Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-21 / 29. szám

JSZÚ 9 89. VII. 21. A kis falu, amelyet a forgalmas főút kettészel, a térképen csupán egy parányi pont. Pedig van mezőgazdasági szakmunkásképző intézete, itt van a stupavai gyümölcstermesztő állami gazda­ság egyik üzeme és határában gazdálkodik a királyi (Král') szövetkezet is. Közigazgatásilag évek óta ide tartozik Naprágy (Neporadza) és Keszi (Késöv­éé). A három településen mintegy kilencszáz em­ber él, közel a fele a székhelyközségben.- Ha kis mértékben is, de növekszik a lakosok száma - újságolja Hubai István, a Kövecsesi (Strkovec) Hnb elnöke. - Ebben a megbízatási időszakban már nyolc családi házba költöztek be, öt pedig épül. Jelentősnek tartom, hogy tizenkét építkezési telket közmúvesítettünk. A továbbiakban még tizenöt telket tudunk biztosítani. A kis település az utóbbi években sok mindennel gyarapodott. Erről az épületeken kívül a hnb irodá­jának falán látható oklevelek is tanúskodnak. Szor­galmukat 1974-ben és 1982-ben az SZSZK kormá­alagsorban pedig az üzemi konyha. Gazdaságunk a költségekhez 1,9 millió koronával, gépi segítség­gel, fuvarral járul hozzá, de besegít a királyi szövet­kezet is. Az építkezésen, bár hétköznap van, vagy tíz ember és egy erőgép dolgozik. Az alap hamarosan elkészül, aztán hozzáfognak a falak felhúzásához. Filep Lajos vezetésével építkezési csoportot hoz­tak létre. Ám mások is segítenek, társadalmi mun­kában, egy részük pedig bérért. A királyi Molnár Lajos, eredeti foglalkozása kőműves, de segéd- mozdonyvezetőként dolgozik a pelsöci (Pleáivec) fűtöházban. Most fűrészel, szögei. Miközben meg- törli verejtékező homlokát, ezt mondja.-Amikor szabad napom van, szívesen jövök dolgozni. Igaz, hogy a pénz is jól jön, de munka nélkül sem tudnék meglenni... A szabadidő haszno­sabb eltöltését el sem tudom képzelni. Ha ez a létesítmény elkészül, mindnyájan jól járunk vele. Sikerül a magukra maradt idős emberek gondjain is PIUUNYI PONT IIIlMfPEN nya elismerő oklevéllel és pénzjutalommal ismerte el. Ám azóta sem tétlenkedtek. A székhelyközség­ben rendbe tették a napközi otthont, járdát, hidat építettek, 2,2 millió koronát fordítottak a három település útjainak portalanítására. Keszibe, amely valamivel több mint két kilométecre van a székhely­községhez, kiépítették a hangosanbeszéló háló­zatát.-A három település gyermekei egy óvodába járnak, mégpedig a székhely községbe, iskola azonban Naprágyon is van, tizenkilenc tanulóval. Meg vagyok győződve arról, hogy településeinken egyre több fiatal telepszik le. A gyümölcstermelő állami gazdaságnak - amely jövőre egy tizenhárom lakásos tömbház építését kezdi meg - szüksége van a munkaerőre. Meggyet, ribizlit, szamócát és szedret termesztenek - mondja az elnök. - Miénk a lerégibb művelődési otthont a járásban, s igyek­szünk azt kihasználni. Néhány éve eredményesen tevékenykedik a Csemadok éneklőcsoportja.- Három év múlva már jobbak lesznek a feltéte­leink - veszi át a szót Szolnoki Lajos, a mezőgaz­dasági üzem igazgatója, majd magyarázólag hoz­záteszi. - A múlt év őszén a helyi nemzeti bizott­sággal közös beruházásba kezdtünk, ötmillió koro­na ráfordítással művelődési otthont, igazgatóságot és hnb-irodát építünk. Mindez megfér egy tető alatt, sót ott kap majd helyet a szertartásterem, az Szabó Zoltán vasutas szabadidejében dol­gozik az építkezésen (A szerző felvételei) enyhíteni. A jelenlegi művelődési otthont az alapis­kola tornatermévé építjük át. Több mint negyven gyerek jár az 1-4 összevont osztályba. Szántó István állatgondozó. Minden második napja szabad, azaz csak részben, mert reggel és este azért el kell látni az állatokat. Pihenhetne, de ó inkább eljön segíteni. A miértre így válaszol.- Évek óta beszéltünk erről az építkezésről, most hogy végre elkezdődött, én is szeretném elősegíteni, hogy időre elkészüljön. A mezőgazdasági szakmunkásképző intézet két tanulója is ott segédkezik: Ruszó Zoltán és Danyi Róbert. A futballpálya szomszédságában csak ké­ső délután, a hétvégeken dolgoznak, de a tenisz­pálya mégis befejezés előtt áll. Az elnök némi büszkeséggel jegyzi meg.- Miért ne teniszezhetnének a mi gyerekeink is? Jobb helyen nem is tölthetnék el szabadidejüket. Igaz, edzőnk nincs, de sebaj, majd csak megoldó­dik a helyzet Mindhárom településen megszervezték a ház­tartási hulladék elszállítását. A társközségek mindegyikében van üzlet, Naprágyon nem is olyan régen társadalmi munkával művelődési otthon épült. A három polgári bizottság tagjai a képvise­lőkkel együtt szervezik a társadalmi munkát. A kö- vecsesiek tavaly kategóriájukban a járásban a má­sodik helyen végeztek, de igen aktívak a naprágyi- ak is. Jelenleg is parkosítanak. Korábban ez a falu kihalásra volt ítélve, de szerencsére nem így lett és ez az ott élő emberek, s az őket több mint húsz éve képviselő tanító, Arkely Zoltán érdeme is.- A községen áthaladó patak mellett van egy hétárnyi terület, azt szeretnénk föltölteni, parkosí­tani - szólt további terveikről Szolnoki Lajos, aki ötödik megbízatási időszakban képviselő, s szívén viseli mindhárom település gondjait.- Bőven van tervünk - toldja meg az igazgató szavait a hnb elnöke. - Z akcióban épül majd a községi vízvezetékhálózat. A jövő tervidőszak­ban a székhelyközségben és Naprágyon is ravata­lozót akarunk építeni. Az építkezésen szemlátomást nő a betonalap. Az elnök örül a szorgos munkának, de ráncba szalad a homloka, amikor megemlítem, itt az alka­lom, hogy harmadszor is kiérdemeljék a kormány elismerő oklevelét.- Az sem volna rossz... Én bízom abban, hogy lakosaink és a két mezőgazdasági üzem ennél az építkezésnél is kitesznek magukért. Egyre többen telepednek le nálunk, szeretik meg a falusi életfor­mát. Jó volna bővíteni éppen ezért az üzletet, elérni, hogy a mozgó hentesüzlet rendszeresen kijárjon, hogy a gyermekorvos legalább hetenként itt rendeljen. Az összefogás és a szorgalom jellemzi Köve­csest és társközségeit. Lakosaink azt akarják, hogy nekik, gyermekeiknek és unokáiknak jobb életfelté­teleik legyenek. NEMETH JANOS MINDENKIT ELHELYEZNEK Munkaerő-gazdálkodás a Komáromi (Komárno) járásban A foglalkoztatottsággal kapcsolatos kérdések is felmerültek az allami vállalatokról, illetve a Munka Törvénykönyve módosításáról folyó vitákban. Voltak, akik a munkanélküliség rémének előfutárát látták a törvényterveze­tekben. Utaltak arra, hogy egyes szociális csoportok nehezebben jutnak majd munkához, mások úgy vélekedtek, hogy a vállalatok önállósága, nyereségközpontú gazdálkodása a dolgozók, a szakképzettség és a becsü­letes munka jobb elismeréséhez vezet majd. Az új törvények hatályba léptek. Berta János mérnöktől, a Komáromi Járási Nemzeti Bizottság munkaerő-gazdálkodási osztályának vezetőjétől elsősorban azt kérdeztük, hogyan érinti a fiatalok elhelyezkedési lehetőségeit a gazdasági reform- A járásban évente megközelítőleg 600 diák érettségizik. Ide számítjuk ter­1 mészetesen azokat is, akik más járás középiskoláin végeztek, de itt az állandó lakóhelyük. 120-130 diákot vesznek fel főiskolára. Az átalakítás lényegében ; a többit érinti. A gazdálkodó szerveze- , tek most már ugyancsak meggondolják, emeljék-e adminisztratív dolgozóik szá­mát, sót több helyen már csökkentették : is. Így aztán legfeljebb 100 végzőst : tudunk adminisztratív munkakörben el­helyezni. A többi kénytelen munkásbe- í osztásokat elvállalni. ■ Megfelelnek ezek a beosztások ] a képzettségüknek?- Is-is. A lányok, mondjuk, munkás­ként mennek a hajógyárba dolgozni. Elöbb-utóbb felszabadul egy adminiszt­ratív beosztás, s ilyenkor aztán kiemelik, áthelyezik őket. Persze, elsősorban azt, akinél tapasztalták az igyekezetét. Most, hogy növekszik az idegenforga­lom, szükség van több elárusítónőre is. A szakképzettség nélküli gimnazista lá­nyok számára még ez is elfogadható munka, ha már nem vették fel őket főiskolára. De van bizony a lányok közt sok olyan, akinek nem tudunk mást felkínálni, csak azt, hogy a cipőgyárba vagy a dohánygyárba menjenek mun- kásnönek. Ezek a gondok rendszerint októberig tartanak, később aztán ismét keresnek adminisztratív dolgozókat a vállalatok. Igaz, gyakran kifejezetten megszabják, hogy elsősorban a keres­kedelmi középiskolát végzett lányokra van szükségük, mert azok az irodai munkában jobban beválnak, tudnak könyvelni, gépelni magyarul és szlová­kul is. A munkáltatók válogatnak. A köz- gazdasági középiskolások közül is elő­i szőr azt veszik fel, aki Surányban (Su- ° rany) végzett, aztán jön számításba j) a többi közgazdasági középiskola vég­zőse, s a rangsor végén a gimnáziu- • mokban végzettek állnak. Ez persze I érthető is. Okét négy évig főiskolára | készítették fel. El kell azonban monda- íj nőm, a legnagyobb problémát abban lát- I juk, hogy a járásunkból kevés diákot | vesznek fel főiskolára. Sokkal több ta- I nárra, orvosra, mérnökre lenne szüksé- j günk. Évente nem 130, de legalább 200 főiskolást is el tudnánk helyezni, persze I ha olyan képzettségük van, melyet a já­rás gazdálkodó szervezetei hasznosít- j hatnak. A vállalatok igényei alapján ké­szítettünk egy felmérést, hány és milyen főiskolai képzettségű szakemberre lesz szüksége a járásnak a következő öt évben. Ezt átadtuk az iskolák igazgatói­nak, pályaválasztási tanácsadóinak, hogy a szükségleteknek megfelelően irányítsák a diákok továbbtanulását. m És a szakmunkástanulók?- Velük az iskola elvégzése után nincs gond, hiszen a képzésük költsé­j geit fedező vállalatok, szövetkezetek kötelesek alkalmazni őket. Itt más prob­léma adódik. Tavaly a járási mezőgaz­dasági igazgatóság meghatározta az egyes szövetkezeteknek, hány diákot kell a saját költségükön képezniök. Az idén azonban megváltoztak a gazdasági szabályozók, a szövetkezetek kétszer is | meggondolják, mire fordítják a pénzü­ket. Egy szakmunkás képzése három év 1 alatt 25-35 ezer koronába kerül. így j aztán a szövetkezetek az idén kijelen­tették, hogy csak akkor vesznek fel szakmunkástanulót, fedezik képzése költségeit, ha szükségük van rá. Erre megint a lányok fizetnek rá, mert a szö­vetkezetek, például a növénytermesz­tésbe beruházás nélkül is fel tudnak venni munkaerőt, hiszen a járásban leg­alább 5 ezer nő háztartásbeli. Egyhavi betanítás után már termelhetnek is. Ám ez mégiscsak rövidlátó gyakorlat, hi­szen a képzett szakmunkás nagyobb hatékonysággal, többet tud termelni, mint a betanított munkás. Az állatte- ' nyésztés számára már képeznének, a szövetkezetek szakmunkásokat, de arra megint a gyerekek nem kaphatók. Mind elárusítónönek, fodrásznak tanul­na, esetleg más menő szakmát válasz­tana. m Tavaly, a Munka Törvénykönyve módosítását megelőző vitában a Komá­romi járásból is érkezett olyan véle­mény, hogy az új törvények nehezítik majd a börtönből szabaduló, esetleg a fegyelmezetlen dolgozók elhelye­zését.-Az új rendelkezések valóban sok változást hoztak. Először is, korábban mindenki jobban meggondolta, fel- mondja-e a munkaviszonyát, hiszen 7-9 hónapig kellett várnia a kilépési pecsétre. Most több a felmondás. Sokan mondanak fel úgy, hogy még nem tud­ják, a két havi felmondási idő után hol lépnek ismét munkába. A korábbinál jobban fizetett munkahelyet pedig rend­szerint csak az talál, aki toborzás kere­tében szegődik el valahová vagy pedig nagyon jó munkaerő. Van, aki nem talál jobb munkát, s a korábbi munkáltatója sem hajlandó ót visszavenni. ■ És akkor idejön?- Igen. Általában mindenkinek tu­dunk munkát ajánlani. A szervezetek negyedévente megküldik nekünk a sza­bad munkahelyek kimutatását. Jönnek persze az ún. „nehezen elhelyezhető személyek“ is, a börtönből szabadultak, a notórius hiányzók. Bár sokan csak azért, mert a közbiztonsági szervek fir­tatják, miért nem dolgoznak, miből él­nek. Először címeket adunk nekik. Men­jenek, próbálják meg, beszéljék meg, felveszik-e őket. Ha visszatérnek és látjuk, komolyan gondolják, dolgozni akarnak, személyesen lépünk kapcso­latba az egyes vállalatok illetékeseivel, hogy vegyék fel őket. Látni kell, a mun­káltatók nem kapkodnak utánuk, főként ha szakmájuk sincs. De még őket is el tudjuk helyezni. Igyekszünk, hogy min­denkinek biztosítva legyen a megélhe­tése, ne kényszerüljön lopni, ne kerüljön vissza a börtönbe. m Előfordult már, hogy valaki segé­lyért folyamodott volna mert nem volt munkája?- Eddig még nem. Hiszen, mint emlí­tettem, mindenkit el tudunk helyezni, még ha csak gyengébben fizetett és kevésbé vonzó munkakörben is. Igaz, most a létszámcsökkentésekkel kap­csolatban még két ember számára ke­resünk munkát. Talán nekik majd fizetni fogunk. Egyelőre a kerületi nemzeti bi­zottságot kértük meg, segítsenek mun­kát találni számukra. Főként egyikük miatt fő a fejünk. Eddig komoly beosz­tásban dolgozott, tudományos fokozata van, s csak hasonlóan komoly beosztást hajlanó elfogadni. Mi viszont csak „megfelelő" munkát lennénk kötelesek felkínálni számára, melynek - a törvény szerint - „lehetőleg“ meg kell felelnie a képzettségének is. ■ Mire számítanak a jövőben?- A munkánk nyilván nem válik egy­szerűbbé. Egyre nehezebb lesz elhe­lyezni azokat, akik nem akarnak tisztes­ségesen dolgozni. Előkészületben van­nak viszont olyan új törvénytervezetek, melyek megkönnyítenék azt, hogy a ne­hezen elhelyezhető személyeknek is munkát találjunk. Az egyik elképzelés szerint az ilyen - például megváltozott munkaképességű - dolgozókat foglal­koztató vállalat kedvezményekben ré­szesülne. Mindenesetre azt valljuk, a munkához mindenkinek joga van. Kér­dés azonban, hogy ezt a jogát a lakóhe­lyén érvényesítheti-e vagy kénytelen el­fogadni a toborzás keretében felkínált munkát is. Ugyanakkor tudjuk, mind ke­vesebb adminisztratív munkahely lesz, mert az üzemek rákényszerülnek arra, hogy jobban gazdálkodjanak, csak any- nyi dolgozót foglalkoztassanak, ameny- nyire okvetlenül szükségük van, és csak olyan dolgozókat, akik hasznot hoznak. A létszámcsökkentések miatt nehezebb lesz a diákok elhelyezése is. Éppen ezért igyekszünk megteremteni a sza­bad munkahelyekről egy naprakész in­formációs rendszert számítógépes nyil­vántartással, illetve a személyzeti osz­tályokkal való állandó összeköttetés­S6l FEKETE MARIAN Hubai István Molnár Lajossal a tervrajzot nézi

Next

/
Thumbnails
Contents