Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-04 / 3. szám, csütörtök

Havel sajtóértekezleten összegezte berlini és müncheni látogatásának eredményei t UľbálIGk ÚjságíľÓklldk VdlBSZOlt Tovább kell keresni a közös vonásokat (ČSTK) - Mint már beszámoltunk róla, Václav Havel köztársasági el­nök kedden villámlátogatást tett Ber­linben és Münchenben, s tárgyalá­sokat folytatott az NDK illetve az NSZK legfelsőbb vezetőivel. Mielőtt elutazott volna a bajor fővárosból, nemzetközi sajtóértekezletet tartott. A nagy számban jelenlevő újságí­rók kérdéseire válaszolva egyebek között elmondta, látogatásával a jó­szomszédság szellemében kívánt ösztönzést adni a múlt leküzdésé­hez, az ötven év alatt felhalmozódott problémák megoldásához. Havel rá­mutatott; a két német államban tett látogatása eredetileg jelképes lett volna, de nagyon is munkajellegűvé vált, mivel mód nyílt konkrét kérdé­sek, elképzelések és kezdeménye­zések megvitatására is. Havel hangsúlyozta, Csehszlová­kia a jövőben szabad, független, békeszerető, gazdaságilag prospe­ráló és szociálisan igazságos ország kíván lenni, s jó kapcsolatokra törek­szik minden állammal, természete­sen a Szovjetunióval is. Különösen fontosnak tartja a szomszédokkal, ezen belül a két német állammal fenntartott viszonyt, s ezért prágai látogatásra hívta meg Richard von Weizsäcker nyugatnémet szövetsé­gi elnököt. Arra is kitért, hogy miért épp a két német államba vezetett első külföldi útja. Az okok között említette azt, hogy meghívták, míg Washingtonból és Moszkvából mindeddig nem kapott meghívót. Jirí Dienstbier külügyminiszter is részt vett a sajtóértekezleten, s ki­emelte: Csehszlovákia földrajzi helyzetére és hagyományaira való tekintettel végre ismét azt a szerepet töltheti be, amelyet már a második világháború után kellett volna játsza­nia. A Csehszlovákia és az NSZK közötti vízumkényszer megszünte­téséről szólva elmondta, az erről folyó tárgyalások még csak kezdeti szakaszukban vannak. Bizonyos bonyodalmak merültek fel - Cseh­szlovákia részéről gazdaságiak, a másik fél részéről pedig az, hogy az NSZK-nak az Európai Közössé­gek keretében közös vízumkoncep­ciója van, tehát az ügy még egy ­ideig elhúzódik. Václav Havel a Csehszlovák Saj­tóiroda tudósítójának adott rövid nyi­latkozatában is összefoglalta berlini és müncheni látogatásának ered­ményeit. Mint mondotta, teljes mér­tékben elégedett, mivel arról is meg­győződhetett, hogy Csehszlovákia és a két német állam nézetei Európa jövőjére vonatkozóan igen hasonló­ak. Ezeket a közös vonásokat tovább kell keresni - mondotta Havel. A világsajtó, s különösen az NSZK és az NDK lapjai bő terjede­lemben foglalkoznak a Havel-láto­gatással. A Frankfurter Rundschau például azt emelte ki, hogy a cseh­szlovák államfő a közös Európán belüli német egységért száll síkra. A lap figyelme természetesen arra is kiterjedt, hogy Havel véget vetett annak a gyakorlatnak, miszerint az állam új feje először a Szovjetunióba látogatott. A frankfurti újság Helmut Kohl nyugatnémet kancellárt idézve mutat rá, hogy Bonn minden erejé­ből támogatni fogja a csehszlovákiai reformokat. A kancellár szerint egyébként február végén (vagy már­cius elején) Marián Calfa szövetsé­gi kormányfő Bonnba látogat, s Dienstbier külügyminiszter már a jö­vő hónap elején az NSZK vendége lesz. A Die Welt Havel szavait emeli ki, miszerint az esetleges egyesített Németország demokratikus rend­szere és a lakosság demokratikus tudata sokkal fontosabb a lakosság létszámánál, s a békeszerető és demokratikus német államtól nem kell tartanunk. Ezek bátor szavak - hangsúlyozza a Die Welt. A Mün­cher Merkúr című lap kitért a német -csehszlovák együttműködés jövő­jére is, külön hangsúlyozva Bajoror­szág részvételét. Mint a lap írja, Havel semmit sem kíván ajándékba kapni, olyan ember, aki ismeri saját értékét, országa értékét. Csehszlo­vákiának időre van szüksége a gaz­daság korszerűsítéséhez, azonban a vízumkényszert rövid időn belül meg lehetne szüntetni. Az NDK-beli sajtó beszámolói­nak, kommentárjainak a lényege a következőkben foglalható össze: a Csehszlovákiában és az NDK-ban zajló demokratikus változások elő­segítik az együttműködést. A lengyel tájékoztató eszközök számára is a Havel-látogatás volt a nap fő ese­ménye. A Szolidaritás lapja, a Gaze­ta Wyborcza nem tartja kizártnak, hogy a csehszlovák államfő még ebben a hónapban ellátogat Moszk­vába és Washingtonba. A TASZSZ lényegében tényszerűen számolt be a látogatásról, kiemelve, hogy Cseh­szlovákia és az NDK között hagyo­mányosan magas szintűek a kap­csolatok. Mindkét ország egy olyan európai ház felépítésére törekszik, amelyben az emberek a szabadság és a bizalom légkörében élhetnek - írta a szovjet hírügynökség. NDK A gazdaság és az igazságszolgáltatás kérdései a kerekasztal-tárgyalások napirendjén (ČSTK) - Az NDK-ban tegnap meg­kezdődött a 16 politikai párt, szervezet és független csoport képviselőinek részvéte­lével folyó kerekasztal-tárgyalások ötödik fordulója. Ezúttal a gazdasági problémák és az igazságszolgáltatással összefüggő kérdések állnak előtérben. A megbeszé­lésen részt vett Christa Luft miniszterel­nök-helyettes, aki a gazdasági ügyekért felelős. Az NDK-ban már tavaly decem­berben megkezdődtek a kerekasztal-tár­gyalások. A Német Szocialista Egységpárt - a Demokratikus Szocializmus Pártja keretében december végén kommunista platform alakult. Amint arról a Neues Deutschland beszámol, a platform olyan szárnyat kíván létrehozni a párton belül, amely elsősorban Lenin és Buharin esz­méit fejleszti tovább. Az NSZEP-DSZP központi archívu­mában számos olyan fontos dokumentum található, amelyek a korábbi pártvezetők irodáiból kerültek oda. A Berliner Zeitung tegnapi tájékoztatása szerint a levéltár tulajdonában levő anyagokhoz még nem lehet szabadon hozzáférni, de erre hama­rosan mód nyílik. Számos dokumentum között az archívumban található például a sztálinizmus időszakában elkövetett megtorlásokról szóló mintegy 30 tanúval­lomás, amelyek elősegíthetik az NDK tör­ténete sötét foltjainak tisztázását. Azerbajdzsán: új abb zavargások, támadások, követelések (ČSTK) - Az Azerbajdzsán terüle­tén fekvő Nahicsevani Autonóm Köztársaság területén, az iráni határ mentén december 31 -e és január 2­a között súlyos zavargások voltak, szélsőséges elemek alkohol és ká­bítószer hatása alatt 1 millió rubeles kárt okozó barbár pusztítást végez­tek a határsávban. A több mint 130 kilométer hosszú szovjet-iráni hatá­ron felgyújtották a műszaki berende­zéseket, a jelzőrendszereket, a táv­közlési kábeleket és a határjeleket, megfenyegették a határőröket. A ka­tonákat ellentámadásra akarták ki­provokálni, sokan megpróbálták ille­gálisan átlépni a határt. A TASZSZ hírügynökség szerint a szélsősége­sek pusztítása után gyakorlatilag le­hetetlenné vált a határőrszolgálat működése. A vandalizmus az iráni határőröket is nyugtalanította, tilta­koztak a szovjet szerveknél rámutat­va arra, hogy a szélsőséges elemek tettei sértik országukat és bonyolít­ják a helyzetet a határon. Hatékony ellenintézkedésekre szólították fel a hatóságokat. i A szovjet hírügynökség szerint felelőtlen elemek uszítása előzte meg a három napig tartó zavargáso­kat, ezek az elemek megpróbálták tovább fokozni az Azerbajdzsánban és az egész Kaukázuson túli terüle­ten már amúgy is feszült helyzetet. A Reuter hírügynökség nem tartja kizártnak, hogy az Irán és Azerbaj­dzsán közti szorosabb kapcsolatok­ra törekvő militáns muzulmán nacio­nalisták állnak az akció mögött. Az azerbajdzsáni muzulmánok ugyanis Nemcsak az idők, a lapfejek is... flpofTvp** acmx crpan, COOAHMIKTCJ COMA PflBAfl sTaV i ? ľ 2 °'o M p OpraH UEHTPANBHORO KOMHT«TO KľlCC B. M. A E H H H U M M Ml |)Uii| • n. • s • mílpoMmapuu tctx cmpan, cotömutúmtnl n PFL BAG ľaoema ocnotana _ - - -- W í-l f* f* 5 1912 uňa OpraH UeHTDxs/ibHoro K OMMTOTO KMCC BM.AEHMHblM Az új év első napján új arculattal Aj jelent meg a moszkvai Pravda: a lapfejről eltűnt a két Lenin-rend és 3 az Októberi Forradalom Érdemrend ábrája. Csak egy Lenin-portré díszíti a lapfejet, s alatta a felirat: A lapot 1990.1.4. 1912. május 5-én Vlagyimir Iljics Lenin alapította. A változás alkalmá­ból az olvasókhoz intézett pár sor­ban a szerkesztőség közölte: A ki­tüntetések megmaradtak a lap zász­laján, a kollektíva büszke rájuk, s célja, hogy tovább gyarapítsa a Pravda lenini hagyományait. az irániakhoz hasonló többségük­ben siíták. Vagiv Szamedoglu, az Azer­bajdzsáni Népi Front napilapjának főszerkesztője az AP amerikai hír­ügynökségnek adott nyilatkozatá­ban elmondta, a szovjetunióbeli azerbajdzsánok már közel egy hó­napja táboroztak a határon, remél­ve, hogy meglátják az túloldalon élő rokonaikat és barátaikat. Az iráni oldalon a határvidéken ugyanis kb. 4 millió azerbajdzsán él. Szovjet honfitársaik a határ megnyitására, szabad kereskedelemre és a sze­mélyes látogatások lehetővé tételé­re törekednek. Szamedoglu Berlin megosztásához hasonlította az azerbajdzsánok helyzetét és két­ségbe vonta a zavargásokról kiadott hivatalos jelentést. Dzsalilabad határmenti azerbaj­dzsán városban a köztársaság bel­ügyminisztériumának jelentése sze­rint a december 29-i összecsapá­sokban 85 személy, köztük 63 rend­őr sebesült meg. Az azerbajdzsán hírügynökség helyi tudósítója szerint a járás lakosságának többsége sza­bad helyhatósági választásokat kö­vetel. A belügyminisztériumi közle­mény szerint a hatóságok megtették a szükséges lépéseket, 35 személyt letartóztattak. Dzsalilabadba utazott az azerbajdzsán parlament képvise­lőjének egy csoportja, hogy megpró­bálja megnyugtatni a kedélyeket. Azerbajdzsán más területén He­gyi Karabahban is kiéleződött a helyzet. Kedden például egy azer­bajdzsánokat szállító autóbusz ellen intéztek támadást, egy személy éle­tét vesztette, három pedig megse­besült. Kövekkel és lőfegyverrel tá­madtak az autóbuszkaravánra, amelyet egyébként a belügyi csa­patok tagjai kísértek. Amikor a bu­szok megérkeztek az azerbajdzsáni Susa városba, ott ötezer személy gyűlt össze, s csak a katonák tudták őket megakadályozni az önkényes „igazságszolgáltatásban". (ČSTK) - A november 17-i prágai események kivizsgálására felügyelő parlamenti bizottság tegnapi tanács­kozására Karel Urbáneket, a Cseh­országi Pártmunkát Irányító Bizott­ság volt elnökét is méghívták. Az újságírók meghallgatása előtt az iránt érdeklődtek, miképp értékeli a bizottság munkáját. Válaszában kijelentette, hogy a testületnek a Ru­dé právoban megjelent jelentése szerint a dolgokról tárgyilagosan szóltak. • Tudott valamit a Diák fedőnevű közbiztonsági akcióról? - Nem. • Érez személyes felelősséget a november 17-i eseményekért? - Nem szeretném védeni magam, de nem vettem részt semmilyen olyan tanácskozáson, amelyen no­vember tizenhetedikéről volt szó, egyet, a november tizenkettedikeit kivéve. Tájékoztattak bennünket a diáktüntetés előkészületeiről, a fia­talok haladásának útvonaláról. • Egykori beosztásában milyen kapcsolatokat tartott fenn a Cseh Belügy- és Környezetvédelmi Mi­nisztériummal? - A cseh belügyi tárcát ebből az ügyből kivonták. A dolgokat a Bel­ügyminisztérium és a fővárosi köz­biztonsági szervek irányították. • A parlamenti bizottságnak ad­hat új információkat? - Nem, november tizenötödikétől Prágán kívül tartózkodtam, novem­ber tizenhetedikén 19 óra körül ér­keztem vissza, és azonnal utaztam lakhelyemre, Brünnbe. Másnap a CSKP KB Elnökségének döntése alapján Romániába repültem a párt­kongresszusra, és november hu­szonkettedikén 15 órakor érkeztem haza. • Milyen benyomással volt önre a Román KP kongresszusa? - Nagyon formálisnak tűnt. • A tanácskozáson felmerültek-e jelek, hogy Románia polgárháború felé tart? - A kongresszuson nem. A kül­dötteket bizonyára jól megválogat­ták, mivel pontosan kilencvenszer szakították meg tapssal Ceausescu beszámolóját. Feltűnt, hogy egyet­len küldött sem kritizálta az ottani viszonyokat. A további kérdésekre válaszolva Karel Urbánek a CSKP KB szombati üléséről szólva elmondta, hogy a ta­nácskozáson lebontják a rendkívüli pártkongresszuson kitűzött felada­tokat. Karel Urbánek a parlamenti bi­zottság előtt mintegy kilencven per­cig beszélt. A személye iránti újság­írói érdeklődés ezután sem lankadt. Ismét kérdéseket tettek fel neki. A januári beavatkozások kapcsán emlékeztetett arra, hogy abban a hónapban nem tartózkodott ideha­za. A CSKP KB Elnökségéhez elju­tott információk többségéből az de­rült ki, hogy kisebb fellépésekről volt szó. • Miloš Jakeš a parlamenti bi­zottság előtt elmondta, hogy minden rendőrattakról az elnökség kollektí­ván tanácskozott... - Szükséges lenne betekinteni az ezekről készült jegyzőkönyvekbe, hogy azokban mi szerepel. • Tehát a november tizenhetedi­ki beavatkozásról a belügyminiszter­rel tartott személyes konzultáción döntöttek? - Ilyen rendszer volt bevezetve. Nemcsak a főtitkár, hanem a járási szervek vezetői is konzultáltak fon­tos kérdésekről - valaki mindig sze­rette volna fedni magát. Ez nem volt jó rendszer. Minden vezetőnek vál­lalnia kell a tisztségéből eredő fele­lősséget, mivel ezért fizetik. Silviu Brucan a romániai változásokról A Szabad Román Televízió kedd este majdnem egyórás rendkívül ér­dekes beszélgetést sugárzott Silviu Brucan professzorral, a jelenlegi ro­mán vezetés egyik legtekintélye­sebb és legbefolyásosabb tagjával, a mai román politika fő teoretikusá­val. A professzorról annyit érdemes tudni, hogy 1965 előtt a Scinteia című pártlap főszerkesztő-helyet­tese, valamint a román rádió és televízió elnökhelyettese volt. Ceausescu hatalomátvétele után önként megvált funkcióitól, egyetemi tanár lett, majd a 80-as évek folya­mán már nyíltan is tiltakozott a zsar­noki rendszer ellen. ­A beszélgetés első részében részletesen kifejtette nézetét a ke­let-európai változásokról. Brucan szerint a kelet-európai kommunista és munkáspártokban az elmúlt évek folyamán különféle reformszárnyak, vagy csoportok alakultak ki, melyek a kisebb-nagyobb változások, refor­mok és a demokrácia bevezetése mellett törtek lándzsát. Míg a Szov­jetunióban a változásokat teljes egé­szében maga a kommunista párt kezdeményezte, addig a többi kelet­európai országban nagyon nagy szerepet játszott a radikalizálódó közvélemény nyomása is, mely szinte kikényszerítette a reformokat. Egyedül Romániában volt más a helyzet. A párton belül nem léte­zett semmiféle reformszárny vagy csoport, s a párt teljes egészében annyira összefonódott Nicolae Ceausescu személyével és politiká­jával, annyira képtelen volt valamifé­le reformok kezdeményezésére, hogy a társadalom szemében telje­sen elvesztette hitelét és kompro­mittálta magát. Romániában azért kellett népfelkelésnek, robbanásnak bekövetkeznie, hogy megváltozhas­son a helyzet. Ennek azonban az a következménye, hogy a kommu­nista párt teljes egészében lejáratta magát, s bármilyen néven is alakul­na újjá, amire joga van, személye­sen nem hiszem, hogy most, vagy akárcsak a közeljövőben is valami­lyen szerepet játszhatna az ország politikai életében, húzta alá Brucan. A professzor bővebben megvilá­gította a zsarnok házaspár nem várt, gyors elítélésének és kivégzésének a körülményeit is. Mint ismeretes a bírósági tárgyalásra és a halálos ítélet végrehajtására december 25­én, karácsony napján került sor. Brucan szerint az ezt megelőző na­pon, december 24-én az országban kritikus helyzet alakult ki. A hadse­regnek és a felkelőknek nem sikerült ellenőrzésük alá vonniuk az ország területének döntő részét, s még a pénteken kiharcolt pozíciókat is sok helyen elvesztették. A kiválóan kiképzett és a legmodernebb fegy­verekkel felszerelt elszánt Securita­te-egységek sok helyen teljesen visszaszorították a katonákat és a felkelőket. Néhányszor megtá­madták azt a Tirgoviste (Bukaresttől kb. 110 km-re nyugatra) mellett fek­vő katonai támaszpontot is, ahol a Ceausescu házaspárt fogva tartot­ták. Nem lehetett kizárni, hogy ezek az erőfeszítések sikert hoznak a ter­roristáknak. Az új román vezetőség ezért hétfőre virradó éjszaka Buka­restben, a hadügyminisztérium épü­letében összeült, és úgy döntött, hogy azonnal le kell folytatni a bíró­sági tárgyalást és ki kell végezni a két diktátort. A várt hatás bekövet­kezett. Miután a Szabad Román Te­levízióban megmutatták a két holt­testet néhány óra múlva érezhetően alábbhagyott a terroristák ellenállá­sa, csökkent provokációik száma és a katonaság fokozatosan kezébe vette a helyzet irányítását, ellentá­madásba ment át. Természetesen mindenki azt szerette volna, ha Ceausescuval és cinkostársaival rendes, nyilvános bírósági tárgyalást lehetett volna lefolytatni. Ez ideális megoldás lett volna. Az adott nehéz helyzetben azonban a politikai és történelmi meggondolásoknak a háttérbe kellett szorulniuk és a ka­tonai szempont lett az elsődleges. Meg vagyok róla győződve, hogy helyesen döntöttünk és több tízezer ember életét mentettük meg, hang­súlyozta a professzor. A mai román vezetés elsőrendű feladatként a lakosság életkörülmé­nyeinek a javítását jelölte meg. Az embereknek élelmiszert, meleget, villamosenergiát, gyógyszert, ruhát kell adni, hogy meggyőződhessenek róla, a forradalom valóban az ő ér­dekükben történt, ad nekik valamit. A gazdaság helyzete nagyon nehéz. Először is fel kell mérni a reális helyzetet, s csak aztán lehet valami­féle reformokat, változásokat kezde­ményezni. A mai helyzetben a gaz­dasági reform csak a forradalom következő szakaszában lehet idő­szerű. Silviu Brucan felhívta a figyel­met arra is, hogy a következő hóna­pokban sem lehet kizárni a különbö­ző provokációkat, vagy azt, hogy merényleteket fognak elkövetni az új vezetőség tagjai ellen. Mindenütt fo­kozott éberségre van szükség, hangsúlyozta a professzor. KOKES JÁNOS, Bukarest

Next

/
Thumbnails
Contents