Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-16 / 13. szám, kedd

A Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének ideiglenes programtervezete és működési szabályzata A PROGRAMTERVEZET ÚJ FILMEK A Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége a csehszlovákiai magyar pedagógusok szakmai és érdekvédelmi szervezete, mely a magyar nemzeti kisebbség általános és sajátos oktatásügyi érdekeit képviseli az oktatásügyi kormányzat minden szintjén. A közoktatási és a pedagógusok szociális helyzetét érintő kérdések megoldásában egyenjogüan együttműködik a létrejövő többi pedagógusszervezettel. Tevékenységi köre az alábbi feladatok megoldására terjed ki: 1. A magyar nemzeti kisebbség oktatási intézményei hálózatának fejlesztése Alapelve, hogy az oktatásügy minden szintjén mindenki anyanyelvén tanulhasson. Ennek érdekében minden intézményben meg kell határozni az oktatás nyelvét, biztosítani kell az intézmény irányításának függetlenségét az oktatási nyelvvel összefüggésben. A kisebbségi oktatási intézmények területi elhelyezésének optimális megoldására kell törekedni, különös figyelemmel a lakóhelyi és üzemi bölcsődék, óvodák elhelyezésére, a körzetesítéssel megszüntetett kistelepülési oktatási intézmények visszaállítására, a gimnáziumok, a szakmunkásképzők, a művészeti alapiskolák hálózatának szervezésére, a kisegítő iskolák, a fogyatékos gyermekek oktatását biztosító iskolák fejlesztésére és az egészségügyi intézményekben működő iskolákra. 2. A pedagógusképzés, módszertani irányítás, továbbképzés A kisebbség oktatási intézményeinek pedagógusképzése sajátos feladat. Ennek értelmében bővíteni kell a magyar tanítási nyelvű óvónői szakközépiskolák hálózatát a területi elv figyelembevételével. Létre kell hozni az önálló magyar pedagógiai főiskolát. A többi felsőoktatási intézmény pedagógiai irányzatain tanuló magyar diákok számára meg kell teremteni az anyanyelvi képzés optimális kereteit. A magyar tanítási nyelvű oktatási intézményekben ne tanítson olyan pedagógus, aki az oktatás nyelvét nem bírja. A módszertani irányítást választott és független magyar szaktanácsadói testületek lássák el. A továbbképzést minden szinten anyanyelven kell biztosítani; lehetővé tenni a Magyar Köztársaságban való továbbképzést. 3. Tantervek, tankönyvek, segédeszközök, az oktatás tartalmi kérdései A tantervek összeállításában figyelembe kell venni a magyar oktatási intézmények sajátos helyzetét, különös tekintettel az idegen nyelvek, a nemzeti történelem, a nemzeti kisebbség történelme és kultúrája oktatására. A tankönyvek készítése és elfogadása pályázatok alapján történjék. Váljék lehetővé a Magyar Köztársaságban és egyéb országokban érvényes tankönyvek használata, akárcsak az oktatási módszerek adaptálása. Lehetővé kell tenni a kisebbségi oktatásügy sajátos problémáinak átfogó kutatását szervezetileg elkülönített kutatóintézetben. 4. Az oktatásügy irányítása A Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége az oktatásügy kétlépcsős irányítását tartja megfelelőnek, kiindulva az iskolák önállóságából. Ezt egy sajátos szervezeti felépítés teheti lehetővé. Fel kell újítani a kisebbségi iskolák irányításával megbízott miniszterhelyettesi funkciót, mely a kisebbségi oktatási intézmények ügyeivel törődő nemzetiségi főosztályt irányítaná. A MŰKÖDÉSI SZABÁLYZAT 1. A Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége a csehszlovákiai magyar pedagógusok szakmai és érdekvédelmi szervezete, mely a csehszlovákiai magyarság sajátos oktatásügyi érdekeit is képviseli. 2. A Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége demokratikus elveken alapuló, önálló, független szervezet. 3. A Szövetség tagja lehet: rendes tag, pártoló tag. 4. A Szövetség rendes tagja lehet minden pedagógus, szakoktató, oktatásügyi dolgozó, tanító és tanár, illetve -jelölt (pedagógiai pályára készülő főiskolai, illetve egyetemi hallgató), aki elfogadja a Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének programját és ideiglenes működési szabályzatát. 5. Pártoló tag lehet minden olyan, 18. életévét betöltött személy, aki a Szövetség programját és ideiglenes működési szabályzatát elfogadja - alkalmilag vagy rendszeresen - anyagi eszközökkel, szakmailag vagy egyéb módon támogatja. 6. Legkevesebb öt tag alapíthat alapszervezetet; az alapszervezet érdekeinek képviseletére szóvivőt választ. Nagyszámú tagsággal rendelkező alapszervezetek 3-5 tagú szóvivői testületet választanak. 7. Az alapszervezetek oktatási intézményekben alakulhatnak. Indokolt esetben több intézmény tagjai is alkothatnak egy alapszervezetet. Sajátos érdekek képviseletére az alapszervezetek társulhatnak. 8. Az alapszervezetek önállóak, nincsenek alárendeltségi viszonyban a Szövetség más testületeivel. 9. Az alapszervezetek regionális, illetve járási Szóvivői Testületet hoznak létre, e területek magyar pedagógusainak érdekképviseletére. 10. A regionális, illetve járási Szóvivői Testület koordinációs szervként tevékenykedik, az oktatásügy regionális, illetve járási szervei irányába biztosítja a szakmai érdekképviseletet. A Szóvivői Testület nem rendelkezik utasítási joggal. 11. Az első országos közgyűlésig a Szövetség országos képviseletét az alakuló közgyűlésen megválasztott Országos Képviselő Testület látja el. Feladata: - a Szövetség tevékenységének koordinálása; - az ideiglenes programban megfogalmazott feladatok; képviselete az oktatásügyi kormányzat irányába; - a működéshez szükséges alapdokumentumok kidolgozása - a Szövetség bejegyeztetése. 12. Az országos Képviselő Testület saját tagjaiból az ügyek operatív intézésére ügyvivőket választ. 13. A Szövetség alapszervezetei saját tulajdonukkal és a rájuk bízott vagy a jövőben kezelésükbe kerülő tulajdonnal gazdálkodnak. A Szövetség programcéljainak elérése érdekében pénzügyi forrásait állami és társadalmi szervek, szervezetek, vállalatok juttatásaiból, a szövetség által folytatott tevékenység bevételeiből, a pártoló tagság juttatásaiból, egyéb tevékenységből szerzi. 14. A Szövetség az általános közoktatási kérdések megoldásában együttműködik Csehszlovákia pedagógusainak valamennyi demokratikusan szerveződő szakmai érdekképviseleti szervezetével, valamint azon politikai szervezetekkel (pártokkal, mozgalmakkal), amelyek hasonló feladatokat Vállaltak fel. 15. A Szövetség alapszabályzatát az első országos közgyűlés fogadja el. Nyitra, 1990. január 13. Végzetes vonzerő Afféle lélektani drámának mutatja magát ez az amerikai film, mégsem az. Nem is krimi, amelyben a gyilkosság a főszereplő, s nem is egyszerűen horror, mert a feszültség állandó fokozása helyett Adrian Lyne rendező időről időre lélektani betétekkel igyekszik „komollyá" tenni a történetet. A forgalmazói által „filmdrámának" nevezett produkció voltaképpen sokkolónak szánt, de zavaros, kimódolt és naiv mese. Egyik-másik jeleneténél még azt gondolhatná a néző, hogy Adrian Lyne rendező Alfred Hitchcock filmkészítési modorát utánozza, a hajdani nagymester stílusát alkalmazza. Hiszen a Végzetes vonzerőben is felfedezhetjük a baljós előjelek halmozását, a hátsó gondolatokat sugalló borzongató zene drámai kísértését - akár a legtöbb Hitchcockmunkában. És ebben a filmben is minden valahogy végletesen bizonytalan. De ez a film csak másolat. Az ügyes mester emlékezetes alkotásainak szinte pontos másolata. Az eltanulható, a megtanulható filmfogások mögött azonban nincs semmi. A Végzetes vonzerőből ugyanis hiányzik az a művészi erő, művészi többlet, amely a nagy előd munkáit oly jellegzetessé, elevenné, sikeressé s páratlanná tette. A véres befejezés egyébként meglehetősen hétköznapi előzményre épül. A negyvenes főhős, a jónevű ügyvéd - egy este, amikor felesége és kislánya éppen a nagyszülőknél víkendezik - összetalálkozik a kissé extravagáns kiadói szerkesztőnővel. A kellemes, könnyed vacsorát roppant heves szeretkezés krtvpti a mosdatlan edények között... Az ügyvéd számára ez az éjszaka nem több futó kalandnál. A nő pedig nem akarja elhinni, hogy már reggel véget ér az ügy. Vajon mi az erősebb? A szerkesztőnő sértett büszkesége, hiúsága vagy a hirtelen fellángoló szerelem? Nehéz lenneeldönteni. Mindenesetre a nő „levakarhatatlan". Üldözi a férfit szerelmével, pokollá téve az ügyvéd munkahelyi és családi életét... Mígnem bekövetkezik az előre sejtett véres tragédia. A didaktikus történet naiv, ép ésszel alig követhető befejezése. A Végzetes vonzerőben csak a színészi játék vonzó és erőteljes. Az egzaltált, furcsa lelkületű, magányos értelmiségi nőt Glenn Close játssza, elképesztő tehetséggel. Voltaképpen nem szép asszony, de rendkívül vonzó, érdekes, kivételes egyéniségű. Maga a vulkán. Annál meglepőbb, hogy szerepe szerint ez az ambiciózus, hiú asszony mennyire szenved a saját kisszerűségétől, a szerelemért esedező lealacsonyodástól. Mégsem tudja kivédeni a lelkébe, testébe befészkelődő őrült, értelmetlen vágyakozást. A hálójába keveredő férfit Michael Douglas alakítja; maga a megtestesült mintaférj, a tökéletes hétköznapiság. Nem lehet komolyan venni a jó és a rossz harsány szembeállítását tolakodóan hangsúlyozó konzervatív mesét. Vagy mégis? Úgy látszik, a „műítészek" között is voltak, akiket a „végzetes vonzerő" olyannyira a hatalmába kerített, hogy a filmet két évvel ezelőtt Oscar-díjra javasolták. Nem is egy, hanem hat kategóriában! -ymA jövő héten kezdődő téli filmszemlén bemutatják Alfred Hitchcock Hátsó ablak című hátborzongató krimijét is. A horror, a rémísztés, a sokkolás nagymesterének munkájában James Stevarté

s Grace Kelly (a képen) játssza a főszerepet. r É

rtékrend. Nemcsak jól hangzó fogalom, kulcsfogalom is. Mely azonban gyakran megfoghatatlan sokak számára. Hát még amikor olyan jelzők kerülnek eléje, mint elmozdult, torz, felborult, és még példa sincs hozzá mellékelve. Az elmúlt két évtizedben általában az életmóddal és kultúrával kapcsolatban emlegettük az értékrendet, pedig elsősorban a mindenható politika területére kellett volna bevinni. Csakhát nem nagyon engedték e szigorúan védett tartomány őrei, mondván, ott minden kiegyensúlyozott, semmi szükség olyasféle tükrökre, mércékre, mérlegekre, melyek esetleg azt is megmutatnák, hogyan is állunk az erkölccsel, igazsággal, az emberi jogok gyakorlásával. Okkal féltek ettől, hiszen egy európai, vagy egyszerűen csak egy emberi léptékű értékrenddel szembesülve kiderült volna a „mi politikánk" értékrendjéről, hogy: bizony számos ponton mozdult el a 68-at követő úgynevezett konszolidációs időszakban, illetve torzult tovább, és maradt úgy húsz éven át, meghatározva a gyakorlatot mind a gazdasági, mind a felépítményi szférában. Mindenki számára nyilvánvaló volt, milyen logika alapján és célok érdekében cseréltek helyet fontos, kevésbé fontos vagy teljesen idejétmúlt értékek, szempontok, kategóriák a pártállam hatalmi szerveinek, pontosabban egyes vezetőinek személyes kívánságai - érdekei - szerint épített rendben. Többek között így került a politikai felkészültség a szakmai hozzáértés elé. Ez a gyakorlatban azt jelentette: a legkiválóbb orvos, jogász, közgazdász, építészmérnök, tudós vagy művész is csak úgy juthatott vezető beosztásba, ha politikailag megbízható volt, azaz tagja a CSKP-nak, elvégezte a marxizmus-léninizmus esti egyetemét, esetleg gazA fürdővízzel a gyereket is? dag munkásmozgalmi múlttal rendelkezett. Ha mindez, mint elsődleges feltétel, hiányzott, lehetett akár Nobel-díjra érdemes kutató is az illető. Ha viszont megvolt, akkor számos esetben nemhogy másodlagos, de szinte teljesen mellékes szemponttá vált, hogy érti-e a dolgát, vagy sem. Az „eredmény" közismert, sőt a bőrünkön érezzük már jóideje. Szétzilált gazdaság, elfuserált oktatásügy, lezüllesztett művészeti élet, áruhiány, korrupció, erkölcsi-szellemi prostitúció, durvaság, szürkeség, infarktusba torkolló életvitel. Százezrek élnek egyik fizetéstől a másikig, kuporgatva, kölcsönökből. Apropó! Egyik költőnk írta le még a hetvenes évek derekán, valahogy így: a mi szocializmusunk kölcsönökkel megnyomorított jólét. Pedig voltak, nem kevesen, akik tudtak megoldást, hatásos gyógyírt már a bajok kezdetén, csakhogy nem voltak jelesek - az „egyetlen helyes" ideológia és politika tantárgyából. Nemhogy labdába nem rúghattak, még a kispadról is leszorította őket - a szakembereket - a kontárok, dilettánsok siserahada, akik teljes hosszában és szélességében elfoglalták a pályát, jelszavakkal teleaggatott mezeikben, mit sem törődve azzal, tetszik-e szerelésük és játékuk a közönségnek. Persze, azért nem árt differenciálni. Ugyanis kerültek ebbe az „elit csapatba" kiváló játékosok is, és nem protekcióval, hanem tudásuk, szakmai felkészültségük révén. Ők kevésbé, vagy egyáltalán nem látszottak, mert ők nem kiabáltak, nem pufogtattak frázisokat, mezükről hiányoztak a jelszavak, legszívesebben a számokat is lefejtették volna, melyet a szövetségi kapitány parancsolt rájuk, hogy azért számon, pontosabban szemmel tarthassa őket. Beléptek a csapatba, nem önös érdekből, nem mintha villákra vágytak volna, hanem pusztán azért, hogy érvényesülhessen tehetségük, tudásuk - a köz, a haza javára. (Tudván, másként, a csapaton kívül nem, vagy csak nagyon nehezen érvényesülhet.) Hivatás- és küldetéstudatuk nyomán erkölcsi kötelesség volt számukra, hogy így cselekedjenek. Erkölcstelen az lett volna, ha akár a legbúsásabban fizető, de felkészültségüknél jóval kevesebbet, esetleg teljesen mást kivánó munkahelyeken váltják aprópénzre vagy - mint olyan sokan kínjukban, tehetetlenségükben - elisszák tehetségüket. Aki felhőkarcolókat tud tervezni, nem elégedhet meg madáretetők gyártásával. És éppen ezeknek az embereknek nem volt könnyű helyzetük a csapatban. Mert például amikor egyikük-másikuk rálelt a nemcsak papíron, hanem a valóságban is az eredményesebb játékhoz vezető útra, mely, enyhe képzavarral, nem az ideológia dogmáival volt kikövezve, azonnal lehurrogták. Rosszabb esetben: a mindenkorit pályaedzőktől vagy egyenesen magától a szövetségi kapitánytól megrovást kaptak, sőt különböző fokú büntetéseket. Még rosszabb esetben: kizárták őket a csapatból, mondván: eretnek elképzeléseikkel, javaslataikkal, ötleteikkel rontják a csapatszellemet, és még képesek lennének megbontani a csapat és a közönség szilárd egységét. Mit sem számított, hogy a tudománnyal, európai tapasztalatokkal érveltek. „Első az ideológia, elvtárskám." Hát igen. Úgy is nézünk ki. Lakótelepestül, skodástul, vonatostul, számítógépestül, mindenestül, szétroncsolt lelki és testi egészségünkről már nem is szólva. Némely hagyományok, gazdasági tényezők mellett mégis ezeknek az egykori és mai csapattagoknak - a hivatás- és küldetéstudattól vezérelt, tanult szakmájukat magas színvonalon művelő „eretnekeknek" - is köszönhető, hogy az országok világlistáján nem állunk a legrosszabb helyen, egyik-másik szomszédunkra tekintve pedig még azt is mondhatjuk: nálunk azért jobb a helyzet. P

ersze, Európa messze van. És itt nagy hiba lenne azzal áltatni magunkat, hogy a határzárak felnyitásával mindjárt felzárkózunk hozzá. Még az előszobája is csak távolabbi célunk lehet. Ez a cél, a végsővel, melyet bejutásunk jelentene ama, immáron híressé vált európai házba, természetesen elérhető, ha cseperedő és remélhetőleg hamarosan működőképessé váló és működő demokráciánk értékrendjében - az erkölcs, a szabadság, az igazság mellett - első helyre kerül újra - végre - a tehetség, tudás, szakértelem, függetlenül birtokosának nemétől, nemzetiségétől, vallásától, politikai nézeteitől és pártállásától. Hangsúlyoznám ezt azért is, mert a mostani nagy leváltási hullámban mutatkoznak jelei nemcsak a tolerancia hiányának, hanem annak is, hogy nem tudunk vagy nem akarunk differenciálni, mi több, hasonló szemlélet és módszerek tapasztalhatók, mint amilyenek a fentebb emlegetett csapatban uralkodtak. Vétve erősen egyik szólásmondásunk ellen, de jobb hasonlatot nem találván: ne öntsük ki a fürdővízzel az értelmet is. BODNÁR GYULA ÚJSZÉ 6 1990. I. 16.