Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-21 / 29. szám
Egészen röviden FELLINI ÉS A RAI SZERZŐDÉSE Federico Fellini, a világhírű filmrendező szerződést kötött a RAl-val, melynek értelmében két éven belül játékfilmet forgat Velencéről és elkészíti annak tévéváltozatát is, Fellini már évek óta foglalkozik a film tervével. KLIM SZAMGIN Gorkij legterjedelmesebb regényét filmesítette meg a szovjet televízió. A 14 részes sorozat az elmúlt század végének- és a mostani elejének 40 esztendejét öleli fel. Rendezője Viktor Tyi- tov, a címszerepet Andrej Ru- gyenszkij alakítja. CHEVALIER- EMLÉKMŰSOR Francia tévések dokumentumfilmet készítettek A menil- montanti fiú címmel Maurice Chavelier-ról, a neves sanzon- énekesről és filmsztárról. Egy pá: rizsi külvárosban nevelkedett művész útját ábrázolja, rengeteg dokumentumanyaggal, interjúkkal a film 1968-ig, amikor a 80 éves művész egy búcsúelöadás keretében hagyta el mindörökre a színpadot. JEGYESEK Az olasz és a ljubljanai televízió koprodukciójában, Alexander Manzini Jegyesek című regénye nyomán filmsorozat készült. A Salvatore Nocita rendezte hatrészes, egyórás epizódokból álló sorozat körül olyan neves színészek gyűlnek össze, mint Alberto Sordi, Burl Lancaster, Helmut Berger, Franco Nero. AZ ÚJ „AIRPORT“ Düsseldorf új, modern repülőterén készül Hans-Jörg Felmy főszereplésével az ARD legfrissebb sorozata, amely egyelőre 12 epizódból fog állni. Intrika, merényletek, tiltott fegyverkereskedelem, kábítószer, valutarablás és maffia-operációk képezik az egyes epizódok témáját. A MOSZKVAI NAGYCIRKUSZ LONDONBAN A Szovjetunióban száznál több állandó vagy utazó cirkusz működik. Ezeknek lejobbjait szerződtette az Állami Cirkusz és 70 művészével angliai turnén vett részt. A BBC 75 perces összefoglalót készített a cirkusz londoni előadásáról. „Bejártuk az erdórengeteget, szavaink nagy fejedelemségét és láttuk nyelvünk csemetekertjeit, székelyföldi nagy rengetegeit meg a széttúré- ses gyászhelyeket, itt, a -mezöségen, azért hoztunk ide jóféle magoncokat, igecsemetéket meg évelő dalokat. Aranyat, ékszert hoztunk volna, de nincs már egyebünk, csak a szavaink vannak. Ez mindenünk. Az utolsó köntösünk, amit levet a lélek, ha befejezte földi vándorútját. “ Sütő András fájdalmas-szép mondatai ezek Mert ahová te mégy... című önéletrajzi novellájából, abból a szívszorongató írásból, amelyből Cselényi László forgat most tévéfilmet a Csorba-tó környékén. Drámai izzású életképek és látomások váltakoznak a műben, sóhajok és segélykiáltások hallatszanak a sorok között, az erdélyi magyarság gyár irodalmi emlékeket juttatta eszembe az Egy lócsiszár virág vasárnap ja és ugyanezt az érzést kelti bennem a többi Sütő-dráma is. Számomra egyfajta emberi minőséget is megfogalmaz az ó írói nyelve és bármely könyvét olvasom, mindig pontosan tudom, ki áll előttem. Nála a képletek mindig egyértelműek. írói, állampolgári sorsa ugyan rákényszeríti, hogy metaforákhoz nyúljon, de azok mögött is egy tiszta jellemű, népéért aggódó, -egyenes ember világa bontakozik ki.- Több mint tíz évvel a Lócsiszár bemutatója után, ,,érez-e“ még valamit a szerepből?- Izgalmas a kérdés. A színész mindig arra kényszerül ugyanis munka közben, hogy szétroncsolja a jellemét. Hogy bizonyos tulajdonsáTévéfilm Sütő András novellájából A főszerepben: Horváth Sándor mindennapi boldogságigénye és szabadság- vágya. Á film főszereplője Horváth Sándor.- Nem először jár Sütő András fájdalommal, szomorúsággal teli világában. 1977-ben, a József Attila Színházban az Egy lócsiszár virágvasárnapját vitte sikerre.-Van egy korábbi „találkozásom“ Sütő Andrással: az Anyám könnyű álmot ígér című könyve. Az is megrendítő élmény volt számomra. Sosem felejtem el: a teljes meghatódottság állapotába kerültem, miután elolvastam és hónapokig az volt az imakönyvem. Én nagyon érzékeny vagyok az anyanyelv szeretetére, ápolására, de az a felelősségtudat, amellyel Sütő András veti papírra a szavakat, a mondatokat, ahogy ő színesíti, gazdagítja a magyar nyelvet, számvetésre késztetett. Elgondolkoztatott: vajon mekkora bennem az ez irányú felelősségérzet, különös tekintettel arra, hogy a hivatásom is a nyelv művelésére, fejlesztésére kötelez. Nem volt nehéz rájönnöm, mekkora mulasztások terhelnek. Attól a perctől kezdve mindenütt Sütő András írásait kerestem, s egyre több könyvét sikerült megszereznem és nagy örömömre azt is megadta az élet, hogy eljátszhassam a Lócsiszárt. Először színpadon, aztán a tévében. Rendkívüli fegyelmezettségével, szikárságával, pontosságával, sűrítettséqével, kifejezőerejével az ómagait felerősítse, a többit meg elnyomja magában. De vigyázva, finoman kell ezt megtennie, mert ha nem figyel oda, a saját egyéniségét „töri össze“. A Lócsiszár rengeteget változtatott rajtam. Természetesen a szó jó értelmében. Olyan volt számomra, akár egy gondolatgazdag, értékes beszélgetés, amely után átszűrtem, módosítottam a világról alkotott véleményem. Megerősítette bennem a tudatot, hogy igazán tartalmas, icjazán értelmes életet akkor él csak az ember, ha kitart az elvei mellett, ha nem veszíti el a hitét, ha küzdeni ^tud a sorsokat javító eszmékért. Ezért is csodálom Sütő András kitartását, ezért tisztelem öt. Ösláng, világító mécses ö az én szememben, annak a hitnek a megtartója, hogy minden nehézség ellenére marad a helyén. Hisz abban, hogy ott kell hinni, hogy ott, helyben kell megharcolni a legalapvetőbb emberi jogokért, azért, hogy félelemreflexek nélkül szólalhasson meg az ember azon a nyelven, amelyen az édesanyja születése után megszólította.- A Mert ahová te mégy... harminckét oldalas novella csupán, tele szebbnél szebb költői képekkel.- És visszhangzik benne egy kétségbeesett segélykiáltás: ne hagyjuk veszni a múltat! Nehéz, sötét felhők gyülekeznek az égen, írja Sütő András, miközben apák és anyák végzik a dolgukat ott, ahová a sors vetette őket, ahol minden „Most boldog vagyok...“ (Oláh Csaba felvétele) ősük szántott, vetett, házat épített, életet teremtett, gazdagította a földet; ott most minden pusztul, nem marad más, csak az utolsó menedék, a nyelv. És mégis... hinni, bizakodni kell, sugallja az író Reménykedni abban, hogy a sűrűsödő felhők mögött újra felbukkan majd a nap.- önéletrajzi novelláról lévén szó, ezúttal nem egy képzeletbeli figurát, hanem magát az írót formálja meg.- Igen, Sütő Andrást játszom, életem egyik legnagyobb ajándéka ez a film, boldog vagyok, hogy ilyen nemes, humánus ügyet szolgálhatok. Nem könnyű a szerep... nemcsak az író egyéniségét kell megmutatnom, a sugallatait is érzékeltetnem kell. Azt, hogy erőt ad, miközben önmagáról beszél, és senkire sem akar terheket aggatni.-Az erdélyi havasokat a Magas-Tátra lejtőin találta meg a rendező. Ott sétál az író szeretett unokájával, ott mesél neki múltról és jelenről, könnyű álmokról és nehéz valóságról.-Gyönyörű helyeken forgattunk a Tátrában. Tiszta vizű, sebes rohanású hegyi patakokból ittunk és hófedte csúcsokat csodáltunk - június közepén. A természet fenséges volt, csak a szavak... „Ahova te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállók meg, ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is. “ Sebeztek, szúrtak, égettek a szavak. SZABÓ G. LÁSZLÓ Színes zsebtévé Az elmúlt évben már minden fejlett ipari országban megjelent a kereskedelemben a miniatűr zsebtévó. Fekete-fehér és színes változatban is létezik. Ezt a műszaki különlegességet először '87 februárjában mutatták be japán vállalatok, s hamar megjelentek a koreaiak és a tajvaniak. Az új kistévék felépítésének lényege a képmegjelenító: nem más mint folyadékkristályos mátrixképier- nyó. Felépítésétől függően, akár 20x30 mm-es méretben is elkészíthető. Abban különbözik a katódsugárcsöves képmegjelenítöktöl, hogy teljesen lapos, és így kisméretű integrált áramkör alkalmazásával akár karórányi nagyságú tévékészülék is készíthető vele. A 9,1x10,8x3,9 cm méretű kis készülékben 7,6 cm átmérőjű mát- rixképernyö van. Ez a folyadékkristályos képernyő olyan különleges tulajdonsággal rendelkezik, amelyet elődei nem is produkálhattak: világos nappal is élvezhető színes képet közvetít. Az éles, színes kép elsötétítés nélküli helyiségben is jó minőségű. A szenzoros kapcsolók érintésre működnek. A kis készüléken ugyanúgy kiválaszthatók az UHF és VHF sáv vételi csatornái, mint az asztali készülékeknél. A vételhez csupán a beépített teleszkópantenna szükséges. Mivel a készülék vételi érzékenysége rendkívül nagy, a helyi adók már félig kihúzott antennával is foghatók. Felmerül a kétely, hogy vajon mennyire élvezhető képet ad a miniatűr képernyő? A 20... 25 cm távolságról nézett Panasonic tévé képe nagyon jól látható, a kísérőhang már nem valami kifogástalan. A beépített kis hangszóró a zsebrádiók „csipogó“ hangját idézi. Biztosak vagyunk benne, hogy az emberek többsége továbbra is a normál méretű tévét részesíti előnyben, játéknak azonban nem lesz utolsó ez a mini készülék. Nyugati mércével mérve olcsó is: Ausztriában például a fekete -fehér képernyős kistévé két-há- romezer schillingbe, a színes képernyős négy-hatezer schillingbe kerül. CSABAI DÁNIEL int egy dühödt rinocérosz, rohan a füstöt okádó nagy tartálykocsi a menekülő személygépkocsi után, mint egy behemót, újkori vasküklopsz, követi a megszeppent, életéért reszkető polgárt, akit el akar taposni, ki akar nyírni. A sejtelmesen, ártatlanul induló történet egyre nagyobb fordulatot vesz, egyre élesebbé és egyértelműbbé, S egyre kilátás- talanabbá válik a harc, amelynek immár élet- halál a tétje, amelyből már nem lehet kiszállni, amelyet végig kell küzdeni. Itt már nincs többé megállás - az ember vagy belehal az egyenlőtlen küzdelembe, vagy, valami szerencse folytán, esetleg, életben marad. Kibúvó nincs, meghátrálni lehetetlen. Ilyen a párbaj. Steve Spielberg korszakalkotó filmjét, a Párbajt, nemrégiben izgulhatta végig a néző a tévében. S noha a film maga fordulópontot jelentett a Westembe beleúnt, a coltos, marcona hősöktől hemzsegő, újat már alig mondó vadnyugati filmek áradatába fulladt filmgyártás kalandfilm-kategóriájában, nem is annyira a film ösztökélt e rövid jegyzet megírására, mint inkább a filmet megelőző és azt taglaló délutáni stúdióbeszélgetés, amelyben ellentmondó nézetek, a nézőt könnyen félrevezető vélemények hangzottak el Spielberg alkotása kapcsán. Tisztázzuk tehát, miről is szól Spielberg első igazán nagy filmje? Az amerikai létforma - az állva maradni magatartás - könyörtelen törvényeiről? Kalandfilmbe oltott politikumról? Szimpla macska-egér harcról? Egy kicsit mindről, ám nem alapvetően ezekről. Sokkal inkább az erőszakról, a kiszolgáltatottságról és a gyávaságról, tehát az örök témáról, új köntösben, amelynek köpönyegéből azóta a kamionos erószakfilmek tucatjai bújtak elő, a sokadik, s egyre vékonyabb bőrt Is lehúzva a témáról. Sokkal inkább egy szürke amerikai átlagpolgárról, aki egy szokványos, ártatlannak tűnő hétköznapi útra indul, tucat-kocsijában ülve (amelyet dehogyis fetisizál, egyszerűen használ, mint egy fózőkanalat vagy egy cipőfűzőt), akiről a későbbiek során kiderül, hogy elég gyáva fickó. Sőt, gyámoltalan. Erre az alapvető dologra, ha lett volna „fülük" hozzá, fel kellett volna figyelniük a stúdióban beszélgetőknek annál a jelenetnél, amelyben a főhős felhívja a feleségét. Ez az egyik alaptétele a filmnek. Spielberg tudja, hogy alapvetően gyávák vagyunk valamennyien, s a hatalom, a böhöm nagy tartálykocsi jelképezte erőszak csak arra vár, hogy lecsapjon ránk. A film másik sarkalatos jelenete, amikor a kanyar után a pöfögő behemót bevárja a főhőst. Az kiszáll a kocsijából, s meg akarja nézni, ki ül a tartálykocsi volánjánál. Természetesen hiába indul el feléje, a tartálykocsi angolosan továbbpöfög. Nem az ijedtségtől, ahogyan azt az egyik beszélgető értelmezte. Nem, egyszerűen a játékszabályok nem engedték, hogy az üldözött megláthassa üldözője arcát. Mert az az arc, bármilyen is lehetett, emberi arc lett volna. Az üldöző mindvégig arctalan marad, hisz ö, illetve monstruma voltaképpen egy szimbólum: az erőszak szimbóluma, amely épp attól olyan félelmetes (hogy azt ne mondjam, lenyűgöző), hogy megismerhetetlen. Ott, a kanyar után, a tartálykocsi játszadozik, hadd feszítse a szerencsétlen ürge idegeit. Biztos a dolgában, hisz ö a nagyobb, ó az erősebb, aki el fogja taposni azt a nyomorult polgárt, aki eddig nem vett róla tudomást, aki volt olyan felfuvalkodott a maga • pitiánerségében is, hogy ignorálta ót. Most itt az alkalom, hogy ezt a szánalmas, esettségé- ben is lenéznivaló figurát móresre tanítsa, eltiporja. Ha másért nem, hogy ne legyen oly fene biztos a dolgában. Az én szememmel nézve tehát a film a magabiztos, ám lelke mélyén gyáva kisember megleckéztetéséról szól, az erőszakról, amelyet olykor nem lehet kikerülni. Időnként hőssé kell válnunk, gyarlóságunk, esettsé- günk ellenére is. S bármilyen gyengék vagyunk, a harc, a párbaj soha nem lehet kilátástalan, ezt igazolják a végső filmkockák. S amikor a győzelmi táncot rikoltozva járó kisember végül kimerültén lerogy a dombélen, s a lenyugvó nap gyönyörű háttere előtt zihál, sejteni lehet, győzelmi mámora nem egyértelmű, elégtétele nem maradéktalan. El kell gondolkodnia maga fölött, kiszolgáltatottsága, pitiánersége, emberi helytállása fölött. Most még győzött, de képes lesz győzni legközelebb? Mekkora árat fizetett a győzelemért? Mennyire nyíltak meg nyomorultságá- nak rekeszei? De szól ez a film valahol az indulatról, az édes bosszú alattomos érzéséről is, amely ott fészkel bennünk, bevallva, bevallatlanul. Spielberg ismeri az ember esendőségét, ala- musziságát, hátbatámadásra képes hajlamait is. Spielberg, bár ebben a filmben is a hátbor- zongatásra épített, itt még emberi léptékű filmet alkotott, amely önmagával való szembenézésre készteti a nézőt. Kár, hogy nem maradt ezeknél az alapkérdéseknél, s hagyta magát eltéríteni a horrorok, a hihetetlen mesék, a kommersz világa felé. Ez a tartályko- csi-küklopsz még olyan szimbólum volt, amelyet - a stúdióbeszélgetés félre- és belema- gyarázásai ellenére - a jószemű néző valószínűleg felismert és megértett, s nem csak fogyasztóként tudott elfogadni. - KÖVI Miről szólt a
