Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-18 / 15. szám, csütörtök

Változások jegyében Követni is alig lehet manapság az érdekes eseményeket Közép-Szlo­vákiának déli városaiban. Losoncon először a húskombinátban lejátszó­dó vezetői őrségváltás borzolta fel a kedélyeket. Az üzem dolgozói szinte egy emberként követelték igazgatójuk leváltását, aki minden jel szerint alaposan visszaélt beosztá­sával, s húskészítmények tonnáival károsította meg a közvagyont. Az igazsághoz tartozik, hogy nem egyedül részesült a javakból, bőke­zűen osztogatta azt a közeli és távoli hatalmasságoknak, amelyek valami úton módon viszonozhatták az üzem „figyelmességét". Az igazgató szol­gáltatásairól természetesen nem­csak néhány ember tudott, hanem szinte az egész város. Fura módon csak éppen a zvoleni Húsipari Válla­lat vezetéséhez nem jutott el az isten adta nép hangja. Csak a ha­ragjáról, az általános sztrájkfelhí­vásról értesültek az ágazat vezetői, s meglepő gyorsasággal intézked­tek, órák alatt leváltották az immár számukra is kényelmetlenné vált ve­zetőt. A húskombinátban a nagy nyilvá­nosság előtt lejátszódó események egyfajta precedenst is teremtettek, s napjainkban Losoncon tulajdon­képpen már alig van üzem, vállalat, vagy intézmény, ahol nem méretné­nek meg a vezetők. Nemcsak az egyes munkahelyeken történnék változások, hanem a közéletben is. A város szívében levő pártépület további sorsáról hetek óta tart a nyil­vános vita a járási újság hasábjain. A legtöbb olvasó gyermekgyógyá­szati intézményt látna szívesen az épületben. Egy gyermekgyógyász az Ipeľ legutóbbi számában azzal érvelt, hogy jelenleg 8400 gyermek igényli a szakorvosi ambuláns keze­lést, s a városban meglévő rendelők egyike sem felel meg a korszerű követelményeknek. Sokan kulturális intézményként is el tudnák képzelni Litvajovától elhatárolva... A Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága Elnökségének nyilatkozata Társadalmunkban a kultúra, a gazdaság és a politika átértékelé­se érinti a Szlovákiai Nőszövetség munkáját is. Nálunk sem ment min­den úgy, ahogy kellett volna. Szer­vezetünk munkájában is történtek torzulások, amelyek sokasodtak anélkül, hogy változtattunk volna raj­tuk, vagy kiküszöböltük volna őket. Az értékelésnek azonban igaz­ságosnak kell lennie, az új vezetés, amely a régit fölváltotta nem vállal­hatja a felelősséget a régi bűnökért. Ezért mi, a Szlovák Nőszövetség tagjai és tisztségviselői elhatároljuk magunkat -a régi központi bizottság tetteitőf, amely annakidején Elena Litvajová és Darina Černá vezetésé­vel tevékenykedett. Tesszük ezt azért, mert szervezetünk tömörítette szlovák és a nemzeti kisebbségek­hez tartozó nők helyzete sokkal sú­lyosabb volt, mint azt a régi vezető­ség föltüntette. Számunkra, anyák számára nem mindegy, milyenek lesznek gyerme­keink. Épp a Szlovákiai Nőszövetség feladata szorgalmazni problémáink megoldását, melyek a túlterhelés­ből, a válásokból adódnak. Ezekkel a gondjainkkal gyakran maradtunk a társadalom támogatása nélkül, sőt, saját szövetségünk segítségére sem számíthattunk. Nagyon fontos volna a rövidített, illetve a rugalmas munkaidő kérdésének megoldása, hogy a nők több időt szentelhesse­nek gyermekeiknek. Nem halogat­ható feladat a nők fokozottabb te­hermentesítése a szolgáltatások há­lózatának bővítésével. A Szlovák Nőszövetség Központi Bizottsága és apparátusa tevékenységét nagy­szabású, reprezentatív és költséges akciókra összpontosította, amelyek­nek az égető problémákhoz semmi közük sem volt, s melyekkel a nők­nek magukra hagyatva kellett küsz­ködniük. A nők számos problémáját föl lehetett volna vetni, rendszeresen meg lehetett volna oldani az SZLKP KB Elnökségének, melynek Elena Litvajová tagja volt, és az SZNT-ben legiszlatív eszközökkel, hiszen en­nek Elnökségében is tag volt. Soha­sem volt a nőknek ilyen magas szin­tű képviseletük a párt- és az állami szervekben, sajnos nem tudott élni a lehetőségekkel. A legfontosabbnak tekintjük most, hogy az SZNT, az új kormány és minden irányító szerv tartsa tiszte­letben a nőszervezetet, mint olyan reprezentatív szubjektumot, amely a nők és családok érdekeit képviseli, és foglalkozzanak a nők és a csalá­doknak azokkal a követeléseivel, amelyeket novemberben a kormány és a nőszervezet képviselőinek ta­lálkozójára előkészítettünk. Saját sorainkban is rendet kell teremtenünk, hogy minden szerve­zet élére olyan nők kerüljenek, - te­kintet nélkül politikai, vallási meg­győződésükre - akiknek kellő tekin­télyük van, szakmailag és erkölcsi­leg kellő szinten vannak, s ami nem kevésbé fontos: a választásoknak demokratikus módon kell történniük: alulról fölfelé. az épületet, mivel a város nem ren­delkezik megfelelő művelődési ház­zal, múzeummal, kiállítóteremmel sem. A teremsportok képviselői is igényt tartanak az épület egyes ré­szeire, mindenekelőtt a hatalmas ta­nácsteremre, mely kis költséggel átalakítható lenne karate és csel­gáncsversenyek rendezésére, mert hogy az ifjúság körében egyre nép­szerűbb sportágak sem rendelkez­nek hajlékkal a 30 ezres városban. A nyilvános vita még nem zárult le, a döntést végülis a Nemzeti Front hozza meg, remélhetőleg közmeg­elégedésre. Néhány mondat tartalmáig még a járási újságnál maradva, meg kell említenünk, hogy a lap kéthetenként megjelenő rövidített magyar mutáci­ójával nem elégedett az olvasókö­zönség, éppen ezért külön szer­kesztőkollektíva létrehozását, a lap heti megjelenését és magyar nevén (Ipoly) való megjelenését szorgal­mazza. Az erre vonatkozó javaslatot a Csemadok járási bizottsága ter­jeszti a jnb plénuma elé, mely a hét folyamán ülésezik. A Csemadok, valamint az utóbbi hetekben alakult magyar szerveze­tek a Nyilvánosság az Erőszak Ellen városi koordinációs bizottságával együttműködve javaslatot tett az ut­cák, terek nevének megváltoztatá­sára is. A losonciak a Május 1. terét Köztársaság-térre, a Gottwald teret Kossuth térre, az Engels teret pedig Tuhár térre szeretnék átkeresztelni, hasonlóképpen változtatni kívánnak az utcaneveken is. Nem tudni viszont pontosan, mi lesz a szlovákiai viszonylatban is páratlan műemléképület, a zsinagó­ga további sorsa. Mint ismeretes, az 50-es és a 60-as években műtrá­gya-lerakatként használt templom felújítását a hetvenes években meg­kezdték, ám a pénzből csak a kupo­la cseréjére futotta, s önerőből a folytatásra csak a következő évti­zedben lehetne reménykedni. A vá­rosi nemzeti bizottság új vezetése ezért a hazai és a külföldi zsidóság támogatását is szívesen venné, s szóba került az UNESCO esetle­ges segítsége is. (ha) Tisztelt Szerkesztőség! Szeretnék egy pár szóval hozzászólni a hazánkban történő átalakuláshoz. Én, mint kommunista örömmel fogadtam a változásokat és támogatom is, ameddig a dolgozó nép ügyét fogják szolgálni. A CSKP vezető szerepének alkotmányból való törlésével mások vették át az irányító és szervezési kezdeményezést hazánkban, akik a Polgári Fórum, illetve a Nyilvánosság az Erőszak Ellen nevű szervezetekben tömörülnek. Kérdezem én, hol vannak azok a nagyhangú vezető politikusok, akik eddig olyan jól szerveztek meg mindent? Jelenleg az említett erők vannak „lovon", és legtöbb helyen az történik, amit ők akarnak, s amit ők elhatároznak, azt véghez is viszik. Lásd köztársasági elnökválasztás (egy jelölt, ahogy eddig volt), káderkérdések az üzemeknél, nemzeti bizottságoknál, stb. * A változásokkal én is egyetértek, ha korrumpált vezetőkről van szó. De ők már akkor is változást követelnek, ha vezető funkcióban a kommunista párt tagja van, holott az illető lehet jó szakember és jól irányít - pl. egy üzemet. Elis'merem, jelenleg a lakosság elvesztette bizalmát a kom­munista párttal szemben, de ez nem jelentheti azt, hogy minden kommunistát egy kalap alá vegyenek. Szerintem a CSKP-ť nem kommunisták járatták le, hanem azok, akik pártigazolvány mögé bújva, saját hasznukat nézve - és féltve hatalmukat - úgy vezették az országot, hogy saját maguknak, családjuknak és barátaiknak jó dolguk legyen. De jelenleg - amint a fent említett erők elérték a munkahe­lyek megtisztítását a párttól - most ők kezdenek szervezkedni a munkahelyeken. Vigyázzunk, nehogy úgy járjunk velük, mint ezelőtt a kommunista párttal: magukhoz ragadják a hatalmat, és ők fognak diktálni, mint azelőtt a kommunista párt. Remélem, hogy ez a feltevés nem valósul meg, és valóban csak az ország fejlődését igyekeznek elősegíteni. NAGY ISTVÁN, Rimaszombat Keressük, ami összeköt...! „Plénum" előtt - húsz év után „Rehabilitálás" Egy zsúfolt reggeli villamosról akartam leszállni. Nagy igyekezetemben, a tüleke­désben agyonra tapostam egy idős hölgy > cipellőjét, valami szandálfélét. - Bocsánatot kérek, elnézést! Ne tes­sék haragudni! Megtörtént...! -A jó édesanyádat...! Kérjen maga bocsánatot tudja kitől...? Piszok gaz­ember...! Roppant kínosan éreztem magam, éreztem, miként hűl ki az arcom az elsá­padásban. Szinte megbénultam szégye­nemben. Most mindenki rám néz...! A következő, már gyérebb megállón együtt szálltunk le. Papucs a kezemben, a néni félig a hónom alatt, sántikálva. Szerencsém volt, betuszkolhattam egy éppen nyitó presszóba, papucsát is összevarrattam a közelben, hoztam is neki tüstént. Tízszer is megforgatta, fel is húzta próbaképpen, és még mindig hara­gos tekintettel, de már enyhülő hangon búcsúzott: ,,Maga talán mégis rendes ember. Hívott taxit?!" Ezzel az idős hölggyel máskor is talál­koztam ugyanazon a reggeli járaton, ő is pontosan járt valamiféle gombkötő mű­helybe, én pedig a levéltárba. Abban a bizonyos presszóban is találkoztunk jópárszor, mindenféle csacsisággal mú­latni napi gondjainkat, már teljes megbo­csátásban és békességben. De! Vala­hányszor elváltunk, mindig tett egy csípős megjegyzést, emlékeztetésül: ,,Azta láb­taposást még nem felejtettem el...!" KARDOS ISTVÁN Az Érsekújvári (Nové Zámky) járásban az ún. konszolidáció során 1600 tagot zártak ki a CSKP-ból. Jelentős részük 1990. január 18-án, 16 órakor összejöve­telt tart a CSKP-ból igazságtalanul kizár­tak és más módon politikailag diszkrimi­náltak koordinációs bizottságának kezde­ményezésére. Ez az állampolgári kezde­ményezés már bejegyeztette magát a Nemzeti Front járási bizottságán, és feladatául azt tűzte ki, hogy segíti azok önmegvalósulását, akiket az 1968-as megújhódási folyamatban tanúsított ma­gatartásuk miatt különböző szankciókkal sújtottak. Ók nemcsak nagy tapasztalato­kat szereztek a társadalmi és a gazdasági életben, hanem azt is tudják, ki mennyire törekedett a társadalom demokratizálásá­ra, és milyen álláspontra helyezkedett. A koordinációs bizottság tagja JUDr. . Ivan Križan, aki egyike a jnb elnöki tiszté­re jelölteknek. Ismert és népszerű szemé­lyiség a járásban. Mint az ügyvédi ta­nácsadó iroda vezetője 1972 előtt sokak­nak segített, akiknek politikai meggyőző­désük miatt nehézségük volt a munkahe­lyen vagy az elhelyezkedés során. Se­gítette azokat, akikre a hatalom nyomást gyakorolt. Ivan Križan ismeri a magyar nemzetiségű állampolgárok problémáit is, tökéletesen beszéli a magyar nyelvet. - Sok helyrehoznivaló van a járásban, főleg a társadalmi élet terén. Ami pedig az együttélés problémáit illeti: azokat a szá­lakat kell erősíteni, amelyek a két népet összekötik. Gazdag tapasztalatainkat teljes mér­tékben hasznosítjuk. Közülük is elsősor­ban azokat, amelyekre a húsz évvel ez­előtti események tanítanak bennünket, de azokat is, amelyeket csupán tétlen és tehetetlen szemlélőiként szereztünk. Tisztességtelen módon játékszerré aláz­tak bennünket, különböző üldöztetések­nek voltunk kitéve. Ezért nagyon kell figyelnünk azokra, akik most szívesen fordítanának köpönyeget. Más szóval a farsang ugyan még tart, de ügyelnünk kell a jelmezekre. Mögülük olyan arc buk­kanhat elő, melyet már másutt más maszkban valahol láttunk. Ne adjunk le­hetőséget senkinek, hogy kihasználhassa a nép bizalmát - mondotta Ivan Križan. KISS ANDRÁS Férfiszövetség alakult... Ellenünk? Nélkülünk? Velünk? Amikor tudomást szereztem róla, hogy a férfiak is szövetséget hoznak létre, tréfának vettem a hírt. Érdeklődésemre az SZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottságán igazolták a tényt, Csehországban és Szlovákiában egyaránt megalakult a férfiszövetség. Tehát létrejött az egyenjogúság! Szegény, elnyomott férfiak, miért is ne követelnék, hogy a nők által megtépázott jogaikért közösen szállja­nak harcba! Vagy másról van szó? ffyen is van - Na, mi újság nálatok a gim­náziumban? Milyen a hangulat? - Nyugalom van. - Ezt komolyan mondod? És az igazgató? Marad? -Szinte biztos. Nem hallok róla rossz szót a tantestületben. Semmiféle ellenséges hangot. Hacsak az utolsó pillanatban fel nem bukkannak valakik a háttér­ből. De nem hiszem. Rendes, udvarias ember a direktor. Meg jó pedagógus. Tiszteljük. Külön­ben holnap lesznek a válasz­tások. - Csak azért kérdeztem, mert hallom itt is, ott is, milyen zűrök vannak az iskolákban. Szemé­lyeskedés, névtelen levelek. - Hallok én is mindenféléket. Karácsonykor hazautaztunk, hát, ott ugyanez megy. Van, aki­nek okkal követelik a leváltását, de sajnos olyannak is, ahogy apám mesélte, aki a lelkét tette ki az emberekért, a faluért, üze­mért vagy iskoláért. Mintha nem az lenne az elsődleges szem­pont, hogy becsületes ember-e az igazgató, vagy sem, érti-e a dolgát vagy sem. Perszb, a hangoskodók között sok a kö­pönyegforgató. -Hát örülök, hogy nálatok nyugalom van. - Te, még soha nem volt ilyen jó tanítani. Nem ráncigálnak gyűlésekre, nem kell ilyen-olyan papírokat kitölteni, külön ukázo­kat teljesíteni, pénzt beszedni, jegyzőkönyvet írni. És a sparta­kiád körül is csend van egyelőre. Biz' isten, élvezet most taníta­ni. -bor A férfiszövetség sajtótitkára sze­rint nem a nőszövetséggel akarnak konkurálni, hanem a társadalmunk­ban felhalmozódó problémák meg­oldásához szeretnének sajátos mó­don hozzájárulni. A válások számá­nak csökkentését épp úgy feladataik közé sorolták, mint a családokban az apák tekintélyének helyreállítá­sát, de tenni kívánnak a szinte elvir selhetetlenül feminizált szakterüle­teken a férfi és női dolgozók egyen­súlyának helyreállításáért. A nőszö­vetséghez hasonlóan ők is tevéke­nyen akarnak hozzájárulni a törvé­nyek előkészítő munkálataihoz, de felvilágosító, művelődési célkitűzé­seik is vannak. A nőszövetséget gyakran érik vá­dak, hogy olyan nőket csoportosít, akiknek más dolguk nincs, mint gyű­lésezni, a férfiszövetséggel kapcso­latban viszont akarva, akaratlanul az is felmerült bennem, hogy nem a vé­rig sértett, csalódott, bevallásuk sze­rint „önhibájukon kívül" magukra ha­gyott férfiak gyülekezetei lesznek-e az alapszervezetek? Ezt a feltéte­lezésemet csupán csak az oszlatja el, hogy a csehországi szövetség elnöke, Martin Šnajberk vasutas, ál­lítólag boldog férj, a szlovákiai szer­vezőről, Ľubomír Balvirí mérnökről nem sikerült még ilyen irányú infor­mációt szereznem. Amit viszont szimpatikusnak tar­tok: a nőszövetséggel ellentétben - ahol tudtommal még tiszteletbeli tagok sem lehetnek a férfiak - a fér­fiszövetség alapszervezetei mellett úgynevezett szimpatizálók klubjait hozzák létre a szebb nem képviselői számára és a szimbolikus egykoro­nás tagsági díj befizetésével. És még valami megragadta a fi­gyelmemet a férfiszövetséggel kap­csolatos információkból: a tagdíj fel­használásának módja. Ha a szövet­ségnek körülbelül 5000 tagja lesz, az évi 96 koronás tagdíjat befizetők között sorsolni fognak. Az első díj: az illető helyett öt évig fizetik a gyer­mektartási díjat, ha pedig ezt nem igényli, illetve nincs ráutalva, egy Favorit gépkocsit kap. A második szerencsés nyertes helyett három évig fizeti a szövetség a gyermektar­tási díjat vagy egy színes televíziót vehet át. A harmadik helyezett pedig egy év gyermektartási díj, illetve tár­gyi nyeremény közt választhat. Igazán vonzó ez a szövetség. Bevallom, én nem vagyok tagja a női -szervezetnek, de azon gondolko­zom; hogy a férjemnek javasolni fogom, lépjen be társai közé. Én majd szimpatizálok vele és együtt biztosan sikerül minden gondot megoldani: mikor ki legyen a gye­rekkel, melyik napon ki vásároljon be, a főzést is egyenjogúan eloszt­juk, sőt a mosogatásban is azonos esélyt kínálok neki. Az első díjas Favorit jól jönne, de nem szeretnék meglepődni, hogy ha ő a másik lehetőséget választaná, (illetve lenne kénytelen választani). Mert ki tudja, hogyan alakulnak majd a szövetség összejövetelei a szim­patizáló női klubok tagjaival, vagy nerfi azért e nagy körültekintés, elő­relátás.a díjakat illetően? Azoknak, akik közelebbről és komolyan érdeklődnek a szövetség iránt, a két cím, ahol bővebb információt kaphatnak: Pavel Verner, 140 00 Praha 4, Poštová priehradka č. 100, Ing. Ľubomír Balvin, Kalinčia­ková 19, Banská Bystrica. DEÁK TERÉZ ÚJ szú 4 1990. I. 11.

Next

/
Thumbnails
Contents