Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-18 / 15. szám, csütörtök

Változások jegyében Követni is alig lehet manapság az érdekes eseményeket Közép-Szlovákiának déli városaiban. Losoncon először a húskombinátban lejátszódó vezetői őrségváltás borzolta fel a kedélyeket. Az üzem dolgozói szinte egy emberként követelték igazgatójuk leváltását, aki minden jel szerint alaposan visszaélt beosztásával, s húskészítmények tonnáival károsította meg a közvagyont. Az igazsághoz tartozik, hogy nem egyedül részesült a javakból, bőkezűen osztogatta azt a közeli és távoli hatalmasságoknak, amelyek valami úton módon viszonozhatták az üzem „figyelmességét". Az igazgató szolgáltatásairól természetesen nemcsak néhány ember tudott, hanem szinte az egész város. Fura módon csak éppen a zvoleni Húsipari Vállalat vezetéséhez nem jutott el az isten adta nép hangja. Csak a haragjáról, az általános sztrájkfelhívásról értesültek az ágazat vezetői, s meglepő gyorsasággal intézkedtek, órák alatt leváltották az immár számukra is kényelmetlenné vált vezetőt. A húskombinátban a nagy nyilvánosság előtt lejátszódó események egyfajta precedenst is teremtettek, s napjainkban Losoncon tulajdonképpen már alig van üzem, vállalat, vagy intézmény, ahol nem méretnének meg a vezetők. Nemcsak az egyes munkahelyeken történnék változások, hanem a közéletben is. A város szívében levő pártépület további sorsáról hetek óta tart a nyilvános vita a járási újság hasábjain. A legtöbb olvasó gyermekgyógyászati intézményt látna szívesen az épületben. Egy gyermekgyógyász az Ipeľ legutóbbi számában azzal érvelt, hogy jelenleg 8400 gyermek igényli a szakorvosi ambuláns kezelést, s a városban meglévő rendelők egyike sem felel meg a korszerű követelményeknek. Sokan kulturális intézményként is el tudnák képzelni Litvajovától elhatárolva... A Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága Elnökségének nyilatkozata Társadalmunkban a kultúra, a gazdaság és a politika átértékelése érinti a Szlovákiai Nőszövetség munkáját is. Nálunk sem ment minden úgy, ahogy kellett volna. Szervezetünk munkájában is történtek torzulások, amelyek sokasodtak anélkül, hogy változtattunk volna rajtuk, vagy kiküszöböltük volna őket. Az értékelésnek azonban igazságosnak kell lennie, az új vezetés, amely a régit fölváltotta nem vállalhatja a felelősséget a régi bűnökért. Ezért mi, a Szlovák Nőszövetség tagjai és tisztségviselői elhatároljuk magunkat -a régi központi bizottság tetteitőf, amely annakidején Elena Litvajová és Darina Černá vezetésével tevékenykedett. Tesszük ezt azért, mert szervezetünk tömörítette szlovák és a nemzeti kisebbségekhez tartozó nők helyzete sokkal súlyosabb volt, mint azt a régi vezetőség föltüntette. Számunkra, anyák számára nem mindegy, milyenek lesznek gyermekeink. Épp a Szlovákiai Nőszövetség feladata szorgalmazni problémáink megoldását, melyek a túlterhelésből, a válásokból adódnak. Ezekkel a gondjainkkal gyakran maradtunk a társadalom támogatása nélkül, sőt, saját szövetségünk segítségére sem számíthattunk. Nagyon fontos volna a rövidített, illetve a rugalmas munkaidő kérdésének megoldása, hogy a nők több időt szentelhessenek gyermekeiknek. Nem halogatható feladat a nők fokozottabb tehermentesítése a szolgáltatások hálózatának bővítésével. A Szlovák Nőszövetség Központi Bizottsága és apparátusa tevékenységét nagyszabású, reprezentatív és költséges akciókra összpontosította, amelyeknek az égető problémákhoz semmi közük sem volt, s melyekkel a nőknek magukra hagyatva kellett küszködniük. A nők számos problémáját föl lehetett volna vetni, rendszeresen meg lehetett volna oldani az SZLKP KB Elnökségének, melynek Elena Litvajová tagja volt, és az SZNT-ben legiszlatív eszközökkel, hiszen ennek Elnökségében is tag volt. Sohasem volt a nőknek ilyen magas szintű képviseletük a párt- és az állami szervekben, sajnos nem tudott élni a lehetőségekkel. A legfontosabbnak tekintjük most, hogy az SZNT, az új kormány és minden irányító szerv tartsa tiszteletben a nőszervezetet, mint olyan reprezentatív szubjektumot, amely a nők és családok érdekeit képviseli, és foglalkozzanak a nők és a családoknak azokkal a követeléseivel, amelyeket novemberben a kormány és a nőszervezet képviselőinek találkozójára előkészítettünk. Saját sorainkban is rendet kell teremtenünk, hogy minden szervezet élére olyan nők kerüljenek, - tekintet nélkül politikai, vallási meggyőződésükre - akiknek kellő tekintélyük van, szakmailag és erkölcsileg kellő szinten vannak, s ami nem kevésbé fontos: a választásoknak demokratikus módon kell történniük: alulról fölfelé. az épületet, mivel a város nem rendelkezik megfelelő művelődési házzal, múzeummal, kiállítóteremmel sem. A teremsportok képviselői is igényt tartanak az épület egyes részeire, mindenekelőtt a hatalmas tanácsteremre, mely kis költséggel átalakítható lenne karate és cselgáncsversenyek rendezésére, mert hogy az ifjúság körében egyre népszerűbb sportágak sem rendelkeznek hajlékkal a 30 ezres városban. A nyilvános vita még nem zárult le, a döntést végülis a Nemzeti Front hozza meg, remélhetőleg közmegelégedésre. Néhány mondat tartalmáig még a járási újságnál maradva, meg kell említenünk, hogy a lap kéthetenként megjelenő rövidített magyar mutációjával nem elégedett az olvasóközönség, éppen ezért külön szerkesztőkollektíva létrehozását, a lap heti megjelenését és magyar nevén (Ipoly) való megjelenését szorgalmazza. Az erre vonatkozó javaslatot a Csemadok járási bizottsága terjeszti a jnb plénuma elé, mely a hét folyamán ülésezik. A Csemadok, valamint az utóbbi hetekben alakult magyar szervezetek a Nyilvánosság az Erőszak Ellen városi koordinációs bizottságával együttműködve javaslatot tett az utcák, terek nevének megváltoztatására is. A losonciak a Május 1. terét Köztársaság-térre, a Gottwald teret Kossuth térre, az Engels teret pedig Tuhár térre szeretnék átkeresztelni, hasonlóképpen változtatni kívánnak az utcaneveken is. Nem tudni viszont pontosan, mi lesz a szlovákiai viszonylatban is páratlan műemléképület, a zsinagóga további sorsa. Mint ismeretes, az 50-es és a 60-as években műtrágya-lerakatként használt templom felújítását a hetvenes években megkezdték, ám a pénzből csak a kupola cseréjére futotta, s önerőből a folytatásra csak a következő évtizedben lehetne reménykedni. A városi nemzeti bizottság új vezetése ezért a hazai és a külföldi zsidóság támogatását is szívesen venné, s szóba került az UNESCO esetleges segítsége is. (ha) Tisztelt Szerkesztőség! Szeretnék egy pár szóval hozzászólni a hazánkban történő átalakuláshoz. Én, mint kommunista örömmel fogadtam a változásokat és támogatom is, ameddig a dolgozó nép ügyét fogják szolgálni. A CSKP vezető szerepének alkotmányból való törlésével mások vették át az irányító és szervezési kezdeményezést hazánkban, akik a Polgári Fórum, illetve a Nyilvánosság az Erőszak Ellen nevű szervezetekben tömörülnek. Kérdezem én, hol vannak azok a nagyhangú vezető politikusok, akik eddig olyan jól szerveztek meg mindent? Jelenleg az említett erők vannak „lovon", és legtöbb helyen az történik, amit ők akarnak, s amit ők elhatároznak, azt véghez is viszik. Lásd köztársasági elnökválasztás (egy jelölt, ahogy eddig volt), káderkérdések az üzemeknél, nemzeti bizottságoknál, stb. * A változásokkal én is egyetértek, ha korrumpált vezetőkről van szó. De ők már akkor is változást követelnek, ha vezető funkcióban a kommunista párt tagja van, holott az illető lehet jó szakember és jól irányít - pl. egy üzemet. Elis'merem, jelenleg a lakosság elvesztette bizalmát a kommunista párttal szemben, de ez nem jelentheti azt, hogy minden kommunistát egy kalap alá vegyenek. Szerintem a CSKP-ť nem kommunisták járatták le, hanem azok, akik pártigazolvány mögé bújva, saját hasznukat nézve - és féltve hatalmukat - úgy vezették az országot, hogy saját maguknak, családjuknak és barátaiknak jó dolguk legyen. De jelenleg - amint a fent említett erők elérték a munkahelyek megtisztítását a párttól - most ők kezdenek szervezkedni a munkahelyeken. Vigyázzunk, nehogy úgy járjunk velük, mint ezelőtt a kommunista párttal: magukhoz ragadják a hatalmat, és ők fognak diktálni, mint azelőtt a kommunista párt. Remélem, hogy ez a feltevés nem valósul meg, és valóban csak az ország fejlődését igyekeznek elősegíteni. NAGY ISTVÁN, Rimaszombat Keressük, ami összeköt...! „Plénum" előtt - húsz év után „Rehabilitálás" Egy zsúfolt reggeli villamosról akartam leszállni. Nagy igyekezetemben, a tülekedésben agyonra tapostam egy idős hölgy > cipellőjét, valami szandálfélét. - Bocsánatot kérek, elnézést! Ne tessék haragudni! Megtörtént...! -A jó édesanyádat...! Kérjen maga bocsánatot tudja kitől...? Piszok gazember...! Roppant kínosan éreztem magam, éreztem, miként hűl ki az arcom az elsápadásban. Szinte megbénultam szégyenemben. Most mindenki rám néz...! A következő, már gyérebb megállón együtt szálltunk le. Papucs a kezemben, a néni félig a hónom alatt, sántikálva. Szerencsém volt, betuszkolhattam egy éppen nyitó presszóba, papucsát is összevarrattam a közelben, hoztam is neki tüstént. Tízszer is megforgatta, fel is húzta próbaképpen, és még mindig haragos tekintettel, de már enyhülő hangon búcsúzott: ,,Maga talán mégis rendes ember. Hívott taxit?!" Ezzel az idős hölggyel máskor is találkoztam ugyanazon a reggeli járaton, ő is pontosan járt valamiféle gombkötő műhelybe, én pedig a levéltárba. Abban a bizonyos presszóban is találkoztunk jópárszor, mindenféle csacsisággal múlatni napi gondjainkat, már teljes megbocsátásban és békességben. De! Valahányszor elváltunk, mindig tett egy csípős megjegyzést, emlékeztetésül: ,,Azta lábtaposást még nem felejtettem el...!" KARDOS ISTVÁN Az Érsekújvári (Nové Zámky) járásban az ún. konszolidáció során 1600 tagot zártak ki a CSKP-ból. Jelentős részük 1990. január 18-án, 16 órakor összejövetelt tart a CSKP-ból igazságtalanul kizártak és más módon politikailag diszkrimináltak koordinációs bizottságának kezdeményezésére. Ez az állampolgári kezdeményezés már bejegyeztette magát a Nemzeti Front járási bizottságán, és feladatául azt tűzte ki, hogy segíti azok önmegvalósulását, akiket az 1968-as megújhódási folyamatban tanúsított magatartásuk miatt különböző szankciókkal sújtottak. Ók nemcsak nagy tapasztalatokat szereztek a társadalmi és a gazdasági életben, hanem azt is tudják, ki mennyire törekedett a társadalom demokratizálására, és milyen álláspontra helyezkedett. A koordinációs bizottság tagja JUDr. . Ivan Križan, aki egyike a jnb elnöki tisztére jelölteknek. Ismert és népszerű személyiség a járásban. Mint az ügyvédi tanácsadó iroda vezetője 1972 előtt sokaknak segített, akiknek politikai meggyőződésük miatt nehézségük volt a munkahelyen vagy az elhelyezkedés során. Segítette azokat, akikre a hatalom nyomást gyakorolt. Ivan Križan ismeri a magyar nemzetiségű állampolgárok problémáit is, tökéletesen beszéli a magyar nyelvet. - Sok helyrehoznivaló van a járásban, főleg a társadalmi élet terén. Ami pedig az együttélés problémáit illeti: azokat a szálakat kell erősíteni, amelyek a két népet összekötik. Gazdag tapasztalatainkat teljes mértékben hasznosítjuk. Közülük is elsősorban azokat, amelyekre a húsz évvel ezelőtti események tanítanak bennünket, de azokat is, amelyeket csupán tétlen és tehetetlen szemlélőiként szereztünk. Tisztességtelen módon játékszerré aláztak bennünket, különböző üldöztetéseknek voltunk kitéve. Ezért nagyon kell figyelnünk azokra, akik most szívesen fordítanának köpönyeget. Más szóval a farsang ugyan még tart, de ügyelnünk kell a jelmezekre. Mögülük olyan arc bukkanhat elő, melyet már másutt más maszkban valahol láttunk. Ne adjunk lehetőséget senkinek, hogy kihasználhassa a nép bizalmát - mondotta Ivan Križan. KISS ANDRÁS Férfiszövetség alakult... Ellenünk? Nélkülünk? Velünk? Amikor tudomást szereztem róla, hogy a férfiak is szövetséget hoznak létre, tréfának vettem a hírt. Érdeklődésemre az SZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottságán igazolták a tényt, Csehországban és Szlovákiában egyaránt megalakult a férfiszövetség. Tehát létrejött az egyenjogúság! Szegény, elnyomott férfiak, miért is ne követelnék, hogy a nők által megtépázott jogaikért közösen szálljanak harcba! Vagy másról van szó? ffyen is van - Na, mi újság nálatok a gimnáziumban? Milyen a hangulat? - Nyugalom van. - Ezt komolyan mondod? És az igazgató? Marad? -Szinte biztos. Nem hallok róla rossz szót a tantestületben. Semmiféle ellenséges hangot. Hacsak az utolsó pillanatban fel nem bukkannak valakik a háttérből. De nem hiszem. Rendes, udvarias ember a direktor. Meg jó pedagógus. Tiszteljük. Különben holnap lesznek a választások. - Csak azért kérdeztem, mert hallom itt is, ott is, milyen zűrök vannak az iskolákban. Személyeskedés, névtelen levelek. - Hallok én is mindenféléket. Karácsonykor hazautaztunk, hát, ott ugyanez megy. Van, akinek okkal követelik a leváltását, de sajnos olyannak is, ahogy apám mesélte, aki a lelkét tette ki az emberekért, a faluért, üzemért vagy iskoláért. Mintha nem az lenne az elsődleges szempont, hogy becsületes ember-e az igazgató, vagy sem, érti-e a dolgát vagy sem. Perszb, a hangoskodók között sok a köpönyegforgató. -Hát örülök, hogy nálatok nyugalom van. - Te, még soha nem volt ilyen jó tanítani. Nem ráncigálnak gyűlésekre, nem kell ilyen-olyan papírokat kitölteni, külön ukázokat teljesíteni, pénzt beszedni, jegyzőkönyvet írni. És a spartakiád körül is csend van egyelőre. Biz' isten, élvezet most tanítani. -bor A férfiszövetség sajtótitkára szerint nem a nőszövetséggel akarnak konkurálni, hanem a társadalmunkban felhalmozódó problémák megoldásához szeretnének sajátos módon hozzájárulni. A válások számának csökkentését épp úgy feladataik közé sorolták, mint a családokban az apák tekintélyének helyreállítását, de tenni kívánnak a szinte elvir selhetetlenül feminizált szakterületeken a férfi és női dolgozók egyensúlyának helyreállításáért. A nőszövetséghez hasonlóan ők is tevékenyen akarnak hozzájárulni a törvények előkészítő munkálataihoz, de felvilágosító, művelődési célkitűzéseik is vannak. A nőszövetséget gyakran érik vádak, hogy olyan nőket csoportosít, akiknek más dolguk nincs, mint gyűlésezni, a férfiszövetséggel kapcsolatban viszont akarva, akaratlanul az is felmerült bennem, hogy nem a vérig sértett, csalódott, bevallásuk szerint „önhibájukon kívül" magukra hagyott férfiak gyülekezetei lesznek-e az alapszervezetek? Ezt a feltételezésemet csupán csak az oszlatja el, hogy a csehországi szövetség elnöke, Martin Šnajberk vasutas, állítólag boldog férj, a szlovákiai szervezőről, Ľubomír Balvirí mérnökről nem sikerült még ilyen irányú információt szereznem. Amit viszont szimpatikusnak tartok: a nőszövetséggel ellentétben - ahol tudtommal még tiszteletbeli tagok sem lehetnek a férfiak - a férfiszövetség alapszervezetei mellett úgynevezett szimpatizálók klubjait hozzák létre a szebb nem képviselői számára és a szimbolikus egykoronás tagsági díj befizetésével. És még valami megragadta a figyelmemet a férfiszövetséggel kapcsolatos információkból: a tagdíj felhasználásának módja. Ha a szövetségnek körülbelül 5000 tagja lesz, az évi 96 koronás tagdíjat befizetők között sorsolni fognak. Az első díj: az illető helyett öt évig fizetik a gyermektartási díjat, ha pedig ezt nem igényli, illetve nincs ráutalva, egy Favorit gépkocsit kap. A második szerencsés nyertes helyett három évig fizeti a szövetség a gyermektartási díjat vagy egy színes televíziót vehet át. A harmadik helyezett pedig egy év gyermektartási díj, illetve tárgyi nyeremény közt választhat. Igazán vonzó ez a szövetség. Bevallom, én nem vagyok tagja a női -szervezetnek, de azon gondolkozom; hogy a férjemnek javasolni fogom, lépjen be társai közé. Én majd szimpatizálok vele és együtt biztosan sikerül minden gondot megoldani: mikor ki legyen a gyerekkel, melyik napon ki vásároljon be, a főzést is egyenjogúan elosztjuk, sőt a mosogatásban is azonos esélyt kínálok neki. Az első díjas Favorit jól jönne, de nem szeretnék meglepődni, hogy ha ő a másik lehetőséget választaná, (illetve lenne kénytelen választani). Mert ki tudja, hogyan alakulnak majd a szövetség összejövetelei a szimpatizáló női klubok tagjaival, vagy nerfi azért e nagy körültekintés, előrelátás.a díjakat illetően? Azoknak, akik közelebbről és komolyan érdeklődnek a szövetség iránt, a két cím, ahol bővebb információt kaphatnak: Pavel Verner, 140 00 Praha 4, Poštová priehradka č. 100, Ing. Ľubomír Balvin, Kalinčiaková 19, Banská Bystrica. DEÁK TERÉZ ÚJ szú 4 1990. I. 11.