Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-01 / 48. szám

\ A LUGASMÜVELÉS A LEGJOBB A legszebb dísznövényegyüttessel is vetekszik egy szépen kialakított szólőlugas. Védelmet nyújt az erős napsugárzás ellen, párologtató felülete előnyösen hat a mikrokörnyezetre. A pihenőhely köré ültetve véd a kíváncsiskodók szeme elöl, a termésről nem is beszélve, amely kedvelt és egészséges gyümölcs. A szőlő házikerti termelése esetén többnyire kedvezőbben alakulnak az éghajlati tényezők a szőlő számára, mint a nagyüzemben. A szőlő meleg- és fényigényes növény, ezért árnyékos helyre ne telepítsük. A lugasforma közelíti meg a szőlő természetes életformáját. A lugasszöló háromszor-nógyszer annyi termést ad, mint a tőkén termelt szőlő. A szölólugas kinevelése igényes munka. A telepítés előtt a fajtákat ízlésünknek megfelelően válasszuk ki. Szaporítóanyagot magunk is előállíthatunk. Immunis homoktalajon nem fontos oltványt használni, jó a házi gyökeres növény. Telepítés előtt a talajt forgatni kell, hogy a legtermékenyebb talaj a szőlő gyökérrendszeréhez (50-60 cm mélyre) kerüljön. Egyidőben adjunk szerves trágyát és vegyes műtrágyát. A talajt töltsük fel tápanyaggal. A forgatást ősszel végezzük el, az oltványokat egy-két rügyre vágjuk vissza. Az oldalgyökereket teljesen, a talpgyökere­ket négy-öt centiméteres nagyságra metsszük. A felső rügy a föld felszínével egy síkba kerüljön a telepítés után. A támberendezést általában a második évben alakítják ki. A kötözési igény csökkentése végett kettős huzalt ajánlok. A lugasváz kialakítására szánt vessző egészséges, erőteljes növekedésű legyen. A vízszintes művelés egy évben hat-hét rügyes vesszőnél ne legyen hosszabb. A sokféle lugas közül a házikertbe a Thomery lugast ajánlom. Ez a lugas többszintű lehet, a kétszintű kialakítása négy-öt év, a háromszintes lugas kialakítása öt-hat év alatt valósul meg. A sorköz 2,5 méter, a tótávolság 1 méter legyen. A telepítést követő években 1-2 rügyes metszéssel 2-3 erőteljes vessző fejlődik. Ha jól fejlődnek a tőkék, a harmadik évben kezdjük el a lugas kialakítását. Az első tőkénél a lugastörzset 60 centiméter magasan, a másodiknál 150 centiméternél, a harmadik lugas esetében 190 centiméter magasan kell megmetszeni. A zöldválogatáskor egy biztosító hajtást hagyjunk meg. A negyedik évben a lugastörzs meghagyott vesszőiből vízszintesen alakítjuk ki a formát. Zöldválogatáskor 25 centiméterre ritkítjuk a hajtáso­kat. Az ötödik évben elkezdjük a termőalap kialakítátást, majd a fajtától függően rövid- vagy hosszúcsapos metszést alkalmazunk. Rövidcsapra metsszük azokat a fajtákat, amelyek a vessző alsó 1 -2 rügyéből termést hoznak. Viszont azokat a fajtákat, amelyek szép termést csak három­négy rügyből képesek hozni, hosszúcsapra vágjuk. Egyes fajtákat szálvesszőzni is lehet. B. D. Most viszonozhatjuk a segítséget Az erdólakó madarak az ősz be­köszöntővel csapatokba verődve felkeresik a falvakat, városokat, eny­hébb időt, több falatot remélve. Ha a fagyok vagy a hóborítás egy-egy hétnél tovább tart, elfogynak a ké­regrepedésekben meghúzódó pondrók, pókok, peték, akkor segít­het sokat a madárbarát, aki gondos­kodni próbál a civilizáció kis „áldo­zatairól“. A madáretetők elké szítésében rendkívüli találékonyságot mutatnak az emberek. Készítenek tökből, vi- rágcserépböl, flakonokból etetőt, de láttam már napraforgóval töltött ki- lyukasztgatott nejlonzacskón füg- geszkedő cinegét is. Dúcetetót leg­inkább kertekben, parkokban alkal­maznak, az ablaketető a városi, emeletes házakhoz ajánlható. A harmadik, legegyszerűbb megol­dás az ecetesflakonból, virágcse- rép-alátétből, 20 cm kalapgumiból és egy 25-30 cm-es drótdarabból összeállítható önetető. A rajz szerint kurtított flakonhoz a gumival rugal­masan rögzítjük az alátétet, a huzal­darab pedig a kifüggesztést szolgál­ja. Ez a típus mindenféle kör ke­resztmetszetű dobozból elkészíthe­tő, de az ecetesflakon egyszerűbb kivitelével kevésbé bántja a szemet hivalkodóbb társainál. A hagyományosan használt ete­tők mostoha sorsra ítélik a rigókat, vörösbegyeket és a többi földi n táp­lálkozó fajt. Ezek a madarak nem tudnak függeszkedni, így enni sem az említett etetőkből. Ha rajtuk is segíteni kívánunk, akkor egy szél­mentes, csapadéktól védett helyre bármilyen konyhai hulladékot, fagy- gyút, másra nem használható hús­darabkákat, zöldséghulladékot, al­macsutkát, mindenféle magvakat szórjunk. A dúcetetókbe az olajos magva­kon kívül faggyút, szalonnát (csak sótlanul), férges dióbelet is tehe­tünk, de a kisebb etetőket inkább napraforgómaggal töltsük fel. Ha etetőnk körül megjelenik egy- egy ragadozó madár, mielőtt csúzli­hoz vagy más riasztóeszközhöz nyúlnánk, gondoljunk arra, hogy a tél a karvalynak is hideg. Az éne­kes madarak etetésével, bármilyen bizarr is, a rászoruló ragadozókat is etetjük, és ez így van rendjén. (bog) ijszú 21 89^. XII. 1. Érdekel a háztáji hizlalás, ezért szeret­ném tudni, hány kilogramm búzadarát, illetve réti szénát kell adni egy 6 hónapos bikaborjúnak hogy 1 kg átlagos napi súly- gyarapodást érjen el? Mogyoródi Albert, Sajókeszi (Kesovce) A hízómarhák takarmányértékesítö ké­pessége nem egyforma. A féléves bika­borjú élősúlya elérheti a 200-250 kilo­grammot, s a kívánt súlygyarapodáshoz napi 3,9 kg keményítóértékre és 550-560 gramm emészthető fehérjére van szüksé­ge. Ha figyelembe vesszük, hogy a búza­dara kilója 73 dkg keményítőt és 90 gramm emészthető fehérjét, a minőségi réti széna pedig kilónként 40 dkg kemé­nyítőt és 70 gramm emészthető fehérjét tartalmaz, akkor naponta 3,5 kg búzada­rát és ugyanennyi réti szénát kell etetni az állattal, hogy kielégítsük' az igényét. Azonban, ha egy mód van rá, az étvágy javítása céljából naponta 2-3 kg takar­mány- vagy cukorrépát, továbbá 40-50 dkg tavasziárpa-szalmát, 1-2 dkg fosz­forsavas meszet és 1 dkg konyhasót is célszerű adni az állatnak. És persze nem szabad megfeledkezni az itatásról. Molnár Ferenc A cseresznye- és meggyfák számára legmegfele­lőbbek, a könnyebb, nem túl nedves, vagy savanyú, jól levegőző talajok, melyeknek jó a vízellátottsága és a kémhatása 6,5 pH körüli. Erős talajmeszezés nem ajánlatos. A cseresznye- és meggyfák érzékenyen reagálnak a nitrogéntrágyázásra. Nitrogénhiány ese­tén a levelek világosak és korán lehullanak. Nitrogénhi­ány leggyakrabban a füvesített ültetvényekben fordul elő. Általános tapasztalat, hogy a nitrogén helyes adagolásával nemcsak a fák fejlődését tudjuk szabá­lyozni, de a termőképességet is. A telepítést követő öt évben a tápanyagpótlást úgy kell irányítani, hogy a meggyfák 30-60, a cseresznyefák pedig 50-80 cm-es éves hajtásokat neveljenek. Ilyen koronafejlődés ese­tén gyorsan kinevelhetjük a gazdag hozamot szavatoló fákat. Ha a korona már elérte a kívánt nagyságot, nitrogénből csupán annyit adjunk, hogy az éves hajtá­sok legfeljebb 15-30 cm-esek legyenek. Az így nevelt fa szépen terem és hozama egyre nő. Jó tudni, hogy a meggyfák több nitrogént igényelnek, mint a cseresz­nyefák. Káliumhiánnyai leggyakrabban a könnyű és nedves talajon nevelt cseresznye-, illetve meggyfáknál találko­zunk. Hiányára a levelek kékeszöld színeződése, vala­mint a levelek széleinek felfelé görbülése utal. Nem ritkaság a levéllemez széleinek bámulásával és szára­dásával kísért klorózis. Ilyenkor a levelekben 0,75 százaléknál kevesebb a kálium. A semleges vagy lúgos kémhatású, száraz talajo­kon igen gyakran találkozunk a cink, a mangán és a vas hiányával, ezért is jó, ha nem meszezzük túl a talajt. Az említett hiánybetegségek lombtrágya juttatásá­val megszüntethetók, illetve megelőzhetők. Komoly figyelmet érdemel még a bór is, melynek hiánya esetén a cseresznye- és meggyfák foltosságban szenvednek és gyümölcseik felrepedeznek. Irodalmi források sze­rint a terület bórax-trágyázása (340 gramm 1 árra) 25-50 százalékra csökkenti a gyümölcsök felrepede- zését. Egyes szerzők javasolják, hogy a beteg fákat mészklorid 0,5 százalékos töménységű oldatával per­metezzük, úgy, mint az almafákat a fiziológiai foltosság ellen. Különös figyelmet kell szentelni az őszibarackfák trágyázásának. Nitrogénhiány esetén a lomb világos­zöld, gyakran a virágok is lehullanak, a fa apró gyümölcsöt terem, gyorsan öregszik és a gyökerei olykor elrothadnak. A melegebb vidéken élő fák több nitrogént igényelnek, és általában mennél öregebb a fa, annál több nitrogénre van szüksége. A nitrogén­bőség (túladagolás) nem olyan káros, mint az elem hiánya, viszont túltrágyázás esetén hosszabb ideig tart a gyümölcsérés. Amíg a fiatal, termést még nem nyújtó fák terminális növekedése eléri a 45 cm-t, és a lombjuk is szépen színezett, nem kell nitrogént adagolnunk. Ugyanez a termókorú fákra is vonatkozik, amennyiben 25-28 cm-es hajtásokat nevelnek, és nem kíván­juk komolyabban növelni a termőképességet. Az őszibaracknál a foszfor hiánya hozamcsökke­nést okoz. Nagyon sok csemete már a telepítés utáni évben elpusztul, főleg a könnyű, savanyú talajokon, ahol kevés a szerves anyag. Persze a foszfor túlada­golása sem javasolható, mert zavart okozhat a man­gán felvételében. Az őszibarackfának jelentős mennyiségű káliumra van szüksége. Ha a fa nem jut hozzá a nélkülözhetet­len káliumhoz, akár 40 százalékkal is csökkenhet a hozama. Természetesen káliumot sem tanácsos fölös mennyiségben adagolni, főleg a savanyú talajo­kon, mert a káliumfölösleg gátolja a mészfelvételt, melyre az őszibarackfának szintén fokozott igénye van. Viszont a túl meszes talajon fáink többnyire klorózisban szenvednek (vashiány). Az ószibarackfa életében fontos szerep jut a mag­néziumnak. Hiánya esetén előbb klorózis, később nekrózis jelentkezik, s korán lehullanak a levelek. A klorotikus levélfoltosságot nyár végén, illetve a beteg levelek idő előtti lehullását olykor cinkhiány okozza. A cinkhiányban szenvedő fák általában későn fakad­nak, és 3-4 éves korukban elszáradnak a lombjukat elvesztett, éves hajtásaik. A hajtások a csúcstól kezd­ve halnak el, miközben alsó részükön számtalan új hajtás fakad. A fiatal levelek nem fejlődnek normális nagyságúra, beráncosodnak, és különösen törékenyek. A nyomelemhiányt legjobb teljes lombtrágyákból készített permetlé kijuttatásával kezelni. A kajszi idő előtti pusztulásának egyik oka lehet a hiányos trágyázás. A kertészkedónek feltétlenül tudnia kell, hogy a kajszifák nem kedvelik a nitrogén- túltrágyázást. Hatására igen buján növekednek, ritka szövetű fát nevelnek, és könnyen fagykárt szenvednek. A rendszeres nitrogéntrágyázás elengedhetetlenül fontos, viszont ügyelni kell a fő tápanyagok helyes arányának megőrzésére. A kajszifáik átlagos mészellá- tottságú talajon is megélnek, viszont jobban kedvelik a mésszel is trágyázott földet. A kajszifák nyomelemigényesek. Legfontosabb sze­repe a bornak van. Hiánya esetén a gyümölcs húsa bévül megbámul, a mag körüli részen parafaszerú réteg képződik, a gyümölcs olykor hosszában felreped, és néha a gyümölcs felülete beráncosodik. A beteg fák hajtáisainak csúcsa elszárad, levelei aprók marad­nak, összecsavarodnak és a szélük elszárad. Nem törvényszerű, hogy valamennyi tünet egyszerre jelent­kezzen. A hiánybetegség tüneteinek észlelésekor a fa körül 20 dkg bóraxot kell bedolgozni a földbe, vagy a fa kérgét kell megpermetezni 1 százalékos bórax-oldat­tal. Jó hatáist lehet elérni a háromévenkénti bórax- oldatos kezeléssel is. A 0,3-0,5 százalékos oldattal virágzás után (10-14 napos időközökben) kell néhány­szor megpermetezni a kajszifákat. (gh) Ihnácik József érsekújvári (Nővé Zámky) kert­barát az idén két termést szüretelhetett az egyik almafájáról. Az ízletes nyári almát termő fa júliusban ismét virágba borult, s a napsütésben bővelkedő, hosszú ősznek köszönhetően, októ­ber végére másodszor is beérlelte az átlagosnál valamivel apróbb, élénkpiros gyümölcseit. Le­het, hogy ez a rendhagyó jelenség szokatlanul kemény telet jósol? (Kiss Árpád felvétele) Finom téli zöldség a feketegyökér Őshazájának Európa déli tájait gondolják. Elég későn került ter­mesztésbe, a növénytani leírások­ban csak a 16. századtól szerepel a kultúrnövények között. Évelő nö­vény, hosszú gyökere orsó alakú, sötétbarna, feketés, hossza a 25-30 centimétert is elérheti. A gyökér bel­seje fehér, eltörve bö tejnedv szivá­rog belőle. A második évtől hozza sárga virágokból álló fészekvirág­zatát. Hidegtúrő zöldségféle. A gyöke­reken kívül a levelek is elviselnek kisebb fagyokat károsodás nélkül. Magja már 10 fok alatt fejlődésnek indul, de optimálisan 20-25 fokon csírázik. Fejlődéséhez a 15-20 fok a legkedvezőbb. Nyáron a nagy me­leget jól tűri. Közepes fényigénye következtében kissé árnyékos he­lyen is megél. Vízigénye fejlődésé­nek kezdeti szakaszán a legna­gyobb, kifejlett állapotban már jól megél öntözés nélkül. Jó vízgazdál­kodású, tápanyagokban gazdag, mély rétegű talajokon díszük a leg­jobban. Nagy tápanyagigénye foly­tán homoktalajokon jóval rövidebb gyökereket fejleszt. Mélyreható gyökere miatt nagyon fontos az alapos ószi mélyszántás, ásás. Tavasszal a magágyat gondo­san készítsük elő. 20-25 centimé­terre húzzuk ki a sorokat. Az optimá­lis vetési mélység 2-3 cm, a tötávol- ság 7-10 cm. Vetés után a sorokat komposzttal, homokkal vagy sorjel- zó növénnyel, például retekkel jelöl­jük, mert igen lassú a kezdeti fejlő­dés. Eleinte kevesebb tápanyaggal is beéri, a nyár második felétől azon­ban a lombosodással együtt hirtelen megnő a nitrogén-, foszfor- és káliumigénye. A magszárakat meg­jelenésekor azonnal törjük ki. A feketegyökér októberre éri el teljes vastagságát. Nem fagyérzé­keny, tehát egész télen a talajban hagyhatjuk, és enyhe teleken folya­matosan szedhetjük. Száraz, ke­mény teleken csak az előzetesen szalmával, lombbal takart ágy ásók­ból tudjuk szedni. Az első sor előtt 45-50 cm mély árkot ássunk, és abba döntsük bele, majd óvatosan haladjunk a következő sor felé. Vi­gyázva szedjük, mert a gyökerek nagyon törékenyek, a sérülés he­lyén a tejnedv kifolyik, és a gyökér értéktelenné válik. Nyár végi vagy ószi magvetéssel is termeszthetjük. így nem kapunk rostos, kemény gyökereket. A kété­ves állomány már nem alkalmas fogyasztásra. A feketegyökérnek nincs veszélyes kártevője. Á kóroko­zók közül a lisztharmat szinte min­den évben megjelenik a leveleken, ellene csak komolyabb fertőzés ese­tén védekezzünk. Már az előző században is ter­mesztették kis területen, majd foko­zatosan eltűnt. Napjainkban a kis­kertekben újra megindult a termesz­tése. Óvatosan felszedett, törés­mentes gyökereit a spárgához ha­sonló módon készíthetjük el. Kiváló leves, köret, főzelék és saláta ké­szülhet belőle. K. Sz. 4 Ésszerű tápanyaapótlással a Ínybetegségek ellen Kérdezett - válaszolunk

Next

/
Thumbnails
Contents