Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-22 / 51. szám

Vasárnap 1989. december 24. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 07.27, nyugszik 15.49 Kö- zép-Szlovákia: 07.34, nyugszik 15.56 Nyugat- Szlovákia: 07.40, nyugszik 16.02 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 04.09, nyugszik 12.43 Közép-Szlovákia: 04.16, nyugszik 12.50 Nyugat- Szlovákia: 04.22, nyugszik Névnapjukon szeretettel köszöntjük ÁDAM, ÉVA - ADAM, EVA nevű kedves olvasóinkat AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL TANULSÁGOKRÓL, KISSÉ MÁSKÉPPEN Az 1968-as év és az objektív tények BÉKEPOLITIKA ’89 Malinák István összefoglalója NYUGAT-EURÓPA ÉS A KÖRNYEZET- VÉDELEM Pomichal Richard írása AZ ARANY CSILLOGÁSA NEM MINDEN Egy igazgatónő vallomását lejegyezte Deák Teréz ERESZD EL A HAJAM... Morzsák a szerkesztő - Kövesd! Károly - asztaláról SOK HÚRON PENDÜLÜNK Szilveszteri külpolitikai összeállításunk ÍGY SZÉP AZ ÉLET... Péterfl Szonya írása I A TELEFON Telefonálnom kellett. Gyorsan számba vettem a városban található nyilvános telefonfülkéket. Rádöbbentem, hogy mindössze egyről tudok (közvetlenül a posta mellett). Kétszeri sikertelen próbálkozás után a telefonkezelő eltanácsolt a további kísérletezéstől. így felfe­dező útra indultam. A vasútállomáson találtam egy fülke nélküli készüléket. Miután elnyelte három koronámat, a hölgy kiszólt a sze­mélyi pénztárból, hogy tegnap óta nem működik a készülék, beázott a vezeték. A szálló portáján levő telefon a változatosság kedvéért állandóan foglaltat jelzett. Ismét a posta felé vettem utam. A kinti telefonfülke füstölt hal szagot árasztott. Még szerencse, hogy volt zsebkendőm. Csak hát a készülék nem működött! Illetve a kagylóból zenefoszlá­nyokat véltem hallani. Végül is - a telefonkezelő többszöri próbálko­zása után - sikerült telefonálnom. Leszámítva, hogy a beszélgetést valami (vagy valaki) megszakította. Még szerencse, hogy a lényeggel kezdtem. Nem hiszem, hogy egy tizenegyezer négyszáz lelket számláló település lakóit kielégítené egy olyan távbeszélőközpont, amely egy kisebb eső után felmondja a szolgálatot. Balázs Tünde Fülek (Fil’akovo) KÖZÖNY Szombat este van. Hirtelen gyerekkiabálásra leszek figyelmes. Szaladok az erkélyre, mi történt? A gyerekek most már nagy hangon kiabálják: Tűz van! Tűz van! Egy hatodik emeleti lakásból fekete füstgomolyag száll az esti félhomályban. Kapom a telefont és hívom a tűzoltókat. A vonal másik végéről nyugodt hang jelzi, már jelentették a tüzet. A ház előtt közben jó pár nézelődő gyűlt össze. A lángok egyre nagyobbak, de tűzoltó sehol. Ismét telefonálok, hiszen a hefe­dik és a nyolcadik emeleti lakások is veszélyeztetve vannak már. A válasz megismétlődik. Várjak türelemmel. Hallom is végre a sziré­nát, majd feltűnik a tűzoltóautó. Semmi kapkodás, sietség; nyugodtan húzzák a tömlőt, fecskendezik a vizet. Kisebbednek a lángok, oszlik a füst. Másnap megtudom, hogy amíg a háromgyerekes családban tévéz­tek a szülők, a gyerekek okozták a bajt. A tűzoltók késtek ugyan, de kérdem én: hol voltak a szomszédok, a ház lakói? Senkiben sem volt segíteniakarás? Mindenki csak várta-várta a tűzoltókat? Emlékszem: gyermekkoromban, az utcánkban égett egy ház. A környék apraja-nagyja oltotta a tüzet, kézből kézbe adták a vizes­vödröket, s ketten is húzták a kutat, hogy mentsék a menthetőt. Mire a tűzoltók megérkeztek, talán már nem is volt mit oltaniuk. Ennyit változott a világ? Vagy csak a nagyvárosban nem törődünk egymással? B. Ligeti Valéria TISZTESSÉGES JÁTÉKSZABÁLYT Közel három hónapi próbálkozás után szeretném elérni, hogy a következő negyedévben tisztességesebb bánásmódban részesül­jenek a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) bútorüzlet vásárlói. Még szeptember elején érdeklődtünk a közismert Pauli ülőgarni­túra iránt a fent említett bútorüzletben. Kérdésünkre az elárusítónó közölte, hogy az utolsó negyedévre a botúrszállítási jegyzék és a feliratkozás október első napjaiban lesz. Már szeptember utolsó hetében naponta személyesen érdeklődtem. Október elején kapták meg a bútorszétirást, melyből megtudtuk, hogy novemberben hat darabot kapnak az általunk is keresett típusból, s ugyanakkor az elárusítónó közölte velünk: a főnök úgy döntött, erre a negyedévre nem lesz feliratkozás. Október utolsó hetétől november 30-áig naponta, személyesen vagy telefonon érdeklődtem, amikor egy véletlen folytán tudomást szereztem arról, hogy mégis létezik egy bizonyos névsor. Telefonon aznap is felhívtam az üzletet. A szoká­sos: Még nem kaptunk árut! - válasz után kérdésemre a hölgy zavartan mondta, hogy van névsor, de már kimerítették. Kérésemre, további felvilágosítás helyett letette a telefonkagylót. Szeretném tudni, hogy miképp dönt a bútorüzlet vezetője a követ­kező negyedévre szóló feliratkozás módjáról és időpontjáról. Tud­ják-e garantálni a tisztességes játékszabályt, e sorrend betartását? Véleményem szerint egy üzlet hímeve nemcsak a választékon múlik, hanem dolgozói, de mindenekelőtt vezetői hozzáállásán is. Csikász Erika Hegyéte (Kútniky) .evetek Vélemények Példakép (?) Hazafelé utazom a buszon. A hátsó ajtónál iskolásfiúk egy csoportja tanyázik. Valamennyi­en áhítattal hallgatnak egy tetó- tól-talpig márványkoptatott far­merszerelésbe bújtatott srácot. Emóci - amint később kiderült a fiú erre a névre hallgat - a leg­újabb videokazettájáról mesél. Letorkolja egyik társát, aki azzal mer előhozakodni, hogy szülei­vel a MA TESZ előadásán voltak.- Ugyan, Kolduskirályfi! Hü­lyeség! Dedósoknak való! Ram­bo, az a valaki! Hogy Sylvester Stallone-t job­ban ismeri, mint Mark Twain kedves kis hősét, arról tanúsko­dik a farmerdzsekijén díszelgő hatalmas Rambo felirat. De talál­ható ott Saxon, Judas Priest, Mellowen, valamint nagy meny- nyiségü szegecs is. Mindehhez járul még a fekete barettsapka -á la Depeche Mode - különféle jelvényekkel kidekorálva. Hogy a Judas Priesttet nem illik össze, Szomszédriasztás Este fél tíz. Szemétládával a kezemben megnyomom a lép­csőházi villanykapcsolót. Egyet villan a lámpa, serceg, majd sö­tétbe borul minden. Próbálom újra, mindhiába. Botorkálva in­dulok lefelé, de nem kell sokáig araszolnom a lépcsőfokokat, mert egymás után nyílnak a fényt árasztó ajtók.-Ki az a...- hangzik a minő­sítés a szobák mélyéről. - Ha elkapom a frakkját, úgy is kirá­zom belőle. Már megint a bizto­sítékkal szórakozik valaki - így mások. És rontanak kifelé a hangok után. Gondolják, ha már a tévé­szignál is megszakadt, legalább a lépcsóházban legyen műsor. Mikor meglátnak a félhomály­ban, már szomszédhoz méltóan az a fiúcskát nem zavarja. Ez a divat. S Ernőci ezt nagyon jól tudja. Azt már kevésbé, hogy nem -suk-süközünk és hogy a ,,zosi- lovaő“ magyarul hangerösltő. Ernőci ugyanis szörnyen maga­biztos. Nem felejti el megjegyez­ni, hogy elviszik nyaralni Görög­országba, mert ők nem nyaral­nak ,,akármilyen lyukban“. Nyo­matékül jó nagyot köp kifelé a nyitott buszajtón. Ezt egyetlen­egy megállónál sem felejti el, A hátralévő időben még megtud­juk, hogy Ernőd ugyan eltörte az osztályban a mosdót, de semmi zűr, a fater majd elintézi. A fater mindent tud, mindenkit ismer és rengeteg a pénze. „A fater csak köhint, és minden oké!" Elgondolkozom, vajon való­ban ,,oké-e minden“? Merthogy Ernőci nevelésében a papa kivá­lósága ellenére is jócskán akad­nak hiányosságok, az holtbiztos. De ezt Ernőci nem tudja. Csak fújja a magáét a többiek elismerő tekintetétől kísérve. Számukra ó a példakép. Sajnos. Vrabec Marie viselkednek. Minden bántódás nélkül eldadoghatom, mi történt velem, s rajtam kívül hol lehet még rövidzárlat. Tekintetükből kiolvasom, csa­lódást okoztam mindegyiküknek. Nem rám számítottak. Arra a biztosítékkapcsolgatóra fenték a fogukat, aki a legizgalmasabb tévéműsorok közben szokott a ládánkba nyúlni. Míg meakulpázom, földszinti szomszédom a hibás kapcsoló­nyelvet keresi. Aztán egy katta­nás, s utána már becsapódnak az ajtók. Csak feleségem opti­mizmusa kiolthatatlan. Szem­közti lakótársunkkal próbálja el­hitetni, biztosan én kaptam el a hívatlan bitosítékkezelöt. Szomszédriasztási sikerem után nekem meg ebben kellett csa­lódnom. J. Mészáros Károly I Megkérdeztük g FÜLE LAJOST, a Csehszlovák Televízió magyar nyelvű adásá­nak vezető szerkesztőjét: • Várható-e változás a műsor tartalmá­ban és sugárzási idejében?- Igen, január elsejétől alapvető változást tapasztalhatnak majd a nézők. Hat évvel ez­előtt, amikor először hallhatták-láthatták A hét eseményeit, még hiába kértük a televízió veze­tőségét, hogy a tv-híradótól átvett csehországi és szlovákiai hírek mellett az itteni magyarság életéről, munkájáról és gondjairól is bővebben szólhassunk, senki sem támogatta elképzelé­seinket. Egy-két eredeti riport persze minden műsorunkban elhangzott; a Csemadokkal, a Madách Könyvkiadóval, a Magyar Területi Színházzal, mondhatom, rendszeresen foglal­koztunk, de hogy ez is kevés volt, az vitathatat­lan. Sokan és sok helyütt bírálták a magyar adást. A heti hírösszefoglaló egyedül azoknak tetszett, akik napokon át nem néztek tévéhír­adót, akik elfoglaltságuk miatt nem tudták figye­lemmel kísérni, mi történt hétfőtől hétfőig itthon és a nagyvilágban. Nem lennék azonban őszin­te, ha nem azzal folytatnám: a nézők többsége elégedetlen volt a műsor struktúrájával. Ok pontosan azt várták az adástól, amit mi kértünk a feletteseinktől. Szóljon ez a műsor azokról, akiknek készül. A változás első jelét ebben az évben, augusztusban észleltük. Most már maga a tele­vízió vezetősége szorgalmazta, hogy frissítsük fel A hét eseményeit. Többféle javaslatot ter­jesztettünk elő, az első az volt, hogy új neve legyen a műsornak. 1990. január 1-jétöl tehát Hírmagazint kínálunk a nézőknek, vagyis egy színes, magazinszerü híradót, amelynek mű­sorideje a következőképpen alakul. Az első negyedórában hazai és külföldi eseményekről adunk hírt, ám mostantól fogva nem egy az egyben vesszük át az anyagot szlovák, illetve cseh kollégáinktól, hanem rövidített formában. A hátralévő fél órát, mert újévtől negyvenöt percig lesz a miénk a képernyő, időszerű ese­ményekkel, riportokkal, tudósításokkal töltjük majd ki, és most mondom a számomra is sokkal lényegesebb változást: ez a harminc perc min­den hétfőn, rólunk, az itt élő magyarokról fog szólni. Hogy három tízperces, két tizenöt per­ces, vagy akár egyetlen témát felölelve, kerek harmincperces riportfilmet láthatnak a nézők, azt majd az aktuális események, a hétköznapi­jaink, a gondjaink alapján mi magunk döntjük el. Egy biztos: sokkal érdekesebb, sokkal változa­tosabb lesz a műsor, mint az elmúlt években. S vár egy újabb meglepetés is a nézőkre. A hétfői Hírmagazin mellett, havonta egyszer vagy talán kétszer is, egy-egy időszerű téma kapósán, a kettes csatornán kerekasztal-be- szélgetéseket rendezhetünk, természetesen magyar nyelven, Keszeli Béla músorvezetésé- vel. Itt jegyzem meg azt is; jó csapat nélkül nem lehet jó műsorokat szerkeszteni. A Csehszlo­vák Televízió magyar nyelvű adásának három szerkesztője van csupán, ezért a jövőben külső munkatársak közreműködésével is számolunk. Fiatal, rátermett riportereket keresünk, lehetnek azok rádiós, vagy lapszerkesztő-kollégák, de lehetnek főiskolások, egyetemisták is, akik ked­vet és természetesen tehetséget éreznek a te­levíziós munkához. Az ajtónk mindenki előtt nyitva áll. (szabó) V - mint Victoria... (Krascsenits Géza felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents