Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-29 / 52. szám

^%Äsrr.^sr™s P^ggsss«* sokfelé. A történetünkben szereplő szövetke­zet neve nem ismeretlen az újságol­vasó előtt. Az elmúlt években számtalan­szor olvashattunk nagyszerű eredményei­ről. Valóban születtek itt nagyszerű ered­mények, de milyen áron? A vezetés erőfe­szítései, hogy a szövetkezetét a hírnevéhez méltó szinten tartsa, oda vezettek, hogy egymásra torlódtak a megoldatlan problé­mák. A ki nem mondott, elfojtott indulatok az utóbbi hetek viharos eseménysorozatának hatására elemi erővel törtek a felszínre. A nyílt ellenállás első jelei A hidaskürti (Mostová) Vörös Csillag Efsz a Galántai járásban egykoron az élenjáró (sicc!) szövetkezetek közé tartozott. Magas párt-, állami, sőt külföldi delegációk adták egymás kezébe a kilincset. A szántást, vetést és aratást általában itt kezdték meg először a járásban, természetesen az elma­radhatatlan ünnepélyes külsőségekkel, me­lyekből nem hiányozhatott a „rangos" elv­társaknak és vendégeknek kijáró (?) lako­ma sem. Az elnök - felsőbb kapcsolataira hivatkozva - vasfegyelemmel próbálta kor­dában tartani a lazuló munka- és egyéb erkölcsöket. A nyílt ellenállás első jelei közvetlenül az efsz-ek országos kongresszusa utáni hét­főn jelentkeztek. A szövetkezet elnöke, Hor­váth István, aki küldöttként részt vett a prá­gai tanácskozáson, rövid értekezleten akar­ta ismertetni a kongresszus eseményeit, eredményeit. A megjelent szövetkezeti ta­gok lehurrogták, beléfojtották a szót. Mond­hatnánk úgy is, „lemosták“ a porondról. Az indulatok áradata felszínre hozta a vélt vagy jogos sérelmeket. Az ülés után viharos gyorsasággal peregtek az események. Más­nap a szövetkezet vízkeleti (Cierny Brod) részlegén megalakulta Nyilvánosság az Erő­szak Ellen mozgalom helyi csoportja. A 11 tagú testület 12 pontban fogalmazta meg a követeléseket, melyek általános elveken kívül konkrétumokat is tartalmaztak. Példá­ul azt, hogy a szövetkezet elnöke mondjon le, s a szövetkezetben szabad, demokrati­kus választásokon döntsenek az új elöljáró­ság összetételéről. Az érintettek kezdetben hözöngésnek tartották az egészet, erre a hét végén valakik betörték az elnök házá­nak ablakait. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen képviselői, hogy nyomatékot adjanak követeléseiknek, aláírásgyűjtésbe kezdtek. Előbb a „12 pont“ elfogadásáért, majd azért, hogy mielőbb szövetkezeti taggyűlést hívjanak össze. Itt tartottak az események, amikor a szövetkezetbe látogattam.- Nálunk csaknem mindenki aláírta a fel­hívást, az emberek egyetértenek a követe­lésekkel - tájékoztatott Vízkeleten Renczés László zootechnikus. A többcsarnokos te­hénistállóban már csak a takarmány-beké- szítóket találtuk. Mészáros Lászlót, Helt Lászlót és Kádár Lajost nem kellett nógatni, egymás szavába vágva mondták el a véle­ményüket.- Ha a pártgyúlésen felszólaltam és va­lamit szóvá tettem, lehurrogtak vagy kifor­gatták a szavaimat. Ezért egy idő után inkább befogtam a számat - állította Kádár Lajos.-Ha valaki összeakasztotta a bajszát a vezetőkkel, rögtön megérezte a fizetésén. Én például a zootechnikussal történt nézet- eltérés után több mint ezer koronával lettem könnyebb a hasonló munkát végző társaim­nál - panaszkodott Marafkó János.- Sokszor kaptunk olyan parancsot, ami­től égnek állt a hajunk, de teljesíteni kellett. Aki ellentmondott, az mehetett máshová, vagy jobbik esetben a fizetése bánta - így Helt László.-Aki nem fújt egy követ velük, annak mennie kellett - tette hozzá Olasz József. §99§0V§0- Bizony sokan elmentek - egészítette ki Lukács Ferenc.- Nekünk kimérték a rengeteg cukorré­pát, cikóriát, szőlőt, hagymát, gyümölcsöst, de egyes vezetőknek ,,nem jutott". Néhá- nyan közülük több hektárnyi dinnyeföldön gazdálkodtak mégpedig a közös földjén- mondta a csoportból valaki. „Egyesek“ szövetkezete...- Magát az elnök küldte szaglászni?!- kérdezte bizalmatlanul a hidaskürti gép­központ kollektívája. Méregettek, ki vagyok, mit akarok. A bemutatkozás után feloldódott a feszültség, hamarosan 20-25 tagú cso­port gyűrűje vett körül.-A vezetőség nem mindig a dolgozók érdekeit képviselte. Ha a gyűléseken szóba került egy-egy probléma, mindig azt mond­ták, majd a szőkébb korú vezetés megoldja. Azt sem tudjuk, kik tartoznak ebbe a sző­kébb körbe - hangzott az első óvatos véle­mény. - Aki ugrált, annak könnyen kitették a szűrét. A vezetőink csak két számot ismertek, a hármast és a tízest. Vagyis tíz százalék fizetéselvonást három hónap idő­tartamra. Úgy vagyunk vele, mint a katona­ságnál: aki nem kapott büntetést, az nem is számít rendes tagnak. Tokovics Miklós nyíltan vállalta a véle­ménynyilvánítást:- A munkások nem szólhattak bele a va- lamennyiüket érintő kérdések megoldásá­ba. Márpedig ha valaki úgy érzi, hogy a sza­vának nincs foganatja, nem látja értelmét a becsületes munkának.- Ez a szövetkezet jó pár éve már csak ,, egyesek' ‘ szövetkezete, nem a miénk - fa­kadt ki Hobot Lajos. Az igazsághoz tartozik, hogy azt meg­kérdeztük, miért kapták a büntetéseket. Az óvatos válaszokból kiderült, hogy bizony gyakran a munkaidő meg nem tartása volt az ok. Nagyon sértette az emberek önérzetét az a hangnem, ahogy az elnök beszélt velük. Mint kanász a disznóval, mondták többen. Mihálik Július mérnök, a gépesítési részleg vezetője így foglalta össze a véle­ményeket:- Az elégedetlenség az irányítási rend­szer hibáiból adódik. Tény, hogy az elöjáró- ság tagjai nem képviselték méltóképpen a tagság, az egyszerű dolgozók érdekeit. Az elöljáróságban kevés volt a kétkezi mun­kás, akik meg ott voltak, azok nem vállalták a konfliktusokat. Viszont nem tartom erköl­csösnek, hogy egy valakinek olvassuk a fe­jére a múlt összes hibáit. A kialakult helyze­tért úgy érzem, mindnyájan felelősek va­gyunk. Piros volt az alma- a belseje romlott A vízkeleti részlegen a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom helyi vezérkará­nak tagjaival beszélgettünk. Tömören és sarkítottan fogalmaztak. Jes László:- A mi mozgalmunk azért jött létre, hogy az emberek megszabaduljanak félelmeiktől, előítéleteiktől. Hogy el merjék mondani a véleményüket. Azt híresztelték rólam, hogy azért ugrálok, mert magasabb pozíci­óba akarok kerülni. Erről szó sincs. Éliás Vladimír, a szőlészet vezetője ve­hemensen vágott a szavába:- Az elnök megalomániás elképzelései­vel már az életében emlékművet akart állí­tani magának. Felépült a hatalmas gépköz­pont, miközben az egyes gazdasági udva­rokban kihasználatlanul állnak a műhelyek. Vagy vegyük az új adminisztrációs épületet. Akár a kormányhivatal is székelhetne ben­ne, viszont az én embereimnek a szőlőben nincs hol megmelegedniük. A párt- és álla­mi küldöttségek, élükön Knotek elvtárssal, ide jártak vendégeskedni, de csak az új épületeket nézték meg. A távolabbi részle­gekre nem jutottak el, pedig ott is van látnivaló bőven. Némelyik istállóban már- csak a szentlélek tartja a lelket, az etetőkre lassan rászakad a tető.- Jöjjön, nézze meg az istállónkat. Én már az emberek életét féltem, de hiába kérek segítséget a termelési értekezleten- toldotta meg Zsalkovics Agnes, a fekete­nyéki (Ciema Voda) részleg zootechnikusa.- Mindenhol úgy írtak és beszéltek ró­lunk, mint a járás egyik lejgobb szövetkeze­téről. Ám az itt dolgozók nem úgy érezték, hogy ennek megfelelő körülmények között élnek és dolgoznak. Kívülről szép piros az alma, de a belseje romlott - állította Jes László. Pavel Tibor zootechnikus az elsők között mondta ki, ez így nem mehet tovább.- Az elindított folyamatot végig kell vinni. Nézetem szerint a munkacsoportok képvi­selőiből bizottságot kell létrehozni, amely megválasztaná a majdani vezetőket. Uj alapszabály, új bérrendszer és szociális politika kell. Az elnök lemondott, de válaszolt A szövetkezet székházában az elnök titkárnője zavartan fogad. Az elnök szobájá­nak ajtaja nyitva, nem tagadhatja le, hogy ott van. Horváth István hatalmas, tagbasza­kadt férfi. 59 éves, de ez eddig alig látszott rajta. Most mintha éveket öregedett volna.- Nem tudom hivatott vagyok-e nyilat­kozni. Ugyanis egészségügyi okokból épp ma benyújtottam a lemondásomat. A 39 kemény év után ide jutottam. Sok mindent átéltem, itt dolgoztam akkor is, amikor nem tudtunk fizetni. Huszonnyolc évig voltam elnöke a szövetkezetnek. Amikor ez a moz­golódás elindult, azt mondtam, engem 850 tag választott meg elnöknek, csak ők vált­hatnak le. De azóta történt egy s más. Többek között beverték az ablakaimat. Ha egyesek így képzelik a demokráciát,, le­gyen. Csak az fáj, hogy azok szervezked­nek ellenem, akiknek sokat és sokszor segítettem. Jes Lászlót például az egyik beosztottja életveszélyesen megfenyeget­te. Én fogtam le a kést tartó kezet. S most ez a köszönet. Nem sajnáltatja magát, de a hangján érződik a feszültség. Rákérdezek, mi a vé­leménye az uralkodó hangulatról, valósnak vagy kitaláltnak tartja a panaszokat.- Nézze, én 850 ember munkájáért és kenyeréért feleltem. Követtem el hibákat, de nem szándékosan. A büntetésekről. Szö­vetkezetünkben sokan és nagyon sokszor megsértették az előírásokat. A fegyelmit nem én osztogattam, hanem a fegyelmi bizottság. Ezt jegyzőkönyvek igazolják. Mégis mit kellett volna tennünk, amikor láttuk, hogy a fejők vizezik a tejet (11-et rajtakaptunk), megsértik a munka- vagy házirendet, délben önkényesen abbahagy­ják a munkát? Másképp nem lehetett rendet tartani. Egyvalami bizonyos: ebből a szö­vetkezetből még nem csuktak be senkit, pedig lett volna rá ok. Hogy keményen, egyesek szerint durván beszéltem az em­berekkel? Elismerem, sokszor felemeltem a hangom, főleg ha kiprovokáltak. De soha nem idnultam úgy az emberek közé, hgy na, ezt ma jól letolom. Csodálkozom, mert az az igazság, hogy az eberekre mindig számít­hattunk, szombaton és vasárnap is. Szemé­lyes bosszúból senkit nem küldtem el. Szö­vetkezetünkből jobbára technikusok mentek máshová dolgozni. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ott valóatsa meg az elképzelé­seit, ahol lehetőséget kap rá. Sokan hara­gudtak rám azért, hogy tanulni küldtem az embereket. Szakvégzettségú dolgozóink 80 százaléka szövetkezeti ösztöndíjjal tanult. Elgondolkodott, valószínűleg még nem sikerült megemésztenie a kudarcot.- Hogy mit és mennyit mérünk ki kötele­ző megművelésre, arról a taggyűlés határo­zata döntött. Mégpedig úgy, hogy az elnököt, az alelnököt és a pártalapszervezet elnö­két a taggyűlés felmentette a kötelezettség alól. Azt meg én javasoltam, hogy ha a mag­ágy jól elő lesz készítve, akkor a főagronó- mus és a gépesítő is mentesülhet a kimért területeken végzendő munkák alól. Ezt a taggyűlés elfogadta. A maszek dinnyeföl­dek használatához csak annyit: tagjaink­nak 10 ár föld jár, vagy ennek megfelelő mennyiségű gabona. Tizenhat tagunk kérte, hogy számukra mérjük ki a háztájit, mert gazdálkodni akarnak. Ezt a vezetőség jóvá­hagyta. A dolgok dialektikája (?), hogy ebben a viharos időben minden megkérdőjelezhe­tő. Sok előnyösnek tartott vagy vélt dolog fordul a visszájára. Mint például a gépköz­pont vagy a beruházások kérdése. A szö­vetkezetben 1990-re tervezték az építkezé­si beruházások befejezését, utána került volna sor a felújításokra.-Valamilyen sorrendet be kellett tarta­nunk - hangsúlyozta az elnök.- Hogyan tovább? - kérdeztem végeze­tül Horváth Istvántól.- Nem lépek ki a szövetkezetből. Most beteg vagyok, kiírt az orvos, de utána vis­szajövök dolgozni. Ahova beosztanak, azt vállalom. Bízom abban, hogy az új vezető­ség képes lesz összefogni a tagságot. A dolgokat sokféleképpen lehet magyaráz­ni, lehet személyeskedni, de a munkában nincs és nem is lehet mellébeszélés. Ke­nyérre, tejre, húsra mindig szükség lesz, én is ebből a szempontból próbálom felfogni a jelenlegi helyzetet. A volt elnök szavai elgondolkodtatnak. Azt választotta, amit tehetett. Személyes tragédiáját magának kell megemésztenie, hiszen fogaskereke volt egy olyan gépezet­nek, melynél egy kerék kiesése nem jelen­tett gondot. Félreértés ne essék, nem a sze­mélyes felelősségét próbálom mentegetni. Az írás objektivitása érdekében kapott szót, hogy a felmerült vádakra válaszolhasson. , JSSK Üff arcát mutatja a v g áramlat vagy e9Y k° ^9Y papjainkban az «Sf* Szfaz WnPÜ*?' T. SZILVÁSSV USZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents