Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-28 / 30. szám
Most időszerű A füstösszárnyú levéldarázs első nemzedékének lárvái Dél-Szovákiá- ban helyenként közepes károkat okoztak a meggyfák leveleinek hámoz- gatásával. Néhol - például az Érsekújvári (Nővé Zámky) járásban - a cseresznyefákon, alma- és körtefákon, valamint a szilvafákon is előfordultak kisebb számban. A meztelen (házatlan) csigákra emlékeztető, apró fekete, kissé kellemetlen szagú lárvák felismerése a kezdő kertbarátoknak sem okozhat gondot. A levelek bőrszövetét hámozgatják, az erezetet azonban meghagyják. A károsított levelek sárgulni kezdenek, megbámulnák, majd elszáradnak. Kedvező időjárás esetén az augusztusban várható kártétel, amely akár az első fagyokig is eltarthat, a nyárinál lényegesen nagyobb lehet. Mivel a korai lombhullás csökkentheti a jövő évi termést, nem ajánlatos elhanyagolni a vegyszeres beavatkozást. A kertbarátok az Anthio 25 0,15 százalékos, a Metation E 50 0,2 százalékos vagy a Decemtion 20 EK 0,25 százalékos töménységű oldatával permetezhetnek (a fák közelében termesztett zöldségféléket és gyümölcstermő bokrokat takarással kell óvni a permetlétöl); Az amerikai szövőlepke első nemzedékének hernyói meglehetősen nagy számban károsítottak. Szinte törvényszerű, hogy az augusztus közepén megjelenő második nemzedék még nagyobb kárt - esetleg tarrágást - okozhat. Jó tudni, hogy a kártevő a szőlőnek csak alkalmi, de annál kellemetlenebb ,.vendége“. Egy közepes nagyságú fán tíz hernyófészek esetén már tarrágás fenyeget, ezért a fészkeket azonnal vágjuk le és égessük el, mielőtt még szétszélednének a hernyók. Vegyszeres védekezéshez a fentebb említett készítmények ajánlhatók. Déli körzeteinkben az almamolynak két nemzedéke károsít. A második nemzedék ellen augusztus elején kell másodszor permetezni a fákat. A már említett szereken kívül felhasználható még a Decis 2,5 EC 0,04 százalékos oldata, vagy az immár a kertészkedók számára is hozzáférhető Cymbusch 10 DP 0,03 százalékos töménységű oldata. A kártétel megelőzésében fontos szerepet játszik a gyümölcsritkítás, mert a kártevő elsősorban az egymással vagy a levelekkel érintkező gyümölcsöket károsítja. Ebben a hónapban komoly veszélyt jelentenek a földibolhák, melyek elsősorban az őszi-téli retket és a káposztaféléket károsítják. A kertekben főleg a nagy és a csíkos vagy középnagy földibolhákkal találkozhatunk. Megtelepedésük, elterjedésük megelőzése céljából következetesen irtani kell a gyomokat, mindenekelőtt a keresztesvirágú fajokat. Kiadós, eső- szerű öntözéssel szintén sok földibolhát elpusztíthatunk. Vegyszeres növényvédelemre (retek, káposztafélék) a kertben az Actellic 50 EC 0,15 százalékos töménységű oldata használható. Szalai László Szerepcsere a háremben A halak szaporodásáról - nem csak akvaristáknak A halak sajátos világában éppen úgy találunk örök hűséget tartó házaspárokat, csapodár szerelmeseket, háremeket - mint az embereknél. Ezúttal a halháremek sajátos világába vetünk egy pillantást, amely természetesen nem hasonlítható a mesés kelet még a külvilágtól is hermatikusan elzárt háremeire. A halak háremei nyitottak, csak időszakosan működnek, és tagjai fordított szerepet játszanak. A halfajok kis hányadánál találunk ilyen életközösségeket. A többség inkább a párválasztás híve - s a hím féltékenyen vigyáz a meghódított arára. Ahol viszont a hárem a választott forma, ott nem találunk fegyveres eunuchokat, hanem szinte „szabad a gazda“ szellem uralkodik. Az is jellemző erre az életformára, hogy nem állandó, hanem időszakos, vagyis csak a szaporodás időszakában működik. Végül az sem mellékes, hogy felcserélt szereplők alkotják ezt a rendhagyó rendszert: a nőstény (vagyis az ikrás) az egyeduralkodó; a hímek pedig ki- sebb-nagyóbb csoportokba verődnek és egyesült erővel igyekeznek a nagy ,,ő“ kegyeit elnyerni. A pontyfélék között szép számmal akadnak olyan fajok, ahol a csoportos szaporodás járja. Vegyük például a család névadóját, magát a pontyot. Egy-egy nőstény bizony két-három hímet is magával „csal“ tavasszal, hogy együttesen leívjanak. A dévérkeszeg általában a kövek között, az ott lévő kisebb-nagyobb öblöcskékben ívik. Régi tapasztalat, hogy az ikrától duzzadó nőstényt 3-4, sót néha 5 karcsú, fürge mozgású tejes úzi-hajtja, mindaddig, amíg egyetlen ikra is van a nőstényben. Az akváriumokban tartott zebra dánióknál, szumátrai díszmárnáknál és még számos más fajnál is megszokott, hogy az ikrást egyszerre több hím kergeti, hajtja. Az elevenszülő fogaspontyok - így pl. a mindenki által jól ismert mexikói kardfarkúhal (hétköznapi nevén xipho) nősténye rendszerint elfogadja az éppen „kéznél lévő" him udvarlását. Egy-egy sikeres párzás alkalmával annyi hímcsírasejt jut a nőstény ivarvezetékébe, hogy az nemcsak az éppen érett ikrát képes megtermékenyíteni, hanem még tartalék is marad, más alkalomra. A felesleges, fel nem használt hím csírasejtek nem pusztulnak el, hanem a női ivarvezeték zacskószerűen kiöblösödö tágulata- iba kerülnek, ahol még hetekig, hónapokig életképesek maradnak. így egyszeri sikeres párzást, termékenyítést több szülés követhet. A mélytengerekben élő egyes halfajoknál „különös házasságok" kötődnek - holtomiglan-holtodiglan. Mivel az örök sötétség világában meglehetősen ritka a halak állománya, így a randevúk is ritkák - a különböző nemek nehezen találnak egymásra. Ezt a hátrányos helyzetet bizonyos lámpáscsápú halak úgy oldották meg a fejlődéstörténet hosz- szú évmilliói során, hogy a szó szoros értelmében egymáshoz kötik életüket. A közel egyméteres nőstény testére tapad az alig araszos hím. Ez utóbbi szinte élősködőként tengeti életét „felesége“ testnedve- in - és egy percre sem hagyja el „kenyéradó“ gazdáját, gondos feleségét. Ha viszont elérkezik a szaporodás időszaka, úgy mindig jelen van, és teljesíti kötelességét, a kibocsátott ikra termékenyítését. A csukák világa sok vonatkozásban, így a szaporodásban is rendhagyó. Kora tavasszal - amikor a jégpáncél eltűnik a vizekről és a hőmérséklet 5-7 fok fölé emelkedik - megkezdődik önfeledt nászuk, amely sokszor tragédiába torkollik. A hatalmas testű nőstények ugyanis az ívás végeztével alaposan megéheznek, majd bekapják és lenyelik a náluk sokkal kisebb testű, és tegyük hozzá, meglehetősen kifáradt „férjeket“, a tejeseket. A csikóhalaknál az ivadékgondozás feladata nem a nőstényre, hanem a hímre hárul. Az ikra a te]es ún. költötáskájába kerül, s mindaddig ott marad, amíg az apróságok ki nem kelnek. Ezalatt a nőstény szabadon úszkál, és fittyet hány társára, utódaira. (Állatvilág) Kiskertekben, hétvégi telkeken a csöpögtetö öntözés lehet a termesztett növények vízellátásának egyik legjobb módja. így takarékosan használható fel a víz. A csepegtetös rendszer is kielégítheti a növények folyamatos vízigényét, mégpedig úgy, hogy előnyeit csak a haszonnövények élvezik. TERVEZÉS „ A növények sorában elhelyezhető polietilén csöveken csekély, mindössze 0,3-0,5 atm nyomással betáplált víz energiáját a rajtuk elhelyezhető, legfeljebb 0,6-0,75 mm belső átmérőjű csóspirálokon keletkező súrlódás olyan mértékben felemészti, hogy azokból már csepp alakjában jut ki a víz. Viszont az ilyen öntözéshez használt víz nem tartalmazhat semmilyen, eltömödést előidéző, szennyező anyagot. A szükséges alacsony nyomás állandó értéken tartásához célszerű egy három méter magasan elhelyezett, úszószeleppel vezérelt vízutántöl- tésű ejtötartályt felszerelni. Mivel a vízvezetéshez használható műanyag csövek idóállóak, elhelyezésük után hosszú évekig állandóan helyben, a szabadban maradhatnak. Ezért elsősorban olyan évelő növények (szőlő, gyümölcsöt is termő, vagy csak díszítő fák és cserjék, növények) esetében kerülhetnek alkalmazásra, ahol nem zavarják a gondozást. A sorba vetett egynyári vagy évelő zöldségek, virágok és más hasonló szabadföldi, esetleg fólia alatti növények öntözésére is igénybe vehető a csepegtető módszer, ha vállaljuk, hogy letermésük után esetleg át kell telepíteni a csöveket. KIVITELEZÉS A vízforrásul szolgáló kerti csapnál vagy hidroforral működtetett kútnál kezdjük a csöpögtetö öntözőrendszer szerelését. Mindenekelőtt az ejtötartály biztonságos elhelyezésére alkalmas tartóállványt állítsuk össze. Az állványra kerülő fedeles tartályba még felhelyezés előtt célszerű beszerelni a be- és a kivezető, menetes csőcsonkokat, a tartály peremeitől 10-15 cm-re. Alkalmas erre minden olyan, hollandi anyával rögzíthető menetes csöcsonk, illetve csatlakoztató cső, amelynek külső átmérője 16 mm, a furata pedig 10 mm. A felső bevezető cső belső végére is most szereljük fel a WC- tartályhoz használatos, úszógolyós szelepet. A tartályba esetleg bekerülő különféle szennyeződések nem kerülhetnek a csőrendszerbe. Ezért vízszűrőt is ajánlatos elhelyezni az alul levő kivezető csöcsonk belső végére. A tartály kivezető csőcsonkjára 0 19/16 mm-es összekötő csövet húzzunk. Ezt csatlakoztassuk 16 mm külső átmérőjű csötoldatok behelyezésével a sorok elején végigvezetett, szintén 019/16 milliméteres összekötő csőhöz A sorok előtt húzódó összekötő csőhöz a sorokba kerülő elosztó csöveket a T-idomokkal csatlakoztathatjuk. Az elosztó csövekkel már felszerelt összekötő csövet fél méter mélyen a földbe süllyeszthetjük a sorok előtt, így gátolja majd legkevésbé a sorközi talajművelést. Egyébként a talaj felszínén, szabadon is maradhat az összekötő cső. Az összekötő csőhöz csatlakoztatott, és a növények közé, a sorokba kerülő elosztó csövek szintén elhelyezhetők a talaj felszínén. Például, ha a huzalos támrendszer mellett nevelt szőlőnél vagy más növénynél a földhöz legközelebbi tartóhuzalra, a fáknál a legalsó ágcsoportra kerülnek. Két-három méterenként a talajba leszúrt, villás végződésű fa karókra vagy tartószemben, illetve villában végződő huzalidomokra is felhelyezhetők. A már véglegesen elhelyezett elosztó csöveken kell lyukakat készíteni a csöpögtetö spirálok számára, a növények szerinti térközökkel. Ez koracélból köszörüléssel kialakított lyukasztó segítségével oldható meq. A csö• Az elosztó csöveken a növény igényelnek megfelelő távolságban készítsünk lyukat a csöpögtetö spiráloknak pögtetö spirálok végét határozott nyomással szorítsuk az elosztó csövekbe. ÜZEMELTETÉS A spirálok elhelyezését követően a csőrendszert át kell mosatni a belekerült szennyeződések eltávolítása végett. A nyitott csöveken a vizet tíz percig engedjük szabadon kifolyni. Utána az összekötő és az elosztó csövek még szabad végeit hajlítsuk vissza, és huzallal vagy csőből vágott karika ráhúzásával rögzítsük. A jól tervezett és összeállított csepegtető öntözőrendszerünk tiszta, illetve jól szűrt vízzel annyira üzembiztos, hogy éjjel, de esetleg még több napig is működtethető felügyelet nélkül. így a nappali vizkorlátozások idején jól hasznosítható az éjszakai vízkorlátozás nélküli időszak. Egyébként 8-10 órányi öntözés után ajánlatos 48 órás szünetet tartani, hogy a kijuttatott víz a talajba szivároghasson. Legfeljebb két-három napig öntözzünk folyamatosan. Utána feltétlenül szüneteltessük az öntözést három napig. Egy csöpögtetö spirálból a földbe kerülő víz homoktalajon általában egyméteres, középkötött talajon 1,6-2 m-es, kötött talajon pedig 1,2 m-es körzetben képes nedvesíteni. (Ezermester) Gyógynövények reneszánsza Az utóbbi években ismét reneszánszukat élik a gyógynövények, és ezzel együtt a természetes anyagok használata is elterjedt a kozmetikában. Nem is sejtjük, hogy kertünkben vagy erdei kirándulásaink alkalmával milyen gyakran találkozunk „csodatevő“ növényekkel. Soknak közülük börtisztító, bőrtápláló, pórusösszehúzó hatása van. A gyógynövényekből vizes, alkoholos és olajos kivonatokat készíthetünk. A vizes kivonat áztatással, forrázással vagy főzéssel készülhet. Amikor a növényt alkoholban áztatjuk, alkoholos kivonatot, más néven tinktúrát kapunk. Ahhoz, hogy megfelelően használhassuk őket, ismernünk kell hatóanyagaikat. A cickafark teája például a nagyon érzékeny, gyulladásra hajlamos bőr nyugtatója. Elkészítési módja: két kávéskanál cickafarkot zubogó vízbe teszünk, majd lehűtve, a teával átitatott vattával átmossuk bőrünket. A búzavirág, a hársfavirág, a kamilla és az akácvirág keveréke a száraz, pikkelyes arcbőr kezelésére ajánlott. Elkészítési módja: négy evőkanálnyi keveréket fél liter zubogó vízbe teszünk. A lehűtött, átszűrt tea borogatásként vagy az arc lemosására használható esténként. A kamilla virága nyugtató hatású és nagyon sok C-vitamint tartalmaz. Alkoholos tinktúrát készíthetünk belőle. Allergiás bőrpanaszokra is kiváló. A búzavirág, szép, kék virágából teát főzhetünk, amellyel fáradt, gyulladt szemünket borogathatjuk. A zsálya levelének teája pedig összehúzó és fertőtlenítő hatású. A fekete nadálytó gyökeréből készült drog a zsíros, tág pórusú bőr „csodadoktora“. Szárított gyökerét áztassuk alkoholban. A zsurlófú is ősidők óta ismert kozmetikai gyógynövény. Az összehúzó pakolások alkotóeleme. Régen a haj zsírosodása ellen nyirfalevélból, csalánlevélből, boj- torjángyökérból, levendulavirágból készítettek főzetet. Szárító hatásán kívül, segít megőrizni a haj természetes fényét is. Az őszi sétánkon gyűjtött csipkebogyóból kitűnő tinktúra készíthető: 15 dkg jól megmosott bogyót 2 dl alkoholban áztatunk egy hétig. Azután leszűrjük és hozzáadunk 1 dl vizet. Pompás frissítő arcvizet kaphatunk így. Mindig lezárt üvegben tartsuk, mert hatóanyaga gyorsan bomlik. A sziklakertünket díszítő kövirózsával régen szemölcsöket irtottak, fülfájdalmat enyhítettek. Ma is hasznosítják a kozmetikában nyugtató, hámképzö hatású pakoláshoz. Az őszi, téli zöldségekből és gyümölcsökből is válogathatunk. A ro- záceára (hajszálér tágulására) hajlamos, érzékeny bőrre például kitűnő pakolást készíthetünk a nyersen reszelt, nagy C-vitamintartalmú burgonyából. Ugyanilyen célra a mirelit gyümölcsök is használhatók. Az arcpakolásokat mindig frissen készítsük. A mosott gyümölcsöt törjük péppé villával, majd kukoricaliszttel, szójával, joghurttal dúsítsuk. A szamócapakolás frissítő és összehúzó hatású. A banánpakolás főleg víz- és zsirhiányos bőrre ajánlott. A citrompakolás pedig összehúzza a zsíros, tág pórusú bőrt. A sárgarépa-reszelék hámképzö és bőrtápláló. A sárgarépa leve télen megbarnítja az arcbőrünket. Vékony rétegben és egyenletesen kenjük be vele az arcot, mert különben foltos lesz a bőrünk. Az őszibarackban lévő vitaminok bársonyossá, selymessé teszik. Egy egész őszibarackot törjünk villával péppé, adjunk hozzá egy mokkáskanál mézet, egy evőkanál joghurtot. Ezt a pakolást minden bőrtípusra használhatjuk frissítőként. (Kertbarát Magazin) Érdemes gyűjteni A 40-60 cm magas, egyenesen felálló szárú, aranysárga virágfüzérrel pompázó apróbojtorjánt sokan ismerik, mégis kevesen tudják róla, hogy értékes gyógynövény. Pedig érdemes gyűjteni, mert nagy szüksége van rá a gyógyszeriparnak - és jól meg is fizet -, azonkívül a népgyógyászatban is hasznát vehetjük. Gyűjteni a növény felső, virágos-leveles szárrészét kell. Kést, ollót vigyünk magunkkal, mert a bojtorjánnak meglehetősen erős szára van. Padláson, jól szellőző helyiségben vékony rétegben elterítve, forgatás nélkül szárítsuk. Száradási aránya 3-4:1, kilónkénti felvásárlási ára 25 korona. A drog 10 százaléknyi cserzöanyagot, keserűanyagokat, citrom-, alma- és borkósavat, nikotinsav-amidot és egyéb hasznos anyagokat tartalmaz. Kitűnő epehajtó és antibiotikum, teája elsősorban azoknál a gyomor- és bélrendszeri megbetegedéseknél hasznosítható, amelyeknél a Chloramfeni- kol, illetve a Tetracyklin már nem hatásos. Teája forrázással készül. A száraz, apróra vágott drogból az epebántal- mak ellen egy teáskanálnyit kell leforrázni 2 dl vízzel, majd 15 percig tartó kilúgozás után leszűrni. Édesítés nélkül naponta háromszor célszerű fogyasztani, mindig étkezés előtt. A tartós hasmenést is gyógyítja, de akkor étkezés jután kell fogyasztani. Külsőleg az összehúzható és antibiotikus hatását hasznosíthatjuk, de ehhez erősebb teát kell készíteni. Az 1-2 evőkanálnyi drogból készült 4 dl teát napi háromszori-ötszöri száj- és toroköblítésre használhatjuk. Dr. Nagy Géza
