Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-10 / 8. szám, szerda
Lipcsei demonstráció az újraegyesítés jegyében A miniszterhelyettes a fegyverexport korlátozását javasolja • Vádemelések februárban (ČSTK) - Háromhetes szünet után tegnapelőtt ismét megtartották Lipcse központjában a hagyományos hétfői tömegdemonstrációt. Hozzávetőleg százezer ember tüntetett az NSZEP-DSZP • ellen és Németország újraegyesítéséért. Az Új Fórum és néhány más csoport nem volt hajlandó felelősséget vállalni az akció megszervezéséért. A lipcsei kerekasztal döntése értelmében a hétfői megmozdulásnak szónokai nem voltak, azért, nehogy konfliktus robbanjon ki a két német állam gyors újraegyesítésének hívei és ellenzői között. Erich Honecker volt párt- és állami vezetőt egy berlini urológiai klinikán gyógykezelik, s rövidesen megoperálják - jelentette tegnap az ADN hírügynökség. Hozzávetőleg 30 volt magas rangú vezető ellen indítanak büntetőeljárást a beosztással való visszaélés és korrupció miatt. A berlini ügyészség szerint többségük őrizetben van, köztük az NSZEP KB volt politikai bizottságának tíz tagja, a keletnémet CDU volt elnöke, öt volt kerületi párttitkár, néhány központi bizottsági osztályvezető, továbbá államtitkárok és miniszterhelyettesek. Az első vádemelések februárban várhatók. Joachim Goldbach vezérezredes, Amerikai csapatkivonás Panamából Nincs még menetrend (CSTK) - Julio Linares panamai külügyminiszter bejelentette, az új kormány foglalkozik a megdöntött diktátor, Manuel Noriega családjának kérésével, hogy kiutazhassanak a Dominikai Köztársaságba. A kérelmet Noriega felesége, három gyermeke és veje terjesztette a kormány elé. Jelenleg valamennyien Kuba panamai nagykövetségén tartózkodnak. Hétfőn elhagyta Panamát az a 700 amerikai katona, akiket még az invázió kezdetén küldtek erősítésként a csatornaövezetben állomásozó 12 ezer főnyi állandó kontingens segítségére. Az invázió során Panamába küldött kb. 12 ezer katona közül eddig csak kb. 3 ezer tért vissza támaszpontjaira, s Washington még mindig nem ismertette a csapatkivonás pontos időrendjét. Jesse Jackson amerikai néger aktivista közölte, az amerikai invázió során legkevesebb 1200 polgári személy vesztette életét. A Fehér Háznak nem tetszett ez a bírálat, ugyanúgy, mint az Amerikai Államok Szervezetének határozata, amely szintén elítélte az amerikai inváziót. Az amerikai invázió után Panamában szükségessé vált az igazi romeltakarítás is (Noriega már Miamiben fogoly). A munkálatokban az egykori hadseregfőparancsnok hívei is „aktívan" részt vesznek (képünkön lapáttal, seprűvel felfegyverezve). Telefoto - ČSTK a honvédelmi miniszter helyettese a Horizont című folyóiratnak adott nyilatkozatában elmondta, az NDK korábban fegyvereket adott el Iránnak, Iraknak, Vietnamnak, Kambodzsának és Egyiptomnak. Hangsúlyozta, hogy a hadsereg közvetlenül nem vett részt a fegyverüzletben, de hozzáfűzte, fontolóra kell venni a fegyverek gyártásának és exportálásának korlátozását. A NATO szóvivője hétfőn elutasította Gregor Gysinek, az NSZEP-DSZP elnökének múlt héten ismertetett leszerelési javaslatát, amelyben ajánlotta, hogy az NDK és az NSZK csökkentse a felére katonáinak számát. Az NDK-ban folytatódik az új választási törvény kimunkálása. A sajtóban közölt előzetes tájékoztatások szerint számolni lehet azzal, hogy a pártok mellett a politikai csoportosulások is indíthatnak jelölteket - de csak pártonkívülieket. Országszerte nagy vitákat váltott ki a ZDF nyugatnémet tévéállomásnak az az értesülése, amely szerint az NDK új választási törvénye nem engedi meg, hogy az NSZK keletnémet politikai pártokat támogasson. Kohl - Kaifu találkozó (CSTK) - Hétfőn kétnapos látogatásra Bonnba érkezett Kaifu Tosiki japán kormányfő. Tíznapos európai körútja első állomásán tegnap délelőtt Helmut Kohl szövetségi kancellárral kezdte meg tárgyalásait. Délután Nyugat-Berlinben tett látogatást, majd este visszatért Bonnba. Tokióból való elutazása előtt Kaifu közölte, Japán szeretné bővíteni kapcsolatait az NDK-val és látogatásra hívta meg Hans Modrow miniszterelnököt. Szovjet - kínai konzultációk (ČSTK) - Igor Rogacsov szovjet külügyminiszter-helyettes tegnap háromnapos látogatásra Pekingbe érkezett. Kínai partnereivel a kétoldalú kapcsolatokról és a kambodzsai helyzetről cserél véleményt. Az AP hírügynökség a Rogacsovlátogatás kapcsán utalt arra, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjai a jövő héten Párizsban fognak tárgyalni Kambodzsáról. P-Szovjetunió Hány párt van? Azerbajdzsánban a helyzet változatlan „Határátlépés" úszva, buldózerrel... ÚJ SZÚ 1990. I. 10. (ČSTK) - Azerbajdzsánban változatlanul feszült a helyzet, mégpedig a köztársaság több részén. Iráni lapok szerint az Arasz határfolyón az elmúlt napokban legkevesebb 12 ember úszott át Iránba. A határ mentén változatlanul tüntetések vannak, de a szovjet határőrök nem avatkoznak közbe. Az iráni határőrök sem tettek intézkedéseket arra, hogy megakadályozzák a szovjet álRushdie bújkál, de tüntetnek ellene (ČSTK) - A Nagy-Britanniában élő muzulmánok hétfőn ötnapos tüntetéssorozatot kezdtek Londonban a Viking könyvkiadó előtt, amely Salman Rushdie Sátáni versek című könyvét jelentette meg. Az újabb tiltakozási hullám ellenére a kiadó szóvivője bejelentette, nem vonják ki a forgalomból a könyvet, mivel nagy sikert aratott a nem muzulmán olvasók körében. Egyébként az indiai származású író már közel egy éve bujdosik a Scotland Yard segítségével, mivel attól tart, hogy valamely iszlám fanatikus végrehajtja rajta az időközben elhunyt Khomeini imám „halálos ítéletét". A volt „héja" tárgyalni akar (ČSTK) - Ezer Weizman egykori izraeli hadügyminiszter, a jelenlegi tudományos és fejlesztési miniszter szovjetunióbeli látogatása befejeztével nyilatkozott az Izvesztyija napilapnak. Közölte, sikerült felvenni a munkajellegű kapcsolatokat a Szovjetunió Tudományos Akadémiájával, de ez csak a kölcsönösen előnyös együttműködés kezdetét jelenti. Szólt Weizman a közel-keleti rendezés kilátásairól is. Elismerte, egykor „héja" volt, de az élet változásával az ő nézetei is megváltoztak, s ma már a válság tárgyalásos rendezésének híve. Bulgáriai törökök ügye T eljesen egyértelművé tették az utóbbi napok eseményei, hogy a bolgár társadalom mélyreható megreformálásának, az igazi demokrácia megteremtésének az egyik legfontosabb próbaköve a nemzetiségi kérdés lett. Amikor megkaptuk az első híreket a török nemzeti kisebbség jogainak helyreállítása elleni tüntetésekről, felháborodtunk. Helyszűke miatt nem lehetett azonnal megkommentálni az eseményeket. Szerencsére. Egy palóc közmondás azt tartja, nem minden rossz jő ártalomra. Megtanulhattuk ugyanis, nemzetiségi vitákban igen nagy érték a higgadtság, a mértéktartás, a jelzőket és ítéleteket patikamérlegre kell tenni. Gyöngéd forradalmunk heve, lelkesedése bennünket is magával ragadott. Ismét felfedeztük az olyan szavak valóságtartalmát, mint a demokrácia, jogegyenlőség, szabad véleménynyilvánítás. Ezért volt az, hogy bár eszünkkel fel tudtuk mérni az ottani helyzetet, lélekben tiltakoztunktiltakozunk. Újjászülető Kelet-Európánkban a korábban elkoptatottnak tűnt frázisok ismét igazak lesznek. Hisszük, hogy egyetlen nemzet sem lehet szabad mások rovására, hogy egy jogállam keretei között csak akkor lehet demokráciáról beszélni, ha az emberi jogok, a szabadságjogok mindenkire vonatkoznak, ha az alkotmány a nemzetiségek kollektív jogait is rögzíti. A valós demokrácia megteremtése felé tett kiemelkedő lépés volt a bolgár vezetés december 29-i határozata, amely visszaadta a török nemzetiségnek a névhasználati, a vallásgyakorlási és nyelvhasználati jogot. Egy civilizált társadalomban ez a legkevetámadások. Gyakorlatilag megbénult Karabah vasúti közlekedése, mivel felrobbantottak két vasúti hidat. így még nehezebbé vált a terület ellátása élelmiszerekkel, gyógyszerekkel és a legszükségesebb fogyasztási cikkekkel. Köztársasági pártaktíva foglalkoztott Bakuban az azerbajdzsáni helyzettel. Az ülésen részt vett Andrej Girenko, az SZKP KB titkára és g5fik Nyisanov, a Legfelsőbb Tanács nemzetiségi tanácsának elnöke. Az aktíva résztvevői , elítélték a szovjet-iráni határon történteket, foglalkoztak a nahicsevani és a karabahi helyzettel. Főleg ez utóbbi kérdés megoldatlansága miatt éles bírálatok hangzottak el az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának címére. Ha egypártrendszerről van szó, mint amilyen a Szovjetunióban létezik, a számolás könnyű - volt. Az SZKP-val kezdődött és zárult a sor, ugyanis a 14 köztársasági pártszervezet (az OSZSZSZK-nak ez sem jutott) nem volt önálló, az egyetlen párt fiókszervezetei voltak ezek. Ezzel magyarázható, hogy ennek az egy pártnak 15 központi bizottsága van, ezeknek pedig összesen egy fő- és 14 első titkára. Nos, ebből kitűnik: az egypártrendszer is lehet szinte áttekinthetetlenül bonyolult. Az utóbbi hetekben pedig tovább bonyolódik, s egyes régiókban már nem is egypártrendszer. Vegyük sorjában: hogyan kezdődött a szálak összekuszálása? Az „ősök" az átalakításnak abban a szakaszában keresendő, amikor napirendre került a köztársaságok reális önállóságának bővítése. Alig tettek meg pár lépést ebbe azlrányba, amikor kiderült: ha csak állami vonalon történnek változások, akkor ez fából vaskarika. Mégpedig azért, mert változatlanul érvényben van az alkotmány hatodik cikkelye, amely rögzíti a kommunista párt vezető szerepét a társadalomban, s ez lehetővé teszi az egyetlen pártnak, hogy átnyúljon a köztársasági szervek feje fölött. Ennek felismerése és tudatosítása indította el azokat a folyamatokat, amelyek főleg a balti köztársaságokban nagyon markánsak, s közöttük is Litvánia vezet. Bár azt kell mondani, hogy a Kaukázuson túli köztársaságokban is de facto többpártrendszer létezik, még ha az új mozgalmak nem is nevezik magukat pártoknak, hanem frontoknak meg kezdeményezéseknek. A tény attól még tény marad: olyan új politikai erők jelentek meg a színtéren, amelyek képesek beleszólni - és bele is szólnak - az adott köztársaság életének alakulásába. De maradjunk Litvániánál, ahol a legradikálisabbak ezek az új folyamatok. December 20-án mondta ki a Litván KP XX., rendkívüli kongresszusa a párt függetlenségét az SZKP-tól, amelynek eddig köztársasági szervezete volt. Az immáron saját programmal és szervezeti szabályzattal rendelkező párt a litván alkotmány keretein belül, a köztársasági törvényeket tiszteletben tartva kíván működni, ugyanakkor egyenjogú kapcsolatot, együttműködést akar az SZKP-val, a többi tagköztársaság és más államok kommunista pártjaival. A kongresszus felhívta a litván kommunistákat, egyesüljenek a közös cél, a független litván állam és a demokratikus társadalom megvalósítására. Nem egyesültek. Már másnap bekövetkezett a szakadás, a függetlenség ellen szavazók közül (855 igen, 160 nem és 12 tartózkodás volt a szavazáskor) kivált egy 135 tagú csoport és megkezdte „saját" kongresszusát. Lényegében tehát december 21-től van két kommunista párt Litvániában: az egyik függetlenítette magát az SZKP-tól, a másik az SZKP-n belül maradt. Hogyan tovább? Erre a nagyon lényeges, az egyetlen lényeges kérdésre Mihail Gorbacsov - eddigi hírek szerint - ma kezdődő litvániai látogatása adhat csak választ. A vilpiuszi elszakadási döntés után hamarjában összehívott moszkvai KPülés még nagyon keményen és határozottan ítélte el a litván kommunisták lépését. Maga a pártfőtitkár úgy vélekedett, hogy az elszakadás „törvénytelen", mivel olyan küldöttek határoztak róla, akiket az SZKP platformján választottak meg, az átalakításra, nem a pártszakadásra kaptak mandátumot. Hozzáfűzte, az SZKP egyetlen részének sincs joga önállóságáról dönteni saját programja és alapszabályzata alapján, figyelmen kívül hagyva az SZKP, mint egész álláspontját. Azt hangúlyozta, csak az SZKP keretében lehet szó a köztársasági pártszervezetek önállóságáról, ugyanúgy, ahogy a köztársaságok szuverenitásáról van szó a megújuló föderáció keretében. Nyilvánvaló, hogy a litván kommunisták többsége nem fogadja el ezt az érvelést, amit mindenekelőtt azzal támasztanak alá, hogy míg a szövetséges köztársaságokban és a Szovjetunió egészében rohamosan csökken a kommunista párt tekintélye, bázisa, addig Litvániában - éppen az önállósulási törekvéseknek, majd az elszakadásnak köszönhetően - megnövekedett a párt tekintélye, megerősödtek pozíciói, közelebb került a népfrontos mozgalmakhoz. Nyitott kérdés, mennyire nyomós érv ez a moszkvai pártvezetés számára. Az azonban tény, hogy az önállósult litván párt küldöttségének múlt heti fővárosi látogatása, Mihail Gorbacsovval és más vezetőkkel folytatott tárgyalásai után a pártfőtitkár és munkatársai véle-' ménye, álláspontja azért módosult. - Most már jobban megértik az SZKP vezetői önálló pártunk helyzetét, s mi is jobban értjük barátaink álláspontját az SZKP vezetésében - jelentette ki Justas Paleckis, a Litván KP KB ideológiai titkára a moszkvai válságtárgyalások után. Hozzáfűzte: - Mihail Gorbacsov kiváló és elismert politikus. Nemcsak kitűnően képes előterjeszteni saját érveit, hanem nagyon jól meg tudja érteni az emberek hangulatát, érzelmeiket és kívánságaikat. Litvániában... bizonyára lehetősége nyílik arra, hogy szélesebben, átfogóbban megértse az ottani és az egész baltikumi eseményeket. Mennyire reális ez a vélemény? - az már talán ma eldől. Égy dolog azonban egészen biztos: az SZKP teljesen új helyzetbe került, s nem kizárt, hogy a litvániai döntésről rövidesen kiderül, ez volt az a pici hógolyó, amely elindított egy lavinát. GÖRFÖL ZSUZSA sebb. Félreértés ne essék: nem a bolgár nép civilizáltságát kérdőjelezem meg. Napjainkban országainkban éppen az a jellemző, hogy minden forrásban van, minden képlékeny - tudati szinten is -, a sztálini pártdiktatúrák deformált értékrendjének bennünk élő nyomai óhatatlanul ütköznek az új célokkal és vágyakkal. Ami pedig a gyakorlatban felemás, esetleg teljesen rossz döntésekben is kivetülhet, nemkívánatos folyamatokhoz, A demokrácia próbája jelenségekhez vezethet. Sokan sok helyütt elmondták már: tanulnunk kell a kulturált politikacsinálást, a demokráciát. Bulgáriában is. Hiszen a holnap demokráciáját nem lehet a tegnap sovinizmusára építeni. Bolgárok és törökök évszázadok óta élnek együtt. Tudjuk, nem jószántukból, a bolgár nép sokat szenvedett az ötévszázados (1396-1878) oszmán elnyomás alatt. Az új bolgár államban a törökök kerültek kisebbségbe, a törökök elvándorlása azóta tart. A második világháború után lett volna mód a békés és szabad együttélés megteremtésére, ha a meghirdetett, szépen hangzó szocialista eszmék és a gyakorlat között nem mélyült volna a szakadék. Az ötvenes években például 95 török nyelvű napilap és folyóirat jelent meg Bulgáriában, ezek közül ma már egy sem létezik. A nyolcvanas években a török nyelv használatát is tiltották, s egész ún. tudóscsoportok foglalkoztak annak a magyarázásával, hogy török nemzetiség nincs is, csak „bolgár muzulmánok" vannak. 1984-ben a Zsivkov-rezsim felújította a török nevek „önkéntes" bolgarosítását. Egyes adatok szerint egymillió törököt kényszerítettek arra, hogy bolgárosítsa a nevét. Tavaly május 10-én a szófiai parlament lényegesen megváltoztatta az állampolgárságról és az útlevelek kiadásáról szóló törvényt. Lehetővé téve mindenki számára a szabad kiutazást. Októberig 320 ezren települtek át Törökországba. Ez a „népvándorlás" mindkét országban jelentős feszültségeket okozott. Az ankarai kormány a gazdasági helyzet miatt képtelen volt számukra biztosítani a létfeltételeket. Azóta több mint 50 ezren visszatelepültek. Ez újabb feszültségekkel járt: házaikba már bolgárok költöztek, munkahelyeiket már elfoglalták. E nnyit dióhéjban a háttérről. Két dolgot tartok jelenleg biztatónak. Először azt, hogy a kormány egyértelműen leszögezte: a törökök jogairól nem kell népszavazást tartani, mert nem lehet vitás, hogy a demokráciában az emberi jogokat tiszteletben kell tartani. Másodszor azt, hogy hétfőn megalakult a Társadalmi Tanács, azzal a feladattal, hogy áttekintse a nemzetiségi ügyeket, elősegítse a problémák rendezését. A Tanácsban helyet kaptak a párt- és állami szervek, társadalmi és egyházi szervezetek, valamint a nemzetiségi képviselők is. Itt az újabb alkalom, hogy megteremtsék a bolgár nemzet és a török nemzetiség békés együttélésének alapjait. Józanul, kölcsönös toleranciával. Ezért kellene beszüntetni a sztrájkokat, tüntetéseket. Hogy az értelem győzhessen a szenvedélyek felett. MALINÁK ISTVÁN lampolgárok rendes dokumentumok nélküli határátlépését. A hivatalos iráni hírügynökség közölte, hogy kb. ezer tüntető buldózerek segítségével gázlót hozott létre az Arasz folyón, s így most már gépkocsival is át tudnak jutni Iránba. Az Izvesztyija közölte, hogy a Nahicsevani ASZSZK területén, a szovjet-török határ mentén az azerbajdzsánok eltüntették az akadályokat. Zavargások vannak az Azerbaj-' dzsánhoz tartozó Hegyi Karabah több területén, a terület központjában, Sztyepanakertben és más településeken is gyakoriak az éjszakai lövöldözések. Az utakon lövik a gépkocsikat, egyre gyakoribbak a gazdasági létesítmények elleni diverzáns