Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-31 / 26. szám, szerda

A

tardoskeddi Jövő Efsz egykori székházának volt elnöki irodáját minapi látogatásomkor a gépesítők uralták. Az asztalt borító irathalmazok láttán azt gondoltam, zárszámadó közgyűlésre készülnek. Ferdinand Menke mérnök, a szövetkezet főgépesítője azonban kiábrándított: - Napok óta azon töprengünk, hogyan osszuk szét igazságosan a gépparkot. Ugyanis válófélben vagyunk. Az egyesített szövetkezet 14 év után három önálló gazdaságra oszlik. Ember legyen a talpán, aki igazságot tud tenni, kinek hány gép jár. Egyesek a múltról, mások a lehetőségekről beszéltek. A többség dolgoznak. Hiába magyaráztuk, hogy egyazon teljesítményért minden részlegen egyforma a munkadíj. Robert Major mérnök, a tardoskeddi gépközpont vezetője a különválás miatt tört lándzsát. - Alaposan mérlegeltük a helyzetet s társaimmal úgy látjuk, a leendő kisebb gazdasági egységekben színvonalasabb lehet az irányítás. Nálunk a részleggyűlésen a tagok a kiválásra szavaztak, mert úgy gondolják, jobban boldogulhatnak egyedül. Többek szerint a tardoskeddiek kezdték a mozgolódást. Ezt a szövetkezet jogtanácsosa, dr. Elzes Tibor is megerősítette. Persze hozzátette, hogy a másik két részlegen Válófélben A tardoskeddiek hisznek abban, hogy önállóan többre viszik szerint nincs visszaút. Kollár Zoltán mérnök, a javítórészleg vezetője nem titkolta a véleményét. - Annak -idején a felsőbb nyomásnak engedve egyesítették a három szövetkezetet. Szerintem inkább a kooperációs kapcsolatokat kellett volna fejleszteni. Vladimir Vince, a szállítórészleg vezetője a tervezett lépés következményei miatt aggódik. - Nem mindenki jár jól. Harminc tehergépkocsink van, s úgy tűnik, a gépkocsivezetők egy része más munka után nézhet. A többségük ugyanis tardoskeddi, s feltehetően nem lesz kedvük ingázni. Jozef Dubovsky, a jatovi részleg vezetője nem híve az osztozkodásnak. Mint mondta, sokat gondolkodott, miként is lesz a válás után. Szerinte ez a lépés vissza fogja vetni a termelést. Elismerte, hogy gyakran voltak zsörtölődések, kisebb-nagyobb nézeteltérések, de alapjában véve összeszokott a 7500 hektáros szövetkezet tagsága. Az energiát inkább a fejlesztési lehetőségek kutatására kellene fordítani. Kuruc Józsefnek, a palárikovói részleg gépesítőjének a szavai szintén vegyes érzelmekről tanúskodtak. - igaz, hogy akadtak nehézségek, főleg az idénymunkák végzésénél, de a főgépesítővel mindig meg lehetett egyezni. Mindig oda kerültek a gépek, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk. A veszekedések legfőbb okát abban látom, hogy a tagok egy része fennen hangoztatta, másokra dolgozók többsége szintén nem ellenzi a nagygazdaság felosztását. Mi tagadás, meglepett, hogy Rapca Sándor mérnök, a Jövő Efsz elnöke, akivel a csillogó-villogó palárikovói székházban találkoztam, nem ellenzi a kezdeményezést. - Nem tagadom, nehéz volt irányítani ekkora gazdaságot, hisz a legtávolabbi határrészek között húsz kilométer a távolság. Ennek ellenére küszködtünk, próbáltuk bizonyítani, hogy ilyen feltételek között is lehet eredményesen gazdálkodni. Tulajdonképpen nincs is miért szégyenkeznünk. A múlt évi mérleget 10 millió korona nyereséggel zártuk, s az 1987. évi 28 millió helyett 33 millió koronát fizettünk ki munkadíj gyanánt. Jó közepes gazdaság vagyunk, ám a tagság egy része így is elégedetlen. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom tagjai mind a három faluban párbeszédet folytattak a dolgozókkal, s egyes munkacsoportok is hallatták a hangjukat. Valójában a telepeken döntötték el, hogy vissza kell állítani az egykori állapotot, három önálló gazdaságra kell osztani a szövetkezetet. Magam is úgy látom, hogy annak idején erőszakkal egyesítették ezeket a gazdaságokat. Amikor a szövetkezet élére kerültem, vezetőtársaim segítségével a belüzemi szakosítás megvalósításán fáradoztunk. Ki gondolta volna, hogy egyszer majd ez okozza a legtöbb gondot? Ugyanis Tardoskedden van a központi tisztító és terményszárító, Palárikovóban pedig a modern sertéshizlalda. Ezeket elosztani nem lehet, csak kooperációban kihasználni. Vanya László elismerte, hogy a nagyberuházásokat majd csak kooperációval tudják kihasználni, mégis azt mondta, helyesli a különválást. - Harminc éve dolgozom a szövetkezetben, jól ismerem a tardoskeddiek mentalitását. Helyesen tették, hogy kimondták az óhajukat. Megmutathatják, hogy képesek felzárkózni a járási élvonalhoz. Zsilinszky Rudolf, a helybeli javítóműhely vezetője támogatta ezt - a nézetet. - Nem mondhatom, hogy rossz dolgunk volt az egyesült szövetkezetben, viszont állítom, hogy jobban megfizethették volna azokat, akik a gépek üzemképességéért feleltek. Azt is furcsállottuk, hogy a kijavított gépeket mindig más részlegekre irányították át, s hozzánk csak akkor kerültek vissza, amikor ismét elhasználódtak, minimális teljesítményt nyújtottak. A részlegvezető kíséretében körülnéztünk a meglehetősen elhanyagolt javítóműhelyben. A sok traktortól alig lehetett benne mozogni. Eszembe jutott a hivalkodó szövetkezeti székház, ahol az elnöki irodában még egy jókora akváriumnak is jutott hely. Bizony inkább korszerű szerelőműhelyt építhettek volna helyette. Talán ez is ösztönözte a dolkozókat, hogy kezdeményezzék a különválást. Mondom, ez is. Mert Tóth Rudolf szerint, aki több mint három évtizede dolgozik a szövetkezetben, az egykori tardoskeddi gazdaságban többet kerestek, jobban boldogultak a tagok. Kele Lajos gépjavító szintén kevesli a havi 2600 koronát. S

okféle véleményt hallottam a javítóműhelyben, melynek dolgozói a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom híveivel együttműködve kezdeményezték a különválást. A hallottak egyértelműen arról tanúskodtak, hogy miként a részleggyűléseken, ma is azt vallják a szövetkezet tagjai, hogy a társadalom demokratizálódásával összhangban, ki kell alakítani a mainál előnyösebb termelési egységeket. Meggyőződésük, hogy a kisebb szövetkezetekben kedvezőbbek lesznek a feltételek a termelés növelésére és gazdaságosabbá tételére. Minden jel arra utal, hogy a közelgő zárszámadó közgyűlésnek már csak egy dolga lesz, jóváhagyni a különválási javaslatot. A lépés indokoltságát vagy elhamarkodottságát csak a jövő igazolhatja. BALLA JÓZSEF Nem csupán a cégér változik Megújulási törekvések a Szövetkezeti Földművesek Szövetségében A huszonegy évvel ezelőtt érdekvédelmi szervezetként életre hívott, ám a pártállam feltételei között törvényszerűen szűk keretek közé szorított, formálissá vált tevékenysége miatt éveken át gyakran és élesen bírált Szövetkezeti Földművesek Szövetsége tevékenységének megújítására, pozíciójának megerősítésére törekszik. Erről tanúskodott egyebek között a Szövetség Központi, Csehországi és Szlovákiai Bizottságainak legutóbbi együttes ülése is, melyen a szövetségi élet és munka megújítására kidolgozott programtervezet megvitatása állt a figyelem középpontjában. A tanácskozás nyílt légköre kedvező feltételeket teremtett a nézetek egyeztetéséhez, a mezőgazdaságban is ható társadalmi és politikai változások szem előtt tartásával kimunkált program „csiszolása" és gyakorlati megvalósítása során követendő taktika és stratégia pontosításához. A résztvevők egyetértően bólogattak, amikor Emil Dúfala, a központi bizottság elnöke azt fejtegette, hogy a szövetséget ért bírálatok csak részben voltak megalapozottak, hiszen a Szövetség a nehéz feltételek között is igyekezett teljesíteni a feladatát. Nem kizárólag rajta múlott, hogy ez mennyire sikerült. Mint elhangzott, az érdekképviselet hatékonyabbá tételére törekedve, a szervezetet a jövőben független és önkéntes szövetséggé akarják alakítani, melynek a Mezőgazdasági Szövetkezeti Szövetség megnevezést választották. Lehet, hogy a megújulási törekvés, mint sok más esetben, itt is kimerül a névváltoztatásban? Az együttes ülésen elhangzottak és a napokban társadalmi vitára bocsájtott programtervezet tanúsága szerint ennél lényegesen többről, a szervezet tevékenységének alapmegalkuvás nélkül kiáll a mezőgazdaság és a vidék érdekeiért. A megújulási program kapcsán szóba kerültek a most kezdődő szövetkezeti zárszámadó közgyűlések, melyeken a dolgozókollektíváknak véleményt kell mondaniuk a vázolt elképzelésekről. A soron következő tanácskozások fontosságát növeli, hogy a zárszámadókon kell dönteni arról is, tartsanak-e az efsz-ek áprilisra tervezett, rendkívüli országos konferenciája előtt járási szintű tanácskozásokat? Ahol van ilyen igény, ott természetesen küldötteket is kell választani. Napjainkban sokakat foglalkoztat a gondolat, helyes-e a gazdasági vezetők leváltására, az egyesült szövetkezetek szétválasztására irányuló, egyre inkább kampányszerűnek tűnő törekvés? Ezzel kapcsolatban dr. Oldŕich Burský, a CSSZSZK kormányának a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetésével megbízott alelnöke megfontoltan nyilatkozott. Nem kifogásolta, hogy leváltják a hatalmukkal visszaélt, korrumpálódott vezetőket, viszont figyelmeztetett arra, hogy a megújulási folyamat nem szolgálhatja az egyéni számlák rendezését és néhány önjelölt hatalmi törekvéseit. Ezt a kijelentést több szempontból is érdemes aláhúzni. Egyrészt nem célravezető az egy zsák elvét érvényesíteni s csupán azért visszahlvni-leváltani egy vezetőt, mert történetesen kommunista. Másrészt a bevált vezetők indokolatlan leváltása ugyanúgy beláthatatlan következményekkel járhat, mint az egyesített szövetkezetek meggondolatlan szétválasztása. A napokban több szövetkezetből jelezték, máris hozzáláttak a szövetség programtervezetének megvitatásához. Ezzel kapcsolatban néhányan figyelmeztetnek arra, hogy a dolgozókollektívákban sajnos meglehetősen szélsőséges nézetekről tanúskodó javaslatok is elhangzanak. Az egyik szövetkezetben például azt javasolták, hogy a nyugdíjas tagoktól vonják meg a szavazati jogot, ne engedjék beleszólni őket a szövetkezet dolgaiba. Másutt azt szeretnék elérni, hogy változtassák meg a taggyűlések határozatképességére vonatkozó alapelveket. Konkrétan: ne követeljék meg a többségi részvételt, csupán a szavazattöbséget. Ez könynyen oda vezethet, hogy a többség sorsáról a kisebbség fog dönteni, szubjektív-nézeteinek - és érdekeinek! - érvényre juttatásával. E tapasztalatok arra intenek, hogy valamennyi dolgozókollektívának, az egész szövetkezeti tagságnak sajátos érdeke a vitában való aktív részvétel. Ugyanis az említetthez hasonló nézetek érvényre jutása menthetetlenül azoknak a malmára hajtaná a vizet, akik esküdt ellenségei a közös gazdálkodásnak és új földosztást szeretnének. KÁDEK GÁBOR "D TI" T ÜU Ul LKJ uü nn 1 Óvatosságot ajánlunk Jelige: ,,Árva". Gyermek voltam még, amikor az édesanyám meghalt. Az édesapám újra nősült. Mostohaanyámmal soha sem jöttem ki jól, de annál jobb viszonyban voltam a nővérével, akinek nem volt családja. Ezt a jó viszonyt megőriztük férjhez menetelem után is. A hétvégeket rendszerint nálunk töltötte. Telente hetekig tartózkodott családunk körében. Mi gondoskodtunk az étkeztetésről, a tisztálkodásról, az ágynemű mosásáról, vasalásáról, az ablak tisztításáról, a téli tüzelő beszerzéséről stb. Nálam tartózkodott akkor is, amikor agyvérzést kapott. Mi hívtuk ki a mentőket és én kísértem be a kórházba, ahol rövidesen - a jelenlétemben - meghalt. Én intéztem a temetést is. A mostohámtól tudtam meg, hogy volt megtakarított pénze. Ezt a pénzt meg is találtuk nálunk a szobában, ahol a néni lakott. Volt még egy szoba-konyhás lakása, amelyre a húga, a mostohám tart igényt. A néni nem kedvelte a húgát. Nem is látogatta az utóbbi időben. Ezzel szemben évente egy-két hónapot töltött a féltestvéremnél (húgomnál) Magyarországon, akivel megbeszéltük, hogy a lakást a mostohámnak hagyjuk (mivel ő volt a néni testvére), a néni pénzén pedig megosztoztunk. A mostohaanyám viszont magának követeli a pénzt, s nekem csak egy névleges összeget akar hagyni, mondván, ő volt az elhunyt testvére. Pedig mi gondoztuk a nénit, családtagként kezeltük és szerettük. Ő is ragaszkodott hozzánk, hiszen az utolsó napjaiban is hozzánk jött, magával hozva a fekete ruháját, pénzét és személyi igazolványát. Nem szeretnék a húgommal ellentétbe kerülni, de azt sem tudom mit csináljak. Úgy érzem, ha én gondoskodtam a néniről, megérdemlek valamit. Elsősorban fokozott óvatosságot ajánlanánk önnek, mert nem éppen veszélytelen megtartani az eldugott, illetve megtalált pénzt. A bűnüldöző hatóságok ugyanis rendszerint bűntettnek tekintik, ha valaki a megtalált pénzt annak ellenére is megtartja, hogy nem tulajdonosa a pénznek. Arra a kérdésre pedig, hogy ki a néni eldugott pénzének jogos tulajdonosa, az öröklési jog ad egyértelmű választ. A Polgári Törvénykönyvnek az öröklést taglaló szabályai szerint az ön által említett személyek közül egyedül a néni húga tekinthető törvényes örökösnek. Igaz persze, hogy az örökhagyó testvérével együtt örököl az is, aki az örökhagyóval annak halálát megelőzően legalább egy évig élt közös háztartásban és ebből az indokból gondoskodott a közös háztartásról. Ezt az öröklési jogcímet viszont nézetünk szerint nem lehet vonatkoztatni sem önre, sem az ön féltestvérére. Az elhunytnak (a mostohaanyja húgának) saját lakása volt, az év túlnyomó részében feltehetőleg ott élt, saját háztartást vezetett, önnél, illetve az ön féltestvérénél csak látogatóként tartózkodott, s nem a háztartás állandó tagjaként, nem gazdálkodtak közösen. Ugyanakkor el kell mondanunk azt is, hogy az öröklési jog szempontjából majdnem teljesen mellékes az, hogy az örökhagyó nem kedvelte törvényes örökösét. Hangsúlyozni kell persze, hogy ,,majdnem" (!)... Az örökhagyónak ugyanis jogában áll ilyen esetekben végrendeletet írni, amelyben a nemkedvelt törvényes örököst kizárhatja az öröklésből, s más személyt nevezhet ki végrendeleti örököséül. A néni hátrahagyott pénzének jogos tulajdonosa tehát nyilván a néni húga. Ezt azonban talán már az állami közjegyzőség is megállapította a hagyatéki eljárásban. A lakó jogai D: L.: Néhány héttel ezelőtt vettük át szövetkezeti lakásunkat. A tapétákra egyszerűen rá sem lehetett nézni. Helyenként piszkosak voltak, másutt lyukasak (a lyukakat persze „befoltozták", felülragasztották) stb. A tapétákat leszedettük, a falakat rendbe tettük, természetesen a saját költségünkön. A napokban viszont azt hallottam, hogy a szövetkezetnek kellett volna elvégeznie a lakás rendbehozatalát. Ezért szeretném tudni, jogunkban áll-e követelni legalább a tapéták leszedetésére fordított költségek megtérítését. A Polgári Törvénykönyv 161. paragrafusa szerint a lakást kezelő szervezet (lakásgazdálkodási vállalat, lakásépítő szövetkezet stb.) köteles biztosítani a bérlő számára a lakás használatával kapcsolatos jogainak teljes és zavartalan gyakorlását. Ezért elsősorban olyan állapotban köteles a lakást átadni, hogy azt valóban lakásként, emberi hajlékként lehessen használni. A legfelsőbb bíróság egyik döntése szerint ez magába foglalja azt, hogy a lakás közegészségügyi szempontból kifogástalan, esztétikai szempontból megfelelő legyen. A lakást tehát az átadás előtt ki kell takarítani, esetleg féregteleníteni is (ha már használt lakásról van szó), sőt ki is kell festeni, illetve tiszta tapétával kitapétázni. önöket- elsősorban a lakbér csökkentésére vonatkozó jogigény illette volna meg, ha figyelemeztetik a lakás tulajdonosát (a lakásépítő szövetkezetet), a hibára s ha az a hibát nem távolítja el időben, vagyis nem tapétáztatja ki újból a lakást, illetve nem festeti ki. A bérlőnek persze esetenként jogában áll az is, hogy követelje a hiba eltávolítására fordított költségek megtérítését (lásd a Polgári Törvénykönyv 162. paragrafusát). Ennek feltétele azonban az, hogy a bérlő bejelentette (tudomására hozta) a lakás tulajdonosának a hiányosságokat, hibákat, s figyelmeztette egyben arra is, hogy amennyiben a tulajdonos nem szünteti meg a hiányosságokat, nem távolítja el a hibákat, akkor ezt ő maga teszi meg. Mivel az említett feltételt valószínűleg nem teljesítették, nem tartjuk valószínűnek, hogy a költségek megtérítése iránti követelésük eredménnyel járna. (

m_

nj APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ • Szívünk teljes szeretetével köszöntjük a drága jó férjet, édesapát, apóst és nagyapát, Márkus Oszkárt (Somorja), aki január 31-én ünnepli 50. születésnapját. E szép ünnep alkalmából hosszú, békés, boldog életet és jó egészséget kívánunk családja körében. Szerető felesége: Ilona, lánya: Icu, fiai: Oszi, Laci, Attila, veje: Janus, menye: Eli, unokái: Linda, Krisztina, Krisztián és a kis Oszika, akik sok puszit küldenek a papának. Ú-287 VA KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ^ • Fájdalomtól megtört szívvel mondok ^ köszönetet minden -25? kedves rokonnak, ismerősnek és mindazoknak, akik 1989. december 29-én elkísérték utolsó útjára a kaposkelecsény-nyáradi temetőbe drága férjemet, Papp Sándort. Köszönöm a sok koszorút, virágot, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmamat. Gyászoló felesége, katona fia, lánya családjával. Ú-324 • Mély gyászunkban ezúton mondunk hálás köszönetet mindazoknak, akik elkísérték utolsó útjára a nagymagyari temetőbe 1990. január" 12-én ifj. Razgyel Szilvesztert, akit a kegyetlen halál 55. életévében ragadott ki szerettei köréből. Külön köszönetet mondunk a szép búcsúbeszédért, sok virágért, koszorúért, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Emlékét és szeretetét megőrizzük. Hü felesége, fiai, családjukkal, édesapja, testvérei, sógorai Ú-313 X\V MEGEMLÉKEZÉS • Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk halálának első évfordulóján a szerető, jó édesanyára, feleségre, nagymamára, Sztollár Istvánnéra (Deresk), akinek szerető, jó szíve 1989. január 31én, 67 éves korában rövid betegség után örökre megszűnt dobogni. Emlékét, jóságát és szeretetét örökké szívünkben őrizzük. Gyászoló családja Ú-51 • Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk a drága jó édesanyára Gaál Vilmosné Almási Erzsébetre Csallóközkürtön, aki 1988. január 31én távozott szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, gondoljanak rá szeretettel ezen az első évfordulón Gyászoló férje, fiai, menye, lányai, vejei, unokái, és sógora, Jani. Ú-349 ÚJ SZÚ 6 1990. I. 20. vető megújításáról van szó. Az új szövetség az egységes földműves szövetkezetek tagjain és a közös vállalatok dolgozóin kívül az egyéni gazdálkodóknak és a szövetkezetekkel együttműködő, egyéb vállalkozóknak is egyenrangú érdekképviseletet kínál. Ami szintén lényeges, a mezőgazdaság és a közellátás fejlesztése érdekében nem csupán a szárnyait bontogató Csehszlovák Mezőgazdasági Párttal, de valamennyi olyan politikai és társadalmi kezdeményezéssel hajlandó együttműködni, amely nyíltan és