Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-29 / 24. szám, hétfő

A Nyilvánosság az Erőszak Ellen első országos közgyűlése Új nemzetiségi politika körvonalai Növekvő belpolitikai feszültség (Munkatársunktól) - A pozsonyi Szakszervezetek Házában tartották szombaton első közgyűlésüket a Nyilvánosság az Erőszak Ellen szervezeteinek képviselői. A gyűlésen a mozgalom legismertebb képviselőin kívül részt vett dr. Ján Čarnogurský, a szövetségi kormány első alelnöke, Ladislav Kováč, az SZSZK oktatási, ifjúsági és testnevelési minisztere, dr. Tibor Böhm, az SZSZK legfőbb ügyésze, Karol Plank, az SZSZK Legfelsőbb Bíróságának elnöke és Jan Urban, a prágai Polgári Fórum koordinációs bizottságának tagja. Az eddigi összejövetelek hagyományait követve több felszólaló a legfrissebb információkról is beszámolt. Milan Kňažko, a köztársaság elnökének tanácsadója felolvasta Václav Havel üzenetét, s bejelentette, hogy tavasszal Pozsonyban tartanak megbeszélést Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország és Jugoszlávia képviselői, s ezen megfigyelőként részt vesznek Olaszország és Ausztria külügyminiszterei is. Dr. Ján Carnogurský a szövetségi kormány munkájáról és célkitűzéseiről beszélt, arról, hogy a politikai pluralizmus és a piacgazdaság bevezetésére törekednek, illetve viszonylag független külpolitikára. A leváltásokkal, bizalmi szavazásokkal kapcsolatban elmondta, riasztó híreik vannak arról, hogy sok helyütt szinte megbénult a gazdasági vezetés. Nézete szerint a politikai helyzet stabil, nem kell ezeket a konzervatív erők szervezkedéséről szóló híreket dramatizálni, egy ilyen kísérlet eleve kudarcra lenne ítélve, mert nem számíthat sem külföldi, sem hazai támogatásra. Ján Budaj arról számolt be, hogy pénteken Soros Györggyel a magyar származású amerikai üzletemberrel tartottak megbeszélést. Soros György Pozsonyt választotta az Európai Egyetem székhelyéül, s létrehozására 25 millió dollárt ajánlott fel. Ján Budaj azonban azt is elmondta, hogy Soros György az évszázados múltú város megtekintése után feltételhez kötötte adományát: Pozsonyt emberek által lakható várossá kell változtatni, hogy a külföldi szakemberek hajlandók legyenek eljönni, s előadni. Ján Budaj elsősorban arra mutatott rá, hogy ezt a mozgalmat nem lehet felelőssé tenni azokért a bajokért, amelyek négy évtized alatt gyülemlettek fel a társadalomban. Nem a mozgalom idézte elő, csak felszínre, nyilvánosságra hozta ezeket a problémákat. Ezzel összhangban mondta el, a mozgalom helyi szervezeteinek fontos feladata hogy feltérképezzék a megoldásra váró problémákat, leltárt készítsenek ezekről. Ugyanakkor a koordinációs bizottság nevében arra kérte a dolgozókat, fékezzék a gazdasági követelések érvényesítésére irányuló nyomást, akadályozzák meg a sztrájkokat, mert mindez csak azoknak érdekeit szolgálja, akik még a választások előtt gazdasági válságot szeretnének előidézni, hogy „bizonyíthassák", a demokrácia nyomort jelent. A mozgalom arculatáról szólva kijelentette, nem kívánják azt politizálni. Ezzel azonban nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy politikai klubok jöjjenek létre, melyek aktivistái közül a későbbiekben független jelölteket állíthatnak a választásokon. Ján Budaj ezen a fórumon mondta el, hogy a CSKP az Alkotmány IV. cikkelyének törlése után is taktizál. Felhívással fordult a CSKP vezetéséhez, kérjen bocsánatot azokért a szenvedésekért és károkért, amelyeket az országnak és az embereknek okozott a párt. Utalt viszont arra is, hogy nemcsak a kommunista párt tagjait hibáztatják az elmúlt négy évtizedben történtekért. Évtizedes gondjainkat azonnal nem tudjuk megoldani (Folytatás az 1. oldalról) gármester további szavaira: „Már több városban elmondtam, hogy nem vagyok megmentő, aki mindent megold. Nem tudok most semmit mondani az önök problémáival kapcsolatban. Nincs rá időm. Mindenesetre nem akarjuk, hogy Pardubice és Hradec Králové háborúzzon". A gyűlés résztvevőit üdvözölte Richard Sacher, valamint Véra Öáslavská az elnök tanácsadója, majd elindult a konvoj Pardubicére, ahol szintén találkozóra várták a színházban Václav Havelt. Itt ismét számos kérdést kapott, sót a jelenlévő hölgyek megkérték, mutassa be feleségét is; majd többek között beszélt a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok statútumával kapcsolatos törvénymódosítások előkészületeiről, megjegyezte, mindenekelőtt rajtuk múlik majd, hogy miként fognak szerveződni és miként fogják érvényesíteni érdekeiket. Némely helytelen tájékoztatásról elmondta, hogy a demokratikus államban szabad a sajtó, így nyugodtan megtörténhet, hogy olykor egyesek szamárságokat írnak. Az egyik felszólaló megkérdőjelezte némely polgári fórum magatartását, módszereit. A köztársasági elnök válaszában hangsúlyozta, mindnyájunk feladata, hogy tudjunk differenciálni, képesek legyünk eldönteni, ki kicsoda. Az embereken múlik, hogy kik lesznek a képviselőik. Az eredeti tervektől eltérően, valamivel később érkezett a köztársasági elnök és kísérete Jaroméfbe, az ottani Polgári Fórum találkozójára. A több mint tízezer ember bizonyára még tovább is várt volna a köztársasági elnökre, és akkor sem tiltakoztak, amikor kiderült, hogy csak egyetlen kérdést tehetnek fel neki. Milyen jövőt jósol a cseh kisvárosoknak? Václav Havel elmondta többek között, hogy véleménye szerint nem jó, ha a nagyvárosok tovább terebélyesednek, további'földterületeket vesznek el a mezőgazdaságtól. A pluralitás híveként vallja, jó lenne, ha minden városnak saját arculata lenne. Václav Havel egynapos kelet-csehországi látogatásának méltó befejezése volt a trutnovi Krakonoš téren rendezett találkozó, amelyen mintegy 30 ezer ember skandálta: „Itthon van, itthon van!" Ugyanis tudják az emberek arrafelé, hogy a járási székhelytől nem messzire található a köztársasági elnök hétvégi háza, amelyet nemrégiben még gondosan őriztek a rendőrök. Václav Havel itt a városhoz fűződő emlékeiről beszélt a jelenlevőknek, majd azokról a problémákról, melyek hosszú éveken át halmozódtak fel társadalmunkban. Azonnal nem lehet megoldani őket, mondotta, emellett hangsúlyozta a közös összefogás jelentőségét. Forró hangulat a jégen (Folytatás az 1. oldalról) A 19 órás gyűlésen teljesen háttérbe szorultak a nemzetiségi fiatalok gondjai. Igaz, ezúttal elsősorban alapvető országos kérdésekről volt szó. Ami még említést érdemel, az a Nemzetgyűlés elnökének, Alexander Dubčeknek a levele, melyet a kongresszuson részt vevő fiatalokhoz írt, támogatásáról biztosítva hazánk ifjúságát. A megújult szervezet képviselői programnyilatkozatot hagytak jóvá, amelyben hagsúlyozzák, hogy a szövetség tevékenységéről az alapszervezetek döntenek. A dokumentum említést tesz arról is, hogy a Fiatalok Szövetsége minden párttól más és más politikai tömörülésektől függetlenül kíván tevékenykedni. Szitás Gabriella Tisztességes választási kampányt (Folytatás az 1. oldalról) amely erőszakkal, vagy a demokratikus elveknek ellentmondó formákban szeretnének nyugtalanságot és félelmet kelteni társadalmunkban. A CSKP KB eddigi határozatai alapján javasolta továbbá a KB-nak, hogy zárják ki a pártból volt vezetőit, Jan Fojtíkot, Alois Indrát és Josef Kempnýt. A Végrehajtó Bizottság állást foglalt ezenkívül a Szövetségi Gyűlésbe történő választásokkal kapcsolatos törvények előkészítésének fő elveiről. Több új képviselőjelöltet hagytak jóvá. összhangban a CSKP akcióprogramjával, melyet a múlt decemberi rendkívüli kongresszuson hagytak jóvá, a párt amellett szól, hogy: 1/ szabad és demokratikus választások legyenek, titkos szavazással, az egyenjogúság elve alapján, 2/ csak pártok vagy politikai mozgalmak javasolhassanak jelölteket képviselőnek, 3/ érvényesüljön az arányos képviselet elve, mely szavatolja, hogy a Szövetségi Gyűlés összetétele lényegében megfelel majd a politikai erőviszonyoknak, 4/ a választási kampány demokratikus keretek között folyjék, a tisztesség szabályainák betartásával; ezzel kapcsolatban javasoljuk, hogy megállapodás szülessen kerekasztalrtárgyalások nyomán; 5/ minden párt maga fedezze a választási kampány költségeit, ugyanakkor nem tartanánk helyesnek, ha az állami költségvetésből merítenének, állami vállalatoktól kémének pénzt, amiként azt sem, ha más országok pártjai, külföldi személyek vagy szervezetek finanszíroznák a kampányt. Többen szóltak a nemzetiségi kérdésről is, hangsúlyozva azt az összetartást, amely a Csehszlovákiában élő nemzeteket és nemzetiségeket jellemezte november 17-e után. Itt említenénk meg, hogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen Alapszabályzatába is bekerült az, hogy a szervezet ragaszkodik a nemzetek és nemzeti kisebbségek egyenértékű helyzetéhez Csehszlovákiában. Merőben új felfogással, talán egy új nemzetiségi politika koncepciójával jelentkezett Martin Bútora. Utalt arra, hogy eddig hátránynak tartották azt a tényt, hogy Szlovákiában a szlovákok mellett nemzetiségek is élnek, arra, hogy a 20. században, amikor Szlovákia az identitásáért küzdött vagy a csehszlovák államiság jutott túlsúlyba a nemzeti identitás rovására, vagy a nemzeti identitás az alapvető emberi és állampolgári jogok rovására. November tizenhetedike után viszont új helyzet keletkezett Csehszlovákiában, illetve Szlovákiában is. Az 9 itteni élet a szlovákok, magyarok, ruszinok és a többi nemzetiség kölcsönös együttélésének kérdésévé vált, illetve megállapodás dolgává - de egy olyan megállapodásé, melyet immár nem fentről és kívülről diktálnak az érintetteknek. A múltban a sokféleség, a másság a pluralizmus akadálynak minősült ma viszont előny, érték, a demokrácia hajtóereje. Ez a társadalmi struktúra, amelyet Szlovákia örökül kapott, a hasznára szolgálhat, ha képes kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. A vitában főként ez eddigi tapasztalatokról esett szó, illetve arról, tenni kell az ellen, hogy a CSKP monopóliuma helyébe ne léphessen egy másik hatalmi monopólium. Az egész tanácskozás folyamán érezhető volt, hogy a résztvevők jelentős többsége a megnyugtató nyilatkozatok ellenére is tart egy újabb kommunista puccstól, akár fegyveres erővel hajtják ezt végre, akár az új mozgalom bizottságainak (kisajátításával). Éles vitára ezzel kapcsolatban akkor került sor, amikor az Alapszabályzatot előkészítő bizottság véleményét adta elő Ján Budaj. Sokan a CSKP monopóliuma visszaállításának veszélyét látták abban, ha a mozgalom bizottságaiban helyet kaphatnak a kommunisták (az Alapszabályzat eredeti tervezete szerint a bizottság tagjainak csak kisebb része rendelkezhet párttagsággal - bármilyen párt tagságával). Mivel ebben a kérdésben indulatos vita bontakozott ki, a döntést elhalasztották. A tanácskozáson megvitatták a mozgalom viszonyát a szakszervezetekhez. Ennek értelmében támogatják a most keletkező független szakszervezeteket. A tanácskozás végére váratlanul megérkezett Rudolf Schuster, az SZNT elnöke, és köszönetet mondott a koordinációs bizottságnak az eddigi együttműködésért. (fekete) (Folytatás az 1. oldalról) A kerekasztal témája: az új választási törvény tervezetének és a választások körüli problémáknak a megvitatása. A megbeszélések a tervek szerint kb. egy hónapig fognak tartani, majd a tervezetet nyilvános vitára bocsátják. Az első fordulóban minden érintett fél elmondta a véleményét. A Nemzeti Parasztpárt képviselője, miután kifejtette pártja véleményét, élesen támadva a front politikáját, váratlanul elhagyta a tárgyalótermet. Ugyancsak szombaton találkozott a front elnöke, Ion Iliescu és a kormány elnöke, Petre Roman a három ellenzéki párt vezető képviselőivel. Az ellenzéki pártok a Győzelem téren, a front vezetőségének székhelye előtt tüntetést szerveztek követeléseik támogatására, a front politikája ellen. Megmozdultak a front támogatói is és délbendélután a téren már több tízezer ember gyűlt össze. A tömeg két részre oszlott, az egyik a front ellen, a másik a front mellett tüntetett. A pártok egy része és a tömeg vasárnap este felé aztán már nyíltan követelte a front vezetőségének lemondását és a Nemzeti Egység Tanácsának megalakítását. A helyzet az esti órákban még áttekinthetetlen volt. Mint már szombati lapszámunkban említettük, Erdélyben az utóbbi napokban bizonyos feszültség keletkezett a román -magyar kapcsolatokban. A feszültségek gyökerét az oktatásügyi minisztérium azon - mindkét fél által egyébként helyesnek minősített - döntése jelenti, hogy az Másodszor szavaztak Václav Havelra (ČSTK) —Az Európai Béke- és Biztonság Amerikai Bizottsága ismét javasolta, hogy az 1990. évi Nobel-békedíjat Václav Havel csehszlovák államfőnek ítéljék oda. A bizottság első ízben egy esztendővel ezelőtt tette ezt a javaslatot. utóbbi évtizedekben, különösen a Ceausescu-korszakban elrománosított nagymúltú magyar és német iskolák visszakapják eredeti nemzeti arculatukat és a mai nemzeti kisebbségek ügyét szolgálják. Elméletileg a döntéssel mindenki egyetértett, de ennek gyakorlati megvalósítása már gondokat okoz. S itt mindkét fél türelmére, megértésére nagy szükség van. A viták főként abból adódnak, néhány helyen, román és magyar részről egyaránt, úgy gondolták, hogy az iskolák elválasztását egyik napról a másikra azonnal meg kell valósítani, vagy meg lehet oldani. Bebizonyosodott, hogy nem így van. Kolozsvárott és másutt az iskolákban tanárokból, szülőkből és illetékes funkcionáriusokból álló bizottságok alakultak, melyek a problémákat normális úton, szenvedélyektől mentesen kívánják rendezni, mégpedig az új tanév kezdetéig. Hasonló vitára a bukaresti magyar iskolában is sor került. A Román Nemzeti Parasztpárt és egy-két más szervezet, illetve személy a valóságot eltorzítva a felmerült problémákat azonnal nacionalista, magyarellenes uszításra, fellépésre használta fel. A szabad Román Televízióban szombat este felléptek az erdélyi románság és magyarság képviselői. Elmondták, hogy Erdélyben jelenleg semmiféle szeparatista tendenciákról szó sem lehet, senki sem követeli Románia ezen részének Magyarországhoz való csatolását, vagy egy magyar autonóm tartomány felállítását. Ion Iliescu elnök csütörtöki televíziós beszéde ilyen értelmű kijelentéseit ezért pontatlannak és félrevezetőnek minősítették. Hangsúlyozták: szeparatista tendenciák nincsenek, de vannak szervezési problémák, ezeket viszont maguk az erdélyiek, a románok és magyarok közösen fogják megoldani, s nem kívánják senki beavatkozását. Ezzel kapcsolatos az a hír, hogy leváltották Pálfalvy Attila oktatásügyi miniszterhelyettest, A magam részéről csak annyit tennék hozzá: a jelek arra vallanak, hogy inkább félreértésről, mint nemzetiségi problémáról kellene beszélni. KOKES JÁNOS Kubai rendőrök durván bántalmaztak egy csehszlovák operatőrt (ČSTK) - A Csehszlovák Televízió operatőrét, Ludék Jedličkát Havannában pénteken a kubai rendőrök összeverték, azt követően, hogy az álló gépkocsijába hátulról egy másik gépkocsi belehajtott, s vitába keveredett annak a vezetőjével. Jedlička gépkocsijában volt a felesége valamint a Rudé právo tudósítója, Véra Posledná. A két hölgy - akik szemtanúi voltak az esetnek - elmondták, a baleset színhelyére motorkerékpárokon és személygépkocsikkal több rendőr érkezett, akik Jedličkát összeverték. A bántalmazást még azután sem hagyták abba, hogy az operatőrt megbilincselték. így, megbilincselve szállították kórházba. A bilincseket nem sokkal azelőtt vették le róla, hogy megérkezett a kórházba Csehszlovákia havannai nagykövete, Stanislav Svoboda. Jedlička arcán, fején vállán és hátán jól láthatók az ütések nyomai. A szemtanúk szerint a másik gépkocsivezetőnek nem esett bántódása. Carmelo Zorrilla y Diaz alezredes, körzeti rendőrparancsnok, a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának nyilatkozva azt állította, hogy Jedlička megtámadta a rendőröket, s csupán azért alkalmaztak ellene erőszakot, hogy megtörjék az ellenállását. Az érintett és a szemtanúk mindezt határozottan tagadják. Zorrilla kijelentette, az esetet ,,a forradalmi rendőrség legfelsőbb szintjén vizsgálják", az eredményről pedig tájékoztatni fogják a csehszlovák nagykövetet. Szerdán; örmény-azerbajdzsáni párbeszéd Rigában Ajánlott-e tárgyalásokat a bakui népfront a Kremlnek? Azerbajdzsánban felháborodást keltett a Jazov-interjú (ČSTK) - A Bakuból érkezett hivatalos közlemények szerint az azerbajdzsán fővárosban normalizálódik a helyzet. Vlagyimir Dubinyak altábornagy, a város parancsnoka szombat reggeli jelentésében utalt arra, az éjszakai kijárási tilalom megszegése miatt több mint száz személyt tartóztattak le. Még mindig voltak kisebb összecsapások is. Az azerbajdzsán egészségügyi és a belügyminisztérium adatai alapján pontosította a korábban közölt számokat. Ezek szerint január 20. óta Bakuban 125 személy vesztette életét, ebből 27 katona és rendőr. Tekintettel a helyzet viszonylagos javulására, a város főteréről kivonták a páncélosokat. De a fontosabb épületeket még mindig katonai járművek őrzik. Az élelmiszerboltok egy része kinyitott, s ismét megjelentek az újságok, konkrétan az orosz nyelvű Bakinszkij Rabocsij, valamint az azerbajdzsáni Szeher. A TASZSZ jelentése szerint „a felfegyverzett terroristák tevékenysége következtében kialakult fő feszültséggócokat" felszámolták. A biztonsági erők és a hadsereg alakulatai pénteken a „terrorista csoportok" sok vezetőjét letartóztatta. így például még csütörtökön éjszaka Moszkvában vették őrizetbe Ehtebar Mamedovot, az Azerbajdzsán Népfront aktivistáját. Bakuban pedig őrizetbe vették Magomét Gatamit, a Nemzeti Felszabadítás szervezet vezetőjét és Rahmi Gadzsijevet, a népfront egyik vezetőjét. Nagy visszhangot váltott ki az az interjú, amelyet Dmitri j Jazov hadseregtábornok, honvédelmi miniszter adott az Izvesztyijának. A lap pénteki számában megjelent nyilatkozat szerint az Azerbajdzsánba küldött szovjet csapatok legfontosabb feladatai közé tartozik az Azerbajdzsán Népfront szervezeti struktúrájának a felszámolása (mondván, hogy a front ~ vezetői magukhoz akarják ragadni a hatalmat), a gazdaság megújítása, és a szélsőségesek lefegyverzése. Jazov szerint Azerbajdzsánban mintegy 40 ezer személy van felfegyverezve (beleértve a legkorszerűbb kézifegyvereket is). A miniszter szerint a népfront mintegy 80 aktivistáját tartóztatták le. (Tehát ebben a hétvégi letartóztatások nem szerepelhetnek, mivel Jazov legkésőbb csütörtökön adhatta a nyilatkozatot.) Egyébként ő is azt állította, hogy a front alá kívánja ásni az Azerbajdzsáni KP pozícióit és át akarja venni a hatalmat. Bár a hivatalos jelentések szerint az élet lassan normalizálódik Azerbajdzsánban, egyelőre nem világos, hogy a Kreml hogyan viszonyul a kétségkívül nagy befolyással rendelkező Azerbajdzsán Népfronthoz. Több moszkvai vezető, köztük Vagyim Bakatyin belügyminiszter is azt a nézetet vallja, hogy a fronttal való kapcsolatok rendkívül fontosak az örmények és azerbajdzsánok közötti konfliktus rendezéséhez. Állítólag ezt a nézetet vallja Anatoiij Lukjanov, a Legfelsőbb Tanács első alelnöke is. Szombaton két olyan fontos bakui kezdeményezésről érkezett jelentés, amelyek nagy mértékben elősegíthetik a rendezést. Az első: az Azerbajdzsán Népfront képviselőik „béketárgyalásokat" ajánlottak a szovjet vezetésnek. A Reuter értesülései szerint ebben az áll, a front kötelezettséget vállal arra, hogy biztosítja Azerbajdzsánban a rendet és a nyugalmat, ha ennek fejében kivonják a szovjet csapatokat és feloldják a rendkívüli állapotot. Egyébként most történt meg először, hogy a front párbeszédet ajánlott a Kremlnek. A második: Az Azerbajdzsán Népfront és az örmény Demokratikus Mozgalmak Szövetsége elfogadta a Lett Népfront ajánlatát, hogy kezdjenek Rigában tárgyalásokat. Az azerbajdzsánok e találkozón három fő követelést terjesztenének elő: 1. be kell szüntetni minden erőszakos akciót az örmények és az azerbajdzsánok között; 2. Bakuból ki kell vonni a fegyveres erőket; 3. le kell állítani a népfront tagjainak az üldöztetését. Szohrab Samhalov, a népfront egyik vezetője szombati sajtóértekezletén e javaslattal kapcsolatban annak az aggodalmának adott hangot, hogy az örmények továbbra is követelni fogják Karabahot. Ez pedig Azerbajdzsán számára elfogadhatatlan, mivel ezt a területet „az azerbajdzsáni civilizáció bölcsőjének" tekintik. A sajtóértekezleten egyébként a front több vezetője is élesen elítélte a már említett Jazov-interjút, azt hangsúlyozták, most teljesen egyértelmű, hogy Moszkva miért küldött csapatokat Bakuba. Samhalov szerint ott is üldözik a népfront aktivistáit, ahol nem vezettek be rendkívüli állapotot. Ennek pedig nagyon negatív következményei vannak, tekintettel arra, hogy a frontot a lakosság túlnyomó többsége támogatja Azerbajdzsánban. A szombatival ellentmondó jelentést kaptunk vasárnap. Azerbajdzsán moszkvai képviseletének vezetői azt mondták, nincs tudomásuk arról, hogy a front tárgyalásokat ajánlott a Kremlnek, kizárt dolog, hogy őket ne értesítették volna. Szerintük csak akkor lesz értelme egy tárgyalási javaslatnak, ha Bakuból kivonják a hadsereget. ÚJSZft 2 1990. I. 29.