Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-15 / 50. szám
TUDOMÁNY ;!!l! PT TECHNIKA N emrég a Szovjetunió Találmány- és Felfedezésügyi Állami Bizottságában szakemberek vitatták meg azt a sajnálatos és rejtélyes helyzetet, amely a vízi erőműveknek a folyók ökológiai állapotára gyakorolt hatásával függ össze. Sokan ma is meg vannak győződve arról, hogy a vízi erőművek a villa- mosenergia-termelés ökológiai szempontból legtisztább berendezései. Ám ha közelebbről is megvizsgáljuk a helyzetet, azt tapasztaljuk, hogy a nem csekély ökológiai károkat nemcsak a csatornákból beömlő szennyvizek okozzák, hanem a vízi erőművek turbinái is, amelyek minden élőt ,,megdarálnak“, ami a vízben létezik.-A szennyvíztisztító állomások építésére nem kevés pénzt fordítunk, de mindez nem elegendő arra, hogy javuljon a helyzet - jelentették ki a tanácskozáson a leningrádi víz- műépitési kutatók és kivitelezési szakemberek. S ehhez szakmájuk becsületének a védelmére a legkisebb igyekezetét sem tanúsították, amikor kijelentették: a folyók fő ellenségei a vízi erőművek. Minden folyóban, ahol vízi erőmű működik (s ezek egész vízlépcső- rendszereket alkotnak), mintha a víz „élő“ és „holt“ részre különülne el. A gátak fölötti folyószakaszban halak és más vízi élőlények élnek, különböző alacsonyabb rendű állatkák rajzanak, s olyan növényi szervezetek fordulnak elő, amelyeknek nagyon fontos szerepük van a természetben. A plankton a halak tápláléka, s egyúttal a folyóvizet is tisztítja azzal, hogy különböző mikroorganizmusokkal, baktériumokkal táplálkozik, sót egyes termőtalajból eredő káros anyagokat is semlegesít. A plankton legfontosabb szerepe azonban abban van, hogy oxigénnel dúsítja a vizet, sőt a levegőt is. Figyeljük azonban meg, hogy milyen a helyzet a vízi erőmüvek alatti folyószakaszon. Nem találunk ott sem halakat, sem zooplanktont, sem fitoplanktont. A víz azonban nem tiszta, van ott számos mikroorganizmus, vírus, baktérium, amelyek a holt plankton maradványain lak- mároznak. Ez a sűrű lé a folyóban tovább sodródik, útközben bomlik, fertőzi a vizet és bűzössé teszi. Az ilyen „holt viz“ csak valahol távolabb elevenedik fel, a tiszta vizet hozó mellékfolyók, patakok hatására. Ezzel a jelenséggel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy mi történik a vízi erőművek turbináiban. Vlagyimir Posztojev, a műszaki tudományok doktora, Anatolij Laskov, a műszaki tudományok kandidátusa, valamint Klavgyija Kirillovova mérnök ezt a problémát kutatják. Felméréseik alapján megállapították, hogy a plankton mennyisége a vízben az évszakoktól, a napszakoktól, valamint az időjárástól függően változik, s ez a mennyiség a vízturbinák működésére, teljesítményére is kihat. Télen például, amikor lényegesen kevesebb plankton van a vízben, mérséklődik a vibráció, kisebb mértékű a turbinaalkatrészek kopása stb. Ebből az összefüggésből kiindulva a tudósok a plankton pusztulására is magyarázatot kerestek. Valószínűnek tartják, hogy ezek a szerves lények a kavitáció áldozatává válnak. A kavitáció régóta ismert jelenség, amely abban rejlik, hogy a nem hidroszkópikus részecskéket a vízben vékony légbuborék veszi körül. Ez bizonyára a planktonra is vonatkozik. Amikor a víz a turbinán halad át, nagy nyomáskülönbségek jönnek létre, amelyek hatására a planktont körülvevő légbuborékok összeroppannak, s ez az élő szervezet pusztulását okozza. Eközben az élő szervezet sejtmagjai úgy pusztulnak el, hogy ez másodlagos kavi- tációs impulzusokkal jár. Ezek a rendkívül apró impulzusok olyan mennyiségben fordulnak elő, hogy még a turbinalapátok kopását is előidézik. A kavitáció tehát kétszeresen is káros, mert nemcsak a turbinalapátok elhasználódását okozza, hanem a planktont is elpusztítja. Felmerül a kérdés, hogy van-e valamilyen lehetőség e jelenség mérséklésére. Az említett kutatók eredeti módszert javasoltak a plankton legalább részbeni megmentésére. Ez a módszer abból áll, hogy mesterségesen előállított buborékokat vezetnek a turbinákra ömlő vízbe, amelyek elosztódnak az örvénylő vízben, s lekötik a nyomóerőket az áramlás teljes keresztmetszetében. Ezáltal megmentik az apróbb szerves lényeket a pusztulástól, amelyek gázburkaikban szerencsésen túljutnak a veszélyes zónán. A kutatók ezt a módszert gyakorlatilag is kipróbálták az Angara folyón, az Uszty llim-i vízi erőmű nagy teljesítményű turbináiban. A kísérlet kivitelezői azt állítják, hogy a kísérlet kitűnő eredményeket hozott: a plankton szerencsésen leküzdötte az akadályokat és átjuthatott a folyó alsó szakaszába. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Oceánológiai Intézetét, Biofizikai Intézetét és Limnológiai Intézetét képviselő szakemberek szerint ennek az eljárásnak nagy jövője lehet. Vannak azonban olyan szakemberek is, akik azt állítják, hogy a kísérletek eredményei nem igazolják az eljárás hatékonyságát, s ebben egy ágazatközi vizsgálóbizottság megállapításaira hivatkoznak. A kísérleteket ezért le is állították. Az eljárás szerzői viszont azzal vádolják ezt a bizottságot, hogy lelkiismeretlenül végezte el a felülvizsgálást, az adatok feldolgozása során egyéni szempontok érvényesültek, sőt még az előírásokat is megsértették. A vita tehát folytatódik, miközben a plankton pusztul.- Vannak olyan munkaprogramok a hidroenergetikusok és a vízműépítők terveiben, amelyek a plankton védelmére irányulnak? - ezt a kérdést is feltették a tanácskozás résztvevői. Kiderült azonban, hogy ilyen programok nem léteznek. Az idő azonban nem vár.- Még egyszer el kell végezni egy alapos felülvizsgálást - jelentette ki Robert Nigmatulin, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja. - A kérdés nagyon fontos, hiszen itt az olyan folyók megmentéséről van szó, amelyeken nagy teljesítményű vízi erőművek működnek. A tanácskozás résztvevői határozatot hoztak, hogy a kísérleteket folytatni kell. ELLA NYIKOLSZKAJA (APN, Moszkva) IJSZÚ 17 A „szabad esés“, amely gyorsabb, mint a szabadesés Az első fizikával kapcsolatos tapasztalataim még általános iskolai koromból erednek Még élénken emlékszem arra, amikor a tanárom a szabadesést tanította és azt magyarázta, hogy ha tetszőleges két testet ugyanabból a magasságból szabadon elengedünk, akkor azok ugyanolyan sebességgel esve, egyszerre érnek földet. Állítása bizonyításához fogott egy ötkoronást és egy ötkoronás nagyságú papírlapot, aztán elengedte őket. A pénzdarab már rég kongott a földön, amikor a papírlap még alig tette meg az útja felét. Arisztotelész, a görög természettudományok nagy összefoglalója szerint a súlyosabb testek gyorsabban, a könnyűek pedig lassabban esnek. Tanárom az előző kísérlet eredményét viszont azzal magyarázta, hogy a papírlap a levegő ellenállása miatt szállt lassabban, mint a pénzdarab. Valóban, amikor a papírlapot ráhelyezte a pénzdarabra (így a papírlap szélárnyékba került) és úgy engedte el őket, a pénzdarab és a papírlap egyszerre ért földet. Ez megnyugtatott és a törvényt elfogadtam. Az a körülmény, amely szerint a szabadesés gyorsulása minden testnél ugyanaz, ejtési kísérletekkel vagy ingalengésekkel nem igazolható a megkívánt pontossággal. A legmeggyőzőbb kísérleti bizonyítást, amely egyébként az általános relativitás elmélete szempontjából igen lényeges, Eötvös Loránd vizsgálatai szolgáltatták. A minap az egyik barátom fogadást ajánlott, hogy ő tud egy olyan jelenségről, amikor két szabadon elengedett test közül az egyik gyorsabban esik, mint a másik. Nem hittem neki. Erre ó elvezetett a laboratóriumába és bemutatta az 1. ábrán látható, házilag barkácsolt készülékét. Ez egy vízszintes tengelyen keresztül az asztalhoz erősített falécből áll, amelynek a másik vége függőleges irányban szabadon mozoghat. A léc szabad végén egy mélyedés található, amibe egy golyót helyezhetünk el. A mélyedés mellett közvetlenül pedig egy üres gyufaskatulya van a lécre ráragasztva. Ezután fogott egy golyót és belehelyezte a rúd szabad végén található mélyedésbe. A lécet kb. 35 fokkal az asztaltól kitérítette és elengedte. Megdöbbentem, amikor a golyó beleesett a gyufaskatulyába (2. ábra). Rövid matematikai levezetéssel meggyőződtem arról, hogy ez a jelenség a fizika törvényeinek nemcsak hogy nem mond ellent, hanem egyenesen összhangban van velük. Sőt, ha a lécre nehezéket helyezünk, gyorsulása még nagyobb lesz. Arról van ugyanis szó, hogy a léc mégsem esik teljesen szabadon, mert az egyik vége rögzítve van és emiatt az esése gyorsabb. Egy tapasztalattal megint gazdagabb lettem. dr. FILAKOVSZKY KATALIN A RANK XEROX, a „száraz írás“ világcége Amint arról korábban egy rövid hírben beszámoltunk, a RÁNK XEROX cég a bratislavai DATASYSTÉM vállalattal együttműködve bemutatótermet nyitott Szlovákia fővárosában is, a Mytna utca 27. szám alatt. Ezúttal a cég tevékenységéről számolunk be, és ismertetjük néhány termékét A RANK XEROX (teljes nevén Xerox Corporation a The Rank Organisation PCL) közös vállalat központja Londonban van. Ez a nemzetközi társaság 16,4 milliárd dolláros évi forgalmával az Egyesült Államok nyilvántartásában szereplő 500 legnagyobb ipari társaság nagyságrendi listáján a 22. helyet foglalja el. Több mint 113 ezer alkalmazottja van, s évente 850 millió dollárt fordít kutatási-fejlesztési célokra. Legfontosabb termelővállalatai Angliában és Hollandiában vannak, emellett egyes alkatrészeket spanyol és francia vállalatok állítanak elő. A RANK XEROX a világ 130 országába szállít xeroxtechnikai berendezéseket, fénymásoló gépeket, elektronikus nyomdákat, elektronikus írógépeket, telefaxokat, számítástechnikai terminálokat és más informatikai, adatrögzítő berendezéseket. A Szovjetunió és más KGST- országok szintén a jelentősebb felhasználók közé tartoznak. A moszkvai nyári olimpián például 200 nagy teljesítményű RANK XEROX gép működött. Csehszlovákia először 1965-ben vásárolt a cégtől gépeket, s ezek száma már 1979-ben meghaladta a 900-at. A cég csehszlovákiai kereskedelmi forgalma 1988-ban 6 millió dollárra nőtt. Jelenleg mintegy 3500 RANK XEROX gép működik az országban, s ez szükségessé tette egy kezelési szakoktatási központ létesítését is, amely a Brno melletti Vinicné Sumicében működik. Szlovákiában a gépek forgalmazásáról és szervizellátásáról a bratislavai DATASYSTÉM gondoskodik. EGY KIS TÖRTÉNELEM Az írásos dokumentumok sokszorosításában korszakalkotó jelentőségű volt az a találmány, amelyet szerzője, Chester Carlson 1938-ban szabadalmaztatott. A találmány szerzője az általa kifejlesztett eljárást akkor még elektrofotográfiának nevezte. Az elektrofotográfia ipari alkalmazása azonban csak 1944-ben vette kezdetét, amikor az amerikai Ohio államban, a columbusi Battelle Memorial Institute kifejlesztette a technológiai berendezéseket. Az eljárás gyakorlati alkalmazásának az elterjedése azonban a New York-i The Haloid Company of Rochester cégnek köszönhető. Amikor ez a cég az ohioi intézettől megvásárolta a technológiát, a reklámszakértők elgondolkoztak azon, hogy az elektrofotográfia elnevezés túl hosszú, s ki kellene találni valamilyen más elnevezést, mielőtt még forgalomba hoznák a gépeket. Az Ohioi Állami Egyetem nyelvtudósai összedugták a fejüket, s kisütötték, hogy az eljárás megnevezésére legjobban a „xerográfia“ felelne meg. Az elektrográfia ugyanis „száraz“ módszer, ezért az új technológiai eljárás megnevezését a görög „száraz“ és „írás“ szavakból következtették ki. A xerográfia tehát száraz írást jelent. Ebből kiindulva a Haloid cég XEROX gépeknek nevezte el a termékeit. Később a cég is Haloid XEROX-ra változtatta a nevét. Az üzleti sikerek után, különösen a tömegesen gyártott Xerox 914-es automatikus irodai másológép elterjedésével összefüggésben a cég Xerox Corporation néven 1961-ben részvénytársasággá alakult át. (ai) A bratislavai Datasystém állami vállalat és a RANK XEROX cég együttműködése keretében létesített bemutatóterem szakemberei készségesen nyújtanak kereskedelmi-műszaki tájékoztatást a RANK XEROX berendezésekről. Az érdeklődök a helyszínen ismerkedhetnek meg a cég termékeivel, vagy a 483 13 szám felhívásával telefonon is kérhetnek tájékoztatást. A XEROX 1050- es a cég egyik legnagyobb teljesítményű másológépe. Egy perc alatt a nálunk is beszerezhető xeroxpapírra 50 jó minőségű másolatot készít. A gép A5, A4 és A3 formátumú eredeti példányokról hétféle kivitelezésben készíthet másolatokat, háromféle kisebbítésben, háromféle nagyításban, valamint eredeti méretben. I.XJH.15.
