Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-22 / 51. szám

AUTÓSOK éh MOTOROSOK A jelzőtábla mutatja A téli időszakban gyakran előfor­dul, hogy a hó, latyak, sár elfedi az útburkolati jeleket, s így az egyik legfontosabbat is, a zebrát. A lakott területen belül, s nemcsak a na­gyobb városokban, hanem pl. a kis falvak átvezető útjain kijelölt gyalo­gos-átkelőhelyeket azonban mégis időben észlelheti az autós, hiszen nincsen zebra a „kijelölt gyalogos­átkelőhely“ jelzőtábla nélkül. Ez pe­dig pontosan mutatja, hogy a veze­tőnek mire kell számítania! Ezt az igazán értékes és értékelen­dő jelzést az autósok hajlamosak figyelmen kívül hagyni. Ennek alapja nyilván az a megszokás, hogy míg a járművezető a saját mozgására vonatkozóan elsősorban a jelzőtáb­lákat figyeli (tehát pl. előzni tilos, sebességkorlátozás, kötelező hala­dási irány stb), addig a gyalogosát­kelést kifejezetten az útburkolati jel­hez köti. S ebből ered, hogy ha azt nem látja, nem keresi külön a táblát. Márpedig ott, ha látszik, ha nem az útburkolati jel - a valóságban! - gya­SZAKÉRTELEM- Hogy-hogy új gyertya kell? Hiszen én mindig csak nappal használom a kocsit... Már kapható! avagy TVR - a minőség három betűje logosok átkelésére léhet és kell szá­mítani. Annál is inkább, mert a gya­logosoknak is vannak megszokása­ik. S nem is jut az eszükbe az, hogy nem látható zebrán kelnek át, hiszen nap nap után ezt az utat járják, itt, jutnak át az úttest túlsó oldalára. Egyébként a jelzőtáblán kívül más, nyilvánvaló jelek is mutatják, hogy az adott helyen kijelölt gyalo­gos-átkelőhely van: a főútvonalak ke­reszteződései például „természe­tes" átkelési helyek, de ugyanígy, még kisebb kereszteződésekben is, a széles járdák meghosszabított vo­nalában eleve feltételezhető, hogy ott-„lenne“ a zebra! A behavazott és még tisztítatlan utakon a zebra helyén csak annyi forgalmi változást figyeltek meg, hogy míg a látható útburkolati jel esetében a gyalogosok túlnyomó számban a jel által vezetett sávon és szélességben haladnak át, addig- ha nem látható az útburkolati jel- lazább és a zebra helyétől jobbra- balra többméteres szélességben várható az átkelésük. Vagyis az au­tós hosszabb veszélyzónára számít­hat: korábban kell készülni a gyalo­gosok megjelenésére. Még egy figyelemre méltó meg­jegyzés: a nagy felületű útburkolati jelek általában csúszósabbak, s ezt nemcsak az autósnak érdemes ész­ben tartani, hogy a fékezést e szerint igazítsa, hanem következménye en­nek az is, hogy a gyalogosok is meg-megcsúszhatnak átkelés köz­ben, ami természetesen azzal jár, hogy áthaladási sebességünk becslésében tévedhetünk. A zebra megközelítésénél a kellő mértékű lassítás tehát elengedhe­tetlen. Ha nem látszik, még inkább!-ru­Félreértés ne essék, nem a csinos hölgy, hanem az „alat­ta“ levő gépkocsit lehet megvá­sárolni. Persze nem nálunk, ha­nem Angliában, ha van az em­bernek elegendő pénze. A TVR cég, teljes névvel a TVR Engineering, még 1947- ben alakult Nagy-Britániában. Az alapítója, és tulajdonosa Tre­vor Wilkinson (a cég neve a tu­lajdonos keresztnevéből szár­mazik: TreVor (úgy gondolta, hogy bizonyára sok olyan autó- kedvelő van, aki nem sajnálja a pénzt azért, hogy olyan autó­val utazhasson, amilyen más­nak nincsen. Cége a nagy autó­gyárakban gyártót sorozatautók egyes elemeiből, és természe­tesen saját gyártotta kiegészíté­sekből, különleges, kisszériás gépkocsikat állít elő. Az érdekes ebben az, hogy ma, amikor min­denhol a lehető legnagyobb ro- botizációra törekednek, a TVR cég gyártmányait hagyományos kézimunkával állítja elő. Ez per­sze meglátszik a minőségen, no meg az árban. A képen látható S modellbe egy 3600 köbcenti­méteres, 203 kW teljesítményű motort szereltek. Állóhelyből 5 másodperc alatt gyorsít fel 100km/ó sebességre. A kocsi építésénél nagy mennyiségben használták, a versenyautózás­ban gyakori KEVLAR szénala­pú műanyagot, amelyik nagyon szilárd és emellett rendkívül könnyű. Ennek köszönhetően a kocsi önsúlya jóval kisebb, mint a hasonló típusoké. -s­V annak gépkocsik, amelyek legendásakká váltak. Ilyen például a Volkswagen „bogár“ elnevezésű kocsija. A jelen idő­ben a Citroen 2 CV az az autó, amelyiket sok becenévvel illettek nul be. Hogy miért? Ez a kocsi, amelyiket sok becenévvel illettek - pl. a kerekes esernyő, vagy a csúnya kacsa - az a gépkocsi- típus, amelyet a leghosszabb ideig gyártottak az autógyártás történetében. Tervei még 1939-ben készül­tek, ám a háború miatt nem ke­rült akkor gyártásra. Csak 1949- ben kezdődhetett el a sorozat- gyártás. És csak az idén fejezték Régi... hez a kocsihoz előírt mennyisé­get, vagyis 6,1 litert kellett volna hogy fogyasszon, ám végül is 7,6 liter jött ki. A kocsi másik „fekete pontja“ kétségtelenül sokkal bosszan­tóbb. A zaj. A 2 CV karosszéria- tető vászonboritású és emiatt a berezonálás ismeretlen. Az új borítás, igaz csak közepes hangszigetelésú, de a zajszint megfelelő mértékű csökkentésé­ért a tervezők még serényen dolgoznak. De - leszámítva ezt be gyártását. Nem létezik még egy autótípus, amelyet negyven éven keresztül gyártottak volna. Igaz, a Citroen gyár már né­hány évvel ezelőtt le akarta ven­ni gyártási programjáról, ám a ve­vők tiltakoztak ellene. Idén azu­tán a gyár végleg befejezte a gyártást. A hosszú időszak alatt több mint ötmillió 2 CV futott le a sze­relőszalagról, és ezek összesen harminc változatban kerültek for­galomba. Az utóbbi időszakban Franciaországon kívül még ti­zenkét országban gyártották a kocsit a Citroen leányvállala­tai. Az elmúlt esztendőben már csak Portugáliában. A Citroen 2CV tehát bevo­nult a legendák világába. Végleg? Mint a legújabb hírek jelzik egyáltalán nem. Franciaországban jó néhány kis autógyártó tevékenykedik- nagy sikerrel. Az egyik „nagy“ a kicsik között a Teilhol cég, amely eddig több járműtípussal keltette fel a figyelmet. A gyártó most nagy fába vágta a fejszét. A már legendába vonuló Citroen 2 CV modern változatának az elkészítésén fáradazott, és így a 2 CV tovább él a Tangarában. A Tangara motorházteteje alatt 2 CV léghűtéses, 602 cm3-es, kéthengeres motor legutolsó vál­tozatát találhatjuk, amely 21,5 kW-ot (29 LE) teljesít 5750 fordulaton. A legnagyobb nyo­maték 39 Nm (4,0 mkp) 3500 fordulat/percen. Az előírt fo­gyasztás 8,5 liter, ami viszont nagyobb terhelésnél valame­lyest megnő. Ez az érték azon­ban nem éri el a kategória többi kocsijainak az étvágyát. A Tangara elsősorban elsóke- rék-meghajtású kocsinak ké­szült, de csatlakoztatható hozzá a hátsó kiegyenlítómú is. Viszont a Mehari 2 CV-nél alkalmazott segéd-, valamint a függesztó- szerkezet erősítései jelentősen- mintegy 50 kilóval - növelik a jármű tömegét. Valójában van még egy probléma a sajnos már elavult Mehari szerkezetével: a kocsi teljesítménye ugyanis nem kielégítő: percenkénti 1000- es fordulatszámnál sebessége 18,36 km/ó a Tangaráé 19,84 km/ó. A Tangara hátsó ülés nélküli autó és berendezésmódja elmé­letileg kevesebb tilalom alá esik. A kocsi hátsó részébe egyéb­ként sok holmi fér el. A hely csábításra ad alkalmat, hiszen ... és új a tilalom ellenére mégis sokan utaznak az ülőhely nélküli „pla­tón“, noha ott súlyos balesetve­szélynek vannak kitéve. Ez a ko­csirész vitathatatlanul a jármű egyik legveszélyesebb pontja. Ami a karosszériát illeti, a két első ajtó, valamint a rakodótér alsó részét poliészterből gyártot­ták. A hátsó rész, mivel fedett, különösen praktikus. És az sem hanyagolható el, hogy viszony­lag magas a belső tere. A Monthlery-gyűrúben vég­zett teszteléseken a kis Tangara két személlyel terhelve - 108 km/ó csúcsteljesítményt ért el. A 4x4-es viszont csak 99,6 km/órás sebességre volt képes. Sót a hátsó futóművet bekapcsolva mindössze 104,4 km/ó volt a maximális se­besség. Álló helyzetből indulva a 400 méteres távolságot 24,4, a 1000 métert pedig 46,9 má­sodperc alatt tette meg. A 4x4- es 24,7, illetve 49 másodperc alatt teljesítette ezeket a távolsá­gokat. A 4. fokozatról nem lehet mit mondani, hiszen a rövid tá­vok miatt nem volt szükség a fel- kapcsolásra. A Tangara a 400 méteres utat 50 km/órás sebességgel 22,8, az 1000 métert pedig 47,5 má­sodperc alatt érte el. A talaj vagy a motor „hibájá­ból" a teszteléskor kiderült az is, hogy a 2 CV motor fogyasztása kétségtelenül nagyobb, mint az alaptípusé. Ha az autó fogyasztása összefüggésben állna a henger­űrtartalom kicsinységével, ak­kor a Tangara esetében is mint­egy 5-6 liter közötti lenne az elfogadható mennyiség. 100 ki­lométer megtételekor - 70 km/ó átlagsebesség mellett - az eh­a kellemetlenséget - a Tangara viselkedése nagyon hasonló a 2 CV-hez, és általában kielé­gítőnek tűnt a tesztpróbákon. A kerekek tapadása jó, ezt a kü­lönleges abroncsok is elősegítik. Kanyarban a kormányszerkezet keménysége viszont kellemet­lennek tűnt. A gyenge mozgató- erő természetesen nem képes nagy teljesítményre, és lehetne jobb az autó útfekvése is. A fékek hatásfokában a tesz- telök nem találtak kifogásolni va­lót. A kocsi alapárában csak a csupasz „pickup“ karosszéria értendő, amelynek a teteje adott esetben szétszedhető, és a mo- torházfedél alá betehetö. A „hard-top“ hátsó résznek van­nak kötelező kiegészítői is. Ezek kétség kívül luxuskellékeknek tekinthetők. Az első ismerkedés alapján a tesztelók véleménye az, hogy a 2 CV szerkezeti részeiből összeszerelt autóba minden szükségest beépítettek. A végső luxus a kiszedhető első szélvé­dő, míg a ,,hard-top"-részben az ablakok leengedhetók. A sze­gélyléc is a 2 CV közvetlen le­származottja, csak egy, a szél­védő aljára beillesztett foglalattal bővült, ami fontos felületet képez. Tagadhatatlan, hogy az előd­jéhez képest a Tangara korsze­rűbb, az új autó - a magas zajszintet leszámítva - megfele­lő produktum. Természetesen jó volna, ha az ajtók nyílásszöge nagyobb lenne. De ennek a vég­ső kialakítása nem nagy ügy. A gyártásra fordított összegek bizonyára nem lehetnek számot­tevőek. A többi autóhoz képest az ára ugyanis kevesebb, igaz, csak kétszemélyes. L. K. hírek! Egy párizsi lakosnak ellopták a gépko­csiját, és mivel a rendőrség nyomozása eredménytelen maradt, egy újságban je­lentetett meg hirdetést: venne egy hasz­nált autót. A hirdetésre gyorsan érkezett válasz. Mekkora volt azonban a meglepe­tése, amikor elment megtekinteni a kínált gépkocsit. Az eladónál a saját, ellopott kocsijával találkozott. A tolvajnak nem volt szerencséje. A hároméves Michael Kaler, az ame­rikai Cazanovia városban, kihasználta az alkalmat, amikor egy pillanatra egyedül maradt az autóban, amelynek motorja be volt startolva. Odaült a vo­lánhoz és „elhajtott“. A közel lévő fát kitérte, még a vícsapot is sikerült el- mellózni, ám ezután a patakban kötött ki. A kocsi felfordult. Szerencsére az ifjú „sofőr“ sírással úszta meg az autós kalandot. Több száz injekciós tüt veszített el a rakományból egy tehergépkocsi Ang­liában egy autópályán. Az eredmény: több mint hetven utána jövő kocsi ka­pott defektet. Többek között az ügyet kiviszgálni akaró rendőröké is. á ÚJ SZÚ 16 1989. XI* 2í

Next

/
Thumbnails
Contents