Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-29 / 52. szám
^%Äsrr.^sr™s P^ggsss«* sokfelé. A történetünkben szereplő szövetkezet neve nem ismeretlen az újságolvasó előtt. Az elmúlt években számtalanszor olvashattunk nagyszerű eredményeiről. Valóban születtek itt nagyszerű eredmények, de milyen áron? A vezetés erőfeszítései, hogy a szövetkezetét a hírnevéhez méltó szinten tartsa, oda vezettek, hogy egymásra torlódtak a megoldatlan problémák. A ki nem mondott, elfojtott indulatok az utóbbi hetek viharos eseménysorozatának hatására elemi erővel törtek a felszínre. A nyílt ellenállás első jelei A hidaskürti (Mostová) Vörös Csillag Efsz a Galántai járásban egykoron az élenjáró (sicc!) szövetkezetek közé tartozott. Magas párt-, állami, sőt külföldi delegációk adták egymás kezébe a kilincset. A szántást, vetést és aratást általában itt kezdték meg először a járásban, természetesen az elmaradhatatlan ünnepélyes külsőségekkel, melyekből nem hiányozhatott a „rangos" elvtársaknak és vendégeknek kijáró (?) lakoma sem. Az elnök - felsőbb kapcsolataira hivatkozva - vasfegyelemmel próbálta kordában tartani a lazuló munka- és egyéb erkölcsöket. A nyílt ellenállás első jelei közvetlenül az efsz-ek országos kongresszusa utáni hétfőn jelentkeztek. A szövetkezet elnöke, Horváth István, aki küldöttként részt vett a prágai tanácskozáson, rövid értekezleten akarta ismertetni a kongresszus eseményeit, eredményeit. A megjelent szövetkezeti tagok lehurrogták, beléfojtották a szót. Mondhatnánk úgy is, „lemosták“ a porondról. Az indulatok áradata felszínre hozta a vélt vagy jogos sérelmeket. Az ülés után viharos gyorsasággal peregtek az események. Másnap a szövetkezet vízkeleti (Cierny Brod) részlegén megalakulta Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom helyi csoportja. A 11 tagú testület 12 pontban fogalmazta meg a követeléseket, melyek általános elveken kívül konkrétumokat is tartalmaztak. Például azt, hogy a szövetkezet elnöke mondjon le, s a szövetkezetben szabad, demokratikus választásokon döntsenek az új elöljáróság összetételéről. Az érintettek kezdetben hözöngésnek tartották az egészet, erre a hét végén valakik betörték az elnök házának ablakait. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen képviselői, hogy nyomatékot adjanak követeléseiknek, aláírásgyűjtésbe kezdtek. Előbb a „12 pont“ elfogadásáért, majd azért, hogy mielőbb szövetkezeti taggyűlést hívjanak össze. Itt tartottak az események, amikor a szövetkezetbe látogattam.- Nálunk csaknem mindenki aláírta a felhívást, az emberek egyetértenek a követelésekkel - tájékoztatott Vízkeleten Renczés László zootechnikus. A többcsarnokos tehénistállóban már csak a takarmány-beké- szítóket találtuk. Mészáros Lászlót, Helt Lászlót és Kádár Lajost nem kellett nógatni, egymás szavába vágva mondták el a véleményüket.- Ha a pártgyúlésen felszólaltam és valamit szóvá tettem, lehurrogtak vagy kiforgatták a szavaimat. Ezért egy idő után inkább befogtam a számat - állította Kádár Lajos.-Ha valaki összeakasztotta a bajszát a vezetőkkel, rögtön megérezte a fizetésén. Én például a zootechnikussal történt nézet- eltérés után több mint ezer koronával lettem könnyebb a hasonló munkát végző társaimnál - panaszkodott Marafkó János.- Sokszor kaptunk olyan parancsot, amitől égnek állt a hajunk, de teljesíteni kellett. Aki ellentmondott, az mehetett máshová, vagy jobbik esetben a fizetése bánta - így Helt László.-Aki nem fújt egy követ velük, annak mennie kellett - tette hozzá Olasz József. §99§0V§0- Bizony sokan elmentek - egészítette ki Lukács Ferenc.- Nekünk kimérték a rengeteg cukorrépát, cikóriát, szőlőt, hagymát, gyümölcsöst, de egyes vezetőknek ,,nem jutott". Néhá- nyan közülük több hektárnyi dinnyeföldön gazdálkodtak mégpedig a közös földjén- mondta a csoportból valaki. „Egyesek“ szövetkezete...- Magát az elnök küldte szaglászni?!- kérdezte bizalmatlanul a hidaskürti gépközpont kollektívája. Méregettek, ki vagyok, mit akarok. A bemutatkozás után feloldódott a feszültség, hamarosan 20-25 tagú csoport gyűrűje vett körül.-A vezetőség nem mindig a dolgozók érdekeit képviselte. Ha a gyűléseken szóba került egy-egy probléma, mindig azt mondták, majd a szőkébb korú vezetés megoldja. Azt sem tudjuk, kik tartoznak ebbe a szőkébb körbe - hangzott az első óvatos vélemény. - Aki ugrált, annak könnyen kitették a szűrét. A vezetőink csak két számot ismertek, a hármast és a tízest. Vagyis tíz százalék fizetéselvonást három hónap időtartamra. Úgy vagyunk vele, mint a katonaságnál: aki nem kapott büntetést, az nem is számít rendes tagnak. Tokovics Miklós nyíltan vállalta a véleménynyilvánítást:- A munkások nem szólhattak bele a va- lamennyiüket érintő kérdések megoldásába. Márpedig ha valaki úgy érzi, hogy a szavának nincs foganatja, nem látja értelmét a becsületes munkának.- Ez a szövetkezet jó pár éve már csak ,, egyesek' ‘ szövetkezete, nem a miénk - fakadt ki Hobot Lajos. Az igazsághoz tartozik, hogy azt megkérdeztük, miért kapták a büntetéseket. Az óvatos válaszokból kiderült, hogy bizony gyakran a munkaidő meg nem tartása volt az ok. Nagyon sértette az emberek önérzetét az a hangnem, ahogy az elnök beszélt velük. Mint kanász a disznóval, mondták többen. Mihálik Július mérnök, a gépesítési részleg vezetője így foglalta össze a véleményeket:- Az elégedetlenség az irányítási rendszer hibáiból adódik. Tény, hogy az elöjáró- ság tagjai nem képviselték méltóképpen a tagság, az egyszerű dolgozók érdekeit. Az elöljáróságban kevés volt a kétkezi munkás, akik meg ott voltak, azok nem vállalták a konfliktusokat. Viszont nem tartom erkölcsösnek, hogy egy valakinek olvassuk a fejére a múlt összes hibáit. A kialakult helyzetért úgy érzem, mindnyájan felelősek vagyunk. Piros volt az alma- a belseje romlott A vízkeleti részlegen a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom helyi vezérkarának tagjaival beszélgettünk. Tömören és sarkítottan fogalmaztak. Jes László:- A mi mozgalmunk azért jött létre, hogy az emberek megszabaduljanak félelmeiktől, előítéleteiktől. Hogy el merjék mondani a véleményüket. Azt híresztelték rólam, hogy azért ugrálok, mert magasabb pozícióba akarok kerülni. Erről szó sincs. Éliás Vladimír, a szőlészet vezetője vehemensen vágott a szavába:- Az elnök megalomániás elképzeléseivel már az életében emlékművet akart állítani magának. Felépült a hatalmas gépközpont, miközben az egyes gazdasági udvarokban kihasználatlanul állnak a műhelyek. Vagy vegyük az új adminisztrációs épületet. Akár a kormányhivatal is székelhetne benne, viszont az én embereimnek a szőlőben nincs hol megmelegedniük. A párt- és állami küldöttségek, élükön Knotek elvtárssal, ide jártak vendégeskedni, de csak az új épületeket nézték meg. A távolabbi részlegekre nem jutottak el, pedig ott is van látnivaló bőven. Némelyik istállóban már- csak a szentlélek tartja a lelket, az etetőkre lassan rászakad a tető.- Jöjjön, nézze meg az istállónkat. Én már az emberek életét féltem, de hiába kérek segítséget a termelési értekezleten- toldotta meg Zsalkovics Agnes, a feketenyéki (Ciema Voda) részleg zootechnikusa.- Mindenhol úgy írtak és beszéltek rólunk, mint a járás egyik lejgobb szövetkezetéről. Ám az itt dolgozók nem úgy érezték, hogy ennek megfelelő körülmények között élnek és dolgoznak. Kívülről szép piros az alma, de a belseje romlott - állította Jes László. Pavel Tibor zootechnikus az elsők között mondta ki, ez így nem mehet tovább.- Az elindított folyamatot végig kell vinni. Nézetem szerint a munkacsoportok képviselőiből bizottságot kell létrehozni, amely megválasztaná a majdani vezetőket. Uj alapszabály, új bérrendszer és szociális politika kell. Az elnök lemondott, de válaszolt A szövetkezet székházában az elnök titkárnője zavartan fogad. Az elnök szobájának ajtaja nyitva, nem tagadhatja le, hogy ott van. Horváth István hatalmas, tagbaszakadt férfi. 59 éves, de ez eddig alig látszott rajta. Most mintha éveket öregedett volna.- Nem tudom hivatott vagyok-e nyilatkozni. Ugyanis egészségügyi okokból épp ma benyújtottam a lemondásomat. A 39 kemény év után ide jutottam. Sok mindent átéltem, itt dolgoztam akkor is, amikor nem tudtunk fizetni. Huszonnyolc évig voltam elnöke a szövetkezetnek. Amikor ez a mozgolódás elindult, azt mondtam, engem 850 tag választott meg elnöknek, csak ők válthatnak le. De azóta történt egy s más. Többek között beverték az ablakaimat. Ha egyesek így képzelik a demokráciát,, legyen. Csak az fáj, hogy azok szervezkednek ellenem, akiknek sokat és sokszor segítettem. Jes Lászlót például az egyik beosztottja életveszélyesen megfenyegette. Én fogtam le a kést tartó kezet. S most ez a köszönet. Nem sajnáltatja magát, de a hangján érződik a feszültség. Rákérdezek, mi a véleménye az uralkodó hangulatról, valósnak vagy kitaláltnak tartja a panaszokat.- Nézze, én 850 ember munkájáért és kenyeréért feleltem. Követtem el hibákat, de nem szándékosan. A büntetésekről. Szövetkezetünkben sokan és nagyon sokszor megsértették az előírásokat. A fegyelmit nem én osztogattam, hanem a fegyelmi bizottság. Ezt jegyzőkönyvek igazolják. Mégis mit kellett volna tennünk, amikor láttuk, hogy a fejők vizezik a tejet (11-et rajtakaptunk), megsértik a munka- vagy házirendet, délben önkényesen abbahagyják a munkát? Másképp nem lehetett rendet tartani. Egyvalami bizonyos: ebből a szövetkezetből még nem csuktak be senkit, pedig lett volna rá ok. Hogy keményen, egyesek szerint durván beszéltem az emberekkel? Elismerem, sokszor felemeltem a hangom, főleg ha kiprovokáltak. De soha nem idnultam úgy az emberek közé, hgy na, ezt ma jól letolom. Csodálkozom, mert az az igazság, hogy az eberekre mindig számíthattunk, szombaton és vasárnap is. Személyes bosszúból senkit nem küldtem el. Szövetkezetünkből jobbára technikusok mentek máshová dolgozni. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ott valóatsa meg az elképzeléseit, ahol lehetőséget kap rá. Sokan haragudtak rám azért, hogy tanulni küldtem az embereket. Szakvégzettségú dolgozóink 80 százaléka szövetkezeti ösztöndíjjal tanult. Elgondolkodott, valószínűleg még nem sikerült megemésztenie a kudarcot.- Hogy mit és mennyit mérünk ki kötelező megművelésre, arról a taggyűlés határozata döntött. Mégpedig úgy, hogy az elnököt, az alelnököt és a pártalapszervezet elnökét a taggyűlés felmentette a kötelezettség alól. Azt meg én javasoltam, hogy ha a magágy jól elő lesz készítve, akkor a főagronó- mus és a gépesítő is mentesülhet a kimért területeken végzendő munkák alól. Ezt a taggyűlés elfogadta. A maszek dinnyeföldek használatához csak annyit: tagjainknak 10 ár föld jár, vagy ennek megfelelő mennyiségű gabona. Tizenhat tagunk kérte, hogy számukra mérjük ki a háztájit, mert gazdálkodni akarnak. Ezt a vezetőség jóváhagyta. A dolgok dialektikája (?), hogy ebben a viharos időben minden megkérdőjelezhető. Sok előnyösnek tartott vagy vélt dolog fordul a visszájára. Mint például a gépközpont vagy a beruházások kérdése. A szövetkezetben 1990-re tervezték az építkezési beruházások befejezését, utána került volna sor a felújításokra.-Valamilyen sorrendet be kellett tartanunk - hangsúlyozta az elnök.- Hogyan tovább? - kérdeztem végezetül Horváth Istvántól.- Nem lépek ki a szövetkezetből. Most beteg vagyok, kiírt az orvos, de utána visszajövök dolgozni. Ahova beosztanak, azt vállalom. Bízom abban, hogy az új vezetőség képes lesz összefogni a tagságot. A dolgokat sokféleképpen lehet magyarázni, lehet személyeskedni, de a munkában nincs és nem is lehet mellébeszélés. Kenyérre, tejre, húsra mindig szükség lesz, én is ebből a szempontból próbálom felfogni a jelenlegi helyzetet. A volt elnök szavai elgondolkodtatnak. Azt választotta, amit tehetett. Személyes tragédiáját magának kell megemésztenie, hiszen fogaskereke volt egy olyan gépezetnek, melynél egy kerék kiesése nem jelentett gondot. Félreértés ne essék, nem a személyes felelősségét próbálom mentegetni. Az írás objektivitása érdekében kapott szót, hogy a felmerült vádakra válaszolhasson. , JSSK Üff arcát mutatja a v g áramlat vagy e9Y k° ^9Y papjainkban az «Sf* Szfaz WnPÜ*?' T. SZILVÁSSV USZLÓ
