Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-12 / 10. szám, péntek

A többségnek igaza, a kisebbségnek hatalma van...(?) Hazánk nagy része felett friss, tisztító szelek fújnak, de a végeken még nagy a köd, mélyen fagyott a talaj, csak a föld alól érezhető valami mozgás, dübörgés. A régi vezetés még sok helyen tartja magát, de már érezhetően inognak a megdönthetetlennek hitt kiskirályok trónjai. Évek óta hamu alatt izzott az elégedetlenség, - a visszaélés a hatalmaskodás, elleni elkeseredés. A novemberi szél elfújta a hamut s lángra lobbant a gyúlékony anyag - az emberek igazságérzete, önbecsülése. Ez történt az Ujbódvai (Nová Bodva) Egységes Földműves Szövetkezet ll-es gazdaságában is. A Szövetkezet közismerten hazánk legjobban és legeredményesebben termelő és gazdálkodó mezőgazdasági üzemei közé tartozik. Ennek ellenére itt is vannak sérelmek, elégedetlenségek, melyek gyökerét az egyes vezetők emberi magatartása, hatalmával való viszsžaélése táplálta. Nem véletlen, hogy a szövetkezeten belül a már említett ll-es gazdaságban, ahol 192 ember dolgozik, volt a legnagyobb a fluktuáció. Évente 10-20 ember hagyta el a szövetkezetet a vezető összeférhetetlenségére hivatkozva. Ez motiválta azt a petíciót is, melyet a gazdasági udvar állattenyésztői kezdeményeztek és száznégy aláírással elküldtek a szövetkezet vezetőinek. Ehhez csatlakoztak a gazdasági részleg többi dolgozói is. Ezekben a feszültséggel teli napokban alakították meg a nagyszövetkezeten belül a Nyilvánosság az Erőszak Ellen akcióbizottságot, melynek programjához eddig 123an csatlakoztak. A gazdasági részleg dolgozói először december 12-én találkoztak a szövetkezet vezetőivel, ahol megismételték követelésüket s a gazdasági vezető azonnali leváltását követelték. Az elnök ezt írásban kérte, amit elővigyázatosságból a dolgozók postán továbbítottak, s az átvevő szelvény alapján a vezetőség 15.-én meg is kapott. December 18-adikán összegyűltek a dolgozók, összesen 159-en s kivonult csaknem a teljes vezetés, jogásszal együtt, felvértezve rendeÚj magyar iskolák és óvodák Bevezetőként, kissé eltérve a témától: Az ember ebben a gyorsan változó világban sok mindenen csodálkozni is elfelejt; az viszont határozottan boszszantja, ha tényszerű tájékoztatás helyett vádaskodások és személyes jellegű szópárbaj zúdul rá a sajtóból. Van, akinek a demokratizálódás azt jelenti, hogy teljesebb emberi életet élhet, de úgy látszik, akad olyan is, akinek a nagyobb szabadság azt jelenti csupán, hogy most már szabadabban nekiugorhat ellenfele torkának. Jó lenne, ha a szellemi Albánia helyét itt nem szellemi Libanon váltaná fel. A témához: Léván a Csemadok városi szervezetének vezetősége és a Független Magyar Kezdeményezés helyi szervezete szorosan együttműködve dolgozik, tárgyal. Az elmúlt időszakban voltak kellemetlen, de nagyon konstruktív tárgyalásaink is. Ez utóbbiak egyikéről szeretnék most beszámolni az Uj Szó olvasóinak arról, amelyet konkrétan Lutovský és Precechlel urakkal folytattunk, a járási nemzeti bizottság oktatási osztálya új vezetőivel. A tárgyalás során a magyar oktatásügy helyzetét tekintettük át a járás területén; kérésünkre ígéretet kaptunk egy, az elmúlt negyven év változásait elemző tanulmány kidolgozására, amelyet a jnb oktatási osztálya készít el, s amelyet a nyilvánosságra hozatal előtt megvitatnak majd a járási magyar pedagógusfórum, a Csemadok és az FMK képviselőivel. A tanulmány az ígéretek szerint január végére készül el, s a konzultációk után, februárban hozzuk nyilvánosságra. Még jelentősebb azonban a jövőt illető megállapodásunk; az oktatási osztály hajlandó a járásban az igényeknek megfelelően új magyar tanítási nyelvű óvodákat és iskolákat alapítani, illetve a régi, megszüntetett oktatási intézményeket visszaállítani. Az egyezség egyik pontja maga ez az írás is: a kölcsönös megállapodás értelmében ezúton is szeretném felhívni a járás magyar nemzetiségű lakosságának a figyelmét a fenti tényre és arra, hogy az óvodák és iskolák megnyitására vonatkozó javaslataikat mielőbb juttassák el egy példányban a jnb oktatási osztályára, a másolatot pedig a Csemadok lévai alapszervezetéhez. A kérvényeket természetesen magyar nyelven kérjük megírni; a kérvény tartalmazza az iskolába adandó gyermekek névsorát is. A kérések jogosságát egy, a jnb oktatási osztálya dolgozóiból, a magyar pedagógusfórum tagjaiból, a Csemadok és az FMK képviselőiből álló bizottság fogja elbírálni. Kedves szülők, pedagógusok, képviselők, Csemadok-, hnb- és FMK-tisztségviselók: a sor tehát most önökön van. Éljenek a lehetőségekkel! CSÁKY PÁL letekkel, törvénycikkekkel, jogszabályokkal. Amit nem találtak meg a Munka Törvénykönyvben, azt a szövetkezetek Alapszabályzatában vélték felfedezni. Az elnök nagyon hosszan beszélt, méltatta a szövetkezet negyven éve alatt elért eredményeket. A lényegről nem volt szó. A gazdaság vezetője szintén az eredményekről, az ő eredményeiről beszélt. Ezután felszólították a dolgozókat, hogy mondják el panaszaikat. A tömeg összenézett. Nem ezért jöttünk. Egy talpraesett hozzászólás elvágta a csomót: - Nem gyónni jöttünk, hanem szavazni! A szavazás megtörtént. A jelenlévők kilencven százaléka a gazdaság vezetőjének azonnali leváltását követelte, és az új vezető megválasztását kérte. Ekkor felállt az elnök s a demokratikus elvekre hivatkozva felolvasta a három nappal azelőtt kapott felmondást, amit a gazdasági vezető nyújtott be a szövetkezet vezetőségének. (Ez már tréfának is sok, de van ahol így értelmezik a demokráciát.) A tömeg megdöbbent, de fegyelmezetten, titkosan megválasztotta az új vezetőt. Kettő közül választottak, a harmadik jelöltet a szövetkezet vezetősége törölte. Ezután a kedélyek megnyugodtak, mindenki várta a békesség ünnepét s a szebbnek Ígérkező újesztendőt. Az első munkanapon azonban robbant a bomba. A régi gazdaságvezető talán még magabiztosabban lépett (volt) munkahelyére, mint azelőtt. Február végéig marad, mondja ő! (?) A dolgozók sztrájkot szerveznek. A sztrájk kezdeményezése nagy felelősséggel, erkölcsi és anyagi kárral jár. De mit érdemelnek azok, akik demokratikus elvekre, módszerekre hivatkozva maguk idézik elő a sztrájkot, szítják a tüzet? FECSÓ PÁL Tisztelt Szerkesztőség! Közeleg az iskolai beiratkozások ideje. Ez az esemény nagyon fontos mérföldkő egy család életében. Különösen nagy dolog ez egy kis emberpalántának. Az első iskolai benyomások, a felvételi izgalmak, talán örökre megmaradnak emlékezetünkben. A magyar nemzetiségű szülők kis hányada még azzal is megtetézte a nehézségeket, hogy nem anyanyelvi iskolába íratta be gyermekét. Ezek a szülők nem is gondoltak arra, hogy milyen lelki megrázkódtatást okoznak gyermeküknek. Az indoklás mindig az volt a szülők részéről, hogy így jobban érvényesül a gyerek. De bizonyított tény, hogy az anyanyelvi iskolába járt gyerekek éppen úgy megállják a helyűket az élet bármely területén, mint azok, akik szlovák iskolába jártak. Ma már a magyar tanítási nyelvű iskolában is olyan magas szinten tanítják a szlovák nyelvet, hogy azt minden tanuló elsajátíthatja. Szakképzett óvónők már óvodáskortól komoly tevékenységet fejtenek ki e téren. Az iskolákban külön erre a nyelvre szakosított pedagógusok oktatják mindennap egy órát a tanulókat. Éppen ezért nem lehet kérdéses egy magyar nemzetiségű szülőnek sem, hogy milyen nyelvű iskolába járjon a gyermeke. Emellett szól az a tény is - ami tudományos alapokra épül -, hogy a tudást csak anyanyelvén tanulhatja meg tökéletesen az ember. Ha az alapokat elsajátítja, utána könnyebben tanul meg más idegen nyelvet is. A magyar nyelvű felsőoktatási intézmények dolgában is jobbak a kilátásaink, mint eddig. Bízunk benne, hogy ezek az iskolák megnyílnak. Természetesen csak akkor, ha lesz kellő számú érdeklődő. De ez a folyamat a beiratkozásnál kezdődik! Befejezésül kívánunk a szülőknek, tanítóknak és a kisdiákoknak zökkenőmentes felvételízést és sok-sok mosolygós gyermekarcot, amint kilépnek az iskola épületéből. Tegyünk meg mindent azért, hogy csodálkozó, nyílt tekintetükből kiolvasható legyen az, hogy megérintette őket az anyanyelvi iskola csodálatos varázsa. Marcelháza 1990. január 2. JALSOVSZKY VILMOS Nagykaposi segítség A közmondás is azt tartja: „kétszer ad, ki gyorsan ad." Ennek szellemében cselekedett a nagykaposi református és a római katolikus gyülekezet is. Amint a rádióból értesültünk a temesvári vérfürdőről, az áldozatok és sebesültek nagy számáról, gyülekezeteink tagjai nyomban a segítségnyújtás mikéntjével kezdtek foglalkozni. Nem a dicsekvés mondatja velem - hisz 'e helyt ez méltatlan is volna -, hogy ennek a kelet-szlovákiai kisvárosnak lakói tüstént hozzáfogtak a gyűjtéshez, vérző testvéreink megsegítéséhez. Mi lesz a rozsnyói egészségügyi középiskolával? A napokban nyugtalanító hírek érkeztek a rozsnyói Egészségügyi Szakközépiskolából. Mivel az iskola évek óta egy igen rossz állapotban , lévő épületben dolgozik, s a szlovák és a magyar tagozat osztálytermei igen nehezen fűthetők. A járási nemzeti bizottságtól és a Nyilvánosság az Erőszak ellen járási koordinációs bizottságától még decemberben kérték, hogy kapjanak helyet a hamarosan megüresedő járási pártházban. Az első tárgyalások során ígéretet kaptak arra, hogy a két további kérvényező - a járási pionírház és a zeneiskola - mellett ók is kapnak termeket a tágas épületben. Ennek ellenére a Nyilvánosság az Erőszak Ellen járási koordinációs bizottsága úgy döntött, hogy az épületben csak a pionírház számára lesz hely. Mindezt azzal indokolták, hogy a november 27-én megtartott általános figyelmeztető sztrájk idején a nagygyűlésen ígéretet tettek: a pártház a járás fiataljaié lesz. Erre hivatkozva döntöttek arról, hogy az egészségügyi szakközépiskolának mégsem adnak át termeket. Az iskola vezetése és tanári kara rosszallja, hogy a Rožňavský mesačník nevű hetilap januári számában a Čia bude budova OV KSS? (Kié lesz az SZLKP JB épülete?) című cikkben manipulálják az olvasókat, mivel említést sem tesznek, hogy az iskola vezetése és diákjai is kérték az épületbeli elhelyezésüket. Mind a diákok, mind a tanárok joggal gondolják, hogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen járási koordinációs bizottságának tagjai presztízskérdést csinálnak a dologból. Azt sem értik, hogy egy középiskola áldatlan helyzetének a megoldása miért nem szolgálhatja a Rozsnyói járás ifjúságát. (d-n) Buzgólkodásunk nyomán már december 22-én, az esti órákban útnak is indult a segélyszállítmány. Két mentőautó és személygépkocsik megrakodva gyógyszerrel, kötszerrel, élelemmel és ruhaneművel indultak Temesvár felé, dr. Pospýšil Miklós és dr. Ferkó Barnabás helyi orvosok vezetésével. Küldeményünk az első között érkezett a hősiesen harcoló városba, amely elindította századunk egyik leggyalázatosabb rendszerének megdöntését. E veszélyektől sem mentes expedíció tagjai már néhány napja itthon beszélnek élményeikről. Még ma is mélyen meghatódnak, amikor a szenvedő emberekkel való találkozásukat ecsetelik. Az emberekből feltört a zokogás, amikor a testvérnépek szolidaritásának azonnali jegyeit tapasztalták, ölelték, csókolták az érkezőket, a segítséget hozókat. Mi e helyről most Isten áldását kérjük a sokat szenvedett romániai népre: magyarokra, románokra, szászokra és egyéb nemzetiségűekre, valamint mindazokra, akik segítették a bajba jutottakat. Eszterhay Zsigmond, presbiter A magyar pedagógusok fórumára készülve Az Érsekújvári járás magyar pedagógusai spontán kezdeményezés alapján 1990. január 5-én harmadízben fordultak kéréssel az Érsekújvári Jnb vezetéséhez a járásban működő magyar iskolák helyzetének javítása érdekében. 1990. január 9-én pedig megalakult Érsekújvárban a Magyar Pedagógusok Járási Fóruma. A jelenlevők héttagú koordinációs bizottságot hoztak létre, melyben minden iskolatípus képviselve van. Tizenhárom tagú küldöttséget jelöltek ki a csehszlovákiai magyar pedagógusok országos fórumára, mely január 13-án lesz Nyitrán. Három kollégát bíztak meg, akik a járás óvodáinak, alap- és középiskoláinak problémáit tárják a fórum elé. Továbbá előterjesztik javaslataikat a magyar óvodák és iskolák helyzetének, illetve a pedagógusok munkakörülményeinek javítására. A járási fórumokon az alábbi problémákkal foglalkoztunk: -a jelenlegi óvodahálózat átszervezése és új magyar óvodák létrehozása; -a városi, illetve körzeti iskolák tanterem- és helyiséghiányának, valamint a zsúfoltságnak a megszüntetése; - a falusi kisiskolák újraszervezése; - az összevont gimnáziumok és kisegítő iskolák sajátos problémáinak megoldása; - a szakmunkásképzők magyar osztályainak létrehozása, illetve számuk növelése; - az iskolák gazdasági önállósítása, valamint a pedagógusok fizetési és jutalmazási rendjének átértékelése. Részletesen foglalkoztunk továbbá szakmai, pedagógiai kérdésekkel, azzal a céllal, hogy a magyar iskolákban az oktatás és nevelés demokratikusabb körülmények között folyjék és hatékonyabb legyen az eddiginél. -y-sÚjra Szociáldemokrata Párt Pozsonyban január 7-én tartotta első szlovákiai konferenciáját a felújított szociáldemokrata párt, amely történelmileg kötődik az 1947-es utolsó kongresszushoz. A konferencia résztvevői megállapodtak Szlovákia Szociáldemokrata Pártja programnyilatkozatában, a politikai tevékenység egyes területeinek megfelelően szerkesztőcsoportokat alakítottak, és kialakították a párt alapvető szervezeti struktúráját. A szlovákiai szociáldemokraták ülését üdvözölte az osztrák szociáldemokraták képviselője, Pŕemysl Janýr úr és Morvaország szociáldemokratáinak nevében Dušan Slávik. , . (mor) h M indenkor voltak és mindenkor lyl lesznek? Ám legyenek! De valós érdemeik álapján. Kizárólag aszerint, milyen és mennyi hasznot hoznak hozzáértésükkel, tehetségükkel, becsületes munkájukkal az emberiségnek vagy kisebb közösségüknek. Ezt így senkitől se irigyelnénk, sőt kiváltságaikat akár meg is toldanánk. De csak úgy, valamiféle tisztség alapján? Semmi másért? Itt már valami baj lehet... Egyelőre beszéljünk csak a múltról, a közelmúltról. Mert jövőnk, sót jelenünk is még csak alakul. A most tisztségbe kerülőkről még nem mondhatunk véleményt. De számukra is tanulságul kanyarodjunk vissza a nem oly távoli múltba. Voltak társadalmunkban kivételezettek? De még mennyire! Kik tartoztak közéjük? NoS. kik? Csak és kizárólag a monopolszerűen uralkodó párt által tisztségbe helyezettek. Minél magasabb volt a tisztség, annál nagyobbak voltak a kiváltságok! A csúcson levők a csak a számukra fenntartott, a belépést is rendőr ellenőrizte „diplomata bolt" néven álcázott üzletben, az egyszerű halandó számára jobbára hozzáférhetetlen árucikkeket is vásárolhattak. Sorban állás nélkül! Sót, nem is maguk, nem is feleségeik, hanem az árut a kívánságlista alapján az állami pénzen fizetett sofőr szállította házhoz. Ha életpárjuk néhanapján mégis bevásárlásra szánta magát, ót is szolgálati kocsi vitte egyik üzletből a másikba. Egyesek gyermekei is szolgálati kocsin,,jártak" iskolába. Sőt, a magyar olvasók körében is jól ismert, ma már nem élő tisztségviselő, aktatáskáját hordatta szolgálati kocsin a munkahelyére. Sofőrje reggelente a lakás előtt várt, ó pedig táskáját a hátsó ülésre (véletlenül sem az elsőre) téve gyalog indult munkába. Tette pedig ezt azért, mint mondta, hogy tőle az ilyen főúri gesztus igencsak idegen (ezért jár inkább proletár módra gyalog), de sofőrje így több órát számolhat el. Tehát pusztán a felebaráti érzése vezérelte... Természetesen a közösség számlájára. A kivételezettség formái kimeríthetetlenek voltak. A kivételezettek nemcsak más üzletekben, hanem az átlagosan kapható árunál teljesen másfélét is vásárolhattak. Főképp élelmiszert. Ők állítólag nem a mi közös, hanem saját kenyerüket Kivételezettek ették. Biotechnológiával, műtrágya nélkül termesztett búzából. Az új köztársasági elnök erre is utált újévi beszédében, tehát bizonyára nem mendemonda. Ók mindent megtehettek. Törvényen belül és néha azokon kívül is. Szolgálati gépkocsivezetőik külön igazolvánnyal rendelkeztek, amely alapján a törvényben rögzített hajtási sebességet is kedvük szerint túlléphették. Rájuk a törvények se vonatkoztak úgy, mint másokra! A kivételeket sokáig sorolhatnánk. Ma már igen. De nemrégen még ez is lehetetlen volt. Mert kivételezettségükhöz tartozott, hogy azt is ők szabták meg, a sajtón, rádión, televízión keresztül miről szerezhetnek tudomást az e téren kiskorúnak tekintett „átlagember". Mert ók ugye nagykorúságukon kívül még átlagon felüliek is voltak! Évekkel ezelőtt Pozsonyban közszájon forgott egy magyar tisztséget betöltő képviselő esete. Amikor megjelentek a fényűző Tatra 613-as méregdrága szolgálati gépkocsik, ó is az elsők között kapott belőlük. Dehát az új gépkocsi tervezői valamiről mégiscsak megfeledkeztek: a csomagtér nagyságának fontosságáról. Az új kocsi csomagtere ugyanis a korábbi típusénál kisebbre sikerült. Hogy éz miért baj? Rögvest kiderül. Ugye a nép választott képviselői eleljártak választókörzetükbe. Nem is anynyira választóik közé, mint inkább a hatalom helyi oszlopaihoz. S állami gazdaságok, szövetkezetek borpincéi, baromfifarmjai e látogatások megmondhatói. A nagy csomagtér tehát szükségesnek bizonyult. Hátha még a magas tisztséget betöltő képviselő szenvedélyes vadász is volt! A szóban forgó személy épp az utóbbi kategóriába tartozott. Az új és lényegesen drágább gépkocsi csomagtartójában - sajna! - az elejtett nagyvad nem fér el. Mi legyen hát a megoldás? Nagyon egyszerű: az új mellett megtartotta régi szolgálati kocsiját is. Természetesen az arra illetékes szolgahad megtalálta e megoldás hivatalos látszatot keltő módját is. Nem nyelvbotlásként említek szolgahadat. Ugyanis a „nagyokat" kiszolgálók nélkül kivételezettek se lehettek volna. Mert legyünk tárgyilagosak: a kívételezettséget nem minden esetben az azt élvezők kezdeményezték. Legtöbbször éppen az őket körülvevők. Persze, korántsem önzetlenül. Mert hát a kivételezettek közvetlen környezetének is jutott a kivételezettség morzsáiból! így lettek ók is kiskivételezettek, de még mindig átlagon felüliek. Ezért hát már most vigyázat! Régi és új tisztségekbe új tisztségviselők kerülnek. Bizonyára a legtisztább szándékkal indulnak. Am a múlt hibáiból okulva legyenek - és legyünk - résen, nehogy új kiszolgálók hada és új kivételezettek csoportja keljen életre. ZSILKA LÁSZLÓ ÚJ szú 12 1990. I. 11.