Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-03 / 2. szám, szerda

A köztársasági elnök amnesztiarendelete (ČSTK) - A Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének 1990. január 1 -jei döntése az amnesztiáról: Abból az alkalomból, hogy megválasztottak a CSSZSZK elnökévé, élek az alkotmány adta jogommal és a kővetkező amnesztiát hirdetem ki: • I. CIKKELY Elengedem azokat a végrehajt tatlan a) szabadságvesztés-büntetése­ket vagy azok fennmaradó részét, amelyeket önállóan szabtak ki vét­ség elkövetéséért, b) próbaidőre felfüggesztett sza­badságvesztés-büntetéseket, c) javító intézkedéseket vagy azok fennmaradó részét, d) pénzbüntetéseket vagy azok fennmaradó részét, hacsak nem szabadságvesztéssel együtt lettek kiszabva, amelyeket jogerősen szabtak vagy szabnak majd ki olyan vétsé­gekért vagy bűntettekért, amelyek ezen döntés napja előtt lettek elkö­vetve, azzal, hogy az elkövetőre úgy kell tekinteni, mintha nem lett volna elítélve. II. CIKKELY 1. Elengedem azokat a végrehaj­tatlan szabadságvesztés-bünteté­seket vagy azok fennmaradó részét, amelyek ezen döntés napja előtt elkövetett bűntettekért lettek vagy lesznek jogerősen kiszabva, ameny­nyiben nem haladják meg a a) két évet a szándékos bűntettek esetében, b) három évet a gondatlanságból elkövetett büntettek esetében, c) három évet a szándékos bűn­tettekért és a gondatlanságból elkö­vetett bűntettekért kiszabott halma­zati vagy összbüntetéseknél. 2. A többi szabadságvesztés­büntetésből, vagy azok fennmaradó részéből, melyeket ezen döntés napja előtt elkövetett bűntettekért lettek vagy lesznek jogerősen ki­szabva, elengedem az a) egyharmadot, de legalább két évet a szándékos bűntettekért ki­szabott büntetésekből, b) egykettedet, de legalább há­rom évet a gondatlanságból elköve­tett bűntettekért kiszabott bünteté­sekből, c) egyharmadot, de legalább há­rom évet a szándékos bűntettekért és a gondatlanságból elkövetett bűntettekért kiszabott halmazati és összbüntetésekből. 3. Az első és a második bekezdés rendelkezései vonatkoznak a bűn­tettekért és a vétségekért kiszabott halmazati és összbüntetésekre is. III. CIKKELY Elengedem azokat a szabadság­vesztés-büntetéseket, amelyek ezen döntés napja előtt elkövetett bűntettekért lettek jogerősen kiszab­va, s amelyeknél a szabadságvesz­tés-büntetés felső határa nem ha­ladja meg az egy évet azzal, hogy az elkövetőre ezen döntés napjától úgy kell tekinteni, mintha nem lett volna elítélve. IV. CIKKELY Elrendelem, hogy ne történjen eljárás azon vétségek ügyében, me­lyek ezen döntés napja előtt voltak elkövetve. V. CIKKELY Elrendelem, hogy ne kezdődjék büntetőeljárás, s amennyiben már megkezdődött, szüntessék meg a) azon szándékos bűntettek ügyében, melyek ezen döntés napja előtt voltak elkövetve, s amelyeknél a kiszabható szabad ság vesztés­büntetés nem haladja meg a három évet, b) azon gondatlanságból elköve­tett bűntettek ügyében, melyek ezen döntés napja előtt voltak elkövetve, s amelyeknél a kiszabható szabad­ságvesztés-büntetés nem haladja meg az öt évet. VI. CIKKELY 1. A II. és az V. cikkelyek rendel­kezései nem vonatkoznak: a) a hivatali visszaélés bűntetteire a Büntető Törvénykönyv 158. parag­rafusa szerint, valamint az ezekkel halmazatban elkövetett más bűntet­tekre és vétségekre, b) a Büntető Törvénykönyv 93. paragrafusa szerinti terror, a Bünte­tő Törvénykönyv 179. § (3) bekez­dése szerinti közveszélyokozás, a Büntető Törvénykönyv 219. parag­rafusa szerinti gyilkosság, a Büntető Törvénykönyv 234. § (2) és (3) be­kezdései szerinti rablás, a Büntető Törvénykönyv 241. § (2) és (3) be­kezdései szerinti erőszakos közösü­Amnesztia - újszerűen (ČSTK) - Ladislav Košťa, az SZSZK igazságügyminisztere az Újév estéjén, a kihirdetett és nyilvá­nosságra hozott általános közke­gyelemmel kapcsolatban a tévé-, il­letve rádiónyilatkozatában egyebek között elmondta, hogy a meghirde­tett amnesztia nem hasonlítható össze az elmúlt négy évtized am­nesztiáival, mert humánusabb, igaz­ságosabb, mind a korábbiak. Szíve­sen hangsúlyozta azt a tényt, hogy gyakorlatilag az összes elítéltet érin­ti, bár differenciált az egyes bűncse­lekmények súlyossága szerint. Utalt arra, hogy nem kell félnünk a bürite­tésvégrehajtási intézetekből szaba­duló elítéltektől, hiszen valamennyi­en érezzük, hogy éppen napjaink történései változtatják jobbá az em­bereket, s ezért joggal hihetünk, re­ménykedhetünk abban, hogy a na­pokban szabaduló elítéltek is vágy­nak az új, minőségileg jobb társadal­mi és polgári életbe való beilleszke­désre. Ladislav Košťa az amnesztia gya­korlati jelentőségéről elmondta, hogy azonnal szabadlábra kerülnek azok, akik vétségekért, kisebb jelen­tőségű gondatlan és szándékos bűntettekért lettek elítélve, s bünte­tésüket a javító-nevelő intézetek legenyhébb fokozatában töltik. A fel­tételezések szerint ezek az emberek visszatérnek családjaikhoz, munka­helyeikre. A többi elítélt büntetésé­nek a felét vagy egyharmadát enge­dik el, az általuk elkövetett bűntettek súlya szerint differenciálva. A legsú­lyosabb bűntettek elkövetői, mint például a gyilkosok, a súlyos követ­kezményeket okozó rablók, erősza­koskodók és mások csak abban a kedvezményben részesülnek, hogy egy évet engednek el bünteté­sükből. Az ilyen elítéltek többsége tehát a börtönökben marad. A közkegyelem jótékonysága, az igazságügyminiszter szavai szerint egyáltalán nem vonatkozik azokra, akik hivatali jogkörüket személyes gazdagodásukra használták fel vagy másként károsították a nép érdekeit. Az úgynevezett politikai bűntettek elkövetőinek eseteiben a köztársa­sági elnök egyedileg adhat kegyel­met. A köztársaság elnöke ugyan­így egyedileg ítéli majd meg az elí­télt anyáknak, idősebb nőknek és férfiaknak, súlyos betegeknek adha­tó kegyelmet ha a közkegyelem ren­delkezései nem vonatkoznak rájuk. A közkegyelem szakaszokban lesz megvalósítva, jelentette ki egyebek között Dagmar Burešová, a CSSZK igazságügyi minisztere. Elmondása szerint a vizsgálati fog­ságból és a legenyhébb, első kate­góriájú javító nevelő intézetekből a napokban bocsátják el azokat, akikre vonatkozik a közkegyelem. A második és harmadik kategóriájú büntetésvégrehajtási intézetekből először azok szabadulhatnak, akik a feltételezések szerint simán beil­leszkednek társadalmunkba, jó csa­ládi hátterüknek és munkalehetősé­geiknek köszönhetően. A többiek legkésőbb három héten belül szaba­dulnak. Azokra pedig, akikre az am­nesztia nem vonatkozott, s akik a rá­juk kiszabott ítéletet igazságtalan­nak találják, perújítást, esetleg egyedi kegyelmet kérvényezhetnek, illetve indítványozhatják az illetékes szerveknél, hogy azok törvényessé­gi óvással éljenek érdekükben. A miniszterasszony egyben ígéretet tett, hogy az elítéltek kérvényeit gondosan és lelkiismeretesen vizs­gálják majd felül. lés és a Büntető Törvénykönyv 242. § (3) és (4) bekezdése szerinti megrontás bűntetteinek kísérleteire és befejezett bűntetteire, c) azokra, akiket különösen ve­szélyes visszaesőkként ítéltek el a Büntető Törvénykönyv 41. parag­rafusa értelmében. 2. Azon büntetésekből, amelye­ket ezen döntés napja előtt elköve­tett bűntettekért szabtak ki vagy szabnak ki jogerősen, egy évet en­gedek el az első bekezdés b) és c) pontjaiban említett elkövetőknek. VII. CIKKELY Feladatul adom a CSSZSZK leg­főbb ügyészének, a CSSZK és az SZSZK igazságügyi minisztereinek és a CSSZSZK nemzetvédelmi mi­niszterének, hogy felülvizsgálat alapján döntéshozatalra terjesszen elém indítványokat a büntetőeljárás megszüntetésére, indítványokat azon büntetések elengedésére vagy mérséklésére, melyeket ezen dön­tés napja előtt elkövetett bűntette­kért szabtak ki olyan személyekre, akikre ez a döntés nem vonatkozik vagy csak részben vonatkozik, amennyiben a) terhes nőkről van szó, b) 15 évesnél fiatalabb gyermek­ről gondoskodó anyákról vagy más olyan személyekről van szó, akik egyedül gondoskodnak 15 éven aluli gyermekről, c) 60 éven felüli férfiakról és 55 éven felüli nőkről van szó, d) olyan személyekről van szó, akik súlyos betegségben szenved­nek vagy rokkantak, e) a Büntető Törvénykönyv Külö­nös Részének első fejezetében fel­sorolt bűntettekért, és a Büntető Törvénykönyv 283. paragrafusa szerinti külföldre való szökés bűntet­téért vádolt vagy elítélt személyekről van szó. VIII. CIKKELY Feladatul adom a CSSZSZK legfőbb ügyészének, a CSSZK és az SZSZK igazságügyi miniszte­reinek és a CSSZSZK nemzetvé­delmi miniszterének, hogy bizto­sítsák ezen döntés végrehajtását legkésőbb 1990. január 21-ig. Prága 1990. január 1. VÁCLAV HAVEL s. k. Uj tesztek a járművezetőknek (ČSTK) - Az új év első nap­ján érvénybe lépett a közúti közlekedés szabályairól szóló 99/1989-es számú új belügy­minisztériumi rendelet. Ez az eddig hatályban levő 100-as számút pótolja. Január elsejétől új tesztek alapján vizsgáznak a járműve­zetői tanfolyamok résztvevői. Az eddigi gyakorlattal ellentét­ben az autósiskolák már nem kapják meg azokat a teszteket, amelyeket eddig a záróvizsgá­ra készülő járművezetők felké­szültségének ellenőrzése so­rán használtak fel. Ezentúl a Belügyminisztériumtól kap­ják meg azt a 777 tesztkérdést, amelyekből a vizsgateszteket állítják össze. Nem változik a vizsgáztatási rend, de a tesz­tek a jármű műszaki állapotára vonatkozó kérdésekkel bővül­nek. Ezekből 1984 óta nem kellett vizsgát tenni. Az új tesztek összeállítói felhasz­nálva a közvélemény észrevé­teleit tárgyszerűbben, fondor­latos nyelvi fordulatok nélkül szövegezték meg a kérdése­ket, illetve a válaszokat. Azoknak, akik már rendel­keznek járművezetői enge­déllyel, nem kell újra vizsgáz­niuk. Azonban alaposan meg kell ismerkedniük az új közúti közlekedési szabályokkal, s meg kell tartaniuk őket. A belügyminisztériumi rende­let szeptember 28-án jelent meg a Törvénytárban. (Lapunk vasárnapi számaiban novem­ber-december folyamán szin­tén közöltük.) Magyar nyelven felvételiznek a nyolcadikosok Az alábbi információkat Fibí Sándortól, az SZSZK Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisz­tériuma nemzetiségi iskolák osz­tályának vezetőjétől kaptuk. Ké­résünkre részletesen is elmond­ta, mit kell tudni a felvételi rend­szer módosításáról. - Azok a gyerekek, akik ma­gyar tanítási nyelvű középisko­lákban folytatják tovább tanul­mányaikat, anyanyelvükön fel­vételiznek, bármi legyen is az iskola szakirányának megfelelő tantárgy. Akik viszont szlovák ta­nítási nyelvű középiskolába je­lentkeznek, s az iskola profiljá­nak megfelelő szaktantárgyak között szerepel maga a szlovák nyelv (például a gimnáziumban, kereskedelmi, könyvtárosi, óvó­női, szolgáltatási, nyomdaipari, szakközépiskolában, illetve érettségit nyújtó szakmunkás­képzőben), ott szlovákból csak a magyar alapiskola követel­ményrendszerének megfelelő tananyagból felvételiztethetők. Szlovákból tehát nem kérdez­hetnek tőlük olyan tananyagot, amely nem szerepel a magyar tanítási nyelvű alapiskolák tan­tervében. Ha más a szakiránynak meg­felelő tantárgy, abból is magyar nyelven tesznek felvételi vizsgát. A felvételik megváltozott rend­szere azonban - a demokrácia szellemében - lehetőséget ad arra, hogy szlovák nyelven felvé­telizzen az, aki akar, saját belá­tása szerint. Ezért különösen fontos felhívnunk a tanulók és az iskolaigazgatók figyelmét, hogy a jelentkezési lapon fel kell tün­tetni, milyen nyelven kíván a ta­nuló felvételizni az iskola szak­irányának megfelelő tantárgyból. A mi elképzelésünk az, hogy a választott szlovák tanítási nyelvű középiskola igazgatója kapcsolatba lép a tanuló lakhe­lyéhez legközelebbi középisko­lával, s a jelentkező ott felvételiz­het anyanyelvén. Amennyiben a szlovák tanítási nyelvű kö­zépiskolában adottak a személyi feltételek, a tanuló természete­sen ott is felvételizhet magyar nyelven. Ilyen esetekben az is­kolaigazgató az oktatási minisz­térium által kiadott utasítás ll.2.,6. pontja szerint kell eljárjon. Nem akarjuk tehát központilag meghatározni, hol felvételizzen mondjuk egy kelet-szlovákiai alapiskolás, aki Pozsonyban szeretné folytatni tanulmányait. A lényeg: a választott szlovák tanítási nyelvű középiskola igaz­gatója a felvételi 'időpontjáról szóló értesítésen fel kell hogy tüntesse azt is, melyik iskolában kell a jelentkezőnek felvételi vizsgát tennie. H. I. TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Egy olyan problémával fordulok önökhöz, amelynek orvoslása nagyban hozzásegítené a Dunaszerdahelyi járásban családi házat építeni szándé­kozó fiatalokat ahhoz, hogy az építkezési engedély elintézéséig ne menjen el a kedvük magától az építkezéstől. Konkrétan én 28 alkalommal voltam a jnb-n, míg sikerült kijárnom az engedélyt. Ez bizony jó néhány nap szabadságot vett igénybe! Az építési szakosztályon kevés irodában találkoztam segíteni akarással. Többségében kedvetlen hivatalnokokra nyitottam ajtót, akik munkájukat igazán csak muszájból végzik. Sőt, azt is a fejemhez vágták, hogy nekik egyáltalán nem érdekük, hogy én építkezzem. Az ügyfelek többsége munkásfiatal, akinek a munkahelyén kell helytállnia és nem mondhatja, hogy neki nem érdeke az üzem sorsa. És ezért joggal elvárná, hogy az ő ügyéhez is úgy viszonyulnának, mint ahogy ő is szívén viseli üzeme sorsát. Szá­momra különösen felháborító ez a hozzáállás, mivel munkás létemre felelős munkakört látok el, és egy pici hanyagságommal is nagy károkat okozhatnék nemzetgazdaságunknak. A sokak által főnyereménnyel felérő új állami támogatás elintézése pedig igazi hőstettnek bizonyult. Nem kevesebb mint 3 és fél hónapig tartott. Arra, hogy miért csak szeptember derekán kezdték intézni, mikor a szomszédos járásokban (Galánta, Komárom) rögtön érvénybe lépése után, azaz július 1-eje után kezdtek vele foglalkozni, senki sem tudott elfogadható választ adni. Bizonyára a tervezési szakosztályon ücsörgő hölgy nincs tisztában azzal, hogy az anyagbeszerzés gyakran megoldhatatlan feladat elé állítja az építkezőket, így semmi szükség nincs arra, hogy ő is szándékos akadályokat gördítsen. Ez nemcsak egyedi eset, sajnos, ezt a kálváriát mindenkinek végig kell járnia. Jó lenne, ha az illetékeseknek megszólalna a lelkiismeretük. Ennek csakis a jövőben építkezni szándékozók látnák hasznát. FARAGÓ MIHÁLY, Nagymegyer A Morvaország-Szilézia Társaság nyilatkozata A Morvaország-Szilézia Társa­ság kezdeményező csoportja teg­nap felhatalmazta a Csehszlovák Sajtóirodát a következő nyilatkozat közlésére: Csehszlovákiában a közelmúlt­ban lezajlott humánus forradalmat az eddigi államjogi elrendezés túlha­ladásának kellene betetőznie, amely a bürokratikus, centralizált irányítás diszkrimináló eljárásával érzéketlen a nép tudatában élő történelmi ha­gyományok iránt így Morvaország és Szilézia alkotmányos sajátossá­gainak hagyományaival szemben is. Ez a megkülönböztetés bizonyít­hatóan megnyilvánult a gazdaság­ban, a szociális és a kulturális szfé­rában egyaránt. Meg vagyunk győ­ződve arról, hogy a csehszlovák nép van annyira érett és önálló, hogy következetesen alkalmazni tudja az önkormányzat mint a demokrácia alapvető elvét. Vonatkozik ez a helyi önkormányzatra ugyanúgy, mint a nagyobb egységekre, tehát Mor­vaországra és Sziléziára is. Morvaország és Szilézia önkor­mányzata alapvető elemének - fő­leg az élet minden területén tapasz­talható katasztrofális helyzetre való tekintettel - a gazdasági autonómiát tartjuk. Azon az alapelven kell ennek nyugodnia, hogy a Morvaországban és Sziléziában megtermelt értékek­nek a kötelező elvonások után, mint a további gazdasági, szociális és kulturális fejlesztés eszközeinek eb­ben az országrészben kellene ma­radniuk. Meg vagyunk győződve arról, hogy a területek önkormányzata, amely tiszteletben tartja a különálló­ság és identitás természetes tuda­tát mobilizálhatná a munkateljesít­ményt és a kezdeményezést. Eltá­volíthatná az eddig érvényesülő igazságtalanság érzetét és jelentő­sen erősíthetné az egész ország fejlesztéséért érzett felelősséget. A Morvaország-Szilézia Társa­ság, mely 1968. május 20-án ala­kult,- folytatja azt a széles körben kibontakoztatott tevékenységet, amelyet erőszakosan szakított meg Csehszlovákia 1968-as megszállá­sa. Az eltelt huszonegy év igazolta, hogy az állam adminisztratív, bü­rokratikus rendszere nem vált be, és igazolta egyben a Morvaország -Szilézia Társaság eredeti elképze­léseinek érvényét. Azzal fordulunk a morvákhoz, a sziléziaiakhoz és a többi szimpati­záns, demokratikusan gondolkodó állampolgárhoz, politikai, vallási vi­lágnézeti meggyőződésétől függetle­nül újítsák fel a társaság tevékeny­ségét; alapítsák meg a Morvaor­szág-Szilézia Társaság új helyi szervezeteit és személyesen vagy írásban 1990. január 5-ig jelentsék be a koordinációs központnak. újszá 4 1990. I. 3.

Next

/
Thumbnails
Contents