Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-30 / 25. szám, kedd

Lem on d (at) ás Nem hivatalos „jegyzőkönyv" egy lakásépítő szövetkezet rendkívüli küldöttgyűléséről Helyszín: Galánta, a művelődési központ. Időpont: Január 23, kedd, 15 óra. Jelenlevők: Nem számoltam, de legalább háromszáz ember ül (vagy áll) a színházteremben. iíjszú 5 1990. I. 30. Tetőfokon a feszültség - Ilyen még nem volt - ámulnak­bámulnak a küldöttek. - Máskor jó ha ötvenen, hetvenen voltunk! - jegyzik meg többen... - ... ez más lesz, mint a korábbi­ak! Érzed, milyen feszült itt a légkör? - hallani lépten-nyomon effajta megjegyzéseket. Aztán a színpadon az elnöki asz­tal mögött ülő vezetőség egyik tagja odahajol a mikrofonhoz, kurtán üd­vözli az egybegyűlteket, és elkezdi mondókáját (valahogy így): - Mint tudjuk, a Galántai Járási Lakásépítő Szövetkezet mai rendkí­vüli küldöttgyűlését a szervezetünk fizetett dolgozói által teremtett hely­zet miatt kellett összehívni... A teremben erősödő moraj hallat­szik. A szónokkal korántsem ért egyet mindenki, hiszen sokan tud­ják, a szövetkezet dolgozóinak ja­nuár 15-i figyelmeztető sztrájkja csak okozat volt. Az okokat másutt, talán éppen az értetlenkedő vezetők munkájában, viselkedésében kell keresni. - Mondjon le a szövetkezet el­nöknője, vezetősége és ellenőrző bizottsága - kiáltja közbe valaki, s a zsák kiszakad: felzúg a taps... - Ha befejezhettem volna, a be­szédem végén éppen be akartam jelenteni, hogy valamennyien le­mondunk - kiáltja közbe a szónok. - Késő, késő! - hangzik a te­remben. Ám az elnöklő vezetőségi tag él azzal az előnyével, hogy előtte a mikrofon és túlharsogja az elége­detlenkedőket. Gyorsan ismerteti a rendkívüli küldöttgyűlés program­ját, felszólítja a jelenlevőket az ilyen­kor szokásos protokolláris formasá­gok jóváhagyására, és már sorolja is a vezetőség által a különböző bizott­ságokba javasolt jelölteket... - Hát még mindig a régi nóta? - kérdik többen is hangosan. - Nem mi teszünk javaslatot a jelöltekre? Megint föntről jön a parancs? - for­rong most már a tömeg. A vezetőség egy pillanatra elbi­zonytalanodik, de az elnöklő „meg­feledkezve" az általa javasolt sza­vazásokról, kivágja magát: í - Most hallgassák meg dr. Olga Vágaiovának, szövetkezetünk el­nöknőjének beszámolóját... - Nem kell. Nem vagyunk rá kí­váncsiak! - hallatszik mindenfelől. Csakhogy az elnöknő sem tétovázik, egy szempillantás alatt a szónoki emelvényhez ér és túlkiabál min­denkit. - Azt akarom bejelenteni, hogy lemondok! (Nagy taps.) De nem kí­váncsiak arra, hogy mi a helyzet szövetkezetünk lakásalapjának kar­bantartásával? Nem érdekli magu­kat, mire fizetik a lakbért? Ez jó kérdés. El is halkul a bekia­bálásokkal tarkított taps és füttyegy­veleg. Az elnöknő sietve olvassa beszámolóját, nem is bírom szó sze­rint jegyezni, de körülbelül így mondta: Utolsó próbálkozás - Az utóbbi időben egyre több panasz volt karbantartóink munkájá­ra. Közben a lakások és lakóépüle­tek javítására mind többet kell költe­nünk. Sok esetben túllépjük a költ­ségvetést. Hogyan oldjuk meg ezt a kérdést? Talán növeljük a lakbé­reket? A teremben levők majdnem egé­szen elcsitulnak: ugyan kit hagyna hidegen ez a kérdés? Dr. Vágaiová ki is használja ezt a pillanatnyi csendet. - Az utóbbi időben mind több a panasz a karbantartókra - ismétli aligha véletlenül. - Mint meggyő­ződtünk róla, valóban elodázzák a javításokat, s ha végre el is men­nek a joggal elégedetlenkedő lakók­hoz, akkor sem végeznek mindig jó munkát. Sokuk szakszerűtlenül, fe­lelőtlenül dolgozik, de, hogy többet keressen, meglegyen a tervezett teljesítménye, néha többször is el­számolja a végzett, vagy akár el sem végzett munkát... - ... És mit tettek ez ellen a veze­tőik? _Ök hogy végezték a munkáju­kat? Őket is menesztenék? - kiáltják több helyről, de az elnöknő nem reagál a kérdésekre. Inkább arról beszél, hogy a sztrájkot megelőző napokon miként próbálta meggyőzni beosztottjait: a karbantartó részleget érintő, kilátásba helyezett munka­erő-csökkentés nem ellenük, hanem a szövetkezet, illetve tagsága érde­kében történne. -Csak a legjobb karbantartókat akarjuk, akik a kisjavításokat végzik majd, a nagyjavításokat pedig építő­ipari vállalatokkal csináltatjuk. En­nek a megoldásnak az előnyei nyil­vánvalók... (? a szerz. megjegyz.) A küldöttek azonban felismerik, hogy dr. Vágaiová olyan elkövetett hibákat, hiányosságokat ró fel a szö­vetkezet karbantartóinak, amelyek­ről tudnia kellett korábban neki is. Az, hogy mégis szemet hunyt felet­tük, érthető, hiszen a tervezett kar­bantartási munkákon múlott több szövetkezeti dolgozó prémiuma. Csehszlovákiában ugyanis a terve­zők ez ideig azt is előre tudni vélték, hogy hány korona értékű csaptelep és kapcsoló, vagy éppen felvonó romlik el, illetve mosdó és vécéülőke törik össze stb. Az elnöknő évi pré­miumának például nem kevesebb, mint 34 százaléka - ami körülbelül 16 ezer koronát tesz ki - függött ennek a tervnek a teljesítésétől. Azt viszont most elhallgatja, hogy az idén már nem tervezik sehol az országban a lakásépítő szövetkeze­tek által végzendő javítások értékét. S hogy következésképpen prémiu­mának jelentős része is más gazda­sági mutatóktól függene majd. Pél­dául attól, hogyan gazdálkodna a szövetkezet tagságának pénzével, hiszen nekik is át kell térniük az önfinanszírozásra. S lám, most egy­szeriben látja, miképpen lehetne, kellene olcsóbban és jobban dolgoz­ni. Ráadásul most minderre úgy mu­tathat rá, mintha kizárólagosan a szövetkezet tagságának javát akarná. Bizalomból elégtelen - Kérem, ez az egész, ami itt folyik, ellentmond a legalapvetőbb szabályoknak - szól közbe Alexan­der Krásny, a Nyilvánosság az Erő­szak Ellen mozgalom szövetkezeti csoportjának szóvivője. - Hiszen nem hagyták jóvá a küldöttgyűlés programját, a jegyzőkönyvvezetőt és -hitelesítőket, sem a választóbi­zottságot ... - Maguk meg azt mondják meg, miért akarják meneszteni az elnök­nőt - rikkant közbe egy éles női hang. - De kérem, tartsuk be a párbe­széd szabályait - szólal fel egy sze­redi küldött. Tapsot kap. - Vegyék át a gyűlés vezetését a NYEE képvise­lői, hiszen a szövetkezetnek több mint 4000 tagja aláírásával szava­zott 'nekik bizalmat - szólt közbe valaki. A káosz egyre nagyobb, végül Alexander Krásny veszi át a szót, közkívánatra ő vezeti tovább a gyű­lést. Számos kérdésben szavaznak a küldöttek. Egyebek közt a szövet­kezet elnöknője iránti bizalomról. El­söprő többségük nem szavaz neki bizalmat. Hasonlóan kezdődik a szavazás a vezetőségről is, ami­kor annak egyik tagja szót kér és abbahagyja az egészet: - Ne folytassák! Mi lemondunk magunk... A teremben zűrzavar támad, amely akkor fokozódik csak igazán, amikor egy másik vezetőségi tag bejelenti, hogy ha már a testület nem élvezi a küldöttek bizalmát, bi­zonyára nincs is rá szükség, tehát elmennek. Pillanatnyi csend támad, aztán elszabadul a pokol. - &jj, fuj! Menekülnek a felelős­ségrevonás elől. De nekünk van ám magukhoz néhány kérdésünk. Ne engedjék ki őket - kiabálnak min­denfelől, amikor látják, hogy néhány (volt) vezetőségi tag - élen az (ugyancsak volt) elnöknővel - való­ban veszi a kabátját, s a színpadról le-, a teremből pedig kivonul. Nos, az ő szerepük itt valóban véget ér. Kétségtelenül a legegysze­rűbb megoldást választják, de nem biztos, hogy a legetikusabbat. Erő­szakkal persze senki sem tarthatja őket vissza. A folytatás kezdete S most mi legyen a teendő? Meg­indul a javaslatok lavinája. Az itt-ott személyeskedésbe átcsapó, ma­gánproblémák elemzésével, régi megoldatlan ügyek felhánytorgatá­sával telitűzdelt felszólalások között persze akad jó néhány megszívle­lendő is. A kitartó küldöttek - néhá­nyuk ugyanis a vezetőség visszahí­vását, illetve elvonulását követően ugyancsak vette a kalapját - végül is körülményes szavazással, de vá­lasztanak egy ideiglenes vezetősé­get, amely a Szlovákiai Lakásépítő Szövetkezetek Szövetségének kö­zeljövőben esedékes kongresszu­sáig, illetve március 15-ig lesz hiva­talban. Amikor is újabb küldöttgyű­lést kell Galántán összehívni, hogy egy igazán demokratikus választá­son döntse el a tagság, ki képviselje érdekeit, s hogy milyen változásokra van szükség a szövetkezetben. Az elnök helyettesítésével egyelőre a szövetkezet közgazdászát bízzák meg a küldöttek. A gyűlés végén még vannak, akik hallani szeretnék, miért is kellett mennie a szövetkezet egész vezető­ségének. Őket azonban a többség leinti, hogy ez nyilvánvaló volt abból is, amit az estébe nyúló vita során a szövetkezetben tapasztalható hi­bákkal, hiányosságokkal és sza­bályellenes eljárásokkal kapcsolat­ban elmondtak a felszólalók. A ren­dezvénynek tehát úgy lett vége, hogy résztvevői közül - akinek nem akadt ügye az elnöknővel - tán nem is értette meg, valójában miért került sor menesztésére. Erről azonban nem a szövetkezet dolgozói tehet­nek. Ők ugyanis papírra vetették, milyen bizonyítható szabálytalansá­gokat követett el dr. Vágaiová, mi mindent tett ügyfelei és beosztottjai ellen, hogy élt vissza beosztásával. Ha a küldöttgyűlést szabályszerűen bonyolítja le a szövetkezet vezető­sége, mindezt felolvasták volna. Er­re azonban az említett okok miatt nem kerülhetett sor. Nekem a küldöttgyűlést követően módomban volt áttanulmányozni a hétoldalas listát. Annak, hogy most mégsem teszem közzé, csak egy oka van: kímélem az olvasó idegeit. BARANYAI LAJOS Pozsonyban qz elmúlt napokban talán a legnagyobb gondot és bosszúságot a háztartási hulladék elszállítása okozta. A Közterületfenntartó Vállalat hulladék­égetőjében - amely már évekkel ezelőtt nagyjavításra szorult - jelenleg csak egy kazán működik, s ezt naponta 30 órán át kellene üzemeltetni, hogy képes legyen elégetni az egy nap alatt „termelt" hulladékot. Feszített ütemben folyik két további kazán javítása, az egyiket a tervek szerint április közepén kellene üzembe helyezni. Addig, ha nem tovább, várhatóan sok gond lesz Pozsonyban a szemét­tel. A képen Imrich Šurabik szerelés közben. (Vlastimír Andor felvétele - ČSTK) Nyitunk a világ felé Csak bankból lett több... Még csak résnyire nyitottuk az ajtót. Ahhoz, hogy sarkig tárhassuk, sokat és rugalmasan kell lépnünk. Nemrég egy apró lépéssel közelebb kerültünk a nagyvilághoz. A Cseh­szlovák Állami Bankról, valamint a bankokról és takarékpénztárakról szóló törvénnyel átalakult bankrend­szerünk. Megszűnt a Csehszlovák Állami Bank monopóliuma, a világ­ban érvényes gyakorlathoz hasonló­an intézményileg is külön vált a jegy­banki és a hitelbanki, illetve keres­kedelmi funkció. Mit hozott ez a változás gazdasá­gunk számára? Mindenekelőtt új le­hetőségeket, s egyúttal potenciáli­san színvonalasabb szolgáltatáso­kat. Nemrég, amikor az állami bank még monopolhelyzetben volt, egy magas rangú banktisztségviselő azt mondta: minden ügyfelet úgy kell kiszolgálni, mintha a szomszédos utcasarkon egy másik bank, egy versenytárs lenne. Ez a feltételezés napjainkban valósággá vált. Nyolc pénzintézet, a prágai Kommercioná­lis Bank, a Csehszlovák Állami Bank, az Általános Hitelbank, az Iparbank, a Csehszlovák Kereske­delmi Bank, a Beruházási Bank és a két takarékpénztár fut versenyt az ügyfelekért. Persze, nem igazi verseny ez még, mert egyelőre nincs sok lehe­tőség arra, hogy a bankok és a vál­lalatok „játszadozzanak" a kama­tokkal. Ugyanis a központi bank álla­pítja meg, hogy a többi pénzintézet ZÁRSZÁMADÓK ELŐTT A napi politikai események és szenve­délyes viták miatt - kissé méltatlanul - Közép-Szlovákia falvaiban is háttérbe szorulnak a gazdasági kérdések. Pedig január vége van, a szövetkezetekben és állami gazdaságokban eljött a mérlegké­szítés, a zárszámadó közgyűlések előké­szítésének ideje. A Rimaszombati járás mezőgazdasági üzemeinek többsége a korábbi évekhez viszonyítva nem zár rossz esztendőt. Kérdés persze, hogy a különböző állami szubvenciók segítsé­gével elért nyereség a jövőben elegendő lesz-e fennmaradásukhoz? Bizonyosnak látszik, hogy sok közös gazdaság nem tud majd talpon maradni. A hegyvidéken gazdálkodó tisoveci szövetkezetnek már­is egzisztenciális gondjai vannak, fizetés­képtelenségét csak hitelek felvételével vagy állatállománya egy részének gyors értékesítésével tudja megoldani. Nem igazán biztató a helyzet a kálosai, hracho­vói és sajógömöri szövetkezetben sem, bár lényegében nem veszteségesek. A Vály-völgyi szövetkezetben néhány nap­pal ezelőtt új vezetőket választottak, akik nincsenek irigylésre méltó helyzetben. Vezetőválság alakult ki a Sajó-völgyi szö­vetkezetben is, ahol az elnök ugyan to­vábbra is élvezi a tagság bizalmát, kilenc beosztott munkatársától azonban meg kellett válnia. Pótlásuk nem lesz könnyű, mert kiválóan felkészült növénytermesz­tők, állattenyésztők és gépesítők a múlt­ban sem igen tolakodtak az ország e vi­dékére. A királyi szövetkezet elnökét és agro­nómusát is nyugdíjazták, helyükre fiatal szakemberek kerültek. A feladat számuk­ra azért lesz nehéz, mert az elmúlt év termelési eredményei alapján 8-10 millió korona tiszta haszonra számíthatnak, s ezt az idén bizony nem lesz könnyű felülmúlni. Rimaszécsen lemondott a gaz­daság elnöke. A legfrissebb hírek szerint a zárszámadó közgyűlés időpontjáig egy vezetői kollégium irányítja a gazdaságot. A vezetői válság jelei tapasztalhatók a nagybalogi szövetkezetben is. A gazda­ság nagyon előrelépett, ám a tagság egy része elégedetlen az elnök vezetői stílu­sával. Hasonló problémák merültek fel a gesztetei szövetkezetben is. Legutóbbi értesüléseink szerint az almágyi szövet­kezet elnöke felajánlotta lemondását, mi­után a taggyűlés úgy döntött, hogy eleget tesz a péterfalviak kérelmének. Lénártfa­láról olyan értesüléseink vannak, hogy a tagság egy része, mindenekelőtt a han­vaiak, a jövőben önállóan kívánnak gazdálkodni. Hasonló lépésre készülnek az osgyániak is, akik a Hrnčiarske Zalu­žany-i szövetkezettel szakítanak. Viszonylagos nyugalom tapasztalható a rimajánosi szövetkezetben, ahol az előzetes számítások szerint több mint 10 millió korona nyereségre van kilátás. Nem rosszak a gazdasági eredmények a Bát­kai Állami Gazdaságban sem, melynek dolgozói, mint arról már tájékoztattuk ol­vasóinkat, a Rimava mezőgazdasági és élelmiszer-ipari kombinátból való kilépés mellett döntöttek. -h. a. ­milyen határok között manipulálhat a hitelek árával. S ez a határ a bankszakemberek szerint - meglehetősen szűk. így hát jobb híján nem marad más hátra, mint rugalmas, pontos, és diszkrét ügyin­tézéssel elcsábítani az ügyfeleket a versenytárstól. Az udvarias és gyors ügyintézés egyébként sem válik kárunkra, de különösen akkor elengedhetetlen, ha külföldi tőkebefektetőket is vá­runk. Az új törvények szerint ugyanis a pénzintézetek is létrehozhatnak külföldi tőkebefektetésű bankokat vegyes vállalati formában. Bank­rendszerünk ilyen módon további bankokkal gyarapodhat, s ezáltal az igazi verseny kialakulására is na­gyobb a lehetőség. Nyitunk a világ felé'. Ehhez azon­ban az is hozzátartozik, hogy min­den tekintetben teret kell kapnia a magánvállalkozásnak. A bankok, s különösen az Általános Hitelbank, nem zárkóznak el a magánvállalko­zástól, de ezt a szektort egyelőre nem tudják jelentősebben támogat­ni. Ugyanis - számos kérdés - pél­dául a magántulajdon, a hitéi vissza­fizetésének garanciája - még meg­oldásra vár. Az Általános Hitelbank­ban azonban nem ülnek ölbe tett kézzel. Nem várva az új törvények­re, belső pénzintézeti előírásokat készítenek elő, hogy ezek alapján minél előbb folyósíthassák a hitele­ket a kisvállalkozóknak. Persze csak annak, aki konkrét elképzelésekkel és némi (nem éppén jelentéktelen) alaptőkével kopogtat. Egy hónapja már, hogy a bankok új elképzelésekkel, s (reméljük), jobb és rugalmasabb munkamód­szerekkel megkezdték tevékenysé­güket. Létüket, illetve létrehozásukat akár az 1968-ban előkészített reform folytatásaként is értékelhetjük. Hi­szen húsz évvel ezelőtt hasonló szellemben, s az akkori ismeretek alapján zajlott volna le a bankrend­szer reformja, ha... Most végre si­került véghezvinni a változásokat. Legalábbis intézményileg. Mert bár a bankok száma megnövekedett, a rendelkezésre álló pénz volumene nem változott, pontosabban intéz­ményekre átszámítva kevesebb lett. Hogy mikor lesz több pénzük a ban­koknak, mikor lesz köztük igazi kon­kurencia, s mikor fognak értünk, ügyfelekért „harcolni"? Erre még várnunk kell egy kicsit. KOVÁCS EDIT

Next

/
Thumbnails
Contents