Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-20 / 17. szám, szombat

A 38. politikai párts Független Baloldal Észrevételek, vitafelszólalások és éles kritikák közepette közdte programját formálni az új politikai párt: a Független Baloldal. Előkészítő bizottsága az érdeklődőket a Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karának kupolatermébe hívta össze, és ismertette velük részletesen a programnyilatkozatot és az alapszabálytervezetet. Az új pártot a CSKP eddigi politikája és rendkívüli kongresszusa eredményei által kiváltott csalódottság hozta létre; de nem fogadja el a Kommunisták Demokratikus Fórumának programját sem. Nem zárkózik el azonban a velük vagy más pártokkal és politikai áramlattokkal való együttműködéstói, a jó ügy érdekében hajlandó koalícióra lépni velük. - Nem akarunk szakítani azokkal, akik erejüket a nép jobb életéért folytatott munkának szentelték, akik a háborúktól és kizsákmányolástól mentes világért küzdöttek. Nem lehetünk azonban egy pártban azokkal, akik a párttaparátus különböző szintjein részesei voltak a hatalom monopolizálásának, és a társadalmat a jelenlegi helyzetébe juttatták - hangoztatja egyebek közt a Függetlan Baloldal programnyilatkozata. Az új párt abban az értelemben ismeri el a demokratikus szocializmus értékeit, hogy a demokrácia és a szocializmus egymástól elválaszthatatlan értékek. Következetesen a demokrácia oldalán áll, amelynek mércéjéül a társadalmi haladást tekinti mint a teljesítmény és humánum egyensúlyát. Programjának legérdekesebb részét a „hétköznapok politikája" alkotja, s a Karel čapek-i mindennapiságból indul ki, amelyből a világ és az egész élet áll. A Független Baloldalnak az a véleménye, hogy az állampolgárt az ún. nagy politika nélkül, lentről jelentősen tökéletesíteni lehet, a jobb minőségű, színesebb és erkölcsösebb életre vágyók tevékenységével, kedvtelésével, sporttal stb. akárcsak a hatalmi struktúrára gyakorolt állandó nyomással, ellenőrzésével és kritikájával. Talán épp ezért volt a fölszólalók leggyakoribb kérdése, miért kapta ez a párt a Független Baloldal nevet. Született olyan javaslat is, hogy nevezzék „meghatározhatatlan pártnak". • A további észrevételek a korlátlan vállalkozás támogatására, másrészt fejlődése határainak megszabására vonatkoztak. Ennek ellenére vagy éppen ezért az új párt első plénumülése kedvező benyomást tett, noha programját egyelőre még csak alakítgatja. Az észrevételeket nagyon gondosan mérlegelik és a megfelelőket hasznosítják, különben az összejövetelnek egyik célja ez volt. Ez év február közepén már többet fogunk tudni: a Független Baloldal ekkor alakuló ülésén mutatkozik be. (C-mor) „Pénztárcánknak üres a belseje..." Szomorúan vettük tudomásul (mi mást is tehettünk volna), hogy ez az év nem a legjobban kezdődött: a koronát a tőkés valutákkal szemben leértékelték. Évi egyszeri turistaellátmányunk, amely koronában sem éppen nagy összeg (hát akkor még valutában milyen kevés), a külföldi bevásárlásnál magasztosabb, ám jóval olcsóbb szükségleteink kielégítésére, pl. múzeumlátogatásra sem nagyon elegendő. Bosszúságunkat csak némileg enyhíti a tény, pénz híján legalább az utazás lehetősége adott. Levél dr. Fazekas Imrének Kedves Imre! Miután hosszú éveken át egy iskolában tanítottunk Nagycétényben - még a boldognak kikiáltotott hatvanas években -, ismerjük egymás (akkori) pedagógusi erényeit és profilját. Úgy emlékszem rád, hogy téged szerettek a gyerekek, mert soha nem követeltél meg tőlük semmit, tehát a tanítási módszereid igen lazák voltak. De láttalak feldühödten, pálcával kezedben gyerek után futni az iskola folyosóján és a gyerek, többszöri felszólításodra sem állt meg, fittyet hányva tanítói tekintélyedre állhatatosan inalt tovább. Nem tudtam mire vélni a dolgot, talán majd egyszer megbeszéljük... Aztán elváltak útjaink. Én munka nélkül maradtam, pontosabban a 68as tevékenységemért (?) eltanácsoltak a pedagógiai pályáról. Te pedig egy teljes felépítésű, jól működő magyar iskolában kaptál igazgatói állást Felsőkirályin. Akik odahelyeztek, jól ismertek és jól számítottak, mivel az iskolát néhány éven belül leépítetted, tapintatosan fogalmazva, működésed alatt a magyar iskola teljesen megszűnt. Ezek után mit gondoljak, amikor azt írod, hogy „számodra nincs más hely" és kénytelen vagy szlovák iskolában tanítani? Talán sajnáljalak, vagy nevessek? őszinte higgadtsággal mondom, hogy nincs bennem sajnálat, de nevetni sincs kedvem, mert nagyon szomorú és veszélyes az, amit műveltetek a magyar, anyanyelvi iskolákkal. Te Felsőkirályin, mások Nyitragerencséren, Csifáron és Kalászon a Nyitrai járásban, mivel nincs annál szomorúbb, amikor azt halljuk, hogy zömében magyarlakta falvakban nem tanulhatnak anyanyelvükön a gyerekek. Imre, nem akarom hosszúra nyújtani a szót és vádaskodni, számon kérni sem akartam tőletek semmit, csupán a tényeket, s azok nagyon kis részét mondtam el. De Révész Bertalantól hallottam és tanultam egy igen fontos és komoly mondást, mely szerint a „szülő szava, az Isten szava", s ennek jegyében, úgy érzem, hogy mint pedagógusok, nagyon elszakadtatok a szülőktől. Arra, hogy szlovák iskolában kell majd tanítanotok, jóval előbb kellett volna gondolni. Ezek után pedig őszintén csodálkozom, hogy „a magyar pedagógusfórum" után kapaszkodsz és ott akarsz lenni. Befejezésül még annyit szeretnék elmondani, hogy köpönyeget vehet magának az életében az ember és forgathatja, ahogy akarja. Ez rád is vonatkozik. Imre, de magyar iskolát, remélem, hogy nem kapsz már soha... Régi barátságunk jegyében, tisztelettel! Verebély, 1990. 1.10. MOTESÍKY ÁRPÁD VITA 1968-ról Itt állunk hát útra készen majdnem üres zsebbel. Külhonban, sosem tartoztunk a gazdag turisták közé, most azonban hirtelenjében nagyon sovány lett a pénztárcánk. Ez most már mindig így lesz? - kérdeztük Michal Kováčot, az SZSZK pénz-, ár- és bérügyi miniszterét. - Reméljük nem. Tudjuk, hogy a korona devalvációja megdrágította a nyugati valutákat, így hát csak meglehetősen szerény körülmények között utazhatunk külföldre. A jelenlegi valutaleértékeléssel megkezdődött egy folyamat, amelynek fizetőeszközünk konvertibilitásához kell vezetnie. Valamennyi ezután következő intézkedésnek tulajdonképpen arra kellene irányulnia, hogy növekedjen a devizaeszközök mennyisége, s ezáltal törvényszerűen olcsóbb legyen a külföldi valuta. Feltételezzük, hogy ez a mintegy célként kitűzött árfolyam a lakosság számára lényegesen előnyösebb lesz, mint a mostani. Van tehát remény, hogy a jövőben konzervek és kávéval megtöltött termoszok nélkül indulhatunk külKOVÁCS EDIT HÍREK HÁTTERÉBEN A Polémia a történelemkönyvvel címmel indított sorozat első vitaestjét a prágai Fővárosi Múzeum zsúfolásig megtelt csarnokában rendezték. Ezúttal az 1968-as év volt a téma. A múlt év november 17-e lezárta Csehszlovákia történelme egyetlen magyarázási módjának korszakát. Lehetővé vált, hogy a történészek a Fővárosi Múzeum rendezvényén vitázzanak, polemizáljanak, s nemcsak a vendégekkel, hanem egymás közt is, a csehszlovák állam történelmének e dicsőnek nem nevezhető szakaszáról: az 1968-as évről. Abban nagyrészt egyetértettek, hogy sok hónapnak vagy évnek kell még eltelnie, míg az akkori politikai eseményekre megfelelő magyarázatot lehet adni. , A 21 évvel ezelőtti és napjaink kapcsolatáról szólva rámutattak a belső és a külső politikai feltételek különbözőzőségére. A szakemberek nézeteiből kitűnt, hogy mindaz, ami nálunk 1968 augusztusa előtt és után történt a brezsnyevi Szovjetunió gondos megfigyelésének középpontjában állt, amely előkészítette a Varsói Szerződés öt tagállamának invázióját, hogy határozottan véget vessen a nálunk folyó demokratizálási folyamatnak. Akkori vezetőinknek politikai lépéseiről is léteznek már világos bizonyítékok, sok mindent azonban még homály fed. (ČSTK) SZLOVÁKIA DEMOKRATIKUS IFJÚSÁGA Szlovákia Demokratikus Ifjúsága a Csehszlovák Sajtóirodát a következők közzétételére kérte föl: „Az SZDI Szlovákia demokratikusan gondolkodó fiataljainak politikai szervezete. Egyesíti a demokrácia híveit s nemzetünk fiait a vjlágban. Tevékenységét a nemzeti öntudat és az európai kulturális hagyományok szellemében bontakoztatja ki, kapcsolódva az antik és a keresztény hagyományokhoz. Az SZDI tagja lehet mindenki, aki egyetért a szabadság és a demokrácia eszméivel, elismeri a kisebbség jogainak tiszteletbentartását, és elutasítja a totalitás minden formáját. Az SZDI küzd a fiatalok és az idősebbek, férfiak és nők, hívők és ateisták, valamennyi faj és nemzet egyenjogúságáért - áll a közleményben. Megalakult az Általános Hitelbank (Munkatársunktól) - A Csehszlovák Állami Bank mint az ország egységes, a jegybanki és hitelbanki funkciókat egyesítő pénzintézete 1989. december 31-én befejezte munkáját. Ekkor intézményileg is külön vált a két tevékenység s így a Csehszlovák Állami bank január elsejétől központi emissziós bankká vált. Bankrendszerünk további tagjai a prágai Kommercionális Bank, az Iparbank, a Beruházási Bank, a Csehszlovák Kereskedelmi Bank, az Általános Hitelbank, valamint a Cseh és a Szlovák Állami Takarékpénztár. Az Általános Hitelbank, a Csehszlovák Állami Bankból vált ki s január elsején kezdte meg munkáját. Központja Pozsonyban van. Mint azt Jozef Mudrík mérnök, vezérigazgató és Dušan Paulik mérnök, a vezérigazgató első helyettese a tegnap megtartott sajtótájékoztatón elmondták, az Általános Hitelbank mintegy 120 milliárd koronával gazdálkodik, s a gazdasági szervezeteknek és magánvállalkozóknak nyújt különféle pénzügyi szolgáltatásokat. A bank képviselői szerint a magánvállalkozók részéről óriási az érdeklődés a bankhitel iránt, s a pénzintézet a maga részéről támogatja is a kisvállalkozókat. Jogi szempontból azonban még néhány jelentós kérdés megoldatlan, ezért a Hitelbank februártól saját előírásai alapján nyújt majd hiteleket magánszemélyeknek. Ezzel összefüggésben a vezérigazgató felhívta a figyelmet arra, hogy a vállalkozni kívánó érdeklődők között meglehetősen nagy a tájékozatlanság, sokan komolyabb elképzelések és szinte anyagi fedezet nélkül kívánnak hitelhez jutni. Ezekben az esetekben azonban a bank nem segíthet. -kedAz első járási tanácsülés Január 13-án rendezték meg Rimaszombatban a Nyilvánosság az Erőszak Ellen első járási tanácsülését. Az ülésen a mozgalom egyes városi és vidéki csoportjai képviseltették magukat mintegy 200 fős részvétellel. A Független Magyar Kezdeményezés rimaszombati csoportjai is mint a Nyilvánosság az Erőszak Ellen jelen volt a gyűlésen. A késő délutánba nyúló tanácsülés folyamán ismertették és megvitatták az alapszabályzatot, megválasztották a 35 fős járási koordinációs bizottságot (35 fő), valamint információval és tanácsokkal szolgáltak a résztvevőknek. A járási koordinációs bizottságban képviselteti magát öt fővel az FMK is. Az ülést a vita zárta, melyben nagyon sok építő jellegű javaslat hangzott el. Reméljük, hogy a következő tanácsülésig már sikerül számos egyenlőre még megoldatlan problémát úgy városi, mint járási szinten megoldani. Vörös Attila, mérnök Rimaszombat Az utóbbi hetek információáradata megduzzadt folyamként hömpölyög szakadatlanul. Az emberi tudat már szinte gépiesen nyeli el és raktározza az eseményekről szóló híreket. Az agy csodálatos képessége folytán a sajtó, a rádió és a tévé által betáplált adatokat lassan osztályozza és így sok-sok összefüggés kirajzolódik. A más-más országban lejátszódó eseményekről szóló hírek összevetése ezután már önmagától kínálkozik. Vegyük sorjába őket. Az új román vezetés intézkedéseket foganatosít a nemzetiségek hosszú éveken át el nem ismert jogainak biztosítására... A Szovjetunióban tavaly ötvenezer tatár tért vissza szülőföldjére, akiket a sztálini rendszer 1944 végén könyörtelenül kitelepített... Bulgáriában országszerte tüntetések zajlanak, tiltakozásul, hogy a kormány visszaállította a török kisebbség jogait és többek között engedélyezte eredeti török nevük használatát... E hírek hátterében próbáljuk keresni az összefüggéseket. Elsősorban is valamennyi a nemzetiségi kérdésre vonatkozik. Másodsorban pedig egytől egyig szocialista országokból származnak. Ezen országok hivatalos ideológiája a marxizmus-leninizmus volt. Évtizedeken át hirdették, hogy a nemzetiségi politika tényleges megoldása csak a szocialista társadalmi rendszerben lehetséges. Vallottuk, hogy az önrendelkezésen alapuló lenini nemzetiségi politika minden kisebbség létének legbiztosabb záloga. S mi minden történt a lenini nemzetiségi politika cégére alatt! Mert sok hirdetője valóban csak a valóságot álcázó cégérnek tekintette. önrendelkezési jog... íme, a valóságban. A második világháború vége felé a sztálini rendszer közel télmillió tatárt telepített ki a Krímből erőszakkal. Felük a mostoha körülmények következtében elpusztult. A mindig Leninre hivatkozó sztálini, „nemzetiségi politika" szellemében számos más nemzetiséget is száműztek szülőföldjükről. Az SZKP KB Polityicseszkoje obrazovanyije című folyóiratának múlt évi negyedik számában Hadzsi-Murat Igragimbejli történész a kaukázusi népek ki adhat valamiféle jogot bármely nemzetnek vagy államnak saját érdekei védelmének ürügyén más nemzetiségek szülőföldjükről való kitelepítésére és ezzel lényegében a felszámolására? Mégis így történt. Ennek szellemében a román szocialista társadalmi viszonyokat majdcsaknem az egész világ elé példaként állító Geausescu-rendszer a nemzetiségi intézményeknek a maradványait is nagy hevességgel igyekezett felszámolni. Az új román vezetésre ezért hárul most a felújított nemzeti jogok biztosításának nem éppen könnyű feladata. Hová jutottunk? egyik legtragikusabb időszakának az 1943-1944-es éveket tekinti, amikor szülőföldjükről erőszakkal kitelepítették a csecseneket, ingusokat, balkárokat, karacsájokat, kalmüköket és a többi kis etnikum képviselőit. A Kaukázusból KözépÁzsiába, Szibériába és a sarkkörön túlra száműzve megfosztották őket államiságuktól. Történt ez a világ első szocialista államában, amelyet a háború után létrejövő Keleti tömb országainak vezetői mindenkor példaképüknek tekintettek. Csoda-e hát, ha a népi demokratikus, majd szocialista országokban hatalomra jutott párt sztálini ideológián nevelkedett vezérei a nemzetiségi jogok durva megcsorbítását nem tekintették megbocsáthatatlan bűnnek? Annál kevésbé, mivel mindig kéznél volt az a sok minden lehetőséget rejtő „érv", hogy a nemzetiségi kérdést elsősorban (sót kizárólag) az osztályérdekeknek kell alárendelni. Egyesek a kitelepítést utólag is nemzeti és államérdekekkel indokolják. De hát Romániában az elnemzettelenités politikáját a kitelepítés és a nemzetiségek szétszórása körmönfontabb formájában, a meghirdetett és a megkezdett falurombolás címén valósították meg, kiragadva őketszülőfödjükről, megfosztva gyökereiktől. Tették ezt (nem is annyira osztályérdekekre hivatkozva) valamiféle gazdaságkorszerűsítés balga ürügyén. Bulgáriában a múlt év végéig ugyancsak monopolhelyzetet élvező uralkodó kommunista párt vezetői még nemrég is a török nemzetiségi kisebbség felszámolásának ravaszabb (vagy durvább?) módját választották. A bulgáriai törökök körében a kitelepülésüket „kérő" nyomtatványokat osztottak kitöltés végett, azt a látszatot keltve, hogy önként szándékoznak elhagyni szülőföldjüket. Mintha ősi török hagyományokat élesztettek volna fel, amikor a kegyvesztett tisztségviselőknek megtermett legények selyemzsinórt kézbesítettek, akinek azután már csak két lehetőség maradt: vagy felakasztotta magát, vagy a határidő lejárta után felakasztották őt. A bulgáriai törökök közvetlen kitelepítésére az Európában és a világon megváltozott körülmények már nem adtak módot, de a kisebbségi lét feltételeinek elviselhetetlenné tételével (ezzel az újkori selyemkötéllel) mégiscsak menekülésre, kitelepülésre kényszerültek. A Szovjetunióban, Romániában, Bulgáriában, és másutt is lejátszódó reménykeltő események után fellélegezve megállapíthatnánk, hogy mindez már a múlté. Bár így lenne... Dehát Bulgáriában az utóbbi napokban tízezrek tüntettek az ellen, hogy az új vezetés elismerte török honfitársaik nemzetiségi jogait... Nos, idáig jutottunk! A négy évtizeden át legigazságosabbnak, legemberibbnek hirdetett, iskolákban, iskolázásokon oktatott ún. lenini nemzetiségi politika annyi eredményt se hozott, hogy legalább egymás legemberibb jogait tiszteletben tartsuk. Mert a nemzetiségi jog nem adomány, hanem alapvető emberi jog. A szülőföldhöz való jog pedig ennek is a legminimálisabb feltétele. Ám az elmúlt negyven év alatt ennyit se voltunk képesek megtanulni és megtanítani? Úgy látszik, nem. Szörnyen szomorító tény, hogy Közép-KeletEurópában az utóbbi évtizedekben épp olyan országokban történt nemzetiségi jogtiprás, ahol a lenini nemzetiségi politikát valló pártok voltak uralmon. Ám a jelen és a jövő szempontjából ennél is szomorúbb, hogy a torzulások is természetes jelenségként czívódtak fel bizonyos rétegek tudatában, rányomva bélyegüket az elkövetkező nemzedékek életszemléletére is. S ez alól, sajnos, Csehszlovákia se kivétel. ZSILKA LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 4 1990. I. 20. földnézőbe. De vajon mikor válik a remény valósággá? A kérdést illetően még a miniszter sem bocsátkozik jóslatokba. Nemrég egy banktisztviselő azt mondta: a jelenlegi árfolyam gazdasági helyzetünk hű tükre, s ha azt akarjuk, hogy kemény legyen a korona, akkor dolgoznunk kell. Ezt értem. De azt már kevésbé, hogy idáig is dolgoztunk - bízom benne, mi vagyunk többen s mi lett a vége?! Valahol hiba történt...