a Kodály-szobor koszorúzásakor és a gálahangversenyen, a közös énekkari művek előadásakor. A VIII. Kodály Napokkal kapcsolatos további határozatokat az ülésről készült jegyzőkönyv tartalmazza, amelyet elküldünk valamennyi nyilvántartott kórusunknak és a Csemadok járási bizottságainak. A Kodály Napokról tartott vita végén a Karnagyok Klubja bejelentette, hogy feloszlatja önmagát és átadja helyét egy, alulról szerveződő, nyílt szakmai csoportosulásnak, amely az igényeknek megfelelően fogja irányítani az amatőr énekzenei mozgalmat. A résztvevők héttagú akcióbizottságot hoztak létre, - tagjai Józsa Mónika, Janda Iván, Kazán József, Petrik Zsolt, Pokstaller László, S. Király Olga és Stubendek István -, hogy kidolgozza az új ének-zenei csoportosulás alapszabályzatát. A résztvevők elvben megegyeztek abban, hogy a csehszlovákiai magyar ének- és zenebarátok köre fő feladatának a csehszlovákiai magyar zenei anyanyelv művelését, ápolását, fejlesztését, az amatőr kórusok, énekkörök, körvezetők és karnagyok érdekvédelmét tartja. Együtt kíván működni minden olyan társadalmi csoportosulással, amely az iskolai zenei nevelés és karéneklés, illetve a közművelődés területén a magyar népzenére épülő zenei anyanyelv elsajátítását tartja fontosnak. Az éneklésen kívül lényegesnek tekinti a hangszeres zene népszerűsítését és a csehszlovákiai magyar zenei élet megteremtését. Tevékenyen kíván hozzájárulni több hivatásos csehszlovákiai magyar zenei együttes megalakulásához, a nemzeti kisebbségek számára az alap-, közép- és felső szintű zenei képzés megteremtéséhez. Mindezt oly módon, hogy ne csak a karnagyképzés, a karmester-utánpótlás nevelése legyen garantált, hanem a hivatásos zeneszerzők képzése is. Az ének- és zenebarátok köre önálló és független jogi alanyként szeretne tevékenykedni, laza szövetségben az énekzenei rendezvények szervezését vállaló Csemadokkal. A kör akcióbizottsága 1990. február 17-én Ónyban tartja programalkotó összejövetelét. A csoportosulás tevékenysége iránt érdeklődők a Csemadok Központi Bizottságának címén (815 57 Bratislava, Nám. 1. mája 10-12.), Petrik Zsoltnál jelentkezhetnek és tehetnek javaslatot a kör működésével kapcsolatban. A kör nyitott szeretne lenni mindazok számára, akik fontosnak tartják a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség zenei műveltségének ügyét. D. DUNAJSKÝ GÉZA ÚJ szú 5 1990. II. 2.