Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-20 / 17. szám, szombat

A elmúlt év végén a magyar f\Z. tévében ismét láthattuk Phileas Fogg kalandjait. A történet szerint Verne hőse 80 nap alatt utazta körül a világot - 1872-ben. A klub, amelynek tagja volt, ma is létezik a londoni Pall-Mall utcában, és napjainkban igen rokonszenvesen hangzik a neve is: „Reform Klub". De vajon ma megismételhetné-e bárki is az akkori képzeletbeli, bár ponti Statisztikai Intézete vizsgálata szerint 1 akkori font ma kis híján 31 et érne. Tehát ma csaknem 620 ezer fonttal kellene indulnia. Verne regényében üres zsebbel érkezett haza Fogg; ma az előbbi óriási összegnek a fele még zsebében lenne, mikor visszatér Londonba. Az utazásra nem szánhatná el magát oly sebesen, mint tette azt 1872-ben; előbb be kellene szereznie a szükséges vízumokat. Erre is csak akkor számíthat, ha határidő nélküli érvényes brit útlevéllel rendélkezik. Mert ha az sincs neki, télen három hétig, a nyári idegenforgalmi szezonban olykor éppenséggel 12 hétig kellene várnia útlevélre! Indiát vonattal és elefántháton szelte át; az utóbbi közlekedési „eszközt" meg is vásárolta. Ma elefántot szinte lehetetlen venni Indiában; az utolsót 1986-ban egy állatkerti selejtezéskor adták el. Nyolcvan nap alatt semmiképpen nagyon reális utazást? Repülőgéppel, természetesen, csak napokig tartana az út. Ismeretes, hogy egy amerikai repülőtábornok, Archie Old 1957-ben 45 óra és 19 perc alatt megtette ezt. A Britisch Airways légitársaság szakértői szerint ezt manapság egy-egy menetrendszerű Concorde fedélzetén 68 óra alatt lehetne megismételni, beleértve a csatlakozásokat és repülőtéri várakozásokat. De ha valaki a felszínen, a szárazföldeken szeretné megismételni Philaes Fogg úr utazását, kudarcot vallana; erre a belátásra jutottak nemrégen a Cook utazási iroda és a londoni Lloyds biztosító társaság szakértői. A különös vizsgálatot a The Sunday Times kérésére végezték el, és az eredmény eléggé meglepő volt. Ugyanis kiderült: az út ma, a sokkal modernebb, gyorsabb közlekedési eszközök korában... 102 napig tartana. Mellesleg egy kínos dologra is fény derült. Az a baj ugyanis, hogy Verne... nem egészen pontosan írta le a korabeli lehetőségeket. Tudni kell, hogy Verne egy valóban megtörtént világkörüli útról mintázta regényét. Ám az a bizonyos Cook úr, a máig létező nagy utazási iroda alapítója, aki 1872-ben körülutazta a világot, a regénybeliektől kissé eltérő körülmények között tette azt. Először is Cook keletről nyugatra ment és 222 napig volt úton. Beszámolóit rendszeresen közölte a Times, ahonnan Verne is vette a részleteket. A szakértők átforgatták a múlt századi menetrendeket. Nem vitás: 80 nap alatt már akkor sem volt lehetséges körbeutazni a földgolyót. Ha feltesszük, hogy sehol semmilyen akadály nem merül fel, akkor is 88 napig kellett volna tartania az útnak. De Vernénél a tájfuntól a késésekig, párbajtól indiántámadásig sok egyéb „akadályoztatásról" is olvashatunk... Fogg úr 30 ezer akkori fonttal indult útnak. Nagy-Britannia KözIndiában Fogg csak úgy „fél kézzel" megmenti a szép Audát, akit férje halála után éppen elégetnének egy máglyán. Ma egy ilyen lovagi tett rengeteg gondot és jelentős késést okozna számára. Például csak Auda útlevelére négy hétig kellené várakoznia, hisz India már nem Anglia része. Ezenfelül, mivel Amerikán keresztül akarna hazatérni, az özvegynek kellene egy USA-vízum is (több hét várakozás). A Kalkutta-Hongkong-San Francisco vonalon ma nincs személyhajójárat. De tegyük fel, hogy a modern Foggnak sikerül pénzzel elintéznie a további utazást, és megérkezik az USA nyugati partjára. H

a Fogg úr mai.alteregója vonaton és motoros szánon (darabja 4000 dollár...) utazna, az út pár nappal tovább tartana, mint ahogyan azt Verne megálmodta. Ha pedig az Atlanti-óceánon külön bérelt hajóval akarna átkelni, erre ma legalább 30 ezer fontot kellene kiadnia. Egyszóval, a mai Fogg nemcsak hogy elvesztené a fogadást (amelynek összege a Barning-fivérek mai napig létező bankjában volt letéve), hanem rengeteg baja is származna szépséges útitársa miatt! A belügyminisztérium rendkívül gyanakvó hivatalnokai, tán nem is alaptalanul, Audát azzal gyanúsítanák, hogy az országba jutva fiktív házasságot köt, hogy aztán állandó jelleggel a brit szigeteken telepedhessen le. Mindent elkövetnének hát, hogy be se engedjék vagy mielőbb távozásra bírják. Szegény Fogg hivatalból hivatalba futkoshatna kétségbeesetten; no de ilyesmiről Verne a maga idejében aztán igazán nem tudhatott még semmit... Egyél lassabban, jobban élsz? A Fast food, amit természetesen nem elég betű szerint gyorsételként fordítani, hanem egyfajta életformát is jelent, világszerte híveket hódított. Elég a bűvös McDonald's cégtáblanevet idézni. Olaszországban most ellentámadás indult az általuk hamburgerhektikának és ketchupkonyhának nevezett ínyencellenséggel szemben. A Slow Food, vagyis az egyél lassan, jobban élsz jelszavát a 45 éves Stefano Bonilli olasz újságíró vetette be a köztudatba. Az északitáliai Piemontban alapította meg társával együtt Unione nevű trattoriáját, amelynek reklámmondata: Egyszerű, nemes ételt, a legjobb nyersanyagokból, elérhető árakon. Különösen bízik benne: sikeres akció bontakozhat ki Olaszországban. A végső elhatározást állítólag az adta számára, hogy 1986-ban, McDonald's-ék éppen a híres római Spanyol lépcsőnél nyitották meg gyorsbüféjüket, nem törődve az olaszok gasztronómiai érzelmeivel. Igaz, közben a fiatalok több mint odaszoktak hamburgerezni, de hát lehet-e nyugodt az itáliai hazafi, amikor a 423 hazai sajtfajta*s a 2200 tájjellegű bor egyikét-másikát az elfeledés veszélye fenyegeti? Egyszóval Olaszországban megszaporodtak a csigaemblémás vendéglők, amelyek olyan különlegességeket, mint a csiga s az étkezés nem sietős módját hirdetik. Lapjuk is van, a Vörös Rák, amely az II Manifesto című napilap mellékleteként jelenik meg, s ilyenkor egyötödével megemeli az anyalap példányszámát. Az utak azonban rögösek, s amikor nemrég kétezer olasz között borpróbát szerveztek (bekötött szemmel), a nagy mmpH ---mm Mit csinál egy fotós, ha nem engedik be egy fontos tanácskozásra, például a Prágában hétfőn kezdődött csehszlovák-szovjet tárgyalásokra a hazánkban állomásozó szovjet csapatok kivonásáról? Azt, amit az AP hírügynökség fotósa is tett: lefényképezi az előszobában a tábornokok sapkáit és köpenyeit. A főnök igazán nem vádolhatja azzal, hogy nem igyekezett... többség nem a chiantit, hanem egy kaliforniai fajtát ajánlott az első helyezésre. Bonilli, aki hét éven keresztül, újságíróként, olyan programot vezetett az olasz televízióban, amely az élelmiszereket vizsgálta, olaszországi bemutatkozása után kilépett a nemzetközi színtérre is. A Spiegel jelentése szerint huszonkét országból érkezett résztvevők közreműködésével, nemzetközi konferenciát szervezett Párizsban, s elfogadtatta a Slow Food alapokmányát. A Meridien Szállóban négyszázötvenen (köztük Michel Piatini) vettek részt a záróbanketten, ahol négy mesterszakács ételkölteményeit szolgálták fel. (r.) Nadrágtól nadrágig Amikor Marlene Dietrich a harmincas években tetőtől talpig férfiruhában - pantalló, mellény, zakó, sőt nyakkendő is volt rajta - jelent meg Hollywoodban, öltözéke a legjobb esetben pikánsnak számított: egy önfejű sztár szeszélyének. Hazájában, ahol a nők akkor még fűzőbe préselték magukat, a díva nadrágviselete inkább felháborodást keltett, s egyenesen leszbikus szégyenletességnek bélyegezték. Holott csak az történt, hogy a színésznő szívesen bújt bele az aktuális - és éppenséggel férfi - szerelmi partnereinek a nadrágjába. Az akkori - s ma újra élő - divat szerinti bő, egyenes szabású pantalló annak idején, az amerikai nők egy rövid fellángolását leszámítva, nem vált általános divattá, de a közönség mégis megjegyezte. Olyannyira, hogy most, amikor azt hihetnénk, hogy a női nadrágviselet számtalan fejezetén túl, miután minden elképzelhető és elképzelhetetlen ötlet megvalósult ebben a műfajban, a sok divathullám már régen átcsapott Dietrich hajdani merészségén - az újra divatos, klasszikus bő pantalló ma is Dietrich-nadrág néven jelent meg az áruházak és butikok polcain. Csak most egészen más az értelme. „Nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba" - mondja az ógörög filozófus, de nem léphetünk kétszer ugyanabba a nadrágba sem: ami a harmincas években férfiasnak és emancipáltnak számított, az ma a finomabb, lágyabb, nőiesebb vonalakhoz való visszatérést jelenti. A nadrágot viselő nő egyre inkább úgy szeretne tenni, mintha nem is ő hordaná a nadrágot (miközben azért ő hordja). Ezért az új pantallódivat - amelynek csak legszerényebb véglete a Dietrich-nadrág - dúsan leomló, díszes, finom kelméi, a csipkék és bordűrök, az áttetsző sifonok és gazdagon redőzött nadrágszoknyák, amelyekben viselőjük már rég nem maszkulin, emancipált nőre, inkább bajadérra emlékeztet. (Külföldi lapokból) Mindkét fél jót akar, de... Tájékozódni megyek egy kisközségbe, vajon a falut hogyan éri a változások szele? A hnb elnöke kissé feldúltan fogad, látni rajta, napok óta töpreng valamin. - Igen, nálunk is megalakult az FMK helyi szervezete - mondja. - El is jöttek képviselői hozzánk és követelték, mindnyájan mondjunk le, mert az elmúlt évek alatt nem csináltunk semmit, nem tudunk eredményeket felmutatni. Aláírásokat gyűjtenek, hogy a falunak nincs ránk szüksége. Pedig nem igaz, hogy ölbe tett kézzel ültünk idáig. A rendelkezésünkre álló pénzből igenis mindig felépítettük azt, amire a falunak éppen szüksége volt A szolgáltatásokat is bővítettük - és már sorolja is, elnöksége alatt mi minden létesült: üzletek, kisüzem, klubhelyiségek, aszfaltozás, parkosítás, szemételszállítás... és amiket terveznek: vezetékes ivóvíz, művelődési otthon. - Falubeli vagyok, tehát nekem is érdekem, hogy mindnyájunknak jobb legyen és ami csak módomban állt, azt mindig megtettem. Én is a párbeszéd híve vagyok és szeretném, ha a hiányosságokat közösen vitatnánk meg. Tudni akarom, mi a vétkünk, s ha a felrótt hibák bizonyítást nyernek és helyembe mást választanak, kész vagyok munkájában segíteni utódomat. Az FMK egyik helyi képviselője is elmondta elképzeléseiket: - Mi szeretnénk ezt 4 helyi „ fellazulást" okos mederbe terelni, szervezettebbé tenni. Tisztában vagyunk azzal is, hogy az eddigi vezetők keze meg volt kötve. Mégis szeretnénk új arcokat látni, valami mást tenni. Szerveztünk kerekasztal-beszélgetéseket, ezek azonban mindig személyeskedéssé fajultak, úgyhogy most már inkább afféle közvélemény-kutatást végzünk, ki mit szeretne változtatni. A lakosok többsége eddig azt sem tudta ki a képviselője, a falugyűléseken 10-12 ember jelent meg a közel ezer lakos közül. Konkrét elképzelésük arról, hogyan tovább, nincs nagyon. Mi fel szeretnénk rázni mindenkit, hiszen mindannyiunkat érint, mi történik a falurikban. Szabad választásokat szeretnénk, melyen minden működő tömegszervezet indítaná egy jelöltjét úgyhogy egyenlő esélye lenne mindenkinek. Döntsön a lakosság arról, kiben bízik, kinek a kezébe helyezi sorsát! Persze mindegyik jelöltnek saját programmal kell jelentkeznie! Mi például úgy gondoljuk, jobb ha egyszerre csak egy dolog létesítésébe fogunk, de az hamarább elkészül, és olyan létesítményeket építünk a falunak, amilyenekre valóban szükség van. A falunkról döntsünk a falunkban és ne máshol határozzák meg mi jó nekünk! Az elnök kicsit még a régi módon gondolkodik, egyszerre több mindenbe szeretne belekezdeni, az FMK képviselői inkább kevesebbet vállalnának, de azt rövidebb idő alatt tető alá hoznák. Az elnök még felsőbb utasításra vár, ők az alulról jövő kezdeményezésben bíznak. Új tagokat szeretnének kooptálni a hnb képviselőtestületébe, az elnök ezzel nem ért egyet... Az idősebbeknek a régi is jó, a fiatalabbak valami újra törekednek. Mindkét fél a falunak akár jót - a maga módján, de nem éri meg a régihez fűződő valamennyi szálat felégetni és a párbeszédet is tanulni kell még. Annak a bizonyos lónak a hátán érdemes ügyelni az egyensúlyra, mert bőven van még tisztázni valónk! (póda) APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ • Szívünk teljes szeretetével - köszöntjük a drága férjet, gondos édesapát, apóst, nagyapát és dédapát, Nagy Nándort Vezekényen, aki 1990. január 21 én ünnepli 75. születésnapját. Ez alkalomból gratulálunk és örömökben gazdag, hosszú, boldog életet kívánunk. Szerető felesége, lánya és fia családjával. - Ú-96 • 1990. január 21 -én ünnepli 50. születésnapját a szerető férj, édesapa, nagyapa, após, Ivan János Nagysallóban. E szép ünnep alkalmából szívből gratulálunk, hosszú, boldog, örömteljes életet és erőt, egészséget kívánunk. Szerető felesége, lánya, veje, két fia, unokái: Vilko és Veronika, akik sokszor csókolják az ünnepeltet. A jókívánságokhoz csatlakozik: anyósa, apósa, sógorai, sógornői és a nászék Pélböl. Ú-97 • 1990. január 20án ünnepli 25. születésnapját Holies Zoltán Ekecs - Ásódon. E szép ünnep alkalmából szívből köszönti, jó erőt, egészséget, hoszszan tartó, boldog életet kíván: élettársa: Erzsi és a gyerekek. Ú-152 HALALOZAS • Megrendült szívvel tudatjuk, hogy testvérünk, Dr. Treskonné Mungyer Gertrúd kandidátus 1990. január 15-én Hollandiában, váratlanul elhunyt. Csendes volt élete, csendben távozott. A gyászoló család. Ú-185 MEGEMLEKEZÉS • Három év telt el azóta, hogy január 20-án, 64. életévében eltávozott szerettei köréből a szerető férj, édesapa és nagyapa, Horváth Antal (Vága). Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot e szomorú évfordulón. Szeretetét, jóságát és emlékét szívünkben megőrizzük: Felesége és gyermekei családjukkal. Ú-69 • Fájdalomtól megtört szívvel emlékezünk halálának má-. sodik évfordulóján a szeretett férjre, a

gondos édesapára, apósra és nagyapára, Kucserka Sándorra (Nagysalló), akit a kegyetlen halál rövid és súlyos betegség után, váratlanul, 1988. január 20-án ragadott ki családja köréből. Emlékét és szeretetét örökre megőrizzük. Felesége és gyermekei családjukkal. Ú-122 HIRDESSEN ÖN IS AZ ÚJ SZÓBAN! BEÍRATÁS A Somorjai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatósága értesíti a szülőket, hogy a beíratás az első évfolyamba 1990. január 27-én, szombaton 8-tól 17 óráig, és vasárnap, 1990. január 28-án 8 órától délután 16 óráig lesz az öreg iskola épületében. UP-16 ÚJ SZÚ 6 1990. I. 20.