Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-24 / 47. szám
Az olimpiai stadion gyakorlatilag már most felkészülten várja a sportolókat. A lelátókon 70 ezer néző számára van ülőhely. megrendezésére. „Vissza a forráshoz!“ jelszó alatt próbálják meg az ókori hellének utódai megnyerni a világ támogatását ügyük számára. S ennek érdekében nem keveset tesznek is. Meghívnak például olyan embereket, akik munkájukból kifolyólag tájékoztatni tudják az egyes országok közvéleményét mindarról, amit Athén kínál. Jómagam egy nemzetközi újságíró-csoport tagjaként ismerkedhettem nemrégiben a helyszínen az előkészületek állásával... „Good morning“, köszöntöttek udvariasan angolul kísérőink, az athéni előkészítő bizottság három ifjú munkatársa. „Káliméra“, viszonoztuk a „Jó reggelt“ görögül, délelőtt tízkor. Errefelé ugyanis kissé más az időbeosztás: egész éjjel sűrű a forgalom, sokan csak éjfélkor indulnak vacsorázni, így hát reggel később indul be az élet. Egyik görög barátom egyébként kérdésemre, hogy tulajdonképpen mikor van idejük az alvásra, így válaszolt: télen .. Athén - az 1996-os nyári olimpia legfőbb várományosa „Görögország az olimpiai eszme bölcsője. Ez az eszme a sportolók harmonikus testi és erkölcsi fejlődésének jegyében született, ám egyúttal a népek közötti megértést és barátságot is szolgálja. Sőt, mivel az ifjúságot a nemes versengésre ösztönzi és ezáltal megelőzi az ellenségeskedést, ezáltal a béke ügyét is szolgálja. Az ókori görög olimpiai játékok története ezeréves és bár időszámításunk 393. esztendejében erőszakosan félbeszakították, az újkorban sor került felújításukra, és 1896-ban, Pierre de Coubertin kezdeményezésére, Athén nyújtott helyszínt az első újkori olimpiai játékoknak. Ennek az eseménynek százéves évfordulóját 1996-ban ünnepeljük. Minden nehézség - a két világháborút is beleértve - ellenére az olimpiák nemzetközi intézményként maradtak fenn. Külön szabályzat szerint működnek, és nagymértékben gazdagították a nemzetközi sport egészét. Mindezt figyelembe véve, a görög parlament a görög nép nevében támogatja azt a javaslatot, mely az 1996. évi nyári olimpiai játékok rendezési jogát a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól Athén városa számára kéri.“ A fenti határozati javaslatot Görögország parlamentje 1986. április 14-én egyhangú szavazással fogadta el. Egyöntetű és általános a vélemény, hogy az évezred végére a nemzetközi olimpiai mozgalom, megannyi vita, gond és egyéb nehézség ellenére, soha nem tapasztalt erőt és egységet képvisel. A sport a társadalom egyik legjelentősebb mozgalmává vált. Mindehhez nagymértékben járult hozzá a tavalyi két olimpia sikere: februárban a calgaryi téli, szeptemberben pedig a szöuli nyári játékok álltak a figyelem középpontjában. Most fokozatosan már Barcelona és Albertville, a két 1992-es színhely felé fordul az érdeklődés. Ezzel egyidejűleg azonban a sportdiplomácia legizgalmasabb kérdésévé vált az 1996-os nyári olimpia sorsa, illetve színhelye. (Mivel a tavalyi döntés alapján a nyári és a téli játékok éveit „ketté választják", már 1994- ben, a norvégiai Lillehammerben lesz a következő havas-jeges sportünnep, kilencvenhatban csak a nyári érmekért folyik majd a vetélkedés, aztán pedig 1998-ban következik majd téli olimpia. Hogy hol, arról 1991-ben döntenek...) Már jövő ősszel, a nemzetközi Olimpiai Bizottság tokiói ülésén megszületik azonban a döntés arról, hol rendezhetik majd az újkori olimpiák százéves évfordulójára eső nyári viadalt. A görög parlamentnek a bevezetőben idézett határozatából kiderülő tények és összefüggések ismeretében a sportot kedvelők és fejlődését figyelemmel kísérők számára aligha lehet kétséges, hogy Athén városának erkölcsi joga van a jubileumi „Arany Olimpia" Jelképnek is vehettük, hogy az Athens Gate, vagyis „Athéni kapu“ nevű szállótól indult a buszunk a kétmilliós főváros zajos utcáin a körútra. Az első megálló az első újkori olimpiai játékok színhelye, a híres márványstadion, melyet egy évszázada „csupán“ újjáépítettek. Most is nagyon szép, hatvanezren férnek el a fehér lépcsőkön, fekete tartán borítja a pályát. Versenyeket itt nem akarnak rendezni 1996- ban, lévén, hogy a létesítmény amai viszonyok között ugyancsak atipikus méretű: a pálya hossza 204, szélessége viszont csak 33 méter. Egész sor kulturális eseményt terveznek viszont ide, gyakorlatilag éjjel-nappal népünnepély folyik majd. Míg a városközpontból északkeletre tartunk, az új olimpiai stadion felé, van idő elmerengeni az idő relativitásán. Mert gondoljunk csak bele: most nagy dolognak tartjuk, hogy az újkori olimpiai játékok lassan már százévesek. Azért nem árt emlékeztetni: a fennmaradt dokumentumok szerint az ókorban is rendszeresen, négyévenként rendezték meg az akkori olimpiákat. Először i. e. 776-ban, utoljára időszámításunk 393. évében, összesen 293 alkalommal! Az első és az utolsó között tehát 1169 év telt el!... Teljes gőzzel folyik az építkezés a már meglévő új olimpiai stadion melletti mintegy százhektáros területen, mely a tervezett játékok szíve lesz. Ismét kiszállunk a buszból és gyalog járjuk be a gépek zúgásától zajos, poros terepet. Itt az NSZK-beli Frank Herre, a stuttgarti Weideplan cég építészmérnöke a kalauzunk. Valamennyi munkát a görögök végzik ugyan, de a nyugatnémet vállalat tervei alapján, és a Weideplan szaktanácsadói végig együttműködnek az építőkkel. Bővebb szóbeli magyarázattal már a het- venezres, gyönyörű szép olimpiai stadion nézőterének megtekintése után, az egyik ülésteremben szolgál a szervezők egyik csoportja. A szót főleg a kultuszminiszter viszi, aki nem más mint a világhírű színésznő, Melina Mercouri. Egy óriási falon Athén és környékének térképe^ üveglapok alatt valamennyi tervezett •épület makettje. Alapos beszámoló következik; tények, tervek, elképzelések. A bő magyarázatból három pont fagadja meg leginkább a figyelmemet. A sok athéni érv közül talán a legnyomósabbak. 1. Az építkezések túlnyomó része az 1991-es, ugyancsak Athénban rendezendő és amolyan olimpiai főpróbának is tekinthető Földközi-tengeri Játékokig befejeződik. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a létesítmények háromnegyed része öt évvel a tervezett olimpia előtt már kész lesz. 2. Valamennyi érdekelt azt állítja; a fordulatokat sem nélkülöző görög politikai életben az olimpia megrendezésének a gondolata az egyetlen olyan téma amelyben valamennyi párt a legmesszebbmenően egyetért. 3. A görögök joggal érvelnek erkölcsi igényükkel: az olimpiai játékokat ők adták a világnak. A kerek évforduló alkalmából olyan elképzeléssel szeretnék megkapni ezt a rendezvényt, hogy felújítsák eredeti szellemiségét, visszaadják népjinnepélyjellegét, az éremgyűjtés és a rekorddöntögetés mellett ismét a kultúra és a spontán szórakozás is az előtérbe kerülhessen. Ha netán általános népszavazás dönthetne a kérdésben, aligha lehet kérdéses, hogy - legalábbis Európában - Athénnak ítélnék az „Arany Olimpia“ rendezési jogát. A gyakorlat viszont az: a jelenleg 92 tagú Nemzetközi Olimpiai Bizottság dönti el, öt évvel az esemény előtt, vajon melyik pályázó város érdemli ki a játékokat. 'Az olimpia növekvő népszerűségét jelzi az a körülmény is, hogy míg az 1984-es nyári versenyekre egyedül csak Los Angeles pályázott, 1988-ra pedig Szöul és a japán Nagoja, ezúttal hat jelölt állt csatasorba: Athén mellett még Atlanta, Belgrad, Manchester, Melbourne és Toronto. Valamennyi komoly erőfeszítéseket tesz a siker érdekében, főleg az egyesült államokbeli Atlanta és a kanadai Toronto mozgósít jelentős erőket és összegeket, fejt ki komoly propagandát. A harc még korántsem dőlt el... Az i athéniak bizakodnak. Bizonyára joggal... A legvégén erőfeszítéseik még egy szimpatikus vonására hadd hívjam fel a figyelmet: ha netán mégiscsak kicsúszna kezükből az 1996-os olimpia, azt nagyon sajnálni fogják, ám a fejlesztésre, az építkezésekre szánt egyetlen drachma sem vész kárba. Az olimpiára irányuló beruházások nagyon is összehangoltak a város és az ország fejlődésének terveivel, a lakosság sportolási szükségleteivel! Már ezért is megérdemelnék... MAJOR LAJOS (A szerző felvétele) Alig egy hónapja, hogy a tragikus hír világgá röppent; Nepálból jött a megdöbbentő értesítés: a lengyel alpinisták kiválósága, a Himalája csúcsainak meghódítója, a negyvenegy éves Jerzy Kukuczka, október 24-én a 8511 méter magas Lhotse csúcs felé tartva lezuhant. Jerzy Kukuczka volt a vezetője annak a lengyel expedíciónak, amely a hegymászók leghóbb vágyát, a Lhotse déli sziklafalát akarta meghódítani, ami a világ legjobb hegymászóinak többszöri kísérlete után sem sikerült.. Mielőtt az expedíció elindult, Jerzy Kukuczka interjút adott a PrzeglQd tygodniowy munkatársának, s mire a beszélge tés megjelent - Kukuczka már nem élt. Miért indul minduntalan életveszélyes utakra? - tette fel a kérdést az újságíró. „Miért keresi az ember évszázadok óta az ismeretlent? - válaszolt a híres alpinista kérdéssel. - Egyesek azt áiiitják, azért mennek a hegyekbe, mert vannak hegyek. Én magam húsz éve töprengek a kérdésen. Talán abba is hagynám, ha valami ugyanilyen vonzó kedvtelést találnék, mint amilyen a hegyek meghódítása.“ A világon csak ketten vannak, akik a Himalája mind a 14, nyolcezer méternél magasabb csúcsára feljutottak. Az első az olasz Reinhold Messner - Kukuczka a második. Amikor két éve a lengyel hegymászó feljutott a 8013 méter magas Shishapangmára, Messner a következő táviratot küldte „vetélytársának": „Nem a második vagy, nagy vagy.“ Azt vallotta, számára nem elegendő csupán a hegyóriások közelsége, a kapcsolatteremtés a természettel. Ha az alpinizmus nem jelentene egyúttal sportot is, úgy nem vonzaná a hegymászás. Célt tűz ki maga élé, és igyekszik azt elérni. A cél pedig a csúcs. De nemcsak a csúcs lebeg a szeme előtt. Olyan utat választ, amelyen rajta kívül még senki sem járt. Fontosabb számára maga az út, mint fent a szeme elé táruló panoráma. A csúcsra vezető út nemcsak veszélyes, gyakorta csúnya is, málló sziklák, potyogó kövek nehezítik. De van egy elvitathatatlan szépsége, mégpedig az, hogy ő halad rajta végig a világon elsőként. Elszánt, edzett, bátrak sportja az alpinizmus. De a bátrakat is hatalmába kerítheti a félelem. S a hegyekben a félelem arra int: tilos a kockáztatás. A félelem késztette Kukuczkát arra - amikor 7800 méter magasságban hóveremben töltötte az éjszakát -, hogy felkeljen, mozogjon, pedig úgy érezte, a végkimerülés határán van. Ha az ember egyedül van- mint a Makai csúcsára vezető úton is - új, egész más világot fedez fel. Mert egy szál magában van, csak magára számíthat. Akkor is olyan úton ment, amelyen még előtte senki. Minden lépés, minden mozdulat bizonytalan. Senkitől nem jön segítség. Feljutva a csúcsra, mit érez a hódító? „Egyetlen gondolat foglalkoztat: pihenni. A lazítás azonban veszedelmes. Úgy kell gazdálkodni az erővel, hogy a visszaútra is fussa. A Himalájában visszafelé gyakoriak a balesetek - gyengülnek a reflexek. Olyan ez, mint a sofőröknél akik közvetlenül az úticél előtt karamboloznak, mert túl korán hitték, hogy már otthon vannak. Ha az időjárás megengedi, emlékül fényképeket csinálok. De sokszor semmit sem látni, csak a körülvevő felhőket. Valamit hagyok magam után - bizonyságul, hogy ottjártam valami mütyürt, amit a feleségemtől, a fiamtól kapok, vagy hurkot, zászlót ritkábban - a szél szinte menten széttépi az anyagot. Olyan magasságokban nincs semmiféle eufória. Az ember mindent lassabban él át." Fent a csúcson ellenállhatatlan vágy fogja el az embert minden után, amit lent hagyott. A visszatérés nagyszerű- főként a család miatt. A hegyek nem tűrik a meghátrálást. Ha a társ elpusztul, a többiek folytatják útjukat. Milyen a halál a hegyekben? „A halál mindenütt egyformán megrendítő. Csak éppen az ember reagálása atipikus - mert ilyenek a körülmények. A társam elpusztul, de én nem engedhetem el magam. Nem ülhetek le, nem eshetek kétségbe. Senki sem jön értem, nem segítenek rajtam. Tovább kell mennem, különben én is elpusztulok. S ezeket a pillanatokat nem lehet elfelejteni.“ Nem lehet elfelejteni, amikor Tadeusz Piotrowski egyensúlyát vesztve ráesett Kukuczkára, majd a szakadékba zuhant. A legjobb barát, Andrzej Czok, a Kangchebdzsoni expedició során vesztette életét. A hegymászók közötti barátság oly erős kötelék - mondja Kukuczka, hogy csak jó házassághoz hasonlítható. Kockázatos szenvedély a hegymászás. A feleség, a két fiú sosem tudhatja... Kockáztat más is, a bányász is, minden leszállásnál... a bányászt mégse éri vád, hogy nem gondol a családjára. A magashegységekben viszonylag kevés az elkerülhetetlen baleset, vallotta Jerzy Kukuczka. Kevéssel halála előtt feltették neki a kérdést, vajon megbarátkozott-e a gondolattal, hogy esetleg a hegyekben éri a halál. ,,Kizártnak tartom ezt a lehetőséget. Különben nem volnék képes felkapaszkodni a csúcsra.“ xxx Az október 24-ére virradó éjszakát az expedíció két tagja, Kukuczka és Ryszard Pawlowski 8300 méter magasban, sátorban töltötték. Helyi idő szerint 8 óra 30 perckor indultak útnak, s a tragédia mintegy félóra múlva, közép-európai idő szerint 4.15-kor, 8350 méter magasságban következett be. Kukuczka megcsúszott, elszakadt a rögzítökötél. Ryszard Pawlovski visszatért a bázisra. Az expedíció tagjai csütörtökön találták meg a tetemet 5400 méter magasságban, s a bázis területén temették el. „Minek köszönhetem vágyaim teljesülését? - nyilatkozta egy alkalommal. - A hegyek kegyesek hozzám. ..“ Miért? Sokszor feltették neki a kérdést, mi az oka a tragédiáknak. Talán a könnyelműség, az erő túlbecsülése? Nem szívesen beszélt barátai elvesztéséről, azzal hárította el a kérdést, hogy van nagyszerű tettek időszaka és vannak olyan évek, amelyek a kudarc évei. Senki sem tud válaszolni arra az egyszerű kérdésre: Miért? Akik ismerték, rendkívül szerénynek tartották. Nem kívánta a hírnevet, azt mondta, talán el sem bírná viselni a dicsőséget. Utolsó leheletéig bízott a hegyek jóságában. A hegyóriások mégis elfordultak tőle... (kiedrowska) Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József. Főszerkesztő-helyettes: Pákozdi Gertrud és Szilvássy József. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava. Martanoviőova 25.. 8. emelet. Telefon központ 210/9, főszerkesztő: 532-20 és 210/4456. főszerkesztő-helyettesek 210/4454 és 210/4453. szerkesztőségi titkárság: 550-18, vasárnapi kiadás: 673-70, sportrovat: 505-29 és 506-39. gazdasági ügyek: 210/4425 és /4426. Táviró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 819 02 Bratislava. Martanoviőova 25, telefon: 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében 815 80 Bratislava, , , Martanovicova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava. Jiráskova 5.. telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava, Martanoviőova 25. 17. emelet, telefon: 210/3659 és 551-83 VASÁRNAPI KIADAS Havl előfizetési dij - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévre 13,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi Index 48097 megrendelések: PNS, Ustredná expedícia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6. A hegyek mégsem voltak jóságosak
