Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-13 / 11. szám, szombat

APRÓHIRDETÉS M - manapság az ember egy Hl Cl esős napon az utcára kilépve felkattintja automata ernyőjét, aligha gondol rá, hogy egy olyan tárgyat emel a feje fölé, amely eredetileg királyok, papok, előkelőségek méltóságát volt hivatott hangsúlyozni. Az esernyő elődje, a napernyő pedig már háromezer évvel ezelőtt is ismert volt szerte a világon. Akár papírból és fából készült Atomerőművek nélkül mégsem megy Világszerte újult erővel lángoltak fel a viták az atomerőművekről: építsenek-e újakat, vagy esetleg számolják fel a meglevőket is. Hogy mi erről a véleménye a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek (IAEA), az kiderül a tevékenységéről közzétett jelentésből. 1988-ban 14 atomerőművet helyeztek üzembe Nagy-Britanniában, Spanyolországban, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban, az NSZK-ban, Franciaországban és Japánban. Ezzel számuk elérte a 429-et, együttes teljesítményük 4,3 százalékkal megnőtt. NagyBritanniában, Kínában, a Szovjetunióban, Franciaországban és Japánban további 6 atomerőmű építését kezdték meg. Az IAEA szakembereinek véleménye szerint a nap- és szélerőművek nem tudják kielégíteni a növekvő villamosenergiaigényeket, így ma még nincs egyenértékű választási lehetőség az atomerőművekkel szemben. Az atomerőművek megbízhatóságát és biztonságát azonban állandóan fokozni kell. (SZ) Szüzek kerestetnek Mégpedig Franciaországban, egészen pontosan a Párizs mellettkjEnghienben. Mivelhogy itt minden évben kitüntetnek egy erényes szüzet. A díjat, amelyet picinyke rózsakoszorú jelképez, az ottani kastély birtokosa, La Coussaye márki alapította 1860-ban abból a pénzből, amelyet saját leányának szánt hozományul. A leányzó ugyanis letért az erény útjáról, ezért apjaura kitagadta, és úgy határozott, hogy azontúl más ifjú hölgyek erényeit fogja a tekintélyes summa kamataiból jutalmazni. Idáig rendben is volna a dolog. Már amennyire! Hiszen a díj fennmaradt, s a vele járó mókát is esztendőről esztendőre megrendezik a helybéliek és az arra tévedő turisták örömére. A kiválasztott szüzet végigkocsikáztatják a Fő téren, az ifjú hölgy pedig virágot meg cukorkát dobál az erényeit buzgón éltető bámészkodóknak. Csak egy a bökkenő: a szüzeknek maguknak kell jelentkezniük az ünnepségeket megelőző választásra. S noha mostanában már senki sem vizsgálgatja valós erényeiket, tavaly csupán egyetlen ifjú hölgy aspirált a rózsakoszorús szüzek ,,Rosiére" jelvényére. Igazi választásról ilyen esetben szó sem lehetett. Ám egy szűz is több a semminél! De mi lészen, ha az idén egyetlen ifjú hölgy sem érez vágyat a dicső szűzként való megkocsikáztatásra? A városatyák máris ráncosra aggódják a gondtól homlokukat. És mi tagadás: aggodalmuk cseppet sem alaptalan. (Füles) hamarosan a dámák ruhatárának nélkülözhetetlen tartozékává lett. A múlt század közepén így írt egy német hölgy nyaralási előkészületeiről: „Nagy örömmel utaztam Cannes-ba, csomagoltam a cókmókjaimat... Gondosan mérlegeltem, hány napernyővel tudok majd kijönni: kell egy praktikus, egy egyszerű, egy világos, egy jó színes, egy selyem, ami a legjobb utcai ruhámhoz illik, egy levegős, és egy gazdagon díszített az elegáns délutáni ruhához. Szükségben ennyi is elég..." Az illető hölgy! sál- és kalapgyűjteményének leírásától most megkíméljük az olvasót, elég annyi, hogy a napernyő divatja egészen a múlt század végéig virágzott, aztán csendben visszahúzódott, átadva a helyét célszer^ utódjának, az esernyőnek. De ezzel a történetnek még nincs vége. Az utóbbi években egyre erősödő tendencia, hogy az esernyő • • • - túllepve a puszta praktikumon - újra divatkellékké válik, nagyságában, anyagában, színében a divat változásait követi: hol kicsi, hol - a széles válú kabátokhoz alkalmazkodva - nagy, hol rövid, hol hosszú a nyele. Tarka vagy egyszínű, átlátszó plasztikból készül vagy virágmintás selyemből, gömbölyű vagy lapos. És állítólag, bár lehet, hogy ez csak az esernyőgyártók által terjesztett rémhír, nemsokára újra divatba jön a napernyő is... (Rakéta) Kolumbusz kontra komputer Közeledik a nagy évforduló: 1992-ben lesz ötszáz éve annak, hogy az Indiák felé vitorlázva Kolombusz Kristóf Amerika partjaihoz, pontosabban a kontinens szigetelőhírnökeihez érkezett. Sokáig nem is volt vita, hol hangzott el a híres kiáltás: ,,föld!" az árbockosárból. Mindeddig úgy tudták, a Bahamákhoz tartozó Guanahani partjainál, amelyet a felfedező San Salvadorként említett. Ezen a sokfajta, hitelesnek mondott Kolombusz-emlék, így Dominikában a „nagy admirális fája" sem változtatott, az idegenforgalmi látványosságok jól megfértek egymás mellett. 1986-ban a National Geographic Magazine hasábjain Joseph Judge amerikai tudós azonban új változattal állt elő. Komputerrel szimulálta - állítólag a korabeli technikai feltételeket figyelembe véve - a Santa Maria, a Pinta és a Nina útvonalát. Megállapította, Kolumbusz Cayo Samana szigeténél kötött ki. Kompúterközpontú világunkban ki vitatkozott volna az új feltételezéssel? Csakhogy egy újabb expedíció, jó egyéves munkássága során, több más téma mellett, ezt is megvizsgálta. Méghozzá az illetékeshez fordult: Kolumbusz naplóját, feljegyzéseit, társainak örökét lapozta át. Nos, a bátor hajós így írt az első állomásról: ,,A sziget meglehetősen nagy kiterjedésű, feltűnően lapos, hegyei, dombjai nincsenek, élénk színű zöld növényzettel borított és sok a vize, egy lagúnát is beleértve közepén." Ez a leírás minden részletében illik Guanahanira, sőt, azok a korallzátonyok is fellelhetők, amelyekről Kolombusz másutt ír. A rivális szigeten viszont hiányzik a lagúna, a többi követelményeknek sem' tesz eleget. Ha a vita még nem is dőlt el véglegesen, úgy tűnik, ezúttal a komputer botlott meg. Vagy talán a programot betápláló kezelője tévedhetett ... (EH) KÖSZÖNTŐ Ha Japán - akkor A japánok - bármennyire elképzelhetetlen lett volna ezt a megállapodást mondjuk néhány évvel ezelőtt tenni - kezdenek lassan utazó nemzetté válni. S mivel a japán nyaralók többsége egy-egy felkapott, éppen divatos üdülőhelyre jár szívesen, vannak helyek, ahol valóságos kis japán invázióként élik meg az egyre fokozódó idegenforgalmat. A növekvő turistaforgalom a felkelő nap országában sem jár minden gond nélkül. Ahogy kialakult a részben megalapozott, részben igaztalan típuskép - mondjuk - a német turistákról (hajlamosak kipipálni útikönyvükben a látványosságokat), a britekről (szófukarok és általában a lóverseny vagy a legközelebbi söröző érdekli őket a legjobban), ugyanúgy Európában és más kontinensen is kialakult bizonyos előítélet a japán látogatókkal Három valóban különös hírt kínálunk a Szovjetunióból: • Több mint egy évszázada él boldog házasságban a Dzsafarov házaspár az azerbajdzsán hegyvidéki Kebadzsari járásban. A családfő 127 éves. Gerontológusok évek óta végeznek megfigyeléseket a Kaukázusban, ahol igen sok matuzsálemi korú ember él. Szerintük a hoszszú életkorban nagy szerepe van az öröklődő tulajdonságoknak. Kedvező hatású az alpesi éghajlat, az erdős hegyek, a levegő. A társadalmi tényezők közül a legfontosabb a kialakult életforma ereje, az öregek iránt érzett hagyományos tisztelet, a szabatos családi munkamegosztás, a nagyfokú érzékenység a szeretteik gondja-baja iránt. De a táplálkozásról sem szabad megfeledkezni. Az idős emberek világéletükben kevés húst, cukrot és sót fogyasztottak. • Szibériában sem bújik meg minden^ fatuskó mögött medve, de azért nem nagy szenzáció, ha valaki szemtől szembe találkozik vele. Ám ritkán olyan szerencsés szemben. Naivak, könnyű őket becsapni és a bőrük alatt is pénz van - talán így foglalható össze a nem éppen hízelgő és nem kevés veszélyt is tartogató elképzelés. Mind gyakoribb ugyanis, hogy a külföldön sokszor valóban kissé tanácstalan japán turista „átvágás", netán támadás áldozata lesz. Tavaly tízezernél több japán turista vált bűncselekmény áldozatává. A japánok számára a legveszélyesebb helyek (sorrendben) New York, Sao Paulo, London, ^.os Angeles, Honolulu, Párizs, Bangkok, Róma és Madrid. Az esetek nagyjából 70 százalékában rablás, tolvajlás áldozatai lettek a távol-keleti szigetországból érkezett turisták. Az egyszerű vendéglői becsapás vagy túlszámlázás rendkívül gyakori, éppen ezért az ilyesmit nem is tartják számon. (EH) a találkozás, mint ami Tinda közelében esett a városi gázszolgáltató telepen. Antanas Milius éjjeliőr este körbejárta a gondjára bízott területet, amikor vinnyogást és valamiféle szokatlan zajt hallott a kis pajta felől, ahol nemrég született kutyakölykökkel ütött tanyát az anyjuk. Amikor od'aért, előregörnyedő sötét árnyékot pillantott meg. „Tolvaj!" - volt az első gondolata. Közelebb lopakodott az ablakhoz, s hogy móresre tanítsa, lekapta a papucsát és teljes erőből hozzávágta. A „látogató" a váratlan üdvözléstől felordított és futásnak eredt. Az éjjeliőr csak akkor látta, hogy egy megtermett medvével bánt ilyen udvariatlanul. • Még egy medve-sztori: Néhány éve egy Kurszk vidéki villamos erőmű dolgozói szürkemedvét kaptak ajándékba egy oda látogató küldöttségtől. A mackó rossz kezekbe került: rászoktatták a vodkára. Ha nem kapott italt, őrjöngeni kezdett, s a ketrec rácsához verte magát. Az alkoholista medve híre eljutott a minszki állatkert igazgatójához, aki magához vette az állatot. A medve kikúrálása évekig tartott. Eleinte konyakos borral itatták, később már csak gyenge száraz bort kapott őrjöngései idején, majd áttértek a sörre. A terápia valeriánaoldattal ért véget, s mára a grizzli teljesen leszokott az italról. • A legdrágább édesanyának, nagymamának, anyósnak, özv. Szekeres Cecíliának Felbárra 60. születésnapja alkalmából szívből gratulálnak, erőt, egészséget és még hoszszú, boldog életet kívánnak családja körében gyermekei, menye, vejei és unokái. Ú-83 I

E KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS • Köszönetet mondunk rokonainknak, barátainknak, ismerőseinknek, a volt munkatársaknak és tanítványoknak, a Féli és Eberharti Alapiskola tantestületének és szakszervezetének, a hnb, továbbá a tüzoltószervezet és a többi helybeli tömegszervezet képviselőinek azért, hogy az 1989. szeptember 2-án elhunyt szeretett férj és édesapa, Ürge István nyugdíjas tanító temetése alkalmából írásban, szóban, ill. személyes megjelenésükkel és virágaikkal kinyilvánították őszinte együttérzésüket és részvétüket, köszönjük a hívő rokonok és ismerősök imáit is. A gyászoló család Ú-34 • Fájó szívvel mondunk köszönetet minden kedves rokonnak, barátnak, munkatársnak és mindazoknak, akik 1989. de-' cember 22-én elkísérték utolsó útjára a köbölkúti temetőbe a drága, jó feleséget, édesanyát, testvért, anyóst és nagymamát, Kovács Ferencné Vass Irént, akit a halál hosszú és súlyos betegség után, 58 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Külön köszönetet mondunk a sok szép virágért valamint koszorúért, a hnb-nak és a Csemadok-szervezetnek az Érsekújvári Járási Nemzeti Bizottságnak a gyászbeszédekért, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család . Ú-43 • Mély fájdalommal mondunk köszönetet mindazoknak, akik 1989. december 19én elkísérték utolsó útjára a csukárpakai temetőbe a jó férjet, gondos édesapát, nagyapát, Valkó Bélát, akii a kegyetlen halál 85 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük mindazoknak, akik koszorúikkal, virágaikkal és részvétükkel enyhíteni igyekeztek fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-48 • Hálás szívvel mondunk köszönetet minden kedves rokonnak, szomszédnak, ismerősnek, volt munkatársnak, a polgári ügyek testülete tagjainak, akik 1989. december 21-. én elkísérték utolsó útjára a gútai temetőbe a drága, jó férjet, gondos édesapát, szerető nagyapát, Rigó Ferencet, akit a kegyetlen halál 64 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok virágot, koszorút és részvétnyilvánításokat, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-54 MEGEMLÉKEZÉS • Fájó szívvel és könnyes szemmel emlékezünk halálának első évfordulóján a drága férjre, gondos édesapára, Téglás Imrére gjj^k ™ (Farnad) HBk JH akinek jóságos szíve 1989. január 13-án, hosszú, súlyos betegség után dobbant utolsót. Emlékét szívünkben örökre megőrizzük: felesége, fiai, menyei, unokái és kis dédunokái. Ú-4067 • Fájó szívvel emlékezünk 1987. január 13-ára, amikor a szeretett férj, édesapa, nagyapa, após, id. Szabó Jenő (Felsőpatonyrét) örökre eltávozott szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a számunkra oly szomorú, harmadik évfordulón. örökké gyászoló családja Ú-4093 • Fájó szívvel emlékezünk a drága, jó férjre, édesapára, nagyapára, fiúra, Halász Jenőre (Kamocsa) aki 1989. január 14én, 54 éves korában távozott el szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, emlékezzenek rá ezen a szomorú, első évfordulón. Gyászoló felesége, családja és édesanyja Ú-4103 • Fájdalommal emlékezünk január 13án férjemre, Sztruhár Bélára (ímely) halálának ötödik évfordulóján. Emlékét örökké őrizzük: felesége: Etus, nevelt unokája: Viktória Bajcsról. Ú-2 • 1990. január 14én múlt el egy év, hogy örökre eltávozott szerettei köréből Házi Árpád (Dunaszerdahely). Akik tisztelték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatöt halálának évfordulóján. Emlékét örökre megőrizzük: családja és a rokonok. Ú-15 • Könnyes szemmel és fájó szívvel emlékezünk a drága, szerető férjre, édesapára, nagyapára, Kálazi Józsefre (Udvard) halálának első évfordulóján, 1990. január 14-én. Emlékét és szeretetét örökké szívünkben őrizzük, jóságát soha nem feledjük: gyászoló felesége, fia: Laci és családja. Ú-4082 BEIRATAS A Bratislava! Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatósága értesíti a szülőket, hogy a beiratás az alapiskola I. évfolyamába 1990. január 19-én (péntek) 15,00-19,00 óráig és 1990. január 20-án (szombat) 8,00-17,00 óráig lesz az iskola épületében (I. emelet 44. sz. terem). ÚP-8 BEIRATAS .A Pozsonypüspöki Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatósága értesíti a szülőket, hogy a beiratás az első Osztályba január 19-én 15 és 19 óra, illetve január 20-án 8 és 17 óra között lesz az iskola épületében (Szovjet hadsereg u. 7). A Szülők és Iskolabarátok Szövetsége külön felhívja a ligetfalusi szülők figyelmét, hogy a tanulókat az 50-es számú iskolabusz - pedagógus felügyeletével szállítja az iskolába és haza. Részletes tájékoztatást az iskola igazgatóságán adunk. ÚP-5 ÚJ^Ú 6 1990. I. 13.