Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-07 / 27. szám

Múlt, felen és jövő a náciszegi <Trstice) földművesek szemével Június 16-án ünneplőbe öltözött a nádsze­gi Csehszlovák-Szovjet Barátság Efsz fiatal- ja-öregje, hogy közösen emlékezzenek. Negyven évvel ézelőtt, 1949 őszén történt, hogy a bátor és kezdeményező alapítók né­hány hónapos előkészítő munka után, októ­ber 23-án megtartották az első közgyűlést. Másnap a falu lakói elmondhatták: már van egységes földműves-szövetkezetünk. A szavakat persze ki ilyen, ki olyan hang­súllyal ejtette. A talpalatnyi földecskéjükön tengődök, vagy napszámoskenyéren élők re­ménnyel, hogy napjaik jobbra fordulnak, vég­re emberhez méltó életet kezdhetnek. Mások félve, az újtól való rettegéssel, amelyből kiér­ződött az évszázados hagyományhoz, a da­rabka földhöz való görcsös ragaszkodás. Az erőviszonyok nem voltak egyenlőek, a ki­sebbségnek kellett meggyőznie á többséget, a község mintegy 2500 hektárnyi területén található, közel húszezer parcella tulajdono­sainak túlnyomó hányadát. Ünnepi beszédében a közös elnöke, Nagy István felidézte az indulás küzdelmeit, a ne­héz heteket, hónapokat, amikor még kevés konkrét elképzelés, de annál szilárdabb elha­tározás vezérelte az embereket s tetteiket.- Megalakulásakor szövetkezetünknek 121 hektár földterülete és nyolc hektár gyü­mölcsöse volt. Az első vetéshez két traktort és két ekét kapott a gépszövetkezettől. Az elhatározás kiállta az idő próbáját. A közös 1951-ben már 850 hektáron gazdálkodott, s addigra az első gazdasági épületek is elkészültek.- Nem volt könnyű, az tény - fűzte tovább az emlékezés fonalát Sárkány Maximilián, a szövetkezet első elnöke a kitüntetések átadása után, kezében tartva az alapítók nehéz munkáját méltató oklevelet. - Éjszaka vetettünk, viharlámpával figyelve a gép nyo­mát, hogy ne maradjanak üres sávok. Vala­hányszor felmerült egy-egy probléma, azt kérdeztük magunktól és egymástól, vajon a reményeink, a céljaink valóra válnak-e? De az eredmények, ha kezdetben szerények vol­tak is, mindig erőt adtak a folytatáshoz. Pél­dául az első aratás. Leírhatatlan volt az öröm, bár két tonnánál alig volt több a termés.- Nem félt a felelősségtől?- Harmincéves voltam, az alapítók legfia- talabbja. Nem kérdezte senki, merem-e vál­lalni. A többiek így látták jónak, engem vá­lasztottak.- A szövetkezet életében melyik év volt a fordulópont?- Szerintem 1958. Betetőztük a szövetke­zetesítést, a nagyobb közösség könnyebben túljutott a nehézségeken. De ez inkább a tár­saim érdeme, hisz én akkor már járási tisztsé­get töltöttem be. Az alapítás éve és 1958 között - ahogy az elnöki beszámolóból is kitűnt - a fejlődés korántsem volt töretlen. 1952-ben ugrássze­Ketten a kitüntetett alapítók közül: Gom­bos Mihály és Gombos Libor (A szerző felvétele) 4-----------------------------------------------­rúen megnőtt a földterület, de a kétezer hektár megműveléséhez, ésszerű hasznosí­tásához szükséges nagyüzemi tapasztalatok hiányoztak. A rákövetkező évben tömeges kilépések hátráltatták a fejlődést, s a többség erejét és kitartását még a hatvanas évek is próbára tették. Különösen az 1960-as, majd az 1965-ös árvíz. Végül is győzött az új, amit az elnök rövid de annál többetmondó számszerű összeveté­se bizonyít. A gabona átlaghozama 1960-ban 2,26 tonna volt, az idei terv 7,95 tonna hektáronként. Akkor egy hektár földterületre számítva 131 kilogramm húst adtak el, az idén 646 kilogrammot terveznék. Az értékelt időszak viszonylatában az évi fejési átlag 1852 literről 4197 literre emelkedett. A bruttó termelés értéke közel megtízszereződött, és ezt az 1960-as tizenhárom millió korona érté­kű alapeszköz helyett 177 milliót érő alapesz­közzel termelik meg. A számok önmagukért beszélnek. Nem véletlen, hogy a járási párt- és gazdasági szervek elismerő szavakkal, oklevelekkel méltatták a közös tagjainak igyekezetét. A gratulálók sorából a baráti szövetkezetek képviselői sem hiányoztak. S amint az ilyen­kor lenni szokott, a kitüntetésekből és elisme­résekből a szövetkezeti mozgalom helyi úttö­rőinek, valamint a mai legjobbaknak is jutott. A kiosztott pénzjutalmak összege jócskán meghaladta a nyolcszázezer koronát. A pénzjutalmak értékének említése nem hatott ünneprontóan. Éppen ellenkezőleg, alapul szolgált az elnöki beszéd azon részé­hez, amelyben Nagy István a mával és a hol­nappal foglalkozott. Egyebek között figyel­meztetett arra, hogy amikor nehéz kezdetről és múltról beszélünk, nem szabad azt gon­dolni, a folytatás, a holnap könnyű és problé­mamentes lesz. A feladatok nemcsak újsze- rűek, hanem igényesebbek is. Hiába termel­nek többet mint eddig, ha a munka és a ter­mékek minősége elmarad a kívánt színvonal­tól. Ha nem csökkentik a termelési költsége­ket és nem igyekeznek az eddigieknél haté­konyabban dolgozni, akkor kisebb lesz a nye­reség, kevesebb jut a fejlesztésre, a munka­díjakra, szociális és kulturális célokra. Az alapítókat más jellegű gondok, problé­mák foglalkoztatták, ámde az ünnepi asztal­nál a nyugdíjasoknak és az aktív dolgozóknak mégis bőven akadt megbeszélnivalója. Hi­szen aki a megnövekedett feladatokat teljesí­teni akarja, a múlt tapasztalatait nem veheti félvállról.-A szövetkezet kavicsbányájában kezd­tem, napi kilenckoronás keresettel - emléke­zett az alapítók egyike, Gombos Libor. - En­nek ellenére még gondolatban sem jutottam el addig, hogy esetleg más munkahelyet kereshetnék. Bíztam benne, hogy túljutunk a nehézségeken, s könnyebb, jobb lesz. És így is történt, persze elsősorban a munkánk által. Ha úgy kívánta a helyzet, kapáltam, kaszáltam, dolgoztam a sertéshizlaldában, és szántottam huszonnégy órás műszakban. Tökmaggal teli zsebbel ültem a gépre, ne­hogy elszundítsak éjszaka. Alapítótársa, Szarka Ferenc, a szövetkezet első fejőgulyása volt. Sose felejti a napot: 1951. március 11 -kén lépte át először a szö­vetkezet istállójának küszöbét. Elismeri, nagyok a mostani igények, de nekik se volt könnyebb. Már csak azért sem, mert kézzel fejtek, és hosszú éveken át egy személyben takarmánybekészító és etető is volt a fejő. Csak önmagát szidhatta, ha a tehenek nem kaptak eleget enni, és ezért kevesebb tejet adtak. Gombos Mihály szavaiból kicsengett, hogy újra átéli azt, amit az első gazdasági épületek átadásakor érzett.- Elsőként egy baromfiistállót és garázst építettünk, és nagyon igyekeztünk, hogy mi­előbb befejezzük. Azóta mindkettőt lebontot­ták, új épületek állnak a helyükön. Évente többször végigjárom a telepeket, kíváncsi vagyok, mi minden épül. öröm látni, hogy a mostani fiatalok ugyanúgy örülnek az újnak, ugyanúgy megbecsülik a közös vagyont, mint mi annak idején. A kérdésre, hogy mit tartottak a legnagy­szerűbb eredménynek, a legtöbben a biztos megélhetést, az állandó jövedelmet említet­ték. Ez érthető, hisz éveken keresztül az volt az egyik fő kérdés számukra: jut-e pénz, és ha igen, mennyi a fizetésekre? Hogy ilyen kérdés jelenleg fel sem merül, természetes, viszont nem jelenti azt, hogy a fejők, traktoro­sok, kőművesek és a többi szövetkezeti tag a munkát és az egyéni jövedelmet függetle­níthetik egymástól. A munka-nyereség-mun- kadíj kapcsolat az eddiginél is meghatáro­zóbb. Ezt egy beszélgetés megerősítette. Ju­hos Imre kőműves és a szőlészetben dolgozó felesége, tizenévesen a szövetkezetben kezdték a munkáséveket. Ledolgoztak négy­öt évet, aztán hátat fordítottak a szövetkezet­nek, de másfél évtized után ismét visszatér­tek. Ahogy mondták, hazajöttek. Hogy mi jelentette számukra a legnagyobb változást? Egymást kiegészítve így válaszoltak:- A jelentős fejlődés és a biztonságos megélhetés. Ha az alapítók képesek voltak ekkora út megtételére, akkor mi sem vallha­tunk szégyent. Ha jól és fegyelmezetten fo­gunk dolgozni, az eredmény nem maradhat el. Még a január óta nehezebbé vált feltételek között sem. Nem mondták, de aligha tévedünk, hogy gondolataikat a nagyüzemi gazdálkodás fej­lesztésében rejlő lehetőségek is formálják. EGRI FERENC 1 QQQ iúlius 1 'ién 32 SZSZK-ban 148 állami vállalat I v/OOa alakult. Ezt követően megválasztották az igazgatókat és a vállalati önkormányzatokat. A gazdasági mechanizmus átalakításának folyamatában ez a lépés a párt- szervek és -szervezetek számára a politikai érettség, a rugal­mas szervezés és az erkölcsi fejlettség vizsgája volt. Az SZLKP Központi Ellenőrzési és Revíziós Bizottságának külön fölmérése kimutatta, hogyan vizsgázott e feladatból nemcsak a kiválasztott nyolc pártbizottság, három üzemi bizottság és egy alapszervezet, hanem az őket irányító területi pártszer­vek is. Minden szervezetnél, ahol fölmérés készült, szocialista önkormányzati szerv és választott igazgató tevékenykedik. Csakhogy az önigazgatási szervek alapításában és az igaz­gató megválasztásában nem mindenhol jártak el úgy, aho­gyan a CSKP KB Titkárságának határozata elrendelte 1988 januárjában. A jó példák között említhető az SZSZK Építőipari Miniszté­riuma, a Bratislavai Doprastav, a Montostroj és a Kassai (Koáice) Kerámiaüzem állami vállalat alapítója. A döntés, hogy 1988. július 1 -jén állami vállalattá alakuljanak, mindhá­rom esetben az összes dolgozó akaratának megnyilvánulása volt, és a javaslattal kapcsolatban az SZLKP valamennyi alapszervezete és a FSZM üzemi bizottságai is állást foglal­tak. Megmutatkozott ez később a szocialista önigazgatás szerveinek és az igazgatóknak a megválasztásában is, amelynek során a pártszervezetek kellő mértékben érvényesí­tették befolyásukat, tekintélyüket. Voltak azonban kevésbé jó példák is. A Éilinai Bútorüzem állami vállalat esetében jelentős mértékben megszegték az átalakítás alapelveit. Alapítója, az SZSZK Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériuma ahhoz a javaslathoz tartotta magát, amelyet az egykori vezérigazgatóság dolgozott ki, csakhogy ezt a javaslatot nem vitatták meg a nyitrai (Nitra), a zilinai és a preáovi üzem párt- és szakszervezeti szervei. Az eredeti szándék, hogy egyetlen állami vállalatot hozzanak létre a Zilinai Bútorkereskedelmi Vállalat Kereskedelmi-Gaz­dasági Egyesülés vezérigazgatóságával az élen, egyhangú elutasításra talál az SZLKP alapszervezeteinek tagsági és J SZÚ nyilvános gyűlésein, a nyitrai, a zilinai és a preáovi bútorgyár­a ban. A dolgozók zöme az alapító eljárását a „cégtábla átfestésének“, „rólunk, de nélkülünk hozott döntés“-nek minősítette. Mindemellett a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium nem úgy válaszolt a nyitrai, a zilinai és a preáovi Az első biztos és bizonytalan lépések üzemnek, az önálló állami vállalattá válás ügyében beadott kérvényére, ahogy illik. A pártfelmérés nem tapasztalt lényeges fogyatékosságokat a szervezeti átalakításban az állami vállalatok olyan alapitói­nál. mint az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisz­tériuma Bratislavai Palma, a Malackyi ÁG, a Liptovsky Mikulás-i ÁG, vagy az SZSZK Iparügyi Minisztériumánál. Az általuk alapított állami vállalatok átalakításának folyamata a pártszervek és -szervezetek vezetésével ment végbe. Ez esetben a kommunisták hatékonyan bontakoztatták ki a politi­kai szervezőmunkát, és felelősséget tanúsítottak a dolgozó­kollektívák politikai vezetésében. Érvényesítették befolyásu­kat a szocialista önigazgatás szerveinek és az állami vállalat igazgatójának választásánál. Fogyatékosság volt az, hogy a pártbizottságok megkésve keletkeztek, ezért az önigazga­tási szervek és az igazgató megválasztásának előkészítésé­vel valamelyik pártalapszervezetet bízták meg. Valamennyi vizsgált állami vállalatnál megalakult az ön­igazgatás szerveinek és az igazgató választásának előkészítő bizottsága (választó- vagy előkészítő bizottság). A bizottságok nemcsak a választásokat készítették elő, hanem az alapvető írásos anyagokat is, pl. a választási rendet, egyes állami vállalatoknál még a szocialista önigazga­tás alapelveit is. Az állami vállalatok alapítóinak legalább két egyenrangú jelöltet kellett előterjeszteni az igazgatóválasztásra, hogy a dolgozóknak a szó szoros értelmében és ne csupán formálisan legyen módjuk választani. Ezt az alapelvet nem mindenhol és nem mindig következetesen tartották be. Az igazgatói tisztségre kiszemelt valamennyi jelöltnek vá­zolnia kellett saját programját a dolgozók előtt, ismertetnie kellett saját nézetét a vállalat gazdasági és szociális problé­máiról, valamint jövőbeli kilátásairól. A pártfelmérés azonban megállapította, hogy egyes jelöltek nem léptek a nyilvánosság elé, csupán a jelöltbemutató gyűlésen mondtak rövid beszédet, s a kérdésedre már idő sem maradt, (gy történt ez a Banská Bystrica-i Városi Építő­ipari Vállalatnál, a Preáovi J. Nálepka Ruhaüzemben és a Malacky-i ÁG-ban. Néhány esetben az sem használt a választásoknak, hogy kevés idő maradt a jelöltek bemutat­kozására (5 munkanap), és a jelölőlista csak neveket tartal­mazott, jellemzések nélkül. A szerint, ahogy az állami vállalat alapítója járt el, a kollektí­vákban kedvező vagy kedvezőtlen erkölcsi-politikai légkör keletkezett, s ez rányomta bélyegét magára a választásra is. Ezért a párt- és a szakszervezeti szervektől azt várták, hogy nemcsak az alapítók helytelen beavatkozása ellen lépnek föl, hanem megakadályozzák a formalizmus, az improvizálás káros jelenségeinek megnyilvánulását az önigazgatási szer­vek és az igazgatók választásában. E tekintetben a pártfelmé­rés hibákat és fogyatékosságokat tárt föl a pártmunkában vállalati szinten, sőt a felsőbb pártszerveknél is. Még most sem alkalmazzák a pártmunka stílusában teljes mértékben azokat a szigorú követelményeket, amelyeket vele szemben a CSKP KB 7. és 9. ülésének határozata támasztott. Ez leginkább a választások előkészítése során mutatkozott meg. Bebizonyosodott, hogy egyes igazgatójelöltek, gazdasági vezetők, sőt párt- vagy szakszervezeti tisztségviselők még nem szoktak hozzá a tömegekkel folytatott nyílt, közvetlen és tárgyilagos párbeszédhez, hogy nehezen cserélik föl az admi­nisztratív utasítgatást a meggyőzésre. Sok esetben a szemé­lyes és a szemléltető agitáció sem állta ki a próbát. A népgazdaság irányítása 1990. január 1 -je után alapvető­en új körülmények közé kerül. Sikerei vagy kudarcai lényegé­ben attól függenek majd, milyen vezető káderek a dolgozókol-, lektívák tanácsai és mennyire leszrTek képesek fölkészülni az új gazdasági mechanizmus érvényesítésére. A dolgozóknak az irányításban, és a problémák megoldásában való fokozot­tabb demokratikus részvétele többnyire pozitív visszhangra talált. A választások időszakában valamennyi szervezetben nagy fegyelmet, érdeklődést tanúsítottak. Nem húnyhatunk azonban szemet egyesek szkeptikus vagy egyenesen eluta­sító álláspontja vagy észrevételei fölött. Bennük is az ésszerű­ség magvát kell keresnünk és új ötleteket találnunk a párt-, a szakszervezeti és gazdasági szervek és szervezetek mun­kája számára. GUSTAV VARGA és LADISLAV IRING, az SZLKP Központi Ellenőrzési és Revíziós Bizottságának politikai munkatársai 89. VII.7.

Next

/
Thumbnails
Contents