Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-08 / 49. szám
V asárnap van, az év júliusának utolsó, napfényben tündöklő, forró vasárnapja. Fekszem a puha pázsiton, körülöttem gyerekek játszanak önfeledten. A helyszín Párizs, pontosabban a metropolis egyik legújabb büszkesége, a La Viliette nevet viselő modern tudományosműszaki központ, egyben ipari múzeum. A srácok már jó fél órája kergetik a labdát. Senki nem szól rájuk, az itteni felfogás szerint ugyanis ez a természetes. Mint mondják, a természet azért van, hogy örömünket leljük benne, ha úgy tetszik, akkor játsszunk az üde, puha pázsiton. A kertésznek pedig az a dolga, hogy ápolja, rendben tartsa. Nem messze tőlünk most is öntöz, kaszál, tesz-vesz. Munkája pedig akad bőven, hiszen ez a hatalmas zöld övezettel, vízzel körülvett épületkomplexum 155 hektáron terül el. Közben a fiúk csomagolnak, összegyűjtik az édességből, tízóraiból szétszórt szemetet, majd hangosat köszönve továbbállnak. Számomra ez sem mindennapi élmény. Elindulok vissza a főépülethez, hogy még egyszer megcsodáljam a letűnt idők leleményes tárgyi emlékeit, de még inkább a ma, Illetve a jövő technikai csodáit. UTAZÁS AZ IDŐBEN Amikor Patric Lambert úr, az itteni gazdasági igazgató arról beszélt, hogy a terület, ahol vagyunk - beleértve az épületeket is - egykor Párizs egyik legnagyobb vágóhídja volt, csak hitetlenkedve nézelődtem. Nehéz azt ebben a szupermodern környezetben elképzelni. A látogatót mindenhol üveg, krómozott acél, puha, hangelnyelő padló- burkolatok és főleg műszaki csodák veszik körül. Állunk a hatalmas, bravúrosan tagolt csarnok első emeleti összekötő hídján. A tárgyak és a képzelet segítségével elöre- hátra utazunk az időben. Jobbról egy valódi korabeli léggömb lebeg mellettünk. Kosarában egyenruhás, éber francia hazafi figyeli messzelátón át a veszélyesen közeledő porosz csapatokat. A bábu élethű gesztusát Lambert úr magyarázata teszi még érthetőbbé. Mint mondja, a légA bravúrosan tagolt csarnok a léggömbbel gömbök eredetileg a gazdagok szórakozását szolgálták, csak később vetették be őket a harci felderítés eszközeiként. ötven méter magasra is felszálltak, a katonák onnan figyelték az ellenséges egységek mozgását. Valamikor a tizennyolcadik század végén vetették be őket először ilyen határozott céllal. Akkor már arra is rájöttek, hidrogénnel is tölthetők. A hadiipar csak a repülés elterjedése után mondott le róluk. Ma újra fénykorukat élik a léghajók, igaz, most ismét a szórakozást szolgálják. TALÁLKOZÁS a nautilusszal Annak bizonyítására, hogy efféle tárlatokon milyen könnyen találkozhat a múlt a jelennel és a jövővel, álljon itt a következő példa. Az imént említett léggömb alatt, amely ugye a magasságok meghódítását szolgálta, a ma már világhírű tengeralattjáró, a Nautilus élethű mása található. Ez viszont a mélységek elérésének bajnoka. Talán nem mindenki emlékszik még rá, hogy paramétereinek köszönhetően általa a tengerfenék 97 százaléka deríthető fel. Három főnyi legénységével hatezer méteres mélységig merülhet. S mert az elmés szerkezet metszetben is látható, azt is meg lehet figyelni milyen csaknem merev pózokban helyezkedhettek el a miniatűr tengeralattjáróban az ismeretekre szomjazó bátor felderítók. A látvány, gondolom, minden kényelmetlenségért kárpótolta őket. PÁRBESZÉD A KÉPERNYŐVEL Aki még több információra vágyik, az számítógép és video segítségével sok-sok tudnivalóra tehet szert, akár a tengerészetről is. Hozzám hasonlóan esetleg zavarba jön, amikor hiába keresi a képernyő mellett a számítógép hagyományos nyomógombos-billentyűs vezérlőegységét. Ha azonban jobban odafigyel a képernyőn villogó szövegre, megérti, hogy ezt a szerepet itt maga a képernyő üvegfelülete tölti be. A rendszerrel való párbeszéd beindításához elég a felület megfelelő helyen való érintése, s már sorjáznak is a kérdések. Miután tisztázódik a „két fél“ között, hogy mi az, amiről szó essék, indulhat az ismeretterjesztő és oktató jellegű bejátszás videofilm, Patric Lambert úr Szökőkutak a főépületet övező vizesárokban táblázatok vagy egyéb formában. Mindezt francia vagy angol kommentárral követheti, hallgathatja az érdeklődő. A KÍNÁLAT VÉGTELEN Csupán ezen az egyetlen helyen órákat, napokat lehetne eltölteni. Mint mondják, sokan élnek is a lehetőséggel, s ha tehetik, máris itt vannak. Leginkább a hétvégeken tapasztalható tumultus. Ezt nemcsak az emberek rendelkezésére álló, egyre több szabadidő magyarázza, hanem az ilyenkor ingyenes belépő is. La Viliette a gyermekek paradicsoma lett. A játékos, vonzó oktatás ezreket vonz a franciák nem kis örömére. Lambert úr segítségével „belelapozunk“ a kínálatba. A számítástechnika mellett a zene, a színház és a filmművészet tökéletes megismerésére is alkalmas ez a hely. Ezt szolgálja többek között az az 5 ezer férőhelyes koncertterem is, amelynek egyedülálló az akusztikája. Aki viszont nemcsak az események passzív élvezője, hanem aktív résztvevője is kíván lenni, annak rendelkezésére áll egy nagyszerűen berendezett hang- és videostúdió, ahol bárki kipróbálhatja képességeit mint rendező, operatőr, hangmérnök, de úgy is, mint színész, zenész, vagy ha úgy tetszik, mint bemondó. Az elkészült felvételt pedig megtarthatja magának emlékbe. Említésre érdemes, hogy az állandó tárlat mellett tematikus, konkrét eseményekhez kötött kiállításokat is rendeznek. Például az idén nyáron a francia forradalom korának műszaki emlékeiből kínáltak a látogatóknak gazdag válogatást. Mint mondjuk, ez esetben nem volt nehéz dolguk, hiszen a forradalom 10 évéből nyolc alatt külső és belső háború dúlt. Azt pedig jól tudjuk, hogy a háború - minden rosszban van valami jó? - mindig is nagyban elősegítette a műszaki fejlődést. MIKRO ZOO Ugyanabban a csarnokban paravánokkal leválasztva van egy egészen más világ is. Ahogy a találó cím is jelzi, itt nxttro: K'íieityxxrxvtt , tmHgt - ;m.irhi íéften&űf íl ?8. ?8.0ß I jj Imf* I j 4 Y>Oméifiátb.s réirxte(SEYÍi36.14.91.6ő I Cl V * * » v vw A La Viliette látogatásra csábitó plakátja az élővilág legparányibb képviselőivel ismerkedhet meg a látogató: a sejtekkel és egyéb mikroorganizmusokkal. Betekinthetünk a felépítésükbe, megismerhetjük szerepüket a szervezetben, hallhatunk bonyolult, még nem egészen ismert működési elvükről. Mindez ismét egyszerűen, érthetően tálalva felnőttnek, gyermeknek egyaránt. Megtekinthető az élővilág egy másik titokzatos birodaf- ma is. Egy üvegházban az ember olyasmit láthat, ami ugyancsak nem mindennapos. A szabad térségben növények lebegnek, a levegőben gyökereznek, ott bontják ki leveleiket, virágaikat, a „semmiből“ táplálkoznak, érlelnek gyümölcsöt. Utópia? Nem, dehogy, valóság ez, méghozzá nem is a legfrissebbek közül való. Egy távlati űrhajózási- táplálkozási program keretében kifejlesztett módszerekről van szó. A növények a levegőbe fecskendezett víz és tápanyagok ködfelhöjéből szívják föl az élethez szükséges anyagokat. Ml VAN MÉG? Sok minden, ezért befejezésül már csak a lehetőségek felsorolására szorítkozom. A főépület tőszomszédságában áll egy hatalmas, csillogó-villogó fémgolyó, ami belül tulajdonképpen szélesvásznú moziterem. Most éppen a telegráf történetéről vetítenek benne filmet. A központi csarnokban van a planetárium és a hatalmas könyvtár, a pincében az 1500 férőhelyes, műszakilag tökéletesen felszerelt tanácsterem. A kínálatban szerepel még az automatizáció, a robotika és még sok-sok más, modern tudományos és ipari ágazat, amelyeket szintén közérthetően mutatnak be a látogatóknak. Ám még nem épült fel minden, amit ide terveztek. Befejezés előtt áll még egy nagy csarnok, ahol a művészek világa kap otthont. Egy szálloda is épül, s mindezt játszóterek és apró játékos épületek egészítik ki. Irigylésre méltó, lenyűgöző központ a párizsi La Viliette. De jó lenne „lekoppintani“! Azt hiszem, ilyen esetekben csak dicséretes lehet az ötletlopás. KESZELI BÉLA
