Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-17 / 41. szám, szombat

A pedagógusképzéstől a tehetséggondozásig Magyar kisebbségi oktatásügyünk problémái (II.) Plusz egy félelem (?) (A cikk első részét tegnapi szá­munkban közöltük.) 4. Az utóbbi 10-15 évben a ma­gyar iskolák elsőrendű feladata: a kétnyelvű oktatás, s célja kizáróla­gosan a szlovák nyelv elsajátítása, noha régóta bizonyított, hogy az ide­gen nyelvek - sőt valamennyi tan­tárgy - eredményes tanítása és el­sajátíttatása csak az anyanyelv megfelelő ismeretére épülhet. (Ma már komikusnak tűnik, pedig nem is olyan régen a módszertani szeminá­riumokon a szlovákot cél- vagy má­sodik nyelvnek kellett neveznünk, mert valamelyik al- vagy főideológus kiagyalta, hogy a magyar tanuló számára a velük egy hazában élő szlovákság nyelve nem tekinthető idegen nyelvnek...) Természete­sen, nem a céllal van bajunk - hi­szen a legtöbb magyar nap mint nap tapasztalja, milyen előnye szárma­zik abból, ha megtanul szlovákul -, hanem a módszerrel, a tekintet nél­küli erőszakossággal. Azzal, hogy a magyar iskoláknak hosszú évekig szinte egyetlen problémájuk volt: a második, azaz a szlovák nyelv elsajátíttatása, minden más mellé­kesnek számított. Van azonban a kétnyelvűségnek egy régi keletű, szlovák szempontú, egyirányú „értelmezése; eszerint: a magyarok, bárhol éljenek az or­szágban, kötelesek megtanulni szlo­vákul; a szlovákok azonban még akkor sem, ha vegyeslakta területen élnek, sőt egy adott helységben számbeli kisebbségben. íme a totali­tarizmus ismert tétele: a nagy hal felfalja a kis halat. Pedig nem is oly régen, a századforduló jó öreg Mo­narchiájában még olyan humánus hagyományok éltek, hogy ha például a pozsonyi német fiatalember bele­szeretett egy debreceni magyar le­ányba, és viszont, szerelmüket azál­tal vélték becsülendőnek, hogy már a mátkaság idején megtanulták egy­más nyelvét, hogy majdan két kultú­rában nevelhessék gyermekeiket. Magam a kétnyelvűséggel szoro­san együvé tartozónak tekintem a kettős kulturáltságot, s funkcioná­lásukat csakis kétirányúnak, kölcsö­nösségen alapulónak tudom elkép­zelni, tehát olyannak, amely az együttélés szükségleteiből és az egymásra utaltságból táplálkozik. Tanári és közéleti tapasztalataim ugyanis azt bizonyítják, hogy a nem­zetiségi gyűlölködések, súrlódások tegnap-tegnapelőtt, rendre egyazon tőről fakadtak: a tájékozatlanságból, egymás kultúrájának, művészi és egyéb nemzeti értékeinek a nem ismeréséből. Ezért ezen áldatlan örökség megszüntetése csak oly módon lehetséges, ha az együtt élő népek, nemzetek és nemzeti ki­sebbségek fiai kisiskolás kortól a két, illetve több kultúra jegyében nevelkednek. Csakis a nevelés-ok­tatás által léphetünk előbbre a köl­csönös tisztelet és megbecsülés út­ján. S miután léptünk, úgy vélem, hogy sem önrendelkezési törekvé­seink, sem a nemzeti történelem iskolai oktatását igénylő követelése­ink, sem pedig egyéb nemzeti-iden­titásbeli megnyilatkozásaink nem minősülnek majd nacionalizmusnak. Hiszen az oktatásnak-művelődés­nek éppen e járható útja egyszer­smind a nemzeti érzést is legali­zálná. 5. Most is, mint annyiszor, hang­súlyozni szeretném: a kisebbségi oktatásnak (iskolának, tanárnak, diáknak) - minden szinten - vállal­nia kell a többletmunkát. Nemcsak a heti 2-3 óra többletet, hanem egészében véve alaposabb, jobb minőségű munkát kell végeznie, magasabb szinten kell teljesítenie. Csak így dolgozhatja le helyzetéből adódó hátrányát, csak így verse­nyezhet eredményesen a többségi nemzet eleve előnyben levő oktatá­sával. Ezért semmiképpen sem ért­hetek egyet azokkal az itt-ott jelent­kező kívánalmakkal, melyek szerint: a magyar óvodákban töröltessék el a szlovák nyelv tanítása, vagy: a magyar középiskolák maturandu­sai számára a szlovák ne legyen kötelező érettségi tantárgy. Ezzel az engedménnyel pontosan annak az ellenkezőjét érnénk el, mint amire régóta törekszünk, vagyis, hogy a középiskola befejezéséig a ma­gyar diákság minél jobban megta­nuljon szlovákul. Ehhez azonban sok, korszerű tansegédeszközökkel felszerelt iskolára s még több lelkes és jól képzett tanítóra, tanárra van szükség. S még valamire: haladék­talanul vissza kell szerezni a tanu­lás, a műveltség, a szakképzettség becsületét, és az újért mindig lángol­ni kész hivatásszeretet! Minden társadalomnak elsőrendű érdeke a tehetségekről való gondos­kodás, s ezt - ha bölcs - úgy teszi, hogy az oktatás középpontjába a te­hetségképzést, a tehetségfejlesztést helyezi, mert jól tudja: a tehetség­gondozás a legrent|bilfeabb és leg­célravezetőbb befektetés. Korszak­és rendszerváltás idején különleges hangsúlyt kell kapnia a minőségnek:, az emberi minőség felkarolásának s az ebből eredő tehetséggondozás minőségének, Higgyük, hogy a ké­szülő felsőoktatási törvény ezen in­tenciók szellemében kodifikálódik. RÉVÉSZ BERTALAN Hogyan károsítja szervezetünket a levegőszennyezés? Túlsúlyban a kénszármazékok A levegő szennyeződését okozó anyagok között a különféle kénszármazékok - elsősorban a kén-dioxid - vannak túlsúlyban. Befolyásolják az atmoszféra optikai tulajdonságait, a felhő- és csapadékképződést, sőt boly­gónk sugárháztartásót is. A savas esők alkotórészeként károsan hatnak az édesvizekre, a talajra, az erdőkre stb. A levegőben lévő gáz és a különféle aeroszolrészecskék pedig súlyosan veszélyeztetik az ember egészségét, sőt egyes esetekben halált is okozhatnak. ÚJ SZÚ 1990. II. 17. Szomorú elsőség Tavaly novemberben közzétett adatok szerint Európában a kén­dioxid emissziók mennyiségét te­kintve Csehszlovákia az első. Míg 1980-85 között kontinensünk szinte valamennyi országában sikerült az antropogén tevékenységből szár­mazó kén-dioxid (S0 2) mennyiségét csökkenteni, addig az nálunk növe­kedett. Az 1985-ös 1 km 2-re jutó európai átlag 8 tonna volt. Például Nagy-Britanniában 14,8, Hollandiá­ban és az NSZK-ban 10,6, Francia­országban 3,1, Ausztriában 1,6, Svédországban pedig csak 0,6 ton­na volt az 1 km-re jutó kén-dioxid mennyiség. Nálunk viszont megha­ladta a 25 tonnát! Ha pedig területi megoszlását tekintjük, akkor egyes iparvidékeken, nagyvárosokban a helyzet szinte katasztrofálisnak te­kinthető. Az Észak-csehországi ke­rületben évente egy km 2-re 119,9, Prágában 76,5, Pozsonyban pedig 117,7 tonna kén-dioxid került. A Csehszlovákia környezeti vi­szonyainak állapota és fejlődése cí­mű tanulmány szerzői azt is megál­lapították, hogy 1979-87 között S0 2 exportunk 46-82 százalékkal na­gyobb volt annál a mennyiségnél, amely a környező országokból hoz­zánk került. Kioldódnak a nehézfémek A savas esők képződéséért, az európai erdők pusztulásáért - az uralkodó széliránytól függően - te­hát mi is jócskán felelősek vagyunk. Az erdők pusztulása mellett vizeink savasodásáról mintha kissé megfe­ledkeztünk volna. Pedig ez a ve­szély több tátrai tengerszemet, he­gyi patakot, egyes víztározókat is veszélyeztet. Az európai vizek többségének természetes pH-értéke - ezzel az egyes közegek savasságát, illetve lúgosságát mérik - 7-8 között mo­zog. Például a Balaton pH-értéke 8 a Dunáé 7,5-8,1 között van. A savas esők - helyesebben a savas ülepedés - hatására azon­ban ez az érték a 7 pH alá süllyed. A mészben szegény, gránitos terü­leteken - ahol kevés a hidrogénio­nokat semlegesítő, kioldható hidro­gén-karbonát - ez a folyamat na­gyon gyorsan lezajlik. A skandiná­viai és a kanadai tavak is ilyen területeken vannak, ezért vált ott több ezer tó 10-20 év alatt élette­lenné. Az érzékenyebb fajok - rákok, csigák, egyes vízinövények - már 6 pH körül pusztulni kezdenek; 4,5 pH-s vízben pedig szinte alig van már élet. A mérgező hatást nem a hidro­génionok koncentrációja (ezt fejezi ki a pH érték) okozza, hanem az, tiogy mobilizálják a toxikus alumíni­umokat, és kioldják a nehézfémeket — cinket, kadmiumot, mangánt, az ólmot. Gégehurut és genetikai károsodás Míg a por ós a nagyobb méretű aeroszolcseppek „csak" a felső lég­utakat károsítják, addig az 1 mikro­méternél kisebb sugarú kénsav­cseppek és szuIfitrészecskék a tüdő legtávolabbi hólyagocskáiba is be­hatolnak. Kimutatták, ha 1 köbméter leve­gőben az S0 2 töménysége eléri az 1 milligrammot, akkor az idősebbek­nél és a légúti megbetegedésben szenvedőknél a halálozási arány megnövekszik. Gyakran a kisgyer­mekek görcsös, láz nélküli gégehu­rutja (a pszeudokrupp) is a levegő­ben lévő kén-dioxid s más gáznemű szennyezőanyagok koncentrációjá­ra vezethető vissza, összefüggés mutatható ki a levegő kén-dioxidtar­talma és a grippe (általában télen fellépő heveny, fertőző légúti és bél­megbetegedés), az angina és a bronchitis között is. Magyarországon végzett számí­tások szerint az S0 2-vel enyhén szennyezett - 0,20 mg/m 3 - környe­zetben élő ember ebből a gázból évente 876 mg-ot lélegzik be, s en­nek 98 százaléka a tüdőben megkö­tődik. Akkor, ha csak évi öt erősen szmogos - 2,0 mg/m 3 S0 2 koncent­rációjú - napot számítunk ki, tüdőnk­be 120 milligrammnyi kén-dioxid ke­rül. Jelenlegi orvosbiológiai ismere­teink szerint, a küszöbérték, amely még a legérzékenyebb egyénekre sincs hatással, 400 mikrogramm köbméterenként, összehasonlítás­képpen hadd említsük meg; január­ban Pozsonyban és Kassán a maxi­mumot - 70-123, illetve 42-113 mikrogrammot köbméterenként - 12-én, a légszennyező anyagok szóródásához kedvezőtlen légköri feltételek mellett mérték. A rövid ideig tartó, magas kon­centrációjú levegőszennyezés első­sorban az érzékenyebb vagy a be­tegségben legyengült személyeket támadja meg, és gyakran halált okoz. A tartós szennyeződés, amely az iparvidékek lakosságára egész életen, sőt generációkon át hat, be­folyásolja az élettani folyamatokat és genetikai károsodást is okoz­hat. POMICHAL RICHÁRD A múltban (sajnos) magától érte­tődő volt a felülről jövő döntések maradéktalan teljesítése. A lakos­ság megkérdezése nélkül olyan el­képzelések valósultak meg, melyek­től most már az illetékesek is szíve­sen elhatárolnák magukat. Annak a levélnek a tartalma, me­lyet a Független Magyar Kezdemé­nyezés felbári csoportjának szóvivő­je küldött szerkesztőségünkbe, a fent említett „régmúlt időket" sej­teti. Röviden a tartalomból: Felbár azon szerencsétlen sorsú falvak kö­zé tartozik, melyet megáldott a sors a vízlépcsővel. A gigantikus építke­zés kapcsán a község határában munkásszállókat létesítettek, me­lyek az építkezés felfüggesztése, il­letve esetleges leállítása miatt (re­mélhetőleg) kiürülnek. S hogy mi legyen az épületekben? Például - tűnik ki a levélből - a járási egész­ségügyi központ egy-egy kihelyezett osztálya. Csakhogy a felbári lakoso­kat nem kérdezték meg, s csak a Nemzeti Bizottságok című, az SZSZK kormánya szakmai-politikai folyóiratának februári számából ér­tesültek arról, hogy merénylet készül a falujuk ellen. A vezércikk a követ­kezőkről értesít: „A szociális gon­doskodásban gondot okoz, hogy kö­zel 700-an várnak arra, hogy felve­gyék őket a szakosított szociális in­tézetekbe. A megoldást abban lát­juk, hogy Horný Barban az elszállá­solási komplexumot kiutalják a fiata­lokról és a felnőttekről gondoskodó szociális intézetnek." Takács Mihály, a levél írója ne­hezményezi, hogy erről az elgondo­lásról senkit sem értesítettek a falu­ban, továbbá, hogy az ötlet eleve dilettáns és elfogadhatatlan. Azon a területen ugyanis - szakértők vé­leménye szerint - mindössze 40-50 személyt lehet(ne) eredményesen gyógyítani: ' Megkértük a nemzeti bizottság illetékeseit, mi a véleményük a kér­désben. A válasz frappánsan tömör és megnyugtató volt. E szerint a fel­ülről jött elképzelést, melyről ők is csak a folyóiratból, illetve a beküldött tiltakozó levelekből szereztek tudo­mást, már „lefújták". A kerületi nemzeti bizottság illetékese szerint a terv még „akkor" született, s mára érvényét veszítette. Nem telepítenek tehát Felbárra alkoholistákat és szellemi fogyaté­kosokat. Félelemre ezután is „csak" az erőmű ad okot. (szitás) Jogalkotás és hatáskör NEM ELEGENDŐ A FORMÁLIS SZAVAZÁS • HÁNY KÉPVISELŐJE LESZ AZ SZNT-NEK? Törvényhozó testületeink az el­múlt hetekben átalakultak; egy át­meneti időszakra hozott törvény ér­telmében lehetővé vált, hogy a le­mondott, illetve visszahívott képvise­lők helyére újakat kooptáljanak. Az új képviselőket a politikai pártok és mozgalmak kerekasztalánál jelölték úgy, hogy a szövetség és a két köztársaság parlamentjének össze­tétele megfeleljen a politikai erővi­szonyoknak. Csak néhány hónap választ el a szabad választásoktól, de a képviselőknek - az újaknak és a régieknek is - nagyon fontos fela­datokat kell addig megoldaniuk. Mindenekelőtt szövetségi és köztár­sasági törvények elfogadásával jogi­lag meg kell alapozniuk á démokrati­kus jogállam megteremtését. Napja­inkban már folyik a gyülekezési, az egyesülési, a petíciós, a sajtó, a honvédelmi törvény, a politikai pártokról szóló törvény, az állam és az egyházak viszonyát szabályozó törvény, valamint a szlovák főváros­ról szóló SZNT-törvény kidolgozása. A Szlovák Nemzeti Tanács bizott­ságokat alakított a törvényterveze­tek előkészítésére, ezek munkájá­ban a képviselőkön kívül szakem­berek is részt vesznek. Amint Rudolf Schuster, az SZNT elnöke a napok­ban kijelentette, nem elégedhetnek meg a tervezetek formális megsza­vazásával, tevékenyen részt kíván­nak venni az egész törvényalkotási folyamatban. Éppen ezért rámuta­tott: a Szövetségi Gyűlés nem ter­jeszti elő kellő időelőnnyel a terve­zeteket, s ez fölösleges feszültsége­ket okoz. Az SZNT Elnöksége a ter­vezetek kidolgozásának módjával sem ért mindig egyet. A Szövetségi Gyűlés nem egy esetben túllépi ha­táskörét. így volt ez a törvényhozó testületek választásáról, a képvise­lők visszahívásáról, vagy a nemzeti bizottságok képviselőinek választá­sáról szóló törvénnyel. A csehszlo­vák államszövetségről szóló alkot­mánytörvény módosítása pedig azt javasolja, hogy az SZNT-nek az ed­digi 150 helyett, csak 100 képviselő­je legyen, ami Rudolf Schuster véle­ménye szerint kedvezőtlenül hatna az egyes politikai irányzatokra. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy Szlovákia parlamentjében de­mokratikusan kifejezésre jussanak az állampolgári, politikai és nemzeti­ségi érdekek, ezért a nemzeti parla­ment képviselőinek száma nem ha­tározható meg kizárólag csak a la­kosság száma alapján. A feszültségek elkerülésére az SZNT azt javasolta, találjanak a par­lamentek egy fórumot, ahol egyez­tetnék álláspontjaikat, hogy ne kelet­kezzenek nézeteltérések, ne értel­mezzék eltérően a szövetségi törvé­nyek alapelveit. Hasonlóan véleke­dik az SZSZK kormányának legisz­latív tanácsa is, amelynek elnöke, Ladislav Košťa igazságügyminiszter leszögezte, hogy a szlovák parla­ment és a tanács hivatalos állásfog­lalásukkal figyelmeztetni kívánnak a kedvezőtlen jelenségekre, hogy a törvényelőkészítés demokratizmu­sa fokozódjon, a szlovák szakem­berek maradéktalanul élhessenek azzal a lehetőséggel, hogy szövet­ségi szinten is részt vehetnek a jog­szabályalkotásban. A maguk útját járják A rimaszombati sörgyár kivált a Rimava kombinátból A rimaszombati sörgyár dolgozói a Rimava élelmi­szeripari kombinátból való kilépés mellett döntöttek. A sorsdöntő tanácskozást az egész városban nagy várakozás előzte meg, hiszen a Gemer márkanév egyik tartóoszlopa volt a tavaly létrehozott élelmiszeripari kom­binátnak, s kiválása alapjaiban rendítette meg az állami vállalatot. A döntés meghozatala persze nem ment simán, az együvétartozásnak ugyanis nemcsak a vezérigazgató­ságnál voltak pártfogói, de a helyi vezetésben, sőt a dolgozók körében is. összesen a dolgozók 67,3 százaléka nyilvánította ki szándékát, s közülük 115-en voksoltak a kilépés mellett, 82-en voltak ellene. A tartóz­kodásokat figyelembe véve, mindössze 17 szavazat döntött az ügyben. -Őszintén bevallom, személy szerint nem örülök a döntésnek - mondotta Ján Hajdušek mérnök, a gyár igazgatója. - Hónapokon át rendkívül komoly erőfeszíté­seket tettünk a kombinát létrehozására, most meg tulaj­doniképpen úgy mondtunk le róla, hogy meg sem győ­ződhedtünk az életképességéről. Helyzetünk megérté­séhez tudni kell, hogy a martini Közép-szlovákiai Sör- és Szódagyárak üzemeként évtizedeken át jelentős ha­szonnal dolgoztunk, ám ebből a dolgozókollektíva és az üzemünk alig részesedett. Gyárunk technológiai beren­dezése ezért olyan, amilyen, s ezért is félünk egy kicsit a nyakunkba szakadt önállóságtól. A másik dolog, hogy az évtizedek folyamán csupán a termelési feladatok teljesítésével törődtünk, a piackutatás és az értékesítés másokra tartozott. Márpedig tapasztalt üzletkötők nélkül nehéz elindulni a számunkra járatlan úton. Malátaexpor­tunk révén ugyanis a világ 34 országával kell kapcsolatot tartanunk. Persze előnyei is lesznek a különválásnak, hiszen már említettem, mindig a nagy nyereséggel termelő sörgyárak közé tartoztunk. - A múlt év eredményei is feljogosítják a gyár kollektí­váját a derűlátásra? -A legteljesebb mértékben. Az árutermelés tervét 16,8 százalékkal túlteljesítettük, miközben csökkentettük a költségeket. A nyereségünk meghaladta a 20 millió koronát. Főleg a malátakészítésben és kivitelben értünk el jó eredményeket. - A sör ugyebár kevésbé kapós a külpiacon... - Sajnos így igaz, bár ez nem csupán rajtunk múlik, köztudott, hogy valaha a legmárkásabb cseh sörökkel is álltuk a versenyt. Csakhogy felsőbb utasításra évről-évre növelnünk kellett a termelést, ami a minőség rovására ment. Egy időben a termelés elérte az évi 400 ezer hektolitert, holott a gyár kapacitását csupán 300 ezer hektoliterre tervezték. Az igazsághoz tartozik, hogy a gyengébb minőségű sörre is akad vevő külföldön. Például Magyarországon, a Szovjetunióban és más Kelet-európai országokban szinte korlátlanok a lehető­ségeink, s nemrég a Dél-európai országok is érdeklőd­tek. A kivitel növeléséhez azonban új palackozó kell, viszont a jelenlegi valutakeretünkből jelentősebb beru­házásokra nem futja. Ezért egyelőre a malátaexport növelését tartjuk járható útnak. HACSI ATTILA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents