Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-24 / 47. szám
6 Egészen röviden • Nyugat-Európában a nagy felbontású készülékektől várják a térség televíziós problémáinak megoldását. Az évi 130 ezer óra műsoridőből ugyanis jelenleg csak alig 30 ezret állítanak elő a tagországokban, a többit importálják, főleg az Egyesült Államokból. Az egyre fokozódó kulturális befolyás csökkentése érdekében határozták el, hogy salát fejlesztésű, nagy felbontású televíziót kísérleteznek ki, s ezzel talán vissza tudják szorítani a japán készülékek egyre növekvő forgalmát is. • Közös európai zenei tévécsatornát indít jövőre 19 nyugat- és kelet-európai ország. Az adások már jövőre megindulnak. Kezdetben heti két óra klasszikus zenét sugároz a megbízott mainzi adó műhold útján, egy francia-német kulturális csatornán. A ZDF közlése szerint a cél egy „sajátos műfajú program“,, mely naponta több órányi élő adást vagy premiert közvetít a részt vevő országokba. A különböző országok küldötteiből álló három munkacsoport jelenleg a jogi, a technikai és a mú- sorösszeállítási kérdéseken dolgozik. • Japánban 700 ezer műholdvevő értékesítését tervezik az 1989/90-es üzleti évben. Ezen a téren a NEC Home Electronic piaci részesedése a legnagyobb. A kereslet azonban fokozatosan eltolódik a tévékészülékekbe épített múhokttunerek irányába, melyek gyártásában viszont a Sony és a Fujitsu vezet. Erre a tendenciára felfigyelt a többi hagyományos készülék- gyártó is, és az előrejelzések szerint még az idén 130 ezer, jövőre pedig 450 ezer ilyen korszerű tévét dobnak piacra. További újdonság a képmagnóba épitett múhokftuner, melyből még ebben az évben várhatóan 50 ezer darabot értékesítenek. • Különös tervekkel foglalkozik az lr Televízió: kora reggeli fizető televiziós programot tervez célközösség (például orvosok) számára, délidöben viszont részletesebb hírműsort kíván indítani, hasonlót mint az angol BBC vagy az ITV. Ugyanakkor egyelőre nem akarja a teljes reggeli televíziómúsort kiépíteni. • Az CHympus-múholdat 1989_|úmusában juttatták orbitá- lis pályára. Tulajdonosa az Európai Műhold Társaság (ESA). A BBC máris hároméves szerződést kötött napi nyolcórás műsor sugárzására. »orsan megbélyegezte öt a világ- sajtó: még húszéves sem volt, és már azt írták róla, hogy Párizs fenegyereke. Pedig nem vert be kirakatokat, nem rohant százhússzal a lezárt sorompónak, és még csak azt sem állíthatták róla, hogy báránybórbe bújt farkas. Christian Vadim- nak egyetlen „vétke" volt: otthagyta a jogi egyetemet és forgatni kezdett. Először egy amerikai történetben kapott főszerepet, aztán francia és olasz filmek jöttek. Legutóbb Gárdos Péter francia-magyar koprodukcióban készült tévéfilmjében, a Zéró valószínűségben játszott, amelynek forgatókönyve Georges Simeon Büntetlen bún című krimije alapján született. Két főszereplője van a kriminek. Daniel, a cingár, esetlen lengyel emigráns és Michel, a jó megjelenésű, magabiztos francia egyetemista. Az előbbit Bán János, az utóbbit Roger Vadim és Catherine Denevue fia, a huszonöt éves, zárkózott, nehezen megközelíthető, Christian Vadim alakítja.- Igaz, hogy most, amikor Budapesten forgat, Zimbabweban forgathatott volna?- Igen, hívott az apám, felajánlott egy fílmszerepet, én pedig, ahogy az egy illemtudó fiúhoz illik, megköszöntem, és azt mondtam, majd legközelebb. Illllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll-Talán összevesztek?- A Gárdos-film jobban tetszett. Itt izgalmasabb a sztori, és jobbak a szerepek. • - És ezt így mondta meg az apjának is?- így- Erre ó?- Megvonta a vállát és azt felelte: te tudod.- Michelnek, ugye, akit Gárdosnál játszik, könnyű az élete?- Könnyű, de csak addig, amíg nem találkozik Dániellel. Mert az amúgy félszeg, gátlásos lengyel fiú pisztolyt fog rá, halálra sebzi. Mindketten ugyanazt a lányt szeretik, azért. Huszonnégy évvel később találkozik a két fiú; az áldozat, szétroncsolt arccal, ott áll egykori vetéiytársa előtt. ~ - Hányadik filmje is ez a mostani? . - A hatodik.- Az első öt milyen volt?- Forgatás közben mindegyiket szerettem, később már nem annyira.-Az, hogy a színészi pályát választotta...-... nem lep meg senkit, tudom. Rendező az apám, színésznő az anyám, de ez nem olyan, mint amikor a hentes fia a hússzeletelést tanulja. Színésznek születni kell. Én állatorvos vagy lakberendező akartam lenni, esetleg belsőépítész. Aztán mégis valami egészen mást választottam. A jogi pályát. De eljött értem az apám Amerikából, és rábeszélt egy szerepre. A többi film és az olasz tévésorozat, szerintem, a véletlen műve.- Ennyire hisz a véletlenben?- Ennyire.- így, persze, sokkal izgalmasabb.- Lehet. De ha hagynám, hogy úgy játsz- szon velem a sors, mint falevéllel a szél, akkor egykettőre a sárban végezhetném.- Itt a könyv, amelyet Szerelmeim címmel az édesapja írt Brigitte Bardot-ró\ Catherine Dehevue- ről és Jane Rondáról. A huszadik fejezet első sorai önről szólnak: „Sosem hittem volna, hogy Christian olyan szép lesz, mint a mamája, mert, legalábbis szerintem, a világ legcsúnyább csecsemője volt. Kéthónapos korában nem tudta tartani a fejét, akkora kobakkal született. El is neveztem őt Marslakónak. Catherine, aki természetesen gyönyörűnek látta, őrjöngött a becenév hallatán. Négy hónappal később a Marslakó gyönyörű kisfiúvá változott.“ Mit szól ehhez?- Nem olvastam a könyvet, csak néhány oldalát, de az is feldühített.- Biztosan azért, mert másnak ismeri a mamáját, nem olyannak, mint amilyennek Roger Vadim láttatja.- Persze hogy másnak ismerem, hiszen apám csak arra emlékezik a könyvben, amire emlékezni akar. A lényeges dolgokat egyszerűen elhallgatja. Kéthónapos csecsemő voltam, amikor elhagyott bennünket, és attól a naptól fogva ritkán jött el értem. Inkább csak a nyári szünidőben, vagy még akkor sem. Nem szívesen gondolok azokra az évekre. Olyan gyerek akartam lenni, mint bárki más, de nem lehettem az. Ha anyám eljött értem az iskolába, mindenki minket bámult. Ha kitettem a lábam a lakásból, már futottak is utánam a szomszédok: ki van nálatok, éjszakára is marad, meddig lesz ott? Most, hogy külön lakásban élek, titokban tartom, hogy kinek a fia vagyok.- A kamaszkoráról sem akar beszélni?- Nem voltak nagy gondok velem, és különben is irtó szigorúan nevelt az anyám. Védett és féltett minden rossztól, de meg kellett értenem őt: ő volt az apám is.- Ha felkérik egy szerepre, elolvastatja vele a forgatókönyvet?- Dehogy olvastatom! Legfeljebb kikérem a véleményét a rendezőről. Aztán vagy lebeszél róla, vagy nem. A Gárdos-filmbe teljesen vakon ugrottam bele.- Otthon milyen szerepeket játszik? Fölényes hódítókat? Bohémokat?- Nem, nem.- Zsúrfiúkat? Párizsi aranyifjakat?-Véres kezű gyilkost és spanyol banditát.- És Olaszországban?- Marco és Laura tízévesek - ez volt a sorozat címe. A hetvenes évek olasz hippijeiről szólt a film, egy férfiról és egy nőről, akik szabadon, mindenféle kötöttségek nélkül akarnak együtt élni. Előző kapcsolatukból mindketten hoznak egy-egy gyereket, Marcót és Laurát, az idő múlásával azonban egyre inkább úgy érzik: igazán szabadok csak lélekben lehetnek.- Színpadi szerepet is kapott már?-Egyetlen egyszer. Egy Cocteau-da- rabban.- Sikere volt?- A díszletezés és a plakátragasztás jobban ment.- Akkor színházról szó sem lehet többé?- Egyelőre inkább a film érdekel. Párizs, szerencsére, tálcán kínálja a nagy lehetőSé«Ckel SZABÓ G. LÁSZLÓ M ár évek óta a berlini nemzetközi audiovizuális kiállítást tekintik a szakemberek a legfontosabb ilyenne- mú rendezvénynek a világon. Amit egyszer ott kiállítanak, arra mindenki felfigyel: a kíváncsiak özöne éppúgy, mint a mérnökök hada. Es nem utolsósorban a naiv bámészkodót színlelő ipari kémek legeslegjobbjai... Nos, az elmúlt néhány év bertini kiállításaira egyebek között az egyre nagyobb képernyős tévék sokasodó száma nyomta rá bélyegét. Kezdetben mindenki azon töprengett, minek köszönhető az új divat. Aztán hamar kiokoskodták az arra illetékesek: az utóbbi években egyre több tévétulajdonos találta túl kicsinek képernyője méretét. De a gyártó cégek is megtalálták a maguk érdekét. Méghozzá: az újra népszerű mozival jobban versenyre kel a nagyobb képernyő, mint a kisebb. Az emyóméret megnövelésének égető kérdését a nagy világcégek kezdetben a kivetíthető képpel próbálták megoldani. Bizonyára emlékszünk még a világsajtót bejáró reklámfotókra, amelyeken két négyzetméternyi ezüstös „vászon“ volt látható, egy mozivetítöhöz hasonló berendezéssel együtt. Sajnos, mint a használat során bebizonyosodott, az ernyőre vetített tévékép nem volt elég éles, színei nem versenyezhettek a hagyományos, katódsugárcsöves készülékekkel, amellett meglehetősen költséges volt az ilyenfajta szórakozás. Nem is honosodott meg, eltűntek a diszes katalógusokból is. Az utóbbi időben - hadd tegyünk még egy rövid kitérőt - világszerte terjedőben vannak az ún. távkonferenciák, azaz a kamerák és képernyők segítségével lebonyolított Az új divat: nagyméretű képernyő értekezletek. Nos, e konferenciák rendezői is egyre türelmetlenebbül sürgették a jó képminőségű, de a hagyományosnál nagyobb átmérőjű színes képcsövek ügyét. Nyugaton addig jutott a képcsövek gyarapodása, hogy a jómódú vásárló 70 centisnél kisebbet nem is vásárol már. És egyre bővül ezeknek a vevőknek a tábora. A világ eddig legnagyobb képátmérőjű tévékészülékét a japán Matsushita mutatta be 109 centis képernyővel. A készülékhez hifi, sztereo hangot biztosító berendezés tartozik. Sajnos van egy nagy hátránya is: tömege kereken 180 kg! Épp emiatt egyelőre főleg előadótermekben, vendéglőkben, klubokban, konferenciákon használják. Lakásban is inkább használható a jó hírű Loewe Opta gyár által bemutatott és azóta már sikeresen árusított ART 82 típusjelű készülék. Képernyőjének átmérője ugyan „mindössze“ 82 cm, de még így is 30 százalékkal nagyobb képfelületet biztosít, mint a ma nagynak tekintett 70 cm-es képernyő. Szintén a Loewe cég gyártmánya az ART S 32 névre keresztelt készülék. Érdekessége, hogy a 82 cm-es képernyő alatt három másik, egyenként 25 cm átmérőjű képernyő is helyet kapott. A készülék digitális technikájú, és ezért igen sokoldalúan használható. Egyidejűleg több tévéműsor vehető rajta, esetleg egyszerre nézhető a videoszalag műsora és a stúdióké. Mód nyílik természetesen arra is, hogy a videokamera segítségével felvett képet jelenítsék meg egyidejűleg egy vagy több képernyőn. Sőt annak sincs akadálya, hogy amíg a család az egyik tévéműsort nézi, a másik kis képernyőn pedig a házon kívül elhelyezett kamera az ajtó előtt várakozó személyt figyeli, a gyerekszobában levő kamera a kisbaba pillanatnyi hangulatáról tájékoztatha a kis képernyők valamelyikén az anyukát. H. G. ÚJ SZÚ 14 1989. Xl^ „Titokban tartom, hogy kinek a fia vagyok“ (Pálos György felvétele) TALÁLKOZÁS CHRISTIAN VADIMMAL
