Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-24 / 47. szám
Hogy mit jegyeznek be az alig négyszáz lakosú csereháti kisközség, Alsólánc (Nizny Lanec) „évkönyvébe“ az idén, azt egyelőre nem lehet pontosan tudni, hiszen Szilveszter napjáig még van egy kis idő. Mindenesetre, a helyi krónikás ezúttal aligha panaszkodhat témahiányra, ugyanis említést érdemlő eseményből az utóbbi néhány hónapban már annyi volt, mint máskor hosszú évek során. A Kanyapta menti település a közeli Kelet-szlovákiai Vasmű füstjéből ugyan a közelmúltban sem kapott kevesebbet a szokásosnál, és vezetékes ivóvíz sincs, a kedvezőtlen és kedvező tények ösz- szegzéséböl mégis az derül ki, hogy a községben nem lankad az életkedv. Sót, egyértelműen erősödik. Rég nem volt rá példa, hogy egyidejűleg több családi ház épüljön. Most meg négyen építkeznek, s úgy hírlik, rövidesen mások is követik őket. Ismét színvonalas volt a Daloló Alsólánc, a szabadtéri népművészeti seregszemle. . 5,2 tonnás rekordtermést ért el a gabonafélékből a Buzitai (Buzica) Efsz (oda tartozik az alsólánci határ és a mezőgazdaságban dolgozó alsólánciak többsége)... - kezdődhetnének a részletekbe is bocsátkozható krónikafejezetek. A helyi események figyelője viszont azt is észrevette, hogy a parányi faluban a nyári vakáció idején még sohasem nyüzsgött annyi - kisebb vagy nagyobb arányban „lánci vérú" - városi gyerek, mint legutóbb, s hogy néhány felnőtt megjegyezte: Hasznos lenne, ha az itt nyaraló gyerekek egy-két - a helyi történelmet ismerő - nagymamával, vagy nagyapával nyaranta többször is bebarangolnák a falu határát. Az óvoda mindenképpen önálló fejezetet érdemel a feljegyzések sorában. S nemKis falu - nagy óvodája gatják. A további kikötés az volt, hogy csakis önerőből, tehát Z akcióban építhetik. A felettes szervek válaszából, valamint a kész tervdokumentációból nyilvánvaló lett, hogy a „szabvány-óvoda“ méretei jóval nagyobbak az általuk tervezettnél. Ez azonban nem szegte kedvüket, nem mondtak le tervükről. Elfogadták a feltételeket. - Ha csak nagy óvoda épülhet, akkor majd olyat építünk! - mondogatták. Rövid előkészület után - a kisiskolák körzetesítésének „fénykorában“ - munkához láttak. Nem ímmel-ámmal, hanem úgy istenigazából, mert tudták: az óvoda építésével a helyi kisiskolát is erősítik. Elsősorban a legöntudatosabb, legáldozatkészebb szülök és nagyszülők (sokan nyugdíjasok) vették vállukra a nagy terhet, a kivitelezést. Szombaton és vasárnap, a hétköznapok délutánjain néha négyen- öten, olykor pedig tíznél is többen szorgoskodtak a Csűrös-kertben. Ha elfáradtak, vagy a helyben nem található erőgépek nélkül már nem tudták folytatni a munkát, általában a Buzitai Efsz-töl és a járási nemzeti bizottságtól kértek és kaptak segítséget. Igyekezetüket, rendkívüli erőfeszítésüket közel egy évtized után siker koronázta - befejezték a falu történetének legnagyobb közös vállalkozását, a mintegy négymillió korona értékű óvodaépületet. A pazar, többszárnyú épületegyüttes óriásnak tűnik a két szűk helyiséghez szokott kicsik szemében, és hatalmasnak látják az óvoda nélkül nevelkedett felnőttek is. Többségük ugyanis eddig csak a televízióban látott olyan kisdedóvót, amelyben korszerűen berendezett öltöző, mosdó, hálószoba, játszóterem, tornaterem, betegszoba, étterem, konyha és fútöház van. Nem csoda, ha egyesek azt mondják, a húszegynéhány gyereknek ez túl nagy, és azt javasolják, költöztessék be a régi épületben lévő kisiskolát is. Ez utóbbi ötlet akár takarékos- sági szempontból is megszívlelhető. Sőt, az egyik külön bejáratú, összkomfortos szárnyában még a helyi nemzeti bizottság irodája is nyugodtan elférhetne. Persze, akadnak, akik szerint csak az óvodásokat illeti az ottlét. Az új épület üzemeltetésével, kihasználásával kapcsolatban egyelőre nincs teljes nézetazonosság a faluban, ám ennek a megoldása ugyanúgy a helyiek feladata, mint az építkezés volt. A köz érdekében félre tehát a kicsinyeskedésekkel! Mert ahol - nagyrészt önerőből - egy párját ritkító közlétesítményt képesek építeni, ott a közszellemet nem szabad elmérgesíteni, elrontani, megmételyezni. Reméljük, nem is lehet! A kis település jövőjével is törődő lakosság régi vágya tehát teljesült. Az óvodával kapcsolatban rríár csak egy óhajuk lehet. Az, hogy mindig tegyen benne élet! GAZDAG JÓZSEF csak azért, mert mint minden település jövőjének alakulása, úgy Alsóláncé is elsősorban a fiatalokról való gondoskodás színvonalától függ, hanem azért is, mert itt az idén új épületbe költöztek a legkisebbek. Méghozzá egy olyan korszerű létesítménybe, amelynek a széles környéken nincs párja, s amely a település méreteihez, valamint a korábbi óvodaépülethez képest szokatlanul nagy. A község vezetői jó egy évtizeddel ezelőtt egy egyszerű létesítmény építésére gondoltak. Hogy végül is „óriás“ lett belőle, az a Kassa (Kosice)-vidéki Járási Nemzeti Bizottságnak, illetve az előírásoknak köszönhető. Az alsólánciak kérvényére ugyanis a „járásról“ azt válaszolták: csak a szabványoknak, előírásoknak megfelelő objektum építését engedélyezik és támo(A szerző felvételei) Magyarországi jegyzetek Ha Győr, akkor Graboplast Vendéglátóim Budapesten hiába igyekeztek felkutatni egy nagyobb, nevesebb gyárat, üzemet, ahol maradéktalanul megvalósulnak a szociális programba foglaltak. A munkahelyek vezetői számos esetben azzal érveltek, jelenleg nincs keret a vállalati bölcsődék, óvodák üzemeltetésére, nincs miből fenntartani a vállalati üdülőket, a lakásépítés támogatásáról szó sem lehet. Próbálkoztak a közeli városokban is, ám ott sem jártak több szerencsével. Már úgy volt, eredménytelen marad igyekezetük, amikor örömmel újságolták, a győri Graboplastban a dolgozók érdekeit szem előtt tartva, emberközpontú szociális programot valósítanak meg. Visszatekintés a múltba 1905-ben egy Grab nevű cseh vállalkozó hazájában, Pétervárott, és Győrben létesített pamutszövö gyárakat, amelyekből már csak a győri üzemel. A több mint nyolcvan év során sokat változott a gyár arculata, igaz, fejlődésről csupán a hatvanas évektől beszélhetünk. A termékcsalád - a durva műbőrökön és viaszosvásznon kívül - évről évre gyarapodott, az utolsó, közel hárommilliárd forintos beruházási időszak (1983-1986) óta a mű- bőrgyártás európai színvonalú. Mivel büszkélkedhet a gyár? Korszerű szövődéi előkészítővel és szintetikus szövődével, a műbőrgyártáshoz szükséges textilhordozók készítésével, polipropilén rostgyártó sorral, tűnemezeit kelmegyártással, műbörgyártás- sal, amelynek színvizsgálatát a legkorszerűbb colorkomputer végzi. A gyártmánycsalád 280-300 fajta termékét felhasználják a cipő-, bőrdíszmű, ruházati és építőiparban, a műszaki gyártmányoknál, az autóiparban és a lakáskultúrában. A gyártmányok divatigényeket, illetve közvetlenül emberi igényeket elégítenek ki. Esztétikai és használati értékeik révén közkedveltté váltak úgy a hazai, mind a tőkés piacon. Az évi termelési érték 5,5 milliárd forint, a 2800 főt foglalkoztató gyárban az egy főre jutó évi átlagjövedelem eléri , a 150 ezer forintot. Az évi 54 millió négyzet- méternyi műbőr 47 százaléka a hazai piacon talál vevőre. A tőkés piacról származó bevétel 18-19 millió dollár, a szocialista országokba 23-25 millió rubel értékben szállítanak. A vállalat vezetői az idén 280-300 milliós nyereséget várnak. A munkásszállótól - az inflációs költségek vállalásáig Baksa Gábör, a Győri Pamutszövö és Mübörgyár - Graboplast - sajtóprotokoll irodavezetője örömmel és büszkén tájékoztat a sikerekről. Mielőtt asztalra kerül az üdítő és a feketekávé, észre kell vennem, hogy a pad- lóbürkolat, a tapéta, de a poharak alatti alátét is saját termék.-Az idén szociálpolitikai célokra 30-31 millió forintot fordítunk. Jövőre, ha a gazdasági helyzet úgy alakul, a ráfordítás magasabb lehet. Dolgozóink érdekeinek védelme, életünk könnyítése elsőrendű feladatunk. Ott, ahol nem így gondolkodnak, munkaeróván- dorlással, a terv nem teljesítésével küszködnek. A Graboplastnál jól érzik magukat a dolgozók, ami több körülménynek tudható be. Úgy másfél éve új gazdaságfilozófiai szempontok - a decentralizálás és vállalkozói alapállás - szerint működik a gyár, élünk az önálló elszámolási lehetőséggel és létrehoztunk egy korlátolt felelősségű társaságot, amely az emberekből kihozza a kreativitást. Nem csoda, hogy vannak, akiknek így 30-40 százalékkal emelkedett a fizetésük. Tapasztalhattuk, a minőség hozza a nyereséget, s míg ez tavaly „csupán" 186 milliót jelentett, idén, már az első félévben ennél több volt. Ebből az elvből kiindulva dolgozunk valamennyien, s a vállalatvezetés igyekszik megteremteni a nyugodt munkafeltételeket. Megtudtam, a 2800 alkalmazott nembeli megoszlása majdnem egyenlő, 53 százalékban férfiak, 47 százalékban nők dolgoznak az egyes részlegeken. S mit foglal magába a szociális program? - Elsősorban dolgozóink lakásszerzési, vásárlási gondjain igyekszünk enyhíteni. A gyermektelen házaspárokat, illetve az egyedül élőket szállodai típusú munkásszállóban tudjuk elhelyezni. Mivel nincs elegendő igénylő, a munkásszálló első emeletét szállodává alakítottuk át. A szobaárak mérsékeltek (780 forint), az igénytelenebbek, főleg a tranzitutasok alkotják vendégkörünk nagy részét. Amikor módunkban állt, felépítettünk egy lakóházat, s megoldottuk hatvan alkalmazottunk lakásgondját. Bérbe vettünk 24 lakást is, s azt szükség szerint adjuk használatba. Lakástámogatási alapot hoztunk létre, amelyből lakásépítésre, illetve karbantartásra 100 ezer forintos kamatmentes kölcsönt nyújtunk. A megnövekedett utazási költségek miatt 80 százalékban a vállalat vállalja a munkásszállítás terheit, foglalkozunk szakmunkás-továbbképzéssel és a nagycsaládosok gyerekeit tanulási segélyben részesítjük. - A kisgyermekes, dolgozni kívánó anyák gyerekeiről 25 személyes vállalati bölcsődében gondoskodnak, az üdülni vágyók a balatonakarattyai üdülőben pihenhetnek. A dolgozók egészségvédelme megoldott, saját „textiles“ üzemi rendelőjükben tizenegy szakorvos rendel. A bevásárlást ugyancsak saját kisáruház könnyíti. A fiatalok két ifjúsági klubban tevékenykedhetnek, rendelkezésükre áll egy fedett sportpálya is, fedöanyaga természetesen saját termék. A vállalat vezetősége évről évre javít a dolgozók munkakörülményein, automatizálással szünteti meg az egészségkárosító, nehéz fizikai munkát. A Graboplastban megoldották az üzemi étkezés kérdését is, a több mint 900 igénylő 18 forintért kétféle menüből választhat.-A dolgozók munkába szállítása évente több mint 9 millióba kerül, az étkeztetési hozzájárulás közel 4 millió, a szakmai továbbképzést célzó ösztöndíjakra majd 2 millió forintot fordítunk - sorolta Baksa Gábor. - Kiváló gazdasági eredmények nélkül nem valósíthatnánk meg célkitűzéseinket. Tudatosítjuk, a gazdasági eredmények mögött emberek állnak. Becsületes munkások. Mi itt mindig megbecsültük törzsgárda-tagjainkat, s örömmel látjuk, szaporodnak a munkásdinasztiák. Az emberekben egyre mélyebb a graboplastos* tudat, s erre építhetünk. Egy összeforrott kollektíva könnyebben győzheti le a nehézségeket, amelyekből bőven kijut nekünk is. Néhány évvel ezelőtt helyünk volt az autóiparban, s mert lassan reagáltunk a változó követelményekre, két nyugati cég kiszorított a piacról. Nem vehetünk fel banki hitelt, jelenleg vegyesvállalati (nyugati partnerrel) konstrukciókban gondolkozunk. Az alapanyagellátást kooperáció segítségével kell megoldanunk, ám a jelenlegi belpolitikai helyzetben távlati tervek felállítása lehetetlen. A nehézségek ellenére bizakodóak vagyunk. A Graboplastnak 180 fős kutatóbázisa van, a műszaki gárda magasan képzett szakemberekből áll, (felsőfokú végzettséggel, kandidátusi fokozattal), akik eleget tesznek az új fogyasztási és piaci igényeknek. És ez a jövőre nézve biztató. Folyamatosan megfelelni a hazai és a külföldi piac elvárásainak nem lesz egyszerű feladat. Am a Graboplast vezetői bízva a gyár dolgozóiban, derűlátók, s megtesznek ók is mindent annak érdekében, hogy a közös munka sikeres legyen. pÉTERFI SZ0NYA ÚJ SZ( 8 1989. xi.; Itt még a kézmosás is öröm
