Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-30 / 25. szám, kedd

Lem on d (at) ás Nem hivatalos „jegyzőkönyv" egy lakásépítő szövetkezet rendkívüli küldöttgyűléséről Helyszín: Galánta, a művelődési központ. Időpont: Január 23, kedd, 15 óra. Jelenlevők: Nem számoltam, de legalább háromszáz ember ül (vagy áll) a színházteremben. iíjszú 5 1990. I. 30. Tetőfokon a feszültség - Ilyen még nem volt - ámulnakbámulnak a küldöttek. - Máskor jó ha ötvenen, hetvenen voltunk! - jegyzik meg többen... - ... ez más lesz, mint a korábbiak! Érzed, milyen feszült itt a légkör? - hallani lépten-nyomon effajta megjegyzéseket. Aztán a színpadon az elnöki asztal mögött ülő vezetőség egyik tagja odahajol a mikrofonhoz, kurtán üdvözli az egybegyűlteket, és elkezdi mondókáját (valahogy így): - Mint tudjuk, a Galántai Járási Lakásépítő Szövetkezet mai rendkívüli küldöttgyűlését a szervezetünk fizetett dolgozói által teremtett helyzet miatt kellett összehívni... A teremben erősödő moraj hallatszik. A szónokkal korántsem ért egyet mindenki, hiszen sokan tudják, a szövetkezet dolgozóinak január 15-i figyelmeztető sztrájkja csak okozat volt. Az okokat másutt, talán éppen az értetlenkedő vezetők munkájában, viselkedésében kell keresni. - Mondjon le a szövetkezet elnöknője, vezetősége és ellenőrző bizottsága - kiáltja közbe valaki, s a zsák kiszakad: felzúg a taps... - Ha befejezhettem volna, a beszédem végén éppen be akartam jelenteni, hogy valamennyien lemondunk - kiáltja közbe a szónok. - Késő, késő! - hangzik a teremben. Ám az elnöklő vezetőségi tag él azzal az előnyével, hogy előtte a mikrofon és túlharsogja az elégedetlenkedőket. Gyorsan ismerteti a rendkívüli küldöttgyűlés programját, felszólítja a jelenlevőket az ilyenkor szokásos protokolláris formaságok jóváhagyására, és már sorolja is a vezetőség által a különböző bizottságokba javasolt jelölteket... - Hát még mindig a régi nóta? - kérdik többen is hangosan. - Nem mi teszünk javaslatot a jelöltekre? Megint föntről jön a parancs? - forrong most már a tömeg. A vezetőség egy pillanatra elbizonytalanodik, de az elnöklő „megfeledkezve" az általa javasolt szavazásokról, kivágja magát: í - Most hallgassák meg dr. Olga Vágaiovának, szövetkezetünk elnöknőjének beszámolóját... - Nem kell. Nem vagyunk rá kíváncsiak! - hallatszik mindenfelől. Csakhogy az elnöknő sem tétovázik, egy szempillantás alatt a szónoki emelvényhez ér és túlkiabál mindenkit. - Azt akarom bejelenteni, hogy lemondok! (Nagy taps.) De nem kíváncsiak arra, hogy mi a helyzet szövetkezetünk lakásalapjának karbantartásával? Nem érdekli magukat, mire fizetik a lakbért? Ez jó kérdés. El is halkul a bekiabálásokkal tarkított taps és füttyegyveleg. Az elnöknő sietve olvassa beszámolóját, nem is bírom szó szerint jegyezni, de körülbelül így mondta: Utolsó próbálkozás - Az utóbbi időben egyre több panasz volt karbantartóink munkájára. Közben a lakások és lakóépületek javítására mind többet kell költenünk. Sok esetben túllépjük a költségvetést. Hogyan oldjuk meg ezt a kérdést? Talán növeljük a lakbéreket? A teremben levők majdnem egészen elcsitulnak: ugyan kit hagyna hidegen ez a kérdés? Dr. Vágaiová ki is használja ezt a pillanatnyi csendet. - Az utóbbi időben mind több a panasz a karbantartókra - ismétli aligha véletlenül. - Mint meggyőződtünk róla, valóban elodázzák a javításokat, s ha végre el is mennek a joggal elégedetlenkedő lakókhoz, akkor sem végeznek mindig jó munkát. Sokuk szakszerűtlenül, felelőtlenül dolgozik, de, hogy többet keressen, meglegyen a tervezett teljesítménye, néha többször is elszámolja a végzett, vagy akár el sem végzett munkát... - ... És mit tettek ez ellen a vezetőik? _Ök hogy végezték a munkájukat? Őket is menesztenék? - kiáltják több helyről, de az elnöknő nem reagál a kérdésekre. Inkább arról beszél, hogy a sztrájkot megelőző napokon miként próbálta meggyőzni beosztottjait: a karbantartó részleget érintő, kilátásba helyezett munkaerő-csökkentés nem ellenük, hanem a szövetkezet, illetve tagsága érdekében történne. -Csak a legjobb karbantartókat akarjuk, akik a kisjavításokat végzik majd, a nagyjavításokat pedig építőipari vállalatokkal csináltatjuk. Ennek a megoldásnak az előnyei nyilvánvalók... (? a szerz. megjegyz.) A küldöttek azonban felismerik, hogy dr. Vágaiová olyan elkövetett hibákat, hiányosságokat ró fel a szövetkezet karbantartóinak, amelyekről tudnia kellett korábban neki is. Az, hogy mégis szemet hunyt felettük, érthető, hiszen a tervezett karbantartási munkákon múlott több szövetkezeti dolgozó prémiuma. Csehszlovákiában ugyanis a tervezők ez ideig azt is előre tudni vélték, hogy hány korona értékű csaptelep és kapcsoló, vagy éppen felvonó romlik el, illetve mosdó és vécéülőke törik össze stb. Az elnöknő évi prémiumának például nem kevesebb, mint 34 százaléka - ami körülbelül 16 ezer koronát tesz ki - függött ennek a tervnek a teljesítésétől. Azt viszont most elhallgatja, hogy az idén már nem tervezik sehol az országban a lakásépítő szövetkezetek által végzendő javítások értékét. S hogy következésképpen prémiumának jelentős része is más gazdasági mutatóktól függene majd. Például attól, hogyan gazdálkodna a szövetkezet tagságának pénzével, hiszen nekik is át kell térniük az önfinanszírozásra. S lám, most egyszeriben látja, miképpen lehetne, kellene olcsóbban és jobban dolgozni. Ráadásul most minderre úgy mutathat rá, mintha kizárólagosan a szövetkezet tagságának javát akarná. Bizalomból elégtelen - Kérem, ez az egész, ami itt folyik, ellentmond a legalapvetőbb szabályoknak - szól közbe Alexander Krásny, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom szövetkezeti csoportjának szóvivője. - Hiszen nem hagyták jóvá a küldöttgyűlés programját, a jegyzőkönyvvezetőt és -hitelesítőket, sem a választóbizottságot ... - Maguk meg azt mondják meg, miért akarják meneszteni az elnöknőt - rikkant közbe egy éles női hang. - De kérem, tartsuk be a párbeszéd szabályait - szólal fel egy szeredi küldött. Tapsot kap. - Vegyék át a gyűlés vezetését a NYEE képviselői, hiszen a szövetkezetnek több mint 4000 tagja aláírásával szavazott 'nekik bizalmat - szólt közbe valaki. A káosz egyre nagyobb, végül Alexander Krásny veszi át a szót, közkívánatra ő vezeti tovább a gyűlést. Számos kérdésben szavaznak a küldöttek. Egyebek közt a szövetkezet elnöknője iránti bizalomról. Elsöprő többségük nem szavaz neki bizalmat. Hasonlóan kezdődik a szavazás a vezetőségről is, amikor annak egyik tagja szót kér és abbahagyja az egészet: - Ne folytassák! Mi lemondunk magunk... A teremben zűrzavar támad, amely akkor fokozódik csak igazán, amikor egy másik vezetőségi tag bejelenti, hogy ha már a testület nem élvezi a küldöttek bizalmát, bizonyára nincs is rá szükség, tehát elmennek. Pillanatnyi csend támad, aztán elszabadul a pokol. - &jj, fuj! Menekülnek a felelősségrevonás elől. De nekünk van ám magukhoz néhány kérdésünk. Ne engedjék ki őket - kiabálnak mindenfelől, amikor látják, hogy néhány (volt) vezetőségi tag - élen az (ugyancsak volt) elnöknővel - valóban veszi a kabátját, s a színpadról le-, a teremből pedig kivonul. Nos, az ő szerepük itt valóban véget ér. Kétségtelenül a legegyszerűbb megoldást választják, de nem biztos, hogy a legetikusabbat. Erőszakkal persze senki sem tarthatja őket vissza. A folytatás kezdete S most mi legyen a teendő? Megindul a javaslatok lavinája. Az itt-ott személyeskedésbe átcsapó, magánproblémák elemzésével, régi megoldatlan ügyek felhánytorgatásával telitűzdelt felszólalások között persze akad jó néhány megszívlelendő is. A kitartó küldöttek - néhányuk ugyanis a vezetőség visszahívását, illetve elvonulását követően ugyancsak vette a kalapját - végül is körülményes szavazással, de választanak egy ideiglenes vezetőséget, amely a Szlovákiai Lakásépítő Szövetkezetek Szövetségének közeljövőben esedékes kongresszusáig, illetve március 15-ig lesz hivatalban. Amikor is újabb küldöttgyűlést kell Galántán összehívni, hogy egy igazán demokratikus választáson döntse el a tagság, ki képviselje érdekeit, s hogy milyen változásokra van szükség a szövetkezetben. Az elnök helyettesítésével egyelőre a szövetkezet közgazdászát bízzák meg a küldöttek. A gyűlés végén még vannak, akik hallani szeretnék, miért is kellett mennie a szövetkezet egész vezetőségének. Őket azonban a többség leinti, hogy ez nyilvánvaló volt abból is, amit az estébe nyúló vita során a szövetkezetben tapasztalható hibákkal, hiányosságokkal és szabályellenes eljárásokkal kapcsolatban elmondtak a felszólalók. A rendezvénynek tehát úgy lett vége, hogy résztvevői közül - akinek nem akadt ügye az elnöknővel - tán nem is értette meg, valójában miért került sor menesztésére. Erről azonban nem a szövetkezet dolgozói tehetnek. Ők ugyanis papírra vetették, milyen bizonyítható szabálytalanságokat követett el dr. Vágaiová, mi mindent tett ügyfelei és beosztottjai ellen, hogy élt vissza beosztásával. Ha a küldöttgyűlést szabályszerűen bonyolítja le a szövetkezet vezetősége, mindezt felolvasták volna. Erre azonban az említett okok miatt nem kerülhetett sor. Nekem a küldöttgyűlést követően módomban volt áttanulmányozni a hétoldalas listát. Annak, hogy most mégsem teszem közzé, csak egy oka van: kímélem az olvasó idegeit. BARANYAI LAJOS Pozsonyban qz elmúlt napokban talán a legnagyobb gondot és bosszúságot a háztartási hulladék elszállítása okozta. A Közterületfenntartó Vállalat hulladékégetőjében - amely már évekkel ezelőtt nagyjavításra szorult - jelenleg csak egy kazán működik, s ezt naponta 30 órán át kellene üzemeltetni, hogy képes legyen elégetni az egy nap alatt „termelt" hulladékot. Feszített ütemben folyik két további kazán javítása, az egyiket a tervek szerint április közepén kellene üzembe helyezni. Addig, ha nem tovább, várhatóan sok gond lesz Pozsonyban a szeméttel. A képen Imrich Šurabik szerelés közben. (Vlastimír Andor felvétele - ČSTK) Nyitunk a világ felé Csak bankból lett több... Még csak résnyire nyitottuk az ajtót. Ahhoz, hogy sarkig tárhassuk, sokat és rugalmasan kell lépnünk. Nemrég egy apró lépéssel közelebb kerültünk a nagyvilághoz. A Csehszlovák Állami Bankról, valamint a bankokról és takarékpénztárakról szóló törvénnyel átalakult bankrendszerünk. Megszűnt a Csehszlovák Állami Bank monopóliuma, a világban érvényes gyakorlathoz hasonlóan intézményileg is külön vált a jegybanki és a hitelbanki, illetve kereskedelmi funkció. Mit hozott ez a változás gazdaságunk számára? Mindenekelőtt új lehetőségeket, s egyúttal potenciálisan színvonalasabb szolgáltatásokat. Nemrég, amikor az állami bank még monopolhelyzetben volt, egy magas rangú banktisztségviselő azt mondta: minden ügyfelet úgy kell kiszolgálni, mintha a szomszédos utcasarkon egy másik bank, egy versenytárs lenne. Ez a feltételezés napjainkban valósággá vált. Nyolc pénzintézet, a prágai Kommercionális Bank, a Csehszlovák Állami Bank, az Általános Hitelbank, az Iparbank, a Csehszlovák Kereskedelmi Bank, a Beruházási Bank és a két takarékpénztár fut versenyt az ügyfelekért. Persze, nem igazi verseny ez még, mert egyelőre nincs sok lehetőség arra, hogy a bankok és a vállalatok „játszadozzanak" a kamatokkal. Ugyanis a központi bank állapítja meg, hogy a többi pénzintézet ZÁRSZÁMADÓK ELŐTT A napi politikai események és szenvedélyes viták miatt - kissé méltatlanul - Közép-Szlovákia falvaiban is háttérbe szorulnak a gazdasági kérdések. Pedig január vége van, a szövetkezetekben és állami gazdaságokban eljött a mérlegkészítés, a zárszámadó közgyűlések előkészítésének ideje. A Rimaszombati járás mezőgazdasági üzemeinek többsége a korábbi évekhez viszonyítva nem zár rossz esztendőt. Kérdés persze, hogy a különböző állami szubvenciók segítségével elért nyereség a jövőben elegendő lesz-e fennmaradásukhoz? Bizonyosnak látszik, hogy sok közös gazdaság nem tud majd talpon maradni. A hegyvidéken gazdálkodó tisoveci szövetkezetnek máris egzisztenciális gondjai vannak, fizetésképtelenségét csak hitelek felvételével vagy állatállománya egy részének gyors értékesítésével tudja megoldani. Nem igazán biztató a helyzet a kálosai, hrachovói és sajógömöri szövetkezetben sem, bár lényegében nem veszteségesek. A Vály-völgyi szövetkezetben néhány nappal ezelőtt új vezetőket választottak, akik nincsenek irigylésre méltó helyzetben. Vezetőválság alakult ki a Sajó-völgyi szövetkezetben is, ahol az elnök ugyan továbbra is élvezi a tagság bizalmát, kilenc beosztott munkatársától azonban meg kellett válnia. Pótlásuk nem lesz könnyű, mert kiválóan felkészült növénytermesztők, állattenyésztők és gépesítők a múltban sem igen tolakodtak az ország e vidékére. A királyi szövetkezet elnökét és agronómusát is nyugdíjazták, helyükre fiatal szakemberek kerültek. A feladat számukra azért lesz nehéz, mert az elmúlt év termelési eredményei alapján 8-10 millió korona tiszta haszonra számíthatnak, s ezt az idén bizony nem lesz könnyű felülmúlni. Rimaszécsen lemondott a gazdaság elnöke. A legfrissebb hírek szerint a zárszámadó közgyűlés időpontjáig egy vezetői kollégium irányítja a gazdaságot. A vezetői válság jelei tapasztalhatók a nagybalogi szövetkezetben is. A gazdaság nagyon előrelépett, ám a tagság egy része elégedetlen az elnök vezetői stílusával. Hasonló problémák merültek fel a gesztetei szövetkezetben is. Legutóbbi értesüléseink szerint az almágyi szövetkezet elnöke felajánlotta lemondását, miután a taggyűlés úgy döntött, hogy eleget tesz a péterfalviak kérelmének. Lénártfaláról olyan értesüléseink vannak, hogy a tagság egy része, mindenekelőtt a hanvaiak, a jövőben önállóan kívánnak gazdálkodni. Hasonló lépésre készülnek az osgyániak is, akik a Hrnčiarske Zalužany-i szövetkezettel szakítanak. Viszonylagos nyugalom tapasztalható a rimajánosi szövetkezetben, ahol az előzetes számítások szerint több mint 10 millió korona nyereségre van kilátás. Nem rosszak a gazdasági eredmények a Bátkai Állami Gazdaságban sem, melynek dolgozói, mint arról már tájékoztattuk olvasóinkat, a Rimava mezőgazdasági és élelmiszer-ipari kombinátból való kilépés mellett döntöttek. -h. a. milyen határok között manipulálhat a hitelek árával. S ez a határ a bankszakemberek szerint - meglehetősen szűk. így hát jobb híján nem marad más hátra, mint rugalmas, pontos, és diszkrét ügyintézéssel elcsábítani az ügyfeleket a versenytárstól. Az udvarias és gyors ügyintézés egyébként sem válik kárunkra, de különösen akkor elengedhetetlen, ha külföldi tőkebefektetőket is várunk. Az új törvények szerint ugyanis a pénzintézetek is létrehozhatnak külföldi tőkebefektetésű bankokat vegyes vállalati formában. Bankrendszerünk ilyen módon további bankokkal gyarapodhat, s ezáltal az igazi verseny kialakulására is nagyobb a lehetőség. Nyitunk a világ felé'. Ehhez azonban az is hozzátartozik, hogy minden tekintetben teret kell kapnia a magánvállalkozásnak. A bankok, s különösen az Általános Hitelbank, nem zárkóznak el a magánvállalkozástól, de ezt a szektort egyelőre nem tudják jelentősebben támogatni. Ugyanis - számos kérdés - például a magántulajdon, a hitéi visszafizetésének garanciája - még megoldásra vár. Az Általános Hitelbankban azonban nem ülnek ölbe tett kézzel. Nem várva az új törvényekre, belső pénzintézeti előírásokat készítenek elő, hogy ezek alapján minél előbb folyósíthassák a hiteleket a kisvállalkozóknak. Persze csak annak, aki konkrét elképzelésekkel és némi (nem éppén jelentéktelen) alaptőkével kopogtat. Egy hónapja már, hogy a bankok új elképzelésekkel, s (reméljük), jobb és rugalmasabb munkamódszerekkel megkezdték tevékenységüket. Létüket, illetve létrehozásukat akár az 1968-ban előkészített reform folytatásaként is értékelhetjük. Hiszen húsz évvel ezelőtt hasonló szellemben, s az akkori ismeretek alapján zajlott volna le a bankrendszer reformja, ha... Most végre sikerült véghezvinni a változásokat. Legalábbis intézményileg. Mert bár a bankok száma megnövekedett, a rendelkezésre álló pénz volumene nem változott, pontosabban intézményekre átszámítva kevesebb lett. Hogy mikor lesz több pénzük a bankoknak, mikor lesz köztük igazi konkurencia, s mikor fognak értünk, ügyfelekért „harcolni"? Erre még várnunk kell egy kicsit. KOVÁCS EDIT