Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-17 / 14. szám, szerda

Most már a hozzáértők irányítsanak! „A lakosság sérelmezi az eddigi családi, rokoni Sókszelöce a Galántai járás 3500 lakosú települése. Kissé távol esik a közigazgatási központtól, ám ott van tízegynéhány kilométerre a vágsellyei Duslótól, ami a falubelieknek munkalehetőséget, s egyben „vegybüdös" levegőt biztosít... Olyan falu ez, mint a dél-szlovákiai települések általában. Az itt élők a napi munka mellett jobbára kertészkedéssel foglalkoznak, de él bennük a föld ősi szeretete. Nem véletlen, hogy sokan épp most, a szövetkezetesítéskor erőszakkal elvett földjeik után követelnek némi kárpótlást. Megkésve, de... - Nálunk csak november 26-án alakult meg a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom akcióbizottsága. A 12 tagú koordinációs képviselet nem kis_ feladatra vállalkozott, amikor elindította a „lavinát" - mondja Vicsápi Tibor festő kisiparos - s néhány plakátot mutat. Valamennyi az akkor egyeduralkodó kommunista pártot élteti és felszólítja a lakosságot, hogy. ne vegyen részt a november 27-ére tervezett kétórás figyelmeztető sztrájkban. - Jellemző a falu vezetőségére, hogy még az éjjeli órákban ilyen plakátokkal ragasztgatták tele az egész községet. Hogy aztán nálunk valóban nem is beszélhetünk sztrájkról, az abból ered, hogy a dolgozó lakosság zömmel a falun kívül talál csak munkalehetőséget, tehát nem voltak idehaza. Az érem másik oldala pedig az a tény, hogy megfélemlítették őket. A helyi nemzeti bizottság elnöke például elbocsájtást helyezett kilátásba, ha a kisüzem dolgozói két órára beszüntetik a munkát. Csak hogy a már említett lavinát nem lehetett megállítani, mert sorra érkeztek a hírek, hogy a környező falvakban hogyan „fórumoznak". Meghirdették tehát az első falugyűlést, ami ugyan tömegeket vonzott, de személyeskedésbe csapott át. A défcember 19-i összejövetel már békésebb, indulatmentesebb volt? Ezen a falugyűlésen ötpontos követelést nyújtott be a Nyilvánosság az Erőszak Ellen helyi fóruma, amihez csatolták a lakossági észrevételeket is. A követelések közt szerepelt a pártalapszervezet földműves-szövetkezetből való kivonulása, a helyi nemzeti bizottság korrumpálódott tagjainak a lemondása. A Nemzeti Front egyes szervezeteinek megújulása, vezetőinek „megtisztítása", a tanácsi küldöttek ötven százalékának politikai elkötelezetlensége, a Duslo és a közeli erőmű környezetszennyező hatásának szakemberek által történő felülvizsgálata, valamint a földkérdés témaköre. A legek fóruma Január 8-án, a település történetének legnagyobb falugyűlése zajlott le a helyi művelődési központban. Czanyik Miklós, a helyi alapiskola pedagógusa a gyűlés folyamán készült jegyzeteit tanulmányozva így jellemezte a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom helyi törekvéseit: -Azon felül, hogy a mozgalom követeléseit a lakosság elé terjesztettük, segíteni kívánunk a hozzánk intézett kérelmezőkön is. Lényeges, hogy az itt élők bizalommal fordulhassanak legalább hozzánk, hisz' Sókszelőcén hosszú évtizedekig nem az itt élő egyszerű emberek érdekeit vették figyelembe. Lényeges, hogy ezt a folyamatot, az itteni életet olyan emberek irányítsák a jövőben, akik értenek hozzá és ugyanakkor élvezik is a nép bizalmát. Erre a falura ugyanis eddig a családi összefonódás volt a jellemző. A jövőben nem fordulhat elő, hogy apa, fia, nagybácsi, vő, sógor funkcionáriusok legyenek. A falugyűlés jegyzőkönyvében érdekesebbnél érdekesebb felszólalások tartalmát olvasom. A temetkezési dolgozók például azt nehezményezik, hogy nincs kaszálógépük, s manuálisan tartják rendben a falu három temetőjét. Arról nem is beszélve - folytatódik a panasz hogy a tíz évvel ezelőtt épült halottasházból hiányoznak még a legalapvetőbb szociális létesítmények is. A válasz érdekessége abban rejlik, hogy van kaszálógép, de ki tudja, melyik magánszemély vagyonát gyarapítja. A helyi nemzeti bizottság elnöke ekkor szót kért, s elmondta, hogy a funkció átvételekor megtalálta e munkaeszköz vásárlásáról szóló bizonylatot, arról azonban fogalma sincs, hogy a gép hová tűnt el(?). Az egyik felszólaló - jelenleg még a helyi tanács tagja - ismertette, hogy a faluban élő, több mint ezer cigány származású lakos nem kíván külön fórumot alkotni, ugyanis meg vannak elégedve a jelenlegi helyzetükkel. A következőkben pedig arról szól a jegyzőkönyv, hogy az egyik cigány származású Jelszólaló követeli, hogy a tanácsba ezután ők maguk választhassák meg a cigányokat képviselő funkcionáriust... Pontos megállapításra vár a nyugdíjasoknak nyújtott úgynevezett szociális juttatás, mivel többen összefűződést" nehezményezték, hogy a karácsonyi ünnepek előtti osztásból kimaradtak. A falu református lelkésze az alkalmat kihasználva köszönte meg a lakosoknak azt az önzetlen segítséget, melyet Románia lakosainak megsegítésére gyűjtöttek össze. Valóban példaértékű volt az egyháznak és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen fórum szervezésében az a kétszeri gyűjtés, melynek során a lakosok 62 zsák élelmiszert, 106 zsák ruhaneműt és közel 30 ezer koronát gyűjtöttek össze. A jegyzőkönyvön kívül A napjainkban zajló változások felszínre hozták a negyven éve történteket, s a ma már elismerten is a neosztálinista intézkedések legdurvább fajtáját - a földek elvételét. A jegyzőkönyv arról tanúskodik, hogy Sókszelőcén 43 lakos írta alá azt a követelést, mely ennek a fájó problémának a rendezését követeli. - Az egyik felszólaló elpanaszolta, hogy amikor a hnb földügyekkel foglalkozó dolgozójától a kérelem ügyében választ várt, a hölgy cinikusan elutasította és... kiutasította. Igaz, hogy az eset még január 8-ika előtt történt, amikor még nem lépett életbe a járási nemzeti bizottság utasítása, amely elrendeli a földügyek felülvizsgálatát. Mivel a földkérdés előterében szerepelt az egyes fórumokon, szükségesnek tartottam az érintettekkel való beszélgetést. A jobbára már nyugdíjaskorú aláírók közül elmondták, hogy talán a Galántai járás volt az, ahol a „néptől mindent elvenni, s a népnek semmit nem adni" jelszó alatt a legnagyobb bűnöket követték el a kommunista párt hatalomtól megrészegült tagjai. A pár elemi osztályt végzett helyi funkciósok rémregénybe illő megtorlásokat követtek el a falu szocializálódása idején, s ennek kihatásait még ma is érzik az itt élők. Egyébként a negyvenhárom aláíró kíváncsian várja a legújabb földtörvényt, s reménykedik abban, hogy nem ismétlődik meg egyik társuk esete, akitől az elvett 40 áras földet 3 (!) árral kívánták kártalanítani, s még a legutóbbi időben is csak 18-at ígértek neki. És végül... A következő falugyűlés január 17én lesz Sókszelőcén. De nem titok, hogy már 60 név szerepel azon a listán, melyből a lakosok megválaszthatják a falu jövendő irányítóit, vezetőit. Most már csak rajtuk múlik hogy milyen jövőre szavaznak. SZITÁS GABRIELLA Sztriptíz Prágában is Külföldiek előnyben(?)... AZONNALI SEGÉLYEK Szót kérnek az elítéltek A szabadság csodálatos dolog, vallhatják immár velünk együtt a közkegyelem folytán szabadult elítéltek is. A szabadságból megélni azonban nem lehet. Munka és jövedelem kell azoknak, akik úgy akarnak élni szabadságukkal, hogy szabadok maradhassanak. Arról, hogy mindezt miként biztosítja az egykori elítélteknek a Dunaszerdahelyi Jnb, a munkaügyi és a szociális osztályon tájékozódtunk. A kapott információkat röviden összefoglalva: eddig mintegy 80 elítélt tért vissza a járásba. Hétfőig (január 8-ig) 59 személy jelentkezett a munkaügyi vagy a szociális osztályon, ahol azonnali segélyt igényelhettek. Tizenketten az eredeti munkahelyükön álltak munkába, 33 személynek ajánlott a munkaügyi osztály konkrét munkahelyet, a többiek még a személyi irataikat intézték. A munkaközvetítés eddig zökkenőmentesnek tekinthető. A nyilvántartás szerint a járásban 329 munkavállalási lehetőség volt. A munkaügyi osztály dolgozói korainak tartották értékelni a munkáltatók viszonyulását az elítéltekhez. Egyetlen olyan esetről tudtak, amikor a jnb ajánlásával jelentkező személy felvételét elutasította egy vállalat (a Tesla helyi részlege): Felvételét elutasította azonban korábbi munkáltatója, a Prefa is, mert emlékeztek még arra, hogy az elítélése előtt (öt éve) náluk dolgozott, s fölöttébb elégedetlenek voltak a munkájával. A jnb munkaügyi osztályának utasítási joga van ugyan, kötelezővé teheti bármely munkáltató számára a munkát kereső ember alkalmazását, de ezzel a joggal - mint megtudtuk - nem szívesen él. A korábbi tapasztalatok szerint ugyanis az erőnek erejével felvétetett ember látja az ilyen erőszak kárát. A szociális osztály védőnői nem győzték a munkát. Hiányzó adatok miatt telefonáltak' a büntetésvégrehajtási intézetekbe, hivatalos feljegyzéseket írtak, iratokat ellenőriztek..., hogy a rászorulóknak a törvényes előírások betartásával kiutalhassák az azonnali pénzbeli segélyt. Inkább csak érezni lehetett szavaikból a felháborodást, amikor arról beszéltek, hogy voltak, akiket négy vagy tíz koronával, az eleve kiszámított útiköltséggel küldtek haza a vizsgálati fogságból, börtönből. Voltak persze olyanok is, akik nagyobb összeggel, 70, 200 vagy 600 koronával szabadultak. Ezeknek az embereknek azonnali segélyként 200-300 koronát adott a jnb készpénzben. Ez a segély az első napok szükségleteinek fedezésére szolgál. Lehetőség van ismételt pénzbeli segély folyósítására is, amint igazolják, hogy már elhelyezkedtek, hiszen elképzelhetetlen, hogy a legközelebbi fizetésükig 300 koronából éljenek meg. A szociális osztály az első öt nap alatt majd 13 ezer koronát fizetett azonnali segélyként. Amint kilépek az irodából az elítéltek gyűrűjében találom magam. „Azt írja meg..." vágnak egymás a^avdua. Azt, hogy mennyit kell várakozni, míg az ember megkapja a készpénzsegélyt; hogy igazolásokat, sőt személyi igazolványt kell bemutatnia annak, aki segélyt igényel; hogy miért sztrájkoltak, ha a nemzeti bizottságon még mindig kommunisták ülnek; hogy milyen gyorsan elfogyott a 300 korona cipőre, alsónemúre; hogy a hazaszállításért 600 koronát kellett fizetnie a taxisofőrnek, mert éjszaka engedték el Zselizről; hogy amint vizsgálati fogságba került, kopaszra nyírták, megalázták, holott korábban nem volt büntetve, soha egyetlen bűncselekmény elkövetését sem bizonyították rá; hogy nem pénzbeli segélyért sorakozik, csak humanitárius kölcsö. nért, amelyet természetesen hajlandó visszafizetni is; hogy... Végül Kopecsný László, az elítéltek egykori koordinációs bizottságának tagja ragadja magához a szót azzal, hogy egy felhívást kívánna közzététetni. Egy felhívást az elítéltekhez. - Elöljárójuk, csoportvezetőjük voltam. Ismernek engem. Tudják, hogy megbízhatnak bennem. Ezért választottak meg a koordinációs bizottságba. Ezért érzem erkölcsileg feljogosítva magam arra, hogy megkérjem őket, mint volt rabtársuk, ne kezdjenek törni-zúzni, verekedni, ha problémákkal találják magukat szemben. Ezzel semmit sem érnek el. Tudjuk, hogy sok a probléma, azt, hogy a közvélemény nincs hitelesen tájékoztatva, de most a problémákat immár törvényes úton kell megoldani! (m-n.) Prágában is van már sztriptíz, mely Nyugaton, az éjszakai mulatókban mindennapi dolognak számít, s mostanában Keleten is egyre gyakoribb. Egy hete sztripshow-t kínál a Belveder Szálló Memphis bárja és tegnaptól varietéje is van. Miért éppen itt - kérdezte a Csehszlovák Sajtóiroda munkatársa Štépánka Faltisovát, a szálló igazgatónőjét. - Először a brünni Rozmaring varietében volt sztriptíz, így legalább másodikok akartunk lenni. Annál is inkább, mivel szállónk vendégei elsősorban a nyugateurópai országokból érkeznek, akik ezt természetesnek tartják. Azon prágai varieték nyomdokait kívánjuk követni, melyekben már 21 éve is volt sztriptíz. A gondolattól a megvalósításig nem vezetett olyan bonyolult út, mint amilyennek tűnik. A múlt év nyarán a prágai csehszlovák cirkusz és varietéügynökség már ajánlott külföldi ügynökségeknek két sztrip-show-t. Jan Nekola, az ügynökség vezetője elmondja, hogy érdeklődésre találtak, s még októberben hat jelentkező közül két lányt választottak ki, egyikük Bécsben, másikuk Brünn után, Prágában lép fel. A húszéves Blanka Stejskalová a gimnázium befejezése után a pedagógiai karon szeretett volna továbbtanulni, de kétszer hiába próbálkozott. Gyermekkora óta táncol, műsorából nem hiányzik a humor, belőle pedig a lányos báj. - Úgy gondolja, könnyű hivatást választott? - Nem, határozottan nem. A sztriptíz elítélése bánt, be akarom bizonyítani, hogy művészi fokon is lehet csinálni. Ebben segít koreográfusom is, aki már hét éve foglalkozik velem, mióta egy tánckarban kezdtem táncolni. - Miért lett sztriptiztáncosnó? -Tavaly májusban, még a dátumra is pontosam emlékszem, május 12-én láttam a brünni Rozmaringban egy lengyel sztriptíztáncosnőt, aki nagyon rossz volt. Talán ilyesmire nem kellene drága pénzeket kidobnunk, ha megpróbálhatjuk magunk, jobban. így született meg az elhatározás. - Mit ír a kérdőívbe, ha foglalkozásáról faggatják? - Varieté-táncosnő voltam, mihelyt elismerik ezt a foglalkozást, bátran beírom azt is. Egy fellépésemért Brünnben 200 koronát ígértek, de később csak 60 koronát kaptam, pedig telt ház előtt ment a program. Az új évben már kezdő táncosnői státusban vagyok. A csehszlovák cirkusz- és varietéügynökségnél mintegy tíz fővárosi és Prágán kívüli éjszakai szórakozóhely vezetője jelezte, hogy szeretnék ezzel a számmal meglepni nézőiket. Jan Nekola felhívta a figyelmet, hogy a vetkózőszámot mindig a műsor részeként kellene bemutatni, elsősorban ott, ahol a vendégek nagy része külföldi. APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ • 1990. január 17én ünnepli 50. születésnapját Gál Mária Ragyolcon. E szép, kerek évforduló alkalmából szívből köszöntjük, jó egészséget # és hosszan tartó, boldog életet kívánunk családja körében: férje, lánya, veje, fia, menye, unokái: Tímea, Nikoleta, Dávid és Edina. A.jókívánságokhoz csatlakoznak szülei és testvérei családjukkal. Ú-3986 • 1990. január 17én ünnepli 50. születésnapját a drága, jó férj, édesapa,' Rigó Pál I

^a Busán. Ä" " Jm^ E szép ünnep alkal^ j^B mából szívből köí.Mk ^mtm szöntik, erőt, egészséget és hosszú, boldog életet kívánnak: felesége, három lánya, két veje és a kis unoka: Dávidka. Ú-109 E KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS • Hálás szívvel mondunk köszönetet mindég rokonnak, szomszédnak, munkatársnak, ismerősnek és mindazoknak, akik elkísérték 1989. december 29én a bősi temetőbe utolsó útjára drága halottunkat, a jó férjet, édesapát, testvért, nagyapát, Jak u s Bélát. Külön köszönetet mondunk a dunaszerdahelyi kórház belgyógyászati osztálya dolgozóinak, orvosainak és nővéreinek odaadó munkájukért. Megköszönjük a sok szép virágot és koszorút, melyekkel enyhíteni igyekeztek fájdalmunkat. Gyászoló felesége, fiai: Sándor és Dezső Ú-87 • Fájó szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik január 4-én elkísérték utolsó útjára a ligetfalusi temetőbe drága férjemet, édesapát, nagyapát és dédapát, Varga Mihályt. Köszönjük a sok koszorút, virágot, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Gyászoló családja Ú-101 • Fájó szívvel mondunk köszönetet SHttí minden kedves rokonnak, ismerősnek, I—akik 1989. december 13-án elkísérték utolsó útjára a kajali temetőbe a felejthetetlen gyermeket, édesanyát, Mészáros Ilonát, akit a kegyetlen halál 34 éves korában, búcsúszó nélkül, tragikus körülmények között kiragadott szerettei köréből. Megköszönjük a sok szép virágot, koszorút, melyekkel enyhíteni igyekeztek soha el nem múló, mély fájdalmunkat. Gyászoló szülei, kislánya: Zsuzsika, testvérei családjukkal Ú-98 MEGEMLÉKEZÉS • Négy év telt el azóta, hogy a szerető férj, édesapa, nagyapa, Méhes Gábor (Dunaszerdahely) 1986. január 12-én örökre eltávozott szerettei köréből. Könnyes szemmel emlékezünk rá: gyászoló felesége, kilenc gyermeke, huszonkét unokája. Ú-68 • Mélységes gyász és örökké tartó fájdalom napja marad 1989. január 13-a, amikor a kegyetlen halál 29 éves korában, váratlanul kiragadta szerettei köréből a felejthetetlen,, drága, jó férjet, gondos édesapát, fiút, testvért, vőt és sógort, ifj. Kiss Istvánt (Szomotor). Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen az oly fájdalmas, első évfordulón. Jósága és szeretete szívünkben örökké élni fog. örök gyászban szenvedő felesége és árva kislánya: Katica, édesanyja, édesapja, testvérei, sógorai, sógornői, anyósa, valamint a rokonok Ú-91 • BEÍRATÁS A Somorjai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatósága értesíti a szülőket, hogy a beiratás az első évfolyamba 1990. január 27-én szombaton 8-tól 17 óráig, és vasárnap, 1990. január 28-án 8 órától délután 16 óráig lesz az öreg iskola épületében. ÚF-16 BEIRATAS A Pozsonypüspöki Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatósága értesíti a szülőket, hogy a beiratás az ^ első osztályba január 19-én 15 és 19 óra, illetve január 20-án 8 és 17 óra között lesz az iskola épületében (Szovjet hadsereg u. 7). A Szülők és Iskolabarátok Szövetsége külön felhívja a ligetfalusi szülők figyelmét, hogy a tanulókat az 50-es számú iskolabusz - pedagógus felügyeletével szállítja az iskolába és haza. Részletes tájékoztatást az iskola igazgatóságán adunk. ÚP-5 ÚJ szú 6 1990. I. 11.